Lili: Már korán
reggel talpon voltam, és a napi teendőimet futtattam át fejben. Először is
Evelinával fogunk találkozni, akit még sem személyesen, sem pedig telefonon nem
ismerhettem meg. Zlatan szerint nagyon kedves és segítőkész, és nem kell, hogy
aggódjak. Igazából nem Evelina miatt aggódtam, hanem azért, hogy a nő időben
elintézze az esküvőt. A milánói mini kiruccanásunk után már én is úgy
gondoltam, hogy egy másodpercet sem akarok várni, és legszívesebben azonnal
hozzámentem volna szerelmemhez. Úgy éreztem, újra egymásra hangolódtunk, és már
nem gondolkoztam a hazaköltözésen. Gyorsan megetettem Jaffát, és miután a kutya
jóllakottan nyalogatta a száját, kiengedtem egy kicsit levegőzni. Maya és
Alexander még aludt, Zlatan pedig szokásához híven az edzőteremben kondizott.
Igyekeztem én is visszafogni magam, és nem kritizálni, hogy ott tölti a legtöbb
idejét. Büszke voltam rá, hiszen a decemberi időszakban sokat adományozott
olyan családoknak, akiknek kevesebb jutott mindenből. Sőt, tudtommal jövő héten
pár csapataggal a Manchesteri Alapítvány jóvoltából kórházi látogatást
terveznek. Biztos voltam benne, hogy a gyerekek nagyon fognak örülni, ha
meglátják a játékosokat, és a sok-sok ajándékot, amiket nekik szántak. Az alapítványon
keresztül pedig családilag is átutaltunk egy nagyobb összeget, hiszen a
jótékonykodást én is fontosnak tartottam. Hálás lehettem a sorsnak, hogy csak
ritkán kellett szűkölködnöm, hiszen tudtam, milyen borzasztó érzés az, mikor
arról kell dönteni, hogy mennyi ételt vegyek, hogy ki tudjam fizetni a számláimat.
Megnéztem az alvó kisfiamat, és lesiettem Zlatanhoz, hogy megsürgessem kicsit,
mert nem akartam elkésni a megbeszélt időpontról.
- Zlatan,
itt vagy? - léptem be, az edzőterembe, ahol szerelmem ült az egyik fitnesz
labdán.
Kezében vizes palack, nyakába sötét törölközőt terített.
- Szia
Lili, itt vagyok. Kicsit pihenek.
-
Rendben, nem akarsz átöltözni? Nemsokára indulnunk kell, hogy találkozzunk
Evelinával. - huppantam le én is mellé, és ahogy ránéztem, kicsit megijedtem
arcától. Szemei sokkal beesettebbek voltak, és sötét karikák éktelenkedtek
alatta. Úgy láttam, kicsit sápadt is, és hangulata eléggé szomorkás volt. -
Valami baj van?
- Nem,
csak pihenek.
- Ettél
ma már valamit?
-
Megittam a turmixot, és ettem egy kis gyümölcsöt.
- Valami
laktatóra gondoltam. Olyan furcsán nézel ki.
- Csak
nem aludtam jól az éjjel, mert sok mindenen járt az eszem. Reggel pedig mikor
bírtam volna, már csörgött az óra.
- Zlatan,
nem kellett volna felkelned. - fogtam meg kezét. - Inkább gyere, egyél valami
rendeset, és mára hanyagold az erőlködést. Nem akarom, hogy valami bajod legyen
az esküvő előtt.
- Na
igen, az esküvő. - húzta el furcsán a száját, amit nem értettem.
- Valami
gond van talán?
- Nem,
csak éppen azon járt az agyam, hogy ha összeházasodunk, a dolgok
megváltoznak.
- Igen,
de nem sok minden. Hiszen a szerelmünk ugyanolyan lesz, ha nem sokkal
intenzívebb.
- Mi van
akkor, ha nem Manchesterben akarok maradni jövőre, hanem esetleg... Amerikába
költöznénk át?
- Hogy
hova? - lepődtem meg, ami a hangomból is eléggé kivehető volt. -
Amerikába akarsz költözni?
- Tegnap
este, mikor az esküvőt beszéltük, felhívtam Davidet. Tudod David Beckham, mert
őket is szeretném meghívni.
- Igen,
és....
- Szóval
beszélgettünk a karrieremről, és azt tanácsolta, hogy fontoljam meg Amerikát.
Mármint az MLSZ-t, mert szerinte jó lennék ott. Csapatnak pedig természetesen
az LA Galaxyt ajánlotta.
- Zlatan,
de még esélyesek vagytok a BL győzelemre is! - álltam fel, és idegesen a
hajamba túrtam.
- Igen,
de szerinted mennyi az esélye, hogy megverünk egy Real Madridot, vagy egy
Barcát? Vagy, hogy egyáltalán továbbjutunk? Semmi, és valljuk be, eléggé
gyászos most a helyzet. A szerződésem az év végén lejár, és az United lehet még
a B.L-be sem fog bejutni jövőre.
- Akkor
ott az EL.
- NEM!
Nem akarom lentebb adni... játszani akarok és győzni.
- Zlatan,
még fel sem épültél teljesen, így ne haragudj, de hiába edzel annyit, ha most
is fáradt vagy. Alig eszel és rengeteget fogytál. Neked erő kell, és nem csak
az, hogy órákig a futópadon dolgozol vagy súlyokat emelgetsz!!!! Azt a férfit
akarom látni, akinek csillog a szeme és boldog.
- Csak
akkor vagyok boldog, ha játszom és gólokat rúgok. Az edző világosan elmondta,
hogy jelenleg nem számít rám még.
- Még! -
nyomtam meg a szót. - Hiszen ő is tudja, hogy nem állsz rá készen.
- Készen
állok! - nézett rám és szemeiből hatalmas elszántság tükröződött. - Készen
állok, hogy játsszak, és ha itt nem, akkor majd máshol. Felhívtam Minot is, ő
pedig támogatta a klubváltásomat.
- Nyilván
támogatta, hiszen újra teletömheti a zsebeit általad.
- Megint
hülyeségeket beszélsz. Mino nem olyan.
-
Fogalmam sincs, mivel tud így átverni, de nagyon jól csinálja! - dühöngtem, de
mikor lenyugodtam, megfogtam kezét, és megsimogattam kicsit még verejtékes
arcát. - Visszatérve Amerikához. - kezdtem és vettem egy mély levegőt. - Ha
menni akarsz, én nem tartalak vissza téged.
- Komolyan
mondod?
- Igen.
Akármi is lesz, veled tartok. Én bárhol tudok fotózni, és nálam nincs
korosztályos időkorlát. De neked már nem sok időd van a fociban, és ha ehhez
Los Angelesbe kell menni, akkor legyen, de annyit ígérj meg, hogy nem döntesz
nélkülem, és időben szólsz, ha eldöntötted. Világos?
-
Világos. - mosolyodott el.
- Pár hét
múlva házasok leszünk, a döntéseket pedig közösen kell meghozni, de tudd,
melletted állok és támogatlak, mert semmi nem érdekel, csak az, hogy veled
legyek. Ha pedig nem itt, akkor máshol. Szeretlek Zlatan!
-
Köszönöm Lili, ez most kibaszott jól esett. - szorított magához, majd forrón
megcsókolt. - Szeretlek, és már nem is fogok a lakodalom miatt parázni.
- Azt jól
teszed, de most csipkedd magad, mert elkésünk Evelinától.
- Rendben,
csak lezuhanyozom. Nem akarsz csatlakozni? - kacsintott rám, de én csak a fejem
ingattam.
- Most
nem lehet. Inkább elkészítem a ruháidat, és megnézem a fiunkat. Siess! – szóltam,
majd kicsit zavaros fejjel kiléptem a teremből.
Evelina: -
Üdvözöllek Evelina! – libbent be a kávézóba Lili, mögötte lassú léptekkel követte
őt Zlatan.
Gyors kézfogás után helyet foglaltunk, ők pedig azonnal a
fotelokba ültek. Zlatant már többször láttam játszani a pályán, férjem, Juan
Mata oldalán, és a stadionban is többször összefutottunk. Jövendőbeli
feleségével azonban még sosem találkoztam. Magyar származású, igazán megnyerő,
csinos nő, boldog párként ültek le velem szemben.
- Nos, elnézést, hogy így decemberben zaklatunk, de mi most
szeretnénk az esküvőt. Remélem, tudsz ebben segíteni. Mata említette, hogy
milyen remek esküvőket szerveztél.
- Ugyan, de nagyon köszönöm, hogy rám gondoltatok. Mikor
lenne az esküvő időpontja? - Lili és Zlatan egymásra néztek.
- Mi december 29-ére gondoltunk.
- Elég közeli az időpont – mosolyogtam.
- Sejtettük, hogy probléma lehet ebből, de mi mindenképp
szeretnénk még idén összeházasodni – jelentették ki, majd egymás kezét megfogva
újra szerelmes pillantásokat vetettek a másikra.
- Nos, minden tőlem telhetőt megteszek, hogy csodás legyen
az esküvő. Azt kérném elsősorban, hogy a vendéglistát e-mailben küldjétek el
nekem. Esetleg olyan kéréseket, mint ételallergia, vegetáriánus étkezés,
ilyesmi. Mindent figyelembe kell vennünk. Továbbá, hogy milyen ételekre
gondoltok. Úgy tudom Lili, te magyar vagy. Az jutott eszembe, hogy be lehetne
csempészni magyaros ételeket – a hölgy szeme felragyogott.
- Remek ötlet. Természetesen támogatom – Zlatan is
bólogatott. Elővettem lilás naplómat, amelybe felírtam a jövendőbeli házasok
kéréseit. Zlatan és Lili nem mindig értettek egyet a vendégek számában, de
adtam nekik egy pár napot, hogy ezt átgondolják.
- Nagyon hálásak vagyunk, hogy megszervezed az esküvőt –
mondta Lili, amikor búcsúzkodtunk.
- Teljesen szabadkezet adunk neked Evelina. Sajnos a
gyermekünk miatt, illetve az én elfoglaltságom miatt nem igazán tudunk a
szervezéssel is foglalkozni.
- Ne aggódjatok, elintézek mindent. Igyekszem a legjobb
esküvőt megszervezni nektek.
- És diszkréciódat is kérhetjük, ugye?
- Természetesen – válaszoltam.
- Semmi sajtó. Elégszer meggyűlt a bajunk a fotósokkal –
nézett Zlatan Lilire, majd rám.
- Megértelek Zlatan. Mindent megteszek, hogy az legyen
életetek legszebb napja – mosolyogtam, majd kezet fogtunk. Lilivel
elérhetőséget cseréltünk és megígérte, hogy a hét végéig átküldi a
vendéglistát. Azt hiszem, fel van adva a lecke, hogy a pár legszebb napja
legyen december 29-e. Este, miután hazaértem, azonnal az internetet
kezdtem el böngészni, hogy a helyszínt kiválasszam. Szerencsére Zlatan és párja
mindenben szabad kezet adott, ami megkönnyítette a dolgom, mert szeretem magam
szervezni az esküvőket. Nyilván a kéréseket mindig figyelembe veszem.
Juan nem értette, miért ülök még éjjel kettőkor is a laptop előtt, de
alig tudtam figyelni rá. Elmeséltem, hogy Zlatan megkeresett és az esküvőjét
szervezem. Juan nagyon örült, de látva, hogy mennyire izgatott vagyok a témával
kapcsolatban, nem zavart tovább. A legnagyobb problémát az idő rövidsége
okozta. Egy olyan helyet kellett találnom, ahol nyugodtan elférnek a vendégek,
illetve meg is tudnak szállni az esküvő napján. Reggel, ahogy tovább kutakodtam
illetve telefonáltam rájöttem, hogy arra a hétvégére elég sok a foglalás
Manchesterben, ezért a külterületen rábukkantam egy hotelra, ami számomra
nagyon szimpatikus volt, és már el is képzeltem Lili és Zlatan esküvőjét a
képek alapján. Azonnal elküldtem Lilinek a helyet, nem sokkal később vissza is
írta, hogy tetszik neki, foglaljam le. Rögtön telefonáltam a hotelnek, akiknek
elmondtam a terveket és kinek az esküvőjét, szervezném a helyszínen.
Szerencsére készségesek voltak, rögtön beleegyeztek, megbeszéltük a részleteket
és azt, hogy hétvégén a pontos létszámmal telefonálni fogok.
Lili: A napok egyre gyorsabban fogytak, én pedig egyre
izgatottabb lettem. A menyasszonyi ruhámat egy neves manchesteri ruhatervező
kreációja alapján választottam ki. A helyszínt először Coolen ajánlotta, és
szerencsére végig mellettem volt, és jó tanácsokkal látott el. Mivel nem vagyok
az a tipikus csajos csaj, már előre leszögeztem, hogy semmiképpen nem lesz
habos-babos, vagy túl gyöngyös a ruhám. A ruhatervező egy negyvenes évei elején
járó mosolygós nő volt, aki azonnal barátsággal fordult hozzám.
- Üdvözlöm Lilien, a nevem Stephanie Allin és köszöntöm a
szalonunkba, és persze Szia Coolen, hogy vagy?
- Jól, köszönöm. Kicsit sok a munka, hogy egyel több gyerek
lett a házban, de megvagyunk. Wayne is elvan az új csapatával.
- Ennek örülök. - mosolygott rá a nő, majd felém fordult. -
Szóval maga lenne a menyasszony?
- Igen, de lehetne, hogy tegeződjünk? - kértem gyorsan, és
a nő készségesen bólintott.
- A férjjelölt pedig Zlatan Ibrahimovic.
- Igen. - bólintottam, és egyszerre nagyon büszke voltam,
hogy végre eljutottunk idáig.
- Remek, akkor majd neki is kell valami öltöny, de persze
az egyelőre ráér. Most te vagy a fő, hiszen az esküvőn leginkább a
menyasszonyra figyel mindenki. De lássuk csak, vannak elképzeléseid? Nézegettél
már ruhákat? - érdeklődött és elővett egy vajszínű füzetet, miközben a
kényelmes fotelekhez invitált.
- Igazából még nem, de azt már biztosan tudom, hogy nem
szeretnék túldíszített ruhát, vagy olyat, ami nagyon habos. Inkább az egyszerű
fazonúakat részesítem előnyben.
- Semmi túldíszítettség. - jegyezte fel.
- Igen, és valami könnyű anyagúra gondoltam. Tudom, hogy
téli esküvő, de nem leszünk a szabadban, egyszer sem.
- Egy kicsi minta sem lehet rajta?
- De, persze lehet, csak ne legyen sok. A kevesebb több
elve legyen a fő.
- Értettem, akkor akár megtekinthetnénk pár darabot.
Gyertek! - vezetett be egy szobába, ahol tömérdek ruha sorakozott a kirakott
ruhafogasokon. Stephanie odahívatott két fiatalabb lányt, akik sorra hozták a
szebbnél szebb ruhákat. Mindegyikbe igyekeztem belebújni, és megnézni magam a
tükörben. Az összes nagyon tetszett, hiszen mindegyikben volt egy-egy olyan
dolog, ami különlegessé tette, és sajnos elég nehéz volt választanom. Úgy
éreztem, sosem fogom megtalálni álmaim ruháját, mikor Stephanie egy különleges
csomagolásba bújtatott ruhát húzott elő. A hófehér ruhát csupán csak egy masni,
és az alján végigfutó ezüstös csík tette különlegessé, én mégis úgy éreztem, ez
lesz az. Pántos része mély dekoltázsban végződött, amiről tudtam, hogy
Zlatannak tetszeni fog. Alig vártam, hogy felpróbáljam, majd mikor a tükör
előtt álltam, úgy gondoltam, tényleg megvan a ruhám.
- Ez csodálatos! - ujjongott Coolen, én pedig egyetértettem
vele. Még sosem éreztem magam ennyire szépnek, mint ebben a ruhában.
- Gyönyörű vagy, Lilien! - tette hozzá Stephanie is.
- Ez igazán tetszik. - néztem rá, és úgy éreztem, örömömben
elsírom magam. - Azt hiszem, megtaláltam a nekem való ruhát.
- Nagyon jó választás, hiszen még senki sem viselte előtted
ezt a modellt. Szóval te lehetsz az első.
- Talán lehetne a masni piros? Meg tudjátok oldani? Ugyanis
az esküvő színei a piros-fehér lesznek. Nyilván Zlatan miatt, hiszen az
Unitedben játszik.
- Természetesen megoldjuk, az átalakításnál ezt is
beleírom. Akkor eldöntötted?
- Igen, ez lesz a ruha! - bólogattam bőszen, és
legszívesebben azonnal küldtem volna egy képet szerelmemnek, de tudtam, nem
lehet. Az ára sem érdekelt, sőt még vettem egy hozzáillő cipőt, kesztyűt és
fátylat is.
- Akkor a jövő héten találkozunk a ruhapróbán. - köszönt el
tőlem Stephanie. – Kérlek, szólj Zlatannak, hogy neki is kell egy öltöny.
- Mindenképpen el fog jönni, még a héten. - biztosítottam,
és a kiegészítőkkel megrakott szatyrokkal együtt kiléptünk a friss téli
levegőre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése