A Labdarúgó Szuperkupa döntője szombaton este volt és mi
Alexandrával mentünk el rá. Furcsa volt, vele egy autóba ülni, de szerencsére
Maxi is velünk jött, ami oldotta a négy órás autóúton néha előtörő
feszültséget. Szerettem volna Zlatannal menni, de mivel ő a csapattal ment így
ez az út járhatatlan volt. Londonba beérve gyorsan leparkoltunk és mivel VIP
jegyünk volt csak fel kellett mutatni és már engedtek is a Wembley-be. Még
örültem is neki, hogy jó helyről figyelhetem, mert így legalább Paolo sem
csalódhat bennem, hiszen ha azt vesszük még a szabadságomon is dolgozok. Este
hat előtt pedig már mindenkit beengedtek a hatalmas épületbe ami egyszerűen
csodálatos volt. Szájtátva bámultam a hatalmas nézőteret és a csodálatos zöld,
rendezett gyepet. A két csapat a Leicester City és természetesen a Manchester
United volt. Ők ketten nyerték meg az előző évi P.L- t és F.A.-Kupát. Tavaly
persze erre még senki nem számított, hiszen ez a kis csapat sehol nem volt még
ilyenkor, de megmutatták, hogy csak hinni kell és bármi sikerülhet. Zlatan
számára eléggé nagy tétje volt, hiszen megszerezhette újabbik trófeáját és
nagyon reméltem sikerül is neki. A csapatok mind a saját megszokott színű
mezükbe léptek a pályára így a Leicesten kékbe az United pedig pirosba amit
valljuk be utáltam, de Zlatanon még ez is jól állt. Csodálatos napsütés volt és
minket is annyira magával ragadott a szurkolás, hogy alig bírtunk a fenekünkön
ülni. Alexandrával és Maxival szinte végigkiabáltam az egész mérkőzést és láttam a lányon, hogy mennyire hisz Zlatanba. A mérkőzésen a
32.- percig nem történt semmi említésre méltó majd Lingard góljával az United
megszerezte a vezetést. Ezzel úgy tűnt mindenki lenyugodott és így vonultak le
a gyepről az első félidő végeztével. Alexandrával megtárgyaltuk az eddigi
eseményeket és mindketten úgy láttuk, hogy szerelmem kezd beilleszkedni a
csapatba, bár azért voltak olyan megmozdulásai, amikor még látszott, hogy nem
nagyon érzik egymás egy-egy passznál. A második félidőbe kicsit leültek a fiúk
és ennek meg is lett az eredménye, mert Jamie Vardy az 52. percben megszerezte
az egyenlítést, ami nem volt jó mert ha ez továbbra is így maradna akkor
hosszabbítás következik. Csak kiabáltunk és szurkoltunk, és a hangom szinte
teljesen elment mikor Zlatan a nyolcvan harmadik játékrészbe egy fejes góllal
megszerezte a vezetést a csapatának. Majd kiugrottam a bőrömből
örömömbe. Maxi is és Alexandra is hasonló állapotba voltak mellettem és nekem
átfutott az agyamon, hogy mennyit veszekedtem vele a nyáron és mennyire
gyűlöltem, hogy ideigazol, de mikor láttam rajta, mennyire boldog akkor már
világossá vált előttem, neki tényleg ez az élete. A kupák és győzelmek. A
legvégén levette a pólóját is aminek borzasztóan örültem, főleg mikor
nagy totálba mutatták a kivetítőn. Majd mindenki szépen felsorakozott és az
emelvény felé vezető lépcsőn indultak átvenni a díjukat.
- Szeretlek apa. Nagyon jó voltál. – Kiabált oda neki Maxi
mire felénk küldött egy édes mosolyt. Szerettem volna átölelni és a fülébe
suttogni, hogy mennyire szeretem és mennyire büszke vagyok rá, de sajnos
túlságosan messze volt és tudtam erre még rengeteg lehetőségem lesz. Átadták az
ajándék érmeket és utána következett a nagy díj ami leginkább egy tányérra
emlékeztetett, de hatalmas volt és ezüstszínű. Barátom szeme csak úgy
csillogott a hatalmas nagy boldogságtól és én alig vártam, hogy végre
lezajlódjon ez az egész ünneplés és végre kettesbe lehessek vele. Persze erre
még legalább több mint egy órát kellett várni, mert a meccs után azonnal jöttek
az interjúk és a fiúk sem nagyon akarództak kijönni a pezsgővel összefröcskölt
öltözőből.
- Nem volna kedved indulni? – Fordult felém Alexandra. –
Maxi nagyon álmos és biztos vagyok benne, hogy amint berakom az autóba azonnal
elalszik. – Mondta és én is láttam, hogy a kisfiú nagyon laposakat pislog és
egyre jobban bújik anyjához.
- Én… - Néztem rá
majd az öltözők felé ahonnan alig vártam, hogy előbukkanjon Zlatan.
- Figyelj én is szeretnék vele beszélni, de nem akarom, hogy
a gyerekem nyűgös legyen, mert…
- APA!!! – Kiáltott fel Maxi és azonnal eltűnt az álmosság
nyoma a szemeiből amint észrevette apját aki végre előjött az öltözőből. Zlatan
leguggolt hozzá majd felkapta és megpörgette a magasba.
- Sziasztok lányok. – Jött közelebb kezébe még mindig
kisfiával aki szorosan ölelte apját.
- Mi már éppen menni
készültünk. – Nézett rá Alexandra és átvette a kisfiút. – Csak köszönni
akartunk és gratulálni. Lili jössz?
- Én...
- Ne már csajok! Mindjárt kezdődik a buli. Nem megyünk
vissza hanem itt alszunk Londonba az egyik hotelba és ünneplünk. Megszereztem a
harminc egyedik kupámat. Szinte még fel sem fogtam. – Örömködött, és én is vele
együtt örültem, de Alexandra cseppet sem mosolygott.
- Biztos elfelejtetted, hogy én nem fogok bulizni ugyanis
itt van egy hatéves gyerek akit nem akaszthatok csak úgy le.
- Majd gyorsan fogadunk valakit. – Szólt, de Alexandra csak
nemlegesen a fejét ingatta.
- Értsd meg, hogy nem lehet!! Most pedig Lili döntsd el
velem jössz vagy maradsz?
- Én maradnék. – Vágtam rá azonnal. – Ne haragudj.
- Nincs baj. Akkor sziasztok és még egyszer gratulálok. –
Ölelte meg Zlatant és mikor már majdnem kiértek barátom utána szaladt, majd
jelentőségteljesen beszélgetni kezdtek valamiről amit sajnos nem értettem,
viszont a lány arcáról először csak tagadást, majd megadást olvastam ki.
- Remek elintéztem mindent. – Jött vissza és végre
megcsókolt.
- Mi mindent? – Néztem fel rá, de ő csak titokzatosan
mosolygott. – Majd meglátod. Most pedig velünk jössz a busszal a szállodába?
- Mehetek? – Csillant fel a szemem.
- Igen, más barátnők is jönnek. Na gyere már. – Fogta meg a
kezem majd együtt elindultunk a buszhoz ahol minden csapattársának bemutatott,
mint a barátnője. Annyira jól esett és a szívem teljesen megtelt boldogsággal.
Bevonultunk a hotelba majd úgy volt éjfél felé fogunk indulni egy helyi klubba.
Mivel nem volt másik ruhám ezért Alexandrától kértem kölcsön egy felsőt, aki
Maxi miatt mindig egy kisebb fajta vészcsomagot tartogat az autójába, és ebbe a
váltó ruha is helyet foglalt.
- Köszönöm. – Néztem rá hálásan mikor felvettem a sötétkék nyári felsőt,
ami nem igazán volt az én színvilágom, de ez is megfelelt. Maxira az egyik
csapattag felesége vigyázott és láttam Alexandrán, hogy ő is ugyanúgy be van
zsongva az este miatt, mint én.
- Nem tesz semmit. Ha neked is lesz, gyereked te is
megtanulod, hogy utazás alkalmából egy ruha sosem elég. Maxi eléggé hányós volt
sokáig az autóba, ezért döntöttem a váltó ruha mellett.
- Jó döntés volt. – Mosolyogtam mikor kopogtattak az ajtón
és Alexandra izgatottan nyitotta ki és belépett rajta egy magas világító kék
szemű, fekete hajú férfi. Két puszit nyomott a lány arcára és egy doboz csokit
nyomott a kezébe.
- Köszönöm. – Nézett rá a lány és mikor a férfi észrevett
engem Alexandra kedvesen bemutatott neki.
- Lili ő Benjamin Watson. Az egyik munkatársam.
- Üdvözlöm Kovács Lilien. – Nyújtottam felé a kezem mire a
férfi kedvesen rám mosolygott. Igazi Angol úriembernek tűnt.
- Jó estét. Mikor indulunk? – Kérdezte nagyon angolos
akcentussal.
- Még fogalmam sincs. Esetleg iszol valamit? – Tudakolta
Alexandra és le sem vette a szemét a férfiról. Kicsit megnyugodtam, hogy talán
Zlatannak mégiscsak igaza volt, és ő a lány újdonsült barátja. Jobban megnézve
nem is választott olyan rosszul, és ahogy rólam teljesen elfelejtkezve cseverésztek
rájöttem még illenének is egymáshoz. Alexandra gyönyörű fekete haját tekergette
és tudtam zavarba van a férfi közelébe aki szinte ragyogott a lány mellett.
Éjfél felé sikerült elindulni a klubba ahol egy elkülönített részen tartottuk a
privát bulit. Jó volt a hangulat és a fiúk is igazán kitettek magukért.
Próbáltam mindenkivel ismerkedni és beszélgetni, és rájöttem nem is olyan rossz
fejek ezek az angol játékosok.
- Mióta ismered? – Ült le mellém egy fiatal fekete fiút
Marcus Rasfordot ismertem meg.
- Már eléggé rég óta, még a Milanba focizott. – Osztottam
meg vele.
- Az sem most volt. – Tűnődött el, majd felkért táncolni én
pedig igent mondtam. Csak táncoltam a fiúval majd a zene végén Zlatan magához
húzott, és megcsókolt a fekete fiú pedig arrébb állt.
- Csak nem lepasszoltál? – Szólt mikor véget vetett a
csóknak.
- Soha. – Néztem fel rá. – Csak nem akartalak zavarni.
- Te sosem zavarsz. Mellesleg hogy tetszett a meccs?
- Jó volt, olyan igazi döntő hangulatú és gratulálok. Igazán
büszke vagyok rád.
- Köszönöm kicsim. – Mosolygott.
- Ő Alexandra barátja? – Mutattam egy kicsit arrébb ahol a
lány és Benjamin táncoltak.
- Azt hiszem igen, bár Maxi szerint nem sokat
találkozgatnak. – Nézte őket eltűnődve és én reménykedtem ez változni fog. Már
csak a mi kapcsolatunk miatt is jót tenne ha Alexandra leakadna végre Zlatanról.
- Gondolkoztam Lili. – Suttogta a fülembe mikor már egy
lassú zene ment.
- Miről?
- Kettőnkről és arra jutottam, hogy nem akarom, hogy
visszamenj Rómába és Stephannal lakj együtt. Azt akarom, hogy költözz hozzám
és...
- Ne mondd ki! – Állítottam le. – NEM! – Néztem bele a
szemébe határozottan. – Ezt már megbeszéltük.
- Lili nem akarok nélküled itt lenni. Azt szeretném ha mikor
reggel felkelek te legyél ott és este is és…
- Kérlek ne hozd fel ezt, csak örüljünk, hogy itt vagyok.
Nézd Zlatan szeretlek, de ott van a munkám, amit imádok.
- Lehetnél szabadúszó, mint mikor Francia országba voltatok.
- Az nem volt annyira jó. Szinte alig volt pénzem és…
- Mellettem nem lennének anyagi gondjaid. – Vágott bele a
szavamba és kimondta azt amit annyira utálok.
- Fogd már fel, hogy nem kell a pénzed!! – Néztem rá és
jobbnak láttam, ha elnézést kérve kimegyek, mielőtt még jobban összevesznénk,
de Zlatan utánam jött.
- Lili ne haragudj. – Fogta meg a kezem és magához húzott. –
Sajnálom, de annyira rossz, hogy nem vagy velem és…
- Ez nem az én hibám. – Néztem bele mélyen mogyoró szemeibe.
- Akkor? Azt gondolod az enyém?
- Talán én mondtam, hogy gyere ide? – Kérdeztem mire
felsóhajtott és idegesen a hajába túrt.
- Még mindig haragszol a döntésem miatt ugye? Azok után is,
hogy ma is nyertem egy kupát és eddig minden meccsen gólt rúgtam és…
- Zlatan még csak a második mérkőzéseden vagy túl. –
Nevettem fel mérgesen. – Nem biztos, hogy mindig ilyen jó leszel a szezonba.
- Talán nem hiszel bennem?
- Tudod, hogy nem erről van szó, csak mindig ide lyukadunk
ki amit nem akarok, és nem értem miért nem elég neked az amit adok magamból.
- Mert nem bírom elviselni a tényt, hogy Stephannal vagy egy
fedél alatt. Irtózatosan féltékeny vagyok rá hát nem érted?
- De sosem lesz köztünk semmi. Soha. – Bújtam a karjai közé
majd felnéztem rá és így szóltam
– Szeretlek, de nem fogok
megváltozni senki kedvéért. Ha ezt nem fogadod el akkor sajnálom. Én ilyen
vagyok, és nem leszek más.
- Rendben. Nem akarlak elveszíteni. – Csókolt meg forrón
majd jobbnak láttuk, ha elindulunk a szállodába, hogy végre csak egymással
tudjunk foglalkozni. A mérkőzés után másnap a csapat busszal mentem vissza és
jó volt, hogy kicsit megismerhettem a jövőbeli csapattársait. Beszélgettem a
csapatkapitánnyal Rooneyval is és beláttam mégsem annyira nagyképű, mint
amilyennek gondoltam. Volt pár fiatal játékos, akik mind ódákat zengtek
barátomról és örültek, hogy ideigazolt, hiszen mint mondták nagyon sokat
tanulhatnak tőle és ezt nagyon jó volt hallani. Elviccelődtem Pogbával is akit
rekord összegért vett az United, és nagyjából ismertem már onnan mikor a
Juventusba focizott. Stílusban teljesen olyan volt mint szerelmem, hiszen
sokaknak úgy tűnt, hogy nagyképű idióta, de ha jobban megismeri az ember ez
teljesen megváltozik. Nagyon hozta ezt a vicces és laza stílust. Egész héten
szerelmemmel voltam és ő megmutatott pár helyet Manchesterbe. Szinte még a
néhai eső sem akadályozott meg minket, hogy kézen fogva sétálgassunk az utcákon
és boldog voltam, hogy a néha- néha felbukkanó fotósok előtt is megmert
csókolni. Persze először furcsa volt, hiszen Olaszországba nem ennyire durva a
sajtó és a firkászok sem annyira rámenősek, de itt szinte még ki sem raktuk a
lábunkat már a nyomunkba lihegtek, bizonyos távolságból. Zlatannak a
héten csak egyszer volt edzése, amire én is szívesen elmentem volna, de
megígértem, hogy veszek barátaimnak pár dogot így elindultam vásárolni. Furcsa
volt ebbe az ismeretlen nagyvárosba lennem, és átfutott az agyamon, hogy nem is
bírnék itt élni. Túl esős, és túl hideg az egész környezet. Meglepett mikor
mellettem egy szál pólóba rohangáló emberek siettek el, mert én éppen akkor húztam
be a kabátkámon a cipzárt. Gyorsan hazavezettem és eldöntöttem, hogy csinálok
szerelmemnek valami különleges vacsorát és mire kész lettem már nyílt is a nagy
kapu majd megláttam a fekete Ferrarit amint beparkol a garázsba.
- Szia Lili. – Hallottam hangját majd lazán ledobta sport
táskáját a kanapéra.
- Szia kicsim. – Néztem rá mosolyogva. – Már mindjárt kész a
kaja.
- Ó remek. – Szólt egy kicsit morcosan amit sehova sem
tudtam tenni. – Letusolok és jövök.
- Esetleg veled menjek? – Bújtam oda hozzá, de ő nem
viszonozta inkább eltolt magától.
- Valami gond van Zlatan? – Néztem rá kérdőn és mivel nem
válaszolt, követtem őt a fürdőbe és újra feltettem a kérdést.
- Mi a baj?
- Semmi. – Vetette oda.
- Akkor megkérdezem újra. MI A BAJ? Talán nem volt jó az edzés?
- De az jó volt, csak… veled van baj.
- MI? – Csodálkoztam.
- Nézd meg az újságot jó?
- Miért? – Érdeklődtem.
- Csak NÉZD MEG! – Csattant fel én pedig mérgesen kimentem
és a kezembe vettem a táskáján hagyott pletykalapot aminek az egyik fő szövege ez volt:
A Svéd csatár
barátnője másfelé kacsingat?
Úgy tűnik az Unitedhez
igazolt Zlatan Ibrahimovic barátnője nem bánkódik azon, hogy szerelme a nyáron
Angliába tette át lakhelyét, hiszen a Svéd nélkül is boldogan tengeti a napjait.
Ennek pedig bizonyítékaként is szolgál az a milánói fesztivál ahol a lány
fotósként jelent meg és úgy tűnik sikerült közelebbről is megismerkedni az A.C.
Milan egyik focistájával Gianluca Lapadulával. A képek tanulsága szerint
mindketten nagyon élvezték egymás társaságát, hiszen alig bírták levenni
tekintetüket a másikról és a Milan focistája még az autójáig is kikísérte a
lányt, amiért jutalmul egy ölelést is bezsebelhetett magának. – Ezt nem hiszem el. Futott át az agyamon
miután elolvastam a cikket és megnéztem a hozzá tartozó képeket. Szinte
lemerevedtem és annyira hihetetlennek tartottam az egészet. Nem is
vettem észre mikor Zlatan állt mögém és kikapta a kezemből a lapot. Mérgesen
rám nézett és így szólt:
- Szóval ez mi?
- Te jó ég ugye nem képzeled, hogy…
- KI EZ A PASI? – Kiáltotta rám és hangjától szinte
megremegtem. – MONDD MÁR!!! Lefeküdtél vele, vagy megcsókoltad??
- Én nem.
- AKKOR MIÉRT NÉZ RÁD MINT AKI MEGAKAR DUGNI? Na és TE miért
nézel úgy rá… - Hallottam dörgedelmes hangját.
- Sehogy sem nézek rá. Csak egy munka volt és egy nap. Egy
kibaszott nap ahol megismerkedtem vele és elbeszélgettünk. Jó talán kicsit több
időt töltöttem vele mint a többi játékossal, de ennyi. Semmi nem történt
köztünk és nem is fog. Hiszen ő Milánóba
van és pedig Rómába élek.
- Szóval csak ezért nincs semmi?
- Nem, a másik ok és ami a legfontosabb, hogy veled járok
együtt és téged szeretlek. Kérlek ne hidd el ezeket a dolgokat. Sosem fordulna meg a fejembe, hogy megcsaljalak. – Néztem rá és
éreztem, hogy a könnyeim végigperegnek az arcomon. Tehetetlennek és dühösnek
éreztem magam majd elhatároztam, ha hazaérek azonnal felhívom Paolot, hogy
szerezze meg az újság szerkesztőjének a számát, hogy jól elküldjem
őket a búsba. Mégis mit képzelnek, hogy ennyire lejáratnak engem. Abba már nem
is akartam belegondolni, hogy a másik fél mit fog gondolni ha ezt meglátja, de
addig nem hívhattam fel amíg Zlatannal vagyok.
- Kérlek Zlatan! – Fogtam meg a kezét, de ő csak elhúzta
magától és kivonult a medencékhez én pedig ott maradtam egyedül a tökéletesre
sikerült vacsorával, amit mérgembe kivágtam a kukába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése