A szülést
követően pár napot még a kórházban töltöttem, ahol megtanították, hogyan bánjak
a babámmal. Mivel egy elzárt részlegen tartózkodtam, kedvemre járkálhattam
fel-alá a folyosókon anélkül, hogy bárki is képet készített volna Alexanderről.
Ezt sem Zlatan, sem én nem akartuk, így csak egy rövid közleményt adtunk ki
megérkezéséről. Én még ezt is feleslegesnek tartottam, de szerelmem
hajthatatlan volt, mert - mint mondta - már több lap is lejött olyan képekkel,
amiken a kórház közelében tartózkodik. A nővérek nagyon segítőkészek voltak, és
mindenben támogattak. Folyamatosan szoktattak az anyaság gondolatához, az
etetéshez, a pelenkázáshoz, fürdetéshez, és minden olyan dologhoz, amit otthon
egyedül kell csinálnom. Eleinte alig mertem kezembe venni Alexet, hiszen
annyira kicsi és törékeny volt, de ahogy múltak a napok egyre könnyebben
boldogultam. Magam mellé kaptam két nővért, akik állandóan a rendelkezésemre
álltak. Ők hozták hozzám etetéshez, és ők láttak el tanácsokkal, vagy próbáltak
lelket önteni belém, amikor kicsit megrémültem a feladat nagyságától. Sajnos
Stephannak haza kellett utaznia, de Zlatan nagyon sokszor bejött hozzánk, és ő is kivette a részét a dolgokból. Örültem, hogy ilyen pozitívan
áll a változáshoz, és ott segít, ahol tud. A lelki változáson kívül a testem is
átalakult A varratszedés kicsit kellemetlen volt, de közel sem volt olyan
rossz, mint mikor a melleim fájtak. Folyamatosan feszültek és úgy éreztem,
bármelyik pillanatban szét tudnának durranni. Ezt – bár enyhítette Alexander
megetetése – nem lett sokkal jobb. A hazamenetelünk napján nagy erőt vettem
magamon, és ruha nélkül a tükör elé álltam. A látvány elborzasztott. Mintha nem
is én néztem volna vissza a tükörből, hanem egy másik lány. A hasam még mindig
nagy volt, a melleim pedig irreálisan hatalmasak és sok helyen narancsbőr éktelenkedett
Szörnyű látvány volt, így gyorsan felkaptam egy lenge ruhát, és pakolászni
kezdtem. Nancy pár perc múlva behozta Alexandert, akit egy édes
rugdalózóba öltöztettem, amire egy cuki üzenet volt írva Zlatan számára. Már
egy jó hónapja megvan, és már akkor tudtam, hogy ezt adom a fiamra. Reméltem,
hogy szerelmemnek is tetszeni fog. Mivel kint száz ágra sütött a nap, a
ruhácskán kívül csak egy vékony kisplédet terítettem rá. Már az utolsó
simításokat végeztem, amikor meghallottam a hátam mögött Zlatan vidám hangját.
-
Sziasztok! - Lépett be imádnivaló mosollyal, fehér pólóban és vajszínű
térdnadrágban. Szemüvegét a feje tetejére tolta és egy puszival üdvözölte
kisfiát. - Készen áltok az indulásra? Elhoztam a hordozót.
- Igen,
úgy gondolom. – Felé fordultam és egy gyors csók után hangosan soroltam a
dolgokat. - Megetettem, tisztába tettem, és felöltöztettem. Készen
állunk, hogy végre hazavigyük. Igaz édesem?
- Milyen
aranyos felsője van. - Lépett közelebb szerelmem. - Nagyon tetszik a szöveg.
- Csak
neked... apa. - Néztem fel rá, majd szinte elolvadtam mikor erős kezébe vette
kisfiát.
- Akkor
mehetünk? - Nézett rám, majd kicsit zavartan folytatta. - A hátsó ajtón kéne
kimenni. A parkolók felé.
- De
miért? – Kérdeztem, miközben egy vékony sapkát adtam Alex fejecskéjére.
- Mert
rengeteg fotós van az épület előtt, és a mai nap kijött egy cikk. Nem akarom,
hogy lefényképezzenek téged, vagy Alexot.
- Mégis
honnan tudták meg? – Érdeklődtem, és hangomból kicsengett a felháborodottság.
-
Fogalmam sincs, de ma is írtak arról, hogy valószínű megszültél, meg ilyesmi.
- Ezt nem
hiszem el! - Túrtam bele mérgesen a hajamba. - Nálad van most az újság?
- Igen.
Elolvasod?
- Inkább
majd az autóban. - Szóltam kicsit nyugodtabb hangon.
- Nézd,
ha ott megyünk, talán nem kapnak le, szóval indulunk?
- Jó,
beleraknád a hordozóba?
- Persze,
máris. Gyere kicsim! - Nézett kedvesen Alexra. Elköszöntünk a kórház
személyzetétől, és megköszöntük a rengeteg segítséget. Egy kanyargós folyosón át a kórház alagsorába
jutottunk, ami egyenesen a garázshoz vezetett.
- Nézd,
elaludt! - Vetett egy pillantást Zlatan Alexra.
- Annyira
édes. Kár, hogy este nem gyakorolja ezt a dolgot. - Nevettem fel
- Siessünk!
- szólt Zlatan. – Ott van pár hiéna!
- Hogy a
francba’ tudták meg? - Néztem rá, de én is próbáltam kapkodni a lábam.
-
Fogalmam sincs! Nem túl gyors a tempó?
- Nem,
csak siessünk.
- Nem
állok messze, nyugi! - Szólt kedves hangon, és bátorítóan megfogta a kezem.
Beültünk és Zlatan megmutatta a cikket.
"Újabb
focista baby?"
"Megszületett
Zlatan Ibrahimovic gyermeke?
"Manchester
- Zlatan Ibrahimovic, a híres focista egy magánklinikára érkezett ma kora
reggel. Szemfüles rajongó elárulta, hogy előző nap Zlatan párját hozták a
kórházba, gyanítható, hogy a focista és kedvese gyermeke épp mostanság jön a világra.
Mint ismeretes, Zlatan Ibrahimovic fotós kedvesével első gyermeküket várják,
amint több információnk lesz, közöljük olvasóinkkal. "
- Ezt nem
hiszem el. - Dobtam mérgesen el a lapot. - Ehhez nincs joguk, és...
- Lili,
halkabban! - Csitított Zlatan. - Felébreszted a kicsit.
- Jó, ne
haragudj, de... annyira kiborító. - Váltottam csendesebb hangra.
- Ne félj,
nem fognak többet írni rólunk.
- Mi van,
ha mégis?
- Nyugodj
meg, pár cikk még nem a világ. - Simogatta meg kedvesen az arcom.
- Jó,
de...
- Lili,
kérlek! Ne idegeskedj, mert azt Alex is megérzi.
- Igazad
van. - Szóltam és hátra néztem az ülésre, ahol Alexander békésen szuszogott. -
Annyira édes, és olyan nagyon szeretem. Hasonlít rád.
- A szeme
a tiéd.
- De a szája nem, és az arcocskája sem. Sőt,
Heléna küldött egy képet rólad, mikor baba voltál. Olyanok vagytok, mint két
tojás. Biztos vagyok benne, hogy olyan jóképű és ellenállhatatlan lesz, mint
te.
- Lili,
ne túlozz! - Mosolygott, majd megállt a házunk előtt, de mielőtt kinyitotta
volna a kaput, így szólt.
- Nem is
mondtam még, hogy köszönöm.
-
Zlatan...
- Engedd,
hogy befejezzem. - Állított le, majd mikor nem szóltam gyengéden folytatta. -
Hatalmas öröm az, hogy itt vagy, és hogy Alexander a világra jött. Egy csoda,
amit nem tudok szavakba önteni, de köszönöm, Lili, hogy megadtad őt nekem.
Szeretlek, és sosem foglak elhagyni, bármi is lesz. A szerelmem most sokkal
erősebb, mint eddig bármikor volt, és az, hogy nem csak mint a barátnőm, hanem
már a fiam anyja is vagy, sokkal erősebbé teszi az érzelmeimet irántad.
Szeretlek Lili.
- Én is
szeretlek Zlatan. - Húzódtam közelebb hozzá, és lágyan megcsókoltam, aminek a
hátul helyet foglaló csöppség vetett véget.
-
Felébred a drága. Nem sokat aludt, bár lehet, hogy az utazást nem élvezte
eléggé.
- Gyorsan
beállok, és majd bevisszük kézbe. - Szólt, majd mikor kiszálltunk gyorsan
felkapta kisfiát.
- Mi az?
- Nézett rám kérdőn. - Talán rosszul fogom, vagy valami baj van?
- Nem,
csak Alexanderral a kezedbe sokkal édesebb vagy. Imádlak mindkettőtöket. -
Léptem közelebb, és mindkettőjük arcára egy puszit adtam.
- Menjünk
be! - Indultam el, de Zlatan megállított.
- Előre
szólok, hogy vendégeink vannak, és én sem tudtam róla.
- Kik? -
Kérdeztem és reméltem, hogy nem manchesteres focistákkal van tele a ház.
- Majd
meglátod, na, gyerünk! -
Szinte
még be sem léptünk a házba, máris hatalmas örömujjongás fogadott. Szüleim és
Jurka kezében hatalmas csomagok és kék lufik voltak „Isten hozott Alexander”
felirattal.
- Végre
megérkeztetek. Had nézzük ezt a drága csöppséget. - Jött oda azonnal anyám, és
kivette Zlatan kezéből az unokáját, majd Jurka és apám is körbevették őt, úgy
gügyögtek, mint az ovisok.
- Mit
kerestek itt? - Kérdeztem tőlük és reméltem, hogy semmi rosszindulat nem cseng ki
a hangomból.
- Úgy
gondoltuk, elkél a segítség. - Kezdte Jurka. - Hiszen egy kisbaba sok gonddal
jár, te pedig még csak most tanulsz bele a dolgokba.
- Igazán
köszönöm, de ezért nem kellett volna iderepülnötök. Semmi ennivaló nincs
itthon, és... a lakás is...
- Minden
megcsináltunk már. - Szólt apa is, de szemét nem vette le kisfiamról. - Én
bevásároltam, anyádék pedig kitakarították a lakást.
-
Köszönöm. Aranyosak vagytok. De most felmennék lepakolni a dolgokat.
- Menj
csak, ha sír, majd mi megnyugtatjuk. - Mosolygott rám anyám, és Alexet
otthagyva szorosan magához ölelt. - Milyen volt a szülés?
- Kicsit
fájt, de túléltem, és mindent kárpótolt, amikor a mellkasomra rakták.
-
Csodálatos kisfiú.
- Igen, szerintem
is. Nagyon szeretem őt, anya.
-
Elhiszem, de most menj, pakolj le, és ha gondolod pihenj egy kicsit.
- Nem
hiszem, hogy sikerülni fog, de megpróbálom. Köszönöm nektek. - Öleltem át most én, majd a
háló felé indultam. Zlatan titokzatos képpel követett.
- Mi van?
- Semmi
csak van egy meglepetésem.
- Azt
hittem egy napra csak egy meglepetés jár.
- Akkor
ez egy különleges alkalom, gyere! - Nyitott be a szobába, ahol a fal mellett
egy barna farácsos ágyat pillantottam meg. Nem tűnt mostani darabnak, és
teljesen más volt, mint ami a gyerekszobában állt.
-
Remélem, tetszik. Egy kicsit felújítottam, úgy, hogy lecsiszoltam, lefestettem
és lelakkoztam. Már nincs rossz szaga, és bátran beteheted a kicsit.
- Zlatan,
már van ágya.
- Igen,
de arra gondoltam, ha itt is lesz, akkor nem kell az éjszaka közepén még azzal
is foglalkozni, hogy átmenj a másik szobába. Alexander pedig biztonságban
érezheti magát velünk.
-
Áthozhattad volna a másik szobából. Nem kellett volna feleslegesen költekezni.
- Lili,
ez az ágy különleges a számomra.
-
Tényleg? Nem valami modern darab, de úgy látom jó munkát végeztél vele.
-
Köszönöm. - Húzta nagy mosolyra a száját.
- Miért
olyan különleges neked ez a kiságy? –Miért jelent neked ilyen sokat?
- Mert ez
volt az én kiságyam… és később persze a húgomé is. De én feküdtem benne
először.
-
Komolyan mondod? - Csodálkoztam.
- Igen,
és addig hozattam ide, amíg te a kórházba voltál.
- Annyira
édes vagy, és.... olyan sok mindenre gondolsz.
- Csak ti
jártok az eszemben mostanában, és az, hogy mindent megadjak nektek, amire
szükségetek van. Semmiben nem fogtok hiányt szenvedni, ezt megígérem Lili. -
Ölelt magához.
- Nem
hozzuk fel Alexandert? Szeretném, ha ebbe a kiságyba fektetnénk először.
- Nem
volna gond? - Kérdezte, de láttam rajta mennyire jólesik a döntésem.
- Ugyan,
ami neked fontos, az nekem is. - Suttogtam, majd forrón megcsókoltam. Ajkaink
egyre szenvedélyesebben falták egymást, kezei pedig a ruhám alá vándoroltak. Ám
mielőtt kezdtünk volna belemelegedni, leállítottam.
- Mi a
baj?
- Zlatan!
Most szültem!! Hat hétig az - mutattam legérzékenyebb testrészére - tuti, hogy
nem kerül közel hozzám. Ha pedig letelik a hat hét, akkor is vigyázni fogunk!
Nem akarok több gyereket. Legalábbis egyelőre.
- De
attól még csinálhatjuk, nem? Másképp?
- Nem
vagy észnél. - Nevettem fel. -. Én lementem.
-
Komolyan mondod? - Futott utánam, de láttam rajta, hogy nem komolyan kérdezte.
Nyilván ő is tudta, mik a szabályok.
- Zlatan,
a szex az utolsó dolog, ami jelenleg eszembe jut. Nekem most a baba az első. De
ha jól viselkedsz, és rendes apuka leszel, talán hat hét múlva meggondolom
magam. - Flörtöltem vele, amitől újra megláttam a tüzet a szemében.
-
Megígéred? - Nyomott óvatosan a falhoz.
- Talán,
de most megyek. Tudod, vár a fiam.
- Egy
csókot sem kaphatok? - Húzta tovább az időt, és enyhe csalódottságot láttam
arcán mikor újra visszautasítottam.
- Zlatan,
most Alexander az első. - léptem közelebb hozzá. - De megígérem, hogy nem
foglak elhanyagolni. Csak adj egy kis időt.
- Jó,
megígérem, hogy türelmes leszek.
-
Köszönöm. De most gyere, nézzük meg, hogy boldogulnak a szüleink az
unokájukkal.
A
következő hetekben Jurka és anyám átvették az irányítást. Igaz, hogy nagyon
sokat segítettek, de egy idő után zavaró volt. Főleg az, hogy amit én jónak
gondoltam, ők eleve nem látták annak. Ám ami sokkal jobban idegesített, hogy
kettejük véleménye sem mindig egyezett. Anyám szerint nem kell mindig azonnal
kikapni a kiságyból, ha sír, míg Jurka azonnal ott termett, amint Alex csak egy
hangot is kinyögött. Nem értettek velem egyet abban sem, hogy néha magam mellé
vettem az ágyba. Szerintük nem kéne odaszoktatni, mert sokkal rosszabb lesz.
Sőt, egyenesen azt követelték tőlem, hogy rakjam át a másik szobába. Zlatan
sokat segített, de ő sem volt mindig a közelemben. Elkezdett újra edzeni,
hiszen gőzerővel készült a visszatérésre. Büszke voltam rá, hogy ennyire
motivált, és úgy éreztem, hogy a kapcsolatunk Alexander születésével még
erősebb lett. Imádtam, amikor este hazaért és ő fürdette és pelenkázta a kisfiát.
Annyira vonzó látvány volt, és alig vártam, hogy újra ágyba bújjak vele. A
fáradságon kívül semmi negatívuma nem volt annak, hogy egyel többen lettünk, és
ahogy teltek a napok - anyámék segítségével- egyre jobban belejöttem a
feladatokba. Már megvolt a napi rutinunk, ami sok etetésből, alvásból, mese
olvasásból, és sétálásból állt. Szerettem vele kijárni a szabadba is, ami nem
csak a levegő miatt volt jó, hanem, hogy újra fotózhattam. A nyár tökéletes
volt arra, hogy remek képeket készítsek. Sokat fotóztam a lakáson belül is, és
igyekeztem családomat megörökíteni a legmeghittebb pillanatokban. Mindenre
figyeltem a babámmal kapcsolatban, és minden információt lejegyeztem egy külön
füzetbe.
Az egyik
nyári napon újabb vendégeket kaptunk. Heléna, Manuel, Stephan és Kitti érkezett
hozzánk. Manuelék kisfia már több mint fél éves, és annyira tündéri. Nagyon
megörültem annak, hogy újra láthatom szöszi barátnőmet.
- Heléna,
de jó, hogy itt vagytok. - Siettem hozzájuk és egyesével üdvözöltem őket. -
Milyen nagy lett Vincent!
- Igen,
igazi kislegény, és már majdnem fél éves.
- Gyertek
beljebb! – Invitáltam be őket. Leültek,
de nem tudtam nem észrevenni, hogy húgom és Stephan mennyire távol ülnek
egymástól. Nem tudtam, mi a helyzet velük, de jelen pillanatban csak az
érdekelt, hogy ne csináljanak balhét.
-
Bemutatom nektek Alexander Ibrahimovicot. - Jött le Zlatan, kezében a
babánkkal.
- De édes!
- Pattantak fel azonnal a lányok.
-
Átvehetem? - Kérdezte Kitti, ami kicsit meglepett, bár tudom, hogy ő nagyon
szereti a gyerekeket.
- Persze,
csak vigyázz a fejecskéjére. - Adtam ki az utasítást.
- Milyen
jól áll a kezedben. - Szólt Manuel. - Neked is kéne egy, nem?
- Ugyan,
még fiatal vagyok hozzá, és jelenleg még apa jelöltem sincs. - Szólt Kitti, és én
rögtön tudtam, hogy szavait olasz barátomnak szánja. Ezek szerint nem békültek
ki. Mikor anyámék is megjöttek a vásárlásból, jobbnak láttam, ha elvonulok és
megetetem kisfiamat. Felmentem a szobába, ahova Heléna és Kitti is követetett.
- Nem
zavar titeket, ha etetem? - Néztem rájuk mikor leültek az ágyra.
- Nem,
ugyan, még én is ezt teszem. - Mondta Heléna, Kitti pedig csak mosolygott, és
az ölembe adta Alexet.
- Most
pedig eszünk, hiszen az én drágám már nagyon éhes. - Néztem rá mosolyogva. A
szoptatás már nem fájt annyira, mint régebben, és sokkal jobban is ment. Szerettem
nézni, mikor eszik, hiszen engem is megnyugvással töltött el a tudat, hogy én
táplálhatom, és nem kell tápszerezni.
- Jól
eszik? - Érdeklődött Heléna.
-
Szerencsére igen, és nagyon szeret is. Már felismerem, ha éhes, és így azonnal
reagálni tudok rá.
- Hogy
viseled anyáékat? - Kérdezte húgom.
- Már
kicsit nehezen, de azért nagyon sokat segítettek, és segítenek most is.
Nélkülük nem biztos, hogy sikerült volna átvészelnem az első pár napot.
- Zlatan
segít?
- Igen,
ha itthon van, nagyon sokat. De sokat készül a visszatérésére, és én nagyon
büszke vagyok rá.
- Nem
akar még visszavonulni? - Csodálkozott Heléna. - Azt hittem már befejezi a
játékot.
- Dehogy
akar. - Nevettem fel. - Miért vonulna vissza?
- Hogy
veletek legyen, és csak veletek foglalkozzon.
- Nem
gondolnám, hogy jó ötlet volna. Neki ez az élete, és bizonyítani akar. Én pedig
tudom, hogy meg tudja csinálni.
- Remélem,
igazad lesz.
- Kitti
és te jól vagy? Mit csinálsz mostanában? - Siklott testvéremre tekintetem.
- Én,
igazából találtam egy helyet, ahova a saját tortáimat és süteményeimet tudom
szállítani. Igazság szerint otthonról dolgozok. Vagyis Stephan lakásából, de
mivel ő mostanában nem volt otthon, nem volt belőle gond.
- Mi van
veletek?
- Semmi,
az hiszem. Bár, amikor Heléna felhívott, hogy jöjjek velük, Stephan is írt
egy üzenetet, hogy szeretné, ha velük utaznék. Onnantól kezdve írogatunk
egymásnak, de semmi komoly. Ha pedig otthon van néha, és én is, beszélünk. De
csak alap dolgokat. Külön szobánk van, és ennyi. Nem hiszem, hogy valaha is
újra együtt leszünk. Ez a hajó már elment. - Mondta szomorúan, és én tudtam,
hogy testvérem még mindig szereti Stephant.
- Veletek
Heléna?
- Minden
jó, elvagyunk. Manuel sokat utazik, mi pedig elvagyunk Vincenttel. Sokszor
gondolok arra, hogy visszamenjek a fodrászatba, de egyelőre olyan jó otthon
lenni.
- Nem
unalmas? - Kérdeztem.
- Nem,
sosem, hiszen egy ilyen kicsi emberke mellett nem lehet unatkozni. Nekem még
szülés utáni depresszióm sem volt, hiszen azonnal feltaláltam magam.
-
Egyelőre még nekem sincs semmi negatív tünetem. Persze a fáradtságon kívül, de
ez hozzátartozik a dolgokhoz. - Láttam, hogy Alexander jóllakott. A vállamra
vettem és vártam a büfit, amit olyan édesen adott elő. - Úgy látom kijött rajta
a kaja kóma, és jobb, ha lefektetem. - Hosszú percekig csendben néztük az alvó
babát, és csak akkor hagytuk ott, amikor a fiúk szóltak, hogy menjünk le, és
bontsuk ki az ajándékokat. Sok hasznos holmit kaptam tőlük, ami igazán
jólesett.
Este Helénával
ültünk a medence mellett. Anyámék bent tévéztek, a fiúk és Kitti pedig a
medencébe töltötte az időt.
- Volt
már baba buli?
- Nem,
még nem. - Ingattam a fejem, mire barátnőm arca azonnal felcsillant.
-
Rendezhetnénk egyet.
-
Szervezzük már meg Lili! Biztos jó lesz, és neked is vannak barátaid, meg
Zlatannak is, akik tuti, hogy odáig lesznek Alexért.
- Igen,
de...
- Holnap
megszervezem! - Állított le, és a másnap tényleg a szervezkedéssel telt, hogy
hétvégén meglegyen a parti.
A buli
napján Kitti kitalálta, hogy ő süti a tortát, én pedig örültem, hogy ilyen
aranyos. Zlatan a
fiúkkal együtt elment lufikat és egyéb dekorációs dolgokat
venni, mi pedig az ételeket készítettük elő. Úgy terveztük, délutánra rakjuk a
kezdést, hogy este már ne legyen nagy hangzavar. Igaz, Heléna kisfia már
kevesebbet aludt, de tudtam, még Vincentnek is kell a nyugalom. Mikor a fiúk
megjöttek, elkezdtük kidekorálni a házat, és egyre jobban kezdtem beleélni
magam a buliba.
-
Kittiékkel mi van? - Lépett közelebb hozzánk Zlatan és a fülembe suttogta a
kérdést.
- Miért?
-
Nézzétek, szinte csak úgy sugároznak egymás mellett. - Mutatott a konyha felé,
ahol húgom és Stephan készítették a baba tortát.
- De
édesek, remélem, kibékülnek. - Mondta Heléna miközben lemászott a létráról.
-
Gondolod, hogy túl tudnak lépni a dolgokon? - Nézett rá Zlatan.
- Jó
lenne. - Szóltam, és elmosolyodtunk mikor Kitti egy adag tejszínhabot adott az
olasz fiú szájába.
-
Remélem, nem fogják megfektetni egymást a konyhában. - Nevetett fel Zlatan, de
én leintettem.
- Ez csak
flört, és szerintem nem lesz más.
- Pedig
már jó lenne, és akkor nem kéne a tesóm hisztijeit hallgatni, amik csak Kitti körül forognak. Kicsit kezdem már unni. - Jött oda Manuel is.
- Stephan
szereti még? - Néztem rá mire bólintott én pedig elhatároztam, hogy ha
elkezdődik a buli, majd kicsit félrehívom Stephant és megbeszélem vele a
dolgokat. A vendégek sorra érkeztek mi pedig sorra bontogattuk az ajándékokat.
Sok focista eljött, akit ismertem már, de Zlatan régebbi csapattársai közül
volt olyan, akivel csak most találkoztam először. Apám is visszarepült és
együtt ünnepeltük kisfiamat, aki az igazak álmát aludta. Mivel nem akartam,
hogy a hálószobánk legyen a központ Alexet ideiglenesen a gyerekszobába fektettük
le, így Vincent a hálószobai kiságyba kapott helyet. Mindenki jól érezte magát,
Kitti pedig csodálatos tortát készített, aminek az íze is nagyon finom volt.
Jóérzés volt, hogy ez a sok ember ennyire szeret minket és láttam Zlatanon is,
hogy igazán büszke a kisfiára. Mivel elég meleg volt a társaság a medence köré
gyűlt, és így volt időm kicsit elpakolni a tányérokat. Ahogy pakolásztam Jurka
és anyám jött oda segíteni. Eléggé hallgatagok voltak, és éreztem valamit
mondani szeretnének, de nem merik.
- Mi a
gond? - Kérdeztem rá, hátha kibökik mi a baj. - Jól érzitek magatokat?
- Persze,
csak volna egy megbeszélni valónk. - Kezdte anyám és idegesen pillantott jobbra-,
ballra.
- Miről
van szó?
- Gyere,
inkább üljünk le! - Ajánlotta Jurka, mi pedig helyet foglaltunk a
kanapén.
-
Hallgatlak benneteket!
- Jó,
szóval mi holnap elutazunk, és te magadra maradsz, de Jurkával együtt úgy
gondoltuk, hogy túl nagy ez a ház, és Zlatan sem lesz mindig itt. Nem lesz
segítséged, és bár nagyon ügyes vagy, nem szeretnénk, ha egyedül lennél.
- Nem
vagyok egyedül anya. Itt van Alexander.
- Igen,
de az mégsem egy felnőtt társaság, és nem segít neked.
- Mire
akartok kilyukadni? - Érdeklődtem és egyre kíváncsibb lettem.
- Lili
arra gondoltam, hogy talán felvehetnétek valakit. - Mondta Jurka kicsit zavart
hangon. - Nekem pedig van egy barátnőm, akinek van egy aranyos lánya. Ő itt
tanul, de mivel nagyon sok testvére van, kéne egy kis támogatás a számára.
Persze nem kell nagy összegre gondolni, és cserébe minden nap eljönne és
segítene neked Alexander vagy a ház körül.
- Ki
ez?
- A neve
Maya Svenson és most kezdi a második évét az egyetemen. Zlatannak már beszéltem
róla, és ő jó ötletnek találta a dolgot. Mikor pedig mi holnap hazamegyünk,
eljöhetne ide, hogy találkozz vele, és megismerd. Nagyon kedves lány, és ért a
gyerekekhez, hiszen van csecsemőgondozó papírja is, és sok kistestére van,
akikkel sokat foglalkozott.
- Zlatan
ismeri őt?
- Igen,
ismeri. Már többször találkoztak, és Maya nagyon kedveli a fiamat, és mikor az
édesanyjával erről beszéltem azonnal igent mondott a feladatra.
- Hány
éves? Hogy néz ki?
Most
huszonnégy, de rákereshetsz Facebookon is.
-
Rendben, majd meglátom. Mikor jönne holnap?
- Amint
Zlatan hazahozza. Ugyanis ő megy ki érte a repülő térre.
- Szóval
ő beleegyezett? - Utaltam szerelmemre, és reméltem nem valami szőke cicababáról
van szó.
- Igen,
és szeretnénk, ha te is belemennél - Fogta meg a kezem anyám. - Kérlek, Lili
csak próbáld meg, és ha nem jöttök ki, akkor elküldheted.
- Nézzétek,
kedvesek vagytok, de nem kell a segítség. Elbírom látni a feladatimat, és
Alexanderral is elbírok.
- Lili
kérlek, olyan kedves lány! - Próbálkozott még Jurka mire megadóan
felsóhajtottam.
-
Rendben, holnap meghallgatom, de csak utána döntök. Nem szeretném, hogy egy
idegen nevelje a fiamat. Most pedig bocsánat, de ki kell mennem a mosdóba, és
megnézem Alexot is.
- Hidd el,
csak neked akarunk jót. - Szólt még utánam anyám, de én cseppet sem örültem,
hogy a hátam mögött szervezkednek. Kicsit Zlatanra is haragudtam, amiért nem
szólt nekem Mayáról. Ezekkel a gondolatokkal együtt nyitottam be a fürdőbe, de
az ajtóban meglepődve torpantam meg.
- Bocsi
én csak... - hebegtem, hiszen Stephan és Kitti odabent csókolóztak. Gyorsan
becsuktam az ajtót és jobbnak láttam, ha nem zavarom őket, és a lenti fürdő
felé veszem az irányt. Ám még a lépcsőig sem értem el, mikor Stephan hangját
hallottam a hátam mögül.
- Lili
bemehetsz, nem akarjuk elfoglalni a mosdót.
- Nem
baj, csak.... most mi van veletek? - Kérdeztem mire barátom csak megvonta a
vállát. - Stephan kérdeztem valamit. Mi van veletek?
- Nem
tudom, csak... bementem a mosdóba, és mikor a kezem mostam bejött Kitti.
Zavarba volt, de nem akartam, hogy kimenjen. Beszélgetni kezdünk, megint
felszínes témákról, aztán pedig feljöttek a dolgok, én pedig rájöttem hiányzik,
és szeretem. Majd megcsókoltam ő pedig nem ellenkezett. De még fogalmam sincs
mi lesz velünk.
-
Szereted?
- Lili
én...
-
Szereted a húgom?
- Azt
hiszem még igen, de ez már nem lesz olyan, mint előtte volt. Lemondtam az
esküvőt, és az egész nyarat végig buliztam. Nagyon sok lánnyal voltam együtt,
ami zavar, de...
- Stephan
csalódtál akkor, és ez jogos. De ha szereted őt, miért ne próbálnátok meg
újra?
- Mert
nem tudom, hogy ő mit érez. Mikor otthon vagyunk, próbálunk jó fejek lenni a
másikkal, de tudom, hogy ő is igyekszik nem érinteni a témát, én pedig arra
gondoltam, hogy megmondanám neki, költözzön el.
- Hogy
mi?
- Lili
tudod mennyire rossz érzés, hogy ott van egy lány, akit szeretsz, de nem
lehetsz vele, mert külön szobába alszotok. Külön érted?? Legszívesebben
átmennék hozzá este, és vele aludnék, de félek, hogy elutasítana.
- Miért
nem beszéled meg ezeket vele?
- Mert
félek, hogy elutasítana. - Mondta és szemei szomorúan csillogtak.
-
Szerintem nem utasítana el Stephan. Próbáld meg, és legyél boldog. Megérdemled.
-
Köszönöm, de most lemegyek. Manuel már biztos keres.
-
Rendben. - Öleltem meg, majd elszaladtam a mosdóba.
A bulinak
jóval nyolc után lett vége, én pedig már borzasztóan fáradt voltam, így
fürdetésnél majdnem leesett a fejem. Úgy terveztük, hogy holnap Zlatan kiviszi
a társaságot a repülő térre és majd Mayával tér vissza. Mivel nem akartam sokat
járkálni az éjszaka közepén így az ágyunkba vettük Alexandert, és csak csendben
figyeltük, ahogy alszik.
- Jó volt
ez a pár nap, hogy itt voltak anyámék.
- Igen,
én is örültem nekik, de azért jó, hogy elmennek, és nyugalom lesz a házba.
- Nagyon jól
sikerült a buli. A fiúk szinte elolvadtak tőle. - Suttogta Zlatan ahogy
fiára nézett.
- Én is
így gondolom. A lányoknak is belopta magát a szívébe.
- Te
pedig végig szinte sugároztál, és.... büszke voltam rátok.
- Zlatan,
ne mondj ilyeneket.
- Ez az
igazság. Most érzem azt, hogy teljesen kerek az életem. Bár a pályára jó lenne
visszatérni, de te és Alex sokkal fontosabb vagy, mint pár mérkőzés. Mikor
pedig a szüleidnél vagy anyámnál volt ők is mosolyogtak.
-
Édesanyád már duplán nagymama. - Kuncogtam és ekkor eszembe jutott Maya. -
Miért nem mondtad el nekem Mayat?
- Mert
nem akartam, hogy megharagudj rám. Anyámék tervelték ki, de én is jó ötletnek
tartom ezt a dolgot.
- Zlatan
nem kell segítség!
- Csak
próbáld meg! Ha nem jó, akkor elküldjük.
- Milyen
lány Maya?
- Nagyon
kedves, és rendes, és...
- Szép? -
Kérdeztem meg tőle, amitől tartottam.
- Lili
miért lényeges ez? A fiúnkkal fog foglalkozni, és neked segít majd.
- Anyukád
azt mondta nagyon kedvel téged.
- Igen, ő
is szereti a focit, és szereti, ahogy játszok.
- Bejössz
neki? - Cukkoltam mire csak megforgatta a szemeit. - Biztos odáig van
érted.
- Lili
nem tudom, de nem is érdekel. Egyet tudok, hogy nem azért jön, hogy velem
foglalkozzon. Külsőleg nem egy modell alkat. Kicsit duci, és szemüveges, de
nagyon okos. Az első évét kitűnőre végezte a jogi egyetemen. Mindig él tanuló
volt, a testvéreivel pedig nagyon jól bánik. A szülei kicsit megzuhantak
anyagilag, mert az apja elvesztette a munkáját. Szeretnék segíteni rajtuk,
hiszen öt gyereket kell ellátniuk. Ha pedig Mayara úgymond nincs gondjuk, már
előrébb lesznek.
- Még
gondolkodom, de most kikell mennem. Mindjárt jövök. - Adtam egy puszit neki és
kiindultam a konyhába egy pohár vízért. A vendégszobák a földszinten voltak,
amikbe Stephan és Kitti foglaltak helyet. Anyámék és Jurka megkapták a két-
felső szobát. Helénáék pedig a babaszoba mellettit. Már visszafelé indultam
mikor Kitti szobájából hangokat hallottam ki. Nem akartam, hogy észre vegyenek,
így gyorsan lekapcsoltam a villanyt és vártam, hátha csendben maradnak, de csak
Stephan fejét pillantottam meg az ajtóba.
- Mi lenne,
ha nem mennél vissza, hanem itt töltenéd az éjszakát? - Hallottam húgom
hangját.
- Kitti
nem akarom, hogy rájöjjenek.
- De
miért nem? Én szeretném, ha megtudnák, hogy újra együtt vagyunk.
- Még
semmi sem biztos...
- Stephan
ne csináld már. Most szexeltünk, mi az, ami nem biztos?
- Te
mondtad, hogy ez nem csak ennyiből áll, én pedig nem akarlak siettetni. Szóval
jó éjt Kitti.
- Jó éjt
Stephan. - Szólt testvérem, majd becsukódott az ajtó Stephan pedig átment a
saját helyére. Nagy mosollyal az arcomon tértem vissza a szobámba, ahol az
egyik legszebb látvány fogadott. Zlatan magához ölelve Alexandert hanyatt fekve
aludt, kisfiam pedig izmos mellkasán szuszogott. Az örömkönnyek azonnal a
szemembe szöktek, és gyorsan bebújtam melléjük az ágyba. Alexander azonnal
mocorogni kezdett, mire Zlatan is felébredt.
- Nyugi
kicsim. - Simogatta meg fejecskéjét majd rám nézett. - Remélem nem baj, hogy
magamhoz vettem?
- Nem,
nagyon aranyosak vagytok együtt, de lehet, jobb lenne, ha beraknám a kiságyba.
Te is nyugodtabban tudnál pihenni.
- Felőlem
maradhat itt is. Olyan jó érzés, hogy ilyen közel érzem magamhoz.
- Te vagy
a legcsodálatosabb apa, én pedig imádlak. - Bújtam közelebb majd lágyan
megcsókoltam.
- Alig
várom, hogy leteljen a hat hét. - Szólt miközben simogatta a hátam.
- Édes,
nyugi! Jobb lesz, ha tényleg berakom a kiságyba. Neki is jobb lesz, ha ott
pihen. - Emeltem fel és fekhelyére raktam. Csodálatos volt, és olyan békés. Remélem,
még alszik pár órát, mielőtt megetetném.
- Merre
voltál az előbb? - Nézett rám mikor visszabújtam mellé.
- Csak
egy pohár vizet ittam, és tudod mit láttam?
- Na,
mit?
- Kittit
és Stephan.... és... lefeküdtek egymással. - Újságoltam.
- Rajta
kaptad őket?
- Dehogy,
te lüke. Csak Stephan Kitt szobájából jött ki, mire a húgom kérlelte, hogy hagy
maradjon, mert már szexeltek. Érted?? Újra összejöttek.
- Ez
szuper, na, jó éjt!
- Te nem
is örülsz nekik?
- Lili
nem érdekelnek a húgod pasi dolgai. Inkább te érdekelsz. - Húzott közel
magához, én pedig gyorsan hátat fordítottam. Ám ez nem volt elég neki, és
lágyan puszilgatni kezdte a nyakam, nekem pedig egyre nehezebb volt ellenállnom
neki.
- Annyira
szeretlek.
- Én is,
de inkább aludjunk.
- Mikor
kell már ellenőrzésre menni?
- Már
csak pár hét.
-
Megőrülök addig nélküled. Még a nyaralás előtt voltunk együtt. Eltudod ezt
képzelni? Majdnem három hónap.
- Édes,
nekem most nem ez az első. Én is szeretlek, de nem pörgök csak ezen. Annyi más
dolog van, ami lényeges.
- Jó, de
ez is fontos.
- Zlatan
hűtsd le magad, és inkább aludjunk! Jó éjt. - Adtam egy puszit szomorkás
arcára, majd egymást átölelve álomba zuhantunk. Alexander nem aludt túl jól, és
sokat kellett felkelnem hozzá, így reggel kicsit álmosan és egy nagy bögre
kávéval a kezembe figyeltem, ahogy családom pakolászik. Mindenki a bőröndjeit
hurcibászta az autóba, és az utolsó dolgaikat pakolták táskákba. Anyám és Jurka
pedig utolsó tanácsokkal láttak el. Az udvaron álltam, kezembe Alexanderral
mikor Zlatan kigurult és a repülőtér felé hajtott. Kicsit ideges voltam, hogy
szerelmem majd egy másik lánnyal tér vissza. Besiettem a lakásba, majd leraktam
kisfiamat a játszó szőnyegére, hogy miközben pakolásztam figyelemmel tudjam
kísérni, de egyre idegesebb lettem az érkező Maya miatt. Nem kerestem utána
Facebookon, mert féltem, hogy Zlatan leírásával ellentétben, egy csodálatos
Svéd modellt találok, aki Zlatan közelébe akar férkőzni. De elhatároztam, adok
neki egy esélyt, és meghallgatom, így anyámékat is megtudom nyugtatni, hogy
megpróbáltam. Mikor a rendrakással kész voltam lekuporodtam Alexander mellé a
szőnyegre és játszani kezdtem vele. Olyan jó volt ez a csend, és az, hogy végre
kettesbe lehetek kisfiammal. Imádtam mikor rám nézett, és figyelte, ahogy
meséltem neki. Jó félóra múlva azonban meghallottam Zlatan autójának hangját a
szívem pedig újra hevesebben kezdett verni, majd beszélgetések zaját, amik
Svédül folytak.
- Szia,
Lili! - Köszönt szerelmem mikor beléptek a lakásba. Kezébe nagy rózsaszín
csomagokkal, amik Mayához tartoztak, majd mögötte belépett a lány is. Kicsit
meglepődtem, hiszen még kicsit sem hasonlított ahhoz a képhez, amit magamban
összeraktam belőle. Előttem ugyanis nem egy magas, szőke szupermodell állt,
hanem egy alacsony, molett, dús barna hajú, szemüveges lány, akiről lerítt,
hogy hihetetlenül zavarba van.
- Szia,
Lili vagyok. - Köszöntöttem barátságosan. - Gyere beljebb! Kérsz valamit?
- Maya
Svenson. Örülök, hogy megismerhetlek. Élőbe még csinosabb vagy. - Kedveskedett,
és közelebb lépett, majd egy csomagot nyújtott felém, amit kisfiamnak hozott.
- Gyere,
ülj le! - Kínáltam hellyel, mire félénken leült az egyik székre, és körbenézett
az előszobába.
- Kérsz
valamit inni?
- Egy
pohár víz jólesne. - Mondta halkan.
- Ameddig
beszélgettek, én elmegyek tusolni. Valamit segítsek, Lili? - Kérdezte Zlatan,
és mivel nemet mondtam elindult a fürdő felé. Gyorsan kitöltöttem a vizet, és
én is helyet foglaltam Maya mellett. Nem tudtam mivel kéne kezdenem, de a lány
megelőzött mikor meglátta a fiamat a szőnyegen.
- De
édes. Ő Alexander?
- Igen.
Most szerencsére nyugis, bár ez eléggé múló állapot nála. - Szóltam.
- Nagyon
szép a házatok. Igazán barátságos. Az a festmény pedig csodálatos.
- Igen,
Zlatan egyik barátja festette, egy kép alapján rólunk. Mesélj kicsit
magadról.
-
Rendben. Svédországba születtem, de már tavaly óta Manchesterbe tanulok, a jogi
egyetemen. Huszonnégy éves vagyok, jelenleg szingli. Beszélek franciául,
angolul, és természetesen svédül. Ti milyen nyelven beszéltek a kicsihez?
- Én igyekszem
magyarul, de Zlatan svédül beszél hozzá, mi pedig egymás között angolul. Remélem,
nem zavarodik meg.
- Nem, a
babák nagyon fogékonyak, és nem zavarja meg őket a sok nyelv. Sokkal okosabbak
lesznek.
- Akkor
jó. Mióta ismered Zlatan családját?
- Már
kicsi korunk óta, ismerjük egymást. Helénával jóba voltunk sokáig, és szüleink
is jóba vannak.
- Most
nem vagytok jóba Helénával?
- De,
biztos jóba lennénk, ha találkoznánk. - Mondta és ekkor szerelmem jött le a
lépcsőn egy szál alsóba. - Atya ég! - Csúszott ki Maya száján mikor meglátta
őt.
- Lili
merre vannak a ruháim?
- A gardróbba.
- Vetettem oda, de Zlatan nem a szoba felé, hanem a konyhába indult, Maya pedig
idegesen pillantott össze- vissza.
- Volnál
kedves felöltözni? - Kérdeztem tőle. - Nem látnád, nem csak mi vagyunk.
- Jó,
bocsi. Maya nem vagy éhes? Rendeljek valamit? - Lépett a hűtőhöz.
- Nem...
nem.. én csak...
- Inkább
öltözz fel és majd megbeszéljük! - Mondtam kicsit szigorúbb hangon, de belül
nagyon mulatatott, ahogy a lány reagált rá, és tudtam ezt Zlatan is észrevette.
- Már
megyek is. Nem tartalak fent benneteket. - Adta meg magát, és újra eltűnt a
fenti szobák egyikébe.
- Ne
haragudj. – Néztem Mayara.
- Semmi
baj, csak.... kicsit furcsa volt.
- Mit
gondolsz róla? - Érdeklődtem.
-
Zlatanról? Hú..... nagyon helyes, és jó fej, de... nem gondolok úgy rá...
vagyis... ne haragudj! Most biztos idiótának gondolsz. Őszintén megmondva
követem a munkásságát, és nagy rajongója vagyok, de nem másznék rá vagy
ilyesmi.
- Ezt jó
tudni. - Állapítottam meg, és tudtam megbízhatok benne. Borzasztóan
szimpatikus, és kedves lánynak ismertem meg, akiben még az sem zavart, hogy
odáig van szerelmemért. Már szinte minden témát érintettünk, mikor Alexander
nyugtalanul gőgicsélni kezdett. Odamentünk hozzá, de mielőtt felvehettem volna
Maya szólalt meg.
-
Felvehetném? Csak, ha nem baj.
-
Nyugodtan.
-
Köszönöm. - Szólt, majd lehajolt hozzá kisfiam pedig azonnal elhallgatott a
kezei között. Szinte alig akartam elhinni.
- Ezt
meg, hogy csináltad? - Csodálkoztam.
-
Szeretem a gyerekeket, és értek hozzájuk. Talán ezt ők is megérzik. - Osztotta
meg velem. - Úgy látom éhes.
- Igen,
én is úgy gondolom.
- Nézd,
nekem most dolgom van, mert találkozom egy barátommal, de nagyon szeretném ezt
a munkát. Pontos, és figyelmes vagyok, és nem csak Alexander mellett tudok
segíteni, hanem akár a házimunkába is. - Adta át nekem kisfiamat, miközben
készülődni kezdett.
-
Átgondolom, és értesítelek. - Kísértem ki.
- Jó,
várom a hívásodat, még akkor is, ha nem a válasz. Köszönöm, hogy fogadtál Lili,
és üdvözlöm Zlatan is.
- Ígérem,
hívlak bárhogy döntök. - Csuktam be az ajtót, de már akkor tudtam, hogy Maya
lesz az új bébi csőszöm és talán az egyik barátnőm is.