Sziasztok!!
Egy kedves blogos barátnőm indította el ezt a kezdeményezést, amihez én is csatlakozok!
Kérlek olvassátok el és gondolkozzatok el rajta!
Az Ő blogját és a kezdeményezést itt olvashatjátok el eredetibe: Katt ide
Az utóbbi időben egyre több blogon vettem észre, hogy hiába lelkes a szerkesztő, hiába posztol, egyszerűen senki sem kap kommentet.
Hol van az az időszak, mikor az embernek nem esett le a gyűrű az ujjáról, hogy kapott egy hozzászólást a témával kapcsolatban?
Hol van az az időszak, mikor nem csak egy gyors like-ra futotta a Facebookon, hanem tényleg, vettük a fáradtságot, hogy elolvastuk a blogger/ina bejegyzését, és megosztottuk vele a gondolatainkat?
Eltűnt. És ezért rettentően szomorú vagyok.
Igazából ez egy felhívás a mindenkori mindig csendes olvasóknak, hogy hiába csinálja egy blogger/ina a blogját, hogyha nem kap visszajelzést. Ha nem kap visszajelzést, honnan tudja, hogy jó-e az, amit csinál? Hogy olvassák a bejegyzéseit? Hogy lesznek-e érdeklődök, olvasók, esetleg jelentkezők, hogyha nyereményjátékot rendez?
Ez nem csak a szerkesztőkön múlik, hanem RAJTATOK olvasókon is, hogy egyetlen kommenttel támogattok minket.
Mi mit kapunk ezért cserébe? Ugyanúgy semmit, mint ti. De nem jobb érzés azt tudatni a kedvenc íróddal, szerződdel, hogy überjó, amit csinál? És tudod, hogy ezt meghálálja, hogy nem hagyja abba a blogolást?
Sokan egyáltalán nem pénzért írnak, hanem szívből, szórakozásból. És ezt az örömet, a lelkesedést veszitek el azzal, hogy csendben olvastok valakit. Hány meg hány nagyszerű bloggertársam zárta be online naplóját, mert hiába olvasták, ha annyit se írtak neki, hogy „Szia! Klassz a blogod, csináld még!”?
Mit tudtok tenni? Akár chatbe, akár vendégkönyvbe, akár hozzászólásban ÍRTOK a szerkesztőnek.
Mi mit tudunk tenni? Tartjuk a lelkesedést, és kitartunk egymás mellett, támogatjuk egymást akkor is, hogyha továbbra is csendben marad az olvasótábor...
Valószínű, hogy ez is le fog csengeni x idő múlva, de ez mind megelőzhető, hogyha író-olvasó figyel egymásra. És ez az olvasókon is múlik, nem csak rajtunk, írókon...
6 megjegyzés:
Szia Andi!
Szomorúan olvastam amiket írtál. Hidd el nagyon jó amit írsz, szórakoztató, mindig alig várom a folytatást. ( Sajnos néha sokat váratsz a következő résszel, persze értem én, hogy dolgoznod is kell.) Szinte minden rész olvasása után szeretnék írni ,de tudod nekem sincs mindig időm. De ha ettől jobban érzed magad megpróbálom. Olvastam a múltheti kritikákat is, de nem mindenben értettem vele egyet. Mivel nem dokumentum regényt írsz, a pontosság nem követelmény. Persze Zlatannal kapcsolatban sem 100 % a pontosság, hiszen a való életben az élettársa neve Helena, a nővéréé Sanela, már két fia van, kisebbik fia Vincent. De mivel szórakoztató a blogod, nincs is szükség a pontosságra, hiszen ez egy kitalált történet, annak viszont szerintem nagyon jó. Kérlek ne hagyd abba, hiszen sokan követnek és olvasnak. Ma BL lesz Manchester United Basel, sajnos Zlatan még nem játszhat, de azért várom a mérkőzést így is. Természetesen nagyon várom a Te folytatásod is, kérlek siess vele. Sok sikert és legyél mindig jól főleg az egészséged illetően. Sok erőt a folytatáshoz. Puszi: Gabi
Szia Gabi. Annyira örülök, hogy írtál nekem. Szebbé tetted az egész napomat. Próbálok nem nagy kihagyásokkal írni, de sajnos a munka eléggé lefáraszt ( bár már kezdek újra belejönni) Zlatannal kapcsolatban, pedig nagyon jók az információid, de mivel nagyon szeretem Helénát is már az elejétől Lili barátnője ( és Zlatan testvéreként) álmodtam meg. Így nem lehetett konfliktus köztuk Ibra miatt. :).
Szia!
Egyik alkalommal, mikor kommenteltél egy cikkel alá, azt írtam, hogy el akarom olvasni a történetedet. Nos, el is kezdtem, de sajnos nem igazán van időm olvasni a suli miatt (végzős év, és már most este 8-ig tanulok..). Mindenképpen akartam kommentelni, de akkor, mikor utolérlek. Remélem érthető, miért. Tetszik a blogod, szeretem olvasni. Valamiért megfogott, és jó belenézni egy ilyen könnyed történetbe a nyáron befejezett krimijeim után. Csak így tovább!
A témára visszatérve, ha időm engedi, szoktam kommentelni a bloggertársaimnak, ha nem is a cikk alá, akkor facebook poszthoz. Én is nagyon fontosnak tartom a visszajelzéseket. Olvastam már párszor, hogy milyen volt régen a blogger világ. Ennek sajnos nem lehettem részese, de gyanítom, hogy már sohasem lesz olyan, mint régen. Az írás kezd "kimenni" a divatból, de reméljük, ez is újra előkerül, mint a lecsengett trendek többsége.
Puszi: V. B.
Nagyon köszönöm, hogy írtál. Remélem továbbra is fogsz olvasni. Sok puszi. Andrea :).
Hajrá Andi, soha ne add fel! ♡♡
Köszönöm szépen!! 😘❣️
Megjegyzés küldése