2018. június 8., péntek

⚽ Felelsz vagy felelsz ⚽



Sziasztok!! Egy nagyon aranyos dolog jutott Thea eszébe, amire én is jelentkeztem, és legnagyobb örömömre engem is bevett a csoportba, amit ezúton is nagyon köszönök. Rajtam kívül még másik három blogger társam csatlakozott a "kihíváshoz".  Név szerint Eszter Niki és Amy. Minden lánynak köszönöm a fantasztikus kérdéseket, és remélem kellően sikerült megválaszolnom őket. Az ő bejegyzéseiket, pedig legalul olvashatjátok.
Jó szórakozást a poszthoz, és holnap hozom a hozzátok intézet kérdéseket! 😁


Thea kérdései: 1. Mi akartál lenni kiskorodban/ az lettél?

Igazából két dolog vonzott mindig, ez pedig a gyerekekkel való munka, és a foci. Az érettségi után nagy gondban voltam, de mikor megláttam, hogy Szegeden lehetett sportkommunikátori szakra jelentkezni azonnal megpályáztam. Másodiknak a kisgyermek és csecsemőgondozót jelöltem meg. Mivel az elsőről pár pont híján lecsúsztam így maradt a második lehetőség. Sajnos a dolgok nem úgy alakultak, ahogy elképzeltem, hiszen egyedül kerültem egy nagyvárosba, ahol senki nem volt, akit magam mellett tudhattam volna. Hihetetlen magányosnak éreztem magam, előjött a depresszióval egybekötött szorongásom is, így jobbnak láttam, ha otthagyom és hazajövök. Egy pár hónap gondolkodás után rátaláltam a gyógypedagógiai asszisztens szakra és tudtam ezt szeretném tanulni. Sokkal könnyebb volt, hogy a családom támogatott, és segített mindenben, így sikeresen megszereztem a képesítésemet. Tudtam, hogy ezzel sok helyre eltudok helyezkedni, viszont én csak gyerekekkel akartam foglalkozni, így a helyi óvodába kötöttem ki, majd másfél év után a jelenlegi munkahelyemnél, az iskolánál, ahol már több mint négy éve dolgozom, és egyszerűen imádom. Persze néha vannak nagyon rossz napok, és ez az évem is tele volt hullámvölgyekkel, de még mindig azt mondom, ezt akarom csinálni. Szóval az lettem, aki akartam.

2. Ha a világon bárkivel találkozhatnál, ki lenne az, és mit csinálnátok/ miről beszélgetnétek?

Most biztos mindenki azt gondolja, majd Ibrát írom, és bár vele sem volna rossz, de akire én gondoltam az Katalin hercegné. Persze nem Vilmos miatt, hanem mert igazán kedves, és barátságos embernek gondolom, akit egy kávé mellett kikérdeznék, milyen lehet úgy élni, mint ő, hiszen az ő élete sem állhat mindig abból a csillogásból, amit a külvilág felé mutat, ő mégis mindig mosolyog és mindig gyönyörű. Érdekelne, hogy kezeli ezt a sok figyelmet, milyenek a hétköznapjai, szokott- e ő is csak úgy pizsamába flangálni néhanap, és adhatna pár divattippet is, hiszen nagyon jól öltözködik.

Eszter kérdései: 1. Mi az amit megváltoztatnál az életedben?

Ez egy eléggé fogós kérdés, és több szempontból nézhető is. Nyilván mondhatnám, hogy jobb lenne több pénzt keresni, vagy többet utazgatni, eljárni a kedvenceim mérkőzéseire, de az életem most úgy jó, ahogy van. Olyan munkahelyen dolgozhatok, ahova szeretek bemenni, van egy fantasztikus férjem, akit szeretek, és aki viszont szeret, végre saját lakásunkba lakhatunk, és szabadidőmben azt csinálhatom, amit szeretek. Vagyis írhatok, és ebbe senki nem szabályoz. Úgy gondolom hálás lehetek mindenért, amit eddig kaptam, és tudom, hogy az Angyalkáim egy nap egy cuki babával fognak megajándékozni és akkor az életem tényleg tökéletes lesz.  

2. Ki az akinek a pályafutása fontos szerepet játszott a foci megkedvelésében Zlatanon kívül?

A Brazil Ronaldot mondanám elsőnek, akit először a 2002-es VB-n láttam játszani, majd hosszú ideig a Galaktikusok között a Real Madridban. Teljen el bármennyi idő, nekem mindig ő marad az egyik legnagyobb játékos, és egy igazi Fenomén.

Amy kérdései: 1. Ha egyszer valamikor a végére érsz a sztoridnak elképzelhető, hogy fogsz még egyet írni a témában? Vagy akár egy teljesen más témában, ami számodra is új?

Mivel a történetem ( úgy gondolom) a végéhez ért, sok minden megfordult már a fejembe. Egyenlőre ezt is nagyon nehéz elengednem, hiszen annyi mindent köszönhetek neki… és itt nem csak azt a bizonyos lelki túlélést említeném, ami a kezdetekkor hajtott előre. Ez által ismertetek meg engem, én pedig a blogom által találtam olyan társaságra amibe most vagyok, és ahol már baráti szintűvé alakult a kapcsolatom némelykőtökkel. A jelenlegi blogomon keresztül nagyon sok mindent megtanultam magamról, és az írásról is. Láthatjátok, hogy az első, sőt talán még az azt következő fejezetekben is nagyon kezdő szinten írtam, ami az évek alatt sokat javult, és kialakult a stílusom. Jelenleg két blog ötletem van, ami már nem fanfiction, hanem mindkettő egy-egy külön általam kitalált történet, ami azért is más, hiszen átlag emberekről szól, és mindegyik Magyar helyszínen játszódik. Mindkettő történet évekkel ezelőtt pattant ki a fejemből, és egy vagy több füzetbe előre vannak írva. Azt, hogy melyiket folytatom, az olvasókon fog múlni.

2.  Hogyan tudnád bevezetni azt, aki még sose olvasott a tiedhez hasonló történetet, hogy kedvet kapjon rá? Akár olvasni, akár írni. Vannak tippjeid, hogy szerezzen kedvet hozzá?

Hú, igazából fogalmam sincs, hiszen egy focis fanfictiont az ember azért kezd el olvasni, mert szereti az adott sportot, vagy azokért a szereplőkért rajong akiről az adott történet szól. Persze lehet, hogy ez csak tévedés, és ha jó a történet, akkor marad és esetleg utána keres az adott embereknek, és talán egy kicsit rajongani is kezd értük. Írni mindenképpen nagyon jó, de ha az ember igyekszik a valós dolgokra koncentrálni, akkor sok utána keresgélés, kutatás kell. Amit én személy szerint imádta, még akkor is ha a történetem majdnem fél évvel mindig később járt, mint a valós idő. Én mindenkit arra bátorítok, hogy próbálja meg, és ha van egy kedvence akkor hajrá!! Próbáljátok meg történetbe önteni az életét, és adja bele a saját egyéniségét is. Hátha újra fellendül a fancfiction „ágazat”.

Niki kérdései: 1. Elgondolkoztál már azon, hogy kiadatod a történetedet?

Igen, már többször eszembe jutott, de ha kiadnám, egy hatalmas pert akasztanék a nyakamba, ugyanis Zlatannál van egy olyan opció, hogy minden ami a neve alatt fut és amiből pénz jön, az nála landol. Ezt pedig nem akarnám, és mivel a sajtósával nem tudok beszélni, így megmarad nekem, és nektek olvasóknak. Azonban ha mégis sikerülne, és valamilyen módon a két fiú tudomást szerezne róla, hihetetlen boldog, és büszke lennék. Úgy vélem sosem írtam olyat ami egyik-másik félnek kellemetlen lenne, hiszen mindig ügyeltem a részletekre.

2. A férjed tud arról, hogy írsz? El szokta olvasni? Mit szól a hobbidhoz?

Igen tud róla, és szerencsére támogatja a hobbimat. Eleinte persze kételkedve nézte, hogy mit csinálok, de mikor látta, hogy sok pozitív visszajelzést kapok, ő is elhitte, hogy ez jó. Általában neki olvasom fel a részeket, még akkor is, ha sikamlósabb fejezetről van szó. Nem zavarja a rajongásom, és mindig támogat, és bíztat, hogy írjam, amíg tudom, és amíg szeretem csinálni. Nekem ő az egyik fő rajongóm, aki elismeri az írásomat, támogat, és ha valamire nem emlékszek pontosan, akkor segít benne, hiszen hihetetlen jó a memóriája és olyan mérkőzésekre/gólokra is emlékszik, amik már több éve történtek.

A blogger társaim kérdéssorát is nézzétek meg!!!! 





Még egyszer nagyon köszönöm lányok a fantasztikus kérdéseket, és hogy ti is ilyen fantasztikus válaszokat adtatok. 💖😏













2 megjegyzés:

Thea írta...

Köszönöm az együttműködést Andi, nagyon jó lett a bejegyzésed! ♡

Andrea Filus írta...

Én köszönöm, hogy kiválasztottál.❤ örülök, hogy tetszik a bejegyzés. 😊

Köszönöm, hogy vagytok! :).