2017. december 20., szerda

⚽️ Karácsonyi Angyal ⚽️

Sziasztok!!


Végre itt a Karácsony, és ebből az alkalomból, egy különleges részt hoztam most nektek!! Először is Nagyon köszönöm, hogy az elmúlt évben velem voltatok, támogattatok. Nagyon sokat jelent minden sor amit írtok. 💝 (a rész nem kapcsolódik a történethez)  Jó olvasást hozzá, és Boldog Karácsonyt Kívánok: Puszi Andrea!! 


2011. December 20. Milánó:

Izgatottan álltam a ruhásszekrényem előtt, és a ruháimat nézegettem, de még mindig semmi olyat nem találtam, ami jó lett volna egy randevúra. A szívem a torkomban dobogott mikor arra a fiúra gondoltam, akit
szinte még egy hónapja sem ismerek, de máris sokkal többet éreztem iránta, mint megengedett lett volna. Csak lecsuktam a szemem és megjelent előttem az a magas, barna szemű, félhosszúhajú, édes mosolyú focista, akivel most készülök a harmadik találkozómra. Furcsa volt számomra az egész helyzet, hiszen még sosem volt kapcsolatom olyan férfival, aki a sport világában mozog. Egészen addig nem is érdekelt a foci, míg az egyik barátnőm elhívott a galéria megnyitójára ahol megismerkedtem Zlatannal, aki már az első perctől levett a lábamról, a beszólásaival, és a mosolyával. Szinte alig bírtam a megnyitó beszédre figyelni, hiszen csak úgy vonzotta a tekintetemet, és örültem, hogy leszólított mikor már a kiállítási képeket nézegettem. Kedvesen érdeklődött a kiállított darabokról, én pedig elmeséltem neki pár dolgot róluk, és azt vettem észre, hogy együtt jártuk be az egész termet, és elment az idő. Zlatan pedig annyira készségesen hallgatta a magyarázatomat, hogy még magam is meglepődtem, de belül nagyon jólesett. Mikor vége lett a kiállításnak megbeszéltünk egy találkozót, majd következő héten még egyet, és mivel mindkettő nagyon jól alakult, a mai estére terveztük a harmadikat, ami már hamarosan kezdődik. Az ablakon kinézve örömmel konstatáltam, hogy a hó hatalmas pelyhekbe hullik, ez pedig nagyon jókedvre derített. Számomra a December csak hatalmas hóval, karácsonyi fényekkel, kórussal, és csillogással az igazi. Imádtam ezt az időszakot, hiszen ilyenkor annyi csodálatos képet tudok készíteni az emberekről, és a városról. Visszatérve a szekrényemhez pedig kivettem egy hófehér garbót, hozzá egy fekete kockás szoknyát, amit egy vastag fekete harisnyával kombináltam. Hajamat lazán kiengedve hagytam, és feltettem egy visszafogott sminket, aminek a legvégén a kedvenc csókálló rúzsomat kentem fel, és reméltem ezt az este folyamán végre le is tesztelhetem. Persze örültem, hogy Zlatan nem sietteti a dolgokat, azért jól esett volna, ha legalább átölel, vagy esetleg megfogja a kezem, ami eddig nem történt meg. Álmodozásomból a kapucsengőm hangja rángatott vissza, és a szívem újra hevesebben kezdett verni. Megnyomtam a kaputelefont, amibe meghallottam Zlatan búgó hangját.
- Szia, Lili, megérkeztem.
- Szia, gyere fel, egy pillanat és kész vagyok. A negyedik emelet ötös ajtó. - Mondtam, és a csizmám után kezdtem keresgélni, de még szinte meg sem találtam mikor csöngettek az ajtómon. Vettem egy mély levegőt, és kinyitottam azt.
- Szia. - Köszönt rám Zlatan, majd üdvözlésként adott két puszit, amit már hatalmas előrelépésnek gondoltam. Nagyon jóképű volt, a hosszú fekete kabátjába, sötét farmerjába, és bakancsába, amit még férfias illata is tetézett. Fejére húzott sapkája pedig nagyon édessé tette őt.
- Szia, könnyen idetaláltál?
- Igen, ismerem a város minden környékét.
- Nyugodtan nézz szét, addig előkeresem a táskámat. - Szóltam mire beljebb lépett és feltérképezte a házat. - Nem egy palota, de nekem megteszi.
- Nagyon aranyos kis lakás.
- Igen, a hangsúly a kicsin van. - Néztem rá zavartan. - Csak egy szoba van, és igazából nem is az enyém, hanem azé a barátnőmé, aki a kiállítást csinálta. Akkor szoktam itt lakni mikor Milánóba hív a munka, de amúgy Magyarországon élek.
- Szerintem igazán barátságos. - Állapította meg, majd egy kicsit szelídebb hangsúlyra váltott. - Arra gondoltam, hogy mivel nincs messze az étterem talán gyalog is elmehetnénk. Persze csak ha nem bánod.
- Nem. - Kaptam az alkalmon. - Sőt, imádok a hóesésben sétálni. A város fényeit is jobban látjuk.
- Tényleg nem bánnád?
- Nem, dehogy is. - Mosolyogtam rá, és együtt elindultunk az étterem felé. A város annyira csodálatos volt, hiszen a lámpákra már kiakasztották a karácsonyi fényeket, és sok helyről ünnepi dallamok hallatszottak ki. Mindennek annyira varázslatos hangulata volt, én pedig nem bántam, hogy esett a hó, ami ütemesen ropogott a talpunk alatt. Útközben pedig végig a kirakatokat nézegettük, és a héten történt dolgokról beszélgettünk. Furcsa volt, egy ilyen magas férfi mellett sétálni, és az, hogy sokszor vettem észre, hogy felismerik. Az étterembe betérve egyből egy csodavilágba csöppentem. A falakat mindenhol karácsonyi dekoráció díszítette, és a terem közepén egy hatalmas karácsonyfa állt.
- Nézd mennyire gyönyörű! - Mutattam oda, és boldog voltam, hogy nem messze ültünk a fától, aminek fenyő illata hihetetlen jó volt.
-  Szereted a Karácsonyt? - Kérdezte Zlatan miután készségesen lesegítette rólam a kabátomat.
- Imádom. - Meséltem izgatottan, és továbbra is az étterem pásztázásával foglalkoztam. A kandallóról mikulás zoknik lógtak le. - Számomra ez a legszebb ünnep. Tudod, imádom a csillogást, és bevallom, néha áttudok esni a ló túloldalára. Már ami a dekorálást illeti, de hát egyszer van egy évben Karácsony nem?
- Az igaz, és megvetted már az ajándékokat?
- Igen, már mindent beszereztem a családomnak, és a barátaimnak. Te megvetted már a dolgokat?
- Őszintén megmondva még nem, de még van időm nem igaz? - Nevetett fel, és úgy éreztem beleolvadok a székbe. - Igazából a testvéreim ideutaznak a szüleimmel, és nekem már ez is nagy öröm. Vagyis inkább a családnak, hogy együtt leszünk, és végre nem kell semmi másra figyelnünk, csak egymásra.
- Összetartó család vagytok? - Kérdezrem, miközben a pincét felvette az étel és az ital rendeléseket is, mi pedig gyorsan kiválasztottuk mit szeretnénk fogyasztani.
- Inkább úgy fogalmaznék, hogy ott vagyunk egymásnak, ha kell, de nem lógunk egymás nyakán.
- Akkor olyan egészséges kapcsolat van köztetek. - Állapítottam meg miközben a pincér kihozta az italokat. - Mesélj milyen volt a heted?
- Elment. - Vont vállat. - Megvolt az év utolsó mérkőzése, amit szerencsére megnyertünk, így továbbra is vezetjük a tabellát.
- Ez fantasztikus, ügyesek vagytok. - Dicsértem meg. - Te is szereztél találatot? - Érdeklődtem mire hangosan felnevetett. - Valami rosszat mondtam?
- A fociban nem találat van, hanem gól. - Magyarázott nekem pedig azonnal vörösbe váltott az arcom, amiért ilyen tudatlan vagyok. - De ha szeretnél élőbe is megnézhetnél egy meccset. Január második hétvégéjén lesz a következő.
- Köszönöm, majd még átgondolom. - Szóltam, és kihozták a vacsorát, ami egyszerűen fenséges volt. Zlatan beszélt egy pár szót a borról majd koccintottunk és elbeszélgettünk még a sportról egy kicsit.
- Hogy halad a galéria? - Kérdezte mikor már a végéhez közeledtünk, és nekem jól esett, hogy emlékszik arra, amiket még múltkor meséltem neki.
- Egész jó, bár még hátravannak a Karácsonyi képeim, aminek a fele Magyarországon van.
- Sokat jársz Milánóba?
- Mostanában egyre többet vagyok itt mint otthon, de nagyon élvezem. Te sokat jársz Svédországba?
- Sajnos nem annyit, mint szeretném. Még a nyáron voltam utoljára. Most ott is ugyanilyen havas minden.
- Akkor sokat lehet szánkózni.
- Az biztos. Kérsz még valamit? - Érdeklődött mikor a pincér kivitte a tányérokat, de mivel nem kértem semmit fizetett és kiléptünk az ajtón. Az étteremtől nem messze volt a Karácsonyi kirakodó vásár ahonnan mézeskalács, és forralt bor illata áradt, és hallani lehetett az ünnepi kórust is. Vágyakozva néztem arra, amit Zlatan is észrevett.
- Volna kedved elmenni a vásárba?
- Igen, nagyon szeretnék. - Csillant fel a szemem. - Persze csak ha nem bánod.
- Ugyan, gyere! -  Fogott kézen, és ez a mozdulat meglepett, de fázós lelkemet azonnal felmelegítette. Ez volt az első alkalom, hogy egymás mellett kézen fogva lépkedtünk, és azt kívántam bárcsak sose lenne vége ennek az estének. A kirakodóba beérve, egy mézeskalácsosnál álltunk meg én pedig azonnal vettem húgomnak, és szüleimnek is egy-egy darabot, és mivel imádtam az édességet magamnak is vásároltam.
- Kérsz? - Nyújtottam Zlatan felé a süteményt, aminek hópehely formája volt, de ő nemlegesen megrázta a fejét.
- Nem igazán szeretem az édességet és..
- Ó nézd, de édes angyalkák! - Vágtam bele a szavába. - Mennyi szép ékszer, és mennyire... drága. - Állapítottam meg kicsit hangosabban, mint szerettem volna, majd visszatettem a kinézett nyakláncot.
- Mennyibe kerül? - Siklott el az árcéduláról Zlatan és az árus felé intézte kérdését.
- 25 Euró, csomagolhatom? - Kérdezte az árus, és arca azonnal mosolygóssá vált.
 - Szeretnél egyet?
- Nem... én.. nem - Hárítottam, és mikor láttam, hogy Zlatan felemel egy láncot leállítottam. - Igazán aranyos vagy, de nem kell. Nincs rá szükségem, hiszen, van nyakláncom.
- De én szeretném, kérlek! - Nézett rám édesen, viszont én továbbra is hárítottam. Zlatan végül egy nagy sóhajjal nyugtázta a döntésemet, aminek örültem, majd a távolba észrevettem egy forró csoki árust.
- Kérsz egy italt?
- Igen az jólesne...
- Forralt bor, vagy forró csoki, esetleg tea?
- Az első.
- Remek, akkor várj meg itt, mindjárt hozom. - Mosolyogtam rá, és a bódé felé siettem ahonnan fantasztikus illatok szűrődtek ki, és Zlatanról abban a pillanatban teljesen elfelejtkeztem. Már bőven bent álltam a sorban mikor éreztem, hogy valaki lágyan átfogja a derekam, én pedig riadtan húzódtam odébb.
- Bocsi, nem akartalak megijeszteni! - Hallottam Zlatan búgó hangját, majd a vállam fölött felnéztem rá.
- Semmi baj, csak kicsit furcsa, hogy valaki van mellettem.
- Remélem, azért megszokod majd, hiszen lehet sokkal többet fog előfordulni. - Hajolt picit lentebb, ahogy belesúgta a szavakat a fülembe, amitől a hideg ellenére is melegség járta át a testem. Felé fordultam majd felnézve rá belenéztem mogyoróbarna szemeibe. Úgy éreztem örökkévalóságig tudnám bámulni ezt a tekintetet. Az idilli pillanatnak egy kedves mosolyú, tarajos hajú fiú vetett végett, aki nagy hanggal közeledett felénk. Kezébe hatalmas szatyrok voltak, fekete kabátját pedig majdnem belepték a hópelyhek. 
- Hello Zlatan! - Kiabálta újra a fiú, és mikor odaért kedvesen átölelték egymást. - Te meg mit keresel itt? 
- Én csak elhoztam Lilit a vásárba. - Nézett rám kedvesen. 
- Lili, örülök, hogy végre megismerhettelek! A nevem Stephan El Shaarawy. - Mosolygott rám, és adott két puszit. 
- Kovács Lilien, és én is örülök. Te is focizol? 
- Igen, egy csapatba játszok vele. - Mutatott Zlatanra.
- De nem olyan jól, mint én. - Kontrázott Zlatan mire felnevettem. - Jó sok csomagod van.
- Igen, most fejeztem be a bevásárlást. Ti hogy álltok? 
- Mi csak nézelődünk. - Osztottam meg vele. -  Egyszerűen imádom ennek az egésznek a hangulatát. Hiszen ilyenkor minden olyan jó. Imádom a Karácsonyt, Zlatan pedig belement, hogy vacsora után elkísér.
- Vacsora után. Nahát, milyen nagylelkű.  - Röhögött fel a fiú. - Igazán romantikus, ahhoz képest, hogy nem is ilyen. - Cukkolta Stephan barátját, de Zlatannak megvolt rá a válasza. 
- Ugyan miről beszélsz? A vérembe van a romantika.
- Na pesze... bár ez gondolom jó pont nem Lili? - Nézett rám Stephan.
- Igen, nagyon aranyos, és... ó nézzétek! - Láttam meg egy újabb árust, ami teli volt karácsonyi fény füzérekkel. - Még nem is vettem semmit az ablakomba. Egy pillanat és jövök, de ti csak beszélgessetek nyugodtan. - Fordultam újra hozzájuk, majd válasz nélkül odamentem és egy kicsi ablakba rakható fényfűzért vettem. Eközben Stephan elment Zlatan pedig újra mellém lépett. 
- Merre van a barátod? 
- Elment haza. 
- Kár, pedig szívesen beszélgettem volna még vele. - Szóltam szomorúan.
- Biztos lesz még rá alkalmad.
- Igen, remélem, de most lehet jobb, ha hazaindulunk. 
- Oké benne vagyok. - Mosolygott rám, és lassú léptekkel kézen fogva a lakásom felé indultunk, miközben végig azon gondolkoztam bárcsak ne kéne visszarepülnöm Magyarországra és több időt tudnék Zlatannal tölteni. Nem tudtam mit gondolhat rólam, és féltem, hogy talán ő nem érez úgy irántam, ahogy én kezdek. 
- Mikor jössz vissza? - Kérdezte mintha a gondolataimba olvasna. 
- Nem tudom még. Igazából csak akkor jövök, ha munka miatt hívnak. 
- Más miatt nem repülnél ide? - Érdeklődött mikor már az ajtóm előtt álltunk. Közben újra hullani kezdett a hó, és az egész annyira meghitt pillanat volt.
- Más miatt? 
- Talán... esetleg miattam? Vagyis ha én hívnálak? - Tette fel a kérdést, amitől nagyot dobbant a szívem. - Volna kedved velem tölteni a Szilvesztert? 
- Igen, nagyon szívesen lennék veled. - Mosolyogtam rá, és örültem, hogy válaszom mosolyt csalt arcára. 
- Akkor, majd találkozunk, és esetleg addig elküldöm a részleteket. 
- Rendben. Köszönöm ezt a fantasztikus estét. Annyira jól éreztem magam. 
- Én is jól éreztem magam Lili. - Lépett közelebb, és mélyen a szemembe nézett. - Még nem is mondtam mennyire gyönyörűek a szemeid. - Suttogta, és ekkor lágyan megcsókolt. A szívem majd kiugrott a helyéről, amint megéreztem puha nyelvét, ahogy az enyémhez ér. Egyre szorosabban ölelt magához, és én is egyre jobban szorítottam magamhoz. Annyira romantikus volt a hóesésben csókolózni miközben a távolból karácsonyi dallamokat hallottunk. Sosem akartam, hogy ennek az édes percnek vége legyen. Hosszú percek teltek el, így míg végül eltávolodtunk egymástól én pedig pihegve gondolkoztam mit kéne mondani, de Zlatan törte meg a csendet.
- Akkor hamarosan találkozunk. 
- Igen, hamarosan. Vigyázz magadra nagyon. - Fogtam meg a kezét, és nagyon nehéz volt mozdulni.
- Te is Lili. Szia. - Köszönt el én pedig hatalmas örömujjongások közepette szaladtam fel a lépcsőn. Szívem teli volt boldogsággal. Előkerestem a kulcsom és bevonultam a lakásba. Már a kabátom is levettem mikor a telefonom pityegését hallottam meg, amint üzenetem jött. Belenyúltam a kabátom zsebébe, hogy megnézzem, de beleakadt a kezem egy puha piros bársony tasakba, amit nem tudtam hova tenni. Hiszen nem vettem semmit, ami ilyenbe lett volna csomagolva, ám kíváncsian
kibontottam és a szemem könnybe lábadt, ahogy kihullott belőle az a nyaklánc, amit a vásárba néztem. A vékony ezüstlánc végén egy kövekkel kirakott angyalszárny volt. Pont, amit kinéztem, ez pedig hatalmas meglepetés volt. A telefonom még egyet csippant és már nem tudtam figyelem nélkül hagyni, de megörültem, hogy Zlatan írt üzenetet. ˇˇ Boldog Karácsonyt Lili. Remélem, tetszik az ajándék. Puszi Zlatan."  Az üzenet nagy mosolyt csalt az arcomra és visszapötyögtem a választ. ˇˇ Neked is Boldog Karácsonyt és köszönöm. Csodálatos ajándék. Puszi Lili. ˇˇ  Küldtem majd sok üzenetváltás után végre álomba merültem és alig vártam, hogy újra lássam azt az embert, akiről már biztosan tudtam, hogy teljesen magába habarított.

Ez a videó tavaly karácsony körül készült, és annyira megható az egész. Egyszerűen imádom, ahogy ennyire közvetlen, és aranyos. Nézzétek meg, ha van kedvetek a szünetbe.



Ui: Sokak kérésére megcsináltam a fejezet listát, így könnyebben rátalálhattok a régebbi részekre is. 😏

4 megjegyzés:

nyxangel írta...

Szia!
A sztoris cikkeidet régebben átnézegettem, és, mivel e tekintetben egyezünk, pár gondolatot szólnék.
A sztori, amit írsz érdekes, és jól összeszerkesztett. Tetszik. De azért annyi kérdést engedj meg kapcsán, hogy:
Mióta foglalkozol írással? Mi vezetett rá, hogy ezzel foglalkozz?

Válaszaidat köszönöm előre is!

Nyx Angel

Andrea írta...

Szia. Nagyon köszönöm a kommentedet, és örülök, hogy tetszik amit csinálok. Igazából már gyerekkorom óta szeretek írni, de ennek a történetnek a kitalálása, egy másik fanfiction kapcsán született meg amit akkoriban olvastam mikor egy műtét után lábadoztam egy rehabilitációs intézetben. Ennek már lassan négy éve. Mindig is imádtam a focistákat, és szerettem volna ezzel foglalkozni, és történetbe önteni a két kedven játékosom életét. Nyilván sok változással. Ami erre vezetett az egyszerű: Szerettem volna ha más is megismeri őket, és szerettem volna, ha engem és a munkásságomat is megismerik. Nagyon szeretem a mérkőzéses bejegyzéseket írni, mert azoknak utána tudtam kutatni, és ott igyekeztem a történethez mérten valósághűen leírni az eseményeket. Az évek során úgy gondolom elég sokat fejlődtem, mint a blogolás, mint a történet írás kapcsán. Sokat tanultam mindkettőről, és mára már igyekszek a helyesírásra és a külalakra is odafigyelni. Jó lenne komolyabban is foglalkozni az írással, de sajnos nincsenek meg a megfelelő kapcsolataim. Remélem kielégítő választ tudtam adni, és ha gondolod a te bejegyzéseidet is szívesen elolvasom, ha küldesz egy linket. :) Puszi: Andrea. :).

Mindenütt jóóó - Travel blog írta...

Nagyon jó kis történet, tetszett! Van valahol folytatása is, vagy ez csak egy karácsonyi történet? (Bocsi a talán buta kérdésért, de annyira még nem ismerem a blogodat.)

Andrea írta...

Szia. Köszönöm, örülök hogy tetszik. A Resta con me alapból egy folytatásos 4 évados fanfiction de ez a rész nem kapcsolódik a történethez csak a szereplők. Viszont a legelső bejegyzésnél megtalálod a legelejét egészen a törtenet legvegeig. 😊