2018. december 30., vasárnap

⚽ Év végi visszatekintés! ⚽


Sziasztok!!

Évvége lévén úgy gondoltam írok egy pár soros visszatekintést, és átveszem mi is történt a bloggal és a fiúkkal az utóbbi évben.

Múlt évben ilyenkor még nagyon reménykedtem, hogy Zlatan visszatér, és újult erővel kezdi el, amit a sérülése miatt abbahagyott. Sajnos az Unitedbe már nem találta a helyét, majd mikor a csapat kizúgott a B.L.-ből ő is tovább állt, és Amerikába tette át székhelyét. Eleinte borzalmasan nehéz volt elfogadnom, de aztán beletörődtem, és amikor csak tudtam megnéztem a mérkőzéseit. Az sem érdekelt, ha hajnali kettőkor még ébren voltam. Számomra nagyon sokat jelentett, hogy azt láttam boldog, és élvezi, hogy újra jól játszhat. De még mennyire jól….  Remélem ezt a tendenciát jövőre is követi, és ugyanolyan ügyes lesz, mint eddig.

Stephan is jól teljesít a csapatával, bár az Európa Bajnokságon nem vett részt, de a Rómában továbbra is számítanak rá. Igaz, hogy sérült, de jelenleg ő a házi gólkirálya az olasz klubnak. Nagyon szeretném, ha minél hamarabb visszatérne a pályára, és újra ontaná a gólokat.

A Resta con me történetemet ebben az évben véglegesen lezártam, hiszen úgy gondoltam négy évad bőven elég volt belőle. Nem mondom, hogy nem hiányzik, de úgy vélem pont akkor hagytam abba mikor kellett. Jelenleg rendeléseket írok, és elkezdtem egy újabb történetet, ahol már csak Stephanra koncentrálok. Őszintén megmondva azért nagyon hiányzik az, hogy Zlatanról írjak, de nem tudom volna-e rá érdeklődés. Bár már gondoltam arra is, hogy lesz egy rész, mikor valahogy belecsempészem őket az egyik Stephanos fejezetbe.

Jelenleg 26 feliratkozóm van, ami a tavalyi évhez képest növekedett, én pedig nagyon köszönöm, hogy velem vagytok. Bíztattok, és segítetek nekem abban, hogy tovább csináljam azt, amit a legjobban szeretek: írni.


Higgyétek el, még egy pár mondatos komment is rengeteget jelent számomra, és minden szóért mérhetetlenül hálás vagyok.

Remélem jövőre is ugyanígy velem lesztek, és továbbra is segítetek nekem abban, hogy a blogom még jobbá váljon, és olyan történeteket hozzak Nektek, amiket szerettek olvasni.

Boldog Új Évet Kívánok és jó bulizást Szilveszterre!! Sok puszi: Andrea.

UI: Ma kiraktam a legújabb részt és már címet is adtam neki. Gondoljátok lessétek meg: ⚽ Stephan El Shaarawy történet: 4. Megismerni és megszeretni! ⚽



⚽ Stephan El Shaarawy történet: 4. Megismerni és megszeretni! ⚽


Sziasztok!!

Úgy gondoltam, mivel már ez a negyedik része a Stephanos történetemnek illene címet adnom neki, így egy kedves hozzászólóm ötletéből merítve a Megismerni és megszeretni lett a címe. Remélem nektek is ugyanúgy tetszik, mint nekem.

Most pedig fogadjátok sok szeretettel a legújabb fejezetemet! 




Stephan: Karácsonyig már csak egy hét volt hátra, én pedig egyre idegesebb lettem az előkészületek miatt. Mivel a sérülésem okán nem játszhattam, az edzőtermi munkák közben bőven volt időm a Chiaraval való kapcsolatomon agyalni. A randi óta csak kétszer találkoztunk, de akkor is csak kevés időre, hiszen az ünnepi hajrában Chiarának rengeteg megrendelése volt. Magányos estéimen pedig nem hívhattam el, hiszen tudtam a lányával kell töltenie az idejét. Igyekeztem elfogadni a helyzetet, de legbelül csalódott voltam az elszalasztott együttlétünk miatt, és kicsit frusztrált, hogy nem tehetek semmit ellene. Bár nem volt bajom Nellaval, de azzal továbbra sem értettem egyet, hogy az apja még mindig velük lakik. Azonban mikor ezt megjegyeztem a lány azzal takarózott, hogy nem érez semmit, és csak a gyerek miatt hagyja ezt. Féltékenységemet már egyre nehezebb volt kordába tartani, és nem tudtam mikor fog kitörni belőlem mindaz, amit erről a helyzetről igazán gondolok. Szerettem a lányt, és semmiképpen nem akartam elveszíteni. A következő mérkőzésünk Torinóban volt a Juventus ellen, én pedig kitaláltam, hogy egy remek hétvégét tölthetnénk együtt, és még a mérkőzésen is ülhetne mellettem. Tervemen addig törtem a fejem, míg megfordítottam autóm kormányát és a tetováló üzlet felé vettem az irányt. 

2018. december 24., hétfő

⚽ Kellemes ünnepeket! ⚽

Sziasztok!

Szeretnék Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánni Nektek, és köszönöm, hogy velem vagytok!

A szünetben ha van kedvetek olvassátok el az utolsó posztjaimat, vagy a régebbieket.

Egy kis magánjellegű a munkával kapcsolatban: ⚽ Mi volt a munkában? ⚽

A legújabb Stephan El Shaarawy történetem következő része: ⚽ Stephan El Shaarawy történet 3. rész. ⚽


Mindenkinek jó szünetet, sok ajándékot,  és sok örömöt kívánok!!!



Puszi: Andrea!!

⚽ Stephan El Shaarawy történet 3. rész. ⚽


Stephan: Reggel idegesen és várakozással telve ébredtem. Kicsit éhes voltam, de a hűtőm kongott az ürességtől. Úgy döntöttem elmegyek és bevásárolok. Gyorsan átöltöztem egy melegebb szettbe, és beültem az autómba. Az úton azonban eszembe jutott, hogy talán még Chiara sem reggelizett, így a szupermarket helyett egy pékségben kötöttem ki. Miután felmértem a kínálatot bőségesen bevásároltam figyelve arra, hogy egyenlő arányban legyen sós és édes is a péksütemények között. A fánkokat pedig úgy válogattam, hogy ne csak finomak, de mutatósak is legyenek. Büszke voltam magamra és nagyon vártam, hogy láthassam barátnőm meglepett arcát, mikor beállítok hozzájuk a bőséges reggelivel. Szerencsémre az alsó kapu nyitva volt, így könnyen bejutottam a tömbházba ahol szerelmem lakása volt. Egy nagy levegő után megnyomtam a csengőt és újra felmértem a zacskók tartalmát. Pár percig vártam, míg az ajtó mögül a lány kicsit morgós hangját hallottam.

- Istenem ki a jó ég az ilyen korán? Ráadásul szombaton? - eztán nyílt a zár és megláttam a hálóingben öltözött kócos hajú szerelmemet.

2018. december 21., péntek

⚽ Mi volt a munkában? ⚽

Sziasztok!

Mint ígértem ma egy munkával kapcsolatos posztot hozok Nektek, mert már többször kértétek. Eleinte sokat gondolkoztam, hogy megírjam- e újra mi van körülöttem a munkában, de úgy gondolom kicsit nekem is jót tesz ha kiírom magamból a gondolataimat. Hiszen az írás terápia, ami sokszor átsegített a gondjaimon.

Persze nyilván észrevettétek, hogy mostanában keveset posztolok, ami két dolgot jelent. Egyrészt kevés időm van, másrészt úgy érzem kezdek helyrejönni lelkileg, ami már nagyon hiányzott. Bevallom a szeptember és az október első fele is egy katasztrófa volt, hiszen rengeteget sírtam és úgy éreztem megaláztak, átvertek és ott rúgtak belém ahol csak tudtak. Aztán volt egy komolyabb beszélgetésem az egyik családtagommal ami átbillentett ezen a hangulaton, és kezdtem más szemmel nézni a dolgokat. Onnantól kezdve igyekeztem a munkámnak csak azt a részét látni ami jó, és nem azt ami rossz. Eleinte hihetetlenül nehéz volt, de tudtam, hogy a Jóisten azért adta nekem ezt az élethelyzetet, hogy próbáljam meg megoldani úgy ahogy tudom. Én pedig úgy gondolom megoldottam és az elmúlt hónapokban már sokkal erősebb lettem lelkileg mint valaha is voltam.
Persze nyilván nem azt mondom, hogy onnantól kezdve minden nap rózsás volt, de legalább nyugodtabb. Eleinte úgy gondoltam, hogy harcolok a magam igazáért, de aztán rájöttem, hogy ez felesleges, hiszen csak nekem lesz belőle gondom, ha sokat ugrálok. Valójában belefáradtam, és beletörődtem a megalázott helyzetembe, és abba, hogy nem azt csinálom amit tanultam. Mikor elmeséltem a barátnőimnek a dolgokat viccesen megjegyezte, hogy akkor te most takarító asszisztens lettél, vagy ilyen mindenes? Én pedig azt mondtam, hogy igen, hiszen lényegében amit igazából szeretnék csinálni azt nem csinálom, de azonkívül minden olyan dolgot ami a többieknek degradáló lenne. Való igaz úgy gondolom a kapcsolatunk valamelyest javult, és ha tudnak odaállnak, de még mindig sokszor érzem kirekesztettnek magam, vagy sokszor néznek totál hülyének, ami valljuk be nem kellemes érzés, de ezen is túltudok lendülni, és olyanokkal próbálok beszélgetni akikkel jó a viszonyom. Szerencsére vannak ilyen emberek is, ami jó dolog, én pedig tényleg inkább arra koncentrálok ami pozitív.
Már nem az van bennem, hogy bemenni, túlélni és hazajönni, hanem, bemenni, megcsinálni a dolgom/ pozitívnak lenni, és hazajönni, ha vége a napnak.
Persze a frusztráció mindig bennem van, és az, hogy ha elrontok valamit engem vesznek elő, ezért mindig igyekszek inkább csendesebben meghúzódni, és ténylegesen a feladataimra koncentrálni. Én sem vagyok hibátlan és néha becsúsznak hibák, de ezeket nem szándékosan csinálom, és utána képes vagyok napokig rágódni a dolgokon, és természetesen túlagyalni a dolgokat.
A Manó szerint majd félévkor jobb lesz a helyzet, de én csak annyit mondtam neki, hogy biztos vagyok abban, hogy én jövőre is ezt fogom csinálni. Ami őszintén megmondva legalább csendes, és nyugodt. Nem bánt senki, nem kiabálnak, és ha magamban dolgozok elmerülhetek a saját gondolataimba, amiből rengeteg erőt meríthetek.

Már volt olyan hetem, hogy nem sírtam és ez annak a jele, hogy az Angyalkámtól rengeteg erőt kaptam, és hiszem azt, hogy ha imádkozok és tovább kérem az erősítést könnyebb lesz minden nap, és mindig megtalálhatom a pozitív történéseket. Szerencsére már Zlatan videóját sem kell megnéznem hónapok óta, és nem kell az írásba sem feledkeznem. Igaz a füzetem minden nap velem van, de már nem kell belemerülnöm a saját valóságomba ahhoz, hogy ne fájjon az igazság.
Elfogadtam a mellőzött szerepet, és megpróbálom ebből kihozni a legtöbbet, és ha néha kapok egy dicséretet az felér mindennel. Csak akkor írok már ha cikket, vagy fejezetet kell hoznom időre.
Szívem szerint mindenkivel jóba lennék, de tudom, hogy ez nem lehetséges, hiszen  mindenki más, és mindenki más dolgokért rajong, én pedig túlságosan kilógok a sorból. Nem vagyok tökéletes, de talán a gyerekek akik körbe vesznek szeretnek, és ez mindennél többet ér.
Bízom benne, hogy jövőre több szebb nap lesz, mint rossz, és talán még közelebb kerülhetek azokhoz akikhez szeretnék, és megérthetem őket, és azt is, miért kerültem ki a bizalmukból.
Anyukám mindig azt mondja, hogy jó ember vagyok, de néha nem hiszem el, és néha úgy gondolom valami hatalmas hibát követtem el, amiért ezt érdemlem, és amiért én lettem az akit simán levegőnek lehet nézni még akkor is ha társaságban vagyunk.
Mindenesetre megígérem magamnak, hogy jövőre sokkal jobban figyelek mindenre, és próbálok akkor is erős maradni, mikor legszívesebben bedobnám a törölközőt.


Sok puszi Nektek!

Andrea. 😉