⚽ Stephan El Shaarawy történet: 4. Megismerni és megszeretni! ⚽

Sziasztok!!

Úgy gondoltam, mivel már ez a negyedik része a Stephanos történetemnek illene címet adnom neki, így egy kedves hozzászólóm ötletéből merítve a Megismerni és megszeretni lett a címe. Remélem nektek is ugyanúgy tetszik, mint nekem.

Most pedig fogadjátok sok szeretettel a legújabb fejezetemet! 

Stephan: Karácsonyig már csak egy hét volt hátra, én pedig egyre idegesebb lettem az előkészületek miatt. Mivel a sérülésem okán nem játszhattam, az edzőtermi munkák közben bőven volt időm a Chiaraval való kapcsolatomon agyalni. A randi óta csak kétszer találkoztunk, de akkor is csak kevés időre, hiszen az ünnepi hajrában Chiarának rengeteg megrendelése volt. Magányos estéimen pedig nem hívhattam el, hiszen tudtam a lányával kell töltenie az idejét. Igyekeztem elfogadni a helyzetet, de legbelül csalódott voltam az elszalasztott együttlétünk miatt, és kicsit frusztrált, hogy nem tehetek semmit ellene. Bár nem volt bajom Nellaval, de azzal továbbra sem értettem egyet, hogy az apja még mindig velük lakik. Azonban mikor ezt megjegyeztem a lány azzal takarózott, hogy nem érez semmit, és csak a gyerek miatt hagyja ezt. Féltékenységemet már egyre nehezebb volt kordába tartani, és nem tudtam mikor fog kitörni belőlem mindaz, amit erről a helyzetről igazán gondolok. Szerettem a lányt, és semmiképpen nem akartam elveszíteni. A következő mérkőzésünk Torinóban volt a Juventus ellen, én pedig kitaláltam, hogy egy remek hétvégét tölthetnénk együtt, és még a mérkőzésen is ülhetne mellettem. Tervemen addig törtem a fejem, míg megfordítottam autóm kormányát és a tetováló üzlet felé vettem az irányt. 

Az óra hatot mutatott, és reméltem szerelmem hamarosan zár. A kirakat ablakán az ünnepi világítás mellett kevés fény szűrődött ki a szalonból, ami arra utalt, hogy nincs már vendége.

- Szia. - léptem be, és azonnal megéreztem a különleges fenyőillatú füstölő szagát. Az üzlet már karácsonyi dekorációban pompázott. Sok helyen fenyő girlandok voltak felrakva, amikről sokszínű gömbök lógtak le, és külön fajta fény füzérek díszítették a szalon egy-egy pontját.

- Szia Stephan! - jött hátulról elő seprűvel a kezében a lány. Nagyméretű mustár sárga pulóveréhez jól ment a sárgás haja. - Milyen kellemes meglepetés. - ölelt át és egy csókot nyomott ajkaimra.  - Hogy vagy?

- Jól, köszi. Végeztél mára? - érdeklődtem.

- Sajnos csak a vendégekkel, de még vannak szerkesztgetni való képeim, és előre is kell rajzolnom pár mintát. - hallottam kicsit szomorú hangját.

- Kár, azt hittem már végeztél.

- Csak takarítok, hogy utána mehessek is azonnal haza.

- Sokáig maradsz, mert ha nem talán megvárhatnálak.

- Eléggé sok dolgom van, és gondolom neked is. Szerintem ne várj meg, mert lehet, még itt leszek egy órát is.

- Én ráérek, és maximum főzök neked kávét, vagy hozok valami kaját innen a közelből.

- Édes vagy, de nem kell. Ilyenkor már nem kávézok, és ha éhes is lennék a hűtőben van ennivalóm, amit Carlo hozott még délelőtt.

- Értem. - bólogattam. A tökéletes Carlo megint jó pontot szerzett.

- De köszönöm, kedves vagy, és örülök, hogy látlak. Milyen napod volt?

- Átlagos. Elmentem edzeni délelőtt és délután is. Voltam a tesóméknál, és velük is átbeszéltem a karácsonyi dolgokat. Ugye még mindig együtt fogunk ünnepelni?

- Igen, ez nem kérdés. - nyugtatott meg és az asztalához ült majd bekapcsolta a gépét.

- Akkor megnyugodtam. De más miatt is jöttem igazából. - kezdtem és valamiért elfogott az idegesség. Nem akartam, hogy Chiara nemet mondjon, és tudtam óvatosan kell vázolnom a helyzetet.

 - Más miatt is? - emelte rám szépséges szemeit.

- Tudod, a hétvégén Torinóban játszunk és arra gondoltam mivel nem lépek pályára talán eljöhetnél velem, és együtt szurkolhatnánk a csapatnak. Nem fontos a srácokkal menni, mert mi már elmehetnénk pénteken, és ott lehetnénk vasárnapig. Kivennék egy szobát, és kicsit kettesbe lehetnénk, sőt még...

- Stephan ez szuper ötlet, de nem érek rá, és a lányomat sem hagyhatom egyedül.

- Nem lenne egyedül. Ott van az apja.

- Igen, de az nem ugyanaz. Két éjszakát nem lennék otthon. Ilyen még sosem volt mióta megszületett.

- Már nem kisbaba, hogy dajkálni kell! Megmagyaráznád neki, hogy velem vagy. Csak őszintén, és mondhatnád, hogy anya szeretne kicsit a barátjával lenni.

- Ezt nem mondatom neki. - Vágta rá azonnal.

- Mégis miért nem?  Nella már elég okos, és megérthetné, hogy az édesanyjának is kell egy kis kikapcsolódás, vagy olyan, mikor a szerelmével lehetne.

- Még csak az kéne, hogy ezt mondjam!! - háborodott fel, én pedig nem értettem a helyzetet. Mégis miért tiltakozik ennyire az ellen, hogy kettesbe legyünk. - Figyelj Nella így is eléggé sérült lelkileg. Még akkor is, ha erős kislánynak mutatja magát. De rosszul esett neki, hogy anno szétmentünk az apjával, és, hogy Carlo le sem ejtette. Most, hogy velünk van, a lányom boldog én pedig nem akarom, hogy úgy érezze ellene vagyok a dolgoknak.

- Szóval az édesanyjának nem jár a boldogság? - hajoltam közel hozzá, és mélyen a szemébe néztem.

- De igen, viszont nem helyezhetem magam előtérbe vele szemben. A karácsony rendben lesz, de mást sajnos nem tudok ígérni.

- Akkor mindig ez lesz? - kérdeztem és inkább hátat fordítottam neki, hogy ne lássa, mennyire rosszul esnek szavai. Szerelmes voltam belé, de féltem, hogy ha ez így megy tovább Chiarának semmi ideje nem lesz arra, hogy kettesben lehessünk. Ha pedig mégis akkor valami közbejön.

- Mármint? Mire gondolsz?

- Csak neked sosem lesz arra időd, hogy ténylegesen velem legyél, és talán egy kicsit te is tegyél a kapcsolatunkért. Randit szervezek, vagy elviszlek, bárhova ha szeretnéd. Én...

- Stephan nézd, én elsősorban anya vagyok, és nem barátnő. Ezt értsd meg! Mikor összejöttünk azt mondtad nem lesz vele gond, pedig már akkor is tudtad, hogy Nella van nekem. Hidd el, én is szeretnék csak veled lenni, de ha tudnék, akkor sem tehetem, hiszen van egy munkahelyem is ahol én vagyok a főnök. Itt is felelősséggel tartozom a beosztottjaimért. Sajnálom, ha ez neked nem megy így, de sajnos nem tudok többet adni magamból, mint amennyit jelenleg elvárnál.

- Akkor nem jössz velem Torinóba? - fordultam felé lemondóan.

- Nem, de köszönöm.

- Rendben akkor én megyek is. További jó munkát. - léptem volna ki, de gyorsan felállt az asztaltól, és szorosan átölelt.

- Kérlek, ne menj így el! - csókolt meg. - nem szeretnék veszekedni veled.

- Én sem szeretnék, és tudom, hogy sok dolog van, ami közénk áll.

- Megoldjuk! Jó? - biztatott. - megpróbálok kicsit lazább lenni, és ha lemennek az ünnepek, többet leszek veled. A Január úgyis laza szokott lenni a szalon szempontjából. - mosolyodott el. - Te vagy az egyik legjobb dolog az életemben Stephan és én sem akarom elszúrni. Légy egy kicsit megértőbb rendben?

- Rendben. Akkor biztos ne várjalak meg?

- Nem kell, vigyázz magadra, és minden jót a hétvégén.

- Nem lépek pályára, de köszi. - csókoltam meg és kiléptem a szalonból. Eldöntöttem akármi is lesz, kivárok, és nem hagyom veszni ezt a kapcsolatot. Talán ha megértő leszek könnyebben fog majd ő is viszonyulni hozzám.

Chiara:  Ahogy Stephan elment lerogytam az asztalomhoz, és igyekeztem a munkámra koncentrálni. Rengeteg előjegyzésem volt, amit mindenképpen be szerettem volna fejezni időbe. Holnap is sok vendég lesz, és mivel nem bírtam egyedül még egy embert vettem fel segítségül, aki egyelőre csak próbaidőn van, de ha jól teljesít még állandó munkát is kaphat nálam. Elkezdtem rajzolgatni, de gondolataim csak csatárom körül kavarogtak. Láttam rajta, hogy megbántottam, és fájdalmat okoztam neki akaratomon kívül. Nem akartam elszúrni ezt a kapcsolatot, de sehogy sem tudtam mit kéne másképpen csinálni. Hiszen Nella volt az, akit mindig előtérbe helyeztem és most, hogy Carlo visszajött talán magamra is lehetne időm. Elvégre igaza van Stephannak. Istenem miért ilyen nehéz a döntés? Tekintetem a másik szék felé siklott, amit egy válaszfal különített el a többitől. Még jó, hogy Stephan nem látta azt a virágcsokrot, amit Carlotol kaptam. Volt párom nagyon aktív és túl kedves az utóbbi időben, és úgy érzem, újra kezd érezni valamit. Talán Nella miatt? Vagy, mert feleségével az óta sem tudott rendes hangon beszélni? Mindig boldog voltam, hogy Nella az életem része, de a Stephannal való kapcsolatom sokkal könnyebben alakulna, ha csak egyedül lennék. Mélázásom odáig jutott, hogy szemeimből eredetek a könnyek és nagy zokogásba kezdtem. Egyszerűen utáltam ezt a lehetetlen helyzetet és azt, hogy nem tehetek semmit.

- Csak nem sírsz? - hallottam legjobb barátnőm hangját. - Chiara mi történt, hogy így kiborultál? Talán megbántott egy vendég, vagy...

- Nem, semmi baj. - próbáltam rendezni magam, és egy zsebkendővel megtörölgettem arcom, majd felnéztem a szőke hajú lányra, aki aggódó tekintettel figyelte mozdulataimat.

- Nem úgy tűnik, mint aki totál boldog. Megbántott valaki? - ült le a kanapéra, én pedig mivel már úgyis fáradt voltam elpakoltam a dolgaimat, és mellé telepedtem.

- Csak volt itt Stephan, és elhívott magával Torinóba, ahol a következő mérkőzésüket játsszák a Juventus ellen. De én Nella miatt nemet mondtam, ami neki rosszul esett, és előjött azzal, hogy én nem teszek azért, hogy működjön a kapcsolatunk. Pedig ez nem igaz, csak én elsősorban anya vagyok, és csak utána vagyok az a nő, akit ő akar. - sírtam el újra magam, és totál idiótának éreztem magam. Giulia egy nagy levegőt vett és belekezdett.

- Elhiszem, hogy ez kiakaszt, de Stephant is meglehet érteni. Elvégre már együtt vagytok mióta és még pár óránál nem töltöttetek többet kettesben. Nem beszélve arról, hogy a múltkori randiról is hazasiettél.

- Mert Nella beteg lett! - védekeztem, de már megbántam, hiszen pont barátnőmnek ecseteltem másnap, hogy Carlo milyen gerinctelen módon szabotálta az esténket, és, hogy maga Nella mesélte reggel, hogy csak picit fájt a feje és a hasa.

- Ezt te sem gondoltad komolyan Chiara! Nem nézheted örökké Nella érzéseit.

- Ő a lányom!

- Igen tudom, és azt is, hogy okos gyerek, aki már önálló. Hiszen egyedül jár az ország másik felébe mérkőzésekre, és önállóan csinálja a dolgait. Nem kell már mellette csücsülnöd ahhoz sem, hogy kiváló eredményeket érjen el az iskolában. Sokkal érettebb, mint te hiszed, és akármennyire is nem akarod belátni, kezd felnőni, és joga van ahhoz, hogy megtudja, már nem akarsz az apjával lenni, akkor sem, ha Carlo talán elhiheti vele, hogy még van remény. Te Stephannal jársz, aki jó ember, és aki tökéletesen illene hozzád. Chiara még csak huszonhat éves vagy. Nem zárkózhatsz be, és nem vonhatod meg magadtól azokat az élvezeteket, amik kijárnának egy ennyi idős nőnek.

- Utálom, hogy igazad van! - szipogtam. - De akkor mit tegyek?

- Először is zárd be a boltot és gyere el hozzánk ma este vacsorára. Odahívjuk Stephant is, és ha szeretnéd, elhozhatod Nellat is.

- Ez ma nem fog menni. - álltam fel, és a táskámba kezdtem pakolászni.

- Miért ne menne?

- Csak mert....

- Nem akarok semmi kifogást hallani. Hazamész, átöltözöl valami dögös cuccba, és eljössz hozzánk.

- Mégis mit mondjak Carlonak?

- Semmit nem kell mondani neki. De ha mégis akarsz, akkor legyen annyi, hogy megbeszéljük az ünnepeket. - állt fel ő is, és kedvesen rám nézett. - drágám, te vagy a legjobb barátnőm. Stephan pedig a férjem testvére. Mindkettőtöket imádlak, és azt szeretném, ha végre mindkettőtök olyan boldog lenne amilyet megérdemeltek.

- Köszönöm. - öleltem át hálásan. - Nem tudom, mit kezdenék nélküled.

- Mindig itt leszek, ha segítség kell. Viszont akkor most indulás haza, és amint átöltöztél jöhetsz is hozzánk.

- Rendben. Szia. - köszöntem el a lánytól, akitől nagyon sok erőt kaptam, és akinek minden szavával egyet kellett értenem. Lekapcsoltam a lámpákat, majd hazasiettem. Otthon meglepő módon állt a bál, és arra léptem be, hogy Carlo Nellaval ordítozik miközben kislányom a konyhában sír.

- Mit történt itt? - szaladtam hozzá. - Miért sírsz?

- Mert apa nem engedi, hogy elmenjek Barbarával holnap suli után a városba.

- Még szép, hogy nem mész! - hallottam Carlo mérges hangját, ezután ő is megjelent az ajtóban.

- De az anyukája is jön, és akkor meg tudnám venni nektek az ajándékokat, mert olyan helyre is megyünk. Utána pedig meghívtak magukhoz forró csokizni, és mézeskalácsot sütni. Egy csomó osztálytársam ott lesz, és másnap amúgy is laza napunk lesz az ünnepi programok miatt. Kérlek anya hagy menjek el! Ha gondolod, felhívhatod Barbara anyukáját, és megkérdezheted a részletekről. Nem akarok kimaradni, mert jó buli lesz, és más osztályokból is ott lesznek páran.

- Rendben, megbeszéljük Nella, de most nyugodj meg. - öleltem át, és egy pohár vizet nyújtottam felé. - Megígérem, hogy holnap az első dolgom lesz felhívni a barátnőd édesanyját, viszont úgy gondolom, ha ő is veletek lesz, akkor nem lehet akadálya.

- Imádlak! Köszönöm. - vidult fel szép arca és beszaladt a szobába.

- Mégis miért engeded el? - dörrent rám Carlo.

- Talán ezt majd én eldöntöm, most pedig ha megbocsájtasz, készülődnöm kell, mert vacsorára megyek Giuliáékhoz. Mindjárt szólok is Nellanak róla.

- Vacsorára? - ütközött meg a szavaimon, de én nem foglalkoztam vele. - Ilyenkor akarsz elmenni?

- Igen, ugyanis ma hívott meg, én pedig nem mondtam nemet. Már úgyis régóta nem voltam náluk.

- Nella egyedül lesz addig?

- Nem, hanem mint jó édesapa vigyázol rá. Bár őt is meghívták, szóval lehet, magammal viszem.

- Oda akarod vinni ahol Stephan van?

- Igen, legalább tudnak beszélgetni kicsit. - zártam le, és óvatosan bekopogtam Nella ajtaján. A lányom éppen a telefonján lógott és valószínűleg Barbarával beszélt.

-.... és ott lesz Leo. Tudod az, akitől kaptam a csokit. - szólt és aprón felkuncogott, de engem kicsit megdöbbentett, amit hallok. Már majdnem bementem, de Nella tovább ecsetelte a történteket. - és képzeld még egy puszit is kaptam tőle. Annyira cuki ez a fiú, és remekül kézilabdázik, és mindig jól áll a haja. Remélem, holnap őt is elengedi az anyukája és találkozhatok vele. Igen tudom, bár még nekem is kérdéses, hogy ott leszek -e, de bízok benne, hogy mehetek. Most viszont lerakom. Majd a suliban találkozunk holnap. Drukkolj! Szia, Barbara. - köszönt el barátnőjétől, én pedig egy halk kopogás után beléptem szobájába.

- Szia, kicsim. Megnyugodtál már? - ültem le ágyára ő pedig zavarában a háta mögé dugta telefonját.

- Már igen, és beszéltem Barbarával, és ő is nagyon szeretné, ha elmennék. Meg persze én is.

- Örülök, hogy ilyen jóba vagytok. Barbara igazán kedves kislány és a szülei is rendesek.

- Igen, és a többi osztálytáram is ott lesz, meg... talán más osztályokból. - magyarázta és azonnal elpirult.

- Fiúk is lesznek?

- Igen, de nem kell parázni, mert már mindegyikőjüket ismerem a kézi edzésekről, táborokból és tornákról.

- Rendesek?

- Igen, különösen Leo aki... - magyarázta nagy hévvel, de talán rájött, hogy nem akarja megosztani velem, és nem folytatta tovább. - jó fej.

- Jó fej? Mást nem lehet róla tudni? - puhatolóztam.

- Ő másik osztályba jár, és a kézi csapatból ismerem. Mikor a bajnokságon voltunk úgy jött ki, hogy véletlenül fejbe dobott egy labdával az egyik edzésen, és annyira megijedt, hogy megharagudtam rá, hogy kaptam tőle egy csokit. Pedig nem is haragudtam rá, mert nagyon vicces, és kedves. A haja pedig mindig szuperül áll, úgy, mint Stephannak.

- Csak nem hogy tetszik neked ez a fiú? - vettem viccesre a hangom, elvégre Nella még nagyon fiatal a fiúkhoz.

- Jaj, anya dehogy is. Ő a barátom!!! De tényleg jó fej, és jól esett tőle az ajándék és a puszi is.

- Szerintem is kedves dolog volt tőle. Viszont szeretnék valamiről beszélni veled. - álltam fel és Carlotól tartva inkább bezártam az ajtót. - Biztos tudod, hogy Stephannal találkozok már egy ideje, és a mai napon is találkozok vele. Ismered Giuliát igaz?

- Igen persze, ő a barátnőd. Már régen láttam.

- Ma este elhívtak magukhoz vacsorára, és szeretnék elmenni, mert mint mondtam találkozok Stephannal. Tudod ő eléggé fontos lett nekem az utóbbi időben. Kezdünk nagyon jó barátok lenni.

- Úgy, mint nekem Leo?

- Igen, de tudod, a felnőttek kicsit másképpen hívják már ezt a barátságot, és ha nagy leszel neked is lesz majd egy olyan, akivel nagyon sok időt szeretnél tölteni. Stephan pedig ilyen és én örülnék, ha te elfogadnád ezt a dolgot. - fogtam meg kezét és a szívem a torkomban dobogott. Nella szava nagyon nagy súlyban befolyásolja a Stephannal való kapcsolatomat. - Haragudnál rám, ha ma este elmennék arra a vacsorára, és esetleg Karácsonykor velük ünnepelnék? Persze Szenteste itt vagyok, csak az utána következő napot lennék vele.

- Nem, én bírom Stephant. Szerintem kedves, és vicces fiú, de ugye azért apával is barátok maradtok?

- Nella, ami apával van, nem olyan, mint ami Stephannal. Az édesapád sokszor tett olyan dolgokat, amik nem estek jól. Stephanban pedig olyan fiút találtam, akivel úgy érzem, a szívem megtelik boldogsággal.

- Szerelmes vagy belé?

- Nella, én...

- Jaj, anya nem vagyok annyira gyerek már. Tudom, miről van szó. Szóval akkor szereted őt?

- Igen, és ezért szeretnék vele többet együtt lenni. De hidd el téged sosem foglak elhanyagolni, mert nagyon szeretlek, és te vagy a mindenem.

- Én is szeretlek anya. - ölelt magához én pedig nagyon boldog voltam, hogy Nella elfogadta és nem ellenzi, hogy Stephannal legyek. - Nyugodtan menj el a vacsorára, és érezd jól magad, én pedig itt maradok apával, és megpróbálok kibékülni vele.

- Jól teszed. Akkor én megyek is öltözni, és ha kész vagyok, még ma este felhívom Barbara anyukáját, és minden részletet megbeszélek vele. - ígértem meg majd hatalmas boldogsággal indultam öltözni, és nem foglalkoztam Carlo rosszalló pillantásaival sem. Egy fekete hosszabb ruhát vettem fel, ami kiemelte dekoltázsomat.

- Mondd, te tényleg el akarsz menni? - lépett elém Carlot mikor már a csizmámat húztam. - Hallottam miket magyaráztál Nellanak.

- Nem érdekel a véleményed. - szóltam könnyedén, és a tükör elé álltam, hogy egy utolsó pillantást vessek magamra.

- Nem érdekel?? Teletömöd mindenfélével a fejét.

- Csak elmagyaráztam neki a dolgokat, hogy ő is világosan lásson. Nella okos lány, és felfogta, amiket mondtam neki. Megértette, hogy szeretem Stephant, és vele akarok lenni. Elfogadta és ennyi. Ennél több pedig nem kell nekem.

- Ezzel minden álmát eloszlattad, amiben eddig bízott. - tette csípőre a kezét, és továbbra is szúrós szemmel nézett rám.

- Nem hinném, hogy bármibe is bízott.

- De igen!! Bennünk bízott. Vagyis, hogy a szülei újra együtt lesznek.

- Carlo neked Amerikában van a családod. Ott van Leona és a lányod. Inkább azon törd a fejed, hogy azt a házasságot, hogy hozd helyre. Minket pedig hagyj békén! Most pedig megyek, és fogalmam sincs, mikor jövök haza. Ne várjatok meg.

- Nem mehetsz el csak így Chiara!! Chiara maradj itt!! - hallottam még kiabálását, de már nem érdekelt. Fogtam egy taxit és barátnőmékhez vitettem magam, ahol már mindenki ott volt. Köztük Stephan is, aki meglepődve nézett rám mikor beléptem az ajtón. Fekete pulcsit, és picit szakadt farmert vett fel. Cuki szemei pedig édesen csillogtak rám.

- Szia, drágám! - jött oda azonnal. - te meg mit keresel itt?

- Giulia engem is meghívott a ma esti vacsorára.

- De jó! Annyira örülök, hogy itt vagy, és milyen csodálatosan festesz. - szólt, ahogy lesegítette rólam a kabátot.

- Köszönöm.

- Szia csajszi! Látom egyedül jöttél. - köszöntött barátnőm is, és miután Manuelnek is adtam két puszit letelepedtem focistám mellé a kanapén.

- Igen, mert Nella úgy döntött nem jön el. - szóltam miközben elfogadtam tőle egy pohár bort.

- A vacsora már kész, csak terítenem kell.

- Esetleg segítsek valamit? - álltam fel, de Manuel leintett, hogy inkább maradjak, majd ő segít feleségének.

- Nem tudtam, hogy a lányod is hivatalos. – kezdte Stephan.

- Giulia őt is meghívta, de jobbnak látta, ha otthon marad.

- Lehet nem kéne ezt mondanom, de örülök, hogy csak egyedül jöttél, és, hogy újra látlak.

- Én is. Tudod elmagyaráztam neki a köztünk lévő dolgot.

- Igazán? - döbbent le.

- Igen, és úgy látom, elfogadta, hogy ezen túl többet fogok veled találkozni.

- Elmondtad neki, hogy többet akarsz velem lenni?

- Igen, mert úgy éreztem nem tehetem meg vele, hogy átverem. Ő a lányom, és mindig fontos lesz számomra, de te... - pirultam el. - te is egyre fontosabb vagy.

- Olyan jólesik, hogy ezt csináltad miattam.

- Inkább kettőnkért. - simítottam meg arcát és lágyan megcsókoltam. Stephan ajkai puhák, voltak én pedig elvesztem csókjába, ami hosszú percekig kitartott. Talán el sem váltunk volna, ha Manuel nem zavar meg minket, és jelenti be, hogy mehetünk enni. Barátnőm kitett magáért, és remek vacsorát készített. Evés közben szóba került a munka, és a hétvégi mérkőzés is, ahova Manuel is elkíséri testvérét. Mikor már a süteménynél tartottunk a jövő heti karácsony is szóba jött.

- Akkor a Szentestét te otthon töltöd? - nézett rám Manuel, én pedig bólintottam.

- Másnap pedig nálunk vagy. Jó lesz, és ha gondolod Nella is eljöhet. Már ismer minket, és rajta kívül más gyerekek is jönnek majd. Ez nekünk nem családi ünnep, hanem inkább baráti. Stephannak Karácsony másnapján mérkőzése van.

- Te is pályára lépsz? - néztem rá kérdőn, mire nemlegesen megrázta a fejét. Sajnáltam, hogy még mindig sérült, de kicsit örültem is neki, hogy nem hajtja túl magát.

- Sajnos még nem állok rá készen. Pedig jó lenne, de legalább veled is tudok lenni. Arra igazán eljöhetnél.

- Majd meglátom. - mondtam, de ekkor Manuel vetett fel egy ötletet.

- Tényleg eljöhetnél. Találkozhatnál a szüleinkkel és együtt ülhetnétek a meccsen is, majd ha vége idejönnénk hozzánk, és itt tölthetnél még egy kis időt. Mi úgy terveztük, hogy nekik akkor adjuk oda az ajándékokat.

- Ó, én még nem vettem semmit, és...- jöttem azonnal zavarba, és átfutott agyamon, hogy fogalmam sincs mit kéne vennem nekik.

- Nem is kell! - fogta meg kezem Stephan. - az a lényeg, hogy itt vagy, és megismernek téged. Már nagyon kíváncsiak rád. Főleg anyám.

- Na, igen, eléggé sokat kérdezgeti rólad Stephant. - nevetett fel Giulia, de engem ez egyáltalán nem nyugtatott meg.

- Aranyosak vagytok, de nem állíthatok ide üres kézzel. Nem is vagyok olyan aki... csak úgy...

- Chiara nyugi!! Nem lesz semmi baj! Nem fognak megenni, és semmi olyan dolog nem történik, amiért aggódnod kéne.

- Rendben, meglátom, de most ha megbocsájtotok, kimennék a mosdóba. - álltam fel, és az említett hely felé vettem az irányt. A szívem vadul dübörgött, és féltem ettől a találkozástól. Főleg attól a résztől mikor kiderül, hogy van egy lányom. Mégis mit fognak gondolni rólam, és mi van, ha egyáltalán nem tetszek majd nekik? Tudtam, hogy ezt sehogy nem kerülhetem el, hiszen ha Stephannal hosszú távra tervezek - márpedig ez így van – akkor, előbb- utóbb túl kell essek ezen is.

- Jól vagy? - kopogtatott barátnőm az ajtón.

- Persze, csak egy kicsit felfrissítettem magam.  - nyitottam ki az ajtót mire a szőke lány bejött.

- Stephan nagyon boldog, hogy itt vagy. Látszik rajta, hogy imád téged. Egész este mosolyog.

- Én is boldog vagyok vele, hidd el, de...

- A jövő hét miatt aggódsz. - trafált bele a lány.

- Igen. Nagyon félek tőle.

- Nem kell. Hidd el én is féltem, de amennyire rágörcsöltem olyan könnyen ment minden.

- Igen, de neked nem volt akkor egy kilenc éves lányod.

- Chiara kérlek, ne lovagolj már ezen a témán. - sóhajtott fel. - Ha a kicsi fiacskájukat szereted, és ezt látják rajtad, akkor elfogadnak majd. Na és ha Stephanon is meglátják, mennyire odáig van érted, azonnal nyert ügyed lesz.

- De ugye te is itt leszel velem?

- Persze, hogy itt, és ha bármi gáz lesz, azonnal a segítségedre sietek. - fogta meg kezem, én pedig kicsit megnyugodtam szavaitól, és együtt léptünk ki a fiúkhoz. Segítettem elpakolni a vacsora maradékát, majd leültünk párjainkhoz.

- Jobban vagy? - érdeklődött Stephan.

- Igen, már sokkal jobban. - bújtam közel hozzá, és valami Karácsonyi filmet kezdtünk nézni, ami nekem már kicsit nyálas volt, de az, hogy Stephan karjaiba lehetek mindennél többet ért. Közben pattogatott kukoricát falatoztunk, és végig kommenteltük az eseményeket.

- A mi tálunk kiürült! Nektek is hozzak? - kérdezte kis idő múlva Manuel, én pedig akkor eszméltem, hogy fogalmam sincs, mennyi lehet az idő.

- Megmondanád hány óra? - néztem fel rá.

- Olyan tíz körül lehet. - vont vállat, én pedig azonnal felpattantam.

- Basszus már ilyen késő van? Nekem haza kell mennem!

- De hát miért? Nella elvan Carloval nem?

- Igen, de akkor sem lehetek ilyen későn el. Ne haragudjatok, de nem tudom veletek végignézni a filmet. Sajnálom, de tényleg mennem kell!

- Már nincs sok belőle, és utána hazaviszlek. - ajánlotta szerelmem.

- Nem kell, maradj csak nyugodtan. Fogok egy taxit és már itt sem vagyok. Köszönök mindent Giulia. Remekül éreztem magam, és minden nagyon finom volt.

- Várj! Nem kell telefonálnod. Hazaviszlek akkor most. - jött Stephan is, és ő is öltözködni kezdett.

- Nem kell, hogy fuvarozz.

- Chiara nem jelent gondot. Szeretnélek hazavinni.

- Na, jó, köszönöm. - hálálkodtam, ezután gyorsan elköszöntem barátnőméktől és már indultunk is haza. Stephan megállt a lakás előtt, én pedig mélyen a szemébe néztem.

- Köszönöm, hogy hazahoztál.

- Örülök, hogy végül elfogadtad. Jó volt már kicsit veled lenni a mai vitánk után.

- Nem akartalak megbántani. - fogtam meg kezét, és hogy nyomatékosítsam mondataim forrón megcsókoltam. Stephan egyre közelebb jött és egyre követelőzően csókolt. Fantasztikus volt, és éreztem, hogy nagyon szeretnék már vele lenni. Keze a kabátom alá csúszott, és egyre lentebb kezdte simogatni testem. Szívem dübörgött az izgalomtól, és rajta is láttam, hogy egyre jobban hatalmába keríti a vágy. Persze tudtam, hogy ezt itt nem csinálhatjuk, így erőt vettem magamon és leállítottam.

- Stephan mennem kell.

- Rendben, akkor jó éjt. - suttogta. - vigyázz magadra kérlek!

- Te is! - szóltam és kiszálltam az autóból. A csípős levegő még jót is tett felhevült testemnek, és csak lassan haladtam lakásom felé. Belépve Carlo mérgesen fogadott és rögtön számon kért, amiért ilyen későn értem haza.

- Mondtam, hogy ne várjatok meg! Nella már alszik?

- Igen, már alszik, hiszen holnap iskola. Én néztem át az összes leckéjét, és én segítettem neki bepakolni is.

- Remek, de én nem szoktam átnézni a háziját, ugyanis kitűnő tanuló, és mindenre figyel már. Önálló kislány, akinek nem kell ellenőriznem minden lépését ahhoz, hogy megbízzak benne. Bemegyek, hozzá egy puszira majd lefekszem.

- Amúgy jövő hétre lefoglaltam egy utat Ibizára. Úgy gondoltam vasárnap indulhatnánk, és ott tölthetnék az ünnepeket is. Sőt még a Szilvesztert is.

- Tessék? Mit csináltál? – fordultam felé, és azt hittem rosszul hallok.

- Nellanak még nem mondtam, de neked most mondom. Nem csodálatos? Hárman a melegbe, miközben itt, mínusz fokok vannak. Úszhatnánk egész nap, koktélt iszogatnánk. Felfedezhetnénk a környéket, és....

- A megkérdezésem nélkül lefoglaltál egy utat Ibizára?? - fogtam fel és azonnal méregbe gurultam. - Hogy van pofád ahhoz, hogy az életünket irányítsd!!!!

- Chiara én azt hittem örülni fogsz neki és...

- ÖRÜLNI?? - ordítottam már teljes hangerőn. - mégis minek kéne örülnöm? Az meg sem fordult a fejedbe, hogy talán én is szerveztem programot?

- Mégis milyen programot szervezhetnél? - tette fel bután, én pedig úgy éreztem legszívesebben pofon vágnám.

- Istenem Carlo!!! Mégis milyet, te idióta?!! Nellaval vannak szokásink ilyenkor, és én a két ünnep között dolgozok!! Nem áll meg attól az élet a szalonban, hogy iskola szünet van!! A karácsony első és másnapját pedig Stephannal töltöm.

- Na persze, még csak az kéne! – horkantott fel mérgesen.

- Igenis így lesz, és nem fogod megmondani, mit tegyek!! Vidd el Leonát, vagy akit akarsz, de minket felejts el!!

- Nem hiszem el, hogy meg sem próbálod helyre hozni a dolgokat kettőnk között!! - kiabálta már ő is.

- Helyre hozni?? Nem most kéne kapálózni értünk Carlo!! Rengeteg éved lett volna rá, de te le sem szartál minket! Hosszú évekig arról álmodoztam, hogy visszajössz hozzám, és újra együtt leszünk. Mikor elmentél azt hittem belehalok a fájdalomba, és abba, hogy itt maradtam egyedül egy alig két éves kislánnyal, miközben te leléptél arra hivatkozva, hogy ez neked túl sok. Szerinted nekem nem volt túl sok olyan fiatalon? Az álmaimat kellett feladnom azért, hogy olyan életet teremtsek a lányomnak, amilyen most van!!! - zokogtam már szinte magamon kívül.

- Én is küldtem pénzt minden évben. - vágott vissza.

- Szerinted az a pár száz euró mégis mi a jó francra volt elég? Szinte semmire, de mégis talpra álltam, és nagy nehezen beindítottam a szalonomat. Nélküled!!!

- Chira én...

- Az életem szerelme voltál Carlo, akinek mindent odaadtam!!! Mindent!! De már erről lekéstél, én pedig újra helyre jöttem, és végre kezdtek nyitni a férfiak felé is. Tisztességben neveltem a lányunkat, és úgy érzem remek munkát végeztem vele, de most végre a magam oldalát is néznem kell, és ha tetszik, ha nem Stephannal kezdenek nagyon komollyá válni a dolgok, én pedig mindent megteszek, hogy ezt ne rontsam el! Neked pedig semmi közöd az életemhez, és semmi beleszólásod abba, hogy mikor, kivel, és hova megyek. Kettőnk között mindennek vége!!! - álltam fel mérgesen, és gondolkodás nélkül újra a kabátomhoz nyúltam.

- Mégis hova mész már megint? - sietett utánam.

- Stephanhoz! - csaptam rá az ajtót, majd meg sem álltam az említett fiú lakásáig. Szemeimből hullottak a könnyek, és tudtam, csak nála nyerhetek vigasztalást. Kis idő múlva focistám álmos fejjel nyitott ajtót, én pedig azonnal a nyakába omlottam és csak sírtam megállíthatatlanul.

- Chiara mi történt? - simogatta hátam, ám én válasz helyett a falhoz nyomtam és olyan hevesen csókoltam, mint még soha. - Chiara én...

- Szeretkezz velem ma este! - suttogtam. - Veled akarok lenni, és senki nem érdekel, csak te, és az, hogy végre együtt legyünk. - magyaráztam, mire Stephan szó nélkül felkapott és a szobájába cipelt.