2017. november 12., vasárnap

3/ 51⚽️ Fellobban a láng ⚽️

Stephan: Már úton voltam hazafelé és éppen Kittit próbáltam hívni, de a lány sokadszori próbálkozásomra sem vette fel a készüléket. Kicsit idegesített már a helyzet, hogy az utóbbi napokban alig tudtam vele bármiről is beszélni. Szerettem volna, ha végre kicsit kettesbe lehetnénk, és talán ünnepelhetnénk. Az utóbbi időben ugyanis nem volt olyan mérkőzés ahol ne szereztem volna találatot, sőt a legutóbbi meccsen duplázni is tudtam. Szinte szárnyaltam a pályán, és úgy gondoltam ezt illik megünnepelni. Leparkoltam a ház előtt, majd felszaladtam a lakásba, ahova mikor beléptem Kitti gondterhelt arcával találtam szembe magam.
- Szia. Miért nem vetted fel a telefont? - Kérdeztem rögtön, miközben próbáltam egy puszit adni az arcára.
- Bocsi, levagyok halkítva, és nem is néztem meg. - Szólt bűnbánó arccal. - Az esküvő szervezővel volt találkozóm, és nem akartam, hogy bárki is megzavarjon minket. Csodálatos lesz a feldíszített templom, és már a menüsor is nagyjából összeállt.
- Kitti mi lenne, ha kicsit elengednéd ezt a témát, és csak egymásra koncentrálnánk? - Ültem le a kanapéra, és figyeltem a lányt, aki a szekrénye előtt álldogált. - Úgy gondoltam este elmehetnénk vacsorázni, vagy iszogatni valamerre.
- Stephan dolgozom, és mire hazaérek, fáradt leszek. A másik pedig, hogy reggel korán kell kelnem, mert találkozok azzal, aki a termet fogja díszíteni.
- Kitti, annyira rágörcsölsz a dolgokra.
- Stephan alig egy hónap van már hátra, és rengeteg dolgom van, te pedig szinte alig veszed ki a részed belőle. Mindent én csinálok! Mindent! - Nézett rám mérgesen.
- Kitti dolgozom, és edzésekre járok. - Tártam szét karjaimat. - Nagyon sokat, de ennek megvan az eredménye. Az utóbbi három mérkőzésen rendszerint gólt rúgtam, sőt az utolsón kettőt is. Ez nagyon jó dolog, és ezért is gondoltam arra, hogy ma este ünnepelhetnénk.
- Stephan dolgozom! - Ismételgette a szokásos szöveget, én pedig úgy gondoltam ideje bevetni magam. Felálltam a kanapéról, és átöleltem a derekát. Félre toltam dús haját, és apró csókot nyomtam a nyakára. Becsúsztattam kezem a ruhája alá, és fentebb haladtam a melleihez, de ő megállította a mozdulatot. - Nekem erre nincs időm. Fél óra múlva a bárban kell lennem, és még azt sem tudom, mit vegyek fel.
- Mi lenne, ha beteget jelentenél? Nem is emlékszem rá, hogy mikor voltunk együtt. - Suttogtam a fülébe. - Vehetnénk egy forró fürdőt, aztán ágyba bújhatnánk, és...
- Stephan állítsd le magad! - Tolt el, és kicsörtetett a konyhába, én pedig utána.
- De miért vagy ilyen Kitti? Tudod mennyire sokat jelent nekem ez az eredmény? Büszke vagyok magamra, és....
- Én is az vagyok, viszont erre tényleg nincs időm.
- Ki se jársz a mérkőzéseimre. - Vetettem oda mérgesen, mire csak megforgatta a szemét és kikerülve újra beindult a szobába.  - Egyáltalán érdekel, hogy mit csinálok?
- Persze, hogy érdekel, és tudom, hogy jelenleg vezetitek a..... kupát, és... ez jó dolog. - Habogott össze-vissza, és kivett egy fekete ruhát a szekrényből.
- Még véletlenül sem vezetjük, és nem kupa, hanem bajnokság. Másodikak vagyunk, de próbálunk felzárkózni.
- Biztos sikerülni fog. - Szólt, de láttam rajta, hogy gondolatban teljesen máshol jár. Leültem a kanapéra és figyeltem miközben öltözik. Szerettem Kittit, de ez a sok munka, és esküvő szervezés teljesen más emberré teszi. Szinte nem is foglalkozik velem, vagy a kapcsolatunkkal, és hiába mondja, hogy kettőnkért teszi, csak a saját álmai a fontosak. Nem is kéne dolgoznia, hiszen annyi pénzt keresek, amiből bőven eltartanám magunkat.
- Mi lenne, ha felmondanál? - Bukott ki belőlem.
- Hogy mi van?
- Jól hallottad. Mondj fel és kész.
- Stephan ezt már ezerszer megbeszéltük! Nem fogok felmondani, mert önálló nő vagyok, aki nem szorul rá a férje vagyonára.
- Még nem vagyunk házasok.
- Még, de hamarosan azok leszünk. Mellesleg nem akarom felvenni a nevedet. - Mondta, és ezen már tényleg kezdtem felkapni a vizet.
- Mi az, hogy nem akarod felvenni? Úgy beszéltük meg, hogy Kitti El Shaarawy leszel.
- Igen, de gondolkoztam, és akkor úgy jönne le a médiába, és mindenhol, hogy nem téged szeretlek, hanem a hírnevedet. Erről jut eszembe, még a sajtóval is beszélnem kell.
- Sajtóval? - Kaptam a mondatán. - Miért kellene beszélni velük?
- Hogy lehozzák az újságba, és megjelenjenek a képek.
- Na, nem! Nem akarom, hogy a testvéreden kívül más fotós legyen. Megbeszéltük, hogy nem lesz jelen a média.
- Igen, de felhívtak, és tettek egy ajánlatot. Stephan ez nagyon jó dolog, én pedig szeretném, ha mindenki tudna a boldogságunkról. - Nézett rám, nekem pedig átfutott az agyamon, hogy nem akarok olyan lenni, aki média bohócnak lesz beállítva.
- NEM! - Jelentettem ki. - NEM!
- Nem? - Emelte fel ő is a hangját. - Márpedig ez az én esküvőm és igenis úgy lesz, ahogy én akarom. Most pedig megyek dolgozni. Szia.
- Kitti nem mehetsz most el! - Álltam el az útját dühösen. - Megakarom beszélni ezt az egész dolgot.
- Mégis mit, hogy amit én összehozok egyedül, azt te megváltoztatod? Rengeteg energiám és időm ráment a szervezésre, és nem fogod csak úgy eltörölni a terveimet.
- Kitti csak egy kis időt kérek kettesbe. - Mondtam kedvesen majd végre lágyan megcsókoltam, ám mikor kezdtünk volna belemelegedni a lány eltolt magától, és köszönés után elsietett. Egyedül maradtam a lakásba és a házasságon gondolkoztam. Egyáltalán szükségem van nekem még erre? Hiszen még csak huszonnégy éves vagyok. Bőven ráérnék még megházasodni, és arra, hogy családot alapítsak. A karrierem a lehető legjobb úton halad, és esélyes vagyok bekerülni az Olasz válogatottba is. Úgy gondoltam nem akarom egyedül tölteni az estét, és ha Kitti nem ér rá lesz más, akivel elmehetek ünnepelni. Előkotortam a telefonom és felhívtam Lorenzo barátomat, akivel egy csapatba játszunk.
- Ciao Lorenzo! Mit csinálsz ma este?
- Hello Step' nagyon semmit. Miért? - Kérdezte érdeklődve.
- Arra gondoltam, hogy annyit dolgoztunk a héten, hogy igazán ránk férne egy kis lazítás.
- Oké, a csajom úgyis barátnős estét tart, szóval olyan negyed óra és nálad vagyok.
- Remek, akkor, ha itt vagy gyere fel! - Mondtam, és örültem, hogy nem egyedül töltöm az estét, hanem az egyik legjobb barátommal. Gyorsan letusoltam, majd előkaptam pár ruhát, ami fekete szaggatott csőfarmerből, és egy világosabb pólóból állt. A hajam milliméter pontossággal és nagy figyelemmel állítottam be, és mire haverom megérkezett már indulásra készen álltam. Taxival indultunk el a város egyik nemrég nyílt hoteljának szórakozó helye felé, és éreztem, hogy ma igazán jól fogok szórakozni. Rendeltünk két sört, majd helyet foglaltunk egy eldugottabb asztalnál.
- Hogyhogy nem Kittivel vagy? - Kérdezett barátom, akinek már az edzésen megemlítettem, hogy szeretnék ma barátnőmmel ünnepelni egy kicsit.
- Nem úgy alakult. - Vontam meg a vállam, de Lorenzónak nem volt elég ez a válasz így tovább faggatott.
- Mi történt? Mondd már!
- Csak a szokásos. Sokat kell dolgozni, és fáradt az esküvő szervezése miatt.
- Ez érthető, elvégre te nem nagyon veszed ki a részed.
- Igen, de engem nem villanyoz annyira fel, mint őt. Sőt, a mai veszekedésünk után úgy érzem nincs is szükségem erre.
- A házasságra? - Csodálkozott, mire bólintottam. - Step' csak nem, hogy megfutamodtál?
- Nem erről van szó, csak idegesít. Képzeld, nem akarja felvenni a nevemet, és ami a legújabb, hogy a megbeszéltek ellenére elhívta a sajtót is. - Mérgelődtem, majd egy nagyot húztam a sörömből.
- Csak azért csinálja, mert lány, és valószínű azt akarja, hogy az övé legyen a világ legnagyobb lakodalma, amiről mindenki beszél.
- Igen valószínű, de rám is gondolhatna. Elvégre én leszek a férje, bár akkor is úgy gondolom elsiettem a döntést.
- Stephan csak pánikolsz. - Nyugtatott meg, majd hirtelen kikerekedtek a szemei, majd vállba lökött és a pult felé mutatott. - Basszus milyen jó nő. Nézd milyen feneke és milyen teste van.
- Én ismerem ezt a lányt. - Magyaráztam mikor én is szemügyre vettem a fekete szépséget, akinek csillogó aranyba bújtatott tökéletes teste kitűnt a tömegből. Haja lazán oldalt tűzve viselte, csillogó fülbevalói pedig a vállát súrolták. Egyszerűen ellenállhatatlannak tűnt, és mikor vörös ajkaihoz emelte a poharat furcsa gondolatok kezdtek bevillanni az agyamba.
- Ismered????  Basszus odakell mennünk hozzá. Amúgy meg honnan ismered?
- Lili barátnője, akivel tavaly kavartam az E.B. alatt. - Osztottam meg vele mikor már a második sörömet ittam ki. - De aztán nem lett belőle semmi.
- Egy ilyen nővel kavartál? Te jó ég, és milyen?
- Nagyon jó! - Mosolyodtam el sokat sejtetően, mire haverom hangosan felröhögött. - De már vége, és hamarosan bekötik a fejem. - Válaszoltam szomorúan, és ekkor Kamilla is észrevett minket. Csodaszép szemeit ránk emelte és egy aranyos mosolyt küldött felénk.
- Hé! - Állt fel haverom, és hangosan kiabálni kezdett Kamillának. - Gyere ide, hogy is hívják? - Nézett rám újra.
- Kamilla, de ülj már vissza. - Húztam le Lorenzót, ám ő mit sem törődve velem, a lány felé indult és beszédbe elegyedett vele. Eléggé kellemetlen volt a helyzet, és megfogadtam Lorenzo már nem iszik többet az est folyamán. Meglepetésemre azonban Kamilla nem érezte kellemetlennek a dolgot, sőt kacagva sétált az asztalunkhoz.
- Sziasztok, fiúk. - Mondta mikor odaért, haját pedig kedvesen a füle mögé tűrte.
- Kamilla, te meg mit keresel itt? - Néztem rá.
- Csak egy munka miatt jöttem a városba, és úgy gondoltam felfedezem magamnak ezt az új helyet. Itt szálltam meg a hotelba.
- Nagyon jól tetted! - Szólt Lorenzo. - Amúgy mivel a haverom ilyen illetlen engedd meg, hogy bemutatkozzam. Lorenzo Pellegrini vagyok, és az As Roma fantasztikus középpályása.
- Kamilla. - Nyújtotta kezeit haverom felé.
- Mit iszol Kamilla? - Állt fel indulásra készen Lorenzo, és mikor a lány egy pohár vörösbort kért a fiú már indult is a pult felé kettesbe hagyva minket.
- Ne haragudj a barátom miatt. Elég hamar betud készülni. - Magyaráztam és belenéztem csodálatos szemeibe.
- Semmi baj, amúgy is egyedül voltam.
- Nagyon csinos vagy. - Bókoltam mire fülig pirult.
- Köszönöm, te is nagyon helyes vagy.
- Hogy van Gigio?
- Már nem vagyunk együtt.
- Sajnálom. - Mondtam gyorsan, mire csak legyintett a kezével.
- Ne sajnáld, mert nem zavar. Túlságosan rám telepedett, amit utálok. Folyamatosan hívogatott és találkozgatni akart. Nem értette meg, hogy dolgom van, és nem érek rá mindig vele lenni, amikor neki jó. Még két hónapja sem vagyunk együtt, és máris házasságról meg gyerekekről beszélt. Eltudod ezt hinni? - Nevetett fel és csilingelő hangja engem is kezdett jókedvre deríteni. - Pedig még fiatal vagyok, és nem a házasságon akarom törni a fejem, hanem bulizni és kiélvezni az élet adta lehetőségeket.
- Ebben igazad van.
- Köszönöm. - Mondta és kiürítette a poharát. - Tudod csak egyetlen egy férfi volt még az életembe, akinek azonnal igent mondtam volna. Bár ő sosem kért meg. - Nézett mélyen a szemembe és valamiért éreztem, hogy rám gondol, ám még mielőtt mondhattam volna valamit Lorenzo jelent meg az asztalunknál kezébe két sörrel és a Kamillának szánt vörösborral.
- Egy ital a szépséges hölgynek, és neked, egy újabb sör, hogy jobb kedved legyen.
- Mert? Miért vagy rosszkedvű?
- Nem érdekes...vagyis.. csak...
- A csaja kikészíti az esküvői előkészületekkel.
- Esküvő? - Nézett rám, és szemeiből mintha enyhe csalódást olvastam volna ki. - Nem is tudtam, hogy megházasodsz.
- De... Jövőhónapban, de... nem tudom, hogy akarom-e.
- Miért? Hiszen szereted a barátnődet nem?
- Csak bevan szarva! - Szólt Lorenzo, és ekkor megcsörrent a telefonja, mire elnézést kérve kisietett a teremből.
- Igen szeretem, sőt, de... még fiatal vagyok a házassághoz. Élni akarok.
- Ezt megértem, hiszen nekem is ez volt a problémám Gigioval.
- Gyerekek magatokra hagylak, mert Veronika hívott, hogy hazaért. Örülök, hogy megismerhettelek, Kamilla. Remélem, látjuk még egymást. Stephan te pedig vigyázz magadra, és találkozunk az edzésen.
- Rendben, ciao Lorenzo - Köszöntem el, majd újra a fekete szépség felé néztem. Mikor Lorenzo elment az egyik italt döntöttük le a másik után, én pedig egyre jobban feloldódtam és egyre jobb kedvem lett. Élveztem, hogy Kamillával beszélgethetek, és élveztem, hogy ennyire vicces, és kedves velem. Rengeteg mindenről beszélgettünk, és egy másodpercet sem volt kínos vagy unalmas a társalgás.
- Úr isten ez a kedvenc számom! - Kiáltott fel hirtelen Kamilla, és azon nyomban talpra pattant. - Gyere, menjünk táncolni!
- Nem gondolnám, hogy jó ötlet lenne, hiszen lehet, már lábra sem bírok állni.
- Ugyan már Stephan, ne kéresd magad. Imádom Rihannát, és ez a zene nagyon... - kezdett bele és ott helyben tekergetni kezdte csípőjét. - Naa gyere már! - Noszogatott és olyan csábítóan mosolygott rám, hogy nem bírtam ellelni így rábólintottam az ajánlatra. Csak élveztük a zene ritmusát, és egymás társaságát, nekem pedig egyre jobban kezdett melegem lenni. Kamilla teljesen elvarázsolt táncával, és azzal, hogy egyre közelebb tolta fenekét ágyékomhoz. Bellül tudtam nem helyes, amit teszek, de a jó pár legurított ital hatására ez a gondolat valahogy elveszett a tudatomba. A lány bódító illata, és kedves mosolya elvették az eszem,  és már azon kaptam magam, hogy azt kívánom, bárcsak ne lenne Kitti, és megkaphatnám a lányt. Bőven kettő és újabb legurított ital után Kamillának fájni kezdett a cipőbe a lába, és úgy gondolta ideje visszavonulni.
- Felkísérlek a szobádba! - Mondtam neki, de ő csak a fejét ingatta.
- Nem szükséges, hiszen csak felmegyek a lifttel, és már ott is vagyok.
- Ragaszkodom hozzá. - Szóltam ellentmondást nem tűrő hangon, majd Kamilla megadóan sóhajtott és már a lift felé vettük az irányt. Útközben beszélgettünk arról, hogy milyen jó, hogy összefutottunk, és reménykedtünk benne sokkal hamarabb látjuk még egymást. Beszálltunk a liftbe, és ekkor minden annyira kínossá vált. Próbáltam kicsit feloldani a hangulatot, és megjegyeztem remélem, nem szorulunk be, vagy nem szakad le.
- Még csak az kéne. - Szólt a lány tettetett felháborodással.
- Talán nem szeretnél beszorulni velem egy liftbe?
- Bárhova beszorulnék veled. - Nézett mélyen a szemembe, és mikor kinyílt az ajtó kecses mozgással indult a szobája felé. - Innentől már hazatalálok, de ha gondolod, bejöhetsz egy italra.
- Már így is elég sokat ittam, és másnap edzésem van.
- Nekem pedig dolgoznom kell. Örülök, hogy találkoztunk, és... köszönöm az estét. - Mondta mikor elővette a belépő kártyáját. Végighúzta a leolvasón mire az ajtó kinyílt. - Biztos nem jössz be? Van vizem is.
- Na, jó, egy pohár víz nem fog megártani. - Vontam meg a vállam és követtem a lányt. A szobán látszott, hogy nem luxus lakosztály, de még így is barátságos volt, és mindenhol nagyon kellemes illat lengte be. A lány töltött én pedig lehúztam a hűsítő italt.
- Azt hiszem, mennem kell. - Adtam vissza mikor ujjaink összeértek én pedig úgy éreztem mintha enyhe villámcsapás futna végig a testemen.
- Nagyon örülök, hogy összefutottunk. - Emelte rám a szemeit, és egyre közelebb jött. - Úgy gondolom, a barátnőd nagyon bánhatja, hogy nem tölti veled az estét.
- Sajnos ez van.
- Én sosem hagynám, hogy egyedül legyél, és sosem kényszerítenélek olyan dolgokra, amiket nem akarsz.
- Kitti nem ilyen, mert te... - léptem közelebb én is, és lágyan megsimogattam az arcát. - Gyönyörű vagy, és... olyan ellenállhatatlan.
- Még mindig szeretlek. - Suttogta, és ettől a mondatától elvesztettem az eszem. Átkaroltam csípőjét és szorosan vontam magamhoz. Csak élveztem, hogy csókolhatom vörös ajkait, simogathatom selymes bőrét, és élveztem, ahogy remeg a karjaim között. Megfordult, én pedig félre húztam, selymes haját és nyakát csókoltam. Mozdulataim egyre sietősebbé váltak, mikor lehúztam ruhájának cipzárját, ami lazán omlott a földre Kamilla pedig ott állt előttem csodálatos csipke fehérneműbe. Egyszerűen észveszejtő volt. Óvatosan az ágy felé araszoltunk, és éreztem, hogy a lány az övemmel babrál. Testemben lüktetett az adrenalin, ami tovább fokozódott mikor nyelve selymes érintését éreztem a felső testemen. Egyre durvábban vágytam arra, hogy magam alá gyűrjem. Kamilla kéjes nyögései, pedig egyre erősebb lökésekre kényszerítettek. Fülledt kiáltásai extra energiákat hoztak elő belőlem, ami arra sarkallt, hogy egyre gyorsabb legyek, majd mikor már nem bírtam tovább a testem megfeszült, én pedig átadtam magam a leírhatatlan érzésnek. A csodálatos együttlét után, pedig hihetetlen fáradság lett úrrá rajtam, és mire bármit is mondhattam volna, álomba zuhantam. Másnap nagy fejfájásra és a telefonom visító hangjára keltem fel. A kijelzőn Lorenzo barátom neve díszelgett.
- Stephan hol vagy? Már rég edzésen kéne lenned!!
- Te jó ég! – Mondtam mikor Kamillára néztem és előjöttek a tegnap esti emlékek. – Egy hatalmas baromságot csináltam.

6 megjegyzés:

Mumo írta...

Hát igen, az édes Stephan, valahogy mindig ilyen helyzetben találja magát! Bár Kitti nem a kedvencem,de most sajnálom egy kicsit. Bár ki tudja ő mit csinál munkaidőben a főnökével...Ez a Kamilla meg egy igazi stalker,mindegy ki csak híres legyen...Szeretem a sok csavart, amit beleteszel a storyba. De kérlek Liliéket hagyd most, annyit szenvedtek már..., megérdemelnek egy kis boldogságot.Mikor hozod a következő részt? Üdv

Andrea írta...

Hali. Nagyon köszönöm hogy irtál. 💓 A héten Megpróbálom hozni. Puszi Andrea 😉

Névtelen írta...

Ez a Kitti elèg halvèrű csaj. Szerintem nem ő az igazi Stephannak.

Andrea írta...

Igen, jól látod a helyzetet, de még bármi lehet... 😏 Puszi, és köszönöm, hogy írtál. 💓

Névtelen írta...

A kedvenc részem Andi, bár ezt biztos Te is tudod :P várom nagyon a további részeket :) :D

Andrea írta...

Igen, 😏😊 Köszönöm, hogy írtál. Hamarosan hozom a következőt. Puszii