3/6 ⚽️ Végleges döntés, végzetes baklövés? ⚽️

Sziasztok!!!! Ezt a részt nem csak az én elképzeléseim alapján készült, mert egy kedves lány is segített az ötletelésbe, és abba, hogy még jobb legyen a történet. A neve Mia és béta ként áll majd a segítségemre. :). 

Lili:

Bőven délutánba nyúlt az idő mikor felébredtem, és akkor is csak úgy terveztem egész nap csak a semmittevésnek fogom szentelni az életem. Stephan elment edzésre Kitti pedig a bárba töltötte az idejét. Gondolataim a tegnapi fotózáson és Gianlucán járt. Magamhoz fogtam a bérletet és végig olvastam a menetrendet. Láttam, hogy legközelebb idegenbe fog játszani a csapat és otthon, csak a következő hónap másodikán. Lett volna kedvem elmenni, de még nem tudtam hol fogok tartózkodni. A programjaimat sokszor a főnököm írja elő nekem. Persze nem panaszkodok, hiszen a fizetésem már nagyon jó, és sok olyan eseményre elmehetek ahova más csak álmodna. A munka társaim pedig egytől egyig híres focisták, vagy más sport ágakban jeleskedő ikonok. Büszke vagyok magamra, hogy huszonhét évesen itt tartok ahol ma. Talán ami hiányzik az életemből, az a házasság és egy baba. De vajon mikor fogom rászánni magam arra, hogy beadjam a derekamat életem szerelmének, aki most is több ezer kilométerre van tőlem. A kezemre néztem és szemügyre vettem a gyűrűmet, amit még Párizsba kaptam Zlatantól. Még mindig gyönyörűen csillogott és nekem abban a pillanatban annyira hiányzott az én Svéd hercegem. Szememet elöntötték a könnyek és a telefonom után kutattam. Bepötyögtem Zlatan számát és vártam, hogy felvegye. Sajnos ez nem történt meg, így mérgesen ledobtam a készüléket és a kanapéra roskadtam. Vajon miért nem veszi fel? Talán mérges rám, mert nem voltam ott a meccsén? De hát megérheti, hogy dolgozok. Megnyugtattam magam, hogy ő is edzésen van és biztos csak az öltözőbe hagyta a mobilját. Stephan csak bőven este jött haza, míg Kitti írt egy sms-t, hogy telt ház van és fogalma sincs, mikor jön haza. Barátom picit szomorú volt, de elfogadta a tényt. Már bőven vacsoráztunk, mikor megcsörrent a telefonom. Szinte, mint egy őrült rohantam a szobámba és felkaptam a telefonom.

-          Igen? – Kezdtem.

-          Szia, kicsim, hogy vagy? – Hallottam barátom búgó hangját.

-          Jól, csak nagyon hiányzol. – Ültem le az ágyra. – Hívtalak ma.

-          Igen, tudom, de nem bírtam felvenni, mert dolgom volt. Bocsáss meg, de látod amint tudtalak felhívtalak. Mi lenne ha Skypon beszélgetnénk? Akkor legalább láthatnálak is.

-          Ez szuper ötlet Zlatan. Akkor mindjárt beindítom. – Mondtam neki izgatott hanton, majd leraktam a mobilomat és beizzítottam a számító gépemet. Szerencsére nem kellett sok idő, míg megláttam a képernyőn keresztül Zlatan fáradt arcát.

-          Szia, Lili. – Mosolygott rám.

-          Hello. – Köszöntem vissza neki és egy puszit küldtem felé. – Így tényleg sokkal jobb.

-          Nekem is. Milyen volt a napod? – Érdeklődött.

-          Nem sok mindent csináltam. Bőven csak délután keltem fel, mert tegnap nagyon későn értem haza Milanóból.

-          Jaaa ott volt az a fotózás, ami miatt nem tudtál maradni a meccsemen. – Mondta vádló hangon.

-          Igen.

-          Legalább jól megfizették?

-          Igen, de nem ez a lényeg, hanem, hogy egy újabb fotó sorozatot csinálhattam.

-          Valami hírességgel? – Kérdezte és én nem akartam hazudni neki, de az igazságot sem mondhattam neki meg, hiszen tudom, hogy kiakadna. Úgy gondoltam terelek egy picit.

-          Olyasmi…

-          Focisták? – Trafált bele és mivel arcom vörösre váltott tudtam rájött. – Melyik klub fiaival voltál? Bár Milánóba kettő is van. Szóval Inter vagy A. C Milan?

-          Az utóbbi. – Sóhajtottam fel megadóan, és már előre féltem Zlatan válaszán, de csak maga elé hümmögött.

-          Értem, akkor biztos jól eltelt a napod, hiszen őket még ismered is a fesztiválról.

-          Igen, de miért beszélünk most erről?

-          Akkor miről beszéljünk? – Mosolyodott el olyan édesen, ahogy csak ő tud. Te jó ég mennyire a közelébe akartam volna lenni és mennyire kibaszottul hiányzott. Legszívesebben a nap minden pillanatában mellette lettem volna, de az álmaim is nagyon fontosak voltak.

-          Beszélhetnénk arról, hogy a következő meccseden már újra ott leszek a lelátón és nagy hanggal fogok neked drukkolni.

-          ÁÁÁÁ hagyjuk. – Hajtotta le szomorúan a fejét. – Nem tudom mi lesz…

-          Jó leszel!!!

-          Megint nem rúgtam gólt és egyre több a kritikusom.

-          Na és? Mikor nem szartad le őket? – Kérdeztem, mert ő pont olyan, hogy csak a saját véleménye számít.

-          De ez más Lili. Mellesleg gondolkoztam. – Kezdte és arca nagyon komolyra fordult.

-          Miről van szó? – Érdeklődtem ijedten.

-          Kettőnkről. Vagyis, hogy nekem ez nem fog menni Lili.

-          Tessék? – Hüledeztem. – Mi nem fog menni?

-          Ez az egész, hogy alig látlak és….

-          De dolgozom Zlatan ahogy te is és én sem vetem a szemedre.

-          Lili az más, mert én csak itt tudok focizni, de te…

-          Jó ezt most fejezzük be, mielőtt még veszekedni kezdenénk.  – Állítottam le és éreztem, hogy egyre feszültebb leszek.

-          Kicsim én már harminc öt éves vagyok, és nem akarom, hogy szórakozz velem. Szeretnék még egy gyereket tőled és szeretnélek elvenni, de ehhez az kell, hogy hagyd ott a munkádat és költözz hozzám. Kell, hogy legyen egy biztos pont az életembe. Nem akarok az üres lakásba hazajönni, egy mérkőzés után. Nem akarok így beszélgetni veled, mert érezni akarlak és átakarlak ölelni, megcsókolni. Lili legyél a feleségem és költözz hozzám.

-          Én nem tudom ezt megtenni. – Mondtam csendesen. – Erre az igazolásod előtt kellett volna gondolni. – Néztem rá szigorúan és utáltam, hogy bármiről kezdünk beszélgetni ez előkerül. Nem akartam balhézni vele, mert imádtam őt, de akkor sem hagyhatom magam. Nekem is vannak álmaim.  – Vagy akkor mielőtt nem írtam volna alá a szerződésemet, mert te MÁR AKKOR IS TUDTAD, hogy mi lesz a jövőd. – Mérgelődtem.

-          Mindig én leszek a bűnbak? – Forgatta meg a szemeit és szúrósan nézett rám.

-          Te is tehetnél a kapcsolatunkért egy kicsit többet. – Csattant fel.

-          Mégis mit? Már ne haragudj, de nem engedhetem meg, hogy mindig repülőzzek, és idióta meccseken ordítozzak, amiknek még csak nem is győzelem a vége. – Borultam ki, és érezem, hogy most túl messzire mentem.

-          Úgy látom nincs miről beszélnünk. - Hallotta szomorú hangját.

-          Ne haragudj, nem akartam ezt mondani. – Védekeztem.

-          Lili szeretsz te engem?

-          Mégis milyen idióta kérdés ez Zlatan? – Értetlenkedtem. – Persze, hogy szeretlek. Te vagy a legfontosabb férfi az életembe.

-          Akkor miért nem vagy velem testileg is…

-          Zlatan ne.. – Csuklott el a hangom.

-          Úgy látom akármennyire is szeretlek, te nem szeretsz eléggé, szóval én befejeztem. Sajnálom édes, de inkább legyen vége, minthogy akkor húzzuk egymás agyát.

-          Zlatan! – Pánikoltam mikor felfogtam szavait.

-          Bocsáss meg Lili. Majd még beszélünk. – Mondta és még mielőtt bármit is mondtam volna kikapcsolta a kamerát és bontotta a vonalat. Csak néztem a fekete képernyőt és hatalmas tanácstalanság és talán egy pici pánik is előtört belőlem. Nem veszíthetem el azt a férfit akiért mindent megtennék. Szeretem Zlatant, de imádom a munkámat is. Iszonyúan nehéz helyzetbe vagyok. Felálltam a székemből és a falon lévő képeinket nézegettem. Annyira boldogok voltunk mindegyiken. Miét vagyok ilyen, hogy megtalálom életem szerelmét, de mégsem élhetek vele. Utálom ezt a hülye helyzetet. Visszaültem a gépemhez és bepötyögtem a keresőbe Zlatan nevét. Rengeteg képet adott ki és mindegyiken iszonyúan jóképű és vonzó volt. Imádtam akkor is mikor mosolygott és akkor is mikor szigorú, vagy mérges. A szekrényem elé álltam és kivettem egy nagy utazó táskát, majd a fiókomból fehérneműt vettem elő. A fogasom tartalmát pásztáztam és megakadt a kezem azon a zöld ruhán amit tőle kaptam és aminek a vállfájára belülről Zlatan egyik inge volt akasztva. Magamhoz szorítottam a ruhadarabot, amin még érezni lehetett az illatát. Vagy csak beképzeltem? Elővettem a féltve őrzött Zlatan kollekciójából származó parfümömet, amit imádtam. Kivettem a dobozból és a csuklómra fújtam. A citrusos illat betöltötte a szobát és én mélyeket szippantottam a különleges illatból. Az utazó táskámra siklott a tekintetem, majd mély levegőt vettem és megcsóváltam a fejem. Mi a fenét tegyek? 

Zlatan

Kikapcsoltam a gépem és csak bámultam magam elé. Kibaszottul mérges voltam a helyzetre. Lehet, hogy igaza van Lilinek és tényleg én vagyok a hibás, de amikor a csillogó szemekkel újságolta azt a hírt, hogy négy éves szerződést ajánlottak fel neki, nem befolyásolhattam. Felálltam és kivonultam a konyhába. Utáltam, hogy ennyire üres a lakásom. A fiam elég rég nem volt nálam, mert elkezdődött az iskola. Ennek egy előnye volt, hogy így Alexandrával sem kellett beszélgetnem. Mindig is kínosan érintett, hogy még mindig úgy néz rám, pedig tudja, hogy soha nem lesz köztünk semmi. Az én szívem Lilié és már nem is tudnék más lányt szeretni. Kivettem egy üveg vizet a hűtőből, de igazából nem voltam szomjas. Semmit nem tudtam kezdeni magammal. Este volt, én pedig talán fáradt voltam, de biztos voltam benne, hogy aludni nem tudok. Levettem magam a kanapéra majd bekapcsoltam a televíziót. Az első hírnél felkaptam a fejem, ahol a tegnapi meccsünkről volt szó és arról, hogy megint nem rúgtam gólt. Mérges voltam, mert nem is ismernek és úgy kritizálnak. Mérgembe elhajítottam az üvegemet, ami hangosan a falhoz verődött. Bárcsak itt lenne velem Lili és átölelhetném. Eszméletlenül kívántam már a mézédes csókját, a bőre érintését és szerettem volna élőbe is belenézni smaragd szemeibe. Már csak a gondolattól, hogy mit csinálnék vele, merevedésem lett. Úgy gondoltam, jobb ha egy hideg zuhany alatt lehűtöm magam, ám ekkor színes bőrű barátom, Paul Pogba kopogtatott az üvegezett hátsó ajtón. Odamentem és kinyitottam neki.

- Csá haver. - Köszönt nekem majd én is üdvözöltem. 

- Mi van? - Néztem rá, miközben barátom már besétált a lakásomba és leült egy székre. Hajába most is valami különleges mintázat volt belenyírva. Bírtam nagyon, mert komolyan is lehetett vele beszélgetni, de kétség kívül minden hülyülésben benne volt. Fiatalabb nálam, így néha nekem kell visszafognom. Sokat beszélgetünk a fociról és minden másról. Stílusa kitűnik az egyszerű focisták közül, hiszen most is egy rózsaszínű ing és egy sötét farmer volt rajta, Aranylánca majdnem a combja közepéig lógott le. Levette a sapkáját majd így szólt: 

- Van egy kis buli a városban. Elmehetnénk... 

- Nincs kedvem bulizni. - Vontam meg a vállam egykedvűen. - Inkább aludnék.

- Ne már Zlatan! Lesz egy csomó csaj... 

- Nem érdekelnek a csajok, hiszen van barátnőm. Legalábbis remélem, még megvan.

- Valami gond van köztetek? - Húzta össze a szemöldökét én pedig elmeséltem neki a Skype-os beszélgetésünket. 

- Annyira hiányzik, és tudom, hogy szeret, de itt lehetne fotós vagy akármi. Én segítenék neki.- Zártam le a történetet, mire barátom csak komoly arcot vágott. 

- Nézd Zlatan! Szerintem hagyj neki egy kis időt. Most láthatta rajtad, hogy nem viccből mondtad ezeket. Lehet átgondolja és kedvező választ kapsz. 

- Jó, de mikor? - mondtam szomorúan és széttártam a kezem.

- Várj egy kicsit vele. - mondta együtt érzően. - ... és addig menjünk bulizni. - Állt fel. - Legalább kiengedjük a fáradt gőzt. Úgyis mindkettőnket kritizálnak, adjunk rá nekik okot. - kacsintott.

- Igazad lehet.- Mentem bele majd egy gyors zuhany után öltözködni kezdtem, míg barátom az XBOXomon játszott. Kivettem egy fekete inget, sötét farmert és már indulásra kész is voltam. Hajam összefogtam és egy gyors pillantást vetettem magamra tükörbe. " Vajon Lili mit gondolna ha látna?" - futott át agyamon a kérdés, és az is eszembe jutott, hogy elküldöm neki a szettemet, de ekkor barátom sürgető hangját hallottam lentről így gyorsan elvetettem ezt az ötletet. Egy pár sarokra volt a szórakozó hely, ahol mi a VIP részlegbe foglaltunk helyet. Barátom azonnal feltalálta magát a sok szép lány között, akik pár perc erejéig az asztalunkhoz jöttek. Volt köztük szőke, barna, fekete, de egyik sem mozgatta meg a fantáziámat, ami továbbra is Lili körül forgott. Már bőven benne voltunk az éjszakába é a kedvem is kezdett jobbra fordulni, így gondoltam felhívom Lilit, de ő nem vette fel. Négyszer, talán ötször is újrapróbálkoztam, de választ egyik hívásra sem kaptam. Újra elfogott a düh, de ekkor már az elfogyasztott alkoholtól mást is éreztem. Basszus, én vagyok Zlatan! Velem egy hülye picsa sem fog szarozni, Ha neki nem kellek, majd csak akad valaki akinek igen.  Amint ezen méláztam, egy barna hajú lány lépett az asztalomhoz. Paul egy vörös csajjal smárolt, így bőven volt hely mellettem. Belenéztem a szemébe és a szívem is megállt. A lány szemei kísértetiesen olyan zöldek voltak, mint szerelmemnek. Tűzpiros ruhája igazán figyelem felkeltő volt és nyakába akasztott ezüst lánca pedig bekúszott mellei közé, amik - el kell ismernem - igen vágy keltőek voltak. 

 - Szia, leülhetek? – Érdeklődött kedves hangján, majd egy mosolyt küldött felém, amitől arca két oldalán apró gödröcskék jelentek meg. 

- Igen, miért ne? Iszol valamit? 

- Igazából azért jöttem ide, mert a barát nőimmel fogadtunk, hogy te vagy a híres focista a Manchester Unitedből. Zlatan Ibrahimovic. – Mosolygott rám, miközben a haját tekergette zavarába. 

- Lehetséges. – Mondtam neki mire felsikkantott.

- Jaj, de jó. Tudtam, hogy te vagy az. Nyertem egy üveg vodkát. – Osztotta meg velem. 

- Gratulálok. Egészségetekre. – Szóltam utána, de a lány visszafordult. 

- Egyébként Lolitának hívnak. Lenne kedved velem táncolni? – Érdeklődött és rám emelte gyönyörű szemeit, amitől a gatyám picit szűkösnek bizonyult. Persze az eszemmel tudtam, hogy nem Lili, hanem LOLITA, de a szívemmel nem akartam elfogadni.

      Bólintottam, majd megfogtam puha kezét és a táncparkettre húztam. A lány a mellkasomig ért, de legalább jó rálátást biztosított kebleire. Tánc közben nem érdekelt senki, csak az ütemre és a lányra figyeltem, akinek tekergésétől kezdtem elveszteni a fejem. A zene megállt, mi pedig a bárpulthoz indultunk. Egymás után fogyasztottuk a keményebbnél keményebb italokat. Csak beszélgettünk és nevetgéltünk. Egyre jobban Lilit láttam a lányba. 

- Menjünk vissza táncolni.  – kiabálta nevetve és én újra engedtem neki. Újra meg újra körbetáncolt, csípőjét ágyékomhoz dörzsölte. Vággyal teli szemmel nézett rám fel rám. Kisimítottam egy apró tincset az arcából, mire harapdálni kezdte az ajkát. Egy barátnője lépett oda hozzánk. 

- Lili, meddig maradtok még? – Kérdezte, majd táncpartnerem spanyolul válaszolt neki, amit talán értettem is volna, ha nem azon agyaltam volna, hogy tényleg Lilinek szólították-e. 

- Bocsi, csak a barátnőm. – mondta nevetve, de látva zavarodott arcomat, hozzátette – Zlatan, jól vagy? 

- Az a lány Lilinek hívott, nem? 

- De igen. – Kuncogott fel édesen. – Van aki a Lolita miatt Lilinek hív, tudod: Lolita - Loli - Lili - rajzolt idézőjelet levegőbe - de neked… - Ám nem hagytam, hogy befejezze. Vadul és szenvedélyesen megcsókoltam, miközben végig Lili járt az eszembe. Beletúrtam dús, barna hajába és egyre szorosabban tartottam a karjaimban, miközben a nyelvem vad táncot járt az övével. Mikor ajkunk elvált, a lány csak habogott a csodálkozástól, de szeméből mást olvastam ki. 

- Menjünk haza. – Lihegtem. – Gyere Lili. – szóltam és kézen fogva a kocsimhoz vittem. Útközben írtam egy sms-t haveromnak, hogy leléptem. 

Szinte még be sem léptünk a lakásomba, szaggattam le a lányról a ruhát. A falnak döntöttem és belecsókoltam a nyakába, mire a lány felsóhajtott. Felkaptam karjaimba törékeny testét és felvonszoltam a szobámba. Nagy hévvel tettem le őt az ágyra, fölé kerekedtem, és újra belenéztem szemébe. 

- Annyira szeretlek, Lili. – suttogtam és mikor lekerült róla a fehérnemű is, vadul magamévá tettem. Nem érdekelt, hogy neki milyen - bár nyögdécselésével és karmolásával kifejezte élvezetét - csak a saját kielégülésem érdekelt. Végig Lili járt a fejembe és az alkoholtól gőzös agyam minden mást ignorált.

3/5 ⚽️ Amikor a munka szórakozás ⚽️

Stephan:

Másnap reggel nagy boldogan és egy fantasztikus éjszaka utáni euforikus állapotba keltem fel. Oldalamra fordultam és az alvó Kittit pásztáztam. Annyira békés, és nyugodt volt. Szája csukva volt és apró mosolyra húzódott mintha álmodna valamit. Remélem csak rólam. Egy lágy puszit leheltem rózsás arcára majd csendben kivonultam a konyhába. Egy tálcára készítettem meleg kávét, péksüteményt, vajat és egy kis cetlit amire ráírtam: „ Jó reggelt hercegnőm, jó étvágyat” , majd egyensúlyozva bevittem a szobába. Kitti már ébren fogadott és ahogy meglátta mi van a kezembe így szólt.

-          Te aztán tudod mi kell nekem. Farkas éhes vagyok. Köszönöm szerelmem. – Pillantott fel rám majd tekintete a cetlire tévedt. – Stephan annyira… - Hallottam meghatódott hangját.

-          Remélem jól aludtál. – Ültem le mellé és beszívtam haja illatát amit annyira imádtam.

-          Nagyon jól. Még sosem volt ennyire csodálatos éjszakám. – Nézett rám majd ujjait az enyémekbe kulcsolta. – Köszönöm Stephan, hogy veled lehetek, mert…

-          Cssss. – Állítottam le. – Semmit nem kell megköszönnöd, hiszen.. – Kezdtem, de ekkor meghallottam, hogy az ajtóval babrálnak. Bár mostanában Lilin kívül a tesómnak és Helénának is van kulcsa a lakásomhoz, mert ha ultrahangra vagy kontrollra mennek itt alszanak nálam. – Mindjárt jövök Kitti, addig egyél csak.

-          Rendben, és Stephan, tényleg köszönöm. – Mondta én pedig egy gyors csók után kiléptem a szobából és Lilit pillantottam meg.

-          Szia te meg? – Kérdeztem meglepődve majd mikor meghallotta a hangom felém fordult.

-          Szia Stephan. Sajnos hazakellet jönnöm, mert holnapra benyomtak egy melót. Jó lett volna meccsen ott maradni, de hát ez van. Paolo kitalálta, hogy utazzak Milánóba, mert az A.C. Milan játékosairól kell egy fotósorozatot készítenem. Új évad meg ilyen bemutató. Fogalmam sincs, mert még este kapom meg a részleteket.

-          Szóval innen fúj a szél. – Húztam el a számat, mire Lili mérgesen visszakérdezett.

-          Mi van? Mit akarsz ezzel mondani Stephan? – Hangja nagyon idegesen csengett.

-          Ne már Lili. A. C. Milan, Gianluca Lapadula.. és…

-          Te jó ég már megint képzelődsz!!! -  Állított le, de arca vörösben pompázott.

-          Ne már Lili. Mégis miért vállaltad volna el?

-          Nem elvállaltam, hanem rám osztották. A kettő baromira nem ugyanaz. Na és amúgy sem hiányozna egy újabb hatalmas balhé Zlatannal, hiszen így is látom rajta mennyire ki van, mert nem megy úgy a foci mit szeretné. Az előző meccsen nem rúgott gólt és rossz néven vette azt is, hogy ma hazajöttem. Hidd el nem önszántamból megyek, és az, hogy Gianluca ott lesz csak egy pici plusz dolog.

-          Perszeeee… - Nevettem fel, mire ő csak lazán belebökött az oldalamba.

-          Hihetetlen vagy és kombinálós. Amúgy meg hol van a tesóm?

-          A szobájába reggelizik. – Válaszoltam és inkább elfordultam nehogy meglássa mennyire zavarba lettem.

-          Miért talán fáj a lába?

-          Mondjuk úgy, hogy kicsit lefárasztottam az este. – Fordultam felé egy nagy levegő vétel után és mikor Lili értelmezte a mondatomat tátott szájjal nézett rám. Nagyon reméltem nem haragszik rám, és ezen még a kitörése sem javított.

-          Te meghúztad a húgomat?

-          Ő is akarta és már egy hónapja együtt vagyunk, hiszen ő a barátnőm és bár nem tudom neked hogy rémlik, de egy jó kapcsolatba elengedhetetlen a szexualitás. 

-          Igen persze, de ő a húgom… az én kicsi húgom. – Mondta vékony hangon. – Megrontottad a húgom…

-          Lili vigyáztam rá. – Guggoltam le elé. – Nem fogok neki fájdalmat okozni soha, mert beleszerettem.

-          Ugye védekeztetek? – Csillant fel benne az elismerés.

-          Persze. – Vágtam rá és mivel egyre kínosabbnak éreztem ezt a témát jobbnak láttam ha visszatérünk az eredetihez.

-          Szóval akkor újra találkozol az olasz focistával. Zlatan tudja?

-          Csak azt, hogy munka miatt jöttem haza, de azt, hogy kikkel dolgozom nem, és nem is kell neki tudni!! Drága Stephan nem kell semmit beleképzelni, mert őszintén mondom ez csak meló!

-          Felőlem. – Álltam fel megadóan és úgy gondoltam megnézem Kittit, de Lili elém állt.

-          Kérlek Stephan ne már! Nem tudom mi van hiszen én Zlatant szeretem, viszont Gianluca kedves volt velem azon a fesztiválon és jó volt vele beszélgetni. Mellesleg lehet, hogy neki is van barátnője, mert eléggé kiakadt ő is azon a cikken.

-          Csak ezután nehogy Svédország helyett úja Olaszország legyen a befutó pasik miatt. Kérlek vigyázz magadra mert ezek a fotós hiénák rád szállhatnak. Ne adj nekik okot Lili. Ne legyen nyílt terepen se puszi, se ölelés, se kézfogás semmi testi kontaktus. Oké?

-          Stephan…

-          Megígéred nekem Lili? – Néztem szigorúan a szemébe miközben picit megszorítottam a kezét. – Nem akarom, hogy bajba kerülj!!

-          Rendben megígérem. De Stephan ugye szereted a tesómat, mert nem bírnám elviselni, ha összetörve, látnám. - Mondta és én megnyugtatóan így szóltam.

-          Megnyugodhatsz, mert szerelmet vallottam neki.

-          Igazán? – Csillant fel szép szeme.

-          Igen, de most menj be hozzá.– Mosolygott, de aztán pár pillanat múlva utánam szólt. – Vagy inkább én mennék be meglesni. Nem baj? – Rebegtette meg előttem pilláit és én nem tudtam nemet mondani neki.

-          Jó, de lehet visszaaludt. – Mentem bele.

-          Köszi, és imádlak Stephan!  - Majd egy arc puszi után bevonult a testvére szobájába én pedig elvonultam a fürdőbe. 

Lili:

Bekopogtam a szobába, de mivel nem kaptam választ benyitottam mire testvérem kinyitotta a szemét és csodálkozva rám pillantott. Próbáltam kikerülni a földön heverő tálcát amin már csak a reggeli maradványai helyezkedtek el. Kitti felült majd csodálkozó hangon így kezdte.

-          Mikor értél haza?

-          Most. – Ültem végül le mellé.

-          Jó volt a meccs? – Kérdezte testvérem. Annyira más volt és mégis ugyanaz. Számomra mindig is az én táncos testvérkém marad aki hatalmas álmokat szövögetett és amikből sajnos a sérülés miatt nem lett semmi. Szerettem a húgomat és boldog voltam, hogy a közelembe van és vigyázhatok rá.

-          Elment, Zlatan nem rúgott gólt és mostanában nem megy neki annyira a játék.

-          Sajnálom, de biztos jobb lesz, hiszen ő Zlatan. – Nevetett fel.

-          De én úgy hallottam Stephan nagyon szép gólt rúgott tegnap és… ha jól tudom nem csak a kapuba talált be.  – Néztem rá sejtelmesen mire Kitti arca rákvörössé változott és szégyenlősen fejére húzta a takarót. 

-          Honnan tudod? – Kérdezte a takaró alól.

-          Stephan mondta.

-          Haragszol? – Nézett a szemembe újra és bár arca még mindig rózsás volt már nem remegett annyira a hangja az izgalomtól.

-          Dehogy, mert én örülök nektek!!

-          Akkor jó, mert azt mondta, hogy szeret.

-          Ez fantasztikus Kitti, és tényleg örülök, hogy végre boldog. Ugye vigyáztok egymásra ha én nem leszek itt?

-          Megígérem, és köszönöm. – Ölelt át én ekkor Stephan lépett be a szobába egy szál alsóba. Úgy gondoltam jobb ha kimegyek és kettesbe hagyom őket, így a nap további részét majdhogynem csak a szobámba töltöttem a gépem társaságába és Skypon keresztül pontosítottam a munka folyamataimat Paoloval. Korán elmentem lefeküdni és izgatottan vártam, hogy mi lesz holnap. Reggel Stephan vitt ki a repülő térre én pedig fel sem néztem a jegyzeteimből, csak mikor már szóltak, hogy hamarosan landolunk. Fogtam egy taxit és imádtam, hogy újra a számomra legkedvesebb városba tartózkodhatok. Átfutott az agyamon, hogy felhívom a legjobb barátnőmet, de mikor megláttam a csodaszép stadiont amihez annyi emlék fűzött Heléna helyett egy másik Ibarhimovic képe villant fel. Zlatané amikor még itt rúgta a gólokat és itt szerettünk egymásba. Borzasztóan hiányoztak azok az idők, és fájt arra gondolni, hogy soha nem jönnek vissza. Megmutattam az igazolványaimat az őröknek majd nemsokára feltűnt egy kedves ismerősöm Amanda aki a Milan stáb egyik  tagja volt. Már bőven benne van a korba, de még mindig nagyon pörög. Szőke haját kontyba fogva viseli és hatalmas mosollyal üdvözöl mikor meglát. Néha olyan mint egy nagymama akinek a klub és a játékosok a mindene. Rengeteg dolgot csinál egyszerre és egyszerűen nem lehet nem szeretni őt.

-          Lili!! – Ölel magához mint egy jó barátnőt. – Már vártalak, hiszen Paolo szólt, hogy érkezel.

-          Igen, jöttem amint tudtam. – Szóltam miközben elindultunk az öltözők felé ahonnan kihallatszott a sok férfihang.

-          Hamarosan jönnek a többiek is,de te vagy a lényeg. Elvégre te vagy a fotós.

-          Igen, de a stáb tagjait is remélem időben értesítette Paolo, mert kellenek a világosítók és…

-          Lili kérlek ne légy annyira ideges. Minden jó lesz, csak bekopogok ezekhez a nagy kamaszokhoz.

-          Igaz is hallottam mennyi a fiatal a csapatba. – Kaptam a mondatán.

-          Igen, alig lehet őket gatyába rázni, de majd megoldjuk és amíg ilyen jól haladnak nincs baj. Azt mondtam nekik, hogy a pályán tegyék oda magukat és a magánéletbe se balhézzanak és akkor nem lesz gond. Persze ezt az edzőjük is elmondja mindig. Mellesleg hogy viseli a Svéd tigrisem az Angol levegőt?

-          Eléggé jól indult, de most egy kicsit visszavett a tempóból. – Meséltem neki miközben kinyílt az öltöző ajtó és Amanda bement. Én jobbnak láttam ha kint maradok és csendben várom míg a fiúk szép sorba kiérnek az öltözőből. A fotózás egy tágasabb szobába terveztük és Amanda elvezetett engem oda és nagy kő esett le a szívemről mikor a csapatom többi tagja is megjelent. Gyorsan felállítottuk a lámpákat és minden szükséges dolgot. Dekorációnak természetesen egy pár labdát használtunk, de mivel az egyik rész kicsit ferde volt az egyik labda elgurult és én pufogva indultam a keresésére.

-          Csak nem ezt keresi a fotós kisasszony? – Hallottam a hátam mögül egy kedves hangot és mikor oda fordultam Gianluca csillogó tekintetét pillantottam meg kezébe a labdával. 

-          De igen, visszaadnád? – Indultam felé majd üdvözlés képen átöleltem ami nagyon jól esett. Erős karjaival magához szorított egy pár másodpercig aztán Amandra szakította meg ezt a pillanatot.

-          Drágaságaim akkor mivel már mindenki itt van szeretném ha délelőtt lezavarhatnánk egy a fotózást. Először is bemutatom Kovács Lilit akinek szeretném ha mindenki elfogadná a tanácsait. – Mutatott rám én pedig zavarba voltam a sok rám meredő férfi tekintettől. Főleg egy csodálatos barna szempár hozott zavarba aminek a pillantását a nap folyamán mindig a testemen éreztem. Amanda bemutatta a segítőimet is és végre elkezdődhetett a munka. Szerencsére egyik fiú sem volt annyira béna és profin hajtották végre az utasításaimat. Tíz óra körül Amandra elrendelte a negyed órás szünetet én pedig leültem egy székre és elővettem a kevés magammal hozott ennivalómat majd a fiúkat figyeltem akik csapatba verődve beszélgettek és viccelődtek. Váratlanul egy nagyon édes társaságot kaptam magam mellé Gianluca személyébe. 

-          Hello leülhetek? – Pillantott rám azokkal a csokoládé barna szemeivel.

-          Igen, persze. Hogy vagy?

-          Sok minden nem történik velem. Meccsekre járok és ennyi. Ez pont kitölti az életem. Persze néha megfűszerezem egy kis edzéssel. - Húzta mosolyra a száját.

-          Remek lehet.

-          Meg eléggé fárasztó. Veled mi van? Nem is beszéltünk a…

-          Cikk óta. – Vágtam a szavába mire ő csak bólintott.

-          Igen, az már majdnem egy hónapja volt, de örülök, hogy újra látlak és, hogy elvállaltad a munkát.

-          Nem volt sok választásom. – Osztottam meg vele mire kérdőn nézett rám így folytattam. – Paolo osztja ki a dolgokat és én nekem ez munka.

-          Ne mondd már, hogy ennyi helyes pasi között forogni nem élvezet?

-          Oké megfogtál, mert tényleg élvezem, de ez titok. – Emeltem az ujjamat a számhoz.

-          Amúgy meg az a cikk eléggé idiótaság volt. – Mondta egy kicsit komolyabb hangsúllyal.

-          Igen az. Már barátkozni sem lehet az embernek anélkül, hogy egy utolsó ribancnak néznék. – Válaszoltam picit szomorúan. - Már majdnem mindig figyelnem kell, hogy nincsenek- e a nyomomba mikor kilépek az utcán.

-          Üdv a világomba. – Nevetett fel. – Amúgy a pasid mit szólt hozzá?

-          Az hogy tajtékzott a dühtől és féltékenységtől enyhe kifejezés, de hát ő már csak ilyen. Túl Zlatan. A te barátnőd mit szólt rá? – Érdeklődtem mire nem szólt semmit csak némán hümmögött amit sehova sem tudtam tenni és végül megjött Amandra és újra indult a munka. A mezes fotózás után volt egy köznapi ruha is és amíg a fiúk öltöztek én újra néztem a képeket a gépemen. Kis idő múlva újra jött Amanda én pedig elindultam felkeresni a fiúkat. Egy függönnyel elzárt paravánhoz léptem és reméltem nem találok meztelen férfiakat, és mivel túl nagy volt a csönd hát elhúztam a lenge anyagot. Meglepetésemre Gianluca állt előttem egy szál alsóba. Tekintetemmel felmértem a tetoválásokkal díszített testét és el kellett ismernem tökéletes látványt nyújt.

-          Te aztán nem pazarolod az idődet az edzőterembe. – Próbáltam elviccelni azt, hogy majdnem tátott szájjal bámulom.

-          De nem ám. Tudod kell a fittség és ha jó a kondim akkor tovább bírom a pályán. Vagy máshol. – Ezután sokat sejtetően elmosolyodott én pedig jobbnak láttam, ha magára hagyom.

-          Na jönnek a fiúk? – Jött oda az egyik asszisztensem.

-          Igen, még csak Lapadulára várunk. 

-          Ó, hogy az a pasi mennyire édes. – Sóhajtott fel munkatársam. – Úgy tudom nincs barátnője, mert elhagyta a nője. Normális az ilyen? Ha ilyen sexi édes mosolyú, búgó hangú pasim lenne soha nem hagynám el. Lehet ráhajtok. Elvégre nincs barátnője.

-          Sok sikert. – Nevettem fel és valamiért mégis boldogság fogott el erre a tudatra, hogy az Olasz férfi egyedül van. A fotózással csak délután kettőre lettünk kész és én már eléggé fáradt voltam. Tudtam még a szerkesztőségbe is be kell ugranom és fájt a tudat, hogy hat óra előtt nem érek Rómába. Összepakoltam és megköszöntem az együttműködést a fiúknak. Boldog voltam, hogy gördülékenyen ment a munka és örültem, hogy Amanda is megvan elégedve azokkal a képekkel amiket a gépemen mutattam neki. Már kifelé indultam a stadionból mikor Gianluca hangját hallottam.

-          Lili.

-          Szia. Tessék? – Fordultam felé. – Mondd?

-          Csak megakarom köszönni a csapattársaim nevébe ezt a fotósorozatot és szeretném ha ezt elfogadnád tőlünk.

-          Mi ez? – Pillantottam a borítékra.

-          Ez egy bérlet az A. C. Milan meccseire amit ebben az évadba használhatsz. Arra jössz amelyikre csak akarsz.

-          Komolyan ez az enyém? – Vettem ki a borítékból a bérletet amin a csapat címere virított majd a fiúkról volt egy nagyon jó csapat fotó.

-          Igen, ez a tiéd, a csapat nevébe. – Dugta zsebre a kezét.

-          Köszönöm nektek, de most megyek. – Intettem neki és sajnos túl ügyetlenül fordultam meg így majdnem elcsúsztam a vizes talajon, de Gianluca az utolsó percben utánam kapott és magához szorított. Az esés elmaradt, és én a pólóján keresztül is éreztem kidolgozott mellkasát. Ajkunk csak milliméterekre volt egymástól és én szinte éreztem meleg leheletét amitől a gerincemen akaratlanul végig futott a forró borzongás. Riadtan tekintettem a szemébe ahol mintha vágy csillogását olvastam volna ki. Nem tudom meddig álltunk itt egymás karjaiba, de mikor észhez tértem megköszörültem a torkom és így szóltam.

-          Köszönöm, ha nem lettél volna itt biztos dobok egy hátast.

-          Csak csúszós az út….

-          Akkor én megyek. Köszönöm a jegyeket, és remélem minél hamarabb használni fogom. Üdvözlöm a fiúkat. Szia Gianluca.

-          Szia Lili és vigyázz magadra.  – Hallottam még erős hangját én pedig miközben taxit hívtam még mindig az események hatása alatt álltam. 

3/4 ⚽️ Győztes ⚽️

Sziasztok!!! Először is köszi, hogy még mindig olvastok. Fogadjátok szeretettel az új kinézetet. Használjátok nyugodtan a chat-et, ha véleményt vagy más közölni valót szeretnétek írni. Cserébe is szívesen benne vagyok. :). Jó olvasást. Puszi Andrea. 

Stephan:

Az As. Roma egész jól kezdte a Szeptembert és úgy tűnt, hogy kiváló helyen állunk a tabellán. Sajnos a Juventust nem tudtuk megelőzni, de számomra most ez nem is volt annyira lényeges. A foci picit háttérbe szorult ugyanis végre úgy éreztem újra szerelmes vagyok és a választottam egy édes huszonhárom éves magyar lány volt, akit Kittinek hívtak. Boldog voltam, hogy ha munkája engedte, minden meccsemen kint volt. Sosem gondoltam volna, hogy Lili után ennyire be leszek zsongva vakiért, de most ez történt és velem egyszerűen madarat lehetett volna fogatni a boldogságtól. Jó volt, hogy volt mellettem egy lány, akinek meg tudtam mutatni mennyire jó vagyok. Megmutattam neki a kedvenc helyimet és szinte alig voltunk otthon. Kitti sokat dolgozott a bárba, ami kezdett beindulni. Edzések után hogy ott segítsek neki, vagy figyelemmel kísérjem a munkáját néha én is benéztem hozzá. Lili alig volt otthon, mert vagy dolgozott, vagy Manchesterbe utazott, hogy Zlatan meccsein legyen. Az egyik pletykalapba megjelent újságcikk miatt eléggé nagy volt a balhé kettejük között, de szerencsére megtudták beszélni és Lili megígérte, hogy amint tud, azonnal utazik hozzá. Szegény csak most szembesült ennek az úgymond nyilvános életnek az árnyoldalaival. Mikor anno velem járt akkor is jelentek meg cikkek, de nem ennyi és nem ilyen durvák. Éppen otthon ültem és néztem a televíziót mikor Kitti hazaért. Ha azt vesszük együtt voltunk egy hónapja, de még semmi komoly nem történt a csókon kívül, ami már eléggé zavart. Nem értettem egy ilyen lány, aki sok férfival volt együtt miért fél és miért nem akar hozzám bújni éjszaka. Meglepett, hogy éreztem rajta ő is ugyanúgy kíván, mint én őt, de mikor már csak pár érintésre lettünk volta a dologtól leállított és bevonult a saját szobájába. Fogalmam sem volt róla mit csinálok rosszul vagy mit nem, ez pedig teljesen megrémített. Talán tényleg velem van baj és egy lánynak sem kellek és tényleg csak barátnak vagyok jó. Szeptember huszonnegyedikén otthon játszottunk a Crotone ellen és örültem, hogy Kitti is a lelátón lesz. Önbizalommal töltött el, és szerettem volna bizonyítani neki, hogy rájöjjön, nem csak ígéret vagyok, hanem számít, ha a pályán vagyok. A mérkőzés a szokott időben kezdődött és én éreztem, hogy valami történni fog. Az Olimpico pályája nem volt közel a lelátóhoz, de mikor kivonultunk mégis észrevettem a sugárzó mosolyú smaragd szemű lányt, aki - amikor észrevette, hogy figyelem egy kis szívecskét formázott a kezéből, majd felém küldött egy puszit. Hatalmas bizonyítási vágy volt bennem és éreztem, itt tennem kell valamit. Nagyon jól indult az egész mérkőzés és én alig bírtam a sok adrenalinnal, ami bennem tombolt. Csakis az kattogott az agyamba, hogy gólt rúgjak és Kitti büszke arcát lássam. Egy kiváló átadásból aztán megkaptam a labdát és erősen a kapuba rúgtam. Hatalmas boldogság töltötte el a szívem és oda futottam ahol ő volt és egy csókot küldtem felé, amit ő vörös arccal fogadott. Főleg mikor a kivetítőn is mutatták én pedig büszke voltam magamra, hogy ilyen reakciót váltok ki belőle. A meccs végül 4:0-ra végződött, ami újfent örömmel töltött el. Gyorsan lesiettem az öltözőkhöz majd jókedvűen fogadtam a gratulációkat, amiért megrúgtam az első gólomat az idénybe. Én is hasonlóan tettem a csapat társaimmal majd egy gyors zuhanyzás után átvettem a ruhámat és táskámmal együtt kiléptem a folyosóra. Kitti azonnal a nyakamba ugrott és csillogó szemmel rám nézett.

-          Gratulálok!!! – Kezdte miután egy csókot nyomott az arcomra. – Annyira örülök neked és persze a csapatod győzelmének is. Megjegyzem nem sok meccsen vettem már részt, de eddig ezt élveztem a legjobban. Olyan szuper volt a hangulat és te is és ez a sok ember, meg a himnusz az elején és én… - Hadarta, és annyira édesen adta elő, hogy muszáj volt egy nagy csókkal belé fojtani a szót.

-          Bocsánat sokat beszélek. – Sütötte le a szemét miközben elpirult.

-          Nem lényeg. Szeretem hallgatni. Van valami terved ma estére? – Néztem rá miközben kéz a kézben indultunk az autóm felé. Táskámat lazán bedobtam a hátsó ülésre és kinyitottam Kittinek az ajtót. Gyorsan beültem mellé, mire Kitti folytatta. 

-          Arra gondoltam, talán maradhatnánk otthon és megnézhetnénk egy filmet. Előtte főznék kaját és… - De nem folytatta, mert közelebb hajoltam hozzá és a fülébe súgtam.

-          Aztán összebújhatnánk. – Mondtam vággyal teli hangon és félre toltam a haját, hogy a nyakába csókoljak. Testét azonnal kirázta a borzongás, így mosolyogva folytattam és lehúztam a ruha pántját. A meccsen történtektől és Kittitől is teljesen be voltam zsongva és az vérem csak forrt a sok energiától, amit minél előbb leakartam vezetni. Mikor már kemény melleihez értem volna hirtelen leállított.

-          Stephan ne. – Suttogta, de tudtam nem gondolja komolyan így folytattam, viszont egy pár perc után újra kezdte. – Stephan állj le! – Tolta el a fejem. – Autóba vagyunk, és bárki megláthat.

-          Nem érdekel Kitti. – Csókoltam meg és kezem a blúza alá vándorolt. Próbáltam kiszabadítani melleit az elől kapcsos melltartójától, de erősen megfogta a kezem és szemembe nézett. – Állj le! – Hangja szigorúságától egy megadó sóhaj szakadt ki a számból majd beindítottam az autót. Hazaérve Kitti gyorsan letusolt én pedig rendeltem valami laktató kaját mivel nem akartam, hogy a lány a főzéssel bajlódjon. Próbáltam elterelni a gondolataimat, hogy ne törjem rá az ajtót a lányra és álljak be mögé zuhanyozni. Kitti pont akkor végzett mikor meghozták a vacsorát majd együtt ettünk és mindenféle dologról beszélgettünk, és örültem, hogy a lányt a foci érdekli és sokféle kérdést tett fel a munkámmal kapcsolatban. Beraktam egy romantikus filmet és gyengéden a lány selymes haját simogattam, ahogy hozzám bújt. Kezem újra lentebb vándorolt tökéletes testén és a takaró alá kalandozott.

-          Tudtad, hogy nemsokára lesz az egy hónapos évfordulónk? – Kérdeztem vágytól fűtött hangon és láttam, hogy élvezi, amit teszek így tovább csináltam. Végre éreztem, hogy ő is kezd beindulni.

-          Szerintem megünnepelhetnénk akár most is előre. – Csókoltam meg szenvedélyesen.

-          Stephan ráérünk még. – Pillantott rám és a hajamba túrt ám ezzel csak még jobban felkorbácsolta a vágyamat. – Nyugi.

-          De Kitti én. – Kezdtem ideges hangon. – Én már nagyon szeretném és…

-          Igen de…

-          De mi? – Néztem rá és szemem szikrákat szórt. – Te is szeretnéd. Látom rajtad és érzem is. Miért vagy ennyire ellenséges? Talán…

-          Stephan én még sosem… - Kezdte volna ártatlanul, viszont ekkor már olyan ideges voltam, hogy felálltam a kanapéról. Össze voltam zavarodva és fájt, hogy elutasítja a közeledésemet. Mérgembe pedig csak így vágtam vissza.

-          Annyi pasival voltál, hogy még magad sem tudod, erre pont velem nem akarsz lefeküdni? – Néztem rá és ekkor egy nagy pofont éreztem az arcomon majd Kitti könnyekbe lábadt szemeit pillantottam meg.

-          Te azt sem tudod miken mentem keresztül. Nem ítélhetsz el és nem hozhatod fel nekem ezeket!! – Kiabálta szinte hisztérikus hangon. – SOHA TÖBBET!!! Amúgy ha tudni akarod, még szűz vagyok. – Ezután nagy ajtó csapkodás után a szobájába vonult. Még a csukott ajtón keresztül is hallottam a zokogását és rájöttem, hogy egy címeres fasz vagyok, aki nem tud parancsolni a vágyainak és nem tudja befogni a pofáját. Szinte égett az arcom Kitti hatalmas pofonjától. Nem tudtam mit tegyek, de majd belesajdult a szívem amint zokogó hangját hallottam. Úgy voltam vele nem érdekel és talán ennél rosszabb már amúgy sem lehet, így bekopogtam a szobájába és miután bebizonyosodtam, hogy nyitva van az ajtó benyitottam. A lány az ágyon feküdt és törékeny testét rázta a sírás. Mellé ültem majd végigsimítottam a hátát. Egy ideig csendben folytattam a mozdulatot majd megköszörültem a torkom és így szóltam.

 -          Bocsáss meg. Nem akartalak megbántani én csak… basszus Kitti nem tudom mi ütött belém. Hamarabb mondtam ki a szavakat mint gondolkoztam volna, és tényleg sajnálom. Remélem megtudsz nekem bocsájtani. – Álltam fel és már majdnem elhagytam a szobát mikor Kitti megszólalt.

-          Várj Stephan. – Kezdte. Könnyes szemeiről lefojt a szem festék, de még így is gyönyörű és törékeny volt. – Igazad van, hogy elítélsz,de tudnod kell, hogy nem feküdtem le egyetlen férfival sem. Persze lehetett volna, de nem tettem meg. Soha még a legnagyobb összegű ajánlatra sem. Nem vagyok kurva csak táncos lány. A kettő nem ugyanaz. Albinnal lehetett volna, de ő nem erőltette én pedig túlságosan féltem így mire odajutottunk volna már szakítottunk. – Mesélte. – Sajnálom, hogy elítélsz és fáj, hogy ezt gondolod rólam, pedig nem is tudod az igazságot. Annyira boldog vagyok veled és nem is gondoltam volna, hogy egy ilyen jóképű, édes mosolyú, csillogó tekintetű fiúval fog összehozni a sors. Nézd Stephan én annyira féltem ezt a kapcsolatot, hiszen ami köztünk kialakult az olyan varázslatos számomra és nem akarom, hogy összetörjön ez a varázs. Érted? – Kérdezte. – Te pedig folyamatosan ezzel nyaggatsz és már kínosnak is éreztem, de tényleg félek.

-          Ó édesem. – Ültem vissza mellé és kisimítottam egy tincset az arcából. – Nem tudtam, hogy ez bánt téged. Miért nem mondtad?

-          Azt hiszem féltem. Féltem, hogy elhagysz. – Hajtotta le a fejét, de én felemeltem és mélyen a szemébe néztem.

-          Nem hagylak el, mert szeretlek. – Mondtam ki és Kitti felvidult majd hatalmas mosoly jelent meg szépséges arcán.

-          Igazán? – Kérdezte izgatottan. – Tényleg ilyen kevés idő után biztos vagy benne?

-          Biztos.

-          Én is szeretlek Stephan. – Csókolt meg és újra beletúrt a hajamba. Éreztem, hogy kezdem megkívánni, de nem akartam elveszteni a fejem és még akkor is tartottam magam mikor lehúzta rólam a pólóm majd ő is megszabadult a felső ruházatától. Magához húzott és az ágyra dőltünk.

-          Tényleg ezt szeretnéd? – Érdeklődtem és reméltem számomra kedvező választ kapok.  Kitti nem szólt csak sokat sejtetően bólintott.

-          Kérlek ne légy durva. – Pillantott rám és én tudtam élete legjobb éjszakájával kell megajándékoznom ezt a törékeny lányt.

-          Ígérem, figyelek rád. – Csókoltam meg szenvedélyesen. Kitti meztelen teste és bódító illata ellenére is végig tartottam magam és azzal foglalkoztam, hogy neki a lehető legjobb legyen. Nyelvemmel feltérképeztem az egész testét, amit hangos sóhajokkal kísért.

-          Stephan. – Suttogta bele az éjszakába miközben gyengéden meghúzta a hajam. Felhördültem a mozdulattól és átfutott az agyamon, hogy nem sokáig fogom bírni ám ekkor Kitti kerekedett fölém majd ugyanazt csinálta velem, amit én tettem az előbb. Mikor már a szobát szinte felrobbantotta az elfojtott kielégülés utáni állapot újra a hátára feküdt és csendben jelezte, hogy készen áll én pedig nem teketóriáztam és gyengéden belé hatoltam. Kitti egy halk sikolyt eresztett el, majd szenvedélyesen megcsókolt én pedig először lassan majd egyre gyorsabban mozogtam benne. Végül nem sok idő kellett hozzá, hogy Kittivel együtt én is a csúcsra érjek. Boldogsággal a szívembe hallottam a lány egyenletes szuszogását miközben a hátát simogattam majd kis idő múlva én is elvitorláztam az álmok tengerére. 

3/3⚽️ Hamis vádak!! ⚽️

A Labdarúgó Szuperkupa döntője szombaton este volt és mi Alexandrával mentünk el rá. Furcsa volt, vele egy autóba ülni, de szerencsére Maxi is velünk jött, ami oldotta a négy órás autóúton néha előtörő feszültséget. Szerettem volna Zlatannal menni, de mivel ő a csapattal ment így ez az út járhatatlan volt. Londonba beérve gyorsan leparkoltunk és mivel VIP jegyünk volt csak fel kellett mutatni és már engedtek is a Wembley-be. Még örültem is neki, hogy jó helyről figyelhetem, mert így legalább Paolo sem csalódhat bennem, hiszen ha azt vesszük még a szabadságomon is dolgozok. Este hat előtt pedig már mindenkit beengedtek a hatalmas épületbe ami egyszerűen csodálatos volt. Szájtátva bámultam a hatalmas nézőteret és a csodálatos zöld, rendezett gyepet. A két csapat a Leicester City és természetesen a Manchester United volt. Ők ketten nyerték meg az előző évi P.L- t és F.A.-Kupát. Tavaly persze erre még senki nem számított, hiszen ez a kis csapat sehol nem volt még ilyenkor, de megmutatták, hogy csak hinni kell és bármi sikerülhet. Zlatan számára eléggé nagy tétje volt, hiszen megszerezhette újabbik trófeáját és nagyon reméltem sikerül is neki. A csapatok mind a saját megszokott színű mezükbe léptek a pályára így a Leicesten kékbe az United pedig pirosba amit valljuk be utáltam, de Zlatanon még ez is jól állt. Csodálatos napsütés volt és minket is annyira magával ragadott a szurkolás, hogy alig bírtunk a fenekünkön ülni. Alexandrával és Maxival szinte végigkiabáltam az egész mérkőzést és láttam a lányon, hogy mennyire hisz Zlatanba. A mérkőzésen a 32.- percig nem történt semmi említésre méltó majd Lingard góljával az United megszerezte a vezetést. Ezzel úgy tűnt mindenki lenyugodott és így vonultak le a gyepről az első félidő végeztével. Alexandrával megtárgyaltuk az eddigi eseményeket és mindketten úgy láttuk, hogy szerelmem kezd beilleszkedni a csapatba, bár azért voltak olyan megmozdulásai, amikor még látszott, hogy nem nagyon érzik egymás egy-egy passznál. A második félidőbe kicsit leültek a fiúk és ennek meg is lett az eredménye, mert Jamie Vardy az 52. percben megszerezte az egyenlítést, ami nem volt jó mert ha ez továbbra is így maradna akkor hosszabbítás következik. Csak kiabáltunk és szurkoltunk, és a hangom szinte teljesen elment mikor Zlatan a nyolcvan harmadik játékrészbe egy fejes góllal megszerezte a vezetést a csapatának. Majd kiugrottam a bőrömből örömömbe. Maxi is és Alexandra is hasonló állapotba voltak mellettem és nekem átfutott az agyamon, hogy mennyit veszekedtem vele a nyáron és mennyire gyűlöltem, hogy ideigazol, de mikor láttam rajta, mennyire boldog akkor már világossá vált előttem, neki tényleg ez az élete. A kupák és győzelmek. A legvégén levette a pólóját is aminek borzasztóan örültem, főleg mikor nagy totálba mutatták a kivetítőn. Majd mindenki szépen felsorakozott és az emelvény felé vezető lépcsőn indultak átvenni a díjukat.

3/2. ⚽️ Egy próbát megér!! ⚽️

Lili:

Július 30.-án mutatták be Zlatant egy Galata elleni meccsen ahol rögtön gólt is szerzett a 4. percben. A televízión keresztül követtem a mérkőzést, és a szívem hevesen dobogott mikor szerelmemet mutatták. A távolság borzasztóan megviselt és tudtam igaza van Stephannak, de a pihenő időmig még majdnem egy hét volt és ebbe mindent beleakartam suvasztani munka terén. A Milanói fesztiválon sok olyan focistával dolgozhattam, akikre felnézek és becsülöm a munkájukat. Legyen akár Interes vagy Ac. Milanos. Az utóbbi klubba rengeteg volt a fiatal tehetség akikkel hamarabb egy hullámhosszra kerültem és örömmel fogadtam, hogy lelkemre kötötték, ha fotósorozatot kell készíteni akkor csak én legyek az aki elvállalja. Megismertem egy remek focistát Gianluca Lapadula személyébe aki folyamatosan bókolt és talán flörtölt is velem? A hazavezető úton is ez járt a fejembe, és mosolyogva gondoltam arra, hogy mit szólna Zlatan ha ezt tudná. Helyes fiúnak tartottam, de úgy gondoltam ez jobb ha megmarad az én személyes kis titkomnak. Otthon kicsit furcsa volt a hangulat, amit sehogy sem tudtam hova tenni. Mind testvérem mind Stephan nagyon különösen kerülték egymást. Egyik este éppen Zlatannal beszéltem Skypon mikor Kitti kopogott az ajtón.

- Igen. – Szóltam ki és húgom fejét láttam az ajtóba.

- Zavarok? – Nézett rám majd a laptopomra ahol éppen barátom kicsit fáradt arca volt látható.

- Nem, gyere, csak arról beszéltünk, hogy holnap után utazok.

- Remek. – Huppant le mellém az ágyra, majd a kamerába integetett és svédül mondott Zlatannak valamit mire ő felnevetett és ugyanúgy visszaválaszolt.

- Héé én is itt vagyok. – Szóltam rájuk tettetett felháborodással.

- Nyugi szívem csak megkérdezte hogy vagyok majd én visszaválaszoltam neki.

- Igazán? – Néztem rájuk kérdőn mire bőszen bólogattak. – Rendben. Mit szeretnél Kitti?

- Csak majd ha ráérsz akkor mondom. – Szólt kicsit zavart tekintettel.

- Kicsim, nekem mennem kell. – Szólt közbe barátom. – Már úgyis sokat beszélgettünk és várlak holnap után.