Zlatan:
Egész jó volt a buli és örültem, hogy Lili is kezdett feloldódni.
Szerettem volna, ha belecsöppen ebbe a világba, hiszen ha velem van, ezeken az
eseményeken gyakran kell részt vennie. A nagyfőnökkel beszélgettem mikor Lilire
terelődött a szó.
- Mindjárt szólok neki. - Mondtam és tekintetemmel kutatni
kezdtem, de sehol nem láttam. - Megkeresem és szólok neki. - Álltam fel a
székből és a csajok felé indultam. - Nem láttátok Lilit?
- Azt hiszem mosdóba indult, bár már régóta bent van. - Nézett fel
rám Pogba barátnője.
- Köszi, a lentibe?
- Igen. - Bólintottak egyszerre én pedig elindultam a folyosón. A
mosdóhoz érve öklendezések hangját hallottam, majd pár perc múlva a ház ura
lépett ki eléggé furcsa állapotban.
- Jól vagy? - Érdeklődtem. - Segítsek valamit?
- Már így is eleget segítettél. - Vetette oda mérgesen, és kicsit
imbolyogva került ki. Nem tudtam mire vélni ezt a viselkedést, és mikor újra
megtántorodott utána kaptam.
- Wayne inkább ülj le! Hozok egy kis vizet.
- Fejezd már be a pátyolgatást! Nem vagyok egy kibaszott gyerek,
aki segítségre szorul! - Mordult rám, ami a hirtelen bekövetkező csendben eléggé
hangosnak bizonyult. - Hagyj békén, és húzz vissza a medencébe, vagy ahová
akarsz!! - Nézett rám, és tekintete szikrákat szórtak felém. - De tudod, minek
örülnék a legjobban? Ha eltakarodnál oda ,ahonnan jöttél! Miért kellett neked
pont ide jönnöd? Azért, hogy szét bazd azt, amit én felépítettem? Milyen jogon
jössz te ide és rombolod szét a csapatomat?
- Wayne mi a probléma? - Jött oda Blind majd egymás után a többi
fiú.
- Semmi! Hagyjatok békén! Élvezzétek a bulit! - Szólt és ekkor
sírást hallottam kiszűrődni az egyik szobából. Azonnal felismertem Lilit.
- Ez meg ki? - Nézett rám kérdőn Paul és a résnyire nyitott ajtó
felé indult.
- Majd inkább én. Azt hiszem Lili az. - Állítottam le, és
félve nyitottam be a szobába, míg a többiek segítettek Waynek arrébb állni, aki
eléggé megbántott a szavaival, de igyekeztem Lilire koncentrálni.
- Kicsim itt vagy? - Kérdeztem és furcsa volt ez a sötét a
fény után. Egyedül a kinti lámpák fénye világította meg a szobát, aminek
közepén szerelmem ült a földön. Lábait felhúzna kuporgott és sírt. - Kicsim mi
a baj? - Térdeltem le elé, és mintha egy álomból ébredt volna, rám emelte
tekintetét.
- Zlatan én... sajnálom. - Suttogta és nem tudtam miről van szó.
- De mit? Mi történt kicsim? - Kérdeztem és hangom nagyon rémülten
csengett. - Valaki bántott vagy, mi történt? Miért bújtál el ide?
- Mert... én...csak....
- Lili valaki olyat mondott, ami bántó? Esetleg az egyik lány? Ha
igen mondd meg, és alaposan helyre rakom.
- Nem, nem. - Rázta a fejét és könnyei újra eleredtek.
- Akkor mi a baj?
- Nem mondhatom meg, és kérlek, vigyél haza! - Bújt hozzám és úgy
kapaszkodott belém, mintha attól féle elszakít minket valami.
- Jó, de ha hazaértünk elmondod?
- Nem, nem tehetem. - Állt fel és nem értettem mi
történhetett. Egész végig semmi baja nem volt. Sőt nagyon jól érezte magát. A
lányokkal is kijött és sosem láttam, hogy egyedül lett volna. Mégis ki
bánthatta meg? Kisegítettem a szobából és miután elköszöntünk Coolentől
elindultunk haza. Egész úton egy szót sem váltottunk, és fájt látni, hogy
barátnőm szeméből folyamatosan peregnek a könnyek. Még így is annyira gyönyörű
és törékeny volt. Mindentől megakartam védeni és nem akartam, hogy szomorú
legyen. Lehúzódtam az út szélére, és neki szegeztem a kérdést.
- Lili mi a baj? Nem csinálhatod ezt! Jogom van tudni.
- Zlatan ne kérj tőlem ilyet, kérlek. Nem mondhatom el, mert ezzel
nagy baj okoznék.
- Édes nekem mindent elmondhatsz. - Fogtam meg a kezét. -
Megígérem, hogy senkinek nem mondom el, de nem tudok segíteni, ha nem beszélsz.
- Fogd már fel, hogy NEM! - Csattant fel.
- Jó, de az gondoltam, hogy nincsenek titkaink egymás előtt. -
Vetettem oda és indítottam a kocsit. Amilyen gyorsan csak lehet hazaakartam
érni és kialudni ezt az egészet. Hazaérkezésünkkor Lili azonnal a fürdőbe
indult és megengedte a vizet. Újra sírt én pedig újra tehetetlenül álltam a
történtek előtt. Mégis mi a jó fene történhetett, ami ennyire kibuktatta őt?
Talán valamelyik lány mesélt valamit rólam? Lili mindig is féltékeny típus
volt, így könnyen elhiheti még a legkisebb pletykát is. Mikor már több mint fél
órája bent volt, úgy gondoltam beviszem a hálóruháját. Benyitottam hozzá
és a látvány szíven ütött. Csak némán meredt maga elé, smaragd szemei pedig
vörösek voltak a sok sírástól.
- Kicsim ideje lenne aludni! Gyere jó? Kialszod magad és holnap könnyebb
lesz.
- Én még nem vagyok elég tiszta!! Még mindig rettentően koszos
vagyok. - Suttogta.
- Nem, már szinte vörös a bőröd a sok suvickolástól. - Vettem ki a
szivacsot a kezéből. - Gyere, ki kérlek! Öltözz fel, én pedig addig csinálok
egy nyugtatót teát.
- Nem kell tea és a segítséged sem kell! Egyedül is megtudok
fürödni! - Mondta és újra suvickolni kezdte a bőrét. Úgy gondoltam nem hagyom
magára, majd levetkőztem és beültem mögé a kádba. Örültem, hogy nem akar
elhúzódni tőlem. Fejét a mellkasomnak támasztotta és halkan így szólt.
- Ne haragudj rám Zlatan! Elrontottam a bulit, pedig nem is
akartam.
- Nem rontottál el semmit Lili!
- Mondanál nekem valami a saját nyelveden? Akármit csak ne értsem.
Csak a hangodat akarom hallgatni és semmire se figyelni.
- Jó, de miért nem megyünk ki? Kezd elhűlni a víz. - Ajánlottam
mire megrázta a fejét.
- Még mindig piszkosnak érzem magam Zlatan. Kérlek, mesélj valamit
Svédül.
- Jó. - Sóhajtottam majd magyarázni kezdtem arról, hogy mennyire
szeretem és, hogy hogyan képzelem el a jövőmet vele. Kicsit még jól is esett,
hiszen megosztottam ugyan vele a terveimet ő mégsem értett belőle semmit.
Már majdnem félórája meséltem mikor egyenletes szuszogást hallottam. Lili
elaludt rajtam, ami nem volt jó dolog. A víz már eléggé hideg volt, így
óvatosan kiszálltam mögüle majd kiemeltem a kádból és az ágyra raktam.
Egyszerűen csodálatos volt. Életem szerelme, akinek mindenképpen megakartam
fejteni a titkát. Reméltem erre holnap sor kerül majd ennek reményébe hajtottam
álomra a fejem.
Lili: A decemberi napfény pimasz sugara, majd friss kávé illat
keltett fel álmaimból. Felültem az ágyon és a tegnapi napon gondolkoztam. Újra bevillant
Wayne vágytól fűtött tekintete, és undorító alkoholos lehelete. Szinte éreztem
bőrömön érintését, és a kávé illatot átvette az agyamba elraktározódott alkohol
és izzadságszag, ami a férfiból áradt. Gyomrom azonnal felfordult és a mosdó
felé szaladtam majd kiadtam tartalmát. Megint mocskosnak éreztem magam így
beálltam a zuhany alá és dörzsölni kezdtem magam. Nem tudom mikor kerültem
ágyba, de hálás voltam, hogy Zlatan nem kényszerített semmire, sőt mikor kértem
még mesélt is azon a nyugtató hangján, amit annyira imádok.
- Jó reggelt kicsim. - Lépett be hatalmas mosollyal az arcán. -
Főztem kávét és csináltam reggelit. Jobban érzed már magad?
- Nem igazán. - Vallottam be szomorúan miközben kiléptem a
kabinból.
- Még mindig nem mondod el mi volt a baj?
- Nem. - Kerültem ki, és a szoba felé vettem az irányt. Előkaptam
egy szabadidő nadrágot és egy melegebb pulóvert és öltözködni kezdtem, majd egy
nagy elhatározásra jutottam.
- Mikor fogod elmondani nekem?
- Most nem, és menj ki, mert pakolnom kell! - Vettem elő a
bőröndömet és igyekeztem elrejteni a könnyeimet előle. Biztos voltam benne,
hogy nem akarom látni azt az embert, és ha itt maradok, találkoznom kell vele.
Egyszerre undorodtam és féltem is tőle.
- Mi, de miért? - Kérdezte riadtan. - Elakarsz menni? De hát
mérkőzésem lesz és megígérted, hogy ott leszel! Mégis hova mennél?
Megbeszéltük, hogy csak Januárba mész vissza.
- Sajnálom, de most megyek.
- Lili nagyon kérlek, ne csináljuk ezt! Nem tudom mi történt
tegnap, és ha nem akarsz róla beszélni, hát ne beszélj. De ne hagyj itt újra! -
Jött oda és kivette a bőröndömet a kezemből.
- Hazakell mennem Zlatan. - Nyeltem a könnyeimet. - Sajnálom, de
az első géppel amit elkapok, utazok Milánóba.
- Miért? Miért akarod tönkre tenni, ami olyan jól működik. Végre
jók vagyunk együtt, és... végre azt látom, hogy te is akarod. Vagyis azt
láttam, hogy te is akarod! Mitől gondoltad meg magad? Talán valamelyik lány
mondott rólam valamit? Vagy mi történt? Lili ne hagy el, mert én abba
beleőrülök.
- Senki nem mondott rólad semmit. Jól éreztem magam, csak... elmentem
mosdóba és... akkor..... sajnálom. - Zokogtam és újra elkapott a hányinger. A
mosdó felé futottam majd mikor végeztem visszatértem a szobába. A bőröndöm nem
volt a helyén, ahogy a ruháim sem. - Zlatan ezt nem teheted. - Csörtettem le a
konyhába ahol szerelmemet találtam. - Add vissza dolgaimat.
- NEM! - Csattant fel. - Nem fogom újra átélni azt, amit már
egyszer átéltem! Tudom, hogy szeretsz és tudom, hogy velem akarsz lenni! Szóval
itt maradsz. Nem adom vissza bőröndödet és nem kapod vissza a ruháidat sem.
Most pedig elmegyek edzésre, és remélem, itthon leszel addig, amíg vissza nem
jövök.
- Ezt nem csinálhatod! - Mérgelődtem.
- Akkor gyere velem és megbeszéljük útközben a dolgokat.
- Nem mehetek! Soha többé nem akarok a csapatoddal találkozni. - Osztottam
meg vele riadtan és ő hozzám lépett majd átölelt.
- Ígérd meg, hogy nem mész el ameddig vissza nem jövök?
- Megígérem. - Bólintottam. - Meddig leszel távol?
- Maximum két óra hossza. Ígérem, sietek. - Nyomott egy puszit az
arcomra majd magamra hagyott a lakásba.
Zlatan: Lehet gyerekes dolog, de tudtam csak így tarthatom vissza
őt, ha elveszem a dolgait. Agyam végig a történteken kattogott és fájt a tudat,
hogy újra elakar hagyni. Az edzésen sem voltam önmagam, hiszen gondolataim,
végig Lilin jártak. Rengeteg labda vesztésem volt és semmi nem ment a kapuba.
Mikor vége lett némán vonultam be az öltözőbe és álltam be a tus alá. Jólesett
a meleg víz és próbáltam kicsit átgondolni a helyzetet. Ahogy ezen töprengtem,
Rooney jött be. Láttam rajta, hogy eléggé másnapos, és jobbnak láttam, ha nem
hozom fel a tegnap estét. Még mindig nem tudtam napirendre térni a felett,
amiket a fejemhez vágott. Sosem adtam rá okot, hogy féltékeny legyen. Mindig is
ő lesz a csapatkapitány és sosem veszem el tőle ezt a címet. Magamra kapkodtam
a ruháimat, de mikor már az ajtóba voltam utánam szólt.
- Hogy van a barátnőd?
- Eléggé rosszul, és nem tudok rajta segíteni.
- Miért, talán mondta mi történt? - Puhatolózott, és én megráztam
a fejem.
- Tegnap még minden annyira jó volt, sőt fantasztikus. Mielőtt
elindultunk a bulira még szeretkeztünk is a konyha asztalon. - Idéztem fel a
csodás emléket, miközben kiléptem a tusolóból. Némán pakoltam az sport táskámba
mikor úgy éreztem, le kell üljek, különben elszédülök.
- Ibra jól vagy? - Nézett rám Marcus és bár a szívem mélyén szégyelltem,
akaratlanul is bekönnyesedett a szemem. Mivel ez nem sűrű látvány mindenki
némán meredt rám én pedig fejemet lehajtva igyekeztem elrejteni a fájdalmamat,
viszont ez nem sikerült. Senki nem mert hozzám szólni, így jobbnak láttam ha,
megmagyarázom ezt a kínos helyzetet.
- Lili elakar menni, én pedig úgy érzem, semmit sem tehetek.
Minden annyira fantasztikusan alakult köztünk. Igent mondott és az esküvő
időpontját tervezgettük. Tegnap szuperül ment a munka és a buli előtt is
jókedve volt. Sőt még ott is jól érezte magát. Sosem volt egyedül és láttam
rajta, hogy élvezi a többiek társaságát. Aztán elment mosdóba és fogalmam sincs
mi történt. Lehet hívta valaki vagy nem tudom, de az egyik szobába találtam rá
miközben sírt. Hazavittem majd bealudt a kádba, reggel pedig ezzel az ötlettel
állt elő. Nem bírom ki nélküle srácok. Vele terveztem el a jövőmet. - Néztem
körbe köztük miközben szemet törölgettem. Mindenki csak nézett rám, de senki
nem szólalt meg. Biztos furcsa volt nekik is hogy ennyire megtörtem előttük.
Való igaz akkor sírtam utoljára mikor a fiam megszületett, de ez most nagyon a
padlóra vágott. - Ha elmegy, én vele megyek srácok és nem érdekel semmi Eddig
mindig az volt, amit én akartam, most feláldozok mindent csak, hogy vele
legyek.
- Zlatan ezt nem teheted meg! - Szólalt fel Wayne. - Egy nő
sem érdemli meg, hogy itt hagyd a csapatot.
- Roo ez nem erről szól. Számomra Lili a minden és magasról teszek
a csapatra. - Néztem fel és kemény szavaimtól szinte megfagyott a levegő. -
Sajnálom, de ez nem tolom el újra. - Néztem mélyen a szemébe és lezártnak
tekintettem a beszélgetést. Szinte csigalassúsággal vettem át a cipőmet és
ugyanígy pakoltam be a táskámba is. Már csak ketten maradtunk Rooneyval, aki
miután az utolsó csapattársunk is elköszönt felém lépett és így szólt.
- Mi van akkor, ha Lili marad?
- Annak örülnék a legjobban. De amennyire makacs....
- Én tudom mi volt a baja. - Vágott bele a szavamba. - Viszont nem
mondhatom meg, mert megígértem neki.
- Tessék? - Néztem rá értetlenül. Mi az, hogy ő tudja én meg nem.
Lili nincs is jóba Waynel, nem hogy még titkaik legyenek. - Mégis mikor mondott
neked bármit is?
- Figyelj, tudom mi a baj, és segítek neked abba, hogy Lili veled
maradjon. Mindent megteszek, ígérem, de ehhez annyit kérek, még legalább egy
óráig ne menj haza. Addig megbeszélek vele mindent és megpróbálom meggyőzni.
Ennyivel igazán tartozom a tegnapi miatt. - Nyújtotta felém a kezét. - Persze
csak ha nem bánod.
- Nem, de még mindig nem tudom miért mondtad azokat. - Kaptam az
alkalmon és elfogadtam a békítő jobbot.
- Részeg voltam, és kicsúszott a számon.
- Wayne én sosem foglak kitúrni a posztodból. Ezt megígérem,
hiszen a pályán mindenki egyenlő.
- Igen, de...
- Nincs semmi de! Te vagy a kapitány és a csapat első embere. -
Néztem rá szigorúan. - Szóval akkor segítesz?
- Legalábbis megpróbálok. - Szólt és elindultunk a kijárat felé
majd ki- ki a maga autója felé.
- Várj! - Szaladtam oda. - Utána elmond mi volt a baj?
- Ezt csak ő mondhatja el neked. - Mondta, majd indított és
elviharzott a távolba.
Lili: Miután Zlatan elment nekiálltam elfogyasztani a reggelimet,
majd tanakodni kezdtem, hogy mit tegyek. Nem akartam elmenni még véletlenül se,
de azt is tudtam, ha maradok, Zlatannal kell mennem a mérkőzéseire. Soha többé
nem akartam látni azt az embert, aki tegnap megszégyenítette a testem. Még ha
nem is történt konkrét erőszak, akkor is undorító volt, az, ahogyan hozzámért,
és az is mikor megcsókolt. Magamba elmosolyodtam, hogy bár sosem ütöttem meg
senkit tegnap egész ügyesen ment. Felakartam hívni Helénát, hogy elmeséljem
neki a történteket, de nem vette fel így egyedül lézengtem a lakásba.
Bekapcsoltam a televíziót és valami film után kutattam, de szokásomhoz híven
leragadtam az egyik sport csatornánál. Jóval dél körül kapunyitást hallottam és
örültem, hogy végre megjött Zlatan. Gyorsan felugrottam, ám amikor megláttam ki
áll az ajtó előtt szinte lefagytam. Tekintetünk találkozott én pedig nem voltam
elég gyors így észrevett.
- Lili, engedj be! Beszélni szeretnék veled.
- Hagyj békén és tűnj el! Elegem van belőled! - Kiabáltam
hisztérikus hangon. Az ajtó nem volt bezárva így a félelmem nem volt
alaptalan.
- Nem foglak bántani vagy ilyenek, csak beszélni akarok
veled.
- NEM! Éppen pakolok, hiszen az első géppel repülök vissza Milánóba.
- Éppen erről akarok veled beszélni. Zlatan kibukott... és még
sírt is. - Hallottam kétségbeesett hangját és megütköztem a mondatán.
- Mit csinált Zlatan? - Fordultam felé és egy nagy levegővétel
után legyőztem félelmemet és beengedtem a focistát.
- Jól hallottad. Ott mindenki előtt, csak úgy. Lili szeret téged
és attól fél itt hagyod. Egy ökör voltam, és olyat tettem, amire nincs
mentség.
- Itt nem csak a tettekről van szó Wayne! Amiket mondtál az is
milyen volt már?
- Igen, tudom, de részeg voltam és...
- Nem foghatod az italra! - Csattantam fel. - Szidtad Ibrát és
nekem is olyan dolgokat mondtál, amiket egy nős férfi nem mondhat egy másik
nőnek! Imádom a feleséged, mert egy nagyon jó barátnőt ismertem meg benne. Jól
éreztem magam a bulitokon, de te mindent elrontottál! Én pedig félek tőled és
semmi kedvem minden mérkőzés előtt látni téged! Nem mondom meg Zlatannak amit
tettél, de...
- Kössünk kompromisszumot. - Vágott bele a szavamba. - Te itt maradsz,
én pedig amint megtudom, hogy a stadionba vagy próbálok nem a szemed elé
kerülni.
- Honnan tudjam, hogy nem csinálsz ilyet még egyszer? Nem
mondhatom meg Zlatannak, hogy nem akarok veled találkozni, vagy nem akarok
hozzátok menni.
- Megígérem, hogy ez volt az első és az utolsó is. - Nézett rám és
tekintetéből bűnbánás csillogott. Tudtam igazak a szavai, és az is becsülendő
volt, hogy csapattársa miatt jött ide. - Figyelj, Lili ígérem, hogy nem leszek
erőszakos veled soha többé. Szóval hogy döntesz? - Kérdezte és én már
pontosan tudtam mit fogok válaszolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése