A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Adrien. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Adrien. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. október 21., vasárnap

⚽ Fanfiction rendelésre: Adrien Rabiot ⚽

Sziasztok!  Szerencsére helyre állt a blogger ami miatt nem volt poszt mostanában, hiszen nem akartam,  hogy olyan adatok legyenek amik nem valósak.

Egy újabb fanfictiont hoztam el Nektek, amit újra kérésre írtam, és Adrien Rabiotról szól. Remélem örömmel olvassátok, és ha van valaki akiről szeretnétek, hogy írjak, csak jelezzétek nyugodtan. 😊




Pamela: Az április napsütés melegen kúszott be az ablakon, ami nagy fényárral borította be a szobát. Örültem, hogy végre volt egy nyugodt éjszakám mikor rendesen tudtam aludni, ugyanis az egyre növekvő hasam miatt nem igazán sikerült. Óvatosan megfordultam és elmosolyodtam a mellettem szuszogó férfi látványától. Két éve vagyok Adrien barátnője, és egyben menyasszonya, és lassan hét hónapja várom szerelmünk gyümölcsét. Felültem az ágyon, majd kisiettem a konyhába, hogy egy különleges szülinapi reggelit készítsek neki. Örömöm még az is tetézte, hogy a mai nap Adrien csak az enyém, és nem kell sem edzésre, sem mérkőzésre mennie. Persze a két év alatt igazán beletanultam a focista barátnők életébe, de korán sem tartottam magam a szokványos klisékhez. Hiszen nem vagyok sem modell, sem újságíró, és még sport riporter sem. Egy egyszerű pincérnő vagyok, aki Párizs egyik eldugottabb éttermében dolgozik. Adriennel is a munkám során ismerkedtünk meg, és bár eléggé tartottam tőle, az udvarlásának nem tudtam ellenállni, így két hónap ostromlás után elmentem vele vacsorázni. Azóta pedig együtt vagyunk, és hamarosan már három főre bővül családunk, egy csodálatos kislány által. Mindig is lányos anyuka szerettem volna lenni, így mikor az ultrahangon megmutatták, örömkönnyekben törtem ki, ahogy Adrien is. Biztos voltam abban, hogy szerelmem kiváló édesapa lesz, aki mindentől óvja majd az ő hercegnőjét. A lépcsőn lefelé menet benéztem a már elkészült gyerekszobába, és egy mosolyra húztam szám. Imádtam ezt a kis kuckót, aminek hamarosan lakója is lesz. Belépve végigsimítottam a kiságyon, ami még az enyém volt, és mikor Adrien megtudta ragaszkodott hozzá, hogy újítsuk fel. Így hát ezt behoztuk a szobába, és hozzá passzoló bútorokat válogattunk. Habár eleinte tiltakoztam, mert szerettem volna, hogy kislányom első szobája tényleg igazi csajos legyen, de most, hogy végignézek rajta, úgy vélem nem baj, ha inkább a fa, és a natúr színek harmonizálnak. A szőnyeg puhán simogatta talpam, ahogy ráléptem. A szekrényen a játékok mellett néhány fotó sorakozott rólunk, és a családtagjainkról. A
kiságy felett, pedig egy nagy kép hirdette a szoba tulaját: Amelia. Régóta a kedvenceim között szerepel ez a név és biztos voltam benne, ha lányom lesz így fogják hívni. Adrien pedig beleegyezett, aminek nagyon örültem. Az ágy mellett egy aranyos elefánt foglalat helyet, ami vesszőből készült, így azok a játékok is belefértek, amik a szekrényre nem. Igaz, hogy a szüleim óva intettek a születés előtti vásárlástól, de  mivel nem bírtam ki, már több játék, ruhácska és minden babáknak szükséges dolog sorakozott a szekrényekben. Reméltem kislányom boldog lesz, és az élete mindig úgy alakul, ahogy szeretné. Egy darabig még elidőztem, majd mikor eszembe jutott a reggeli fogtam magam és lesiettem a konyhába. Nekiálltam a mini palacsintának, amire csoki öntetet csorgattam, és mikor kész lett egy tálcára pakoltam őket. Amíg a víz felforrt a kávénak, előkerestem a születésnapi kártyát, és a mellé járó ajándékot, ami egy baby Paris Saint German babaruhácska. Tudtam ennek nagyon fog örülni, hiszen egész terhességem alatt mást sem hallottam, csak hogy a gyereknek is kell mez. Én azonban elleneztem, mert úgy gondoltam még kicsi, és biztos voltam benne, hogy nem viszem ki a nagy zajba kislányomat. Gondosan becsomagoltam, és még a terhes fotózásra járó kártyát is elraktam. A víz felforrt, én pedig a palacsinta mellé helyeztem a bögrét. A tükörbe még megnéztem magam, és hátrasimítottam hosszú, vörös hajamat, majd egy szemceruzával kiemeltem kék szemem. Óvatosan egyensúlyozva lépkedtem be a hálóba, és vigyáztam ne ébresszem fel, csak akkor mikor már mellé bújok, de szerelmem megelőzött.
- Csak nem kávé illatot érzek? - Nyitotta ki álmosan szemeit, és édesen rám nézett. 
- De igen, és van még más is. - Ültem fentebb, és lágy csókot nyomtam arcára, ám mikor a tálca után akartam nyúlni visszahúzott magához, és intenzívebben követelte ajkaimat.
- Ma reggel is gyönyörű vagy. 
- Te pedig édes, imádni való és remélem nagyon éhes - fordultam újra a tálca felé és az ágyra helyeztem. - Jó étvágya, és boldog szülinapot kicsim. 
- Ez igazán jól néz ki - mérte végig a bőséges reggelit. - Köszönöm, de nem kellett volna. Jobb, ha pihensz inkább. 
- Adrien babát várok, és nem vagyok beteg, és ha már szülinap, készültem egy kis meglepetéssel. 
-  Pamela igazán nem kellett volna, hiszen mindenem megvan, amit akarok. 
- Igen, de ezek nincsenek, szóval bonts ki kérlek, miután megreggeliztél.
- Ez Isteni finom. - Szólt teli szájjal, én pedig büszke voltam, hogy ízlik neki a palacsintám. 
- Ha szeretnéd, addig megmutatom miket vettem neked. 
- Rendben, jó ötlet - csillant fel szeme, és öröme még nagyobb volt mikor meglátta a baby mezt, amire természetesen az ő neve volt írva. 
- Csak nem beadtad a derekad? 
- De igen. Remélem, tetszik. 
- Igen, nagyon. Köszönöm, és alig várom, hogy Amelian lássam. Tudom, hogy nagyon csinos lesz benne, és olyan, mint egy igazi fanatikus. 
- Van még más is, az üdvözlő kártyán kívül. 
- Már ez is elég. 
- Nem, mert ez az ajándék is fontos, és örülök is, hogy ma nincs semmi programod, hiszen délután megyünk egy páros terhes fotózásra.  - Újságoltam neki. - Bár igaz, hogy ez nekem nagyobb öröm, de remélem neked is tetszik azért.
- Persze, hogy tetszik, és este elmehetnénk vacsorázni. Lenne kedved? 
- Igen, mindenhez van kedvem, aminél melletted lehetek, de ez a te napod így oda megyünk, ahova akarsz.
- Szeretlek Pamela, és Ameliat is.
- Én is téged Adrien. - Simogattam meg arcát, és miután jóllakott, levittem a tálcát. A fotózás előtt a kedvenc éttermünkbe mentünk ebédelni, és mivel nem volt messze, így inkább sétálva tettük meg az utat. Szerettem sétálni, de azonnal méregbe gurultam, ahogy a távolból fotósokat fedeztem fel. Eddig nagyon jól sikerült eltitkolunk a nyilvánosság elől állapotomat, hiszen a télen senkinek nem tűnt fel, a nagykabát alatt pocakom. 
- Ne is figyelj rájuk édes. – Fogta meg kezem Adrien. - Ha ez megnyugtat nem te vagy a lényeg. 
- Tudom, de akkor is, zavar, hogy sehova nem mehetünk el anélkül, hogy a nyomunkba mászkálnak. 
- Sajnos ez hozzám tartozik, de már volt időt megszokni.
- Igen, igazad van, de nem akarom, hogy kiderüljön a baba.
- Megértem - szólt - ezt én sem szeretném, hiszen akkor már tényleg nehéz lesz őket levakarni.
- Jobb volt a téli időszak, mert most, hogy kezd melegedni, nem tudom, hogy rejtsem el a hasam és ez csak egyre nagyobb lesz. - Méláztam miután kikértük az ételt. Ebédnél aztán már nem jött fel a téma, inkább a fotózásról, és a munkáról beszélgettünk. Az idényből már elég sok letelt, és mivel irányított császárra készülök, a terhesség végére a bajnokság is lecseng. Már mindent kiválasztottunk, amibe a kórház, az orvos és minden olyan dolog beletartozott, ami egy nyugodt szüléshez kell. Eleinte nem akartam magánkórházba menni, de Adrien és persze az anyám rábeszélésére rájöttem tényleg ez lesz a legjobb megoldás. Az időpont Június 14.- e és én már egyre jobban izgulok, ahogy közeledik a dolog. Focistám azonban nem ideges, de akárhányszor beszélünk róla, kiköti ő is mellettem szeretni lenni a szülőszobán, aminek nagyon örülök, hiszen csodálatos érzés lesz, ha együtt pillantjuk meg kislányunkat. Az ebéd gyorsan eltelt, majd miután átöltöztünk elindultunk a fotózás helyszínére. A fényképész egy nagyon kedves barátnőm volt, aki nagyon profi az ilyen képek elkészítésében.
- Sziasztok, örülök, hogy itt vagytok. Milyen szép már a hasad. - Dicsért meg, ezután Adrienre siklott tekintete. - Mi még nem ismerjük egymást. A nevem Regina Törnwall, és örülök, hogy megismerhetlek téged is.
- Adrien Rabiot. - Nyújtotta felé kezét drágám. - Ugye a képeket bizalmasan kezeled?
- Persze, ez nem kérdés, és hidd el nagyon sok hírességgel dolgoztam már együtt. Tudom kezelni az ilyen helyzeteket, és innen az engedélyetek nélkül semmi nem fog kijutni.
- Köszönöm. - Könnyebbült meg Adrien.
- Akkor akár kezdhetjük is nem? - csapta össze kezét a lány, majd miután elmagyarázta a koncepciót beállított minket a kívánt helyre. A fotózás egy kis pihenővel majdnem két órán keresztül zajlott, én pedig minden pillanatát élveztem, és az elkészült munkával is megvoltam elégedve, hiszen Regina minden sorozat után megmutatta.
- Még lesz egy kis utómunka, és utána értesítelek.
- Rendben, nagyon köszönjünk. - öleltem meg, és együtt kiléptünk a napsütésbe.

A fotózás óta már eltelt egy hónap az elkészült műveket, pedig bekereteztettem, és kiraktam a falra. Már egyre jobban beleszokok ebbe az állapotba, és egyre ötletesebb vagyok az öltözködés, és a titkolózás terén is. Persze a közeli barátaim, a családom, és Adrien csapattársai is tudnak a babáról, de nem akartuk nagydobra verni, mert ez egy olyan különleges pillanat, és állapot, amit tényleg csak azokkal szeretnénk megosztani, akik nagyon közel állnak hozzánk. Egyik nap hívtak az étterembe, hogy valami papírt írjak alá, így hát, amíg Adrien edzésen volt, autóba pattantam, és elindultam munkahelyem felé. Mivel még csak délelőtt volt, a forgalom sem volt olyan nagy. Munkatársaim, akik barátnőim is egyben széles mosollyal fogadtak, és megkínáltak egy teával, amit a papírmunka után elfogadtam.
- Hogy van a kismama? - Ült mellém Natalie, aki mindig mindent tud, és mindig kíváncsi. Hatalmas barna szemekkel nézett rám, miközben rövid szőke hajába turkált. Néha főnököm Rose is odatévedt, de mint jó tulajhoz illően inkább a vendégekkel foglalkozott.
- Jól, köszönöm. Egyre jobban viselem. Elmúltak a rosszulléteim, és elmúlt minden olyan dolog, ami miatt negatívan gondolok a terhességre. Kezdek beletanulni és az ellenőrzéseket is sokkal jobban viselem, és nem ijedek meg, ha megmozdul. Nagyon várom már a szülést, és azt, hogy ne csak ultrahangon keresztül lássam. Adrien is olyan izgatott, és annyira segítőkész.
- Készen van a babaszoba?
- Persze, már mindet megvettünk, és....
- Ó csak nem, hogy betoltad a képed? - Hallottam Jenna hangját, akivel jó barátságba voltunk, de amióta megismertem Adrient egyre bántóbban viselkedett velem, és amikor megtudta, hogy babát várok, ez csak rosszabb lett. Natalie szerint csak irigy, hogy én híres pasit találtam, aki mellett biztonságba lehetek anyagilag. Holott ő még mindig a hitelét törleszti, de erről én nem tehetek. Mindig kedves próbáltam lenni vele, ám egy idő után inkább feladtam, és csak Natalieval, vagy Rose-zal beszéltem meg a magánjellegű dolgaimat.
- Szia Jenna. - Köszöntem, és kedvesen rámosolyogtam.
- Hol hagytad a pasidat?
- Jelenleg dolgozik, és....
- Ó vagyis milliókért futkározik egy játékszer után? Remek munka. - Vágott szavamba, majd ledobta a helyi pletykalapot az asztalomhoz. - Úgy tudtam titkolózás van, erre meg belefutok ebbe. Még jó, hogy itt vagy, így legalább te is látod.
- Mi ez? - Nyúlt Natalie azonnal a lap után, amely címlapján Adrien és én voltunk.
- Na, ne! - Kiáltottam fel mérgesen, mire főnököm is odaért, így már négyen csodálkoztunk a képeken.
- Még egy cuki kis írás is van rólatok. - Kommentált Jenna, így azonnal felcsaptam az újságot, és mikor megtaláltam a cikket hangosan olvasni kezdtem.

Babát vár a népszerű focista barátnője!
Miért titkolták el? Talán gond van a gyerekkel?

Mint arról már korábban is írtunk, Adrien Rabiot és kedvese Pamela Morin két év után eljegyezték egymást. Persze a hírt még egyikőjük sem erősítette meg, de a lány úján pár hónapja egy csodálatos gyűrű csillog, ami erre enged következtetni. A hírt már csak azért is tarthatjuk valószínűleg, mert a lányt nemrégiben eléggé nagy hassal fotózták le Párizsban, Rabiot társaságában, sőt még egy bababoltból is látták kijönni. Vajon miért nem erősítették meg a hírt hivatalosan?
Talán valami probléma lehet a kicsivel, amiről nem szívesen beszélnek? Azt nem tudjuk, mindenesetre fent állhat az a veszély is, hogy a gyerek nem egészséges, és csak fájó lenne nyilatkozni róla. Ha megtudunk valamit, mindenképpen értesítjük olvasóinkat, és hozzuk a legfrissebb fotókat.

- Ez meg mi? - Futottam át újra, és újra cikket, és egyre jobban fájt, amiket összehordtak.
- A híresség átka - jegyezte meg epésen Jenna, és szó nélkül hátrament átöltözni.
- De hát nem erről van szó. Amelia teljesen rendben van, és nincsenek egészségügyi problémái.
- Pamela ezek a lapok mindent összeírnak - nyugtatott főnököm, - ne törődj vele.
- Mégis, hogy ne törődnék, mikor ilyenek írnak a gyerekemről? Mégis kik ezek, hogy nyilatkoznunk kell nekik? Komolyan mi ez, hogy még azt is figyelik, milyen ékszereket hordok? Nem hinném, hogy olyan fontos ember a valamelyik virágboltos, vagy akárhányadik pék a városba, hogy az én magánéletemmel foglalkozzon! - Akadtam ki, és már egyre hangosabban kiabáltam. - ez csak az én ügyem, és Adriené, és csak annak mondom el, akinek akarom.
- Igen persze, de a média már csak ilyen - szólt közbe Natalie, aki egy újabb teával tért vissza. - Sajnos el kell fogadnod, hogy a párod híres, és érdekli az embereket, ami körülötte zajlik. Ebben pedig te is benne vagy, így nyilván való, hogy most te vagy érdekes, és a terhességed.
- Remek - mérgelődtem tovább, és jobbnak láttam, ha inkább hazamegyek. Gyorsan kocsiba pattantam, és indítottam, ám gondolataim végig az újságcikk körül kavarogtak, szememet pedig elöntötték a könnyek. Mégis hogy lehetnek ennyire rosszindulatúak az emberek, és miért nem tisztelik mások magánéletét? Útközben megálltam egy árusnál és beruháztam én is a lapra, hogy megmutathassam Adriennek, aki még nem volt otthon. Lekabátoltam és újra átfutottam a cikket. A képek nem voltak rosszak, és a kabát alatt valóban kivehető volt hasam. Lehet, büszkeséget kellene éreznem, de csak szomorúság van a szívembe, a negatív találgatások miatt. Biztos voltam benne, hogy kislányom teljesen egészséges, hiszen minden vizsgálat a lehető legátfogóbb volt, és én is mindent betartottam. Vigyáztam az étkezésre, vitaminokat szedtem, és nem tettem ki magam semmi káros dolognak. Adrien kora este ért haza, én pedig még mindig a kanapén ültem. Kezemben egy nyugtató teával, mellettem a lap hevert kinyitva a cikkünknél.
- Szia, kicsim, hazaértem. - Hallottam jókedvű hangját, ami azonnal megváltozott mikor sírós arcom meglátta. - Mi a baj drágám? Mi történt, miért vagy szomorú? 
- Ezt nézd meg!- Nyújtottam felé az újságot, ő pedig mellém telepedve átfutotta azt. 
- Ez miatt vagy szomorú Pamela? - Bújt közelebb, és gyengéden letörölte a könnyeim - ez csak egy bugyuta cikk, amivel nem kell foglalkozni. 
- De akkor miért írnak ilyeneket? Oké, nem mondtuk el, hogy babát várok, de mégis miért kellett volna? 
- Mert az embereket érdekli a dolog, és ha nem tudják a teljes igazságot, kombinálni kezdenek. Sajnos ez ilyen, és nyilván nem tudtak mást kitalálni csak azt, hogy beteg a babánk. Ami természetesen nem igaz, szóval kérlek, nyugodj meg. 
- Egyszerűen nem megy, mert az van az eszembe, hogy mi van, ha mégis igaz. 
- Ugyan már Pamela, erre ne is gondolj. Te is tudod, hogy minden úgy alakul, és minden úgy fejlődik, ahogy kell. Semmi okod az aggodalomra.
- Jó, de én mégis...
- Nem! - Fojtotta belém a szót. - Nem akarom, hogy ezen agyalj, mert akkor becsavarodsz.
- Neked nem esik rosszul? - emeltem rá szemeim, mire komoly arccal így szólt. 
- De igen, nekem is fáj ez az írás, de nyilván nem tudták eladni másképp, és kellett valami nagy szenzáció.
- Mi lenne, ha tisztáznánk a helyzetet egy közleménnyel? - vetettem fel az ötletet, de ő csak nemlegesen ingatta a fejét. 
- Nem akarok kiadni semmit, mert akkor úgy tűnne, magyarázkodunk. Eddig sem foglalkoztam a pletykával, vagy a rágalmakkal, és te sem. Szóval inkább hagyjuk, hogy ez az egész lecsengjen, és inkább tegyünk úgy, mintha ez meg sem történt volna. Ha pedig megszületik a kicsi, majd koppannak egy nagyot. 
- Mégis hogy tudsz ennyire jól reagálni az ilyenekre? 
- Mert már megszoktam. Nyugodj meg jó, és inkább gyere, menjünk vacsorázni. - húzott fel, én pedig kicsit megnyugodtam.
- Rendben. Szeretlek Adrien, és köszönöm, hogy megnyugtattál. 
- Én is téged Pamela, és hidd el, a lehető legjobb orvosok vizsgáltak meg, szóval semmi okod nincs kételkedni.
De mivel a cikk továbbra sem hagyott nyugodni másnapra egy sürgősségi vizsgálatra jelentkeztem be, ahova Adrien tudta nélkül mentem. Orvosom elvégezte a vizsgálatokat, és újra megnyugtatott, hogy minden rendben, nincs okom az idegeskedésre. Mivel azonban nem mondtam semmit, nem értette miért is voltam ennyire izgatott.
- Tudja, csak tegnap kijött egy cikk, amibe a babám egészségi állapotáról találgatnak. Mivel nem hoztuk nyilvánosságra. Olyan dolgokat hordanak össze, ami nagyon fáj. Persze tudom, hogy minden rendben van, de mégis beleültették a bogarat a fülembe, és szerettem volna, ha ráerősítene. 
- Pamela megnyugtatom, hogy minden a legnagyobb rendben van Ameliaval. A fejlődése szépen halad, és minden úgy alakul, ahogy kell. 
- Rendben, nagyon köszönöm - fújtam ki a levegőt, ezután elköszöntem és hazaértem. Otthon már Adrien várt, és eléggé riadt képet vágott. 
- Istenem Pamela hol a jó égbe voltál? Már rengetegszer hívtalak, de nem vetted fel. Annyira aggódtam. 
- Ne haragudj, de dolgom volt, és lenémítottam a telefonom - kaptam ki táskámból, és akkor láttam, hogy nyolc nem fogadott hívásom van szerelmemtől. 
- Mégis milyen dolgod? 
- Semmi, igazán nem érdekel. Neked milyen volt a napod? - Próbáltam terelni, de Adrien átlátott rajtam. 
- Pamela kérlek, mondd meg hol voltál! - húzott a kanapé felé, én pedig belenéztem szépséges szemeibe, és egyszerűen nem tudtam hazudni neki, így hát belekezdtem. 
- A tegnapi cikk bogarat ültetett a fülembe és egy sürgősségi ellenőrzésre mentem a doktoromhoz. 
- De Pamela azt hittem ezt már megbeszéltük.
- Igen, persze, de én mégis aggódtam. Ne haragudj, de annyira féltem a babámat. 
- Tudod, hogy nem lesz semmi baj, és légy szíves ne gondolj ilyenekre, mert ezzel tényleg csak ártasz magadnak, és akkor már Amelianak is. Megígéred, hogy a szülésig nem foglalkozol ezzel, és a fotósokkal sem? 
- Rendben megígérem. - Bólogattam, és bármennyire is nehéz volt innentől nem foglalkoztam semmivel, amit összeirkáltak rólunk, és mikor a szülést követő másnap a karjaimba tartottam kislányomat csak mosolyogtam az egészen. Szerencsére tényleg minden rendben volt vele, és egy csodálatos kis hercegnő mosolygott ránk, akinek puha bőre, finom baba illata, és nagyon aranyos hajacskája volt. Egyszerűen tökéletes volt minden rajta, mi pedig büszkén vittük haza házunkba, hogy elkezdődjön a hármunk élete, engem pedig az sem zavart, hogy Adrien egy nagyon édes közös képet rakott ki Instagrammra, Ameliáról, amire rengeteg szívecskét, és hozzászólást kapott. Néhány nap múlva pedig, a szitkozódó újságíró is egy remek cikket közölt le rólunk, amiben családomat méltatja, és mikor elolvastam elégedetten mosolyogtam, és büszkén néztem arra a két emberre, akit a legjobban szeretek.