4/13 ⚽️Tervezgetés...csak ketten⚽️

Sziasztok! Először is KÖSZÖNÖM, hogy már 25-en vagytok!💓💖 Nagyon jól esik, és hihetetlen boldoggá tesztek mindig. Köszönöm azt is, hogy válaszoltatok a kérdésre, amit feltettem. Szerintem jó lett a statisztika, és igyekszem az alapján dönteni. Köszönöm a hozzászólásaitokat is, mert ezzel is csak motiváltok! 

Cserébe hoztam nektek egy új részt, és remélem olyan cukinak találjátok mint én. Nagyon szerettem írni, szóval jó olvasást nektek. Puszi: Andrea. 😍😚

Lili: A beszűrődő napfény megvilágította az egész szobát, ami olyan kellemes hangulatot árasztott. Kinyitottam a szemem és egy nagyot nyújtóztam, majd átnéztem magam mellé, ahol az ágy üresen tátongott. A bőröndömből kivettem pár ruhadarabot, és a hang irányába indultam. A konyhába megtaláltam szerelmemet, aki kávékészítéssel foglalatoskodott. 

- Jó reggelt kicsim! - mosolygott és adott egy puszit. 

- Még nem mostam fogat, bocsi. - vágtam rá gyorsan, és éreztem, hogy belepirulok a mondatba. 

- Nem baj, előbb igyál egy kávét. Most lett kész. Mit kérsz hozzá? Tej, tejszínhab? 

- A tej maradhat, a tejszínhabot pedig inkább használjuk el másra. - kacsintottam rá pajkosan, ő pedig vette a célzást. 

- Akkor minek igyunk kávét, ha úgyis az ágyban kötünk ki? - nézett rám, ahogy lerakta a csészét az asztalra, én pedig két kanálka cukrot raktam hozzá. 

- Jobban felpörgünk. - nevettem fel, szerelmem arca pedig egy mosoly után megkomolyodott. 

- Szeretnék veled beszélni arról, amit tegnap felhoztam. 

- Az esküvőről? - fogtam meg kezét - Mit szeretnél mondani? 

- Csak azt, hogy én tényleg komolyan gondolom, de nem akarom, hogy kényszernek érezd, Lili. Figyelj, én már elmúltam harminchat éves, és nem akarok mást, csak jobbá válni a munkában, és jobbá válni férjként és apaként. De ehhez kellesz te is, hogy ki tudjak teljesedni. Szóval ha nemet mondasz, azzal sem lesz gond, de mondd meg most. Ha újra beijedtél, nem zavar, és akkor véglegesen elfogadom, hogy mi már csak élettársak leszünk, és soha nem válik úgymond hivatalossá a kapcsolatunk. Melletted akarok kikötni és... 

- Istenem, annyira hülye vagy! - pattantam fel a székről, és az ölébe ültem. Szorosan átöleltem és forrón megcsókoltam. - Hogy mondhatsz ilyesmiket? Nem ijedtem be, csak a tervünk nem biztos, hogy beválik, de ha másképpen nem, akkor januárban egybekelünk. Lesznek csodálatos dekorációk, hatalmas fények, szuper zene, ami romantikus, de azért annyira nem nyál, és azok az emberek, akik fontosak a számunkra. Egy szuper parti lesz, amit életünk egyik legszebb napjaként könyvelhetünk majd el. Alig várom, hogy elegáns öltönyben lássalak, és ha gondolod, már azonnal kezdhetjük is a szervezkedés. 

- Biztos?

- Sosem voltam még semmiben ennyire biztos, szívem. - néztem bele mogyoró szemeibe.

- Akkor felhívom Juant, hogy adja meg Evelina számát. 

- Ő az esküvőszervező? - érdeklődtem, ahogy visszaültem helyemre, és a kávémat kortyolgattam. 

- Igen, és nagyon jó. Szuper esküvőket szervezett már le, Londonban, Manchesterben és más városokban is. 

- Rendben. - bólintottam. - Mennyi legyen a keret? 

- Lili, határ a csillagos ég! Nem számít a pénz, hiszen szerencsések vagyunk, mert mindent ki tudunk fizetni, amit csak akarunk.

- Jó, de a ruhámat én fizetem. A saját pénzemből. - szóltam, és örültem, hogy Zlatan beleegyezett. 

- De ugye tudod, hogy a házasság után a vagyon összeadódik? 

- Nem gondolnám. 

- Lili, kérlek ne legyünk külön kasszán. Ami az enyém, az a tiéd is. 

- Jó, de házassági szerződés akarok. 

- Mikor akarsz válni? - Húzta fel szemöldökét, én pedig nem értettem a kérdést. 

- Miért akarnék elválni?

- A házassági szerződés a válás előszobája. Felesleges hülyeség, hiszen tudom, sosem semmiznél ki. 

- Lehet, hogy félre ismersz, és egész végig csak erre játszottam. - vicceltem. 

- Ha erre játszanál, akkor már több éve a feleségem lehetnél... ja, nem, bocsi az exfeleségem. Ismerlek már és tudom, nem tennél ilyet sosem.

- Én is ismerlek már Zlatan.

- Ennek ellenére a mai napig mellettem állsz, amit köszönök. 

- Tudom, hogy milyen kedves és figyelmes vagy. Az pedig, hogy a sajtó felé mit mutatsz, csak sokkal jobban bejön. Elvégre imádom azt a Zlatant is, aki néha beszól, és néha előjön ezzel az oroszlános dologgal. De most mennem kell tusolni és fogat mosni. Mi a program mára? 

- Nem tudom, teljesen kötetlenek vagyunk. Talán még a tesómékhoz is elnézhetünk.

- Örülnék neki. 

- De most felhívom Juant és elkérem Evelina telefonszámát. 

- Jó, tedd azt. - szóltam és indultam a tus alá. 

Zlatan: Míg Lili tusolt, gyorsan elkértem barátomtól felesége számát, aki szerencsére kis csörgés után felvette a telefont. Ismertem már őt annyira, hogy barátilag viszonyuljunk egymáshoz. Evelina nagyon szép, hosszú szőke hajú, kék szemű nő, aki már több éve együtt él csapattársammal. Úgy tudom, nagyon jól megvannak, és csak nagyon ritkán kerülnek a szennylapok borítójára. Juan pedig egy igazi középpályás, aki remekül kezeli a labdát. Amióta az Unitednél játszom, egész jó barátságba kerültem vele, és bár nem beszéljük ki a titkainkat, azért tudom, ha bajom lenne, segítene nekem. 

- Evelina Kamph! Tessék? - szólt bele egy csilingelő hang. 

- Szia, én Zlatan Ibrahimovic vagyok, és Juantól kaptam meg a telefonszámodat. Azt mondta, hogy most elvileg ráérsz. 

- Szia Zlatan! Miben segíthetek? - kérdezte és hallottam hangján, hogy meglepődött. 

- Azért hívtalak, mert egy fontos kérésem lenne feléd. 

- Miről van szó? 

- Azt hallottam, te vagy a legjobb esküvőszervező egész Angliában, és szeretném, ha segítenél nekünk megszervezni életünk nagy napját. 

- Igazán kedves vagy, köszönöm. Természetesen mindenben rendelkezésetekre állok. Mikorra tervezitek? 

- Még ebben az évben. – mondtam, mire a lány kicsit lefagyott, majd belekezdett.

- Ebben az évben? Az eléggé gyors, de mindent megpróbálok. Viszont most várok egy ügyfelet. Nem lenne baj, ha valamelyik nap összeugranánk és megbeszélnénk a részleteket? 

- Nem, holnaptól otthon vagyunk.

- Remek, akkor majd még összecsörgünk. Köszönöm, hogy rám gondoltatok. Szia, Zlatan. 

- Szia, Evelina. - Köszöntem el, pont akkor, mikor szerelmem lépett ki a fürdőből. Testét csak egy törölköző takarta, vizes haja pedig lelógott hátán. 

- Kivel beszéltél? 

- Csak Evelinával. Kicsit meglepődött mikor mondtam, hogy még ebben az évben el akarlak venni. 

- Nem csodálom. Ez eléggé gyors döntés. 

- Egy másodpercet sem akarok várni! - léptem közelebb hozzá, és lehúztam róla a törölközőt. - Mi lenne, ha bemennénk a szobába? 

- Most tusoltam. 

- Akkor azért van ilyen fantasztikus illatod. - fúrtam orrom hajába, férfiasságom pedig azonnal reagált erre.

- Nem úgy volt, hogy Helénáékhoz megyünk? 

- De, úgy volt, viszont az ebédidő még odébb van. - húztam egyre beljebb, míg végre elértem célomat, és újra ágynak estünk. 

Lili: Már tizenegy körül járt az idő,  de mi még mindig az ágyban feküdtünk, és az esküvőről beszélgettünk, és ahogy egyre jobban bele lendültünk, egyre jobb ötleteink lettek. Voltak dolgok, amikben nem egyeztünk, de szerencsére az időpontban teljesen biztosak voltunk. Ha minden jól megy, a nagy napra december 29-ig kell majd várni. 

- A nászutat is szervezni kéne. - nézett rám szerelmem, miközben én a mellkasán feküdtem. - Hova szeretnél menni? 

- Valami jóóó meleg helyre, ahol Alexander és Maya is jól érezheti magát. Mondjuk, elmehetnénk egy kis szigetre valahol a tenger közepén. 

- Én azt terveztem, hogy hazarepülünk. 

- Magyarországra akarsz menni? - ültem fel, mire mosolyogva ingatta fejét. 

- Nem, de ha szeretnéd oda is mehetünk. 

- Akkor hova akarsz menni? Svédországba? - húztam el a számat. 

- Igen. Töltsük ott a szilvesztert Lili, és mivel amúgy sem játszom továbbra sem, talán huzamosabb ideig is maradhatnánk. 

- Nem éppen egy meleg hely, de felőlem legyen. Maya biztos örülni fog neki, hiszen még a családjával is találkozhat. Elhívhatnánk őket a rózsaszín házba. 

- Nem szeretném, ha a nászutunkon sok ember lenne. 

- Zlatan, nem tudunk Maya nélkül meglenni, ha szeretnénk egymással is foglalkozni. 

- Igazad van, viszont akkor sem akarom, hogy átjáróházzá váljon a rózsaszín ház. Bár ha jobban belegondolok, nekünk úgyis csak egy hatalmas ágyra van szükségünk... és...

- Jaj, fejezd már be! Nem lehet mindig csak ágyban lenni, szóval indulás. - nógattam. 

- De a nászutamon igenis végig akarom dugni az időt!

- Nem vagy ép!! - nevettem fel. - Tessék felkelni! Ma már eleget lustálkodtunk. Gyorsan előkeresem az ajándékokat, összepakolok és mehetünk. Addig öltözz fel. 

- Mit vegyek fel, Lili? 

- Istenem, tipikus! - forgattam meg szemeim, majd Zlatannak is kivettem egy nadrágot és hozzá illő vajszínű felsőt. Amíg készülődött, én a teraszon csodáltam a várost, és nagyokat szippantottam a decemberi levegőből. Egyszerűen imádtam, hogy a lakás erkélyéről látni lehet Milánó fontosabb épületeit, többek között a stadiont és a dómot is. 

- Jó leszek így? - lépett ki Zlatan is miután felöltözött. 

- Tökéletes.

- Te is csinos vagy! Tetszik ez a kék. - utalt öltözékemre, ami egy királykék ruhából és egy vastag harisnyából állt. 

- Köszönöm. Mikor indulunk Manchesterbe? 

- Szerintem olyan három körül, de még felhívom Sarat. 

- Rendben. - szóltam és tekintetem újra a városra siklott. Annyira imádtam, és annyira szerettem volna, ha itt telepedünk le. 

- Valami gond van? Olyan szomorúnak tűnsz! 

- Nem, csak imádok itt lenni, és a tegnapi nap olyan jó volt. Imádom a fiamat, de legszívesebben sosem mennék vissza Manchesterbe. 

- Ide bármikor visszajöhetsz Lili. 

- Igen, de.... 

- Ugyanis ez a te lakásod! - mondta, én pedig úgy néztem rá, mint aki rosszul hall. - Jól értetted szívem. Megvettem neked Stephantól, és akár irodának, vagy valami egyéb másnak is berendezheted. Csak a tiéd. 

- Ezt nem fogadhatom el! Én.....komolyan? 

- Igen, ez a lakás a tiéd. Már mindent kifizettem Stephannak. 

- ÚRISTEN, NEM HISZEM EL! KÖSZÖNÖM! - borultam nyakába és szorosan magamhoz szorítottam. 

- Szeretlek Lili, és ha te boldog vagy, akkor én is! Tudom, milyen sokat jelent neked a város, és ez a hely is. Így kis gondolkodás után erre jutottam. Stephan amúgy is el akarta már adni, szóval ez kapóra jött. 

- Nem hiszed el, mennyire boldoggá tettél most Zlatan! 

- Remélem. – mondta, majd gyorsan összepakoltunk és elindultunk Helénáék lakására. 

- Sziasztok, már azt hittem, valami gond van. - üdvözölt nagy hanggal a szöszke lány. - Hogy vagytok? 

- Jól, köszi, és a tesód volt a hibás. Miatta késtünk. 

- Nem tehetek róla, ha a jövendőbelim ilyen ellenállhatatlan. 

- Szerintem nem akarom hallani a részleteket. Kabátoljatok le, és gyertek asztalhoz. Már terítve van.

- Merre van Vincent? 

- Fent az emeleten, apukájával. Jelenleg altatja, és remélem, nem kell felmennem hozzá. Gyertek már, mert kihűlik. 

- Nagyon jól néz ki! - ültem le és megcsodáltam a terítéket, ami finom porcelánból készült. 

- Köszi, családi, de attól még bőven teli lehet szedni. 

- Finom illata van, de nem várjuk meg Manuelt? 

- Már itt is vagyok! Sziasztok. - köszönt ránk a férfi, és újra megállapítottam, hogy szemeiben teljesen Stephant láttam. 

- Szia, Manuel, elaludt a kisfiú? 

- Igen, szerencsére. Hello, Zlatan, mi a helyzet?

- Minden jó, csak elugrottunk kicsit Milánóba. Mostanában sok volt a feszkó, és jót tett kicsit kiengedni kettesben. 

- Igen, néha kell is egy kis együttlét. - bólogatott Manuel. Az ebéd után megmutattam nekik a ruhácskákat, majd feljött az esküvő. Barátnőmék nagyon örültek, hogy véglegesítjük szerelmünket, bár az időponton ők is meglepődtek. Ahogy az ebéd utáni kávénkat kortyoltuk, Vincent jelt adott magáról, Heléna pedig elnézést kérve felment hozzá. 

Zlatan: - Mindjárt jövök, csak felmegyek Helénához. Beszélnem kell vele pár szót. - álltam fel, és felsiettem testvéremhez a lépcsőn, aki éppen Vincentet vette ki kiságyából. 

- Hello, bejöhetek? 

- Persze, gyere, ha bírod a kakiszagot. - nevetett fel húgom, én pedig letelepedtem az ágyra, és figyeltem, ahogy tisztába rakja az izgő- mozgó kisfiút. 

- Milyen nagy már. 

- Igen, hamarosan egy éves lesz. 

- Eléggé emlékezetes nap az, amikor szültél. Lili akkor jelentette be, hogy babát vár. 

- Igen, tudom, és akkor rúgtad a mesterhármasodat is a csapatban. 

- Igen, így van. Nagyon jól emlékszel. Segítsek valamit? 

- Nem, köszönöm, mindjárt megvagyok! Szóval akkor esküvő lesz? 

- Igen, úgy tűnik.

- Már ideje volt Zlatan, bár ez meg eléggé gyors. 

- Remélem, össze bírjuk hozni. Amiért igazából feljöttem, hogy szeretnélek megkérni arra, hogy te lény a tanúm, Heléna. 

- Komolyan? - nézett rám meglepetten. - Azt hittem, valamelyik focista haverodat kéred fel.

- Ugyan. - intettem le. - Azonnal te jutottál az eszembe. Remélem, elvállalod. 

- Persze, hogy elvállalom! Istenem, de örülök. - ölelt meg szorosan. – Imádlak, tesó. 

- Én is téged húgi, még akkor is, ha nem mindig mutatom ki. 

- Nem kell, hogy mindig kimutasd,  hiszen bármi bajom van, te itt vagy. Tudod, nagyon büszke vagyok rád Zlatan. Megkomolyodtál és sokkal érettebben kezeled a helyzeteket. Belátod, hogy mi a jó neked, és mi a jó másnak. Nem okozol fájdalmat senkinek, és próbálod a családodat is előtérbe helyezni. 

- Igyekszem, de ez az év április óta néha maga volt a pokol. 

- Hidd el, hamarosan újra a pályán fogod rúgni a labdát. 

- Remélem, igazad lesz. - szóltam. - Bár most csak Lili és az ő boldogsága lebeg a szemem előtt. Annyira szeretem, és úgy érzem, örökké vele akarok lenni. Tegnap is és ma is szinte sugárzik. Legszívesebben azonnal feleségül venném. 

- Azért várd meg vele az időpontot. - ajánlotta. - Mindenesetre beírom, hogy december 29. a tesóm esküvője. Sosem hittem volna, hogy ez a nap is eljön... újra. 

- Na, igen, sajnos emiatt nem esküdhetünk templomban, de Lilit nem zavarja a dolog. Alig várom már, hogy meglássam hófehér ruhába. Biztos gyönyörű lesz. Basszus, annyira szeretem őt. 

- Még sosem láttalak ilyennek tesó. - nézett rám. - Sosem voltál még ilyen. 

- Tudod, mielőtt idejöttünk, volt egy hatalmas veszekedésünk, és Lili azt forgatta a fejében, hogy hazaköltözik Magyarországra. 

- Szóval akkor innen fúj a szél. Azért akarod siettetni a lakodalmat? - kérdezte, ahogy Vincentet a szőnyegre pakolta. 

- Nem, csak rájöttem, hogy nem akarom elveszíteni, ehhez pedig ilyen lépéseket kellett tennem. De ne gondold, hogy magamhoz akarom láncolni. 

- Nem fordult meg a fejemben, és Lili a láncok nélkül is veled maradna.

- Ezt már tudom. – bólogattam, és ekkor szerelmem lépett be az ajtón. 

- Mi a helyzet? 

- Csak beszélgettünk kicsit....

- Én pedig megkértem, hogy legyen a tanúm. 

- Ezt én is javasolni akartam. - huppant le mellém. 

- Neked ki lesz a tanúd? - érdeklődött testvérem, Lili pedig azonnal Stephan nevét mondta. 

- Azt hittem, neked Kitti. - csodálkoztam.

- Nem! Stephan a legjobb barátom, és nem kötelező, hogy a testvér legyen a tanú. Kittivel amúgy sem olyan a viszonyunk, mint a tiétek. Gondolom, nem fog megsértődni, hogy nem őt választottam. 

- Azért csak finoman kérdezz rá, vagy ilyesmi. Mi van, ha megsértődik. - szóltam kedvesen, de Lilit nem érdekelte.

- Akkor az az ő baja lesz. Viszont most indulnunk kéne, nem? 

- Igen, már jó lenne menni, különben elkésünk, Sara pedig kiakad. 

- Lekísérlek benneteket! - fogta magához Vincentet Heléna. Az ajtóban sokáig búcsúzkodtunk, és hálás voltam testvéremnek, hogy felajánlotta a segítségét az esküvői sminkkel és hajjal kapcsolatban. Már csak azért is, mert ezzel Lilinek nagy örömöt szerzett. 

- Köszönöm Heléna!

- Előtte még csinálunk egy próbafrizurát, de biztos vagyok benne, hogy jó lesz. Vigyázzatok magatokra.

- Ti is! Köszönünk mindent. - fogtam kezet Manuellel és egy újabb puszi után a repülő tér felé vettük utunkat. Már nagyon vártam, hogy élesben is elkezdődjön a tervezgetés.