⚽ Helyzetjelentés: Kicsit eltűntem ⚽

Sziasztok!! Jó rég nem írtam Nektek így úgy gondoltam már éppen itt az ideje. Szerencsére nem sok minden történt velem, de azért mégis elfoglalt voltam. A karantén alatt elég sok mindennel tudtam eltölteni az időmet, és ha úgy vesszük annyira nem unatkoztam, hogy még a blogommal sem foglalkoztam. Hála Istennek hogy úgy mondjam, nem szorulok rá, hogy kiírjam magamból a problémákat, mert az alap mindennapi apró-cseprő bajokon kívül minden rendben van. Az iskola már nagyon hiányzik, és jó lenne haladni vele, hiszen így is eléggé eltolódik már és mire végzünk lassan December lesz. (frissítés: Hétfőtől újra indul szóval hurrááá). Sokat tevékenykedek itthon a lakásba, és a héten túl voltam egy nagy ruha leltározáson. A karantént próbáljuk betartani, de azért jó, hogy már találkozhatok olyan emberekkel, akik nagyon hiányoztak. Nem tudom mi lesz még a bloggal, de ha hamarabb nem az évfordulón biztos írok majd pár sort.

Stephannal és Zlatannal kapcsolatban nincs semmi kiugró hír. Stephan újra edzésbe állt, és készülnek az idényre, amit igazából nem tudom, mikor kezdenek majd. Manuellel rendszerint posztolnak képeket Instagrammra, és mindegyiken nagyon cuki és jóképű és olyan óóóóó pasi. Zlatan pedig egy kisebb sérüléssel bajlódik, ami talán pár héten belül helyre jön. Igaz kicsit megijedtem mikor megtudtam mi a helyzet, hiszen már mindenki a legrosszabb forgatókönyvvel állt elő. Most ha jól tudom visszarepült Stockholmba, hogy kicsit a családjával legyen, és, egy szegény gyerekekkel foglalkozó kampányban vesz részt.  (ezt igazából nem állítom biztosan, mert a svéd tudásom nem annyira jó) Sokan azt is mondják, hogy már nem fog visszatérni a csapathoz, hiszen ő is belátta, hogy ez ennyi volt. A vezetőség, és amit az Ac Milanban művelnek elég gáz, és zavaros, és sokan nem értenek egyet azzal, ami ott folyik. Ibra szerződése Június végéig él, de sajnos nem sok esélyt látok a meghosszabbítására, és bármennyire is szeretném látni játszani, talán neki is az lenne a legjobb, ha szögre akasztaná a cipőt. Szívem szerint azért szorítok, hogy épségben visszatérjen, és ha összejönne az út (ami még mindig érvényes) láthassam, és teljesülne életem egyik nagy álma. De ha nem akkor már nem érzem úgy, hogy annyira beleroppannék, mint mikor kiderült, hogy nem látom. A legújabb parfümös kampány képek nagyon- nagyon- nagyon jók, és bízom benne, hogy a ruha biznisz után ez az üzlete már nem fog becsődölni.  Személy szerint nagyon jó volt látni azért, hogy a karantén alatt is sokat edzett és a Hammarby „életébe" is részt vesz, de azért mégiscsak piros- feketébe a legcukibb…főleg ha mosolyog. Egész jóba lett a „kebabos” Hakan Calhanogluval, akivel együtt járnak motorozni, Hakan pedig elmondta milyen jó fej is Zlatan. Mert volna mást mondani!!! 😂

A bloggal kapcsolatban rengeteg kérdés merült fel már bennem. Jelenleg tagja vagyok a Blogzaholic csapatának, de inkább megtűrt személy vagyok, mert nem igazán veszek részt a melóba. Egyedül a pénteki kérdéseket csinálom, ami nem nagydolog, és nem egy nagy rész. Szeretném folytatni az eddigi történeteimet, és a fejembe is sok új ötlet van. Ezeket leginkább leírom a füzetembe, de a begépelésig valahogy sosincs kedvem eljutni. Így nem is lesz belőle semmi. Talán ehhez az is hozzátartozik, hogy az utóbbi időben akármit is írtam, nem kaptam sok visszajelzést. Egy-két komment volt, de valahogy nem az igazi így a dolog nekem. Már belenyugodtam, hogy elengedem az írós álmaimat, és ez tényleg megmarad hobbynak, amit ha kedven van csinálok, ha nincs akkor nem csinálom. Nem jelölök ki már nagy célokat, és nem esek kétségbe, ha akár egy hónapig nem lesz új bejegyzés. Örömmel szeretném vezetni a blogot, és csak akkor írni ha úgy érzem a lelkemnek szüksége van az írásra. Alapból azért kezdtem el, mert kellett, hogy valami elvonja a bajokról a gondolataimat. Ha úgy fogom érezni, akkor fejezetet hozok, vagy TAG-et, de ha úgy érzem, akkor csak leírom mi van velem. Hiszen ez az én oldalam amire akkor és azt írok amit akarok. Ez így volt mindig és így is lesz, és senki előtt nem fogom szégyellni/letagadni magam, és még véletlenül sem törlök erről semmit. 😊 

Úgy gondolom tavaly rengeteget írtam ( nyilván mivel minden szar volt) és örülök, hogy nem kell álomvilágba menekülni, és nem kell félnem attól, mi lesz a jövőhéten, vagy egy hónap múlva. Egyenlőre tudom mit akarok, és most sokkal jobban érzem magam a bőrömbe. Manóval is minden jó. Segítünk és támogatjuk egymást, és ez elmondható azokról az emberekről, akik fontosak nekem. Az utóbbi időbe a vírus miatt féltettem a párom, és talán kicsit magamat is, de ez a befelé fordulás és a sok egyedül lét helyre tette a lelkem, és bízom benne, hogy ez egyenlőre így is marad. 

A blogot nem hagyom el, és hamarosan jelentkezek! 

Vigyázzatok magatokra, és ne felejtsétek el: Az élet szép! 

UI: Csatlakozzatok a Blogzaholic oldalához ahol ebben a hónapban is szuper feladatokat és egy fantasztikus közösséget találtok. 

Puszi: Andrea. 

⚽ Áprilisi Bloggerjáték ⚽

Sziasztok!!

A Blogzaholic oldalán minden hónapban új játékos feladatot találhattok. Április témája a TAVASZ. Mivel mindenféle témakörben lehet írni, úgy gondoltam, én is írok egy kisebb történetet. A dolgomat könnyítette az, hogy négy szót kaptam segítségül, amit szabadon felhasználhattam. A történet még jól is jött picit a lelki világomnak, mert nagyon hiányzik az, hogy Zlatan köré írjak egy külön részt, amiben persze feltűnnek a Resta Con me eredeti szereplői, annyi változással, hogy Maximiliant eredeti korával írom le.

A négy szó: -tavasz

                    - május

                    - természet

                    - szabadidő

Egy puha pléden ültem a zöld fűben és élveztem a tavaszi napsütést. Gondolataim az elmúlt hónapok körül forogtak, miközben a kert másik feléből Maxi és Alexander hangját hallottam. A fiúk nagyon összeszoktak és Maxi úgy viselkedett, mint egy igazi nagy testvér. Sajnos neki sem volt könnyű a helyzet, hiszen egyik pillanatról a másikra került ki az iskolájából és hagyta ott a barátait. Egy olyan családhoz került, akiket ismer, de az apján kívül nem sok kötődése van hozzánk. Los Angelesbe talán egyszer jött el. Alexanderral nem volt sok kapcsolata, és reméltem, hogy a karantén alatt ez megváltozik.  De ez az egész helyzet mindenre rányomta a bélyegét. Mikor Milánóban kitört a baj és felfüggesztették a bajnokságot, Zlatannal már aznap elhatároztuk, hogy nem maradunk a városban. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen több helyre is mehettünk volna, ám Ibra miatt Stockholm mellett döntöttünk. Jelenleg már egy hónapja vagyunk itthon, én délelőtt Maxival tanulok, délután pedig home office-ban különböző sportolókkal videóinterjúkat készítek az újság számára. Maya is visszautazott velünk a családjához, így csak egy héten kétszer jön hozzánk. Ilyenkor mindig elvégzi a nagy bevásárlást és segít kicsit a ház körül. Én szinte ki sem teszem a lábam, és már nagyon televíziót se nézek. Inkább próbálom kialakítani a saját biztonságos környezetünket, amiben sok a játék és az egymással töltött idő. Sokszor vagyunk kint a természetben, és igyekszünk kihasználni a nagy udvar nyújtotta lehetőségeket is. Mivel Svédország nem veszi olyan komolyan a karantén- helyzetet, a bajnokságok továbbra is működnek, az emberek pedig szabadon járhatnak akárhová, így Zlatan is sokszor van házon kívül. Rendszerint eljár a Hammarby edzéseire, még akkor is, ha tudja, én nem nézem jó szemmel. Tudom, hogy erős szervezete van, de mégis féltem, hiszen a milánói csapatból is többen lettek betegek. A családommal is igyekeztem tartani a napi kapcsolatot, és mindig tudtam, mi a helyzet Magyarországon vagy éppen Kínában. Kitti és Stephan miatt duplán aggódtam, de húgom szerint ott már kezd helyre jönni az élet. Zlatan is sokat beszélt Helénával, aki a folyamatos győzködés ellenére maradt az olasz városban. A kapcsolatuk nem annyira alakult jól, hiszen Manuel testvére mellett ragadt, ami így tovább növelte a köztük lévő űrt. Én hálát adtam a sorsnak, hogy házasságom továbbra is stabil, és ha volt egy kis szabadidőm olvasgattam, újra néztem a kedvenc sorozataimat, vagy úsztam egyet a medencében, ahova a gyerekek is sokszor követtek. Annyira elkalandoztam, hogy csak akkor vettem észre, hogy szerelmem mellém telepedett mikor adott egy puszit.

- Szia. - fordultam felé mosolyogva, ahogy belenéztem barna szemeibe, és végignéztem szabadidős ruházatán. 

- Szia. Szólongattalak, de biztos nagyon izgi, amit olvasol. - mutatott a kezemben lévő könyvre.

- Nem, csak elgondolkoztam kicsit. - ismertem be, és azonnal félre raktam az említett tárgyat. - milyen volt az edzés?

- Egész jó. - vont vállat. - jó érzés kicsit labda közelben lenni.

- Ennek örülök. - simogattam meg arcát, és próbáltam nem aggódva nézni. - holnap is mész?

- Nem - vágta rá, én pedig azonnal megnyugodtam - egész nap itthon leszek, és csak veled és a gyerekekkel leszek.

- Ennek örülök. Akkor kitalálhatunk valamit, amit négyesben csinálhatnánk.

- Vagy kettesben? - búgta kedvesen, én pedig enyhén megborzongtam - mellesleg van egy meglepetésem. - húzott elő egy kisebb ajándéktáskát, amiben az a karkötő volt, amit még Milánóban néztem ki magamnak. Igazán különleges volt, a vastag ezüstön egymást váltogatták a kövek.

- Ez gyönyörű. - öleltem át. - miért kapom? 

- Mert mint mindig, újra te adtál fel mindent és újra te követtél engem. - magyarázta és hangja szomorúan csengett. - Sajnálom, hogy ez így alakult. 

- Zlatan, ne már! Erről senki nem tehet, és ezt nem tudtuk előre megjósolni. A lényeg az, hogy együtt vagyunk. Maxi is velünk van, és látod, milyen aranyosan elvan Alexanderral és Jaffával is. 

- Igen. Még jó, hogy ilyen nagy az udvar. - dőlt hátra a pléden. 

- Olyan, mintha kint lennénk a természetben és egy nagy tisztáson futkároznának. Mit szeretnél délután csinálni? 

- Elmehetnénk moziba vagy egy étterembe? 

- Persze, még csak az kéne. - teremtettem le. - inkább megnézhetnéd azt a filmet a gyerekekkel, amiért Maxi már napok óta nyúz. 

- Oké, legyen. - sóhajtott fel. – tudod, nem is olyan rossz ez a kényszer-szabadidő. - simította meg a hátam, és végül magához húzott. Egy pár percig csak feküdtünk és élveztük a napsütést, míg végül nem bírtam tovább és megkérdeztem, ami a szívemet nyomta. 

- Szerinted még májusban is itt leszünk? 

- Sajnos fogalmam sincs Lili. De ne gondolj most erre. 

- Jó, de mindig ez van a fejemben, és az, hogy féltelek, akárhányszor csak kilépsz az ajtón és elmész edzeni. Nem volnál köteles és ...

- Tudom, de olyan jól esik bemenni az edzőközpontba és rúgni a bőrt. Nem lehetek formán kívül és ez tényleg jól jött. Örülök, hogy az Ac Milan ilyen pozitívan áll hozzá, és nem áll az utamba. Jó az is, hogy a fiatalabb fiúk tanácsot kérnek tőlem és...

- Ó, szóval erről van szó. - kuncogtam. - már megint hiányzik az önfényezés. 

- Dehogy Lili!! De sokan példaképként néznek rám itt Stockholmban és ehhez jár egy bizonyos tisztelet, ami tényleg jól esik, de hidd el, nem ezért teszem, hanem azért, hogy ha visszatérek Olaszországba, még jobb formában legyek és te büszke legyél rám. 

- Én mindig büszke vagyok rád - csókoltam meg puhán, és bíztam benne, hogy hamarosan véget ér ez az őrület és újra visszatérhetünk Milánóba, vagyis haza.