⚽ Fanfiction rendelésre: Adrien Rabiot ⚽

Sziasztok! Egy újabb kérésre írt részt hoztam nektek, ami most Adrien Rabiotról szól, aki a francia PSG focistája. Úgy gondoltam, mivel nem annyira ismerem, mint játékos, kicsit ugráltam az időbe, és nem annyira írtam le részletesen a mérkőzést. Inkább igyekeztem a konkrét történetszálra koncentrálni. Remélem így is tetszik, majd nektek! Jó olvasást hozzá, puszi Andrea! 😉💖

Kimberli:

Lassan besötétedik és én még mindig a szobámban gubbasztok, kisírt szemekkel, és vagy ezredjére hallgatom a kedvenc Shawn Mendes dalomat, amit még anno a volt párom mutatott meg. Az a szemét, aki csak egyik pillanatról a másikra bejelentette, hogy fél év után szakít velem, mert úgy érzi, nem vagyok neki elég jó. A szívem millió darabra hullott, hiszen vele képzeltem el a jövőm, és szemeim előtt sokszor megjelent egy fehér ruha, és egy közösen töltött jövő, amit együtt élhettünk volna át. De ennek már két napja vége, én pedig alig bírok kikelni az ágyból, és csak az üres csokis dobozok, a tömérdek könnyes zsebkendő növekvő kupaca mutatja, hogy még élek. A telefonom újra csörögni kezdett, és mivel már vagy negyedszer hagytam figyelmen kívül úgy gondoltam ideje felvenni, mert akárki is keres, biztos fontos vagyok neki. Fáradtan és erőtlenül keltem fel, hogy az asztalom felé induljak, ám a telefon újra elhallgatott, én pedig inkább kimentem a teraszra, hogy egy kis friss levegőt szívjak. Ekkor tudatosult bennem, hogy már két napja a levegőn sem voltam. A nyári szél melegen fújt az arcomba, és jólesően megborzongatta bőröm. Lakásom Párizs legfelkapottabb környékén helyezkedett el, és csodálatos kilátást nyújtott az Eiffel toronyra. Imádtam ezt a helyet, és mindig is a béke szigeteként tekintettem rá, mióta szüleimtől két éve elköltöztem. Már nagyon szerettem volna, hiszen otthon minden csak a foci körül forgott, és az én festői álmaimra magasan tettek. Az édesapám a város focicsapatának edzője, a húgom pedig a női csapatkapitánya. Szinte folyamatosan a játék körül forgott minden. Szegény édesanyám is ez miatt vált el, hiszen nem bírta elviselni, hogy férje alig van otthon, és ha mégis nem tud a telefontól elszakadni, és még szabadidejében is a munkája tette ki az életét. Most ő boldogan él valahol Amerikába az új férjével, és csak néha látom. Kicsit fáj, mert egyedül ő mutatott némi hajlandóságot a festés iránti szenvedélyemre, ám mióta nincs velünk, jóformán csak magamat menedzselem, szerencsére egész jól. Sosem voltam odáig a fociért, és akkor sem örültem túlságosan mikor apám lett a csapat feje. A húgom persze örömmámorba úszott, hiszen tudta ez az ő karrierjén is sokat dob. Főleg a neve miatt. A név, amit nem szerettem, hiszen mindenki ismert, és a kiállításaim után sok fanyalgó kiemelte, hogy a családom miatt juthattam én is előbbre. Így sokkal keményebben kellett dolgoznom, és sokkal jobban kellett figyelnem a képeim minőségére. Mélázásomból az ajtócsengő kopogása rángatott vissza a valóságba, én pedig egy nagy sóhaj után ajtót nyitottam ahol húgom mosolygós arcát láttam. Rövid fekete haja vizesen tapadt fejére, izzadt testére pedig rátapadt a futó ruha.

- Hali! Van egy üveg vized? - Lépett be, és azonnal a hűtőhöz szaladt, hogy az említett víz után kutakodjon. Bár jó testvérek vagyunk, de borzalmasan különbözünk egymástól. Vivianne szerette a sportot, imádott futni, és minden olyan dolgot, ami a fiúkra jellemző, és ha nem rajongana ennyire a PSG-s focistákért néha azt hinném, saját térfélen mozog a szerelem terén. Ellenben velem, akinek hosszú szőke haja, barna szeme, és magas alakja volt. Imádtam minden olyan dolgot, ami számára túl lányos. A ruhatáramban a legmenőbb csajos darabok sorakoztak, a sminkelés pedig a vérembe volt.

- Így már jobb! Miért nem vetted fel a telefont? - Nézett rám kék szemeivel, amiből aggódást olvastam ki.

- Te hívtál ilyen sokszor? - Csodálkoztam.

- Igen, mert aggódtam, de mivel amúgy is erre futottam úgy gondoltam felugrok és megnézem, hogy vagy.

- Szarul. - Szóltam és szemeimet újra ellepték a könnyek. - Nem tudom mi lesz velem.

- Istenem ez csak egy pasi, aki meg sem érdemel téged. Nem kell vele foglalkozni. Aki ilyet mond az én gyönyörűséges nővéremre, az vagy vak, vagy hülye. Mivel az első nem állt fent, így a második lehetőség a helyes.

- Ne mondj már ilyet rá Vivi! - Léptem be újra a szobába, tesóm pedig követett.

- Jó ég mi ez a sok szemét, és ez a sok üres csokis doboz? Megakarsz hízni?

- Nem csak bánatos voltam, és magányos. - Ültem le, és újra elindítottam Shawn egyik dalát, de tesóm azonnal kikapcsolta.

- Figyelj, attól hogy több tonna csokit eszel, nyál zenét hallgatsz, és sírsz nem lesz jobb. Az a bunkó nem fog hozzád visszajönni és ezt el kell fogadnod. Lépj túl, és próbálj meg valami olyan dolgot csinálni, ami feldob.

- A festés dobna fel, de most ahhoz sincs kedvem. Még jó, hogy nem lesz kiállításom egy hónapig.

- Tudod mivel szoktam felvidulni, ha rossz kedvem van? - Nézett rám, és mivel nem válaszoltam belekezdett. - Elmegyek futni, vagy egy meccsre, ahol kiordibálhatom magam.

- Vivi utálom a focit! - Vágtam rá, és megforgattam szemem. - Soha nem fogsz elrángatni egyetlen egy meccsre sem.

- Pedig van egy olyan hírem, amitől talán kétszer is átgondolod ezt a meccsre járást.

- Miről van szó? - Fordultam felé, de nem gondoltam, hogy lesz olyan, amitől megváltozna a véleményem.

- Rabiot szingli!

- Tessék? - Dobbant nagyot a szívem a hír hallatán, és jobbnak láttam, ha elfordulok és az üres csokis dobozokat szedem össze. Így még vörös fejem is titkolni tudtam tesóm előtt, aki túlságosan érzékeny pontra tapintott. Apám munkájának egyetlen előnye. A jóképű focisták, vagyis jelen esetben egy. Adrien Rabiot az én plátói szerelmem már azóta mióta a csapathoz igazolt. Húgom és pár barátom szerint ő sem közömbös irántam, de egy durvább bulin történt csókcsatán kívül nem történt köztünk semmi. Sajnos mindig úgy alakult, hogy vagy ő volt kapcsolatban vagy pedig én. Szerettem benne, hogy nem olyan, mint a többi focista, hiszen velem mindig kedves és aranyos volt. Sosem éreztem mellette, hogy többet gondol magáról, és ez a szerénység a különleges színű tekintetén kívül nagyon vonzó volt számomra. Bár nem találkoztunk sokszor, de ha mégis úgy éreztem forr köztünk a levegő.

- Jól hallottad! Szakított a csajával! Itt a nagy lehetőség, és megvan, hogy mikor lesz rá alkalmad.

- Mire akarsz kilyukadni? - Húztam fel kérdőn szemöldököm.

- Holnap Francia szuperkupa, amit ha megnyernek lesz egy buli, ahova mi is mehetnénk. Én pedig annyira szeretnék elmenni, de nélküled nem lehet.

- Szó sem lehet róla, hogy meccsre menjek. - Tiltakoztam.

- Kérlek Kim!!! - Váltott azonnal könyörgő hangra. - Annyira jó lenne, és nekem muszáj látnom Neymart!

- Basszus menj egyedül, nekem ehhez semmi kedvem és bármit is forgatsz a fejedben, nem érdekel.

- Nézd, tudom, hogy most szomorú vagy, de most új életet kezdhetnél, egy olyan pasi oldalán, aki odáig van érted.

- Lehet csak félre értettem a jeleket.

- Ezeket nem lehet félre érteni! Mellesleg mindjárt megyek a központba. Nem akarsz csatlakozni? Talán még az edzésre is elmehetnénk. 

- Neked nem lesz meccsed? - Kérdeztem, mire csak nemlegesen megrázta fejét. 

- Nem, csak szeptemberbe kezdünk. Szóval elkísérsz? Légyszííííí!!! 

- Rengeteg a dolgom és...

- Szóval pont rá érsz! Remek kapj fel valami dögös ruhát, vagy amit szeretsz és hajrá! 

- Te nem akarsz átöltözni? 

- Nem, én így vagyok a legjobb. - Kacsintott rám, és miután beletörődtem sorsomba felvettem egy nyárias rózsaszín ruhácskát, aminek a hátát masni díszítette. Szerettem ezt a ruhát, mert nem csak kényelmes, de szexi is. Egy pici sminket raktam fel, és igyekeztem nem törődni Vivianne türelmetlen tekintetével. 

- Mondd, mennyi ideig pingálod még magad? Ha így haladunk csak az edzés végére érünk oda. 

- Kész is vagyok, na, gyerünk, és mielőtt még megszólalnál, a kocsimmal megyünk. 

- Oké, benne vagyok. Ha ez kell, hogy el gyere. Ha odaérünk a mérkőzést is megbeszélhetnénk, mert akkor jössz ugye? 

- Még átgondolom. - Pattantam be autómba, és meg sem álltunk az edzőközpontig, ami a város szélén helyezkedett el. A nyári forróság után jó volt a légkondis épületbe menni, ahol mindenki ismert minket. Mi is könnyen eltaláltunk a gyakorló pályákra ahol apám szabadidőben állt és hangosan kiabált a pályán lévő játékosokhoz. Még tesóm azonnal odafutott én félve álltam meg, és tekintetem azonnal Adrient kereste, és a szívem nagyot dobbant mikor a kapu közelében megláttam, ahogy pár játékossal rúgja a bőrt. Legszívesebben odamentem volna hozzá, és elújságoltam volna neki, hogy egyedül vagyok, de féltem, talán teljesen hidegen hagyja állapotom. Istenem pedig milyen jó lenne, ha húgomnak lenne igaza, és talán ő is komolyabban érdeklődne irántam. 

- Nem jössz ide kicsim? - Hallottam apa hangját, majd egy mosolyt erőltettem arcomra és felé indultam. 

- Szia Kimberli. Mint mindig most is gyönyörű vagy. - Ölelt magához és adott két puszit. - Hogy vagy? 

- Jól, köszi. Már sokkal jobban. 

- Hallottam, hogy szétmentetek Martinnal. Igazán sajnálom, de hidd el sokkal jobb lesz így. 

- Remélhetőleg. - Válaszoltam kicsit szomorúan, mire apám belefújt sípjába és a játékosok egy kupacba összeverődtek a pálya szélén. A tesóm azonnal közéjük sietett, de én még mindig zavarba voltam. Néha irigyeltem bátorságát és vagányságát, mert ő azonnal feltalálta magát a csapatba, és mindegyik játékossal jó kapcsolatot ápolt. Én csak eggyel szerettem volna jóba lenni, és az sem sikerült. Egy pár perc szakmai megbeszélés után végül mindegyikőjük az öltöző felé indult. Én is éppen utánuk indultam mikor valaki megfogta a kezem és maga felé fordított. Tekintete végigmért, és úgy láttam tetszik, amit belőlem lát. Kissé nyirkos arcán nagy mosoly futott végig, amitől éreztem elpirulok. Szabadidő ruhája sokkal jobban állt rajta, mint a többieken, hosszabb haját csak egy vékony fekete pánttal fogta le, hogy ne lógjanak szemébe göndör tincsei. 

- Szia, Kim. Milyen csinos vagy. 

- Köszi, hogy vagy? - Kérdeztem és roppant zavarba éreztem magam. Fogalmam sem volt miről kéne beszélgetni. 

- Jól, és most, hogy látlak még jobban. Hogyhogy kint vagy? 

 - A húgom rábeszélt, és mivel amúgy sem volt dolgom elkísértem. Meg legalább apámmal is találkozok kicsit. 

- Örülök, hogy itt vagy. Már jó rég nem láttalak. 

- Igen, nem annyira járok ide. - Szóltam és együtt elindultunk az öltözők felé. 

- Pedig jó lenne. Én örülnék neki. 

- Ezt majd az eszembe vésem. Amúgy hallottam, hogy holnap Francia kupadöntő. Te is játszol? 

- Igen, utána pedig lesz egy buli. Eljössz? 

- Én még....

- Szerintem jó lenne, ha eljönnél. Talán elhívhatnád a barátodat is. - Nézett mélyen a szemembe, én pedig tudtam itt az ideje, hogy elmondtam neki a helyzet állását. 

- Nem vagyunk együtt, szóval, ha jövök is csak egyedül. Vagyis a húgommal. 

- Szakítottatok? - Lepődött meg, de hangjából örömöt hallottam ki. - Sajnálom. 

- Már nem annyira lényeges, csak az elején volt rossz. Tudod azt mondta nem vagyok neki elég jó, így kidobott. Lehet már másik barátnőt talált, aki sokkal jobb nálam.

- Jó nagy idióta lehet. - Hallottam, és az ajtóhoz közeledve inkább megállt és újra szembe fordult velem. - Most mennem kell, de szeretném, ha még találkoznánk. Esetleg holnap eljöhetnél a mérkőzésre, és az utána lévő bulira, Már ha megnyerjük. 

- Bízom bennetek, és tudom, hogy sikerülni fog, hiszen ti vagytok Francia ország legjobb csapata. 

- Köszi, én is ebben bízok. Mellesleg én is szakítottam a barátnőmmel. 

- Tényleg? - Igyekeztem meglepődni, és reméltem sikerül. Adrien nem nézett a szemembe, csak lehajtotta a fejét és a cipőjét vizsgálgatva belekezdett.

- Nem éreztem már azt, amit kéne, és néha úgy tűnt igyekszik kihasználni a velem való kapcsolata előnyét. Pedig a karrierjét nem az én hátamon kéne felépítenie, és igazából más tetszik, csak kicsit félek közeledni még felé. 

- Ó, értem. - Ütköztem meg, és kicsit rosszul esett az utolsó mondata. - Akkor remélem, összejön.

- Én is nagyon szeretném, de most mennem kell. Vigyázz magadra, és bízom benne, hogy holnap találkozunk.

- Megígérem, hogy itt leszek. - Öleltem át szorosan és jó érzés volt beszívni férfias illatát, és annyira nehezen engedtem el. A hazavezető úton végig az járt a fejembe kiről beszélhetett, és bíztam benne, hogy igaza van tesómnak, akinek miután elmeséltem a történteket egyből rám gondolt. Milyen könnyű lenne, ha belelátnék a fejébe. Este izgatott voltam, és alig bírtam elaludni. Egy nap alatt is sok minden történhet. Bár fájt még a szakítás, de úgy gondoltam minden van valamiért így talán itt van az a lehetőség, amit mindig elszalasztottunk. Elvégre mindkettőnk szingli, és ha jól olvasok a jelekből, talán még mindig vonzódik hozzám. Én mindenesetre nagyon jóképűnek tartom, és még mindig megtudja dobogtatni a szívem. Mikor pedig arra a régen váltott csókra gondoltam újra átjárta testem a jóleső borzongás, amit visszagondolva még volt páromnál sem éreztem ennyire intenzíven. Szombat reggel már időbe felkeltem, és mivel tesóm nagyon nyúzott elmentem vele futni. Közben végig arról beszélt mennyire várja már az estét, és reméli sikerül megvédeniük a címet, és egy újabb trófeával gyarapszik a csapat. Megosztotta, hogy újabb szerződést kapott egy külföldi klubtól, de nem fogja elfogadni, mert akkor messze kerülne Párizstól, és imádott focistájától is. Egy gyors ebéd után bementem a galériába, hogy a képem eladását ellenőrizzem. Örültem, hogy munkám megbecsülik, és egyre ismertebb leszek a szakmába. Vivi fél nyolc körül jött értem, és egy csomagot nyújtott át nekem. 

- Ez meg micsoda? - Kíváncsiskodtam, és elvettem tőle az ajándékot. 

- Nézd meg! Ebbe fogsz jönni este a meccsre, és ebbe fogsz szurkolni. 

- Mondd, hogy nem egy..... mez van benne! - Emeltem fel, és elhúztam szám. Úgy terveztem egy világoskék vállat szabadon hagyó felsőbe és egy mini farmerszoknyába megyek. 

- Fordítsd meg! - Vette ki a kezemből és én megláttam, hogy Adrien vezetékneve van ráírva. - Ha érdekel ez az a mez, amit első szezonjába a legtöbbet viselt, és van egy levél is hozzá. 

- Hogy sikerült megszerezned? - Csodálkoztam és bár tudtam, hogy Vivi nagyon benne van a csapatba néha még mindig tudott meglepetéseket okozni.

- Könnyű volt az egész. Ma, míg te a galériába voltál én kiugrottam apához a központba, ahol Adrien is ott volt, és azonnal rólad kérdezett. Mondtam már biztos jössz, de még nem tudod mibe, hiszen mivel nem vagy nagy meccsre járós természetesen mezed sincs. 

- Te hülye vagy! - Nevettem fel. - Mégis miért kell mindig kiöltözni? 

- Mert ez így illik. Milyen rajongó lennék sima ruhába? 

- Mint a többi ember? Basszus, nem vagy épp. Mi van a levélbe? - Vettem ki a csomagból a hófehér borítékot. 

- Fogalmam sincs. Nem olvastam el, mert a tiéd, de jó lenne, ha nem olvasgatnál, hanem készülődnél, mert előtte ott kéne lennünk. 

- Akkor majd a kocsiba, vagy ha felültünk a helyünkre. 

- Rendben. - Kapta fel cipőjét, aki már előre felvette kedvenc játékosa mezét, alulra pedig egy virágos nadrágot, ami meglepő volt tőle, de nagyon csinosan állt jó alakján. Rám kicsit nagy volt a mez, és a szoknya miatt úgy tűnt semmit nem hordok alatta, viszont úgy gondoltam nem izgatom magam rajta. Hajam egy laza lófarokba fogtam és csak egy enyhe sminket tettem fel, hiszen odakint hatalmas volt a hőség. Útközben elővettem a levelet és olvasni kezdtem a kicsit kusza sorokat, amit Adrien írt nekem. A levélben ez áll: 

 " Szia Kimberli! Igazából nem is tudom, miért írok, csak úgy gondoltam mivel nem mertem személyesen elmondani, könnyebb lesz levélben. Nagyon örülök, hogy találkoztunk ma, és őszintén megmondom nagyon csinos voltál. Jól állt rajtad a ruha, és minden más. Sajnálom, hogy nem jársz ki sűrűbben, mint a húgod, és így keveset találkozunk. Remélem tesódnak sikerül rábeszélni téged, hogy el gyere a mai mérkőzésre, és az azt követő buliba. Szeretném, ha találkoznánk, és most, hogy egyikünknek sincs párja talán közelebbről is megismerhetnénk egymást. Persze nem akarok ajtóstul rontani a házba, és csak rajtad múlik minden. Vigyázz magadra. Ölel Adrien". 

- Atya ég ez ám a szerelmi vallomás basszus!! - Kiáltott Vivi, hiszen a levelet hangosan olvastam fel. 

- Ez nem szerelmi vallomás, csak...

- Akkor mi a jó ég? Dehogy nem Kim. Istenem bárcsak nekem írna ilyet a drága focistám.

- Csak annyit írt, hogy közelebbről is megismerhetnénk egymást. 

- Ja, főleg az ágyba. - Röhögött fel, de én leteremtettem. 

- Nagyon hülye vagy! Nem hinném, hogy erre gondolt. Bár valószínű az is benne van a pakliban.

- Mit fogsz rá lépni? 

- Nem tudom. Ez az egész - kezdtem és kerestem a szavakat. - Zavaros, mert mióta csak megláttam, vonzónak találom, és nekem ő az a pasi, akit messziről csodálhattam, de sosem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle. Mi van, ha belemegyek, elrontom és ő is kidob, miután megun. 

- Nem hinném, hogy megunna egy ilyen gyönyörű lányt, mint te. Nézd ő nem Martin, hanem egy igazi úriember. Én a helyedbe adnék neki egy esélyt. - Szólt komoly képpel én pedig úgy gondoltam majd az este eldönti mi lesz velünk. A stadion előtt a hangulat már fergeteges volt, és szinte érezni lehetett, hogy ez nem egy akármilyen mérkőzés. A szurkolók PSG és Monaco zászlókat lengettek, és a két csapat mezébe öltözött emberek tolongtak mindenfelé. Mi egy külön bejáraton mentünk be, és így a kocsit is biztos helyen tudhattam. Vivivel ellentétben én nem mentem le az öltözőkhöz. Tudtam iszonyúan zavarba lennék a játékosok közelébe, és inkább kitöröltem az összes közös képet a telefonomról, amit volt párommal készítettünk. Minden egyes törölt képpel sokkal könnyebbnek éreztem magam, és sokkal boldogabbnak. Nem is hiányzik nekem ez a paraszt, hiszen előttem áll az élet, és remélhetőleg egy új kapcsolat, Adriennel. 

- Na, mi van? - Huppant le mellém tesóm. 

- Semmi különös, csak a képeimet törölgetem. 

- Örülök, hogy eljöttél velem. Néha hiányoznak ezek a közös dolgok. 

- Nekem is. - Néztem rá. - Sajnálom, hogy nem vagyok sokat otthon, de sokszor kakukktojásnak érzem magam köztetek. Én nem vagyok csapatkapitány és nekem nem a foci a mindenem, hanem a festészet. 

- Amiben szuper vagy! Te vagy a legjobb testvér tudod, és sajnálom, hogy én se nagyon járok a kiállításaidra, de megígérem, hogy ezentúl másképp lesz. 

- Én is kimegyek és megnézlek, amikor csak tudlak. 

- Köszönöm. - Öleltük át egymást, és nagy üdvrivalgás hallatszott, hiszen a fiúk kivonultak a pályára. A sötétkék mez nagyon jól állt rajtuk, engem pedig teljesen magával ragadott a hangulat. A tesómnak igaza volt, hiszen alig bírtam a fenekemen ülni, és szinte végig kiabáltam az első félidőt. A játékosok nagyon odatették magukat és Adrien is nagyon jól focizott. Sokszor volt nála a labda és igyekezett helyzeteket kialakítani, ám a gólt sajnos nem szerzett, ellenben egy büntetőhöz juttatta a csapatot.

- Jól van? - Néztem árgus szemekkel a pályán mikor az ítélet előtt a pályán feküdt. 

- Nyugi, jól van, látod már lábra is állt. - Mutatta húgom, én pedig megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt. 

- Ki rúgja a büntetőt? 

- Szerinted? - Kérdezte és szemei különleges csillogásából akkor is kitaláltam volna, ha nem látom a kivetítőt. 

- Mi van, ha kihagyja? - Cukkoltam, de a hatás elmaradt, ugyanis húgomnál beállt a se kép se hang állapot. A büntetőt Neymar berúgta, én pedig örömmámorban úsztam. Főleg mikor Adrien mosolygó arcát láttam. Az állás így 1-0 lett ami a félidő végéig nem változott. A szünetben tesómmal a mérkőzésről beszélgettünk és én minden olyanról kikérdeztem, amivel nem voltam tisztába a játékkal kapcsolatba. Húgom csak a hasát fogta a kérdéseim után, és azt hajtogatta, hogy örüljek, hogy apa nem hallja. A második játékrésznél a PSG még két gólt bevarrt, és mindkettőnél focistám adta a gólpasszt. Így a végén egy megérdemelt győzelemmel emelhették fel a kupát. Mindenhonnan konfetti zápor hullott, a játékosok pedig körbevették apámat, és locsolták rá a sok pezsgőt. 

- Gyere, menjünk le! - Fogott kézen Vivi és leszaladtunk a pályára, ami a nyakunkba akasztott kártya miatt könnyen ment.

- Kim, te jó ég! - Hallottam Adrien hangját a hátam mögül és mikor megfordultam felkapott és átölelt. - Mennyire jó, hogy itt vagy, és felvetted a mezem. 

- Igen, annyira köszönöm. Szuperek voltatok, és gratulálok! Nagyon ügyesen fociztál. 

- Köszönöm. - Sütötte le kicsit szemét, és annyira édes volt ez a szerénység. Mikor különös szemeibe néztem úgy éreztem csak mi ketten vagyunk a pályán, holott elég sokan lézengtek körülöttünk. 

- Nagyon szép vagy ma este, és jól áll a mezem is. 

- Köszi, és a levelet is, és... - de nem bírtam befejezni, hiszen csapattársai elvonszolták tőlem. 

- Majd a bulin találkozunk ugye? - Szólt még vissza én pedig igenlően bólogattam. Borzasztóan boldog voltam, és jól esett, hogy szépnek talál. Az ünnepléssel és az éremátadással még több mint egy óra telt el, én pedig már tűkön ültem, hogy mikor indulunk már. Szerettem volna táncolni, és ünnepelni a fiúkkal, és végre tizenegy körül elindulhattunk a város egyik legjobb szórakozó helyére, ahol csak meghívottak vehettek részt, akik a családtagokból és a PSG-hez közel állókból állt. Menedzserek, támogatók, és olyanok, akiket alig ismertem, viszont engem mindenki ismert. Éppen egy koktélt kértem ki mikor tesóm ült le mellém kicsit bánatos fejjel. 

- Mi a baj? -  Néztem rá, és láttam nincs annyira toppon. - Iszol egyet? 

- Nem, én csak...Neymar elhozta a nőjét. - Sóhajtott fel. - Azt mondta nem lesz itt, de mégis itt van, én meg úgy érzem magam, mint akit becsaptak. 

- Hé, ne szomorkodj! Ha akarod, beszélek vele. - Ajánlottam fel. 

- Megtennéd? 

- Persze, és... jó ég ott van Adrien! - Vettem észre a focistát, akin őrületesen állt az öltöny. - Basszus, de helyes. 

- Menj oda hozzá, hiszen majd kiesik a szeme úgy bámul rád. 

- De most úgy van, hogy a brazilodhoz megyek, és..

- NEM! Úgy van, hogy odamész hozzá, és beszélsz vele. - Vágott bele húgom a szavamba. - Majd én megoldom az én dolgomat, te pedig a tiéd. Na, menj már! Megérdemled a boldogságot. 

- Mi van, ha félre értem a jeleket? 

- Ezeket nem lehet félre érteni, már mondtam! Indulj már Kim! - Nógatott én pedig nagy szívdobogások közepette erőt vettem magamon és a férfi felé indultam. 

- Sziasztok. - Köszöntem a társaságra, és örültem, hogy Adrien elnézést kér, és arrébb húz, hogy kettesbe tudjunk lenni. 

- Szia, iszol valamit? 

- Nem, köszi, csak megláttalak, és gondoltam idejövök, hogy megkérdezzem volna kedved táncolni? 

- Nem vagyok egy nagy táncos, de mi lenne, ha kimennénk ebből a nagy zajból és kicsit sétálhatnák valamerre ketten. 

- Jó ötlet, csak szólok a tesómnak, hogy leléptem. - Mondtam gyorsan, és miután Vivivel közöltem a hírt kiléptünk a szórakozó hely elé, és csak sétáltunk az éjszakába, én pedig biztonságban éreztem magam mellette. Útközben a mérkőzésről, és minden egyébről beszélgettünk. Nevetgéltünk, és én hihetetlen boldognak éreztem magam, amire két napja nem volt példa. Elmeséltem neki, hogy milyen szemét módon bánt velem a volt pasim, mire megrökönyödve válaszolt. 

- Nem is értem, hogy nem tudott téged megbecsülni. Pedig te egy gyönyörű, kedves és okos nő vagy. 

- Köszi, bár nem pont ilyen jelzőkkel illetném magam. - Mosolyogtam rá, ahogy a lámpafénynél megálltunk. Belenéztem különleges szemeibe ő pedig megfogta a kezem.

- Pedig csak ezek illenek rád. Olyan szép vagy most is, én pedig nem találok szavakat rá, milyen boldog vagyok most, és nem csak a kupa győzelem miatt. Nem hittem volna, hogy ma még látlak. 

- Igazából szerettem volna eljönni.

- Amióta csak megcsókoltalak azon a furcsa bulin te jársz az eszembe, és tudom régen volt már, de azóta nem találtam olyan lányt, mint te. Szerettem volna felvenni többször a kapcsolatot veled, de sosem jöttél meccsre, vagy olyan eseményre ahol találkozhattunk volna. 

- Sajnálom, ha ezt tudom, minden nap ott vagyok ahol te. De mindig úgy tudtam barátnőd van, és nekem is volt kapcsolatom. 

- Szeretted azt a fiút? - Emelte meg állam kicsit. 

- Talán, de visszagondolva sosem volt köztünk nagy szenvedély. 

- Hiányzik még? 

- Nem. - Mondtam ki határozottan, mire Adrien nem szólt semmit, csak óvatosan közel húzott magához. Karjai szorosan fogták körül derekam, én pedig nyaka köré fontam kezem. Légzésem felgyorsult, szívem pedig olyan gyorsan vert, hogy attól féltem kiszakad mellkasomból. Focistám pár perc némaság után végül sokkal közelebb jött, míg ajkunk összeért és először puha, majd vad csókcsatába kezdtünk. Nyelvünk vad táncot járt, én pedig a fellegekben éreztem magam. Beletúrtam hajába ő pedig a falnak döntött, és megszorította fenekem. Megéreztem férfiasságát, vérem pedig azonnal felforrt, ám nem akartam elveszteni a fejem. 

- Várj! - Toltam el pihegve. - Én még... 

- Sajnálom nem akartalak letámadni, csak gyönyörű vagy. 

- Semmi baj, én is szeretném tényleg, csak ez az egész, olyan hihetetlen. Két napja még siránkoztam, most meg életem nagy szerelmével csókolózok. Annyira hihetetlen, és egy kicsit gyors. 

- Nem akartam sietni Kim. Ne haragudj. - Nézett rám bűnbánóan. - Egyszerűen csak nem bírtam ellenállni neked. 

- Figyelj, mi lenne, ha megpróbálnánk? - Ajánlottam fel mire focistám szeme felcsillant. - Talán most, hogy mindketten szinglik vagyunk, megpróbálhatnánk együtt. Lassabban haladnánk, és így lenne időnk egymás megismerésére is. Persze csak ha benne vagy. 

- Még szép, hogy benne vagyok drágám! - Mosolygott, és én is így tettem, ezután nyakkendőjénél fogva közel húztam magamhoz és újra megcsókoltam. Kézen fogva mentünk vissza a buliba, én pedig tudtam végre egy olyan férfi mellett vagyok, akivel bátran tervezgethetem a jövőmet. 

⚽ Helyzetjelentés: Zlatan mesterhármas, és egy Stephan gól a Barca ellen ⚽

Sziasztok!  Kicsit elmaradtam a helyzetjelentős posztokkal, de mentségemre legyen mondva, nyaralni voltam, és gőzerővel írom az új történetemet is, amit ITT nézhettek meg. Tegnap pedig egy kérésre írt részt hoztam nektek, amit ITT olvashattok. David Luiz fanok előnybe.

A napokban elég sok minden történt a két fiú körül, és végre, végre, végre már mindkét drágám a hálóba talált!! Ráadásul nem is akármilyen mérkőzéseken!

 Nézzük először Zlatant, hiszen nagyon eredményes napokon van túl. Azt már mondanom sem kell, hogy újra megválasztották az MLS heti csapatába, sőt lehetőséget kapott, hogy a Juventus ellen lépjen pályára ahol az Amerikai foci All Star csapata mérkőzik meg. Sajnos Zlatan kénytelen volt lemondani a találkozót, hiszen a Galaxynak kemény menetrendet kell követni, így pedig nem fér bele, hogy másik meccsen is játsszon. Igazság szerint én úgy látom, az edzőnek engedni kellett volna, hogy Ibra elmenjen, és a volt csapata ellen bizonyítson. Már csak azért is, mert a klubba nagyon jól
szerepel, én pedig annyira örülök, hogy ő ilyen jó. Sokszor gondolok arra meddig fogja ezt bírni, de mindig rácáfol, és minden mérkőzésen hozza a kötelezőt. A hétfői találkozón pedig egy csodálatos mester hármast is bevarrt az Orlando Citynek. Ennek a meccsnek az eredménye 4-3 lett, és felvételről (miről másról?) néztem meg másnap délelőtt. Úgy voltam vele, hogy nem akarom tudni mi lesz az eredmény, csak akkor ha végignézem a találkozót. Nagyon nehéz volt kibírni, hogy ne lépjek fel Instára, Facebookra, vagy egyéb oldalra ahol megtudtam volna a végét. Meglepetés akartam, és a
végén hatalmas boldogsággal nyugtáztam, hogy megint hozták a fiúk a kötelezőt, és mint már írtam az én Svéd hercegem megrúgta az első mesterhármasát a Galaxy színeibe!!!! Jó ég én meg úgy ugráltam a televízió előtt mint valami idióta!! Szerencsére senki nem volt itthon! Na és mikor levette
a mezét, hát elolvadtam, de örültem, hogy így tett, mert nagyon szeretem, és nem érdekelt az utána lévő sárga lap se! Bár úgy láttam őt sem. 😆A következő találkozón a Colorado ellen lépnek pályára, és remélem ha nem is mester hármast, de további gólokat lő majd, és újra bebizonyítja, hogy ennyi idősen is megvan benne az ami a fiatalabbakba is.


Stephan: 
Az Egyesült államokban a napokban rendezik meg az ICC-t vagyis az Internathional Champions Cup sorozatot ami magyarul a Nemzetközi Bajnokok Kupájának szoktak nevezni. A sorozat Július 20-tól Augusztus 12.-ig tart, és igazán nagynevű klubok vesznek rajta részt, mint pl. Real Madrid, Barcelona, Juventus, Ac Milan, Bayern München, Dorthmund, Manchester City, Manchester United, és még pár csapat. A mérkőzések nagy része sajnos (mert hát miért ne szívassuk már meg az Európai embert?) Amerikában zajlik, így megint csak ott vagyok, hogy nem tudom nézni. Bár múltkor találtam egy streem oldalt amiről azt hittem jó lesz, de kiderült mégse. Szóval ez megint bukta. Viszont ami igazán, de igazán fontos az a tegnapi Barcelona- As Roma mérkőzés. A telefonomra alapból be vannak állítva az eredmények, és ha valamelyik kedvenc csapatom játszik, kapok egy értesítést. Estére mindig kikapcsolom a netet, mert többször is volt olyan, hogy jelzett a telefonom, én pedig nem bírtam ki, hogy ne nézzem meg, aztán ha nem jó eredmény van képes vagyok kivárni, míg jön egy újabb értesítés vagy a meccs végét jelző, és így annyi az alvásnak. Ezt nyáron inkább Stephan is ott volt, aki a 35. percnél nagyon jól helyezkedett, így ügyesen betalált a kapuba. Igazán örülök, hogy sikerült neki, bár a felvételek alapján nem volt annyira mosolygós. Remélem nem
történt semmi olyan amiért nem akart annyira ünnepelni. Persze lehet, hogy csak én láttam így? A következő ütközet a Real Madrid ellen lesz, és reménykedek benne, hogy ott is legalább ilyen eredményesek lesznek a srácok. Az edzésen készült képeken természetesen még mindig nagyon helyes és néha csak úgy nézem és óóóhh jó ég nem tudok lentebb pörgetni Instán.
elkerülöm, mert annyit szeretnék pihenni amennyit csak tudok, úgy, hogy senki nem zavar meg, és ha akarok akkor sokáig tudjak aludni. Szóval tegnap reggel bekapcsoltam újra a wifit és azonnal elkezdett csörömpölni a sok értesítés, és először azt hittem rosszul látok mikor megláttam, hogy az As Roma legyőzte 4-2-re a Barcelonat!! Annyira örültem, és olyan nagyon jó érzés volt ezt az eredményt olvasni, hiszen a fiúk az előző mérkőzésen 4-1-re kikaptak a Tottenhamtól, és szerintem a Barcelona elég nehéz csapat volt még így is, hogy enyhe B. csapattal álltak fel, míg az As. Roma sokkal erősebb gárdát küldött a pályára, sőt szerencsére
Másik hír még, hogy az As Roma a második kalapba került, ami a Bajnokok Ligája sorsolást illeti. Reménykedek benne, nem fognak kemény ellenfeleket kapni, és jól szerepelnek majd a
megmérettetések során.
Múlt csütörtökön pedig már a jövőévi sorsolás is megvolt, amin kiderült, hogy az As Roma a Torino ellen kezdi meg a bajnoki idényt. Szeptember első felében pedig máris a Milan ellen fog pályára lépni. Ilyenkor mindig kettős érzésekkel nézem a meccset, hiszen a kedvenc csapatom ellen játszik a kedvenc játékosom, akit szívem szerint még mindig piros-feketébe látnék. Ott kiegyeznék egy döntetlenben is.

Köszönöm, hogy elolvastátok az újabb beszámolót/agymenéseimet. Gondoljátok nézzétek meg a többi bejegyzéseimet is. Már nagyon várom, hogy kezdődjön az idény és végre ne csak összefoglalókról lássam játszani a fiúkat. Számomra izgalmas lesz, hogy Ronaldo Juventusos lett, még akkor is, ha tőle ezt nem vártam volna.... A Milanba is új játékosok jöttek akik közül Higuain a legnagyobb név.  Szerintem szuper idénynek nézünk elébe.

⚽ Fanfiction rendelésre: David Luiz ⚽

Sziasztok! A napokban egy aranyos kérés érkezett hozzám, az egyik olvasómtól. Megmondom őszintén először meglepődtem aztán megijedtem a feladattól, hiszen rendelésre még sosem írtam senkinek semmit. Mégis egy percig sem gondolkoztam azon, hogy elvállaljam e, hiszen ez nekem is egy olyan dolog, amiben kipróbálhatom magam. Remélem sikerült teljesítenem a feladatot, és örömet szereztem Diánának is, akitől előre elnézést kérek, ha néha felbukkanna egy-egy hiba.

2015. Január 17-.  Szombat/Vasárnap és az utána következő napok 😉

Diana szemszöge: A gépem hatalmas hóesésben szállt le a Francia főváros repülőterére, én pedig izgatottan lépkedtem magam után húzva csomagomat. Egy pár percre elidőztem egy kirakat üvegébe és reméltem Davidnek is bejön kinézetem, ami egy hófehér télikabátból, piros bőrcsizmából és színben hozzáillő kesztyűből állt. Dús fekete hajam pedig csillogó mintás sapka alá dugtam. Magamban elmosolyodtam, hogy fehér kabátom milyen jól kiemeli vakító kék szemem, amikbe David annyira szeret belenézni. Tekintetem a várót pásztázta és reménykedtem, hamarosan meglátom azt, kit szilveszter óta hiányoltam. Furcsa volt, számomra a hideg, hiszen nálunk ilyenkor mindig meleg van, így mikor vendéglátóm megemlítette a melegebb ruhákat nyakamba kaptam a fővárost és egy hatalmas bevásárlásra indultam. Szívem egyre jobban dübörgött, és újra és újra a telefonom óráját figyeltem. Az idő dél körül járt, a repülőm pedig fél órát késett, így az is megfordult fejembe, hogy David talán nem várt meg, és jobbnak látta, ha hazaindul. Gondolatmenetemet a telefonom dallamos hangja zavarta meg, majd a kijelzőn fürtös hajú barátom képét pillantottam meg, majd izgatottságtól remegő hanggal fülemhez kaptam a készüléket.

- Szia, már itt vagyok! - Daráltam le gyorsan.

- Szia, ne haragudj, hogy nem értem még ki érted, de ebbe a hóesésben teljesen beállt a forgalom. Viszont már csak pár sarokra vagyok a reptértől. Egy kicsit tudnál még várni?- Érdeklődött és hangjából kihallottam, mennyire kétségbe van esve.

- Persze, addig leülök. Ne kapkodj, mert a végén valami bajod esik, és azt semmi képen nem szeretném.

- Jó, akkor ott találkozunk. Puszi. - Köszönt el, én pedig egy műanyag székhez húztam táskám, és újra elővettem telefonomat. Unalmamba a képeimet nézegettem, ami az idei karácsonyi és a szilveszteri buli emlékét őrizték. Ez már a második, és bár szerelmünk nem fukarkodott hullámvölgyekbe úgy gondolom a kezdeti nehézségek, a  távolság és a különtöltött idő ellenére kapcsolatunk kezd a jó irányba terelődni. Az pedig, hogy elhívott magához máris egy előnynek tettem be. David és én gyerekkorunk óta nagyon közel állunk egymáshoz, nekem pedig minden tekintetben ő az első. Furcsa volt mikor rájöttünk, a barátságnál sokkal többet érzünk egymás iránt, mégis egy csodálatos időszak vette kezdetét. Sosem gondoltam úgy rá, mint egy hírességre, pedig tagadhatatlanul az egyik leghíresebb aktív focista Brazíliában. Számomra mégis az a fiú marad kinek játékát csodálattal néztem a téren, miközben a kőlépcsőn ültem, és a fodrászat rejtelmeibe próbáltam elmerülni. Persze már akkor is elkalandoztam, és tekintetem mindig izmos, kidolgozott testén felejtettem, és alig vártam, hogy véget érjen a grundfoci mi pedig kettesben hazainduljunk. Egyszerűen imádtam a mosolyát, és csodálatos barna szemeivel nehezen tudtam betelni. Szerelmünk akkor roppant meg kicsit mikor David húsz évesen Portugáliába került, és hivatásos focista lett. Sokáig próbáltuk a távkapcsolatot, de engem már akkor idekötött a munka, és az, hogy végre önálló fodrász szalont nyithattam a főváros legfelkapottabb környékén. Igyekeztünk kihasználni a technika adta lehetőségeket, de semmi nem helyettesíthette a személyes kontaktust, így eltávolodtunk egymástól. A sors szerencsére közbeszólt, hiszen, tavaly egy konferenciára voltam hivatalos Párizsba, amin David csapata is részt vett, mi pedig újra összegabalyodtunk, majd megbeszéltük nem bírjuk ki egymás nélkül, így újra randizni kezdtünk. Igyekeztünk jobban ráfeküdni a személyes találkozókra is. A karácsonyt és a szilvesztert is együtt töltöttük nekem pedig életem egyik legszebb élménye fűződik ahhoz a pár naphoz. Csak kettesben voltunk, és egymáson kívül senkivel nem foglalkoztunk. Szinte alig szálltunk ki az ágyból, és ha mégis akkor is csak annyi időre, még elmentünk vacsorázni, vagy valami romantikus programra. A túlfűtött perceknek hamarosan kimutatható eredménye is lett, hiszen már Január első napjaiba furcsa rosszullét kerülgetett, így kíváncsian vettem egy tesztet, amin két csík mutatkozott. A felismerés hatalmas boldogsággal töltött el, és szinte alig láttam az örömkönnyektől. Persze titkon mindig is reménykedtem, hogy David, életem szerelme lesz a gyermekem apja. Óvatosan hasamra raktam kezem és végigsimítottam rajta. Még semmi látható jele nem volt, és még David sem tudott róla, de bíztam abba, hogy ő is hasonlóan fogadja majd az apaság tényét. Tudtam, hogy bármit megtennék érte, és ha arra kér, költözzek ide, egy másodpercet sem fogok gondolkozni a válaszon, hiszen semmi másra nem vágytam, csak David közelébe lenni a nap minden percébe. Arcom hatalmas mosolyra húzódott mikor a távolból megláttam amint a fürtös hajú fiú felbukkant a tömegbe. Gyorsan feltápászkodtam, és elé indultam.

- Diana, de gyönyörű vagy! - Ölelt szorosan magához, és mielőtt én is megdicsérhettem volna egy forró csókkal üdvözölt. "De hiányzott már" gondoltam, és ahogy elváltunk én is végigmértem őt. Fekete téli kabátját belepték az olvadt hópelyhek hosszú haját pedig egy fekete kötött sapkával takarta el.

- Köszi, te is nagyon jól nézel ki, és örülök, hogy ideértél. - Simogattam meg arcát. - Hogy vagy? Mit csináltál ma?

- Most már sokkal jobban, hogy itt vagy. Egész délelőtt edzésen voltam, holnap pedig lesz egy mérkőzés. Eljössz megnézni?

- Ki nem hagynám. - Néztem fel rá, és annyira boldog voltam, hogy kézen fogva sétálhatok ki vele a reptérről. Persze gondolatom folyamatosan a baba körül forgott, és az mikor és hol mondom majd meg neki. David berakta ezüst Mercedesébe bőröndjeimet, és miután besegített indított.

- Mi a program mára? - Érdeklődtem miközben arcát figyeltem, ami annyira vonzó volt számomra, és olyan nehezen tudtam betelni vele. Barna szemei az utat figyelte, de néha azért rám pillantottak.

- Holnap meccs van, de ma úgy gondoltam elmehetnénk pár helyre, és talán körbevezetnélek a városba. Este pedig összefutnánk pár csapattársammal, akiket már ismersz. Persze ha nem zavar.

- Ugyan dehogy. Nekem csak az a lényeg, hogy velem legyél. - Fogtam meg a sebváltón pihentetett kezét.

- Akkor jó, de nyugi nem leszünk sokáig, és megígérem, hogy egy percre sem hagylak egyedül.

- David elleszek a többi feleséggel és barátnővel együtt. - Szóltam. - Jól megy a foci?

- Igen, elég jól szerencsére, és vezetjük a tabellát.

- Ennek igazán örülök.

- A te munkád hogy megy? Jól megy a szalon? Van még szabad hely?

- Szerencsére jól megy, és már egyre nagyobb a hírünk van.

- Örülök, hogy boldog vagy, bár őszintén megmondva Karácsony óta átfutott pár dolog az agyamon kettőnkkel kapcsolatban. - Vágott komoly arcot én pedig levegőt venni is elfelejtettem.

- Miről van szó?

- Majd bent elmondom. - Szólt és beállt hatalmas háza udvarába. Szerettem ezt a házat, mert viszonylag közel van a központhoz, mégis nyugodt környéken található. Miután felpakoltuk dolgainkat David bevezetett az előszobába, majd kibontott egy üveg bort, és felém nyújtotta a poharat, amit fáradságra hivatkozva nem fogadtam el. Persze elmondhattam volna a babát, de addig nem akartam előhozakodni vele, míg nem tudom, ő mit akar. Szerencsére nem esett le neki semmi, így miután kézen fogva bevezetett a hálóba leültetett az ágyra, és egy nagy levegő után belekezdett.

- Diana én annyira örülök, hogy itt vagy, és el sem hiszed mennyire hiányoztál. Szilveszter óta csak rád gondolok, és mikor visszafelé jöttem a repülőn arra jutottam, ha legközelebb jössz, már nem akarom, hogy visszamenj! Vagy ha mégis akkor csak annyi időre, amíg összepakolod a dolgaidat, és visszajössz.

- Ó David. - Sóhajtottam fel és szemem megtelt könnyel. - Erre már én is gondoltam, csak nem mertem előhozakodni vele.

- Diana, én.. - kezdte és zsebébe kezdett kotorászni, ám mielőtt bármit is mondott volna megszólalt a telefonom.

- Ne haragudj, de elfelejtettem hazaszólni a szüleimnek. Mindjárt jövök. - Álltam fel és a konyhába vonultam. De a telefon másik végén nem anyukám volt, hanem húgom köszöntött nagy hanggal.

- Hali, na, elmondtad már neki??!! - Kiabálta.

- Hé halkabban tesó! - Csitítottam. - Még nem tudja, de még nem volt alkalmas a pillanat.

- Miért nem? Az ágyba dőlés miatt elfelejtetted?

- De hülye vagy! Még nem tartunk ott, bár remélem hamarosan igen. - Morfondíroztam, és ahogy ezt kimondtam kimondhatatlan vágyat éreztem David iránt. - Nagyon szeretném, ha tudná, de egy különleges pillanat kell. Ezt nem lehet csak úgy beközölni.

- Jó rendben, te tudod. Viszont én megyek. Minden jót, és vigyázz magadra. - Köszönt el húgom.

- Megnyugodott a család? - Lépett mögém David és lágyan belecsókolt nyakamba, engem pedig azonnal átjárt a jóleső borzongás.

- Igen meg. - Suttogtam és élveztem, ahogy egyre lentebb halad ajkaival.

- Egész végig erre vártam kicsim. - Suttogta, majd miután maga felé fordított megcsókolt, ezután felkapott és a hálóba cipelt, hogy egy csodálatos együttléttel ajándékozzon meg. Három óra körül felöltöztünk majd Daviddal együtt egy kedves étterembe ebédeltünk. Kicsit furcsa volt, hogy felismerték, de igyekeztem úgy tenni, mint akit nem zavar.

- Jól érzed magad? - Fogta meg kezem mikor már a desszertnél jártunk. Barna szemeiből melegség sugárzott, és csodálat, ahogy rám nézett - Ezután elmehetnénk a toronyhoz. Télen nem sokan vannak, és talán megnézhetnénk a Louvre-t is. Azért gondoltam erre, mert odáig vagy a kiállításokért.

- De édes vagy! Amúgy mit akartál mondani mielőtt a telefonom megszólalt?

- Én csak..... - jött azonnal zavarba, amit nem igazán értettem. - Csak erről a költözésről, és, hogy mennyire jó lenne, ha mindig itt lennél. Rájöttem, hogy szükségem van arra, hogy mellettem legyél Diana. A foci jól megy, és bár még nem rúgtam gólt, de egy hátvédnek nem is ez a dolga. Mégis egyre többet jársz az eszembe. Szeretlek Diana.

- Én is szeretlek David, és örülnék, ha együtt élnénk. - Mosolyogtam rá, és legbelül éreztem itt lenne a nagy pillanat a bejelentésre, de sajnos nem tudtam kibökni, mert a pincér éppen akkor jött mikor belekezdtem volna. Délután a Szajna partján sétálgattunk ezután elmentünk a Louvreba, ami nagyon sok érdekességet tartogatott számomra, David pedig végig készségesen figyelte, ahogy csillogó szemekkel gyönyörködök a kiállított darabokba. A hamar jött sötét miatt a toronyból csodálatos volt a kilátás a városra, és mivel barátom lefoglalta az egészet így kettesbe andaloghattunk.

- Milyen?

- Ez csodálatos! - Álmélkodtam. - Annyira gyönyörű!

- Akár csak te kicsim! - Szólt és szorosan magához ölelt. - Nem győzőm elégszer mondani mennyire boldoggá teszel azzal, hogy velem vagy.

- Én is, az vagyok David. Az egész nap egyszerűen fantasztikus volt, és én olyan jól éreztem magam a közeledbe. Párizs is annyira szép város. Persze a miénk is jó, de ez! - Néztem újra körbe.

- Tudod az jutott eszembe, hogy nyáron simán feljöhetnénk ide, és akár megnézhetnénk a naplementét, vagy a napfelkeltét. Csak kettesbe, úgy, mint most.

- Mikor lettél te ennyire romantikus?

- Te hozod ki belőlem drágám! - Nevetett fel. - Melletted más ember leszek. Olyan nyugodtabb, és még a holnapi mérkőzés sem izgat annyira.

- Nekem sem nagyon jutott eszembe a szalon. - Ismertem be, majd még kicsit nézelődtünk és elindultunk készülődni a buliba. Én egy hosszabb piros egybe ruhát vettem fel, amit csillogó övvel kombináltam. Alá vastag harisnyát, és combcsizmát húztam.  Hosszú hajamat laza hullámokba rendeztem, sminkemmel pedig kék szemeimet hangsúlyoztam ki. David is őrületesen vonzó volt sötétkék ingében és sötét nadrágjával. Éppen a fürdőben volt, mikor beléptem mögé ő pedig a tükrön keresztül végigmért.

- Jó ég, de szexi vagy!

- Köszi, te sem panaszkodhatsz. - Pirultam bele.

- Szerinted hogy legyen a hajam? - Kérdezte, és újra a tükör felé fordult. - Annyira nem exkluzív, hogy összekössem, de....

- Nekem így a legjobb! Egyszerűen imádom a hajad, mert annyira cuki vagy vele! - Mentem közelebb és beletúrtam fürjei közé. - Inkább hagyd így!

- Oké, a te kedvedért. - Szólt és egy gyors puszi után kabátot vettünk és elindultunk a buliba.

- Izgulsz? - Nézett rám, mikor megállt a hatalmas villa előtt.

- Egy kicsit, de nem lesz baj. Elvégre már ismerem őket....nagyjából, és ők a csapattársaid, akikkel szinte minden nap együtt vagy.

- Nem lesz itt az egész csapat, csak páran. Inkább sok olyan, akik csak haverok, és egy pár csaj.

- Csajok? - Nevettem fel, mire David édesen magyarázkodni kezdett.

- Modellek, de hidd el, már innen tudom, hogy egyik sem ér a nyomodba.

- Édes vagy!

- Szeretlek! - Suttogta, ezután kézen fogva beléptünk a hatalmas házba, ahol elég sokan voltak. David azonnal a csapattársai felé húzott, én pedig még mindig a berendezésen ámuldoztam. Persze David háza is csodálatos volt, de itt nagyon látszott, hogy megy a rongyrázás.

- Hello fiúk!

- Szia, David, már azt hittem nem is jössz! - Köszöntötte egy vakító kék szemű fiú, akiről derengett, hogy olasz.

- Azt gondoljátok, kihagynám a bulit? Egyébként szeretném bemutatni a barátnőmet. - Diana Rosa.

- Örülök, hogy itt vagy! A nevem Marco Verratti, és én vagyok a házigazda. Érezd jól magad. A csaj részleg valamerre a konyha felé van.

- Köszönöm, de jó nekem David mellett, és...

- Sziasztok! Nahát, ki ez a szépség? - Lépett elém egy magas, hosszabb hajú játékos, és kedvesen rám mosolygott. - Csak nem te vagy David barátnője?

- De igen, ő az. - Ölelt át szerelmem, majd bemutatott minket egymásnak, Zlatan pedig széles mosollyal mért végig.

- David nagyon jól választott, de remélem te is tudod milyen ritka jó fej pasid van.

- Igen, ezzel tisztában vagyok. - Bólogattam és örültem, hogy ilyen jó véleménnyel vannak barátomról. David a többi embernek is bemutatott, én pedig egyre jobban feloldódtam a társaságba. Leültem pár barátnő és feleség mellé, akik meglepő módon nem voltak díszmacák, és értelmesen lehetett velük beszélgetni. David eközben a fiúkkal iszogatott, de sokszor jött oda mellém, és biztosított arról, hogy ha bármi bajom lenne, nyugodtan szóljak, ám igazából sokkal jobban éreztem magam, mint vártam. Alkoholt továbbra sem vettem magamhoz, de szerencsére ez nem tűnt fel senkinek egészen addig, amíg a konyhába turbékoltunk Daviddal, és Marco lépett be.

- Isztok valamit? Koktél, vagy esetleg egy pohár bor, vagy valami más? - Kérdezte és a bárpult felé indult. David egy újabb pohár bor mellett döntött, de én igyekeztem a szokásos alkoholmentes koktélom mellett maradni.

- Biztos nem iszol valami erősebbet? - Érdeklődött az olasz fiú, én pedig nemlegesen megráztam a fejem. Ekkor belépett Zlatan és nagy hanggal rákezdett.

- Miért nem iszik a csajod valami keményebbet? Talán terhes? - Röhögött fel, én pedig azonnal zavarba lettem. Arcom vörösbe változott, és csak habogni tudtam, és igyekeztem menteni a helyzetet, ami sikerült is több- kevesebb sikerrel, és örültem, hogy az eset után David nem hozza fel a dolgokat. Este a kandalló előtt fekve pihentünk és a buliról, csapattársairól és a holnapi mérkőzésről beszélgettünk.

- Tudod, örülök, hogy elvittél és bemutattál pár embernek. A fiúk nagyon rendesek és a feleségekkel is jót beszélgettem.

- Ennek örülök, hiszen nagyon fontosak a számomra. Ők a második családom.

- Ez nem csoda, hiszen a pályán is csak egymásra számíthattok.

- Azért remélem, nem sokáig lesznek csak ők azok, akikre számíthatok. - Szólt és a hajammal kezdett játszani.

- David tudod, hogy mindig itt leszek veled, még akkor is, ha kicsit távol lakunk a másiktól.

- Imádnék veled élni Diana. Reggel együtt kelnénk, és együtt feküdnénk este.

- Akár csak most. - Bújtam egyre közelebb, majd egy forró csók után szinte egész éjjel egymás testével foglalkoztunk. Reggel friss kávé, és croissant illat fogadott amint a konyhába léptem. David egy szál alsóba készülődött, haja kócosan keretezte arcát, csillogó szemei pedig felragyogtak mikor meglátott.

- Jó reggelt kicsim, már mindjárt kész vagyok a reggelivel. - Adott egy puszit üdvözlésként, és két tányért pakolt az asztalra.

- Köszönöm, nagyon jó illata van. Segítsek valamit?

- Nem kell, csak ülj le! Tudom, hogy szereted a csokis croissantot ezért bőven vettem belőle. Van kávé is, de csokis tejet is vettem.

- Mennyire figyelmes vagy, nem is gondoltam volna. Ma mi a program? - Érdeklődtem, falatozás közben.

- Este mérkőzésem lesz, és már egy órával előtte ott kell lennem a stadionba, de a délelőttöm és a délutánom jó része szabad. Ha gondolod, megnézhetünk még pár városrészt, bár eléggé hideg van kint.

- Esik a hó!! - Pattantam fel, és az ablakhoz siettem. A várost már enyhe hóréteg takarta, ami gyönyörű fehérré varázsolta az összképet. - Milyen szép.

- Igen, az! Volna kedved kimenni a bódékhoz?

- Azok nem csak karácsony előtt vannak? - Kérdeztem.

- Nem, ezek egészen február közepéig vannak, és nagyon jó a hangulatuk. Volna kedved hozzá?

- Igen, de még mennyire, csak felöltözöm. Te nem kapsz magadra valamit?

- Miért talán nem tetszem? - Nézett végig magán, én pedig közelebb léptem és végigsimítottam meztelen mellkasán.

- Te vagy a legtökéletesebb férfi David, én pedig szerencsésnek érzem magam melletted, és nem tudom elégszer meghálálni, hogy elhívtál magadhoz.

- Nem kell hálálkodnod kicsim. - Emelte meg picit fejem és szinte elvesztem barna szemeibe.

- Jobb lesz, ha felöltözünk.

- Szerintem nem kell annyira sietni! - Kapott fel, én pedig mielőtt bármit is tehettem volna, becipelt a szobába, így a délelőtti városnézésből nem lett semmi. Persze nem mintha bántam volna, sőt mivel Davidnek pihenni kellett így beraktunk egy filmet, kukoricát pattogtattunk David pedig újra begyújtott a kandallóba. Annyira nyugodt volt ez a pár óra, amit a mérkőzés előtt töltöttünk. Sajnos azonban focistámnak időbe a Parce the princesbe kellett érni, és mivel nem akartam egyedül lenni, én is elkísértem. Szerelmemtől kaptam egy kártyát, amivel nélküle is beengednek bárhova.

- Ülj fel a helyedre jó? A külön részlegbe van a jegyed, ahonnan az egyik legjobb a rálátás a pályára.

- David nem kellett volna. Elülök én a rendes nézőtéren is.

- Nem fogom hagyni, hogy a barátnőm a tömegbe üljön le! - Válaszolta ellentmondást nem tűrő hanggal. - Viszont már mennem kell, megleszel egyedül? Általában a többi barátnő is fent szokott ülni, szóval hátha összefutsz pár lánnyal a buliról.

- Ne aggódj már miattam, nem vagyok kislány.

- De még mennyire, hogy nem. - Súgta fülembe. - Ezt bizonyítottad tegnap is és ma délelőtt is.

- David hűtsd le magad, és irány az öltöző! - Nevettem fel és egy puszi után elváltunk egymástól. A stadion gyönyörű volt, és hatalmas. Örültem, hogy nem csak én voltam a külön részlegbe, így nem kellett egyedül drukkolnom. A meccs a szokott időben kezdődött, a PSG az Evian gárdáját fogadta. Szerelmemen annyira jól állt a mez, és eszembe jutottak azok az idők mikor még Brazíliába focizott én pedig szó nélkül csodáltam a technikáját. A játék nem alakult jól, hiszen az ellenfél nagyon hamar megszerezte a vezetést, de a mellettem ülő Heléna megnyugtatott, és biztosított róla, hogy a PSG-be sokkal tehetségesebb játékosok vannak és az ellenfél előbb- utóbb kifárad. Mivel nem sűrűn járok foci meccsekre a hatalmas hangulat, amit a szurkolók okoztak azonnal rám ragadt, és már alig bírtam a fenekemen ülni. A mellettem ülő szőke lánnyal egyszerre drukkoltunk, tekintetem pedig egy percre sem tévesztette el hosszú hajú barátomat, akin láttam mennyire hajt a pályán. A meccs a harmincadik percig 1-0-ra állt, mikor egy szögletrúgás következett a hazaiak javára, David pedig egy fejessel értékesítette a találatot. Azonnal felugrottam a helyemről, és együtt örültem a többiekkel. Végre megszerezte az első gólját a csapatba. A félidő végéig a Párizs újra betalált így a csapat 2-1-es vezetéssel vonulhatott le a pályáról. Heléna tanácsára lementem az öltözőkhöz és azonnal focistámhoz rohantam.

- De ügyes vagy!

- Tetszett?

- Igen, nagyon.

- Megszereztem az első gólomat a csapatba, és tudod mi járt végig a fejembe?

- Hogy nagyon jó játékos vagy? - Vontam össze szemöldököm mire felnevetett.

- Nem, de ez sem rossz ötlet. Te jártál a fejembe Diana, és az, hogy mennyire megakarom mutatni neked.

- Édes, de én tudom, hogy jó vagy, akár gólt rúgsz akár nem. Sőt számomra te vagy a legjobb focista az egész világon. Büszke vagyok rád!

- Köszönöm, a mérkőzés után van egy meglepetésem. - Nézett rám titokzatosan, és ekkor eszembe jutott a baba.

- Nekem is van, és remélem, jól fogadod majd.

- Ugye jó dolog?

- Igen, az, de menj, jön az edző! Én itt leszek, és csak neked fogok szurkolni.

- Köszönöm! - Csókolt meg és besietett a társai után. A második játékrészben mindkét fél eredményes volt, de mivel a kékek eggyel többet rúgtak a végeredmény 4-2 lett. Boldogan vonultam le újra az öltözők felé, és türelmesen vártam, míg szerelmem elkészül, de az utunk nem hazafelé, hanem a város legmagasabb pontja felé vezetett. Útközben a mérkőzésről beszélgettünk, és én újra elmondtam mennyire büszke vagyok rá.

- Melletted még a foci is sokkal könnyebben megy. Te adtál erőt ahhoz, hogy ma ilyen jól teljesítsek a pályán. Neked akartam bizonyítani és sikerült.

- David nekem sosem kell semmit bizonyítani. - Néztem fel rá. - Hiszen már annyiszor mondtam számomra te vagy a legjobb az egész világon.

- Köszönöm kicsim. - Szólt lágy hangon, és újra szorosan magához ölelt. Az időjárás szerencsére megenyhült így hiába borított mindent hó, nem volt hideg.

- Miért jövünk ide? - Kíváncsiskodtam miközben a siklón egyre fentebb mentünk.

- Majd meglátod, ha felértünk. Remélem tetszeni fog, mert őszintén megmondva elég sok ideig szerveztem. - Szólt, a szívem pedig egyre gyorsabban dobogott. Vajon mi vár, és mit tervez? Mi van, ha tudja a babát, és most kicsit mérges rám, amiért titkolóztam.

- David én mondani szeretnék valamit! - Kezdtem, de ekkor a fülke ajtó kinyílt mi pedig kiléptünk a levegőre, ahol egy darabig a kilátásba gyönyörködtünk. Sokkal szebb volt ez, mint a toronyból, és szívesen maradtam volna, de focistám egy kis étterem felé vezetett. A helység teli volt virágokkal és mindenféle gyertyákkal, amiktől az egésznek mérhetetlen romantikus hangulata volt, és mikor a pincér egy külön asztalhoz ültetett rájöttem rajtunk kívül egy vendég sincs.

- Ilyen későn lehet már nem fognak kiszolgálni.

- Hidd el, biztos kifognak. - Fogta meg kezem, arcáról pedig enyhe idegességet olvastam le. - Úgy szerveztem, hogy csak mi legyünk, és senki ne zavarjon meg minket. Milyen pezsgőt szeretnél inni?

- Én nem iszok alkoholt. - Mondtam gyorsan, és éreztem itt a pillanat.

- Értem, csak akkor nem tudom, mivel koccintsunk. Feltéve, ha a meglepetésem jól sül el.

- Meglepetés? - Kérdeztem izgatottan.

- Igazából a vacsora végére terveztem, de olyan ideges és türelmetlen vagyok, hogy nem bírom ki, szóval essünk túl rajta. - Szólt, majd némi kotorászás után egy apró dobozt húzott elő zsebéből, és elém térdelt. Mikor felfogtam mi is történik alig kaptam levegőt, és szemeimet azonnal ellepték a könnyek.

- David te most...

- Diana Rosa hozzám jönnél feleségül? - Kérdezte és csillogó szemekkel nézett rám miközben kinyitotta a dobozt, amiben egy csodálatos gyémántgyűrű pihent. - Szóval mi a válaszod?

- Igen, igen! A leghatározottabb igen! - Zokogtam örömömbe, szerelmem pedig felállt és remegő ujjamra húzta az ékszert.

- Köszönöm kicsim! - Ölelt át majd forrón megcsókolt.

- David nekem is van egy meglepetésem a számodra. - Kezdtem miután kicsit megnyugodtunk és leadtuk a rendelést.

- Igazán és miről van szó?

- Állapotos vagyok, és a baba a tiéd. - Daráltam le gyorsan, és féltem mit fog rá reagálni.

- Tessék? Hogy mit mondtál? - Kérdezte, mint aki nem hall jól. - Azt mondod lesz egy babánk, és, hogy apa leszek?

- Igen azt, és.... 

- Ez életem legszebb napja tudod? - Szólt miközben a könnyeivel küszködött. Nagyon régen láttam sírni, és most, hogy ez megtörtént úgy éreztem azonnal leolvadok a székről. Pár perc múlva megnyugodtunk, és egész vacsora alatt a babáról és a jövőről beszélgettünk, és kitaláltuk, hogy amilyen hamar csak lehet, ideköltözök, így másnap az első géppel repültem vissza Brazíliába. Az életem megváltozott, és bár a lezárás nem egyik pillanatról a másikra ment, a családom elfogadta, hogy nem, csak másik városba, de másik földrészre is költözök. Persze örültek, hiszen még sosem voltam ennyire boldog, mint mikor februárban újra leszálltam a Francia fővárosban. David magángépével utaztam, így a csomagjaimat sokkal könnyebben áttudtam szállítani, és a tömeg miatt sem kellett aggódnom. Szerelmem már várt, és azonnal hazavitt. Tekintete izgatottságtól csillogott mikor beléptem az ajtón, majd azonnal kézen fogott és felvezetett az emeletre, ahol egy fehér ajtó előtt állt meg. Tudtam, hogy az egyik vendégszoba, viszont fogalmam sem volt miért nem megy be. 

- Diana még nem köszöntem meg, hogy feladtad értem az otthoni életed, és, hogy egy csodálatos babával fogsz megajándékozni. Na meg persze azzal, hogy hozzám jössz. Tudom korai még az időpont, de jobbnak láttam, ha időben elkezdjük a berendezkedést. - Magyarázott, ezután kinyitotta az ajtót, nekem pedig az ámulattól szinte leesett az állam. A régebbi vendégszoba helyett, most egy csodálatos gyerekszoba fogadott, minek közepébe egy hófehér ágy volt. A falak enyhe szürke színben pompáztak, és egy gyönyörű fa díszítette. A pelenkázó és a többi bútor fehér színe jól harmonizált a puha szőnyeggel, ami a padlót borította.

- Berendeztem a babaszobát, bár igaz még nem tudjuk milyen nemű lesz, de ha kislány rajzolhatunk virágokat a fára. Tetszik? 

- Nagyon! - Szóltam, és beljebb léptem. - Az egész annyira barátságos. Köszönöm.  

- Alig várom, hogy hárman legyünk! - Rakta kezét hasamra, én pedig tudtam David lesz a legtökéletesebb apa és férj az egész világon.