2021. november 14., vasárnap

Resta con me: V. Évad I. rész!

 A Milánóban töltött idő új lehetőségeket, munkákat és kapcsolatokat hozott. Zlatan kiválóan játszott a csapatban. Megbecsülték és számítottak rá, ő pedig sorra termelte a gólokat, szemeiben megint megjelent az a csillogás, amit annyira szerettem. A fotós munkám jól ment, emellett egy milánói tv- társaságnál is dolgozni kezdtem, mint sporthír szerkesztő. Ez lényegében olyan volt, mint az előző munkahelyemen, de itt a focin kívül sokkal szerteágazóbb volt a merítési paletta, és a csapatjátékosokon kívül egyéni sportolókkal is dolgozhattam. Ez azért is volt jó, mert többet kerestem, és míg Alexander óvodába járt, elfoglalhattam magam.  Nagyon élveztem, és az első perctől kezdve minden munkatársammal megtaláltam a közös hangot. Szakmailag nagyon sokat tanultam és olyan ismertségekre tettem szert, amiket további munkáim során kamatoztathattam. Házasságunk Zlatannal szárnyalt, újra összhangba kerültünk. Sok volt a közös program és mindketten örömmel fogadtunk el olyan felkéréseket, amikre régebben sosem, így sok közös cikk, interjú és fotósorozat készült a családunkról. 

Amikor megtudtam, hogy az egyik riporter kolleganőm elmegy szülni, azonnal megpályáztam az állást. Tudtam, hogy szakmailag és képzettségben magasan a többi pályázó felett állok, így bizakodó voltam. Pietro – akit mi csak Pepének hívtunk – kiváló főnők volt, és nagyon kedvelt. Talán picit jobban is, mint kellett volna, ám ahogy megtudta, hogy ki a férjem, visszavett a flörtből. Mindenkivel sikerült kialakítanom egy barátságos viszonyt, egyedül a huszonnyolc éves szőke hajú szerkesztő társammal nem találtam meg azt a hangot, amit szerettem volna. Ismertségünk a munkán kívül is túlmutatott, ugyanis őt kérték fel Zlatan mellé, hogy egy telefonos sport applikációt, a Buddy Fit-et promótálja. A hölgyet Diletta Leottának hívják, és tényleg igazán csinos, és nagyon okos. Több reklám videó és fotósorozat készült kettejükkel, ők pedig szépen lassan nagyon jóba lettek. Volt olyan, hogy az esti munka után együtt találtam őket az otthoni edzőteremben, ahol újabb edzés terveket dolgoztak ki a nézők számára. Azt persze egyből levágtam, hogy Diletta nem közömbös Zlatan iránt, ám hála Istennek, csatárom semmi jelét nem adta annak, hogy a szoros barátságon kívül mást is akart volna. Egyedül csak Alexander és én jelentette számára a mindent.  Amikor a vírus a tetőpontjára hágott Milánóba Zlatannak semmi más nem volt fontos, csak az, hogy minket biztonságba tudjon, és igaz, hogy elkaptam, de egy kisebb megfázáson kívül nem voltak komolyabb tüneteim. Szerencsére a nehezebb napokat újra jó dolgok és az Európa Bajnokság követte. Hálás voltam, hogy Ibra miattunk visszalépett a válogatottól, amikor nem dolgoztam, együtt néztük a mérkőzéseket, Olaszország győzelmének pedig együtt örültünk a többi Ac Milanos focistával.

Nem sokat pihentem a nyáron és Pepe újra nyomulni kezdett. Volt, hogy csokit, virágot kaptam tőle. Kellemetlenül éreztem magam, és nem tudtam, mit kéne tennem. Heléna azt tanácsolta, ne szóljak Zlatannak róla, hiszen úgysincs semmi jelentősége, Ibra pedig úgyis csak felkapná a vizet. A műsorvezetői munkát szeptemberre tűzték ki, és a legvégén már csak Diletta és én maradtam versenyben. Igaz sosem voltunk nagy barátnők, de ezután csak még rosszabb lett a helyzet, főleg, amikor megtudtam, hogy szakított a pasijával. Barátságuk Zlatannal még a reklám filmek után is tartott, és napról napra szorosabb lett. Sokszor lógtak együtt, és telefonon is tartották a kapcsolatot. Egyik este éppen Alexanderral játszottam, amikor szerelmem csattogott be dühösen a szobába és kérdőre vont, hogy miért nem meséltem a Pepével való tökéletes kapcsolatomról, és az ajándékokról, amiket tőle kaptam. Egyből tudtam, hogy a szőke ciklon keze van a dologban. Próbáltam megmagyarázni, hogy mi a tényállás, de focistám nem hallgatott meg, csak mérgesen fújta a magáét.

Az egyik augusztusi napon az irodában rendezgettem a papírjaimat. Mivel nagyon meleg volt, csak egy nyári pántos ruhát kaptam magamra, és próbáltam gyors lenni, hogy odaérjek a megbeszélt interjú időpontjára, ami fél óra múlva volt esedékes. Már minden készen állt, mikor Pepe bejött az irodámba. Tekintete furcsán és zavartan csillogott, barna haját idegesen igazgatta. Vicces világoskék pólója és fehér vászonnadrágja egyáltalán nem passzolt piros papucsához. Érdeklődtem, mit szeretne, de csak szó nélkül bámult. Azt gondoltam, valami munkát akar a nyakamba sózni, ám ekkor közelebb jött ét váratlanul szájon csókolt. A döbbenettől megmerevedtem, és nem tudtam mit tegyek. Igyekeztem véget vetni ennek, de olyan szorosan tartott, hogy levegőt is alig kaptam. A nagyobb baj azonban nem a csók volt, hanem, hogy Diletta éppen ránk nyitott. Onnantól kezdve pedig megindult a lavina, sőt, mivel elutasítottam Pepét, azt terjesztette, én másztam rá, és felajánlottam magam neki a munka érdekében. Szinte senki sem hitt nekem, Diletta pedig még tovább szította a tüzet olyan fals információkkal, hogy nem volt rajtam ruha, amikor ránk nyitott, és már az asztalon feküdtem. Úgy döntöttem, nem várom meg, míg kirúgnak, és inkább azonnali hatállyal felmondtam. Zlatan teljesen kikelt magából az események miatt, és sajnos Diletta hatására több hétig veszekedtünk, és olyan szavakkal is bántottuk egymást, amiket nem szabadott volna kimondani.

Egyik este aztán egy újabb nagyobb veszekedés következtében Zlatan összecsomagolt, és elköltözött. Hiába kérleltem, megállíthatatlan volt. A szívem ezer darabra szakadt, mikor a másnapi újságokon őt és Dilettát láttam, ahogy épp egy étteremből lépnek ki. Maja és Heléna tartotta bennem a lelket, mert úgy éreztem, semmihez nincs kedvem. Az életemet egy rakás szarnak láttam, és borzalmasan idegesített a sok lesifotós, akik minduntalan követtek. Egyedül Alexander és a fotóstúdióm tett boldoggá, ám Zlatan hiányát semmi nem pótolhatta. A különélés nehéz volt, szerelmem pedig menekült attól, hogy megbeszéljük a dolgokat. Még San Renoba sem kísérhettem el, és csak a televízión keresztül, sírva néztem végig, ahogy a tökéletes öltönyében olyan jókedvvel énekel, mintha minden rendben lenne. Ahogy beköszöntött az ősz újra focizni kezdett, én pedig elválltaltam olyan együttműködéseket, amikért plusz pénzt kaptam. Egyfajta influencer lettem és meglepett, hogy pár feltöltött képpel és kamu szöveggel rövid időn belül mennyi pénzt kereshetek. Szeptember közepe felé Heléna kitalálta, hogy Zlatannak bulit kell tartani, hiszen negyven éves lesz, de előtte ki kell békülnünk. Megtudtam, hogy beszélt testvérével, aki már hisz nekem, és sosem kételkedett szavaimban, de azt nem tudja elfelejteni, ahogy róla és az új barátjáról, Dilettáról beszéltem. Heléna szerint még van esély, hogy újra visszahódítsam.


27 megjegyzés:

Wikka írta...

Nagyon jó fantáziára vall, hogy igy tudd folytatni a történetet. Jól kibontakozik a többi történet száll is :)

Andrea írta...

Szia. Nagyon szépen köszönöm a dicséretet. 😊 ❤️

Filus Erika írta...

Élvezettel olvastam, tetszett.☺️

Lubna írta...

Ugyan én a korábbi részeket nem olvastam de nagyon komoly hogy így tudod vinni a történetszálakat.
Sok idő kitalálni a cselekményeket?

Klaudi írta...

Nagyon tetszett ez a story! *o* Nagyon jól megírtad, összeszedted a szálakat rendesen! Várom majd a következőt, hogy mi fog történni majd! :)

Mumo írta...

Örülök, hogy visszatértél! Azért remélem ez a Diletta elég "dilettáns" lesz, s eltolja amivel... Nagyon várom a folytatást! Üdv

BezTina írta...

Érdekes és izgalmas rész volt! Nagyon szépen köszönöm hogy olvashattam!

Andrea írta...

Nagyon szépen köszönöm. A fantáziával sosem volt baj.. Főleg ha jó a tema. 😉🤭

Andrea írta...

Köszönöm szépen 😊 💕

Andrea írta...

Szia. Ez altalaban attól függ mennyi időm van gondolkozni a dolgokon. Van amikor egész könnyen jön egy-egy jelenet de van amin napokig agyalok. 😊

Andrea írta...

Örülök hogy tetszik. Köszönöm hogy írtál. 😊

Andrea írta...

Nagyon örülök neki hogy még mindig olvasol és újra írtál. Hamarosan hozom a következő részt. 😊

Andrea írta...

Örülök hogy tetszik. 😊 Köszönöm a kommentedet. 😊

Amy írta...

Tudom, hogy késve írok, de legalább itt vagyok :D
Bár az előzmények közül nem olvastam mindegyiket, mindig is szerettem más kortárs írótól olvasni, és még mindig azt mondom, hogy nagyon jól írsz! A cselekmény is már most izgalmas, és megígérem, legalább ezt az évadot elolvasom ;D

Fekete-Virág Virgínia írta...

Nagyon jó ez a történet 😊😊

Unknown írta...

Szuper lett! Nagyon várom a folytatást.

Eszter írta...

Látod, mondtam én, hogy írni kell. Nyilván ezt mindenki belül érzi, hogy mikor és mennyire van erre szüksége, én is így vagyok :) Most picit irigykedem, hogy bemutatod a blogon, jönnek a hozzászólások (én még egyelőre nem szeretném), de tudod, hogy én nagyon kedvelem ezt a Zlatanos történetet, sőt a legjobb szerintem tőled :) <3

Andrea írta...

Nagyon szépen köszönöm. Remélem igazad lesz de ha nem is minden részt de többet elolvasol belőle. 😊

Andrea írta...

Nagyon örülök hogy tetszik. Köszönöm hogy írtál. 😊

Andrea írta...

Köszönöm szépen. 😊

Andrea írta...

Szerintem ha te nem nogatsz meg mindig nem álltam volna neki szóval köszönöm. 😊 Én is ezen a véleményem vagyok és ezt is szeretem írni a legjobban. 😊

Petra írta...

Nem olvastam a korábbi részeket, de sok sikert a folytatáshoz :)

Andrea írta...

Köszönöm hogy írtál 😊

Kitti írta...

Nagyon izgalmas az írásod. Csak így tovább.

Andrea írta...

Köszönöm szépen 😊

Jakó Judit írta...

Szuper izgalmas lett, jól összeszedett. Nekem nagyon tettszik.

Ninaa írta...

Én tuti elolvastam már ezt a fejezetet, de nem tudom miért nem írtam! Szóval most pótolom. Örülök, hogy új fejezet nyílt, kíváncsian várom a következő részt! ♥