2019. július 21., vasárnap

⚽ Megismerni és megszeretni 12.⚽


Chiara: Ahogy visszatértünk Rómába azonnal szervezni kezdtük a költözést. A kezdeti tiltakozás ellenére örültem, hogy végül rábólintottam, hiszen tényleg sokkal könnyebb volt az élet, ha nem mászkálunk egymáshoz, hanem együtt élünk. Nella is nagyon jól viselte a változást, és boldognak tűnt, ami megnyugtatott. Stephan háza tényleg sokkal nagyobb volt, mint a miénk, és végre volt egy saját gardrób szobám, ahova elfért az összes ruhám, cipőm, és táskám is. A munkahelyemre is sokkal könnyebb volt eljutnom, és Stephan betartotta ígéretet, így sokszor ő vitte Nellat iskolába, vagy ő hozta haza, ha sokáig dolgoztam. A lakásomat azért nem adtam el, hiszen sosem tudhattam mit hoz még a jövő. A sajtót természetesen azonnal bejárták a szilveszterkor készült képeink, de engem, cseppet sem zavart. Sőt büszke voltam rá, hogy egy olyan férfi oldalán lehettem, aki nem csak jóképű, de tehetséges is. A szalonban is minden remekül ment. Az új segédeim egész ügyesen betanultak, így egy hosszú távú szerződést kötöttem velük. Így már négyen vittük a boltot, én pedig Stephan unszolására a saját álmaimmal is foglalkozhattam. Sokszor festegettem, vagy rajzoltam csak úgy kedvemre, és a különböző képzéseket néztem az interneten, viszont egyik sem tűnt annyira jónak, hogy lecseréljem a mostani munkám. Szerelem mindig mondogatta, hogy a rajzaimat, vagy a képeimet akár árulhatnám is, de erről még hallani sem akartam. Az első két hét döcögősen ment, de végül egészen beleszoktam az új otthonomba, és úgy véltem a Stephanhoz néha bejáró személyzetet is mellőzhetjük, hiszen én is tudok főzni, mosni és takarítani is, ha kell, ám Stephan nagyon ellenezte, így végül rábólintottam az idős asszony maradására. Marina egy hatvan év körüli őszes, csillogó kék szemű, nagyon kedves hölgy volt. Stephant már több éve gardírozza és láttam rajta, hogy úgy szereti akár csak az unokáit, akikről sokszor mesélt miközben együtt pakolásztunk.
- Nagyon jó, hogy végre lesz itt valaki, aki vigyáz rá. - szólt kedvesen egyik este mikor a vacsorát készítettük.
- Azért előttem is biztos voltak itt lányok. - kezdtem, mire bólintott.
- Igen, persze, de ők csak jöttek és mentek. Biztos éred, mire gondolok.
- Volt olyan, aki többször jött ide, vagy esetleg itt is lakott? - puhatolóztam, hiszen Stephan volt barátnői sosem merültek fel témának közöttünk. Gondolom úgy volt vele, hogy az enyémet tudja és neki elég ez.
- Itt lakni előtted még senki, de azét volt, aki több hónapig járt ide. Általában a nagy bulik után árasztották el a házat különböző lánykák, akik dekoratívak voltak ugyan, de látszott rajtuk, hogy nem is akarnak komolyabb kapcsolatot Stephannal, csak jó volt a név. De ez még inkább a Milános korszakára volt jellemző. Mióta átköltözött ezek már egyre ritkábbak lettek, ő pedig egyre komolyabb lesz, aki remélhetőleg tényleg megmarad már melletted.
- Ezt én is nagyon remélem, hiszen én sem a kaland miatt vagyok vele. - ismertem be, és mire megterítettünk Stephan is hazaért a lányommal, majd vacsora után Marina is hazament. Nella a szobájában volt, mi pedig kettesben ültünk a televízió előtt, és alig bírtuk abbahagyni a csókolózást.
- Még nem is mondtam, hogy a hétvégén mérkőzésem lesz. Nem akartok kijönni? - nézett rám, és kisimított egy tincset arcomból.
- Nem tudom mi lesz hétvégén, de ha ráérek, szívesen elmegyek. Itt lesz ugye?
- Igen, évkezdő. Remélem, nyerünk.
- Ebben biztos vagyok. - bújtam egyre közelebb. - amúgy beszélgettem Marinával a volt barátnőidről?
- Igazán? - nézett rám kérdőn és kezdett elpirulni. - Miket mondott?
- Csak, hogy azért volt egy pár, akik sokszor jártak hozzád.
- Sosem tagadtam, hogy előtted is voltak csajaim.
- Persze, csak azt hittem, te olyan jó fiú voltál, aki nem élt az egy éjszakás kalandokkal.
- Nézd, voltak időszakaim, de akkor még fiatalabb voltam, és igen, az alkalmi kapcsolatokat sem vettettem meg. Mikor Milánóba befutottam sok buliba vettem részt, vagy én szerveztem, és oda rengeteg gyönyörű lány jött el, akiket szívesen láttam az ágyamba. De azokból sosem lett komolyabb. Csak jól éreztük magunkat és ennyi. Remélem ez nem zavar téged, hiszen amióta megismertelek senki más nem érdekel, csak te, és ha kapok is valami ajánlatot, nem érdekel, hiszen egyedül csak te kellesz.
- Ezt jó tudni. - mosolyogtam, és ekkor Nella szaladt le nagy hanggal hozzánk.
- Anya, anya nézd!! - mutatott egy képet, amin egy komplett kézi labda felszerelés volt. - A legújabb mez és cipő. Annyira szeretném szülinapomra, és a mostani cipőm amúgy is kezd kicsi lenni. Látod milyen szép? - dugta orrom alá a képet, amin egy márkás fekete-rózsaszín cipő, a hozzátartozó mez és kiegészítők voltak.
- Nella, én...
- Lehet hozzá zoknit, térdvédőt és még akár labdát is venni. Már mindenkinek a legújabb van, ez pedig olyan menő, és ha versenyekre megyek, magammal vihetem, vagy az edzéseken is hordhatnám. Erre is rá lehet íratni a nevem, és annyira szuper lenne!! Kérlek anya!! - könyörgött csillogó szemekkel. - Ugye megkapom!!! Ugye??
- Nella, én nem tudom, mert ez rengeteg pénzbe kerül, és mi lenne, ha mondjuk, megkapnád csak a cipőt, és...
- De már mindenkinek a legújabb dolgok vannak. - ült le szomorúan mellém, és Stephan kivette kezéből a papírt.
- Nagyon jól néznek ki. - szólt.
- Ugye?? - fordult felé a lányom. - Nagyon szeretném.
- Megbeszéljük rendben. - simogattam meg a hátát. - Mindenképpen kapsz valamit, csak még eldöntöm, hogy mit.
- Lehetne egy hatalmas buli is, ahova meghívhatnánk a barátaimat. Tudod, hogy tavaly volt az egyik kézilabdás társamnak bulija, és engem is elhívtak. Annyira jó volt.
- Nella még csak tíz éves vagy, nem kell buli. Megünnepeljük együtt, úgy, hogy ha szeretnéd, kinézhetsz valami éttermet, és elmegyünk vacsorázni.
- De az már annyira unalmas.
- Nella...
- Akkor legyen buli! - szólt közbe Stephan, aminek a lányommal ellentétben abszolút nem örültem, és szigorú szemekkel néztem a fiúra, aki viszont tovább folytatta. - akár itt is megszervezhetnénk, és elhívhatnád ide is a barátaidat.
- Tényleg megengednéd?
- Igen, hiszen itt van elég hely, és akár úszni lehet, hiszen a belső medencét is használhatjátok.
- Hú de király lenne!! - Állt fel lányom, és szorosan megölelte Stephant. - Köszönöm Stephan. Összeírom, hogy kiket hívok meg, és hogy miket szeretnék. De jó!!! - ugrándozott, és mielőtt bármit is mondtam volna felszaladt a szobájába.
- Ez nem kellett volna! - álltam fel és dühösen focistám szemébe néztem. - tudod mennyi pénz ez az egész??? Nem csak az ajándékok, de ha idejön egy csomó gyerek, akkor azoknak egy rakat enni és innivaló kell. Nyilván még kellenek dekorációk, és...
- Majd Marina segít, és nyilván én is.
- Nem arról van szó, hogy nem tudnék megcsinálni egy bulit, hanem arról, hogy ez az egész pénzbe kerül, főleg úgy, hogy nem olcsó ajándékokat akar. Jobb lett volna, ha előbb velem beszéled meg ezeket, mielőtt kijelented!!
- Chiara, én csak azt szeretném, hogy örüljön. - mentegetőzött, de ez egy cseppet sem hatott meg.
- Eddig is nagyon jól elvoltunk minden szülinapján. Kapott valami ajándékot, beültünk egy étterembe, sütöttem tortát ennyi. Nem volt felhajtás, csak egy nyugis ünneplés.
- Jó, de te is láttad rajta mennyire boldog volt, és mennyire szeretné ezt a bulit, és ne nézd az anyagiakat! Én találtam ki, ezért majd én állok mindent.
- Na persze, még csak az kéne. - horkantam fel - nem fogom elvárni tőled, és ajánlom, hogy Nellat is nagyon gyorsan beszéld le erről az idióta ötletről.
- Chiara miért lenne idióta? Hiszen most lesz tíz éves, és ez egy különleges ünnep neki, és szerintem neked is. Vagy talán tévedek?
- Nem. - suttogtam, és lágyabb hangom folytattam. - tudod rengeteg minden történt velem a tíz év alatt. Voltak csodálatos éveim, de volt olyan is, amikor azt hittem nincs kiút, és úgy éreztem nem tudom tovább csinálni. Egyedül voltam a lányommal, és senki sem segített. Mindent egyedül intéztem, és amíg a barátaim buliztak, meg a diplomaosztójukra készültek, én egy gyerek mellett igyekeztem fenntartani magam, és ételt tenni az asztalra.
- Viszont már nem vagy egyedül, és ha rajtam múlik, soha nem is fogsz. Nem hagylak egyedül, se téged se őt. Szeretlek Chiara. - csókolt meg lágyan, nekem pedig a szívemig értek a szavai.
- Én is szeretlek Stephan, és ha szeretnéd, akkor legyen meg a buli, de annyit kérek, hogy legalább a felét én álljam.
- Jó egyezzünk meg annyiban, hogy én leszervezek mindent, ami egy zsúrhoz kell, te pedig elhívod az embereket, és beszerzed az ennivalókat.
- Meg az ajándékokat.
- Oké, ahogy szeretnéd.
- Biztos nem baj? - pillantottam rá, de tekintete nagyon elszántan csillogott.
- Dehogy is. - ölelt meg szorosan, és újra megcsókolt.
- Köszönöm Stephan. Olyan jó vagy velünk.
- Ezt sosem kell megköszönöd. - állt fel, és miután ágyba dugtam Nellat mi is álomra szenderültünk.

Másnap munkába menet megcsörrent a telefonom majd egy ismeretlen számot láttam a kijelzőn. Úgy gondoltam biztos, az egyik megrendelőm, így vidáman szóltam bele a készülékbe. A vonal túl oldaláról egy kedves, ismeretlen női hang szólt.
- Jó napot én Claudia Fererra vagyok, a V. Inc magazin egyik főszerkesztője és Chiara Galianot keresem.
- Én vagyok, az miben segíthetek? - tudakoltam, és az jutott eszemben, mégis mit akarhat tőlem egy újságíró?
- Ez remek. Azért hívtam, mert nagyon szeretnék önnel egy interjút és egy címlap fotót a magazinunk jövő havi számában. Természetesen nem ingyen.
- Velem? - csodálkoztam miközben beértem a szalonba.
- Igen, tudja eléggé felkapott lett mostanában, és mi is felfigyeltünk önre. Maga nagyon csinos, és nagyon példa értékű életet élő nő. Remek tetováló művész, és így remek alany lenne egy interjúhoz a lapunknak.
- Bocsánat, de mégis honnan van meg a számom, és honnan tudnak rólam ennyi mindent?
- Ezeket az információkat nem adhatom ki, de mi nagyon szeretnénk magával együttműködni. A fotózás jövő héten lenne, ahogy az interjú is. Természetesen még megbeszéljük a részleteket. Kérem, gondolkozzon el rajta.
- Rendben, de nem hiszem, hogy vállalom. - mondtam, mire a hang kicsit szomorúbban csengett.
- Pedig higgye el, maga nagyon jó példakép lenne az olvasóink számára. Gondolja át. Még jelentkezek. - köszönt el, és lerakta a telefont, én pedig csak néztem magam elé, és nem tudtam mit kéne tennem. Hihetetlennek tartottam, hogy valaki velem akar interjút és fotósorozatot készíteni. Ahogy ezen méláztam a többiek is megjöttek akikkel megosztottam a telefon beszélgetést. Mindhármuk azt javasolta, hogy fogadjam el, és kérjek egy nagy összeget a képekért. Úgy voltam vele majd átgondolom, de ahogy bejött az első vendégem már csak a munkára koncentráltam, és ez így is volt egészen az utolsó vendégemig. Este kicsit fáradtan mentem haza a havas úton, és úgy gondoltam felhívom Giuliát és elmesélem neki a reggel történtetek. Barátnőm nagyon örült, és ő is azon a véleményen volt, mint kollégáim.
- Mi van, ha valami olyat kérdeznek, ami rosszul esik, vagy ilyesmi? - tűnődtem hangosan.
- Chiara ezek újságírók, akiknek fontos a példányszám. Mint mondta te most felkapott lettél, és Stephan miatt egyre többen fognak veletek, veled foglalkozni.
- Nem akarom, hogy ez legyen, mert ez csak kettőnkre tartozik.
- Tudom, de a média ilyen és Stephan híres, és ez ezzel jár. Te gyönyörű vagy, és okos. Az életed példaértékű, ami sok embernek segíthet. Egyedül neveltél fel egy gyereket, és egy saját üzletet is felépítettél. 
- Nem volt más választásom, ha nem akartam éhen halni, és a gyerekemet sem hagyhattam el. 
- Tudom, de ezt lehet mások nem így oldották volna meg, de te erős nő vagy. Úgy vélem semmit nem veszíthetnél vele, ha elvállalnád. 
- Azért még gondolkozom rajta, elvégre ez Stephanra is hatással lesz. Mi van, ha a kapcsolatunkról is kérdeznek? - méláztam el, ahogy egyre közelebb értem Stephan házához. 
- Chiara ha valami olyat kérdeznek, ami számodra kínos, vagy nagyon magánjellegű akkor arra nem válaszolsz, és ennyi. Nem gondolnám, hogy kényszeríteni fognak. Mindenesetre beszéld meg Stephannal, és dönts szíved szerint, de ha rám hallgatsz, nem hagysz ki egy ilyen jó lehetőséget. 
- Komolyan fontolóra veszem a dolgot. Köszönöm Giulia. - köszöntem el tőle, és beléptem az ajtón. Stephan és Nella a nappaliba ültek. Előttük hatalmas pizzás doboz, és egy nagy jegyzetfüzet, amibe színes tollal különböző dolgokat írtak. 
- Sziasztok. Ti meg mit csináltok? - huppantam le melléjük, és egy ölelést, és csókot adtam nekik. Stephan csillogó szemekkel nézett rám, Nella pedig nagyon izgatottnak tűnt. 
- Csak Stephannal a bulit szervezzük. Annyira jó lesz. 
- Rendben. - vettem magam elé a füzetet. - de ez mégis mennyibe fog kerülni? - pillantottam Stephanra aki édesen elpirult. 
- Azzal ne foglalkozz. Inkább egyél egy pizzát. - tolta felém a dobozt, amibe még egy szelet árválkodott. Kivettem hát belőle, és amíg megbeszéltük mire gondoltak elfogyasztottam, utána átnéztem Nella dolgait, és lefekvés előtt picit engedtem játszani a számítógépén. 
- Nemsokára benézek hozzád, de remélem, akkor már aludni fogsz.
- Megígérem anya. - mosolygott rám. - ja és anya. - nézett felém. - nagyon köszönöm, hogy belementél. Stephan nagyon jó fej. 
- Ennek nagyon örülök szívem, de ne legyél telhetetlen. - mentem újra közelebb, és egy puszit adtam fejére. - ő nagyon jó lelkű fiú, és én is nagyon szeretem, az pedig, hogy te is így gondolod, boldoggá tesz. 
- Anya, én tudom, hogy ő nem az apukám, de néha szeretném, ha az lenne. 
- Istenem Nella. - lábadt könnybe a szemem, és nem igazán tudtam mit kéne mondanom. 
- Apa nem is érdeklődött irántam mióta visszament, és biztos nem is tudja, hogy mikor van a szülinapom, de Stephan tudja, és készül rá, pedig apának kéne készülnie. 
- Kicsim apa biztos  tudja, hogy mikor van a szülinapod, de most éppen nagyon sok mindent kell rendeznie a másik családjával, de ha szeretnéd, elhívhatjuk őt is. 
- Lehet nem is jönne el. - szomorodott el, és ekkor eldöntöttem, hogy akármi lesz Carlonak igenis itt kell lennie a lánya tízedik születésnapi zsúrján.
- Én biztos vagyok benne, hogy eljön, de tudod mit, inkább aludj, hiszen holnap még edzésed is lesz, és szeretném, ha kipihenten ébrednél. Nagyon szeretlek Nella, és hidd el apukád is. Meg persze Stephan. - öleltem át és hálás voltam, amiért nem alkudozott, hanem azonnal ágyba bújt. Egy darabig még néztem az alvó kislányomat, és miután én is letusoltam Stephan mellé bújtam a hálóba, és elmeséltem neki a ma reggeli telefonhívásomat. Focistám nagy szemekkel meredt rám, de egyben büszke is volt. 
- Chiara ez fantasztikus! - pillantott rám elismerően. - remélem igent mondtál. 
- Még nem döntöttem el, mert először téged akartalak megkérdezni. 
- Mégis miért? - értetlenkedett. 
- Azért, mert miattad ismernek az emberek, és nyilván való, ha nem a te barátnőd lennék, akkor nem is érdekelném őket. 
- Jó igazad van, de ez egy nagyon jó dolog, és szerintem az üzletnek is jót fog tenni.
- Szóval azt mondod vállaljam el? 
- Mindenféleképpen, és ne izgulj. - simogatta meg az arcom. 
- Még sosem csináltam ilyet. Mi van, ha véletlenül valami olyan csúszik ki a számon, ami kellemetlen helyzetbe hoz téged, és....
- Kicsim fejezd már be! - fojtotta belém a szót. - mindent annyira túlaggodalmaskodsz. Biztos vagyok benne, hogy nem fogsz butaságot mondani, és minden kérdésre okos válaszokat adsz majd, szóval kérlek, fogadd el, és ne beszéljünk erről többet. - húzott magához, majd leoltotta a lámpát, és miközben forrón megcsókolt, már eldöntöttem, hogy elvállalom az interjút. 

2019. július 8., hétfő

⚽ Minden jót Stephan ⚽


Sziasztok!!

Sajnos a hír igaz, és - bár még mindig alig térek magamhoz - úgy gondoltam, ha kiírom magamból a gondolataimat, és azt Liliként tolmácsolom, könnyítek kicsit a lelkemen, és talán könnyebb lesz elfogadnom a dolgokat.

Lili szemszöge: A nap már lemenőben volt, én pedig még az utolsó képeim szerkesztésével foglalatoskodtam. Nyolc körül járt az idő. Alexander már békésen aludt, ahogy Maya és Zlatan is. Egy egész jó hétvégét zártunk, hiszen szerelmem két gólt is rúgott, mi pedig igazán meghitten ünnepelhettük a Függetlenség napját. Úgy éreztem, minden tökéletes, és én is kezdek egyre jobban beleszokni az új munkahelyembe. Mielőtt lefeküdtem volna még átnéztem pár munkát, és átfutottam a híreket. Csak görgettem a sport oldalakat, és nem is nagyon figyeltem, mikor a szemem megakadt egy olyan szövegcímen, ami azonnal fejbe kólintott. A cikk szerint Stephan egy számomra ismeretlen csapathoz igazolt Kínába egy halomnyi pénzért, három évre. Először azt gondoltam, hogy ez csak valami vicc, és mivel már rég nem beszéltem olaszul biztos félre fordítottam, így gyorsan utána kerestem más oldalaknak is, de szinte mindenhol ez jött szembe velem. Akár angolul, akár magyarul néztem. Úgy gondoltam ilyen nincs, hiszen miért menne Stephan Kínába, mikor még van egy éve a szerződéséből? Azonnal tárcsáztam, és nem érdekelt, hogy Rómában még csak a hajnali órákban jár az idő. Ám Stephan nem vette fel, így az aggodalmam egyre nagyobb lett. Megpróbáltam húgomat is, és örültem mikor egy álmos hang szólt a készülékbe.
- Lili mit akarsz ilyen korán? - kérdezte, én pedig azonnal neki szegeztem a kérdést.
- Mi ez a Kína?
- Tessék?
- Istenem Kitti mondd, hogy nem igaz az, hogy Stephan Kínába megy?? - kérdeztem és hangom eléggé zaklatottan csengett. Testvérem hallgatása pedig egyre jobban nyomasztott. - Kitti mondj már valamit???
- Nézd Lili fel akart hívni, csak minden annyira gyorsan történt és..
- Na, nem!! Ezt nem mondod komolyan??
- Figyelj, ez egy szuper ajánlat, és...
- Szuper ajánlat?? Azt hiszem, személyesen kell vele beszélnem, és észre kell térítenem!
- Ide akarsz jönni? - csodálkozott, de válaszra sem méltatva kinyomtam a telefont és a hálóba siettem, hogy felkeltsem az alvó férfit!
- Zlatan kell a géped!!!
- Mi van? - tért magához álmából.
- Kell a repülő!! Rómába megyek!! Hol a telefonod? Melyik Sara száma?
- Lili mi a franc ütött beléd? - kelt fel nagy nehezen. - Mi az, hogy Rómába kell menned? Történt valami?
- A legjobb barátomnak úgy látszik teljesen elment az esze!!
- Még mindig nem világos.
- Stephan Kínába akar igazolni!!!!
- Komolyan, de hát hogy, és...
- Jaj Zlatan ne kérdezz már, inkább hívd fel Sarat! Nem érek rá, és ha most elindulok, Európai idő szerint estefelé ott vagyok.
- Lili nem mehetsz el, és nem tartóztathatod fel. Valószínű már eldöntötte, és ezen kár aggódni.
- Kár aggódni? Ő a legjobb barátom, aki élete egyik legnagyobb ökörségét követi el.
- Kicsim nézd, én is tudok róla, bár akkor még úgy volt, hogy nem fogadja el. Valószínű mos mégis.
- Nem szóltál róla nekem? - meredtem rá, és végre megtaláltam Sara számát.
- Nem, mert akkor még nem volt hivatalos, de akkor ezek szerint már az. Nézd, ne hívd Sarat! Késő van, és majd beszélsz Stephannal máskor.
. Itt nincs máskor Zlatan!! Ha ma nem megyek oda, akkor... akkor... én... Istenem tényleg el akar menni?? - realizáltam és szomorúan az ágyra roskadtam.
- Lili figyelj, ez nem a te ügyed. Ez az ő dolga, és nem tudod megakadályozni! Biztos megvan az oka, hogy miért döntött így.
- De még csak nem is szólt. Miért nem mondta meg nekem??
- Azért, mert lehet ideje se volt. Ilyenkor baromi gyorsan pörögnek az események.
- Már pedig én akkor is Rómába megyek, és ha még csak egy utolsó esély is van rá, hogy eltérítsem ettől, megpróbálom.
- Nem kéne beleszólnod!!! Mondtam, hogy ez nem a te ügyed! - szólt keményebben, de ügyet sem vetettem rá, és megrendeltem a repülőt, amit szúrós szemmel figyelt, majd mikor leraktam egy kisebb utazó táskát vettem elő, és beledobáltam az éppen kéznél lévő ruháimat.
- Mondd, mit akarsz tenni, egy olyan szerződés ellen, ami már hivatalos? Valószínű semmit, és..
- Nem tudom, de ő a legjobb barátom, aki éppen tönkre vágja a karrierjét.
- Nem értem miért vágná tönkre? Egy olyan csapathoz igazolt, ahol anno Drogba is játszott. A csapat sikeres, hiszen háromszor nyerte meg a bajnokságot, és...
- NEM ÉRDEKEL!! Akkor sem egy olyan liga, ami jó, hiszen az ott élő focistákat nem hívják be sehova, és nehezen lehet követni a pályafutásukat.
- Lili nem ismered a részleteket. Kérlek, maradj!
- NEM! Istenem, ha már lemegy a térképről miért nem jött ide, a bohóc ligába! - csúszott ki a számon, és azonnal tudtam nagyon rosszat szóltam.
- Bohóc liga?? Szerinted az Amerika bajnokság is semmit érő??
- Én nem ezt mondtam, én..
- Szerinted én nem harcolok meg keményen a győzelemért, és nem edzem ki a belem is?? Mégis mit gondolsz, hogy Stephan majd csak ülni fog és lábat lógatni? Ő is keményen fog edzeni, és keményen fog felkészülni a mérkőzésekre. Nem hiszem el, hogy ennyire általánosítasz, és lenézel egy olyan bajnokságot, amit nem ismersz!! Nem csak az európai bajnokságok jók!
- Ezt nem hallgatom tovább!! Mondd meg Mayának, hogy vigyázzon a fiamra, és amint tudok, visszajövök. - léptem ki és azonnal a reptérre hajtottam. Szerencsére már várt a gép, én pedig szinte az egész utat végigaludtam, és délután hét körül szálltam le. Azonnal taxit kértem, és meg sem álltam Stephan házáig. Idegesen kopogtattam, mikor végre Kitti nyitott ajtót.
- Lili te meg mit keres itt? -  láttam döbbent arcát.
- Mondtam, hogy eljövök!! Hol van Stephan? - léptem be és a fiú után kutattam aki, egy halom bőrönd előtt tanakodott, és mikor meglátott láttam rajta, hogy tudja, lebukott. Zsebéből akkor húzta ki az útlevelét, amit miután meglátott azonnal visszacsúsztatta fekete nadrágjába. Kék inge a széken pihent, indulásra készen.
- Szia Stephan, utazni készülsz? - kérdeztem kemény hangon, és mikor felocsúdott felém indult, hogy üdvözöljön.
- Lili, de jó, hogy látlak!! Mi szél hozott erre?
- Szerintem azt te is nagyon jól tudod! Mi ez a baromság a kínai bajnoksággal? - vetettem oda hűvösen.
- Kaptam egy nagyon jó ajánlatot, amit nem utasíthatok vissza. Ma indul a gépem, és holnap már orvosi vizsgálaton veszek részt. - magyarázta higgadtan, szemembe pedig egyre jobban gyűltek a könnyek. -  úgy volt, hogy nem fogadom el, de aztán átgondoltam és arra jutottam, hogy belevágok, és rábólintottam az ajánlatra. Szólni akartam neked, de úgy látszik a hír már eljutott Los Angelesbe is, és megelőztél.
- De miért oda Stephan? - ültem le a kanapéra, a fiú pedig mellém telepedett. - nem lett volna más lehetőség? Egyszerűen nem hiszem el, hogy nem lett volna olyan csapat Európában, aki ne örült volna, ha ott focizol. Ennyire sokat jelent a pénz?
- Ez egy új kaland, és...
- ÚJ KALAND?? - álltam fel mérgesen, és már nem is akartam titkolni a könnyeimet. - Mégis hogy gondoltad ezt?? Elmész egy olyan országba, ahol a kutya se szarik rád.. és..
- Lili ne mondd ezt! - csitított Kitti, de mikor mérges pillantásomat látta, inkább csendben kivonult a szobából, és hagyta hagy zúdítsak mindent Stephanra. - onnan szerinted mikor fogsz bekerülni a válogatottba?? SOHA!! Mit képzelsz magadról? Mikor lettél te ennyire anyagias??
- Ez nem csak a pénzről szól.
- Ó dehogy nem!! Elvakítottak a milliók! Manuel miért nem akadályozta meg?
- Mert szerinte is jó ötlet. - tárta szét karját.
- Ja, hát persze, hiszen ő is szarrá keresi majd magát rajtad!! - hisztiztem tovább.
- Lili kérlek, nyugodj meg, és engedd, hogy elmagyarázzam.
- Nem érdekel, mert hatalmasat csalódtam benned tudod!! A barátom vagy... vagyis csak voltál.
- Ne mondd ezt légy szíves! - kérlelt és most először láttam őszinte érzelmeket rajta mióta itt vagyok, így visszaültem mellé, és megfogtam a kezét, ő pedig folytatta. - Szerettem a Rómába focizni, és csak hálás lehetek a csapatnak, de úgy érezem, nem vagyok fontos. Nem vagyok mindig kezdő, és nem vagyok az a személy, aki először jut eszébe az edzőnek. Sok barátom eligazolt a csapatból, és én egyedül maradtam. Az új vezetőséggel is más a kapcsolatom. Totti is elmegy, és már De Rossi sincs ott. Akik számítanak, azokat elengedik, hogy máshol játszanak. Minden megváltozott és úgy érzem, az egész csapatot szétszedik,  és én nem akarom mindig csak a padot koptatni. Kína a lehető legjobbkor jött, és hidd el nem csak a pénz számított, hanem az, hogy belevágjak egy olyan dologba, ami teljesen megváltoztatja az életem. Nem akarom, hogy csalódj bennem, és nem akarom, hogy ne legyünk barátok Lili, de meg kell értened, hogy új dolgokra vágyok, és egy számomra teljesen idegen helyen akarom próbára tenni magam. Kell, hogy olyan helyen is bizonyítsak, ami szöges ellentéte, Európának.
- Akkor már miért nem Amerika? - törölgettem még mindig a szemem.
- Mert onnan nem kaptam szerződést. - vont vállat, és újra belenézett szemembe. - Kell, hogy fontosnak érezzem magam, és ott stabil kezdő lennék. Számítanak rám érted?? Ez nagyon jó érzés.
- Itt is számítottak rád!
- Lehet, de ha még több új igazolás lesz a helyemre, újra csak kiszorulok. Nekem pedig játszanom kell!! Én focizni akarok, és gólokat rúgni. Boldog akarok lenni, és élvezni a mérkőzéseket.
- Te voltál a legjobb az elmúlt idénybe a Rómába!! Nagyon sok szép gólt rúgtál.
- Igen, de ez sem volt elég.
- Mi lesz a válogatottal? Jövőre Világbajnokság, és... látod, hogy Pelle is elment, és az óta sem került a nemzeti tizenegy közelébe se.
- Tudom, de bízok benne, ha jól játszok, megkapom a meghívómat. Lili én nem bánkódom, és kérlek, te se tedd ezt!
- Mi lesz a rajongóiddal? Ők hogy fogják ez megemészteni?  Rájuk miért nem gondolsz?
- Gondolok rájuk, és úgy vagyok vele, hogy ha szeretnek, és látják az örömömet ők sem fognak sokáig szomorkodni.
- Mi van, ha nem jön össze?
- Akkor visszajövök, és majd akkor gondolkozunk, hogy mi legyen.
- De huszonhat éves vagy, és három év múlva már... - de egyszerűen nem tudtam folytatni a fuldokló sírásomtól. . Kérlek, ne menj el!!! Nagyon kérlek, maradj Európába, mert így nem fogom látni, ahogy játszol!! Kérlek Stephan!!!!
- Minden rendben lesz! - ölelt magához szorosan. - érzem, hogy jó lesz. De most mennem kell, mert hamarosan indul a gépem. - felelte és gyorsan átvette felső ruházatát.
- Kimehetek veled? - vetettem rá reménykedően tekintetem.
- Igen, és majd Kitti visszahoz, mert ő később repül utánam. Manuel pedig már ott van, és a lakásomat rendezi.
- Legalább nem leszel egyedül. - szóltam és némán figyeltem, ahogy a fiú összepakolja a bőröndjét és az ajtó felé megy. Egy taxival indultunk ki a repülőhöz, de én egész úton nem szóltam, csak hallgattam, amiket Kitti és Stephan beszélnek meg az úttal kapcsolatban. Nem volt nagy tömeg, de a két testőr végigkísérte utunkat, egészen addig, míg már csak ő mehetett tovább. Először testvéremhez fordult, aki nem sírt és egyáltalán nem volt bánatos. Sőt inkább izgatott és mosolygós volt. Végül felém fordul és láttam az ő szemében is könnyek csillognak. Némán ölelt magához, és én még mindig azt suttogtam, hogy maradjon, és ne hagyjon itt.
- Vigyázz magadra Lili, és vigyázz Alexanderra és Zlatanra is! Ne aggódj miattam, mert jól leszek, és csak jó dolgok történhetnek velem.
- Olyan messze leszel. - néztem bele csodálatos szemeibe.
- Tudom, de már bármikor beszélhetünk, amikor csak akarsz. - szipogott. - nem felejtelek el, és mindig a legjobb barátom leszel, akárhol is vagyok.
- Nagyon szeretlek Stephan! - öleltem át újra szorosan és éreztem nem bírom elengedni. Egyszerűen nem megy.
- Én is szeretlek Lili. Ne sírj, mert így nem tudok elmenni. - törölte le könnyeimet.
- Akkor maradj!! - esdekeltem, de ő csak megrázta a fejét.
- Nem tehetem, mert már megegyeztem velük.
- Akkor mondd vissza!!
- Ez nem így megy, de most már tényleg mennem kell! Engedj! – suttogta, és óvatosan ellépett tőlem - Minden jót Lilien!
- Minden jót Stephan sok sikert! - köszöntem el, és megadva magam nem kérleltem tovább. Csak néztem, ahogy távolodik tőlem. Ezután elköszöntem Kittitől, és felszálltam a saját gépemre, hogy hazarepüljek. Egész Los Angelesig csak sírtam és egyedül kisfiam közelébe és Zlatan ölelő karjaiban találtam megnyugvást. 



2019. július 7., vasárnap

⚽ Már minden a pénz körül forog?? ⚽


Sziasztok!! 


Eredetileg új résszel akartam ma jönni, de amit ma olvastam arról úgy érzem muszáj írnom, mert őszintén megmondva nem kicsit akadtam most ki. 

Tudjátok mennyire szeretem a focit, és mennyire várom az évkezdést, hogy szurkolhassak a kedvenc csapataimnak, és a játékosaimnak. Főleg az olasz focit szeretem, de figyelemmel követek más bajnokságokat is. 

Ez a blog alapból két játékosról szól, akiknek a munkásságát nagyra becsülöm, és akármilyen csapatban is fociznak, mindig drukkolok nekik, hogy ne csak csapat, de egyéni szinten is remekeljenek. 

Így van ez Stephannal is, aki - igaz nem vagyok egy nagy As Roma fan - mégis ha tudtam megnéztem a mérkőzéseit, és mindig boldog voltam mikor a pályára lépett. A tavaszi válogatott mérkőzéseknél pedig újra behívták a válogatottba, ahol igaz keveset lépett pályára, de mégis keret tag volt, és az edző számított rá, hiszen az előző idénye jól alakult. Sok gólig jutott és úgy láttam boldog a csapatba. 

Most mégis olyan hírt olvastam, ami borzalmasan kiábrándító, és ha ez igaz, hatalmas csalódás is. 

Az egyik sport oldal az előbb jött ki, egy olyan hírrel, miszerint Stephan Kínában vesz részt orvosi vizsgálaton a Shanghai Shenhua csapatába, ahol három év alatt 40 millió eurót kap majd.
Mikor elolvastam a cikket, több percig csak ültem és bámultam magam elé, hogy MI VAN??? Ez nem lehet igaz. Ilyen egyszerűen NINCS!!! Főleg, hogy a napokban valami olyasmit nyilatkozott, hogy még korai lenne elhagyni Európát, hiszen még fiatal és még évekig a legmagasabb szinten akar játszani.  De akkor mégis miért gondolta meg magát csak úgy???? Ennyire nagyúr lenne a pénz, és ennyire nem számít neki az, hogy elfelejtik, és pár év múlva majd senki nem fog emlékezni arra, hogy ő milyen tehetséges, és kiváló játékos. Egy idő után a válogatottba sem fogják behívni, hiszen kinek kell egy olyan játékos, aki egy NB1- szintű bajnokságban focizik??? Nyilván a kutyát se fogja érdekelni, hogy milyen sikereket ér el, és mennyi gólt rúg majd. Na és ha tényleg menni is akarna, nem értem, hogy az ügynöke,- aki a testvére- miért nem beszéli le róla, hogy hé öcsi, figyelj már még vagy 1 éved a szerződésedből, amit tölts ki és majd utána megnézzük a lehetőségeket. 
Jó persze nem akarok elszállni, mert igaz, hogy vannak nála klasszisokkal jobb focisták, de ő is nagyon jó, és még fejlődhetne, de így mégis hogy???? Jövőre pedig itt a Világbajnokság, amin - ha így halad- nem fog részt venni.
Nem gondolnám, hogy kenyér gondjai lennének, hiszen az As. Romaba is elég szépen keres, és bármit megvehet, amit csak akar. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy a kedvenc játékomban miért a pénz veszi át egyre jobban az uralmat. Szinte akármelyik átigazolást megnézzük, látjuk, hogy röpködnek a milliók, és az ésszel szinte felfoghatatlan pénzek. A játékosok mégis TELHETETLENEK és egyre többet, és többet akarnak. Stephan szerintem okos, és nem fogja elherdálni ezt a pénzt, és úgy gondolom az As. Roma sem fizetett keveset. 
Nagyon szomorú vagyok, hogy ennyire megszédíti a kedvenceimet a pénz, és leszarnak mindent. Főleg a saját tehetségüket, és a hatalmas összeg reményében feladják azt, akik lehettek volna, a középszerűségért. 

Remélem ez egy hatalmas kacsa, és az idény kezdetéig megjön majd az esze, és gondol egy kicsit a rajongóira is, hiszen a Kínai bajnokságot is ugyanúgy lehet majd követni, mint az Amerikait... SEHOGY!!! 😕

2019. július 3., szerda

⚽ 3.Blog szülinap! ⚽








Sziasztok!! 

A mai nap kicsit rendhagyó a blogom történetében, hiszen pont ma három éve, hogy létrehoztam ezt az oldalt. Nagyon büszke vagyok, hogy már ennyi évet megélt és remélem, még sokáig fog működni. Én mindenesetre azon leszek, hogy továbbra is megtartsam, és leírjam a következő fejezetet, vagy az éppen aktuális dolgokat, amik velem történtek.

A mai napra egy különleges kérdéssort hoztam Nektek, amit itt is köszönök Amyne a Nox Arcana… írójának. 

Most pedig lássuk a kérdéseket! Fogadjátok sok szeretettel, és ha gondoljátok olvassátok el a blogom következő részét! Szerelemből ötös 18. Fejezet


1. Milyen telefonod van?
 Jelenleg egy Samsung Galaxy J36 – os, amit nagyon szeretek. Igaz, hogy mostanában egyre többször és gyorsabban merül, de még mindig azt mondom, hogy nem kell másik, mert teljes mértékben megvagyok elégedve vele.

2. Van e-testvéred?
 Igen, egy nővérem van, akivel nagyon jó a kapcsolatunk, és bármikor számíthatunk egymásra.

3. Szerelmes vagy?
Igen.

4. Tetszik most valaki?
Igen.

5. Kapcsolatban vagy?
Igen, lassan négy éve vagyok házas, és több mint hét éve ismerem a férjem.

6. Boldog vagy?
Igen.

7. Csalódtál már valakiben?
Sajnos igen, és eléggé rosszul esett.

8. Volt már lelkiismeret-furdalásod?
Igen.

9. Kedvenc számod?
2.

10. Kedvenc színed?
Kék, piros, fekete.

11. Milyen zenét hallgattál utoljára?
Shawn Mendes legújabb számát egyszerűen imádom!!! 



12. Mi a kedvenc gyümölcsöd?
Dinnye, barack

13. Elégedett vagy magaddal?
Talán lehetnék sokkal vékonyabb, vagy magasabb.

14. Kedvenc helyed?
Szeretek itthon lenni a férjemmel miközben közösen főzünk, vagy filmezünk.

15. Van piercinged?
Nincs, és nem is akarok.

16. Van tetoválásod?
Nincs, de nagyon szeretnék, egy anatómiai szívet a csuklómra, vagy a vádlimra.



17. Tél vagy nyár?
Nyár.

18. Tavasz vagy ősz?
Tavasz.

19. Van olyan ember, akit utálsz?
Nincs, inkább csak olyan van, akit nem annyira kedvek, de lehet, hogy az érzés kölcsönös. Nyilván nem lehetünk mindenkinek szimpatikusak, és nekünk sem lehet mindenki az.

20. Milyen színű a szemed?
Barna.

21. Mi a hobbid?
Írás, sorozatnézés, biciklizés.

22. Mi a kedvenc meséd?
Disney mesék közül bármelyik.

23. Dohányzol?
Már egyre kevesebbszer.

24. Milyen színű a hajad?
Világos barna.

25. A saját hajszíned mellett tetszik még a :
Szőke, világos rózsaszín csíkokkal.

26. Mikor van a születésnapod?
Február 3.

27. Mikor van a névnapod?
Április 18.

28. Melyik a kedvenc csokid?
Teljesen mindegy, csak csoki legyen.

29. Van háziállatod?
Nincs.

30. Kedvenc film?
Igazából szerelem.

31. Féltékeny típus vagy?
Azt hiszem igen.

32. Haragtartó vagy?
Nem, sőt, igyekszek mindenkivel kerülni a konfliktust.

33. Legjobb barátnőid neve?
Edina, Niki, Évi, Reni. Klaudia, Dóri.

34. Milyen színű telefonod van?
Fekete.

35. Kedvenc parfümöd neve?
Az Avonból a Luck.

36. Kedvenc mesehősöd neve?
Nincs kedvenc mesehősöm.

37. Kedvenc édességed?
Dupla csokis Magnum.

38. Van valami betegséged?
Igen, de nem akarom részletezni.

39. Kedvenc italod?
Sajnos Cola függő vagyok, de még szeretem a Baileys-t és néha jól esik egy pohár vörös bor.

40. Kedvenc ételed?
Szeretem a tengeri herkentyűket, de mivel nem vagyok válogatós szinte mindent megeszek. Ez látszik is rajtam.

41. Babonás vagy?
Nem.

42. Mi jellemez a legjobban?
Nagy a hangom, szeretek segíteni másokon, általában kedves vagyok, és imádom a családom és a barátaimat.

43. Voltál már külföldön?
Igen.

44. Mi a kedvenc tantárgyad?
Irodalom.

45. Milyen színű a tolltartód?
Nincs tolltartóm.

46. Kedvenc éttermed?
Nincs kedvenc.

47. Tettél már olyat mérgedben, amit megbántál?
Igen, bár ilyenkor vagy ordítok, vagy sírok, ami nem mindig megfelelő az adott helyzetben.

48. Hogy hívják a macskádat?
Nincs háziállatom.

49. Milyen fajta macskád van?
Nincs háziállatom.

50. Szereted az ékszereket?
Igen, főleg a két gyűrűmet, amit a férjemtől kaptam.

51. Kedvenc márkáid?
Nincs kedvenc. Nem vagyok márka mániás.

52. Milyen filmet néztél utoljára?
Az új Godzilla filmet.

53. Milyen sorozatot néztél utoljára?
Grace Klinika!! IMÁDOM!!!

54. Ki a sztárideálod?
Zlatan Ibrahimovic… ki más lenne? 

55. Melyik a kedvenc TV csatornád?
Nincs kedvenc, de inkább sport csatornákat szoktam nézni.

56. Mit nézel meg először egy fiún?
A szemeit. Szeretem a kék szemű fiúkat.

57. Mitől félsz?
Attól, hogy már nem leszek fontos.

58. Telefonról is facebookozol?
Igen, elég gyakran.

59. Laza vagy elegáns vagy?
Laza, de szeretem az elegáns öltözetet is.

60. Van olyan barátod, akit külföldön ismertél meg?
Nincs.

61. Mi a kedvenc könyved?
Fejős Évától minden.

62. Voltál már szerelmes?
Igen.

63. Kedvenc virágod?
Orchidea.

64. Kedvenc fiú neved?
Milán.

65. Kedvenc lány neved?
Lilien.

66. Milyen embereket ítélsz el?
Akik ok nélkül bántanak másokat, vagy akik nulla tehetséggel jutnak a csúcsra, De nem szeretem a nagyzoló, nagyképű embereket sem.

67. Szereted a horror filmeket?
Nem, nagyon félek az ilyen filmektől.

68. Melyik a kedvenc ünneped?
Karácsony.

69. Ért már olyan tragédia, amit sose felejtesz el?
Igen.

70. Voltál már kórházban?
Igen.

71. Jó tanuló vagy?
Inkább borzasztóan lusta voltam, de szerencsére megvolt hozzá az eszem, és ha jobban odafigyeltem tudtam hozni egy jó szintet. Egyedül a matek volt bajos, de kiderült, hogy diszkalkuliás vagyok.

72. Minden nap iszol kávét?
Nem, de ha mégis akkor is csak lightos verziót kedvelem.

73. Kedvenc zenéd?
Sokféle zenét szeretek.

74. A külső vagy a belső számít neked?
Nyilván fontos a külső, de lehet valaki őrületesen jóképű, ha olyan buta, mint egy faék.

75. Mi leszel, ha nagy leszel?
Már felnőttem, és azt hiszem nagyjából azt a munkát csinálom amit szeretek. Hiszen a gyerekekkel való munkánál nincsen jobb dolog. Talán még az írás, de az megmaradt hobbi szinten.

76. Kit tisztelsz a legjobban facebook ismerőseid körül?
A nővéremet.

77. Várod a nyarat?
Igen, igen, és örülök, hogy nyár van!!

78. Szoktál káromkodni?
Igen.

79. Szoktál sminkelni?
Csak különleges alkalmakkor.

80. Szerinted mi a legfontosabb ezen a világon?
A szeretet, és a tisztelet.

81. Szerinted mi a legjobb a nyárban?
A rengeteg pihenés, és a jó idő.

82. Szerinted mi a legjobb a télben?
Az ünnepeken kívül még nem találtam olyat.

83. Ha tehetnéd, melyik korban élnél?
A jövőbe.

84. Játszol, vagy játszottál már valamilyen hangszeren?
Furulyáztam.

85. Jártál vagy jársz-e valamilyen táncra?
Igen, nagyon sokáig jártam néptáncra, amit nagyon szerettem.

86. Gondolkodtál már azon, hogy törlöd-e a facebookot?
Nem, mert akkor az ismerőseimmel sem tudnék beszélgetni.

87. Hiszel a világvégében?
Igen.

88. Rúzs vagy szájfény?
Szájfény.

89. Meddig szoktál aludni?
Nyáron van, hogy bőven tíz után, de munkaidőben 7:40-kor kelek.

90. Mikor szoktál aludni menni?
Ez is változó, mert nyáron van hogy hajnali 2-3, de munkaidőben igyekszek időben lefeküdni.

91. Milyen színű pulcsi van rajtad?
Most egy pántos fekete ruha van rajtam, amin sárgás virágok vannak. Kényelmes és nyárias.

92. Milyen színű nadrág van rajtad?
Nincs rajtam nadrág.

93. Van a szobádban növényed?
Egy nagy Orchidea van.

94. Szereted a videojátékokat?
Igen, főleg a Simset. IMÁDOM!!

95. Hosszú vagy rövid hajad van?
Rövid, de növesztés alatt áll.

96. Milyen színű a falad?
Fehér.

97. Kiről van poszter a faladon?
Nincsenek poszterek a falamon, csak családi fotók.

98. Ütöttél-e már meg valakit?
Nem.

99. Hol voltál 3 órával ezelőtt?
Itthon.

100. Hány óra van most?
16:51


Ezek voltak a kérdések, és a válaszaim. Remélem tetszett Nektek! Hamarosan újra jelentkezek. Puszi Andrea.

2019. július 1., hétfő

⚽ Hurrá nyár, és újra blog idő!⚽

Sziasztok!!

Már jó rég írtam nektek bármit is ide,de mivel végre beköszöntött a szünet, már sokkal több időm lesz, a bloggal foglalkozni. 

Őszintén megmondva, már hiányzott is, hogy végre írjak ide, és a másik blogomhoz is. Úgy érzem pont időben jött a szünet, és pont annyi időre hagytam el az írást, hogy már tényleg legyenek ötleteim, és tudjak új részeket hozni Nektek. 


Sok minden történt velem a múlt évben, de akármi is volt, a kezdeti (őszi) megzuhanásom után felálltam, és végigvittem az évet. Pedig akkor még úgy gondoltam erre nem leszek képes, és mégis sikerült, úgy, hogy nem kerültem nagyobb összetűzésbe senkivel, szerintem továbbra sem bántottam meg fontos embereket, és talán én sem kaptam annyira megrázó dolgokat. Mondjuk minden nézőpont kérdése, de én így látom. Ezentúl is próbálok mindent úgy megoldani, hogy ne kerüljek konfliktusba senkivel, és ez a nyár tényleg feltöltődésé és a pihenésé legyen. Nem tudom mi lesz jövőre, de nem is akarok most ezzel foglalkozni. Úgyis minden kiderül amikor annak ott lesz az ideje. Persze csodákra továbbra sem várok, és inkább maradok a realitások talaján. Ez az elmúlt év sok mindenre megtanított, de főleg a türelemre, csendre, és rájöttem mennyi erő van bennem, és már talán akkor sem futok el sírva, ha nem annyira jó a helyzet. Az érzelgősség és a sírás terén tényleg sokat erősödtem, aminek örülök. 





De most foglalkozzunk a bloggal. Úgy terveztem, hogy a héten megírom ide is az új részt, és a másikba is. Majd meglátom mennyire sikerül. Remélem jól fog menni, és tetszenek majd az új részek. 


Stephan jelenleg nyaral, a szokásos társasággal a szokásos helyen Ibiza körül. Már igazán megérdemli a pihenést, és remélhetőleg a nyáron már összejön egy olyan lánnyal aki hosszútávon mellette marad. Mindig hihetetlen, hogy egy ilyen pasi egyedül van... és csak a haverokkal nyaralgat. 




Mivel az MLS-ben jelenleg is szezon van, Zlatanról csak a Galaxyban történt dolgokról tudok írni. Sajnos továbbra sem tudom élőben nézni a mérkőzéseket, de a legutóbbi eredmény alapján ez majdnem jobb is. Még mindig nem annyira értek ehhez a bajnoksághoz, viszont a vereség ellenére sokkal jobb helyen állnak, mint tavaly ilyenkor. Most a nyugati csoport második helyét birtokolják, ami azt jelenti, hogy rájátszást érő helyen. De az idény vége még messze van, és ha továbbra is kikapnak  az nem lesz jó. Nem szeretek arra kelni, hogy azt látom megint nem tudták behúzni a meccset. Főleg úgy, hogy az összefoglalóknál meg látom mennyire sok helyzetet hagyott ki. Valahol olvastam, hogy nem igazán jön ki a csapattagokkal, és ha ez igaz, akkor lehetséges, hogy az olyan nyilatkozatai miatt mint pl ez: Nem akarok még pihenni, ezért jöttem ide. Ez vagyok én, nem a semmiért nyertem harminchárom trófeát, szerintem ez több, mint az egész MLS-nek van” – nyilatkozta Ibrahimovic


Bár én ezért a magabiztosságért szeretem, amit más nagyképűségnek gondol. A következő mérkőzést otthon játsszák a Toronto ellen. Bízom benne, hogy gólt rúg és eredményesek lesznek, ő pedig ad egy jókedvű interjút, mint csapatkapitány. 

Hamarosan hozom a Megismerni és megszeretni következő részét, és a Szerelemből ötös bloghoz is írom a következő fejezetet. Nézzetek majd be! 

Szépséges nyarat Nektek! Puszi Andrea.