⚽ Megismerni és megszeretni 7. ⚽

Chiara:

Jobbnak láttam, ha elmegyek, és nem szítom tovább a tüzet Stephan és a családja között. Fázósan és kicsit sírósan vártam a taxit, és mérgelődtem azon, hogy egy vagyont költöttem olyan meglepetésekre, amik nagy valószínűséggel a kukában landolnak majd.

- Chiara várj! - Hallottam focistám hangját, és mivel az a fránya taxi még mindig nem jött, sietni kezdtem a legközelebbi buszmegálló felé. - Kicsim kérlek, állj meg!!

- Stephan menj vissza! - Fordultam szembe vele mikor utolért, és ahogy belenéztem csodálatos szemeibe a szívem belesajdult a fájdalomba, hogy a szülei miatt nem lehetek vele.

- Csak veled megyek vissza, és...

- Nem kell ezt tenned miattam - vágtam bele szavába és próbáltam nyugodt hangon beszélni.

- Visszajöhetnél, ihatnál egy forró csokit, leülnél anyámmal a fenti szobába, és higgadtan mindent elmesélni neki. Hiszen a mérkőzésen is olyan jól elvoltatok, és biztos vagyok abban, hogy legbelül tisztában van azzal milyen sok baromságot mondott, amit nem is gondolt úgy.

- De nagyon is úgy gondolt minden egyes szót, és ezen nem fog semmi változtatni. Félt téged, és nem akarja, hogy a makulátlanul édesen kisfiús szuper focista hírnevedet kockára tedd egy olyan nőért, mint én. Szeretlek, de most nem mehetek veled vissza. Sajnálom Stephan.

- Ugye nem akarsz szakítani velem? - váltott azonnal riadtra tekintete.

- Talán ez lenne a legjobb megoldás. - hajtottam le búsan a fejem, és képtelen voltam rá nézni.

- Nem lenne jó, és nem hagyom, hogy az anyám miatt szakíts velem!! - szórt szikrákat szeme, és egyre idegesebben toporgott a hidegbe. Nyilván való jól esett, hogy mellettem áll, de tudtam, hogy nem hagyhatom, hogy így viselkedjen.

- A családod fontosabb, mint egy múló kapcsolat. Neked még megvan. - húztam közelebb, és két kezembe fogtam arcát. - ne akard elveszíteni!!

- Ez nem egy múló kapcsolat, és ha a családom nem érti meg, nem érdekel.

- Stephan ők a szüleid, akik melletted állnak, és támogatnak, és sok mindent feláldoznak a karriered érdekében. Azért, hogy sikeres és boldog legyél.

- Te is a szüleid nélkül vagy, és tökéletesen eltudod látni magad, és remekül irányítod az életed.

- Stephan az én helyzetem teljesen más, és örülnék, ha csak fele ennyire támogattak volna valaha is, mint téged. - magyaráztam, majd egy könnycseppet töröltem le arcomról. - sajnálom, de nem fogok senki közé állni!

- Legalább csak gondold át, és ne szakíts velem! - Sietett válaszolni gyorsan. - Kérlek Chiara annyira szeretlek!

- Nem akarom elrontani a karácsonyod! Majd hívlak, ha ráérek, és ha van időd, gyere el a szalonba. Vigyázz magadra, és legyél a lehető legtöbb időt a szüleiddel. Szeretlek Stephan! - csókoltam meg forrón, és átöleltem a nyakát. Stephan is szorosan ölelt, lágyan a hajamba túrt, és miután megnyugtattam, hogy nem szakítok vele beültem a taxiba, és hazamentem.

Stephan: Szomorúan mentem be a házba, és közben csak Chiarán járt az eszem. Az egy kicsit jobb kedvre derített, hogy még mindig együtt vagyunk, és bármikor szívesen lát a szalonban is, viszont fájt, hogy a lányt megint sikerült megbántanom. Egy italt vettem magamhoz, és leültem a többekhez a kanapéra apám és Giulia közé. A szokásos karácsonyi filmek mentek a televízióba, amik még véletlenül sem kötöttek le, és még megjátszani sem volt kedvem azt, hogy jól érzem magam. Mérges voltam anyámra, és arra, ahogy leteremtette a barátnőmet. Mikor már nagyon kellemetlen volt a helyzet fogtam magam, és felmentem a tesóm szobájába, hogy bekapcsoljam az XBOX-ot és nyomjak rajta pár meccset. Szívem szerint hazamentem volna, viszont nem tehettem, mert az ünnepek alatt nálunk az volt a szokás, hogy együtt vagyunk, és hiába volt saját lakásom ilyenkor anyámék mellett a helyem, akik természetesen úgy kezelnek, mint egy gyereket. Néha átfut az agyamon, hogy a csapattársaim biztos kiröhögnének, ha rájönnének, hogy ilyenkor anyuci pici fia vagyok. A FIFA elterelte a gondolataimat, és sikerült teljesen lehiggadnom. Annyira belefeledkeztem a játékba, hogy nem vettem észre mikor apám belépett a szobába, és csak akkor érzékeltem, mikor kezét a vállamra helyezte. Ijedten rezzentem össze, és kihagytam egy remek helyzetet.

- Basszus!!! - kiáltottam fel mérgesen. - miattad kihagytam!!!! Miért nem szóltál? Észre sem vettelek.

- Azt látom, hiszen nagyon belemerültél. - mosolyodott el.

- Igen, mert ilyen szinten már nagyon kell figyelnem. Nem akarsz nyomni egy meccset velem?

- Nem. - rázta meg fejét. - inkább azért jöttem, mert szeretném, ha nem itt gubbasztanál, hanem lejönnél közénk. Olyan keveset találkozunk, és kevés időt töltünk együtt. Anyád is szeretne több időt veletek tölteni, többet beszélgetni, és....

- Újra szidni a barátnőmet? - pillantottam rá kérdőn.

- Kisfiam! - állított le azonnal.

- Nem apa, hagyjatok békén! Egyedül szeretnék lenni, szóval kérlek, menj ki! - mordultam rá, de ő nem mozdult csak kíváncsi szemekkel meredt rám és feltette azt a kérdést, amit tudtam, már nagyon szeretett volna.

- Tényleg szereted ezt a lányt Stephan?

- Igen apa. - raktam le a konzolom, és felé fordultam. Éreztem, hogy őszintének kell lennem, hiszen csak így érthetik meg, mit érzek, és talán apám rá tudná venni anyám, hogy legyen elfogadóbb Chiaraval és a lányával kapcsolatban is. - Nagyon szeretem apa. Chiara sokkal másabb, mint az eddigi barátnőim, vagy azok a lányok, akikkel kavargattam. Ő nem egy kis fruska, hanem egy okos, talpraesett, komoly nő, aki sokkal többnek tűnik a koránál, holott egyidős velem.

- Nyilván komolynak kell lennie, hiszen van egy lánya, aki mellett nem lehet bolondos, és erősödni is kellett.

- Apa én még soha életemben nem voltam oda ennyire egy lányért sem. Őszintén mondom, hogy Chiara teljesen elvarázsolt, és akármit is mond anya, nem érdekel!

- Kisfiam, anyád csak félt, és...

- Nem vagyok gyerek!!! - álltam fel és fel alá kezdtem járkálni a szobába. - Mondd meg apa az igazat! - ültem le újra mellé. - amikor még nem tudtátok, hogy gyereke van akkor is ilyen véleménnyel voltatok róla?

- Nézd, én nem akarok neked rosszat, csak.... - hebegte.

- Akkor hagyjatok békén, vagy legalább adjatok neki egy esélyt, és ne legyetek vele ellenségesek. Sokkal másabb lány, mint ahogy ti elképzeltétek.

- Figyelj Stephan én igazán megkedveltem ezt a kislányt. - lepett meg apám a kijelentésével, de mielőtt bármit is mondhattam volna folytatta. - az első perctől fogva láttam mennyire szeret téged. A stadionban mikor a kijelzőn néha a kispadon megjelentél örömmámorban úszott, és csak rólad beszélt. Nagyon boldognak tűnt, és nagyon szerelmesnek. Személy szerint jó érzés volt mellette lenni, és jó volt vele beszélgetni, hiszen nagyon érti ezt a Roma stílust. Egyszerre volt vicces és komoly, és ami a legjobb, hogy nagyon sokat tud rólad, ami azt jeleni, hogy fontos vagy neki.

- Tényleg? - öntötte el valami egészen különleges melegség a szívem.

- Igen, és beszélt a munkájáról, és arról, hogy a családja kitagadta. Ezt azonban úgy adta elő, hogy anyáddal azt hittük a szülei a tetováló szalon miatt haragudtak meg rá. Elhiheted, hogy mekkora sokk volt ez a kislány. Nem hibáztathatod anyádat, hogy így félt, hiszen egy olyan képet alakítottál már ki a mi segítségünkkel magadról, amibe nem biztos, hogy ez belefér. Ha ezt megneszelik az olasz lapok, mindkettőtöket szétszednek, és Chiara járhat rosszabbul, hiszen te már jártas vagy az ilyen helyzetek lekezelésében, de ő még nem, és az is lehet, hogy még Nella is a címlapok hasábjain landol, valami idióta címmel.

- Erre még nem gondoltam. - vallottam be. - de meg fogom őket védeni minden ilyentől, és nem hagyom, hogy bántsák őket. - ígértem.

- Ha tényleg ennyire fontos neked ez a lány talán beszélhetek anyáddal az érdekedben.

- Megtennéd? - csillant fel szemem.

- Igen, mert tudom, hogy ez a kislány nem rossz ember, és nem akar veszélybe sodorni. Legalábbis nem szándékosan.

- Igen ez így van, és nem hajt a pénzemre, és arra sem, hogy minél előbb a feleségem legyen.

- Rendben kisfiam, beszélek anyáddal, és talán összehozhatunk egy közös találkozót, ahol jobban megismerhetjük.

- Annyira köszönöm apa!! - öleltem át.

- Azért még ne éld bele magad, hiszen tudod anyád milyen szigorú és keményfejű.

- Igen, de remélem, megenyhül. - bólogattam, majd én is követtem apámat, hogy újra együtt legyen a család.

Az ünnepek utáni napok még nem a feltétlen pihenésről szóltak, hiszen szilveszter előtti nap még játszottunk a Parma ellen. Ráadásul idegenben így egy napig még utazgatnom is kellett, de próbáltam arra gondolni, hogy utána eljön a megérdemelt pihenés, amire két hetem lesz, hiszen csak 14. -én kezdünk majd az Olasz kupával. Nagyon sok ötletem és tervem volt, amiket Chiaraval szerettem volna megvalósítani. Lehetőleg kettesbe, de azon se bánkódtam volna, ha Nella is csatlakozik hozzánk. A lényeg, hogy szerelmem és én a lehető legtöbb időt együtt töltsük a szabadságom alatt. Szerencsére apám a beszélgetés után megértette mennyire fontos nekem a lány, és talán anyám is kezdett egy kicsit enyhülni. Legalábbis már nem forgatta annyira a szemeit, ha a lány jött szóba. A karácsony utáni hétvégén anyámat vásárolni vittem és egész úton a Chiaraval való kapcsolatomat állította szembe a testvérem házasságával. Manuel feleségét az egekig magasztalta, míg barátnőmet sokféle bántó megjegyzéssel illette. Egy darabig tűrtem, ám egy ponton elszakadt a cérna.

- Anya nem lehetne, hogy ne csak a negatív oldalát hozd elő a barátnőmnek?

- Ugyan Stephan hiszen én csak azt mondtam, hogy csinálhatna a hajával valamit. - magyarázott. - Giulia is olyan rendezett és csinos kislány. Ha már barátnők igazán adhatna pár tippet, és talán ténylegesen olyan lenne a stílusa, mint egy komoly nő, aki ugyebár édesanya is.

- Semmi baj a stílusával és... - kezdtem újra a védő beszédem, de ekkor megcsörrent a telefonom, aminek a kijelzőjén Chiara képe mosolygott rám. Azonnal felkaptam és nem törődtem anyám rosszalló pillantásával. - Szia, kicsim. - köszöntem vidáman. - hogy vagy?

- Jól, csak kéne egy kis segítség! - hallottam kétségbeesett hangját. - persze, ha nem érsz rá, megoldom másképpen.

- Mondd, miről van szó! Tudod, hogy ma ráérek. 

- Oké, szóval süteményt akartam sütni Nellanak, hogy miután megjön az edzésről, egy kis meglepetés fogadja. De sajnos elhúzódott a munkám, és küldött egy sms-t, hogy az edzésnek is hamarabb van vége. Most pedig itthon vagyok egy félkész tepsi édességgel a lányom edzése pedig öt perc múlva véget ér. 

- Értem, és miben tudnék segíteni? 

- Esetleg elmennél érte és hazahoznád? Az iskola melletti csarnoknál van, de küldök neki egy üzenetet, hogy te fogod várni. 

- Oké, innen pont odaérek. Írd meg neki, hogy egy nagy fekete Audit keressen. 

- Rendben, köszönöm Stephan. - hálálkodott szerelmem nekem pedig jól esett, hogy segíthetek rajta.

- Meghálálhatod majd a süteménnyel. - viccelődtem nevetve. 

- Ez csak természetes, sőt még csomagolok is belőle. 

- Édes vagy, akkor pár perc és ott vagyok Nellaval. 

- Nagyon köszönöm, igazán sokat segítesz vele. Szeretlek Stephan. 

- Én is szeretlek kicsim. - köszöntem el, miután bontottam a vonalat megfordítottam az iskola irányába autómat. 

- Mégis hova megyünk kisfiam? - érdeklődött anyám. 

- Chiara nem ér rá így megkért, hogy menjek el Nelláért az edzésére.

- Te? - hökkent meg. 

- Igen, én, és miután elhoztam elviszem haza. 

- Hihetetlen, hogy ennyire kihasznál! - pufogott és magamba hálát adtam, hogy végeztünk a vásárlással, és nem kell még utána is a sok bántást hallgatnom. 

- Anya, csupán csak egy szívességet kért, én pedig teljesítettem. Nella nagyon aranyos kislány én pedig szívesen elmegyek érte.

- Nem te vagy az apja!! 

- Igen, de szerencsére ő már visszament Amerikába, és az édesanyja a barátnőm, akit nem fogok cserbenhagyni. 

- De akkor is... 

- Anya kérlek, csak lazulj el és próbáld elfogadni a helyzetet. Ha nem akarsz feljönni hozzájuk, nem kell, de én mindenféleképpen hazaviszem, és fel is megyek, mert akár akarod, akár nem szeretem őt. 

- Mondd mi lesz így később? 

- Ezt hogy érted? - ráncoltam össze homlokom, mert nem tudtam mire célozgat. 

- Ennek a lánynak már van gyereke, és lehet, úgy van vele, hogy neki elég egy. Mi van, ha tőled már nem akar? 

- Ilyenek még nem jöttek szóba, hiszen csak pár hónapja vagyunk együtt. Egyenlőre élvezzük, hogy együtt vagyunk, és próbáljuk megismerni egymást. De megnyugtatlak, hogy a közeljövőben nem tervezünk sem házasságot, sem gyerekáldást. - magyaráztam, és talán egy kis mosoly futott végig arcán, én pedig kis lassítás után megálltam, a csarnok előtt, hogy Nella a lehető leghamarabb észrevegye a kocsim, majd mikor meglátott gyors léptekkel szalad felém. - Most pedig kérlek, legyél kedves vele!