- Alexandra te meg miért jöttél ilyen korán? - Értetlenkedett szerelmem, én pedig jobbnak láttam, ha a konyha felé indulva magukra hagyom őket.
- Most értem haza, és úgy látom jobb, hogy egyenesen ide indultam. Még a végén olyat látott volna a gyerek ami nem neki való. - Csattant fel szigorúan a fekete hajú.
- Semmit nem csináltunk...
- Ó persze, én meg vak vagyok. Hol a fiam?
- Nem akarnál esetleg lekabátolni? - Puhatolózott Zlatan, de a nő hajthatatlan volt, én pedig tudtam, már megint miattam tört ki a balhé. Hiszen ha én nem kezdem el gombolni a ruhámat könnyebben leálltunk volna.
- Nem, én csak a gyerekemet akarom hazavinni. Fent van? Maxi gyere le megjöttem!! - Kiabált fel az emeletre, és mikor nem jött válasz felajánlottam, hogy lehívom a kisfiút. A lépcsőn felfelé még hallottam Zlatan hangját.
- Jól vagy? Olyan idegesnek tűnsz.
- Szerinted miért vagyok ideges? A fiam előtt dugtok?
- Semmit nem látott, és a dugástól eléggé messze álltunk.
- De láthatott volna! Mit képzeltek? Komolyan ez a nő elveszi a maradék eszedet is.
- Alexandra állj le! Mi bajod van? Úgy beszélsz mintha te nem lettél volna ilyen. Emlékszem képes lettél volna bárhol elém térdelni.
- Azok az idők már elmúltak édes. - Vágott vissza. - Nem huszon évesek vagyunk, hanem felesősségteljes szülők, amit jó lenne ha te is észbe tartanál.
- Drága, én észbe tartom, de akkor ha Maxi itt van már ne is csókoljam meg Lilit?
- Nem ezt mondtam, én csak..- Kezdte a lány, és meglepetésemre elsírta magát. Mivel eléggé érdekelt mi lehet a baja, közelebb lopóztam a falhoz.
- Jól vagy? - Ölelte át szerelmem és bár kicsit rosszul esett, tudtam részéről semmi nincs ebbe a mozdulatba. - Gyere ülj már le, Maxi fent van Lilivel, és lehet pakolnak.
- Én csak.. - kezdte zokogva és nagyon figyelnem kellett, hogy mindent megértsek amit habogva magyaráz. - Terhes vagyok.
- Mi van? - Csodálkozott Zlatan és a hír engem is meglepett.
- Jól hallottad, terhes vagyok, pedig nem is akartam gyereket. Nem mondtam igazat neked a múltkor, mert egyszer tényleg lefeküdtem Benjaminnal. Még az első kibékülésünk után, de azóta nem, hiszen nem akartam elsietni semmit. Most meg fogalmam sincs mi van velünk, de biztos tudom, hogy babát várok tőle.
- Hú ez... én nem tudom mit kéne most mondjak?
- Én pedig nem tudom mit tegyek. - Nézett fel a lány miközben Zlatan öntött neki egy pohár vizet. Már túl vagyok a harmincon, és van egy csodálatos fiam és egy tökéletes munkám. A cégem végre beindult és ismernek. Nem dőlhetek ki a sorból. Mellesleg a fiad biztos kiakadna ha megtudná, hogy lesz egy kistestvére.
- Hanyadik hónapban jársz?
- A második, szóval már elvetetni sem lehet. Mit kéne tegyek?
- Az a csávó...
- Benjamin!!!
- Igen, szóval Benjamin tud róla vagy nem?
- Persze, hogy tud, de nem mondott úgy rá semmit. Mikor elújságoltam neki a hírt, tudomásul vette, majd mikor belemerültünk volna a részletekbe azt mondta, hogy hívják a másikon, és majd visszahív. De azóta sem hívott, én pedig nem próbálkoztam.
- Alexandra ezt nem így kell megoldani. Nem jó ötlet volt, hogy telefonon közöld vele.
- Utólag már én is okosabb vagyok. Komolyan mi van ha nem kell neki a gyereke és úgy járok mint legutóbb? - Nézett fel Zlatanra, ő pedig zavartan pislogott. Ő is tudta, hogy Alexandra anno vele is ezt tette. Sarokba szorította Maxival.
- Alexandra nem tudok mit szólni ehhez. Sajnálom, meg minden, de ezt neked kell megoldanod. Természetesen ha kell valamibe segíteni, vagy esetleg Maxival beszélni erről, akkor melletted állok, de ez a te és a pasid ügye. Nem fogok beleszólni.
- Értem. - Törölte meg könnyes szemét a lány. - Hol van már Maxi? - Sóhajtott fel én pedig észbe kaptam majd a kisfú megkeresése után együtt lesiettünk a lépcsőn. Kicsit tartottam tőle, hogy a kisfiú első szava az lesz, hogy összevesztünk, de nem hozta fel. A nap további részében pedig végre kettesbe lehettem Zlatannal akin látszott, hogy eléggé ledöbbentette a hír. Már bőven este volt mikor nem bírtam tovább és rákérdeztem mi a baja. Kíváncsi voltam a válaszára.
- Az a baj, hogy Alexandra terhes, és most nem tudom mi lesz a fiammal.
- Hogy érted ezt? - Néztem fel rá, és remélem nem volt feltűnő, hogy nemcsodálkoztam el a hírtől.
- Csak azon gondolkoztam amit még az edzőközpontban mondtál. Igazad van, mert tényleg elkényeztettük őt, és az, hogy valakivel osztoznia kell az édesanyján hatalmas törés lesz a számára.
- Édes, én nem bántásból mondtam ezeket.
- Tudom, de igazad van. Alexandra megint felelőtlen volt, mint anno. Ne értsd félre imádom a fiamat, sőt, örülök, hogy ő van. Komolyabb lettem mellette és sokat változtam, de mindketten tudjuk minden másképp alakult volna. Én nem igazoltam volna Párizsba és már a feleségem lehetnél. Szinte négy évig szenvedtem Alexandra miatt, és azért, hogy megpróbáljam szeretni. Közben végig rád vágytam. A fociba fektettem minden energiám, aminek meglett az eredménye, hiszen minden évben bajnokok lettünk. De akkor is ez a nő tönkre vágta az olaszországban fantasztikusan alakuló karrieremet és az akkori boldog magánélemet.
- Ezen már kár rágódni, és ha ez megnyugtat a sors adott nekünk egy újabb esélyt. Pár hónapon belül pedig a feleséged leszek. - Fogtam meg a kezét és belenéztem mogyoró szemeibe.
- Mikorra tervezzük? - Csillant fel a szeme, nekem pedig picit görcsbe rándult a gyomrom. Igyekeztem azonban elhessegetni a rosszérzéseimet majd egy nagymosollyal az arcomon megkérdeztem:
- Mikorra szeretnéd?
- Mindenképpen az idény után, de felőlem Július, Június megfelelő. Alig várom már, hogy meglássalak hófehér ruhába.
- Édesem kérlek, ne siessünk ennyire előre, de előveszem a naptáromat és beírjuk. - Álltam fel majd kivettem a táskámból a mobilomat. Újra mellé kuporodtam és felütöttem a teendőimnél.
- Vannak lekötött programjaid? - Érdeklődött és kíváncsin rám emelte szemeit.
- Egyenlőre csak a B.L. döntő van beleírva, ami Június 3.- án lesz. Persze ez is képlékeny, ha otthagyom a munkám. - Méláztam el kicsit szomorúan.
- Na és Május 24.-ére nincs beírva semmi? - Kérdezte sokat sejtető mosollyal az arcán.
- Nem, de miért?
- Akkor lesz az Európa Liga döntő amit Zlatan Ibrahimovic góljával fog megnyerni a Manchester United. Mindenképpen ott kell lenned, hogy remek képeket készíts ahogy felemelem a trófeát vagy a gólomat ünneplem. - Mondta és nekem nevetnem kellett ezen a beszólásán.
- Most mi van?
- Annyira imádom, hogy ennyire magabiztos vagy. Kérlek adj nekem is abból amit szedsz.
- Szerinted lehetlen?
- Nem, de mi erre a biztosíték?
- Az, hogy egy remek csapatba focizok és az, hogy én vagyok a legjobb.
- Lehet, hogy Stephan fogja felemelni a kupát.
- Ugyan már a Róma? Ne nevettes édes.
- Zlatan ugyannyi az esélye mint amit te mondassz.
- Szeretnél egy Róma- United döntőt?
- Mindenképpen jó érzés lenne, de a végén nem tudom kinek örülnék jobban. Ha Stephan szomorkodna azt nagyon fájna látni. Ugyanolyan fontos az életembe mint te.
- Értem, na jó én elmegyek aludni, hiszen holnap meló. Mellesleg én a Július 8.- ára gondoltam. Az olyan jó időpontnak tűnik. - Vetette oda majd szomorú arccal az emeletre indult. Tudtam, hogy megántottam a szavaimmal, de az igazságot akkor sem fogom eltitkolni előtte. Persze semmi képen nem akartam, hogy szomorúan bújjúnk ágyba így utána mentem majd pár kedves és vággyal fűtőtt szóval újra mosolyt csaltam az arcára. Az izgatottságtól alig bírtam aludni így hajnaltájban már ébren voltam. Csak ültem az ágyon és a mellettem hallkan szuszogó férfit néztem. Büszke voltam, hogy a menyasszonya lehetek és magamba mantráztam, hogy boldogok leszünk és sosem fogok egyedül maradni. Végignéztem kidolgozott testén, ami a beszűrődött lámpafénybe fantasztikus látványt nyújtott. Kaján mosolyra húztam a számat ahogy átfutott agyamon mennyi mindent tudnék kezdeni most vele. Piszokul szerencsés vagyok ezzel a pasival. Lehet észrevette, hogy figyelem, mert pillái megremegtek majd kinyitotta szemét.
- Mi a baj kicsim?
- Csak nem bírok aludni. Picit ideges vagyok a mai nap miatt.
- Miért? - Emelkedett fel.
- Csak mindent jól akarok csinálni.
- Szuper lesz minden. Ehhez kétség sem férhez. - Jött közelebb és belecsókolt a nyakamba amitől megborzongtam.
- Remélem igazad lesz, csak ez az idegen csapat...
- Csss. Ne gondolj most ilyenekre.
- Jó, próbálok, csak stesszes vagyok ez miatt.
- Van egy remek módszerem a stressz levezetésére. - Tolta félre a hajam mire felkuncogtam az ötleten.
- Idióta vagy, de akkor állok elébe. - Öleltem át a nyakát és hagytam, hogy azt tegye velem amit akar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése