2020. december 25., péntek

⚽ Megismerni és megszeretni 18.⚽


Sziasztok! 

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánok Nektek! 💗💖

Tudom, hogy illő lett volna hamarabb hozni a folytatást, és azon kívül, hogy nem volt kedvem, és lelki erőm megírni nincs más mentségem. Esetleg ha szeretnétek elolvasni az előző részt bátran kattintsatok Ide.

Most pedig hozom a következő részt, amit fogadjatok sok- sok szeretettel! 
Ha pedig szeretnétek bárkiről történetet írjatok nyugodtan. 💗



Chiara: A napok szaladtak egymás után, de Stephan a látogatás követően már nem jelentkezett, én pedig jobbnak láttam, ha nem keresem. Akármennyire fájt, és akármennyire is hiányzott megpróbáltam erős maradni, és a munkába temetni magam. Nella is egyre kevesebbet kérdezett már róla, így a napjaim lassanként visszatértek a Stephan előtti időkbe. Az újság hatalmas sikert aratott így egyre többször csörgött idegen újságírók miatt a telefonom, akik vagy interjút, vagy fotózást kértek tőlem. Ezeket semmi esetre sem vállaltam, hiszen tudtam, hogy belekérdeznének magánéletembe is. Ehhez pedig semmi közük nem volt. A Kínai utam egyre közelebb került, és egyre izgatottabb voltam miatta. Az utazásra való felkészülés, és tervezgetés tette ki inkább időmet, és igyekeztem annyit Nella mellett lenni amennyit lehetett. Mivel Giulianak is sok elintézni valója lett így vele is keveset találkoztam, de hálás voltam, hogy Nella pesztrálásáról Kínai utazásom alatt továbbra sem mondott le. Carlo is újra munkába állt Amerikába és megtudtam, hogy kibékültek Leonaval. Ennek örültem a legjobban, és annak, hogy így is volt ideje többször felhívni lányomat. Az egyik nap éppen hazafelé sétáltam és igyekeztem kigondolni a vacsorát, mikor barátnőm lépett ki az egyik üzletből, kezébe nagy csomagokkal, és mikor észrevett hangosan szólongatott. Egy öleléssel üdvözöltem, majd segítettem neki bepakolni autójába. 
- Nem is gondoltam volna, hogy az utazás előtt még találkozunk. -  néztem rá mosolyogva. 
- Én azért reménykedtem. Hogy vagy? Nem akarod, hogy elvigyelek? 
- Köszi, de nem lakok messze és jól esik egy kis séta a nagy nyüzsgés után. - Hárítottam, de barátnőm nem engedett nekem így már azon kaptam magam, hogy a lakásom előtti parkolóba beszélgetünk. 
- Jó látni, hogy újra jobban vagy. - állította le az autót.
- Azt azért nem mondanám, de már elfogadtam a helyzetet. - hajtottam le búsan fejem. 
- Chiara nem kéne elfogadnod ezt így. Stephannak se jó ez a magány. Melletted boldog és kiegyensúlyozott volt. Te pedig sokkal lazább lettél. 
- Mégis mit tegyek, mikor felém se néz? Mikor beteg voltam egyszer eljött és ennyi. Én nem fogok akaratoskodni akármennyire is szeretem. Már elégszer bocsánatot kértem olyan miatt, amit nem csináltam. 
- Igazad van, de ő is fél, hogy mi lesz akkor, ha lép.
- Jövő héten úgyis Kínába megyek, és most majdnem mindegy, hogy találkozunk vagy nem, és lehet ha elhívnám egy kávéra akkor is nemet mondana. 
- De lehet, hogy nem. - vágott vissza. - Hidd el, hogy szeret téged. Viszont most mennem kell. Vigyázz magadra, és várom Nellat majd jövő héten, bár addig összefuthatnánk.
- Meglátom majd, mert eléggé sok a meló. - tűnődtem el, mire Giulia szeme felcsillant, amiből tudtam valami őrült ötlet következik. 
- Mondjuk hétfőn egy mérkőzésen az Olimpicoba? Mi ott leszünk, és esetleg te is meglátogathatnád, és talán...
- Ezt most fejezd be! Sok a dolgom, és nem valószínű, hogy elmegyek. Hétköznap lesz és későn, és Nellanak másnap iskola. 
- Hozd el ő is.
- Mondom, hogy másnap iskola! - vágtam oda mérgesen, amin még magam is meglepődtem. Sosem beszéltem ilyen hangon barátnőmmel. - bocsi, én nem akartam.
- Nem baj, én csak segíteni akartam, de nem fogok beleszólni az életedbe. - ölelt át, de ez inkább fagyos volt, mint baráti, és míg felértem a lakásba végig korholtam magam a kirohanásom miatt, így írtam egy bocsánat kérő üzenetet, de választ nem kaptam vissza, ami kicsit rosszul esett. Az egész hétvégét vásárlással töltöttük és a saját ruháim mellett Nellanak is beszereztünk pár tuti darabot, amitől teljesen elvolt ragadtatva. Megbeszéltük, hogy beülünk egy forró csokira a stadion közelébe. 
- Én foglalom a helyet, te pedig kérd ki! - vette le sapkáját Nella miközben körbe nézett a barátságos helyen, ami szerencsére nem volt túl zsúfolt. 
- Rendben kicsim, ülj le, mondjuk - kerestem a megfelelő helyet - az ablak mellé. - kezdtem Nella pedig már ott sem volt. Nyugodtan iszogattunk és az iskoláról beszélgettünk mikor majdnem félrenyeltem a kávém. Az ajtóba ugyanis volt barátom jelent meg egy ismeretlen szőke lány társaságába, aki feltűnően csinos volt. Barackvirág színű szövet kabátja kiemelte alakját lábán pedig a legújabb divat szerinti téli csizma volt. Élénken beszélgettek egymással, és szerencsére egy tőlünk távol eső asztalhoz foglaltak helyet. 
- Anya itt van Stephan. Nem megyünk oda hozzá köszönni? - vette észre lányom is. 
- Nem, dehogy is. Látod, hogy nincs egyedül. 
- Ki ez a lány? Ismered? - érdeklődött Nella, de én csak a fejem ingattam. 
- Nem, de valószínű csak egy barát. - nyugtattam inkább magam, mint Nellat, és borzalmasan rosszul esett látni Stephant egy másik lánnyal. Próbáltam róluk tudomást sem venni, ám mindig rájuk tévedt tekintetem. A lány ült velem szembe, és csak úgy csillogott a szeme amint a csatárra nézett. Stephan arcát nem láttam, de bíztam benne ő nincs ennyire elolvadta tőle. Őrületes féltékenység lett úrrá rajtam, és hazaérve azonnal felhívtam Giuliat aki sokadik csörgés után vette csak fel. 
- Igen? Mit szeretnél? 
- Először is tényleg sajnálom a kocsiban történteket, másodszor pedig szeretnék mégis elmenni a holnapi mérkőzésre. 
- Olyan hülye vagy! Egy percig sem haragudtam, csak nem volt időm visszaválaszolni. - hallottam megnyugtató hangját. -  De mi ez a nagy felbuzdulás? Csak nem történt valami? 
- De igen, és elhatároztam, hogy bevetem magam, és megpróbálok beszélni vele. 
- Ennek őszintén örülök, mert hidd el neki is nagyon hiányzol. - bizonygatta és erre gúnyosan nevetnem kellett. A szöszke lány nem értette a reakciómat ezért inkább elmagyaráztam neki a kávézóba történteket. 
- Az a lány csak egy munka miatt van vele! Nyugi nem kell tartani tőle. 
- Biztos vagy benne? 
- Tudnék róla, ha több lenne köztük. Manuel biztos mondta volna, én pedig nem titkolóznék előtted.
- Nem tudom Giulia. Ha láttad volna őket együtt, nem biztos, hogy te is így gondolnád. 
- Mellesleg ha már ennyire kiakadtál miért nem mentél oda köszönni neki? 
- Elég hülyén jött volna ki a lépés. Így is szinte vonszolnom kellett Nellat, hogy feltűnés nélkül jussunk ki. 
- De dinka vagy! - nevetett fel. - Holnap Manuel elvisz a mérkőzésre én meg vigyázok a lányodra, ha neked így megfelel. 
- Eredetileg az egyik szomszédlányt kértem volna meg, de...
- Figyelj, úgyis összekell szoknunk, amíg nem leszel itthon. Ne aggódj. Majd főzők neki valami finomat. Mellesleg a lányt valami Ludovicanak hívják. Influencer és van egy saját Youtube csatornája is. Azt hiszem, a héten a csapat körül sündörög, mert valami videót készít róluk. Ne aggódj, a többiekkel is beszélget nem csak Stephannal. 
- Rendben, de te akkor sem láttad azt, amit én, és..
- Chiara állítsd le magad! Holnap elmegyünk hozzád fél nyolcra, majd Manuel elvisz a meccsre. 
- Köszönöm. - hálálkodtam. - Most viszont lerakom. Holnap majd találkozunk.
- Jó, én is megyek. Kérlek, ne agyald túl a dolgokat, mert semmi értelme.
- Ezt nem tudom megígérni, de köszi. Holnap várlak benneteket. Szia. - köszöntem el, majd miután leraktuk a kagylót már csak lányommal töltöttem a nap további részét. Hétfőn nagy volt a pörgés, így kevés időm volt az estére gondolni, ám munka után már eléggé ideges voltam. Tudtam sokkal jobban kell kinéznem, mint bármikor máskor. Nellanak kézilabda edzése volt, így bőven volt időm készülődni a saját csendességembe. Megmostam a hajam, és egy apró vékony kék szálat raktam bele, ami csak annyira volt feltűnő amennyire kellett majd miután magasra felkötöttem szorosan befontam. A sminkem is visszafogottabb lett eltekintve a vörös ajkaimtól. Bíztam benne, hogy Stephan a beszélgetésünk után megcsókol és eljön velem valamerre. Ha ma nem is, de holnap és újra megbeszéljük a történteket. Kivettem egy mélyen dekoltált fekete fűzős felsőt, amit apró csipke minták díszítettek mellrésznél alulra pedig a fekete bőrnadrágomat kaptam. Lábamra egy magas sarkú piros csizmát húztam, és színben hozzá illő kabátot. Befújtam magam egy leheletnyi parfümmel, és mire Nella hazaért már én is teljesen felöltözve nézegettem magam a tükör előtt. 
- Hú de csinos vagy. - mért végig. 
- Köszönöm kicsim. Ugye ellesztek Giuliával? 
- Persze, hogy el. Majd nézünk valami jó filmet, vagy valami. 
- Jó, akkor most csináld meg a leckét, hogy mire itt vannak már ne keljen azzal foglalkozni. 
- Okés! - pattant fel a székből majd besietett a szobájába. A telefonomon a Stephannal közös képeinket nézegettem mikor csöngettek, és nagy hanggal barátnőm és Manuel léptek be. 
- Wow nem mondták, hogy nem a kuplerájba mész? - csipkelődött azonnal a szöszi lány. 
- De hülye vagy! Nem is nézek ki kurvásan.
- Inkább figyelemfelkeltőnek mondanám. - Védett meg Manuel. 
- Persze pasi szemmel más nyilván, de akkor is. Merre van Nella? - nézett körbe a lány. 
- A szobájába tanul, de mi nem megyünk? - fordultam Manuelhez és úrrá lett rajtam az izgalom. - A meccs előtt vagy utána megyünk oda hozzá? Szerintetek melyik időpont lenne jó a beszélgetésre? 
- Előtte ne, mert akkor azon fog pörögni, és nem  tud majd koncentrálni. - magyarázta Manuel és igazat kellett adnom neki. Elköszöntem Nellatol, és már azon kaptam magam, hogy a stadionban ülök, és drukkolok a fiúknak. Stephan sajnos nem volt a kezdőbe, és az eredmény is döntetlenre állt még a második félidő kezdetén is. 
- Most cserélik be Stephant! - mutatott a kivetítőre Manuel. 
- De jó, remélem jól játszik majd! - kulcsoltam össze kezem.
- Ideges vagy? - pillantott felém, és sapkáját kicsit fentebb tolta fején. 
- Igen, mert nem tudom, mit kéne mondjak. Mikor beteg voltam eljött és azt mondta másnap meglátogat, de nem jött, és nem is hívott. 
- Elég sűrű a programjuk most. Minden héten vagy bajnoki, vagy Bajnokok Ligája mérkőzést játszanak, és ott van a heti két kötelező edzés, és a csapattal való kötelezettségek is. Interjúk, fotózások, ilyesmik. Nem fért bele neki most, hogy hozzád szaladgáljon. Sajnálom, de fontosabb neki a munka. 
- Érdekes azért kávézgatni csak ráér mással. - fintorogtam, de mivel Manuel nem értette miről van szó így elmeséltem neki, hogy láttam Stephant tegnap. Manuel persze csak a fejét ingatta, de egy szóval sem mondta, hogy nincs köztük semmi, így újabb kétségek között maradtam. A mérkőzést végül 2-1-re hozta a Róma így újabb három ponttal lett gazdagabb a csapat. 
- Akkor lemegyünk végre? - türelmetlenkedtem. 
- Menjünk, de kérlek, ne idegesíts fel, és...
- Hé, én csak beszélgetni akarok vele! - vágtam mérgesen szavába.
- Rendben, de éppen kezdi kiheverni a történteket, és nem akarom, hogy újra odajusson. Te nem láttad mennyire kibukott és milyen szarul festett miattad Chiara! Ő a testvérem, aki bízott benned, és szeretett. Elhiszem, hogy sajnálod és talán nem a te hibád volt, de akkor is fájt neki. - magyarázott miközben az öltözők felé igyekeztünk.
- Én is rémesen éreztem magam, ha ez megnyugtat. 
- Jó nyilván. - nézett mélyen a szemembe és már kedvesebb hangon folytatta. - de ő akkor is az öcsém és szeretném, ha boldog lenne. Az sem érdekel, ha veled, mert melletted nyugodtabb. 
- Köszi, ez kedves volt. - fintorogtam. 
- Tudod, hogy hogy értettem. Szeret téged, ezt én is tudom, de nála hosszú folyamat ez a megbocsájtás dolog. Á ott is van. - vidult fel arca nekem pedig nagyot dobbant a szívem, ahogy megláttam. Nagyon jóképű volt még félig mezben félig pedig már egy fehér- fekete mintás pólóba.  Először észre sem vett, mert csak Manuellel beszélgetett, én pedig nem akartam őket megzavarni.
- Most beszaladok átöltözni, és.. - nézett rám és tekintetéből meglepetést olvastam ki. - Szia Chiara. Nem is láttam, hogy itt vagy. Nagyon csinos vagy! Kivel jöttél? 
- A tesóddal. - léptem közelebb hozzá. - Gratulálok az eredményhez. 
- Köszi, bár nem tettem hozzá sok mindent. 
- Ugyan ne szerénykedj. Tudnánk beszélgetni kicsit? - húztam arrébb, de ő elengedte kezem.
- Annyi, hogy beszaladok és rendesen átöltözök. - nézett ránk, és már ott sem volt. Igyekeztem nem túlagyalni a dolgokat, és magamba újra átgondoltam mit fogok mondani. Miközben Stephan átöltözött én Manuellel beszélgettem. Bár barátnőm által ismertem meg, de az évek alatt egyre jobb lett viszonyunk, amit elmélyített Stephannal való kapcsolatom. Igazat adtam neki abban, hogy a testvére mellett áll. Éppen Kínáról beszélgettünk mikor újra megjelent Stephan immáron felöltözve, és egy nagy táskával a kezébe. 
- Nem mész a többiekkel? - érdeklődtem.
- Nem, hazamegyek. Holnapután úgyis találkozunk. - osztotta meg és kisimította még nyirkos haját arcából. Manuel finoman arrébb vonult, hogy másokkal társalogjon, így ketten maradtunk. 
- Remélem nem baj, hogy én is kijöttem. 
- Nem, csak nem számítottam rád, mert tudod én..
- Csütörtökön Kínába megyek, és előtte mindenképpen beszélni szerettem volna veled. 
- Miért mész Kínába? - lepődött meg, és végre rám emelte szép szemeit. 
- Egy tetováló konferenciára vagyok hivatalos, aminek nagyon örülök. Csak pár nap az egész.
- Ki vigyáz addig Nellara? 
- Giulia felajánlotta, hogy addig náluk lehet. Tényleg csak pár napról van szó. Csütörtökön megyek, és talán már hétfőn itthon vagyok. Attól függ, hogy nézzük az eltolódást. - mosolyogtam, de ő csak bólogatott, így egy nagy levegő után belekezdtem az igazi mondandómba. - Igazából azért jöttem ki, mert hiányoztál, és látni akartalak. Nem jöttél el másnap mikor ígérted, és nem is kerestél sehogy. 
- Elég sok volt a dolgom, és sűrű a program.
- Stephan én nem szeretnék úgy elmenni, hogy nem tudom mi lesz velünk, és nem akarok egy olyan dolog miatt vezekelni tovább, amiről nem is tehetek. Legalábbis nem szándékosan.
- Nézd én...
- Még nem fejeztem be! - állítottam le gyorsan, mert mindent leakartam darálni, ami még az eszembe és a szívembe volt. - Szeretlek, és veled akarok lenni. Ez a pár hét nagyon rossz volt, mert nem tudtam semmit csinálni, és minden rád emlékeztetett. Mondd meg, mit kéne még tegyek, hogy megbocsáss nekem Stephan? Talán én nem hiányoztam neked? Nem jutott eszedbe, hogy felhívj, vagy el gyere a szalonba, és megbeszéljük a dolgokat? 
- Chiara ezt nem itt kéne megbeszélni! 
- Akkor menjünk el valahova most, vagy gyere el hozzám! Ott nyugodtabb környezetbe leszünk. 
- Most nem mehetek. - pillantgatott ide- oda. - de talán..
- Szia Stephan! - ölelte át az ismeretlen szőke lány. 
- Ludovica te meg? - jött azonnal zavarba focistám, mire Ludovica felnevetett és rájöttem, hogy ő az akivel Stephan a kávézóban találkozott. - Azt hittem, hogy a bárba találkozunk.
- Úgy volt, de minek várjak ennyit? - játszott a hajával és egy értetlen pillantást küldött felém mire kinyújtotta kezét, hogy bemutatkozzon. - Ludovica.
- Chiara, és... 
- Ő a volt barátnőm és a sógornőm legjobb barátnője. - magyarázkodott Stephan és szíven szúrt a volt barátnő megnevezés. 
- Örülök, hogy találkoztunk. Én pedig egy interjú sorozatot készítek a csapattal, de Stephanról sokkal több anyag kell, hiszen a női nézőim odáig vannak érte. Mondjuk, ezt megtudom érteni. - pajkoskodott én pedig legszívesebben arcon csaptam volna, vagy megráncigálom vörös ruhájánál fogva. A tervezett nagybeszédemből szar se lett miatta és mivel Manuel visszaért így muszáj volt indulnunk. Az úton, nem sokon múlt, hogy ne sírjam el magam csalódottságom miatt, amit miután barátnőmet megláttam kitört belőlem. Szerencsére Nella már aludt így könnyebben önthettem ki szívem szöszi barátnőmnek. Giulia persze továbbra is nyugtatott, hogy nincs köztük semmi, de én már nem voltam ebben ennyire biztos. 
A héten már nem mentem be dolgozni, mert az utazással kapcsolatos papír és egyéb ügyeket intéztem. Kineveztem helyettesemmé a legrégebb óta velem dolgozó lányt, és bíztam benne, hogy pár nap alatt nem teszi tönkre. Igyekeztem olyan dolgokat beszerezni, amik hasznosak lehetnek az utazás, és az ottani tájékozódásba. A hotel ahol megszálltam nem volt messze a kiállítás helyszínétől, de úgy tudtam nem sok minden van kiírva angolul, olaszul meg pláne. A nyelvi nehézségek miatt is tartottam, de úgy voltam vele, ha baj van, majd felhívom Carlot. Egy röpke ötletnél még az is megfordult a fejembe, hogy tolmácsként elhívom magammal, de inkább elvetettem az ötletet, mert nem akartam újra érzelmi hullámvasutat egyikünknek sem. 
Szerdán Nella nem ment iskolába és edzésre sem, mert úgy éreztük mindkettőnknek szüksége van egy anya- lánya nagy beszélgetős napra. Jó sokáig aludtunk, ételt rendeltünk és pizsamába meséket és nagyon romantikus filmeket néztünk. Szépen befontam a haját, és mindent újra átvettem vele többször. Bepakoltam bőröndjébe.
- Mikor indul a géped anya? - huppant mellém mikor az indulást és az átszállásokat jegyzeteltem. 
- Holnap reggel hétóra előtt egy kicsivel, és nagyon késő este érek oda. 
- Végig egy repülőn ülsz majd? 
- Nem kicsim kétszer átfogok szállni. Egyszer itt, és itt. - mutattam a térképen az utat. 
- Nagyon messze leszel. - szomorodott el. - nagyon fogsz hiányozni. 
- Te is nekem, de már kedden újra találkozunk. Egy hét sem fog eltelni, és már újra együtt leszünk. Megígérem, hogy hozok valami tuti eredeti ajándékot is. Viszont most mennünk kéne. Nem lenne jó későn beállítani Giuliáékhoz. 
- Jó rendben. - egyezett bele, de szemei még mindig könnyesek voltak, így közelebb húztam magamhoz. 
- Nella nem lesz semmi baj. Tudom, hogy még sosem voltunk ennyire és ilyen sokáig távol egymástól, de amint tudok telefonálok, vagy üzenetet küldök. Tudom, hogy jól fogsz viselkedni, és büszke lehetek rád ugye? 
- Igen anya. - törölte meg szemeit, és egy édes mosolyt küldött felém. Barátnőmék kedvesen fogadták kislányomat, ami nagyon jól esett. A szívem hatalmasat dobbant mikor Stephan jött le a lépcsőn. Nella azonnal hozzászaladt és átölelte. Igyekeztem tudomást sem venni róla, és csak a szöszi lánnyal foglalkoztam.
- Nyugi ne izgulj! - fogta meg kezem. - minden rendben lesz. Te most menj haza és pihend ki magad a nagy utazás előtt. 
- Ne is mondd! Majdnem egy nap az út, és attól félek, valamelyik gép késik és nem érem el a csatlakozásokat. 
- Erre ne gondolj! Élvezd ki, hogy egyedül leszel most egy kicsit, és azzal foglalkozol, amit szeretsz. Ügyeskedj és járj nyitott szemmel. Fejleszd magad, hiszen ez a legfontosabb. Ja és a kapcsolatok. Mindenkinek add oda a névjegykártyád. 
- Úgy lesz. Köszönöm Giulia neked is Manuel. - öleltem át őket. - Minden jót Stephan. - léptem ki tőlük. Már majdnem a kocsimhoz értem mikor Stephan hangját hallottam a hátam mögül. 
- Chiara várj, kérlek! Beszélnünk kéne! - ért utol.
- Stephan nekem mennem kell. Ezer a dolgom.
- Én csak megakarom magyarázni, ami a stadionba történt. – állt az ajtóm elé.
- Nem kell magyarázkodnod. Ludovica nyilván megértette, hogy én a volt barátnőd vagyok. - nyomtam meg a volt szót. 
- Nem így akartalak bemutatni, csak így jött ki. 
- Én mindent elmondta neked Stephan! Ezerszer bocsánatot kértem, de te még mindig nem tudod, mi van, én pedig belefáradtam a bizonygatásba. Szeretlek, és még mindig hiányzol, de ez a tökölés nekem nem jön be. Vigyázz magadra. - ültem be kocsimba, és könnyes szemmel vezettem haza. Otthon egy forró fürdőt engedtem és kinyitottam egy üveg bort. Furcsa volt ez a magány, de jól is esett kicsit. Bekapcsoltam egy filmet, és bekuckóztam a televízió elé. Talán elbóbiskolhattam, mert egyre erősödő kopogásra lettem figyelmes. Azonnal Nella jutott eszembe, és sietve szaladtam a bejárathoz, ám az ajtóba olyan személy állt, akire nem számítottam. 


4 megjegyzés:

Mindenütt jóóó - Travel blog írta...

Hú, kíváncsi leszek a folytatásra!
Boldog karácsonyt! :-)

Andrea írta...

Köszönöm hogy írtál. Nagyon jól esik. Boldog karácsonyt 🎄 hamarosan hozom a következő részt. 😊

Mumo írta...

Boldog karácsonyt és BUÉK!🎉 Örülök, hogy volt idő, meg ihlet! Nagyon várom a következő részt, üdv!

Andrea írta...

Sza!! Nagyon örülök, hogy újra írtál. Nagyon jól esett, és köszönöm! Neked is Kellemes ünnepeket, és Boldog új évet. Már írom a következő részt, szóval hamarosan kikerül. :).