⚽ Köszönet/ választási lehetőség ⚽

Sziasztok!

Elérkezett az idő, hogy végre lezárjam a blogom, és köszönetet mondassak mindenkinek, aki segített.

Sosem gondoltam volna, hogy ennyi jó dolog sülhet ki abból, ha a gondolataimat blog formájába öntöm. Mikor ez elindult nem hittem volna, hogy egy ilyen remek csapat tagja lehetek, mint a Blogger közösség, és ennyi kedves, segítőkész emberrel hoz majd össze a sors. Sokukkal nagyon jóba lettem, és van olyan, akivel napi szinten beszélek, és már azt mondhatom baráti szintté fejlődött a kapcsolatunk. Megismertük egymás írását, és én is megismertem olyan bloggereket akiknek az enyémtől teljesen más írásai vannak, én mégis követem, és szeretem őket. Sokszor eszembe jut, hogy csinálhattam volna másképp egy-egy részt, vagy alakulhatott volna másképp a történtet, de mivel sokszor az életből merítettem, úgy vélem ez az egyik legjobb kifejlet, ami történhetett. Mindenesetre egyszerűen imádtam írni, és még most is nagyon nehezen válok meg tőle.

Lehet, felmerül benned a kérdés, ha ennyire szerettem írni akkor miért hagyom abba? A válasz igen egyszerű: Azért mert úgy vélem nem húzhatom tovább, és bár lehet ötleteim még lennének, azok már mégsem lennének annyira eredetiek, ismételni pedig nem akarom a történéseket. Persze ebbe az is közrejátszik, hogy a két fiúval sok minden történik, amiket már nem tudok annyira figyelemmel követni, mint szeretném, és nem tudok egyik napról a másikra ennyi információt kigyűjteni. Számomra mindig is fontos volt a valósághűvé tétel, és az, hogy minden eseményt megpróbáljak a lehető legéletszerűbben leírni. Stephan éppen Ibizán nyaral, Zlatannal pedig annyi minden történt az utóbbi hónapokban, hogy csak kapkodtam a fejem. Talán ezért is gondolom úgy, hogy jobb, ha befejezem. Persze előfordulhat még, hogy néha-néha leírom, ami eszembe jut, és talán történetet is kreálok hozzá, azonban ezt nem ígérem meg. Jelenleg két blogom is van, amit nagyon-nagyon szeretnék folytatni, és reményeim szerint a Ti segítségetekkel ez sikerülni fog.

De most itt az idő, hogy köszönetet mondjak NEKTEK!

Köszönöm annak a 25-embernek, aki bizalmat szavazott nekem, és feliratkozott a blogomra. Egy olyan embernek, akinek nagyon fontos a statisztika, ez hatalmas öröm. Köszönöm azoknak akik hozzászólásaikkal segítették a blogom, és kifejezték tetszésüket, vagy esetleg nem tetszésüket egy-egy rész által. Higgyétek el, hogy pár kedves szó is hihetetlen sokat jelent számomra.

Köszönöm továbbá Rigó Eszternek, aki szépséges dizájnjaival szebbé tette a blogom, és mindig segítségemre állt, ha kinézetet szerettem volna váltani.

Köszönöm azt a sok-sok segítséget, ötletelést és biztatást, amit Esztertől a Because I'm a dreamer írójától kaptam. Nagyon örülök, hogy megismerkedtünk, és remélem, nyáron tényleg összetudunk hozni egy talit.

Köszönöm még Klaunak aki mindig készségesen állt hozzám, és segített abban, hogy a lehető leghelyesebben írjam le a szavakat, kijavította a hibáimat, és javító szándékkal ötleteket adott. Tudom, hogy mostanában nem sokat találkozunk, de remélem mindig olyan szoros barátság lesz köztünk, mint most.

Na meg persze nem utolsó sorban az én drága egyetlen szerelmemnek: Manómnak, aki végig mellettem volt, és még akkor is belement abba, hogy felolvassam a történetet, ha fáradt volt. Köszi, hogy elviseled a néha túlzott rajongásomat! Nagyon szeretlek! 

Volt már aki jelezte, hogy velem tartana egy másik blognál is, én pedig úgy döntöttem, hogy két választási lehetőséget adok nektek.

Mindkét írásom Magyar helyszínen játszódik, a szereplők pedig ugyanúgy magyarok. Egyik történetem sem fanfiction, hanem saját magam által kitalált személyek, események, és helyzetek határozzák meg. 

Kérlek válasszátok ki a nektek legjobban tetszőt, én pedig az fogom folytatni. A jelenlegi blog sem lesz elhanyagolva, mert arra gondoltam, ha valami fontosabb esemény történik akár Stephannal, vagy Zlatannal azt lejegyzetelem ide. 

IDE KATTINTVA ELDÖNTHETITEK MELYIK TÖRTÉNETET FOLYTASSAM 

1. A címe: Újra velük. Blogja :  ITT

2.  A címe: Szerelemből ötös.  ITT olvashattok róla.


Kb 1 hét múlva pedig majd megírom, hogy mi lett, és, hogy hol fog indulni az újabb blog. 😊

Szavazzatok tehát arra, ami a legjobban tetszik, addig is puszi Nektek, és tényleg köszönök mindent!!! 💖💕 Sok puszi: Andrea. 

⚽ Felelsz vagy felelsz ⚽

Sziasztok!! Egy nagyon aranyos dolog jutott Thea eszébe, amire én is jelentkeztem, és legnagyobb örömömre engem is bevett a csoportba, amit ezúton is nagyon köszönök. Rajtam kívül még másik három blogger társam csatlakozott a "kihíváshoz".  Név szerint Eszter Niki és Amy. Minden lánynak köszönöm a fantasztikus kérdéseket, és remélem kellően sikerült megválaszolnom őket. Az ő bejegyzéseiket, pedig legalul olvashatjátok.
Jó szórakozást a poszthoz, és holnap hozom a hozzátok intézet kérdéseket! 😁

Thea kérdései: 1. Mi akartál lenni kiskorodban/ az lettél?

Igazából két dolog vonzott mindig, ez pedig a gyerekekkel való munka, és a foci. Az érettségi után nagy gondban voltam, de mikor megláttam, hogy Szegeden lehetett sportkommunikátori szakra jelentkezni azonnal megpályáztam. Másodiknak a kisgyermek és csecsemőgondozót jelöltem meg. Mivel az elsőről pár pont híján lecsúsztam így maradt a második lehetőség. Sajnos a dolgok nem úgy alakultak, ahogy elképzeltem, hiszen egyedül kerültem egy nagyvárosba, ahol senki nem volt, akit magam mellett tudhattam volna. Hihetetlen magányosnak éreztem magam, előjött a depresszióval egybekötött szorongásom is, így jobbnak láttam, ha otthagyom és hazajövök. Egy pár hónap gondolkodás után rátaláltam a gyógypedagógiai asszisztens szakra és tudtam ezt szeretném tanulni. Sokkal könnyebb volt, hogy a családom támogatott, és segített mindenben, így sikeresen megszereztem a képesítésemet. Tudtam, hogy ezzel sok helyre eltudok helyezkedni, viszont én csak gyerekekkel akartam foglalkozni, így a helyi óvodába kötöttem ki, majd másfél év után a jelenlegi munkahelyemnél, az iskolánál, ahol már több mint négy éve dolgozom, és egyszerűen imádom. Persze néha vannak nagyon rossz napok, és ez az évem is tele volt hullámvölgyekkel, de még mindig azt mondom, ezt akarom csinálni. Szóval az lettem, aki akartam.

2. Ha a világon bárkivel találkozhatnál, ki lenne az, és mit csinálnátok/ miről beszélgetnétek?

Most biztos mindenki azt gondolja, majd Ibrát írom, és bár vele sem volna rossz, de akire én gondoltam az Katalin hercegné. Persze nem Vilmos miatt, hanem mert igazán kedves, és barátságos embernek gondolom, akit egy kávé mellett kikérdeznék, milyen lehet úgy élni, mint ő, hiszen az ő élete sem állhat mindig abból a csillogásból, amit a külvilág felé mutat, ő mégis mindig mosolyog és mindig gyönyörű. Érdekelne, hogy kezeli ezt a sok figyelmet, milyenek a hétköznapjai, szokott- e ő is csak úgy pizsamába flangálni néhanap, és adhatna pár divattippet is, hiszen nagyon jól öltözködik.

Eszter kérdései: 1. Mi az amit megváltoztatnál az életedben?

Ez egy eléggé fogós kérdés, és több szempontból nézhető is. Nyilván mondhatnám, hogy jobb lenne több pénzt keresni, vagy többet utazgatni, eljárni a kedvenceim mérkőzéseire, de az életem most úgy jó, ahogy van. Olyan munkahelyen dolgozhatok, ahova szeretek bemenni, van egy fantasztikus férjem, akit szeretek, és aki viszont szeret, végre saját lakásunkba lakhatunk, és szabadidőmben azt csinálhatom, amit szeretek. Vagyis írhatok, és ebbe senki nem szabályoz. Úgy gondolom hálás lehetek mindenért, amit eddig kaptam, és tudom, hogy az Angyalkáim egy nap egy cuki babával fognak megajándékozni és akkor az életem tényleg tökéletes lesz.  

2. Ki az akinek a pályafutása fontos szerepet játszott a foci megkedvelésében Zlatanon kívül?

A Brazil Ronaldot mondanám elsőnek, akit először a 2002-es VB-n láttam játszani, majd hosszú ideig a Galaktikusok között a Real Madridban. Teljen el bármennyi idő, nekem mindig ő marad az egyik legnagyobb játékos, és egy igazi Fenomén.

Amy kérdései: 1. Ha egyszer valamikor a végére érsz a sztoridnak elképzelhető, hogy fogsz még egyet írni a témában? Vagy akár egy teljesen más témában, ami számodra is új?

Mivel a történetem ( úgy gondolom) a végéhez ért, sok minden megfordult már a fejembe. Egyenlőre ezt is nagyon nehéz elengednem, hiszen annyi mindent köszönhetek neki… és itt nem csak azt a bizonyos lelki túlélést említeném, ami a kezdetekkor hajtott előre. Ez által ismertetek meg engem, én pedig a blogom által találtam olyan társaságra amibe most vagyok, és ahol már baráti szintűvé alakult a kapcsolatom némelykőtökkel. A jelenlegi blogomon keresztül nagyon sok mindent megtanultam magamról, és az írásról is. Láthatjátok, hogy az első, sőt talán még az azt következő fejezetekben is nagyon kezdő szinten írtam, ami az évek alatt sokat javult, és kialakult a stílusom. Jelenleg két blog ötletem van, ami már nem fanfiction, hanem mindkettő egy-egy külön általam kitalált történet, ami azért is más, hiszen átlag emberekről szól, és mindegyik Magyar helyszínen játszódik. Mindkettő történet évekkel ezelőtt pattant ki a fejemből, és egy vagy több füzetbe előre vannak írva. Azt, hogy melyiket folytatom, az olvasókon fog múlni.

2.  Hogyan tudnád bevezetni azt, aki még sose olvasott a tiedhez hasonló történetet, hogy kedvet kapjon rá? Akár olvasni, akár írni. Vannak tippjeid, hogy szerezzen kedvet hozzá?

Hú, igazából fogalmam sincs, hiszen egy focis fanfictiont az ember azért kezd el olvasni, mert szereti az adott sportot, vagy azokért a szereplőkért rajong akiről az adott történet szól. Persze lehet, hogy ez csak tévedés, és ha jó a történet, akkor marad és esetleg utána keres az adott embereknek, és talán egy kicsit rajongani is kezd értük. Írni mindenképpen nagyon jó, de ha az ember igyekszik a valós dolgokra koncentrálni, akkor sok utána keresgélés, kutatás kell. Amit én személy szerint imádta, még akkor is ha a történetem majdnem fél évvel mindig később járt, mint a valós idő. Én mindenkit arra bátorítok, hogy próbálja meg, és ha van egy kedvence akkor hajrá!! Próbáljátok meg történetbe önteni az életét, és adja bele a saját egyéniségét is. Hátha újra fellendül a fancfiction „ágazat”.

Niki kérdései: 1. Elgondolkoztál már azon, hogy kiadatod a történetedet?

Igen, már többször eszembe jutott, de ha kiadnám, egy hatalmas pert akasztanék a nyakamba, ugyanis Zlatannál van egy olyan opció, hogy minden ami a neve alatt fut és amiből pénz jön, az nála landol. Ezt pedig nem akarnám, és mivel a sajtósával nem tudok beszélni, így megmarad nekem, és nektek olvasóknak. Azonban ha mégis sikerülne, és valamilyen módon a két fiú tudomást szerezne róla, hihetetlen boldog, és büszke lennék. Úgy vélem sosem írtam olyat ami egyik-másik félnek kellemetlen lenne, hiszen mindig ügyeltem a részletekre.

2. A férjed tud arról, hogy írsz? El szokta olvasni? Mit szól a hobbidhoz?

Igen tud róla, és szerencsére támogatja a hobbimat. Eleinte persze kételkedve nézte, hogy mit csinálok, de mikor látta, hogy sok pozitív visszajelzést kapok, ő is elhitte, hogy ez jó. Általában neki olvasom fel a részeket, még akkor is, ha sikamlósabb fejezetről van szó. Nem zavarja a rajongásom, és mindig támogat, és bíztat, hogy írjam, amíg tudom, és amíg szeretem csinálni. Nekem ő az egyik fő rajongóm, aki elismeri az írásomat, támogat, és ha valamire nem emlékszek pontosan, akkor segít benne, hiszen hihetetlen jó a memóriája és olyan mérkőzésekre/gólokra is emlékszik, amik már több éve történtek.

A blogger társaim kérdéssorát is nézzétek meg!!!! 

Thea

Eszter

Amy

Niki

Még egyszer nagyon köszönöm lányok a fantasztikus kérdéseket, és hogy ti is ilyen fantasztikus válaszokat adtatok. 💖😏

4/21 ⚽ Új kezdet ⚽

Lili: Az esküvő óta eltelt három hónap, és miután Zlatan bejelentette, hogy az L.A. Galaxyhoz igazol, a sajtó felbolydult. Alig bírtunk úgy kilépni a házból, hogy ne kövessenek a paparazzók. A döntéshez hozzájárult az, hogy az utóbbi két hónapban egyszer sem lépett pályára, mert az edző az egészségi állapotára hivatkozva nem nevezte. Zlatan egyre jobban kiakadt a dolgon, így kapcsolatuk Mourinhoval rohamosan romlani kezdett. Próbáltam nyugtatgatni, és mondogatni neki, hogy ez csak az ő érdekében van, de tudtam, ő csak akkor nyugszik meg, ha végre pályára léphet. Mikor aztán az United március 13-án kiesett a Sevilla ellen, Zlatan Bajnokok Ligája álmai darabokra hulltak. Aznap este dúlt-fúlt magába, és elhordta mindennek a csapatot, és a csapattársait. Nagyon fájt látni, hogy ennyire kibukott. Miután lenyugtattam, szinte egy egész estét átbeszélgettük. Beláttuk, hogy mindkettőnknek az lesz a legjobb, ha szerelmem felbontja a szerződést, és megkötik a másikat.

4/20 ⚽️Változó idők, új tervek ⚽️ (utolsó rész?)

Zlatan: A reggeli fény bevilágított a szobába, én pedig óvatosan a fürdő felé vettem az irányt, hiszen semmiképpen nem akartam felébreszteni a mellettem alvó csodálatos nőt, aki immáron a feleségem. Kézmosás után vizsgálgatni kezdtem a kezem, amin már ott csillogott az a gyűrű, amit Lili választott ki. Én beértem volna egy szokványossal is, de ő azt az elvet vallotta, ha már egész életében ezt kell nézni, legyen olyan, ami különleges és más, mint a többi. Furcsán mutat kezemen, és már most tudom, nem sűrűn fogom hordani. Nem vagyok az a túl ékszermániás, és egyedül csak az óra az, amit elviselek magamon. Úgy döntök, inkább visszasétálok a szobába, de szemem megakad egy mini vödrön, amiben egy márkás pezsgő van. Közelebb megyek és látom, hogy úszik a vízben. Gondolom, le akarták hűteni, de a jég elolvadt. A vödör melletti vázában pedig egy rózsa illatozott, nekidöntve egy cetli volt még, amire a Sok boldogságot kíván a Hotel minden dolgozója szöveget írták. Magamban elmosolyodtam és visszagondoltam a tegnapi napra. Úgy gondolom, igazán jól sikerült, és én sem rontottam el semmit. Az este pedig még a vártnál is jobban sikerült. Lili egyszerűen varázslatos volt, engem pedig teljesen levett a lábamról a fehérneműjével, a szövegével és mindennel. amit tett. Az ágy felé néztem, ahol még mindig az igazak álmát aludta. Hason feküdt, haja leomlott hátára, ajkai pedig enyhén nyitva voltak, hívogatva engem. Mivel a pezsgőt nem akartam kibontatlanul hagyni, megpróbáltam óvatosan kinyitni, majd az ott lévő poharakba töltöttem. Szerencsére elég sokat bontottam már ahhoz, hogy csak halk pukkanás hallatszódjon, és az üvegből egy csepp sem ment ki. Lili mozgolódni kezdett az ágyban, és halkan morgott, mint egy kiscica. Ahogy lentebb csúszott róla a takaró, egyre több meztelen részlet bukkant fel, én pedig újra kezdtem megkívánni. Az órára néztem, ami még a nyolcat sem ütötte el, így kivettem a rózsát a vázából, és a pezsgővel mit sem törődve újra bebújtam mellé az ágyba.