⚽ Mi történt velem és velük?!😉 ⚽

Sziasztok!!

Lassan úgy érzem, hogy már egy örökkévalóság óta nem írtam ide Nektek, de nem akarok magyarázkodni, az új rész újabb hiánya miatt, szóval csak annyit írok, hogy BOCS.

Az előző bejelentkezés óta sok minden történt velem, jó irányba. Tavaly ilyenkor úgy éreztem mindenki és minden összeesküdött ellenem. Nem voltam jó passzba, és leírtam az igazságot...ami nyilván sok embernek fájt, viszont semmit nem bántam meg és büszkén vállalom az elveimet, ami mellett továbbra is kitartok. Szerencsére ez elindított egy olyan dolgot, aminek az lett a következménye, hogy most itt vagyok, és egy újabb "kalandra" készülök az életemben. Lehet már írtam (vagy nem), de jelentkeztem egy képzésre, amire sikeresen megírtam a felvételimet. Most már csak az orvosi alkalmassági van hátra... amitől kicsit félek, de remélem, nem fogja a szívproblémám meghiúsítani a dolgokat.

Már nagyon várom a 7.-ét, mert akkor indul a dolog, és biztos vagyok benne, hogy nagyon fogom szeretni, hiszen egy új dolgot tanulni számomra mindig jó, ez pedig most annyira izgalmasnak tűnik. Mivel nappali képzésről van szó, rendes iskolás módjára járok majd be tanulni, és ha ezt megcsinálom egy lépéssel megint csak közelebb kerülök az álmaimhoz. Ez mellett nem fogom elhanyagolni az írói dolgaimat sem, és továbbra is próbálok pályázatokra jelentkezni.  A csapat nem nagy, hiszen 10-en vagyunk, és már kezdek ismerkedni a többiekkel. Eddig mindenki nagyon kedves, és segítőkész a másikkal, és remélem ez így is marad.

Tényleg nagyon várom, és újra csak azt tudom írni, hogy a sors elém vetette ezt a lehetőséget pont akkor, amikor a legnagyobb szükségem volt rá, én pedig igyekszem a lehető legjobb tudásommal élni vele. Nem ígérem, hogy hamarosan hozom a következő részt, mert a sulival kapcsolatba nagyon sok a dolgom, és ha leülök és írok, akkor jobban szeretem azt írni, ami kettőjükről szól, és hír értékben tudom tálalni Nektek. De igyekszek pótolni, hiszen mint már többször mondtam beakarom fejezni azt a történetet is. 

Mielőtt még rátérnék a fiúkra, szeretném leírni Nektek azt, mennyire büszke vagyok arra, hogy a Puskás díj idei győztese Zsóri Dániel lett. Hatalmas örömet szerzett kis országunknak, hiszen nem kisebb nevű focistákat győzött le, mint Lionel Messi, vagy Fernando Quintero, és a lő dombi kutyát nem érdekelte, hogy Magyarul beszélt-e vagy angolul. Sőt én még tök szuper ötletnek tartottam azt, - még ha szerintem senki nem értette rajtunk kívül -, hogy magyarul köszönte meg a díjat. De mégis, hogy kéne másképp?? Igenis egy Magyar játékos egy Magyar díjat köszönjön meg Magyarul!!  Szóval kérlek, ne bántsátok érte, és ha még nem tettétek meg gratuláljatok Neki valamelyik közösségi oldalán, mert komolyan megérdemli! 

Most pedig térjünk át erre a két drágára!! 😁

Az L.A. Galaxy egy borzasztóan rossz sorozaton van túl, és a hónap elején komolyan megijedtem, hogy Zlatanék újra nem jutnak tovább és nem fognak bekerülni a rájátszásba. Hála Istennek aztán megemberelték magukat, és Szeptember második részében fantasztikus eredményeket produkáltak. Kezdődött egy 7-2-es végeredménnyel, amit két újabb győztes mérkőzés követett. Zlatan pedig mindegyiken betalált a kapuba. Sőőőt a Sporting KC ellen mesterhármassal mutatkozott be. A napokban kijöttek a Samsung kisfilmek, amik nagyon viccesek. Imádom az összeset, de most nem teszem be, mert van belőle négy. Ha szeretnétek, nézzétek meg Ibra Insta oldalán. Egyaránt 😉

reklámozza a telefont, és az új televíziót is. Az MSL-ből még van két mérkőzés, amin úgy gondolom kötelező a győzelem, de azt hiszem már

tovább fognak menni a rájátszásra, amit továbbra sem értek. Nem tudom, hogy működik és azt sem, hogy ott mennyi mérkőzést fognak játszani, hiszen - mint már írtam- tavaly nem jutottak tovább így ez akkor számomra kimaradt. Az átigazolási pletykák továbbra sem maradhatnak el, és amint Decemberhez közeledünk, egyre jobban felerősödnek, hiszen Zlatan szerződése akkor jár le. Sokan még mindig  a Manchester Unitedet mondják a következő állomásának. Ibra biztos szuper erősítés lenne a gyengélkedő csapatnak, és úgy vélem, ha visszatérne, talán az United belehúzna, és a hajrára egy jó szezont zárna. Pénteken éjfélkor a Bethard keretén belül volt egy Live beszélgetés Zlatannal, és igaz, hogy majdnem elaludtam, de végül sikerült végignéznem a nem teljes egy órás beszélgetést. A sok egyéb mellett nagyon korrektül beszélt, a csapatról, a játékosokról, és a teljesítményéről is. Kérdezni is lehetett, de mivel rengetegen írtak én inkább nem tettem, csak maradtam a szívecskéknél.

Bár nem rajongok a Manchesten Unitedérd, de ha visszajönne, Európába annak biztos tiszta szívből örülnék, de akárhova is fog igazolni remélem boldog lesz, és olyan hatalmas sikereket fog elérni, mint most. 

Nemrégen megszavazták az MLS legjobb játékosának, amit teljes mértékben megérdemel, ő pedig amellett, hogy egy videóval megköszönte a rajongóknak még egy vicces képet is kirakott. Ezzel kicsit beszólva azoknak, akik folyamatosan a kora miatt bántják. Egy hihetetlen statisztika is előkerült, ami rávilágít arra, hogy Zlatan tényleg olyan, mint a jó bor, és az évek alatt nem, hogy romlott volna a teljesítménye, inkább nőtt, és én annyira, de annyira örülök neki, hiszen a sok

kritizáló igenis befoghatja, mert akkor is ő a legjobb!!

Jövő héten lesz a 38.- születésnapja, de Zlatan sosem változik, én pedig sosem fogom kevésbé szeretni, vagy kevésbé rajongani érte!! Továbbra is az egyik legnagyobb inspirálóm, aki mindig arra törekszik, hogy harcoljunk, azért amit szeretnénk!! 

Stephanról kevesebb hírt tudok előhozni....sajnos. Igaz, hogy mindkét válogatott mérkőzésen ott volt, de csak a padon foglalt helyet, amit nagyon csalódva vettem tudomásul. Így nem sok értelme van annak, hogy ott volt, hiszen már egész jól kezdett alakulni a pályafutása Kínába. Úgy vélem, hogy amit ott kialakított azt most lerombolták. A csapatnak amúgy eléggé változó, mert volt egy győzelem, egy vereség és egy döntetlen is. Persze ott annyira nem érdekel a csapat, csak az, hogy Stephan jól teljesítsen. Mostanában nagyon sokat van Rómába, ma pedig kint volt az Ac Milan- Fiorentina mérkőzésen. Szegénykének látnia kellett, hogy volt csapata mennyire lecsúszott az utóbbi években. A következő mérkőzése amúgy jövőhónapban lesz, szóval most van ideje kipihennie magát. 

Legközelebb válogatott szinten (már ha pályára lép) fog szerepelni Görögország ellen. 

A héten még jelentkezek egy szülinapos poszttal, amire már egy remek ötletet találtam ki, amit nagyon remélek, hogy Nektek is ugyanúgy fog tetszeni, mint nekem. 

Hamarosan jelentkezek, Ne feledjétek az ÉLET SZÉP! 

Puszi Nektek, Andrea! 

⚽ Helyzetjelentés ⚽

Sziasztok!

Bocsi, hogy megint ilyen poszttal jövök, de szerencsére a fiúkkal mindig történik valami. Én pedig nem is bírnám ki, ha nem írnám le, és nem oszthatnám meg Veletek!  😋

... és bocsi, hogy nem sűrűn írok, de egyenlőre a saját életem szervezem ami kicsit megkavarodott az utóbbi hónapokban, de őszintén megmondva cseppet sem bánom, és mivel kezd helyrerázódni, kezd beállni a napirendem is. Ebben pedig a munka mellett nem mindig fér bele a blog írás.
De ha valami rossz dolog történik ( remélem azért nem fog) úgyis többet fogok írni, mert akkor úgyis az írásban találom a lelki békém. Hozzátenném sok minden foglalkoztat folyamatosan az írással kapcsolatban. Jelenleg két nagyobb projekt van a fejembe, de amíg nem tudom biztosan nem szeretnék előhozakodni vele.
A lényeg, hogy tényleg jól érzem magam, és nagyon- de nagyon várom a jövőhetet amikor elkezdhetem a saját tanulmányaimat egy olyan szakterületen amit szeretek, és amibe úgy érzem jó leszek. Az pedig, hogy ilyen lehetőség úgymond az ölembe hullott csakis annak tudhatom be, hogy fentről nagyon sokan segítenek, és ha baj van azonnal mellém állnak és olyan dolgokat sodornak az utamba amire éppen szükségem van.
Hálás lehetek ezért, és tényleg minden nap mikor felkelek hálát adok a családomért, a barátaimért, és persze az Angyalaimért. Higgyétek el ha tényleg mosolyogva és pozitívan élitek az életeteket akkor a jó dolgok megtalálnak, és egy nagyobb veszteségbe sem kell belezuhanni, hiszen minden lezárt dolog után jön egy újabb ami lehet, hogy sokkal jobb lesz, mint amit eltudtál képzelni.


Szerencsére a fiúk is olyan jó periódusban vannak mint én, és remélem ez megmarad a továbbiakban is. 😁

Kezdjük szokás szerint Zlatannal. A héten egy elég fontos évforduló volt számomra, és bár nem innen számolom a rajongásom dátumát, de 9 éve igazolt az Ac Milahoz, ahol nagyon hamar a rajongók szívébe lopta magát. Már meséltem többször, hogy nem örültem neki, mikor megvette a csapat, de ahogy egyre eredményesebb lett és egyre többször és többször láttam úgy kezdtem egyre jobban megszeretni, és végül már ő lett a kedvenc játékosom, kinek az Olasz csapattól való távozása után is figyelemmel kísértem a munkásságát, és nagyon boldog vagyok, hogy még ennyi idősen is ilyen magas szinten focizik, és továbbra is csodálatos gólokkal ajándékoz meg minket. Furcsa ezt a kilenc évet kimondani, de mégis jó, hiszen még sosem rajongtam ilyen hosszú ideig egy emberért sem, de ő tényleg rengetegszer adott erőt, és sokszor megnyugtattak a videói ha lelki gondjaim voltak, és mikor nem zargathattam a családomat a piti dolgaimmal, a Manó meg sokat dolgozott.

A héten a városi rivális ellen léptek pályára, én pedig nagyon tartottam attól, hogy súlyos vereséget szenvednek, hiszen a másik csapatban játszik az MLS legjobb játékosa Carlos Vela. Persze Zlatan folyamatosan nyomta előtte, hogy ő a nagy király, meg a szokásos szövegetek. Kicsit megint kezd átesni a ló túloldalára. Bár nem nyertek, de 3-3-re lehozták a mérkőzést. Ez pedig egy nagyon nagy eredmény, főleg, hogy Ibra két gólt is értékesíteni tudott, míg Vela csak egyet, és újra
megválasztották a hét legjobb játékosának.
Nyilvánosságra hozták a Puskás díj jelöltjeit is, ami ( szerintem) egy nagyon fontos díj, amit minden évben a legszebb gólt szerző játékos kapja, és tíz focista között dől el. Magyarként a mostani év különösen fontos lehet, hiszen mióta él ez az elismerés ( 2009) most először fordul elő, hogy Magyar játékos is a jelöltek között van. Zsóri Dániel hihetetlenül szép gólt szerzett, és igazán büszkék lehetünk rá. A díjra itt lehet szavazni: The Best FIFA Football Awards Szerintetek én kire szavaztam? Zlatanra, vagy Danira, vagy esetleg valaki másra? 😉 
Még egy hír, hogy összehozták a Manchester Uniteddel mert azt nyilatkozta, hogy szívesen visszatérne a  csapatba, ha még szükség lenne rá. Mondjuk az United múlt évi és az eddigi produkciója katasztrófa, ahova biztos beférne egy Zlatan jellegű játékos, akinek Novemberben jár le a szerződése a Galaxyval, és egyenlőre nagy a homály, hogy mit fog csinálni utána. Azért én nagyon remélem még egyszer visszatér Európába, és lehetőségem lesz élőbe látni, ahogy varázsol a pályán.
A következő mérkőzésüket idegenben fogják játszani a Seattle Sounders ellen, és itt kötelező a győzelem, mert ha nyer a csapat akár a második helyre is felugorhat.

Stephan fantasztikus periódusban van, és úgy látom végre teljesen beilleszkedett. A Kínai kupa elődöntőjében a csapat 3-2-re hozta a kötelezőt, éééésss Stephan pedig két gólt is rúgott, megválasztották a mérkőzés emberének is. Úgy követtem a mérkőzést, hogy közbe 1000 más dolgom volt, de mikor megláttam, hogy megnyerték úgy ugráltam, mint egy kisgyerek. Mérhetetlenül büszke vagyok rá, és annyira jó érzés, hogy bár messze van, (és még mindig megvan erről az igazolásról a véleményem), kitud teljesedni. Pályán van, és úgy focizik ahogy régebben is. Az a mosoly pedig amit a góljai után láttam az arcán mindennél többet ér.
Jelenleg most Rómában vagy Monacoban van, ahol a barátaival, családjával tölti az idejét, és kipiheni a dolgokat. A követkő találkozójuk Szeptember 15.-én lesz, de már hamarabb pályára léphet, hiszen ( el sem hiszem) behívták az Olasz válogatottba!!! Itt két találkozón léphet pályára. Először 5.-én Örmény ország, 8.-án Finnország ellen. Nagyon bízom benne, hogy nem csak padozni fog, és Mancini megszavazza a bizalmat neki.  A Kínai Kupadöntő első fordulóját November elsején a másodikat pedig December 6.-án tartják.  Remélem megnyerik, ő pedig egy
szuper évet fog zárni.

Ennyi lett volna ez a kis agymenés. Hamarosan újra jelentkezek, és ne feledjétek az Élet mindig szép! Sok puszi Nektek: Andrea 😋

⚽ Helyzetjelentés ⚽

Sziasztok!! 

Megint egy újabb helyzetjelentő poszttal érkeztem, ami nagyon pozitív lesz, ugyanis a hét nagyon jól telt a fiúk szempontjából..... és az enyémből is, de az más kérdés. 😋

Ha még nem olvastátok el a legutóbbi fejezetet a történetemnek ITT megtehetitek.
A másik blogomon pedig egy új fejezet vár rátok, amit ITT tudtok olvasni.

Először természetesen, mint mindig Zlatannal kezdek akinek vééégre, vééégre a két orbitális égés után sikerült győzelemre vezetni a csapatot, úgy, hogy mindkét gólt ő rúgta. Igaz, hogy az egyiket büntetőből, de gól volt és ennyi a lényeg. 😉 Nagyon örülök neki, hogy újra betalált, és igazán jó mérkőzést játszott. Az eredményekről általában mindig másnap reggel értesülök és imádok arra kelni, hogy nyert a csapat, és szeretem azt látni, ha Zlatan is eredményes volt.  A találkozó után találkozott Urijah Faberrel aki egy UFC ketrecharcos, és pár szót elbeszélgettek, ugyanis Ibra a foci mellett imádja az ilyen küzdő sportokat is. Nagyon csinos volt így elegánsba. 💗💗

Felröppent egy kósza hír ( amiről még csak egy oldalról találtam információt), hogy Zlatan talán az idény végén visszatérne a Sera A-ba, mégpedig a Juventushoz. Nem is akarok belegondolni abba, hogy ennek bármilyen valóság alapja lehetne, mert akkor túlságosan beleélném magam abba, hogy esélyem lenne látni, aztán nem akarok megint úgy járni, mint tavaly mikor nagyon sok lap írt az Ac Milanos igazolásáról... amiből aztán nem lett semmi. Jó azért a szívem mélyén nagyon örülnék neki, ha igaz lenne, és megjönne a jobbik esze, és visszatérne Olaszországba. Őszintén megmondva nem is érdekel már, hogy melyik csapatba, csak ODA!

A héten készítettek vele egy fotósorozatot, de őszintén megmondva nem tudom milyen kampány keretin belül, vagy milyen apropóból, hiszen a Volvo és a Samsung is teljesen más képekkel jött ki, mint ezek, sőt a Volvo egy újabb videót is készített VELE, amit gondolom itthon biztos nem fognak reklámozni.  Szóval nem igazán tudom, de a fotók nagyon jól sikerültek, és olyan helyes az összesen, sőt a sminkes csajjal olyan jól mutatnak együtt, a bónusz pedig, hogy nincs összekötve a haja, ez pedig ritkaság.




Vasárnap újra pályára lépnek, én pedig nagyon reménykedek, hogy újra győzelemhez segíti a csapatot.


Stephanról is csak jó híreim vannak, és nála is kezdenek jó felé haladni a dolgok. Bár most, hogy egyre jobban közeledik a Seria A azért szomorú vagyok, hogy nem lesz ott, de hát ez van. A legutóbbi mérkőzésen pedig nagyon- nagyon jól játszott. Igaz, hogy a végeredmény 2-2 lett, de Stephan mindkét gólból kivette a részét. Az elsőnél ugyanis gólpasszt adott, a másodikat viszont Ő

értékesítette egy nagyon szép akcióból. Nagyon jól esett látnom a videón mennyire boldog, és milyen nagy mosollyal ünnepelt. Remélem Hétfőn már győznek, Stephan pedig újra betalál és elindul egy jó sorozata Kínába.

Köszönöm, hogy elolvastátok a híreket, nemsokára jelentkezek, addig is olvassátok el a legújabb fejezetet a Megismerni és megszeretni történetből.

Puszi Nektek: Andrea! 😄

⚽ Megismerni és megszeretni 13.⚽

Sziasztok!!! Tudom, hogy hamarabb ígértem a részt, de annyi felé mászkálok, és sok az elintézni valóm, így nem sok időm jutott írni. Élvezem a napsütést, a jó időt, és azt, hogy minden úgy van, ahogy lenni kell. Most tényleg egy hatalmas lelki nyugalom van rajtam, és hihetetlenül boldog vagyok, hogy a családom és a barátaim teljes mértékben mellettem vannak, és rengeteg erőt, és pozitivitást adnak. Úgy vélem ennél nem is kell több és hagyom, hogy minden megtörténjen, aminek már nagyon itt volt az ideje. A részek pedig lehet azért is jönnek ilyen döcögősen, mert sokkal jobban élvezem a való világ történéseit, és nincs szükségem az álomvilágomra. 

De most jöjjön az új fejezet, aminél a segítséget köszönöm Eszternek.  

Chiara:  Mivel Stephan beleegyezett az interjúba visszahívtam Claudiát és megbeszéltem vele egy találkozót. Előtte este már nagyon izgatott voltam, és még mindig a ruháimat válogattam a fotózásra, mikor Stephan lépett be az ajtón és karba tett kézzel figyelte mozdulataimat, de miután megunta leült az egyik puffra és csendesen így szólt.

- Nem unod még? Egész este ezzel foglalkoztál. Inkább gyere aludni, hiszen holnap figyelned kell. Nellat már elaltattam, és gondoltam talán mi összebújhatnánk kicsit.

- Stephan még nem döntöttem mit veszek fel. - néztem rá - úgy érzem semmi nem jó, és egyik ruhát sem érzem fotózásra valónak.

- Kicsim mindenben gyönyörű leszel, de szerintem adnak szponzor ruhát nem?

- Arról nem beszéltünk. - magyaráztam. - mindent csak az interjú után fogok megtudni.

- Hol fogtok találkozni? - érdeklődött és ő is nézegetni kezdte a dolgaimat.

- Egy étterembe, ami közel van a szalonhoz. Előtte még vannak ügyfeleim, amiket nem akartam lemondani, de az egész délutánt át kellett adnom a többieknek.

- Akkor nincs gond. Mások megcsinálják, és amúgy is te vagy a főnök. Akkor mész be, amikor csak akarsz.

- Ez nem így van. Szerinted ez jó lesz? - húztam ki egy sötétkék ruhát, aminek a háta nyitott volt, így a kedvenc tetoválásom is jól látszott benne.

- Nagyon tetszik. - csillant fel szeme. - az olvasók elájulnak majd, ha meglátják, és biztos minden pasi csak téged akar majd, de te már az én barátnőm vagy.

- Jaj Stephan, fejezd be. - léptem el tőle és elutasítottam a csókot, amit egy sóhajjal vett tudomásul.

- Chiara nézz rám! - fordított maga felé. - ne görcsölj rá semmire jó? Ez csak egy interjú és egy fotózás. Nem a világ, és ha valami nem jó úgyis javítanak a képeken.

- Te könnyen beszélsz, mert szinte minden héten részt veszel ilyeneken.

- Azért nem minden héten, de gyakran. Ez rutin, és itt nem neked kell felkészültnek lenni, hanem nekik. Az újságírónak, és a fotósnak. Bízz magadban, és minden tökéletes lesz.

- Remélem, mert nem akarlak bajba sodorni egy meggondolatlan válasszal. Istenem kár, hogy nem tudom a kérdéseket. - sóhajtottam fel, és én is éreztem, hogy álmos vagyok, így engedtem szerelmem csábításának, és bebújtam mellé az ágyba.

Reggel a megszokottnál is idegesebb voltam, és egy falat sem ment le a torkomon. Stephan elvitte Nellat az iskolába, majd edzésre indult. A fotózásra elkészített ruhámat egy zacskóba raktam, és úgy voltam vele, majd megmutatom Claudiának.  Csak tizenegyig dolgoztam majd miután leadtam a feladatok a többieknek az étterem felé indultam. A pincér már tudta ki vagyok, és azonnal egy galériás asztalhoz vezetett, ahol senki nem volt. Az emberek a lenti részen étkeztek. Egy ásványvizet rendeltem, és vártam, amíg megérkezik a riporterem, közben végignéztem a helyen. Igazán barátságos volt a sok faburkolattal, és a sok növénnyel. Bőven elmúlt dél is mikor egy rövid barna hajú nagy bundakabátos ötvenes éveiben járó hölgy lépett be. A pincér az asztalomhoz kísérte, ő pedig hatalmas mosollyal üdvözölt.

- Ne haragudj a késésért, de kicsit nagy volt a forgalom. - szabadkozott, és ő is rendelt egy üveg vizet.

- Semmi baj. Örülök, hogy sikerült ideérned. - nyugtattam meg, és magamban megcsodáltam aranybarna kosztümjét, ami nagyon szépen kiemelte alakját. Szemei zölden néztek rám, majd táskájába nyúlt, amiből diktafont, füzetet és tollat vett elő.

- Először is nagyon köszönöm, hogy elfogadtad az interjút és a fotózást. Biztos sok a dolgod.

- Igen, de szerencsére a munkatársaim besegítettek és átvállalták a megbízásaimat.

- Jó, hogy ezt mondod. Vagyis, hogy a munkatársaim, és nem a beosztottjaim. Én is igyekszem megtartani a jó légkört az újságnál, és próbálom azt, hogy ne mint főnökként nézzenek rám, hanem egyenlő fél ként.

- Sosem éreztem magam igazán főnöknek. - szóltam félénken. - úgy gondolom, kölcsönösen segítjük egymást, és mindenki azt  teszi, amibe a legjobb.

- Nagyon jó főnök lehetsz. - nevetett fel, majd komolyabb arccal folytatta. - szerintem kezdhetnénk az interjút, ha neked megfelel.

- Persze, igen. - bólogattam, és a szívem újra gyorsabban kezdett verni, de ő kedvesen megfogta a kezem.

- Ne légy ideges, és ha valamire nem akarsz válaszolni, nem kell.

- Köszönöm, ezt jó tudni. - szóltam halkan ő pedig belekezdett.

- Igazi 21. századi nő vagy: gyereket nevelsz és egy jól működő vállalkozásod van. Mesélnél róla?

-  A neve Chaoos, és már lassan nyolc éve működik. Eleinte kicsit döcögött, de szerencsére volt egy ismertebb vendégem, akit sokat tetováltam, ő pedig sok embernek ajánlott, majd szépen lassan kezdtem feltörni. Ma pedig már azt mondom, jó irányba haladok. Ezen kívül van egy tíz éves lányom, aki imádja a kézilabdát, és fantasztikus kislány, akinek mindenről megvan a véleménye. Napról napra okosabb, és kezd nyitni a világ felé.

- Miért épp tetováló szalon? - jött a következő kérdés, amire egy kis gondolkodás után úgy éreztem őszintén fogok válaszolni.

- Mikor teherbe estem ott kellett hagynom az iskolát, és akkor jött egy olcsóbb tanfolyam én pedig úgy gondoltam valamilyen szinten ez is egy művészeti ág. Elvégeztem, majd nyitottam egy szalont. A tetoválásokat mindig is az önkifejezés eszközének tartottam, és láthatod nekem is van jó pár darab. Akik tetováltatnak, azok az életük fontosabb eseményeit szeretnék megőrizni a bőrükön, ezért minden munkámra teljes figyelmet fordítok. Vannak, akik már határozott ötlettel jönnek hozzám, de olyan is akad, akivel közösen agyaljuk ki a mintát. Én személy szerint ezt szeretem a legjobban, hiszen ilyenkor szárnyalhat a fantáziám, és mindig boldog vagyok, ha tetszik, amit elkészítettem.

- Kislányként is erről illetve a művészetről álmodoztál?

- Mondhatom, hogy igen, és hogy nem. - nevettem fel. - a művészet nagyon fontos szerepet játszik az életemben, de eredetileg festő szerettem volna lenni, és gyerekeket tanítani. Igaz, hogy az álmom nem teljesen jött be, de én így is nagyon boldog vagyok.

- Több helyen olvashattuk, hogy egy híres focistával randevúzol. Mesélnél nekünk arról, hogy ismerkedtetek meg? Milyen így az életed focista barátnőként?

- Kicsit furcsa, hogy sok helyen megismernek, és olyan képek készülnek rólam, amiről nincs tudomásom, viszont nagyon boldog vagyok. Stephannal a legjobb barátnőm lakodalmában találkoztam először. Már akkor is nagyon vonzó volt, de nem léptem felé, aztán Giulia már megunta, hogy folyamatosan a rossz randevúimról mesélek neki, így összehozott minket egy vacsorára. Nagyon kedves és figyelmes embert ismertem meg benne, aki még a lányommal is jól kijön. Számomra ez mindennél fontosabb.

- Terveztek komolyabb dolgot?

- Nemrégen költöztünk össze, és most éppen szokjuk a közös életet. Számomra ez elég komoly dolog, ahogy a lányomnak is. Eddig minden remekül alakul, és úgy érzem, nagyon szerelmes vagyok, és megtaláltam azt az embert, akire mindig is vártam.

- Mik a  terveid a jövőt illetően?

- A szalonnal kapcsolatban még rengeteg tervem van. Február vége felé Kínába utazom, ugyanis részt veszek egy találkozón ahol a világ minden részéről érkeznek művészek, és amatőrök. Úgy gondolom ezek jó lehetőségek arra, hogy új emberekkel, és új technikákkal ismerkedjek meg. Szeretnék terjeszkedni, és máshol is hasonló szalonokat nyitni, amik az én nevem alatt futnak. Magánéletben pedig ezt az életformát fenntartani, ami most is tart.

- Köszönöm szépen, hogy őszintén válaszoltál a kérdéseimre.

- Én köszönöm a lehetőséget. - válaszoltam, ő pedig eltette az interjúhoz szükséges dolgait. A fotózást délután három órára időzítettük, így a kérdések után megrendeltük az ebédünket és továbbra is kellemesen elbeszélgettünk. Sok mindent megtudtam a fotózással és az újságírással kapcsolatban is. Claudia igazán jó társaság volt, aki mellett egy percet sem unatkoztam. A kezdeti idegességem az ebéd végére már teljesen elmúlt. Kiderült, hogy Stephannak volt igaza, és a ruhámra nem lesz szükség. A fotózásra Claudia autójával mentünk, és egy városszéli épületnél álltunk meg, ahol a fotóstúdió volt. Három lány azonnal közre fogott, és miután átöltöztem egy vagányabb szerelésbe, következett a hajam, utána pedig a sminkem. Igazán élveztem ezt a nagy figyelmet, és mosolyogva álltam be egy világosabb fal elé. Körülöttem két lámpa világított. A fényképész Thomas, harmincas körüli férfi, aki elmagyarázta mire számíthatok, és biztosított, hogy tökéletes képek készülnek majd. Természetesen a testemen lévő minták voltak a hangsúlyosak, így sokféle ruhába öltöztem át. Az első egy vagányabb, a második egy köznapi a harmadik pedig egy nagyon szexi piros mélyen dekoltált ruhaköltemény volt, amiből az egyik combom kilátszódott. Én ebben éreztem a legjobban magam. A munka remekül ment, én pedig egyre jobban belejöttem a pózolásba, és a mosolygásba. Mikor a beltéri képek elkészültek a kültériek következtek. Felvettem egy szűk fekete bőr ruhát, felrakták a póthajam, és egy erősebb sminket is kaptam, amit biztos nem használnék sehol, de nagyon tetszett. A képek pedig olyan jól sikerültek, hogy csak ámultam, és hitetlenkedve néztem a fotón szereplő lányt, aki én voltam.

- Milyenek lettek? - kérdezte tőlem Thomas és kíváncsi szemekkel meredt rám. 

- Fantasztikusak. Nagyon profi vagy. Köszönöm szépen. - hálálkodtam, és barátságosan megöleltem őt. Egy pár dolgot még megbeszéltünk, Claudia pedig megígérte, hogy még a megjelenés előtt elküld nekem egy példányt, hogy lássam milyen lett a végeredmény. Szinte szárnyaltam a boldogságtól mikor beléptem a házba, ahol Nella a nappaliba tanult, Stephan pedig éppen az egyik csapattársával társalgott a közelgő mérkőzésről telefonon. 

- Sziasztok. - léptem be, és miután leraktam a kabátom Nellahoz indultam. - szia, kicsim. Hogy haladsz a tanulással? Segítsek? 

- Nem kell, köszönöm. - válaszolta, és furcsa szemekkel nézett rám. 

- Valami gond van? - ültem mellé, de ő csak megrázta a fejét, és inkább felállt. Éreztem, hogy szeretne mondani valamit, és biztos voltam benne, hogy fél. - Nella történt valami? Olyan furcsa vagy. 

- Nem, dehogy. Inkább felmegyek a szobámba. - pakolta el a könyveit, de szokatlan izgatott viselkedése nem hagyott nyugodni. 

- Történt valami az iskolában? 

- Nem, semmi. 

- Nella mi a baj? Látom, hogy valamit mondani szeretnél, csak nem mered. Talán rossz jegyet kaptál, vagy valaki bántott? 

- Nem, dehogy. - ült le újra és egy mély levegő után belekezdett. - tudod mikor jöttem ki az iskolából és vártam Stephant, odajött hozzám a mama. 

- A mama? Carlo anyukája? - csodálkoztam, és nem értettem mit akarhat a lányomtól. 

- NEM! Galiano mama. 

- Anya?! -  kerekedett ki a szemem, és a szívem nagyot dobbant. - Mit akart tőled? 

- Nagyon kedves volt, és mondta, hogy már nagyon régóta akar velem és veled is beszélni. Tudja, hogy mostanában lesz a születésnapom, és azt mondta szeretné, ha kicsit többet találkoznánk, és talán veled is beszélhetne. 

- Még csak az kéne. - háborodtam fel. - remélem elküldted őt. 

- Miért küldtem volna? Nagyon kedves volt, és kaptam tőle ajándékot. - mutatta az apró plüss kutyust, amit a tolltartójába dugott. - Azt mondta ez csak előleges ajándék és majd kapok egy nagyobbat a szülinapomra. 

- Nem kellett volna elfogadod, és nem is kellett volna szóba állni vele! - mérgelődtem, és a fotózás okozta örömöm átváltott haragba.

- Anya nagyon kedves volt, és jót beszélgettünk. Mesélte, hogy már régóta szeretné veled is felvenni a kapcsolatot, de nem tudja a telefonszámodat, a szalont pedig nem merte hívni. 

- Jobb is így! Remélem nem adtad meg neki. - néztem rá szigorúan ám Nella hallgatása mindent elárult. - Istenem Nella nem hiszem el, hogy ezt tetted!! Azt hittem megbeszéltük, hogy nem tartjuk velük a kapcsolatot. Kicsi korod óta nem érdeklődnek irántunk, és...

- De most érdeklődött, és nagyon aranyos volt. - sírta el magát lányom, mire Stephan is bejött. 

- Mi folyik itt? Miért sír Nella, és te...

- A lányom megadta a telefonszámomat anyámnak!!! 

- Nem gondoltam, hogy ez ekkora baj! - zokogott Nella tovább, és könnyeit törölgetve figyelte a reakcióm. Sajnáltam őt, de belül borzalmasan dühös voltam. 

- Miért gond az, ha az édesanyád fel akarja venni veled a kapcsolatot? - értetlenkedett szerelmem, és tudtam akármit mondok neki, nem fogja megérteni. - mégiscsak a mamája. 

- Aki az elmúlt években le se ejtett minket. Nem is értem miért pont most teper? Egyáltalán honnan jutott eszébe, hogy Nellán keresztül tud rólam meg dolgokat. 

- Azt mondta látott az újságba Stephannal, és..

- Szóval ez az! - csattantam fel. - nyilván csak azt hiszi, hogy ő is bekerül majd valamelyik lapba. Megáll az eszem! 

- Nem tűnt olyannak, aki pénzt akar. - bizonygatta Nella. - tényleg olyan aranyos volt, és én szeretném velük tartani a kapcsolatot anya. Miért baj az, ha jóba vagyok vele? 

- Nella nem érted a dolgokat, mert még kicsi vagy ehhez, de én tudom, hogy mi az, amit kaptam, vagy éppen nem kaptam tőlük. Sajnálom, hogy kiabáltam veled, de nem kellett volna megadnod a számom. Nem akarok vele beszélni, mert nem akarok tőlük semmit. 

- Legalább csak próbáld meg. Kérlek anya! - pillantott rám, és könnyes kérlelő tekintetének nem tudtam nemet felelni. 

- Jó, rendben, ha hív és éppen lesz időm rá, felveszem. De ugye azt nem mondtad meg, hogy merre lakunk? - puhatolóztam tovább,  mert az főleg nem hiányzott, hogy ideállítson Stephan házához. 

- Nem, azt mondtam neki, hogy még a régi lakásnál lakunk. Nem akartam Stephant bajba sodorni. 

- Ez aranyos volt, köszi. - mosolygott rám focistám, én pedig egy megkönnyebbült sóhaj után átöleltem lányom és megígértem neki, hogy egyszer legalább beszélek anyámmal. Vacsora után azonban még mindig ez járt a fejembe, és Stephan hiába próbált a fotózáson történtekkel terelni én mindig a szüleimhez tértem vissza. Stephan persze nem értette miért vagyok ennyire ellenséges, és úgy vélte mindenki megérdemel még egy esélyt. 

- Te ezt nem értheted, és Nella sem. Ő csak azt látja, amit az anyám magából akar mutatni. A kedves és megértő nőt, akit most hirtelen érdekelni kezdett a saját lánya, és az unokája. Lehet, ha nem látott volna rólunk cikket még most is hidegen hagyná a dolog. 

- Úgy véled, csak azért közeledik, hogy pénz kérjen? 

- Fogalmam sincs, mit akar, de félek, hogy nem lesz jó vége, és nem akarom, hogy Nella kötődni kezdjen aztán meg sérüljön, és olyanokat éljen át, amiket én. 

- Szerintem nem kéne ennyire borúsan látnod a dolgokat. - szólt nyugodt hangon. - az emberek változnak, és a szüleid is lehet rájöttek mekkora hibát követtek el mikor a lányod született. Talán lelkiismeret furdalásuk van, és szeretnék helyrehozni. Erre pedig talán Nella szülinapja jó alkalom lehetne. Meghívhatnánk őket a bulira. 

- Erről hallani sem akarok Stephan, és ajánlom, hogy Nella előtt se mondd ezt. Legyen elég annyi, hogy ha felhív, felveszem és beszélek vele, de többet nem ígérek. Eddig is mindent egyedül értem el, és ez után sem kell, hogy segítsenek. Semmit nem kérek tőlük. 

- De hát a szüleid. - tárta szét karját kétségbeesetten. 

- Igen, azok, de ők sajnos ezt elfelejtették már tíz éve. Ne haragudj, de nem akarok erről többet beszélgetni, hiszen a mai nap alaposan lemerített. - indultam lányom szobája felé, ám Stephan még visszahúzott, átkarolta a derekam és mélyen a szemembe nézett. 

- Ígérd meg, hogy beszélsz vele. 

- Ígérem, de neked miért olyan fontos ez? - mosolyogtam rá. 

- Azért, mert jó, ha az embernek vannak szülei, és neked mégiscsak ők a családod. Ne feledkezz meg erről, és békülj ki velük. 

- Meglátom, mit tehetek. - simogattam meg arcát és a lányom szobája felé indultam. 

Másnap nagy hajtás volt a munkában és szinte még enni is alig volt időm. Szerencsére a fotózás alatt a többiek remekül helyt álltak, de azért így is sok ember maradt rám. A telefonomra pedig alig néztem rá. Már majdnem megfeledkeztem a tegnap történtekről mikor egy ismeretlen szám jelent meg a kijelzőmön. Átfutott agyamon, hogy talán anyám hív, és nem tudtam mit tegyek. Csak bámultam a számot és a telefonomat, ami egyre hangosabban csörgött. 

- Nem veszed fel? - érdeklődött Monica, a kolleganőm. 

- Én nem tudom... nem tudom... 

- Lehet egy ügyfél. - találgatott, mire felkaptam a telefont és beleszóltam. 

- Halló. 

- Chiara te vagy az? - szólt bele az a hang, amit már nagyon rég nem hallottam. 

- Igen, én vagyok. 

- Itt pedig anya, de jó, hogy felvetted. Nella adta meg a számodat és..

- Nézd, örülök, de most nem érek rá. Dolgozom. Mit akarsz? - kérdeztem és igyekeztem nagyon szigorú lenni, még akkor is, ha legbelül nagyon jól esett hallani édesanyám majdnem elfeledett hangját. 

- Csak beszélgetni szeretnék. 

- Figyelj, jelenleg nem érek rá, nagyon sok a munkám. 

- Nekem bármikor jó. - vágta rá gyorsan. - esetleg munka után? Mikor végzel? 

- Nem tudom, talán öt óra körül, de...

- Az jó, akkor mit szólnál, hogyha találkoznánk a szalonoddal szembeni kávézóban és esetleg meginnánk egy forró csokit, vagy egy süteményt. Gyere oda és elmondom, mit tervezek Nella szülinapjára. 

- Anya én már tudom mi lesz a szülinapján, és neked ehhez semmi közöd. 

- Jó, rendben, de akkor legalább csak találkozzunk. - erősködött tovább.

- Anya, nem tudom, hogy mit akarsz, és miért éppen most kerestél fel minket, de nem érdekel. 

- Elmondok mindent, de szeretnélek látni. Ötkor a kávézóban jó? Én ott leszek, és kérlek, gyere el te is kislányom. - hallottam lágy hangját, és nem tudtam nemet mondani rá, ám onnantól kezdve alig bírtam a munkára figyelni. Inkább csak a sablonokat készítettem, és vártam, hogy eljöjjön az öt óra. Mikor a többiek hazaindultak nekiláttam a szalon kitakarításának. Az idő már közelebb volt a negyed hathoz, mint az öthöz, és féltem talán anyám nem lesz ott a megbeszélt helyen. Alaposan felöltöztem, lekapcsoltam a villanyt és a szemközti kávézóhoz indultam. Belépve megcsapott a sütemények édes illata, és a hely jólesően melegsége. Tekintetemmel az asztalokat pásztáztam, és könnybe lábadt a szemem mikor megpillantottam édesanyámat, aki mosolyogva integetett felém. Félve indultam el felé, és reméltem bármi lesz, ezen túl nem fogok csalódni benne. 

Vár egy új kezdet!

Sziasztok!! 

A mai nappal lezárult egy olyan fejezete az életemnek ami öt évig tartott, és a  mindennapjaimat képezték. Úgy vélem az életbe minden úgy történik, ahogy lenni kell, és úgy gondolom ennek pont most volt itt az ideje.

Az öt év alatt rengeteget tanultam, magamról, másról, a dolgokhoz való hozzáállásról, és olyan embereket ismertem meg akikre a mai napig örömmel gondolok vissza, és olyan barátságokat köthettem amiket ritka kincsként őrzök és bízom benne, hogy az évek múlásával megmaradnak.


Szerencsére minden akkor csöppen az öledbe mikor nem számítasz rá, és ezzel én így vagyok, hiszen olyan lehetőséget kaptam most ami a továbbiakban sokat segíthet rajtam, de mielőtt bármit is lépnék alaposa átgondolom a dolgokat.

Az írást továbbra sem fogom feladni, sőt a kapott lehetőséggel csak még jobban erősödik bennem az, hogy az álmokért igenis harcolni kell.

Szóval én harcolok, és akármi is lesz mindenhez pozitívan állok hozzá, hiszen az Angyalkák mindig segítenek fentről!!


További szép napot Nektek! Andrea