Leültünk a kanapéra és miután megnyugodtam beszélgetni
kezdtünk. Mi négyen. Mindenről és annyira jó volt…. Mint régen… és mégse.
Hihetetlen volt az, hogy újra mellettem van és foghatom a kezét. Ennyi hónap
után. Szinte semmit sem változott talán csak egy kicsit izmosabb lett.
Iszonyúan hálás voltam Stephannak, hogy ezt tette miattam. Tudtam, hogy ez egy
hatalmas erőfeszítés volt számára.
- Szóval akkor hol lesz a szülinap? – Nézett rá Zlatan.
- Szülinap??? Azt
hittem, hogy már megünnepeltétek. – Mondtam. Tudtam, hogy neki most
volt a 30. szülinapja a múlt hónap elején. Sajnáltam, hogy nem tudtam vele
lenni, és hiába tudtam, hogy Heléna elment hozzá mivel éppen rosszba voltunk
nem tarthattam vele.
- Tudod az én szülinapom is most volt 27. –én… és… szóval
Zlatan ezért IS jött. Meghívtam a bulimra. – Basszus. Sokkolódtam le. Együtt
élek ezzel a pasival és még a szülinapja dátumát sem tudom megjegyezni.
Borzalmasan zavarba lettem.
- Stephan ne haragudj…. Én….
- Semmi baj Lili…. Elfelejtetted. Nem érdekes. Eléggé sok
minden foglalt le mostanában.
- De akkor hol lesz? – Érdeklődött Heléna.
- Úgy terveztem, hogy először beülhetnénk, valamerre kajálni
aztán persze bulizhatnánk is. Felőlem bármelyik klub jó lesz és nem úgy
gondoltam, hogy négyen, hanem a csapattagok közül is egy pár haverom.
- Rendben. Megszervezzem? – Kérdezte Zlatan.
- Nem köszi. Viszont nekem mennem kell…. Lili te gondolom
maradsz.
- Igen ha nem baj. – Majd átöleltem és a fülébe suttogtam,
hogy „köszönöm”. Este Heléna elment otthonról és csak a miénk volt a lakás.
Annyira fantasztikusan éreztem magam újra mellette.
- Még mindig nem hiszem el, hogy itt vagy.
- Nekem is furcsa egy kicsit de…. örülök neki.
- Mikor mész vissza?
- Holnap után. A hétvégén már focizok.
- Rendben és…. hogy haladsz?
- Nagyon jól. Lehet szoktad nézni a….
- Nem. Egyetlen meccsedet sem láttam, ne haragudj. Egyszer
megpróbáltam, de…. nem bírtam. Bocsánat.
- Semmi baj.
- Most haragszol rám? – Bújtam közelebb hozzá.
- Nem. Rád sosem tudnék haragudni drágám. Szóval akkor
igazán elvagyok Párizsba. A foci nagyon jól megy és a csapat is az első perctől
kezdve befogadott. Egyedül csak te hiányzol. De rettentően. Alexandra az
őrületbe kerget azzal, hogy mindenkinek úton útfélen nyilatkozik. Rettentően
gyűlölöm a sajtót, de ő kikészül, ha egy héten nem ír róla legalább egy újság.
A terhessége minden mozzanatáról tudatja a világot. Ráadásul folyton hisztizik
és… nem szeretem. Ő nem te vagy. Stephannal eléggé gyakran beszélünk és az
egyik legutóbbi telefonálás során szóba jöttél te is. Azt mondta eléggé rosszul
nézel ki és már attól fél, hogy depresszióba esel. Ekkor úgy döntöttem, hogy
látni akarlak. Nem érdekelt, hogy Alexandra miket hord majd össze. Megmondtam
neki, hogy eljövök és kész. Na meg persze itt volt a szülinapi buli is.
Mindenképpen eljöttem volna, mert nem érdekel tényleg senki más a világon csak
TE és felőlem Alexandra annyit patáliázhat amennyit csak akar.
- Ez meredek. – Mosolyogtam.
- Nem akarok nélküled visszamenni. – Nézett rám és hangja
nagyon komolyan csengett.
- De akkor mi lesz a babával?
- Nem tudom, de erre ráérünk akkor gondolni nem igaz?
- Alexandra nem hozta még fel az esküvőt?
- De… sőt… folyamatosan ezt a témát feszegeti. Soha nem
fogom elvenni. Az egyedül, akit elvennék az te lennél.
- Tényleg? – Lepődtem meg. – Én… nem is tudom.
- Talán nem szeretnél hozzám jönni?
- De…. nagyon is. Jó ég, de még mennyire.
- Akkor gyere velem Párizsba és elkezdhetjük szervezni a
dolgokat.
- Kedves és édes vagy és téged szeretlek a világon a
legjobban, de még egy évet várni kell.
- Szerinted kibírom én azt az egy évet még? - Nézett mélyen
a szemembe, majd megcsókolt és végre megkaptam azt, ami a repülőtéri esemény
után annyira hiányzott. Másnap barátnőmmel elmentünk vásárolni a fiúk pedig
együtt szervezkedtek a városba.
- Na milyen volt a tegnapi nap? – Érdeklődött Heléna, amikor
már nagy csomagokkal megrakodva egy kis koktélozó teraszán cseverésztünk.
- Szuper, és… köszönök neked is mindent.
- Sosem haragudtam rád igazán.
- Akkor jó. Ennek örülök. – Mosolyogtam rá. - Tudod ez az
egész őszi idény egy káosz volt és…. az érzelmeim rohadtul ingadoztak és….
- Lili tudom, hogy szereted Zlatant, de… ő nem a te embered.
– Fogta meg a kezem. – Figyelj, tudom, hogy nehéz elfogadni a tényt, de ő visszamegy,
és minden ott folytatódik ahol abbamaradt. Azt, hogy pár napot együtt lesztek
és lefeküdtetek még nem változtat semmin.
- Szerintem meg igenis változtat. – Néztem rá és igyekeztem
nem figyelembe venni, hogy a könnyeim kezdik csípni a szemeimet. – Zlatan szeret… és….
- Lili kérlek!!!!
- Nem akarom, hogy meg mondd mit tegyek és azt sem, hogy Ő
mit érez!! Mégis honnan tudod???
- Jó szeret. Igen, szeret… de… Lili értsd meg, hogy ez így
nem mehet tovább. Nem teheted tönkre magad miatta. Lépj túl a testvéremen. Én
itt vagyok neked, ha kellek.
- Annyira gyűlölöm, hogy igazad van! – Fújtam ki az orrom. –
Gyűlölöm azt a rohadt kurvát és…. bocsánat. – Jutott eszembe, hogy mit mondtam.
Helénával pont azért vesztünk össze, mert csúnyán beszéltem Alexandráról. Ő
teljesen kiáll mellette, és alig várja, hogy megszülessen a baba. – Figyelj
Heléna…. Szeretném ezt a pár napot kiélvezni vele jó? Utána megígérem, hogy
megpróbálok talpra állni. Rendben van?
- Oké. Még a ma este a tiétek. Használd ki, de Stephant NE
bántsd meg!! Nagyon sokat tett azért, hogy Zlatan most itt van.
- Rendben. – Mosolyogtam majd elindultunk hazafelé. A buli
előtt még négyen beültünk vacsorázni egy neves étterembe. Stephan megkapta az
ajándékot tőlünk és boldog voltam, hogy mosolyogni látom.
- Totál tele ettem magam. – Nevettem a taxiba. – Most úgy
nézek ki ebbe a ruhába, mint valami bálna.
- Ugyan már te vagy a legcsodálatosabb lány a világon. Jó
választás volt Heléna. – Dicsérte meg testvérét Zlatan, mert tudta, hogy magamtól sosem tudtam volna kiválasztani ezt a ruhát, Tűzpiros és mélyen
dekoltált aminek a mell részénél apró csillogó kövek voltak. Pont nem az amire az első pillanatban szavaztam volna. Heléna rózsaszín ruhában a fiúk pedig öltönyben pompáztak mellettem. Imádtam
mikor elegánsan vannak felöltözve…. Akkor nem is a focistát látom bennük, hanem
az elegáns lovagot. Zlatan pedig olyan volt mint egy herceg. Magas hosszú hajú
és őrületesen szexi. De azért Stephan sem okozott csalódást, csak ez a torna
csuka az öltönyhöz nem volt a legelőnyösebb választás, de Stephan mindig is az
extrémitásáról volt híres.
- Itt a tesóm. – Kiáltott fel Stephan mikor meglátta
Manuelt. Ismertem Stephan testvérét és tudtam, hogy ő egyengeti a karrierjét,
de általában többet van úton, mint hazájába. Olyan üzletemberféle, akinek
rengeteg kapcsolata van. Szerencsére nem volt nehéz rábeszélnem, hogy jöjjön el
a bulira.
– Ki intézte ezt el? –
Kérdezte Stephan mikor átölelték egymást.
- Én voltam. – Mosolyogtam rá. – Igaz, hogy húzta a száját deee azért eljött.
– Piszkáltam Manuelt.
- Ugyan már. Egy ilyen csodaszép lánynak azonnal igent
mondanék bármikor.
- Na jó bemegyünk? – Szállt ki Heléna is az autóból. –
Eléggé hideg van itt kint.- A terembe hatalmas volt a tömeg. Stephan sok
csapattársa is itt volt és rengeteg lány. Helénával rengeteget táncoltam és
Zlatannal is sokat voltam együtt.
- Annyira boldog vagyok, hogy itt vagy. – Öleltem át mikor
egy nyálas lassú zene ment.
- Én is…. De… el kell mondanom valamit… amiről tudnod kell.
- Rossz hír? – Tudakoltam.
- Lehetséges.
- Akkor ne mondd el ma…. Majd csak holnap. Ez legyen a
kettőnk estéje is. – Csókoltam meg.
Stephan szemszöge: Manuel és a többiek hatalmas hangulatot
csináltak. Hiába a tesóm hatalmas party arc. Rengeted csodaszép lány volt ott.
Szinte csak kapkodtam a fejem, mert mindenki az én közelembe akart kerülni.
Éppen egy barna hajú lánnyal voltam elfoglalva, akivel akár lehetett is volna
valami, de Lili iránti érzelmeim nem engedték a tovább lépést. Oldalra néztem
és láttam, hogy csak úgy csillog, a szeme mikor arra a bunkóra néz. Vajon fog
még engem is ennyire szeretni, mint mielőtt megcsaltam? A zene után azt láttam,
hogy Zlatan kiment a teremből. Tekintetünk találkozott és ismertem már annyira,
hogy láttam valami nem okés. Elnézést kértem a táncpartneremtől és követtem őt.
- Hú de rohand, hideg van. Ne hozzak egy kabátot? – Kezdtem
a beszélgetést.
- Nem… köszi. Jó ez a friss levegő.
- Te meg mi a szart csinálsz? – Lepődtem meg mikor Zlatan
kezébe egy cigarettát láttam.
- Nyugi ez csak elektromos. – Fordult felém, de a válasza
cseppet sem nyugtatott meg.
- Valami gond van??? Talán nem érzed jól magad?
- De szuper… és tényleg, köszi a meghívást, de…. hatalmas
bajba vagyok.
- Mégis miért?
- Alexandra teljesen kikészít. Én ezt nem fogom tudni tovább
csinálni Stephan! - Nézett le rám.
- Akkor hagy ott!! Te nem ilyen vagy Zlatan hanem kemény és
szókimondó. Most pedig egy csaj zsarolgat.
- Nem tehetek mást. A szülei kurva befolyásosak és bármit
elérnek, hiszen rengeteg pénzük van és….
- Az nem minden. Te tehetséges vagy!!
- Baszhatom a tehetségem, ha a politikus apuka kezei aki
mellesleg a PSG egyik fő akárkije mindenhova elérnek... nem fogok padozni életem végéig.
- De mégis mi a baj???
- Alexandra azt akarja, hogy vegyem el… és én igent mondtam.
- MIT CSINÁLTÁL??? – Háborodtam fel. – De hát Lili….. itt
van Lili és…. – Habogtam és bele se mertem gondolni ez neki mennyire fog fájni.
- Elvette volna a gyerekemet.
- Ezt nem teheti meg.
- De igen… ők MINDENT megtehetnek. Hát nem érted??? – Tárta
szét a karját és egy jó nagyot szívott a cigarettából. – Egyedül az vigasztal,
hogy a munkámba tényleg oda tudom tenni magam. Mellesleg Decemberbe lesz az
esküvő és szeretném, ha te lennél a tanúm.
- Zlatan én…. ÚR ISTEN!! Addig már…. Miért ilyen hamar??
- Mert Alexandra ezt akarja.
- Undorító.
- Az… és az a legszomorúbb, hogy ő nem ilyen volt, hanem egy
szuper dögös, kedves és vicces lány. Most meg egy hárpia, aki csak követelőzni
tud és….
- Sziasztok. Nem jöttök be? – Jött ki Lili. – Eléggé hideg van,
és úgy látom, mindjárt esik. – Nézett fel az égre. Mennyire édes volt és
mennyire meg akartam óvni ettől a sok fájdalomtól, ami rá vár.
- Mondd el neki te! – Hagytam ott őket és jobbnak láttam, ha
bemegyek a terembe. Vettem magamnak egy italt és egy húzásra ledöntöttem a
pohár tartalmát.
Lili szemszöge:
- Mit kell elmondani? – Néztem Zlatanra. – Azt a rossz hírt,
amit bent is el akartál? – Léptem közelebb hozzá.
- Igen… elmondjam most vagy???
- Nem… mondtam, hogy ez legyen a mi esténk.
- Lili akármi lesz is én… szeretlek.
- Tudom, de most gyerünk be, mert megfagyok. – Majd kézen
fogva a terembe indultunk. Éjfél felé észrevettem, hogy egy szőke csak
folyamatosan Zlatant bámulja. Cseppet sem tetszett, de nem tulajdonítottam neki
nagy jelentőséget. Helénával nem tudtam megtárgyalni az esetet, mert úgy láttam
Manuellel igazán jól elvannak. Elmentem mosdóba és mire visszaértem Zlatan a
bárpultnál ült és azzal a szőke csajjal beszélgetett. „ Nagy levegő elvégre
csak dumálnak” – Mondtam magamnak, és ekkor odajött Stephan egyik csapattársa
és felkért táncolni. Nem mondtam neki nemet, de végig Zlatanon tartottam a
szemem. A csaj csak vigyorgott rá, mint a vadalma és a haját babrálta. „ Ez
flörtöl a pasimmal” – Jutott eszembe, de nem akartam beleavatkozni. Nem
tűnhetek egy féltékeny kis libának mindenki előtt. De akkor már igazán felment
bennem a pumpa, mikor a lány a combjára rakta a kezét és simogatni kezdte, majd
a nyakkendőjénél fogva közel húzta magához és a fülébe suttogott valamit.
- Ne haragudj, de ki kell mennem. – Kértem bocsánatot a tánc
partneremtől és jobbnak láttam, ha kimegyek a teremből.
Stephan szemszöge: Láttam Zlatant amint azzal a szőkével
dumál és láttam, hogy Lilinek cseppet sem esik jól. Nem akartam beleavatkozni,
mert önző módon reméltem, hogy összekapnak. Ha ez a szemét nem tudja
megbecsülni, akkor már nem is érdekel. Hiába sír, hogy Alexandra idegesíti,
akkor sem tesz ellen semmit. Csak magát sajnáltatja. Láttam Lilit, hogy az ajtó
felé megy és sír. Utána mentem és utolértem amint a szemközti parkhoz sétál.
- Lili várj meg!! – Futottam át az úton.
- Stephan menj vissza a vendégeidhez. Én csak… kijöttem egy
kicsit levegőzni.
- De itt meglehet fagyni. – Vettem le a zakómat majd
ráterítettem. – Gyere vissza.
- Nem… addig nem akarok amíg Zlatan azzal a csajjal dumál.
- Jó… rendben… ezt már nem bírom tovább.
- Tessék? – Nézett fel rám.
- Az elmúlt három hónapba mást sem tettem, csak körülötted
ugráltam. Azt néztem NEKED mi a jó és, hogy mivel lehetne jobb kedvre deríteni
téged. Mindenben csak a te előnyödet kerestem és….
- Stephan kérlek, ne beszéljünk erről.
- De igen beszélünk, mert rohadtul unom, hogy ki lettem
használva. Mind érzelmileg és testileg is…de az már más dolog elvégre én is
ugyanúgy akartam…vagyis akarlak, mint régen, de…. én… ezt már nem bírom nézni,
amit csináltok.
- Akkor ne nézd és hagyj minket békén. – Fordult el tőlem és
elindult az egyik pad felé. Ekkor azonban eleredt az eső és már baromira
fáztam.
- Lili gyere be.
- Nem…. hagyjál békén Stephan. Te nem tudod milyen szar most
nekem.
- TALÁN NEKEM NEM AZ????
- Kiabáltam rá és még magamon is meglepődtem. Sosem kiabáltam senkivel
és főleg Lilivel nem akartam. – Bocsánat…. De nekem sem könnyű. Itt vagyok
VELED és látom, hogy min mész keresztül. Nekem is rossz, főleg az a tudat, hogy
bármit teszek, én sosem leszek annyira jó a szemedben, mint az a tapló paraszt,
akit a legjobb haveromnak nevezek. De ez is csak miattad van!!! MINDEN MIATTAD
TESZEK!!! MINDENT!!!!! Te meg szarsz rá!!!
- Stephan kérlek. – Hullottak a könnyei és annyira
sajnáltam. – Te nem tudod, mennyire szeretjük egymást.
- EGYMÁST?? Esetleg csak te őt. – Az eső egyre jobban esett
és az ingem is átázott, de eldöntöttem addig nem megyek be míg velem nem jön.
- Mondta, hogy szeret.
- Mondta?? Te jó ég!! Annyi mindent mondott már és mégis itt
tartotok, hogy nem veled van hanem egy szőke csajjal.
- Beszélgetnek.
- De Alexandrával már nem csak beszélgetni fognak hamarosan.
– Vetettem neki oda.
- Miről beszélsz?? – Jött közelebb.
- Semmiről… menjünk be!
- Stephan… érzem, hogy szeret! – Bújt hozzám és ekkor már
nem tudtam magamba tartani. Meg akartam védeni mindentől és lehet, jobb lett
volna, ha nem így tudja meg, de nem volt más választásom. Fel kellett nyitni a
szemét.
- Akkor miért veszi el Decemberbe Alexandrát?? – Kérdeztem.
Lili felnézett rám és csak a fejét rázta.
- Nem… nem veszi el. Mondta nekem, hogy az egyedüli, akit elvenne,
az csak én vagyok.
- HAZUDIK MINT A VÍZFOLYÁS!! De tudod, mit leszarom, csukd
be a szemed és élj rózsaszín ködbe tovább… nem érdekel, de tudd, hogy én csak
vigyázni akarok rád. – Mondtam csendesen majd jobbnak láttam, ha magára hagyom.
Borzalmasan rosszul esett, hogy nem hallgat meg és fájt a tudat, hogy mit kell
még elviselni.
- Stephan várj! – Jött utánam majd mikor megfordultam
átölelt és megcsókolt. Csak faltam az ajkát és már az sem érdekelt, hogy a
hideg esőben állunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése