Egy újabb fanfictiont hoztam el Nektek, amit újra kérésre írtam, és Adrien Rabiotról szól. Remélem örömmel olvassátok, és ha van valaki akiről szeretnétek, hogy írjak, csak jelezzétek nyugodtan. 😊
kiságy felett, pedig egy nagy kép hirdette a szoba tulaját: Amelia. Régóta a kedvenceim között szerepel ez a név és biztos voltam benne, ha lányom lesz így fogják hívni. Adrien pedig beleegyezett, aminek nagyon örültem. Az ágy mellett egy aranyos elefánt foglalat helyet, ami vesszőből készült, így azok a játékok is belefértek, amik a szekrényre nem. Igaz, hogy a szüleim óva intettek a születés előtti vásárlástól, de mivel nem bírtam ki, már több játék, ruhácska és minden babáknak szükséges dolog sorakozott a szekrényekben. Reméltem kislányom boldog lesz, és az élete mindig úgy alakul, ahogy szeretné. Egy darabig még elidőztem, majd mikor eszembe jutott a reggeli fogtam magam és lesiettem a konyhába. Nekiálltam a mini palacsintának, amire csoki öntetet csorgattam, és mikor kész lett egy tálcára pakoltam őket. Amíg a víz felforrt a kávénak, előkerestem a születésnapi kártyát, és a mellé járó ajándékot, ami egy baby Paris Saint German babaruhácska. Tudtam ennek nagyon fog örülni, hiszen egész terhességem alatt mást sem hallottam, csak hogy a gyereknek is kell mez. Én azonban elleneztem, mert úgy gondoltam még kicsi, és biztos voltam benne, hogy nem viszem ki a nagy zajba kislányomat. Gondosan becsomagoltam, és még a terhes fotózásra járó kártyát is elraktam. A víz felforrt, én pedig a palacsinta mellé helyeztem a bögrét. A tükörbe még megnéztem magam, és hátrasimítottam hosszú, vörös hajamat, majd egy szemceruzával kiemeltem kék szemem. Óvatosan egyensúlyozva lépkedtem be a hálóba, és vigyáztam ne ébresszem fel, csak akkor mikor már mellé bújok, de szerelmem megelőzött.
- Csak nem kávé illatot érzek? -
Nyitotta ki álmosan szemeit, és édesen rám nézett.
- De igen, és van még más is. -
Ültem fentebb, és lágy csókot nyomtam arcára, ám mikor a tálca után akartam
nyúlni visszahúzott magához, és intenzívebben követelte ajkaimat.
- Ma reggel is gyönyörű
vagy.
- Te pedig édes, imádni való és
remélem nagyon éhes - fordultam újra a tálca felé és az ágyra helyeztem. - Jó
étvágya, és boldog szülinapot kicsim.
- Ez igazán jól néz ki - mérte
végig a bőséges reggelit. - Köszönöm, de nem kellett volna. Jobb, ha pihensz
inkább.
- Adrien babát várok, és nem
vagyok beteg, és ha már szülinap, készültem egy kis meglepetéssel.
- Pamela igazán nem kellett
volna, hiszen mindenem megvan, amit akarok.
- Igen, de ezek nincsenek, szóval
bonts ki kérlek, miután megreggeliztél.
- Ez Isteni finom. - Szólt teli
szájjal, én pedig büszke voltam, hogy ízlik neki a palacsintám.
- Ha szeretnéd, addig megmutatom
miket vettem neked.
- Rendben, jó ötlet - csillant
fel szeme, és öröme még nagyobb volt mikor meglátta a baby mezt, amire
természetesen az ő neve volt írva.
- Csak nem beadtad a
derekad?
- De igen. Remélem,
tetszik.
- Igen, nagyon. Köszönöm, és alig
várom, hogy Amelian lássam. Tudom, hogy nagyon csinos lesz benne, és olyan,
mint egy igazi fanatikus.
- Van még más is, az üdvözlő
kártyán kívül.
- Már ez is elég.
- Nem, mert ez az ajándék is
fontos, és örülök is, hogy ma nincs semmi programod, hiszen délután megyünk egy
páros terhes fotózásra. - Újságoltam neki. - Bár igaz, hogy ez nekem
nagyobb öröm, de remélem neked is tetszik azért.
- Persze, hogy tetszik, és este
elmehetnénk vacsorázni. Lenne kedved?
- Igen, mindenhez van kedvem,
aminél melletted lehetek, de ez a te napod így oda megyünk, ahova akarsz.
- Szeretlek Pamela, és Ameliat
is.
- Én is téged Adrien. -
Simogattam meg arcát, és miután jóllakott, levittem a tálcát. A fotózás előtt a
kedvenc éttermünkbe mentünk ebédelni, és mivel nem volt messze, így inkább
sétálva tettük meg az utat. Szerettem sétálni, de azonnal méregbe gurultam,
ahogy a távolból fotósokat fedeztem fel. Eddig nagyon jól sikerült eltitkolunk a
nyilvánosság elől állapotomat, hiszen a télen senkinek nem tűnt fel, a nagykabát
alatt pocakom.
- Ne is figyelj rájuk édes. –
Fogta meg kezem Adrien. - Ha ez megnyugtat nem te vagy a lényeg.
- Tudom, de akkor is, zavar, hogy
sehova nem mehetünk el anélkül, hogy a nyomunkba mászkálnak.
- Sajnos ez hozzám tartozik, de
már volt időt megszokni.
- Igen, igazad van, de nem
akarom, hogy kiderüljön a baba.
- Megértem - szólt - ezt én sem
szeretném, hiszen akkor már tényleg nehéz lesz őket levakarni.
- Jobb volt a téli időszak, mert
most, hogy kezd melegedni, nem tudom, hogy rejtsem el a hasam és ez csak egyre
nagyobb lesz. - Méláztam miután kikértük az ételt. Ebédnél aztán már nem jött
fel a téma, inkább a fotózásról, és a munkáról beszélgettünk. Az idényből már elég
sok letelt, és mivel irányított császárra készülök, a terhesség végére a
bajnokság is lecseng. Már mindent kiválasztottunk, amibe a kórház, az orvos és
minden olyan dolog beletartozott, ami egy nyugodt szüléshez kell. Eleinte nem
akartam magánkórházba menni, de Adrien és persze az anyám rábeszélésére
rájöttem tényleg ez lesz a legjobb megoldás. Az időpont Június 14.- e és én már
egyre jobban izgulok, ahogy közeledik a dolog. Focistám azonban nem ideges, de
akárhányszor beszélünk róla, kiköti ő is mellettem szeretni lenni a
szülőszobán, aminek nagyon örülök, hiszen csodálatos érzés lesz, ha együtt
pillantjuk meg kislányunkat. Az ebéd gyorsan eltelt, majd miután átöltöztünk
elindultunk a fotózás helyszínére. A fényképész egy nagyon kedves barátnőm
volt, aki nagyon profi az ilyen képek elkészítésében.
- Sziasztok, örülök, hogy itt
vagytok. Milyen szép már a hasad. - Dicsért meg, ezután Adrienre siklott
tekintete. - Mi még nem ismerjük egymást. A nevem Regina Törnwall, és örülök,
hogy megismerhetlek téged is.
- Adrien Rabiot. - Nyújtotta felé
kezét drágám. - Ugye a képeket bizalmasan kezeled?
- Persze, ez nem kérdés, és hidd
el nagyon sok hírességgel dolgoztam már együtt. Tudom kezelni az ilyen
helyzeteket, és innen az engedélyetek nélkül semmi nem fog kijutni.
- Köszönöm. - Könnyebbült meg
Adrien.
- Akkor akár kezdhetjük is nem? -
csapta össze kezét a lány, majd miután elmagyarázta a koncepciót beállított
minket a kívánt helyre. A fotózás egy kis pihenővel majdnem két órán keresztül
zajlott, én pedig minden pillanatát élveztem, és az elkészült munkával is
megvoltam elégedve, hiszen Regina minden sorozat után megmutatta.
- Még lesz egy kis utómunka, és
utána értesítelek.
- Rendben, nagyon köszönjünk. - öleltem
meg, és együtt kiléptünk a napsütésbe.
A fotózás óta már eltelt egy
hónap az elkészült műveket, pedig bekereteztettem, és kiraktam a falra. Már
egyre jobban beleszokok ebbe az állapotba, és egyre ötletesebb vagyok az
öltözködés, és a titkolózás terén is. Persze a közeli barátaim, a családom, és
Adrien csapattársai is tudnak a babáról, de nem akartuk nagydobra verni, mert
ez egy olyan különleges pillanat, és állapot, amit tényleg csak azokkal
szeretnénk megosztani, akik nagyon közel állnak hozzánk. Egyik nap hívtak az
étterembe, hogy valami papírt írjak alá, így hát, amíg Adrien edzésen volt,
autóba pattantam, és elindultam munkahelyem felé. Mivel még csak délelőtt volt,
a forgalom sem volt olyan nagy. Munkatársaim, akik barátnőim is egyben széles
mosollyal fogadtak, és megkínáltak egy teával, amit a papírmunka után
elfogadtam.
- Hogy van a kismama? - Ült
mellém Natalie, aki mindig mindent tud, és mindig kíváncsi. Hatalmas barna
szemekkel nézett rám, miközben rövid szőke hajába turkált. Néha főnököm Rose is
odatévedt, de mint jó tulajhoz illően inkább a vendégekkel foglalkozott.
- Jól, köszönöm. Egyre jobban
viselem. Elmúltak a rosszulléteim, és elmúlt minden olyan dolog, ami miatt
negatívan gondolok a terhességre. Kezdek beletanulni és az ellenőrzéseket is
sokkal jobban viselem, és nem ijedek meg, ha megmozdul. Nagyon várom már a
szülést, és azt, hogy ne csak ultrahangon keresztül lássam. Adrien is olyan
izgatott, és annyira segítőkész.
- Készen van a babaszoba?
- Persze, már mindet megvettünk,
és....
- Ó csak nem, hogy betoltad a
képed? - Hallottam Jenna hangját, akivel jó barátságba voltunk, de amióta
megismertem Adrient egyre bántóbban viselkedett velem, és amikor megtudta, hogy
babát várok, ez csak rosszabb lett. Natalie szerint csak irigy, hogy én híres
pasit találtam, aki mellett biztonságba lehetek anyagilag. Holott ő még mindig
a hitelét törleszti, de erről én nem tehetek. Mindig kedves próbáltam lenni
vele, ám egy idő után inkább feladtam, és csak Natalieval, vagy Rose-zal
beszéltem meg a magánjellegű dolgaimat.
- Szia Jenna. - Köszöntem, és
kedvesen rámosolyogtam.
- Hol hagytad a pasidat?
- Jelenleg dolgozik, és....
- Ó vagyis milliókért futkározik
egy játékszer után? Remek munka. - Vágott szavamba, majd ledobta a helyi
pletykalapot az asztalomhoz. - Úgy tudtam titkolózás van, erre meg belefutok
ebbe. Még jó, hogy itt vagy, így legalább te is látod.
- Mi ez? - Nyúlt Natalie azonnal
a lap után, amely címlapján Adrien és én voltunk.
- Na, ne! - Kiáltottam fel
mérgesen, mire főnököm is odaért, így már négyen csodálkoztunk a képeken.
- Még egy cuki kis írás is van
rólatok. - Kommentált Jenna, így azonnal felcsaptam az újságot, és mikor
megtaláltam a cikket hangosan olvasni kezdtem.
Babát vár a népszerű focista
barátnője!
Miért titkolták el? Talán gond
van a gyerekkel?
Mint arról már korábban is
írtunk, Adrien Rabiot és kedvese Pamela Morin két év után eljegyezték egymást.
Persze a hírt még egyikőjük sem erősítette meg, de a lány úján pár hónapja egy
csodálatos gyűrű csillog, ami erre enged következtetni. A hírt már csak azért
is tarthatjuk valószínűleg, mert a lányt nemrégiben eléggé nagy hassal fotózták
le Párizsban, Rabiot társaságában, sőt még egy bababoltból is látták kijönni.
Vajon miért nem erősítették meg a hírt hivatalosan?
Talán valami probléma lehet a kicsivel,
amiről nem szívesen beszélnek? Azt nem tudjuk, mindenesetre fent állhat az a
veszély is, hogy a gyerek nem egészséges, és csak fájó lenne nyilatkozni róla.
Ha megtudunk valamit, mindenképpen értesítjük olvasóinkat, és hozzuk a
legfrissebb fotókat.
- Ez meg mi? - Futottam át újra,
és újra cikket, és egyre jobban fájt, amiket összehordtak.
- A híresség átka - jegyezte meg
epésen Jenna, és szó nélkül hátrament átöltözni.
- De hát nem erről van szó.
Amelia teljesen rendben van, és nincsenek egészségügyi problémái.
- Pamela ezek a lapok mindent
összeírnak - nyugtatott főnököm, - ne törődj vele.
- Mégis, hogy ne törődnék, mikor
ilyenek írnak a gyerekemről? Mégis kik ezek, hogy nyilatkoznunk kell nekik?
Komolyan mi ez, hogy még azt is figyelik, milyen ékszereket hordok? Nem hinném,
hogy olyan fontos ember a valamelyik virágboltos, vagy akárhányadik pék a
városba, hogy az én magánéletemmel foglalkozzon! - Akadtam ki, és már egyre
hangosabban kiabáltam. - ez csak az én ügyem, és Adriené, és csak annak mondom
el, akinek akarom.
- Igen persze, de a média már
csak ilyen - szólt közbe Natalie, aki egy újabb teával tért vissza. - Sajnos el
kell fogadnod, hogy a párod híres, és érdekli az embereket, ami körülötte
zajlik. Ebben pedig te is benne vagy, így nyilván való, hogy most te vagy
érdekes, és a terhességed.
- Remek - mérgelődtem tovább, és
jobbnak láttam, ha inkább hazamegyek. Gyorsan kocsiba pattantam, és indítottam,
ám gondolataim végig az újságcikk körül kavarogtak, szememet pedig elöntötték a
könnyek. Mégis hogy lehetnek ennyire rosszindulatúak az emberek, és miért nem
tisztelik mások magánéletét? Útközben megálltam egy árusnál és beruháztam én is
a lapra, hogy megmutathassam Adriennek, aki még nem volt otthon. Lekabátoltam
és újra átfutottam a cikket. A képek nem voltak rosszak, és a kabát alatt
valóban kivehető volt hasam. Lehet, büszkeséget kellene éreznem, de csak szomorúság
van a szívembe, a negatív találgatások miatt. Biztos voltam benne, hogy
kislányom teljesen egészséges, hiszen minden vizsgálat a lehető legátfogóbb
volt, és én is mindent betartottam. Vigyáztam az étkezésre, vitaminokat
szedtem, és nem tettem ki magam semmi káros dolognak. Adrien kora este ért
haza, én pedig még mindig a kanapén ültem. Kezemben egy nyugtató teával,
mellettem a lap hevert kinyitva a cikkünknél.
- Szia, kicsim, hazaértem. -
Hallottam jókedvű hangját, ami azonnal megváltozott mikor sírós arcom meglátta.
- Mi a baj drágám? Mi történt, miért vagy szomorú?
- Ezt nézd meg!- Nyújtottam felé
az újságot, ő pedig mellém telepedve átfutotta azt.
- Ez miatt vagy szomorú Pamela? -
Bújt közelebb, és gyengéden letörölte a könnyeim - ez csak egy bugyuta cikk,
amivel nem kell foglalkozni.
- De akkor miért írnak ilyeneket?
Oké, nem mondtuk el, hogy babát várok, de mégis miért kellett volna?
- Mert az embereket érdekli a
dolog, és ha nem tudják a teljes igazságot, kombinálni kezdenek. Sajnos ez ilyen,
és nyilván nem tudtak mást kitalálni csak azt, hogy beteg a babánk. Ami
természetesen nem igaz, szóval kérlek, nyugodj meg.
- Egyszerűen nem megy, mert az
van az eszembe, hogy mi van, ha mégis igaz.
- Ugyan már Pamela, erre ne is
gondolj. Te is tudod, hogy minden úgy alakul, és minden úgy fejlődik, ahogy
kell. Semmi okod az aggodalomra.
- Jó, de én mégis...
- Nem! - Fojtotta belém a szót. -
Nem akarom, hogy ezen agyalj, mert akkor becsavarodsz.
- Neked nem esik rosszul? -
emeltem rá szemeim, mire komoly arccal így szólt.
- De igen, nekem is fáj ez az
írás, de nyilván nem tudták eladni másképp, és kellett valami nagy szenzáció.
- Mi lenne, ha tisztáznánk a
helyzetet egy közleménnyel? - vetettem fel az ötletet, de ő csak nemlegesen
ingatta a fejét.
- Nem akarok kiadni semmit, mert
akkor úgy tűnne, magyarázkodunk. Eddig sem foglalkoztam a pletykával, vagy a
rágalmakkal, és te sem. Szóval inkább hagyjuk, hogy ez az egész lecsengjen, és
inkább tegyünk úgy, mintha ez meg sem történt volna. Ha pedig megszületik a
kicsi, majd koppannak egy nagyot.
- Mégis hogy tudsz ennyire jól
reagálni az ilyenekre?
- Mert már megszoktam. Nyugodj
meg jó, és inkább gyere, menjünk vacsorázni. - húzott fel, én pedig kicsit
megnyugodtam.
- Rendben. Szeretlek Adrien, és
köszönöm, hogy megnyugtattál.
- Én is téged Pamela, és hidd el,
a lehető legjobb orvosok vizsgáltak meg, szóval semmi okod nincs kételkedni.
De mivel a cikk továbbra sem
hagyott nyugodni másnapra egy sürgősségi vizsgálatra jelentkeztem be, ahova
Adrien tudta nélkül mentem. Orvosom elvégezte a vizsgálatokat, és újra
megnyugtatott, hogy minden rendben, nincs okom az idegeskedésre. Mivel azonban
nem mondtam semmit, nem értette miért is voltam ennyire izgatott.
- Tudja, csak tegnap kijött egy cikk,
amibe a babám egészségi állapotáról találgatnak. Mivel nem hoztuk
nyilvánosságra. Olyan dolgokat hordanak össze, ami nagyon fáj. Persze tudom,
hogy minden rendben van, de mégis beleültették a bogarat a fülembe, és
szerettem volna, ha ráerősítene.
- Pamela megnyugtatom, hogy minden
a legnagyobb rendben van Ameliaval. A fejlődése szépen halad, és minden úgy
alakul, ahogy kell.
- Rendben, nagyon köszönöm -
fújtam ki a levegőt, ezután elköszöntem és hazaértem. Otthon már Adrien várt,
és eléggé riadt képet vágott.
- Istenem Pamela hol a jó égbe
voltál? Már rengetegszer hívtalak, de nem vetted fel. Annyira aggódtam.
- Ne haragudj, de dolgom volt, és
lenémítottam a telefonom - kaptam ki táskámból, és akkor láttam, hogy nyolc nem
fogadott hívásom van szerelmemtől.
- Mégis milyen dolgod?
- Semmi, igazán nem érdekel.
Neked milyen volt a napod? - Próbáltam terelni, de Adrien átlátott rajtam.
- Pamela kérlek, mondd meg hol
voltál! - húzott a kanapé felé, én pedig belenéztem szépséges szemeibe, és
egyszerűen nem tudtam hazudni neki, így hát belekezdtem.
- A tegnapi cikk bogarat ültetett
a fülembe és egy sürgősségi ellenőrzésre mentem a doktoromhoz.
- De Pamela azt hittem ezt már
megbeszéltük.
- Igen, persze, de én mégis
aggódtam. Ne haragudj, de annyira féltem a babámat.
- Tudod, hogy nem lesz semmi baj,
és légy szíves ne gondolj ilyenekre, mert ezzel tényleg csak ártasz magadnak,
és akkor már Amelianak is. Megígéred, hogy a szülésig nem foglalkozol ezzel, és
a fotósokkal sem?
- Rendben megígérem. -
Bólogattam, és bármennyire is nehéz volt innentől nem foglalkoztam semmivel,
amit összeirkáltak rólunk, és mikor a szülést követő másnap a karjaimba
tartottam kislányomat csak mosolyogtam az egészen. Szerencsére tényleg minden
rendben volt vele, és egy csodálatos kis hercegnő mosolygott ránk, akinek puha
bőre, finom baba illata, és nagyon aranyos hajacskája volt. Egyszerűen
tökéletes volt minden rajta, mi pedig büszkén vittük haza házunkba, hogy
elkezdődjön a hármunk élete, engem pedig az sem zavart, hogy Adrien egy nagyon
édes közös képet rakott ki Instagrammra, Ameliáról, amire rengeteg szívecskét,
és hozzászólást kapott. Néhány nap múlva pedig, a szitkozódó újságíró is egy
remek cikket közölt le rólunk, amiben családomat méltatja, és mikor elolvastam
elégedetten mosolyogtam, és büszkén néztem arra a két emberre, akit a legjobban
szeretek.