2016. december 11., vasárnap

⚽️ 3/1. Évadkezdő: A másik lány!! ⚽️

Stephan:

Az esküvő után Manuel és Heléna azonnal elutaztak és meg sem álltak Egyiptomig, hogy Heléna is megismerjen olyan rokonaimat, akik a távolság miatt nem tudtak eljönni, vagy a nagymamámat, aki már idős volt egy repülő útra. Úgy tudtam Szeptemberig meg sem állnak az utazgatással hiszen Egyiptom után Dubai, majd Sydney következik. Hiába Manuel mindent megakart tenni azért, hogy felesége a legjobbat kapja. Én eléggé sokat jártam edzésekre és a haverokkal bulizni. A két legjobb barátom Radja Nainggolan és Juan Iturbe mindig velem voltak így jókedvűen vártuk az előszezoni mérkőzéseket. Otthon sajnos nem volt annyira rózsás a helyzet és az is kellemetlenül érintett, hogy két lánnyal lakok együtt, és ebből sajnos egyikőjük sem a barátnőm amivel a fiúk rendszeresen piszkáltak. Mikor Zlatan elment Lili a munkába temetkezett. Éjjelekig fent volt és cikket írt vagy a képeit szerkesztette és szinte alig tartózkodott lakáson belül. Már nem volt az a lány akibe anno beleszerettem. A mosolygós mindig jókedvű és kedves Lili Zlatan távozása után eltűnt, és én belül örültem is, hogy nem kell látnom a szomorú szemeit. Lilivel ellentétben viszont Kitti folyamatosan otthon lebzselt, ami talán abból volt, csak jó, hogy mindig volt főtt kaja otthon és nem kellett egyedül XBOX-ozni, mert a lány meglepő módon nagyon profi volt benne. Úgy tudtam hamarosan Rómába is nyílik egy olyan bár, mint Stockholmban és a lány majd ott fog dolgozni, mint üzletvezető, de addig a főzés és az egész napos pihenés tette ki a mindennapjait.
- Megjöttem. – Szóltam be a lakásba mikor hazaértem.
- Szia. – Jött ki a lány és dús haját lazán hátra vetette. – Kész a kaja és talán Lili is hamarosan érkezik. – Magyarázta miközben elővett két tányért.

2016. december 10., szombat

⚽️ Gyere haza!!! ⚽️

Csak álltam ott a testvéremmel szemben miközben a két fiú értetlenül nézett a válaszom után. Kitti mind a kettejüknek bemutatkozott miközben jól végigmérte őket. Mivel a húgom meglepő módon tudott Svédül magas barátommal társalgott majd egy kicsit Stephannak is magyarázott valamit, de erre már homályosan emlékszem. Eszembe jutott mennyire szerettem a testvéremet, és nem tudom miken ment keresztül, amíg én nem voltam vele. Nekem kellett volna rá vigyáznom, de magára hagytam, és mikor ezen járt az eszem a fájdalom olyan mélyen ütött szíven, hogy elsötétült a világ én pedig csak tompán érzékeltem magam körül a dolgokat. Másnap reggel arra ébredtem, hogy a nap a szemembe süt. Egy picit helyre kellett tennem magamba az eseményeket. Körülnéztem és láttam, hogy ahol aludtam az nem az én számomra kijelölt szoba volt. Próbáltam magamba visszaidézni a tegnap este történteket, de szinte nem jutott eszembe egyéb, csak, hogy Kitti feltűnt majd a két fiú riadt arca villant fel és, hogy bevonszoltak ide. Egy levelet pillantottam meg magam mellett a párnán. A kezembe vettem és olvasni kezdtem a gyöngybetűket, amikben Heléna írását fedeztem fel. „ Szia Lili, remélem jobban vagy, és tényleg csak egy kis lelki sokk volt az amiért elájultál tegnap. Bocsánat, hogy nem köszöntem el, de már korán reggel indult a gépünk. Köszönök mindent, hiszen nagyon szép volt az esküvő, és a buli is. Kérlek vigyázz magadra, és a tesódra is. Beszéltem vele és örülök, hogy megismerhettem. Aranyos lány. Puszi és hamarosan találkozunk: Heléna." Kikeltem az ágyból és felvettem a kirakott ruhákat amiket egy kedves ismeretlen tett oda, majd kinéztem az ablakon. A csodálatos kertre nyíló kilátás megnyugtatta a szemem és észre sem vettem mikor halkan kinyílt mögöttem az ajtó.

2016. december 3., szombat

⚽️💍 A NAGY NAP!!!! ⚽️💍

A nagy nap reggelén arra ébredtem, hogy valaki ráugrik az ágyra és fel- le ugrál rajta.
- HURRÁ ESKÜVŐŐ!!! – Hallottam Maxi örömteli hangját, de én cseppet sem voltam ettől elragadtatva, hanem inkább fejemre raktam a párnát és próbáltam visszaaludni ám ez sehogy sem ment hiszen a kisfiú egyre közelebb mászott hozzám majd a párnám alá bújt és a fülembe suttogott úgy, hogy közben apró kezei belecsimpaszkodtak a hajamba.
- Lili tudom, hogy nem alszol, és én sem vagyok már álmos, és arra gondoltam, hogy amíg apa és anya együtt készülődnek addig játszhatnék veled!!! Kérlek!! – Hallottam édes hangját és mikor átfutott álmos agyamon amit mond felé fordultam és megkérdeztem.
- Anya és apa együtt készülnek?
- Igen, mert anya hozta apa ruháját el és éppen ott van a mi szobánkba. NEM CSODÁLATOS??!!!!
- De, tényleg szuper. – Morogtam vissza rá majd jobbnak láttam, ha én is készülődni kezdek, és már éppen a telefonomért nyúltam mikor barátnőm robogott be a szobámba, egy szál köntösbe és meg sem állt a fürdőszobáig.
- Neked is jó reggel Heléna. – Köszöntem csak úgy magamnak, de mikor bentről furcsa hangokat hallottam aggódva nyitottam be hozzá. Heléna a w.c. kagyló felett térdelt és éppen kiadta a gyomra tartalmát.
- Jól vagy? – Térdeltem mellé és próbáltam hosszú, szőke haját kisimítani az arcából, miközben szegény Maxi aggódva figyelte a jelenetünket.
- Kicsim menj vissza anyáékhoz jó? – Parancsoltam rá kedvesen, mire vékony hangon ezt kérdezte.
- Jól vagy Heléna?
- Persze drágám, minden szuper. – Állt fel barátnőm miközben megmosta az arcát és mosolyt erőltetett magára. Maxi miután megnyugodott, hogy keresztanyja talpra állt és még mosolyog is kiszaladt a szobából.
- Jól vagy? – Kérdeztem miközben komoly arccal néztem rá. Eléggé aggódtam érte, hiszen babát vár és ez a mai nap is eléggé stresszes neki.
- Igen, csak annyira… - Nézett rám majd elsírta magát, amit nem is értettem, hiszen láthatóan nem örömkönnyek csillogtak a szemébe. – Manuel megcsalt ugye? – Nézett rám és én nem értettem a kérdését.

2016. november 30., szerda

⚽️💍 Esküvői hangolódás!! 2. ⚽️💍

Sziasztok!!


Nem akarom annyira elhúzni ezt az esküvős részt, de annyi gondolatom támadt, hogy írtam egy másik részt még gyorsan előtte és csak írtam és írtam és már a 7. oldalnál járok. NEM FURA??  :). De holnap már jön AAAA NAGY NAP.... :). 



Sok puszi. Andrea :).  



Csütörtök reggel nagy bőröndökkel felszerelkezve indultam útnak a Rómától két órára lévő helyszínre ahol az esküvői helyszínek a hotel és kastély volt. A nap melegen sütött én pedig nagyon élveztem az utat, hogy a lehúzott ablakon csak száll a hajam. Nem gondolkodtam semmin, csak a vezetésre és a rádióba elhangzott zenékre koncentráltam. Nem álltam meg pihenni így a saccolt idő előtt értem a helyszínre. A kastélytól nem messze volt a hotel ahol Helénáék a vendégeiket szállásolták el. Úgy döntöttem először oda megyek és ott utána nézek minden előkészületnek. A recepciós egy fiatal harminc körüli, vakítóan kék szemű fiatal férfi volt aki nagy széles mosollyal fogadott és mikor bemutatkoztunk egymásnak leesett, hogy végig vele voltam telefos kapcsolatba. Átnéztünk vele mindent és megnyugtatott, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Boldog voltam és azonnal írtam barátnőmnek egy smst- hogy megnyugodjon. Elfoglaltam a szobám aminek az ablakából csodálatos kilátás nyílt a hotel kertjére és nem messze még a kastélyt is megpillantottam. Úgy voltam vele jobb ha egy kicsit pihenek, hiszen eléggé korán keltem így benyomtam a televíziót és kerestem valami sport csatornát, majd jólesően elterültem a puha ágyon. Jóval dél környékén ébredtem fel így gyorsan összekaptam magam és lesiettem az étterembe ahol rengeteg féle étel között lehetett választani. Leültem az asztalomhoz és jóízűen falatoztam amikor egy ismerős hangot hallottam a hátam mögül.

2016. november 28., hétfő

⚽️💍 Esküvői hangolódás!!! 1. ⚽️💍

Sziasztok!!!
Úgy gondoltam, hogy a 2-3. évad között berakom az esküvőt és az előtte lévő történéseket, mert a harmadik évadot onnantól kezdeném mikor a fiúk elkezdik az idényt. Fogadjátok szeretettel és jó olvasást. :). 


Az E. B. utáni napok szinte csak a költözésről és az esküvői előkészületekről szóltak. Alig volt egy szabad napom mikor nem ez a kettő kötötte le a napjaimat. Stephan mindenbe a legjobbat akarta nekem, és boldog voltam, hogy amíg Zlatan Amerikába tölti a megérdemelt szabadságát újra kettesbe lehetek barátommal. Hálát adtam az égnek, hogy Heléna egy Romai divat tervezővel készítteti el a menyasszonyi ruháját és az én koszorús lány ruhámért sem kellett órákig autózni. A színek barátnőm kedvenc színét a barackvirágot idézték fel és titokban még örültem is neki, hogy nem egy agyonrózsaszínezett cukor mázas esküvőbe fogok csöppenni, és a ruha sem volt számomra elviselhetetlen hiszen alig volt rajta fodor, és a túl díszítettség sem jellemezte. A pántos ruhámnak a mell részénél volt egy pici csipke ami felhívta a figyelmet az enyhén látszódó dekoltázsomra. Nem szerettem mélyen kivágott ruhát venni, de Heléna szerint igenis mutassuk meg amink van így hát belementem. Az alja szinte a földet súrolta így muszáj voltam extra magas sarkú topánt keríteni hozzá ami ebbe a színbe elég nehézkesnek bizonyult, de az égiek velem voltak és már a szekrényembe pihen a csoda cipőm. Persze így utána gondolva már örültem is ennek, hiszen végre felérek magas barátomhoz is.  Éppen az utolsó ruha igazításon voltam barátnőmmel mikor feltette a kérdést.
- Akkor te Stephannal jössz ugye? – Nézett mélyen a szemembe és pillantásából kiolvastam, hogy nem így gondolta.
- Igen, hiszen Zlatan Alexandrával megy nem? – Tettem fel félve a kérdést mire Heléna nagy szemekkel tekintett rám.
- Valóba? – Kérdezett vissza és én egy kicsit elbizonytalanodtam. Való igaz, hogy nem is beszéltem meg Zlatannal ő kivel jön az menyegzőre, de Maxi miatt evidensnek tűnt, hogy a fekete szépséggel fognak megérkezni.
- Talán rosszul tudom?
- Ha Stephannal akarsz menni, akkor, lehet, elvégre te és ő vagytok a fő koszorúsok. Persze nekem a tesóm a tanúm, de az más kérdés.
- Igen persze. – Mosolyodtam el.  – Tudsz valamit Zlatantól? – Érdeklődtem, hiszen engem újra arra ítéltetett, hogy csak a közösségi oldalairól szerezzek tudomást, éppen melyik haverjával bulizik Los Angelesben és mikor milyen eseményen vesz részt. Sajnos be kellett látnom, hogy ezekhez a kimaradt hívásokhoz kénytelen leszek hozzá szokni, ha már elkezdődik az idény.
- Nem, csak, hogy nyaral még mindig. Szeret Amerikába lenni, mert ott is sok volt focista haverja van.
- Jaja igen, persze. Kamillával beszéltél? – Tettem fel a kérdést, hiszen Heléna még mindig nem volt biztos benne, hogy elhívja – e a lányt. Elvégre alig ismerték meg egymást és egy ilyen eseményre csak a rokonokat és a barátokat szokás elhívni. Mikor ezen töprengtem újra eszembe jutott Zlatan rokonsága és vele együtt Stephané is. Barátnőm meglátta, hogy kicsit elködösül a tekintetem majd megfogta a kezem és így szólt.
- Lili mi a baj? Olyan furcsa lettél megint. – Felnéztem rá és úgy gondoltam jobb, ha kiöntöm neki a szívem.
-  Csak azon töprengek, hogy anyukád is itt lesz és Stephanék szülei is és az ő édesanyja nem annyira szívlel engem, mióta mi szétmentünk Stephannal. Sőt valljuk be, eléggé utál, hiszen megbántottam a fiacskáját. Mégis hogyan fogok a szemébe nézni és mit fog gondolni rólam, ha meglát Zlatan közelébe? Vagy esetleg mit fog gondolni, ha megcsókolom őt? Mi van, ha a te édesanyádnak sem fogok tetszeni?
- Lili fejezd be még mielőtt mélyebben belemerülnél ebbe a baromságba!!! – Teremtett le. – Hidd el Stephan édesanyja nagyon aranyos és ha azt látod, hogy szúrós szemmel néz rá akkor ne foglalkozz vele. Őt is megértheted, hiszen három év után nem valami szépen váltatok el. Az én édesanyám pedig a legjobb fej a világon. Zlatan már mutatott rólad képet és az volt az első reakciója, hogy nagyon csinos vagy.
- Igazán? – Csillant fel a szemem hiszen barátom erről sosem beszélt.
- Igen, hidd el jó lesz. – Simogatta meg a karom, és ekkor bejöttek a varrónők és behozták a ruhákat ami egyszerűen csodaszép volt. Még magamat is megleptem mennyire jól áll nekem ez a ruha és elégedett voltam azzal amit a tükörbe látok magamból.
- Na milyen lesz? – Jött ki Heléna akinek csak most láttam meg menyasszonyi ruháját. Szinte tátva maradt a szám a csodálkozástól. A ruha jól takarta a hasát, és hozzá megszokott módon mélyen dekoltált volt, de mégsem volt ízléstelen. Az alját pedig apró csillogó kövek díszítették mindenhol. Úgy nézett ki, mint egy igazi királylány.
- Gyönyörű vagy. – Mondtam neki és miután ő is felmért engem hasonló véleménnyel volt rólam.
- Szerintem Manuel szava is elakad, ha meglát. – Vigyorogtam. – Alig bír majd a gatyájába maradni, főleg ha meglátja a melleidet. – Nevettem fel.
- Remélem, hogy igazad lesz. – Villantotta felém nagy mosolyát. – Annyira izgatott vagyok, de egyben boldog is. Amióta csak megismertem Manuelt azóta tudom, hogy ő az a férfi aki kell nekem. Sokszor reménykedtem ebbe, de mikor félrelépett az nagyon fájt. De rájöttem, ahhoz, hogy boldog legyek nekem csak ő kell és megtudtam neki bocsájtani. Szerintem neked is ezt kellett volna tenned Stephannal. – Nézett rám és eléggé furcsálltam a szavait.
- Heléna én nem tudok megbocsájtani egy ilyet.
- Akkor mégis meddig kéne, hogy vezekeljen szegény fiú? – Érdeklődött és semmi nem jutott eszembe. Stephan tényleg eléggé sokat bizonyított már, de akkor sem értettem miért hozza ezt fel Heléna mikor tudja, hogy Zlatannal járok, de mindenképpen kiakartam deríteni.
- Mondd miért baj neked az, hogy együtt vagyok a tesóddal? – Szegeztem neki a kérdést mikor már kezdtünk visszaöltözni, és mivel ez volt az utolsó ruhapróba még meg kellett várni amíg elcsomagolják az öltözékeket.
- Nem baj. – Mondta csendben, és mikor nem fűzött többet hozzá csak csendben vártuk, amíg az eladó kihozza az árút. Már úton voltunk hozzám, és hiába beszéltünk az esküvőről meg a nászútról ez az apró dolog még mindig bennem volt. Borzalmasan kíváncsi voltam a válaszára, de sehogy sem tudtam miként tegyen fel úgy a kérdést, hogy az ne egy rövid válasszal lehessen lerendezni. Heléna azonban nem jött be így ez továbbra is a levegőben lógott.
- Szia Stephan. – Köszöntem hangosan mikor hazaértem. Barátom a szobájában tartózkodott és éppen az édesanyjával beszélt, de mikor meghallotta a hangom kiintegetett. Beakasztottam a szekrénybe a koszorús ruhát és elgyönyörködtem a látványba, ahogy a lágy anyagot simogattam a kezemmel. Annyira tetszett és annyira magaménak éreztem.
- Szia Lili. – Hallottam Stephan hangját a hátam mögül. – Meglett a ruha?
- Igen, és olyan szép. A te öltönyöd??
- Már a szekrénybe. Az idő alatt hoztam el mikor odavoltál. – Mosolygott rám édesen majd izgatott hangon megkérdezte. – Megnézhetlek benne?
- Oké, de akkor te is felöltözöl.
- Igenis. – Szólt viccesen és már ott sem volt. Ezzel nem csinálok bajt, hiszen nem én vagyok a menyasszony szóval ez semmi esetre sem fog balszerencsét hozni egyikőjükre sem. Gyorsan felkaptam a ruhát majd kikiabáltam az ajtóba állva Stephannak.
- Kész vagy?
- Igen, csak nem tudom megkötni a nyakkendőm. – Hallottam picit mérges hangját.
- Nem érdekes, a ruha a lényeg, és amúgy is gondolom, az est folyamán lekerül.
- Renden akkor gyere. – Sóhajtott fel én pedig óvatos léptekkel átmentem a szobájába. Kicsit furcsa volt ez az extrém magas sarok, de szerencsére nem estem el benne.
- Itt is lennék. Fordulj meg! – Szóltam rá mivel Stephan háttal állt és még mindig a nyakkendőjével bíbelődött. Mikor megláttam a szívem hatalmasat dobbant. Még sosem láttam ennyire elegánsan sexinek őt. Az ing színe meg egyezett az én ruhám színével az öltönye pedig tökéletesen állt rajta. Tetszett, hogy haja most sokkal természetesebben volt vágva és alig volt benne extremitás.
- Wow. – Nyögtem ki mikor végigmértem. Semmi más nem jutott eszembe, de az ő szeméből is kiolvastam, hogy bejön neki, amit lát.
- Lili te olyan vagy mint egy királylány. Már csak egy korona kéne és….
- Ugyan Step. Butaságot beszélsz. – Intettem le elpirulva. – Szerintem te fogod emelni a fényem.
- Nézzük meg a tükörbe. – Ajánlotta és kimentünk az előszobába ahol egy egész alakos tükör volt. – Baromi jól nézünk ki együtt.
- Az már egyszer igaz. – Állapítottam meg. – A tesódék után mi leszünk a legszebbek.
- Számomra még a menyasszonynál is szebb leszel. – Nézett mélyen a szemembe és hirtelen annyira édesnek találtam és a fülembe csengett Heléna kérdése. Stephan mindent megtesz értem. Fontos vagyok neki és bármikor számíthatok rá. Tényleg sokat tett azért, hogy ilyen állapotban legyek és ne törjek össze egyik napról a másikra. – Csodálom, hogy ilyen topánokba tudsz járni egyáltalán. – Törte meg a pillanatot.
- Igen, eléggé furcsa még nekem is, de mivel a ruha hosszú mégsem lépkedhetek a földön és legalább felérek Zlatan válláig. – Osztottam meg vele, mire arca elkomorodott.
- De ugye azért velem leszel?
- Persze, hogy veled Stephan. Melletted ülök és melletted vonulok be. Ne gondolj olyanra, hogy nem akarok melletted lenni. Zlatan a pasim, te pedig a legjobb barátom vagy.
- Igen, tudom, és már ezzel is beérem. – Nézett rám szomorúan. – Visszaöltözök.
- Jó én is. Mellesleg mikor akarunk elindulni a hotelba?
- Én csak Szombat reggel leszek ott. Holnap megyek haza és csak a szüleimmel jövök vissza.
- Rendben akkor én elmegyek már Csütörtökön, mert azt hiszem Alexandráék is akkor lesznek ott, és remélem Zlatan is akkor érkezik. – Néztem rá és újra átfutott az agyamon, hogy nem is beszéltem vele már több napja. Úgy gondoltam bevonulok a szobába és feltárcsázom, de nem vette fel így mérgembe átcsattogtam barátomhoz majd mérgesen leültem az ágyára és felnéztem a fiúra aki éppen valami ismeretlen számítógépes játékkal játszott.
- Zlatan nem vette fel! – Osztottam meg vele mérgesen. – Annyira elegem van belőle én…
- Lili legalább ne hazudj! – Emelte fel a hangját. – Legalább ne hazudnál magadnak.
- Most miért vagy ilyen?
- Mert mindig ez van Lili. Mérges vagy rá aztán meg meglátod és elolvadsz tőle, holott ő úgy játszik veled ahogy csak akar. Annyira szeretném tudni, mikor lesz ennek már vége.
- Stephan ne már. – Próbáltam leállítani.
- Figyelj Lili ülj csak ide. – Állt fel a székéből és én a helyére ültem. Beindította a youtube-ot és bekapcsolt egy Shawn Mendes számot aminek a Treat You Better volt a címe. – Hallgasd meg és gondolkodj el a dolgokon. – Majd elindította és kivonult a szobából. Sokszor meghallgattam a zenét és rájöttem arra amit Stephan akar vele üzenni. Elfogott a bűntudat és kimentem hozzá az előszobába ahol valami filmet nézett. Hozzábújtam és ő átölelt. Annyira jó volt így éreznem őt, hallgatni a szívverését ami izmos mellkasán keresztül átdübörgött.
- Meghallgattad? – Tette fel a kérdést mire bólintottam. – Mit gondolsz róla?
- Lehet igazad van, de akkor sem tudok megváltozni. Nem tudom megváltoztatni a véleményemet Stephan és… - Néztem mélyen a szemébe, de ekkor megcsörrent a mobilom és Zlatan nevét láttam a kijelzőn.
- A helyedbe nem venném fel, mert így legalább átérezné, hogy milyen amikor ő teszi veled ugyanezt.
- Nem tudom mikor fogok vele legközelebb beszélni ha ezt elutasítom. – Álltam fel majd bevonultam a szobába és végre hallhattam azt a hangot amire annyira ácsingóztam már. Sajnos nem sokat beszélgettünk, mert elhívták őt.
- Várj még egy utolsó kérdés! – Jutott eszembe. – Te mikor mész a hotelba?
- Szombaton fogok érkezni, mert anyámat is viszem.
- Azt gondoltam Alexandráékkal leszel ott már Csütörtökön.
- Miért mennék velük? – Hallottam csodálkozó hangját és a szívem mélyén örültem is neki, de bántott a tudat, hogy így nem tudunk a lakodalom előtt egymásra hangolódni. – Nézd, édes megpróbálom, elvégre nyaralok, de még annyi helyre vagyok hívva és tök jól érzem magam és…
- Nélkülem? – Kérdeztem mire csak egy sóhaj volt a válasz.
- Mondtam, hogy gyere velem, de te nemet mondtál. – Vágott vissza és nem is értettem miért jött elő ez újra hiszen tudta nagyon jól, hogy dolgozok és Helénával is szervezzük az esküvőt.
- Jó inkább fejezzük be. – Állítottam le mert nem akartam összeveszni vele.
- Lili annyira szeretlek. – Súgta és átfutott a testemen a borzongás. Már csak a hangjától is begerjedtem ami azt jelentette, hogy túl régen éreztem már őt.
- Én is téged és pokolian hiányzol drágám. – Osztottam meg vele. – Szerettem volna már veled lenni Csütörtökön, mert olyan romantikus az a kastély és jó lett volna egy kicsit…
- Lili mennem kell! – Fojtotta belém a szót és egy gyors köszönés után lerakta a készüléket. Némán figyeltem mintha szuggerálnám, hátha visszahív, de nem történt meg ezért az asztalomra raktam, és újra kivonultam a nappaliba. Este megcsináltam a vacsorát, majd elmentünk aludni. Másnap ajtó kopogásra ébredtem fel és álmosan nyitottam ki a szemeimet.
- Tessék! – Szóltam álmosan ki a takaróm alól mire Stephan nyitott be úgy tűnt indulásra kész állapotban. Mikor megláttam gyorsan felpattantam, hogy elköszönjek tőle.
- Vigyázz magadra jó? Csak óvatosan vezess. Találkozunk az esküvőn. – Öleltem át a nyakát mire szorosan magához húzott.
- Te mikor mész?
- Holnap… szeretném egy kicsit kipróbálni a wellness részt, meg ráhangolódni az esküvőre. – Osztottam meg vele mire elmosolyodott.
- Mi van?
- Semmi csak az jutott eszembe hátha kedvet kapsz a dologhoz.
- Én? Soha. – Nevettem fel mire Stephan nem szólt semmit csak hümmögött.
- Akkor én megyek. Vigyázz magadra Lilien. – Simogatta meg az arcom majd egy lágy puszi után mélyen a szemembe nézett. – Szeretlek. – Szólt és még mielőtt mondhattam volna valamit is fekete bőröndjét maga után húzva kilépett az ajtón én pedig ott maradtam egyedül a lakásba. Az órára pillantottam ami negyed kilencet mutatott és úgy voltam vele jobb lesz ha kapkodom magam, mert Heléna jelentkezett be kilenc órára. Felkaptam egy lenge nyári ruhát majd egy gyors reggeli után bekapcsoltam a gépem és felmentem szerelmem közösségi oldalaira. Gondoltam biztos el van foglalva hiszen még mindig az a kép volt kirakva amin egy hegy tetején ül és teljes mértékben látszanak a tetoválásai. Csak bámultam a képet és elfogott a vágy, hogy mennyire jó lenne most ott lenni vele. Álmodozásomból az ajtó csengő csipogása rángatott ki a valóságból, majd mikor az ajtóhoz siettem Helénát pillantottam meg aki nagy táskával a kezébe lépett be.
- Szia. – Üdvözöltem.
- Hali, azt hittem már sosem érek ide. Folyamatosan csörög a telefonom és már annyira várom, hogy elkezdődjön aztán vége legyen és végre a megérdemelt nászutunkon legyünk, amire már annyira készülök. – Darálta le barátnőm miközben leültünk a nappaliba.
- Kérsz valamit? – Néztem rá.
- Egy limonádé jól esne, persze csak ha hideg. Addig előkészítem a dolgaimat.
- Rendben. – Mosolyogtam rá és miközben kitöltöttem a jéghideg italt eszembe jutott amit a szalonba mondott nekem.
- Egészségedre. – Nyújtottam felé a poharat, majd leültem mellé. Délután kettőig csak az esküvőről beszélgettünk és néha muszáj voltam közbeszólni annyira fel volt pörögve barátnőm. Átnéztük az ülésrendet, leellenőriztük a szoba foglalásokat, az ételeket, zenészeket és mindent ami csak egy esküvőhöz kellett.
- Úgy gondoltam, hogy én már holnap odamegyek. – Osztottam meg vele.
- Az jó, legalább személyesen is letudod ellenőrizi az utolsó simításokat. Köszönöm Lili. Mellesleg Stephan elment?
- Igen még reggel, de nem baj, nem árt meg egy kis egyedüllét. Tegnap még a tesóddal is sikerült beszélnem.
- Igazán? – Nézett rám. – Örülök neki, de…
- Figyelj Heléna kérlek mondd meg őszintén ha nem örülsz annak, hogy vele járok! A legjobb barátnőm vagy és eléggé meglepett amiket a szalonba mondtál.
- Én örülök nektek tényleg, csak. – Nézett rám miközben zavartan húzogatta a ruháját. – A tesómnak koncentrálni kellene, de te az E.B.- n is elvontad a figyelmét a tornáról. Lili Zlatannak most jól jön ez a kis egyedüllét, mert legalább rátud hangolódni az idényre. Nem akarom, hogy miattad ne legyen ott fejbe. Megmondom őszintén nem gondoltam volna, hogy ezt mondom neked, de Stephannal kéne lenned. Nem is hívtam meg Kamillát, hiszen akkor csak mellé kellene állítanom amit nem akarok.
- Összeakarsz minket hozni? – Álltam fel csodálkozva.
- Nem erről van szó, csak nem tudom miért nem veszed észre, hogy a tesómnak nem a szerelmi élete körül kéne, hogy forogjon az agya hanem a focin. Annyira mérges voltam, hogy kiestek, mert Zlatan nem volt ott fejbe. Folyamatosan miattad volt kiakadva.
- Nem én tehetek erről Heléna. Szeretem a testvéredet és gondolhattad volna, hogy…
- MI? Az egyik legfontosabb mérkőzése előtt is azon kattogott az agya, hogy mivel tudna meggyőzni arról, hogy a felesége legyél.  
- Nem én tehetek róla! – Védtem továbbra is magam. – Kérlek ne okolj már engem. Én sosem akarnék neki rosszat, mert szeretem. Mellesleg Stephan ezt a videót mutatta nekem. – Kapcsoltam be a gépem és megmutattam neki a Shawn Mendes videót. Barátnőm végig hallgatta majd komoly képpel rám nézett.
- Van még kétséged a felől, hogy Stephan mit érez irántad? Drága Lili kérlek hagyd Zlatant békén és engedd, hogy az álmaira koncentráljon. Ha hívogatod és sms-ekkel bombázod őt akkor nem tud majd koncentrálni és nem akarom, hogy kikészítse az angol sajtó.
- Arra kérsz, hogy szakítsak vele? – Esett le az ajánlata.
- Igen. Viszont most megyek. Szia és köszönöm a segítséget. – Mondta majd kilépett az ajtón én pedig a szavain törtem a fejem.