2021. július 3., szombat

⚽Ötéves blog szülinap: Sose felejtelek I. ⚽

  Sziasztok! 

Szinte még nekem is hihetetlen, hogy már öt éve megy a blog. Ez alatt pedig elég sok minden történt velem. Volt jó és rossz egyaránt, és bár néha elhanyagoltam az oldalt, azért időről időre mindig visszatértem ide, hogy írjak. Itt úgy érzem mindig őszintén magamat tudom adni, és minden egyes bejegyzéssel közelebb kerülök Hozzátok, és persze Ti is jobban megismertek engem. Még mindig szeretek történeteket írni, vagy csak megosztani az életem egy-egy momentumát.
Az öt év alatt sokszor volt a menedékem ez az oldal, és sokszor éreztem sokkal jobban magam miután kiírtam magamból azt ami a szívemet nyomta. Az írás terápia mindig működött, és ha már nem ehetek annyit legalább ez megmaradt. 😁

Köszönöm, hogy itt vagytok velem, kommenteltek és ha nem is mindig, de figyelemmel kíséritek a munkásságomat. 💖

Pár hónapja már a fejembe van egy történet amit szerettem volna megírni és megosztani Veletek. Előljáróban annyit írnék csak, hogy pár fejezetnél nem tervezek ebből többet, de ha esetleg tetszik Nektek tovább írom. 
Nagyon szépen köszönöm a segítséget Eszternek

Most pedig lássuk a storyt: 


                                                                    

Freya Berg:
- Elkészültél már Freya? – Hallottam barátnőm hangját és kisvártatva a hanghoz tartozó személyt is megláttam, aki miután meglátott nagy szemekkel nézett rám. Mint mindig most is csodálatosan festett, partykész állapotban. Hosszú barna haját fonatba fogva viselte, mélykék ruhája pedig kiemelte homokóra alakját. – Te még sehogy nem állsz!! Miért vagy még melegítőbe?
- Mert nem megyek -  kezdtem szipogva, ami sírássá változott át.
- Jaj, mi történt? – ült le mellém és meleg barna szemeit aggódva emelte rám.
- Megcsalt! – utaltam vőlegényemre, akivel lassan tíz évet húztunk le együtt. – Keke megcsalt, szóval valószínű nem lesz se világraszóló lakodalom, sem pedig boldog gyerekáldás és címlapokon mosolygó boldog család, se lószar.
- A szemét bunkó!!! De mégis honnan tudod? – csattant fel Léna.
- A telefonja buktatta le, ahol valami kamu pasi név alatt volt a szeretője. Felvettem és a ribanc azonnal megkérdezte, hogy elment már az a beképzelt buta barátnőd? Mikor én szóltam bele azonnal lecsapta.
-  Talán csak egy futó kaland - találgatott barátnőm, viszont nálam még az se fért volna bele.
- Sajnos nem. Kérdőre vontam Kekét, és ő bevallotta, hogy azóta tart mióta kijutottam a nemzetközi szépségversenyre. Ugye ott tartózkodtam majdnem egy hónapot és neki hiánya volt. Érted ezt? Nem bírt ki egy kibaszott hónapot! Istenem mennyi évem ment a kukába. Már akkor is hazudott mikor megkérte a kezem. Szerintem csak a magazinok miatt volt az egész. Pedig milyen jó képeket készítettek rólunk- töröltem meg a szemem, és újra eszembe jutottak azok az újságok, ahova felkértek minket, hogy meséljük el a szerelmünk történetét. Egy kamu világba éltem már akkor is, és csak az én hírnevemet használta fel, hogy oda jusson, ahol most van. Énekes, akinek a dalait sehol nem jegyezték, hiszen eléggé tömegdalt nyomtak, és a szövegeik sem hagytak nyomot, ám most ő is betört a zeneiparba a rádiók pedig szarrá tolják az új dalaikat. Koncertjeik egycsapásra telt hazások lettek. Ezt is nekem köszönheti az a szemét, ugyanis az egyik klipbe elvállaltam egy elég szexi szereplést.
- Nagyon sajnálom, de még egy ok, hogy elmenjünk bulizni és jólérezzük magunkat – állt fel mosolyogva, miközben a szekrényemhez billegett. Lássuk miben nyűgözné le egy szépségkirálynő Svédország összes pasiját - gondolkozott majd viccesen hozzátette – kár, hogy a csak fehérnemű nem játszik. Bár a fotósok azonnal ugranának rá, és tuti címlapon szerepelnél, apád meg vághatná a fejeket.
- Dinka vagy – nevettem fel, és hálát adtam érte, hogy Léna mindig mellettem áll. Amióta tavaly megnyertem a Nemzetközi szépségkirálynő választást és én lettem Miss Svédország a hírnevem hatalmas lett, és sokszor megjelentek a hamis barátok. Főleg miután a világversenyen is előkelő helyezést értem el. Már másnap rengeteg felkérésem volt, és azon kaptam magam, hogy mellém rendeltek egy sajtóst, egy stylistot és egy étkezési tanácsadót is. Ezeket aztán óvatosan leépítettem és csak a stylistot tartottam meg akivel olyan jó barátságba kerültem, hogy átavanzsáltam sajtóssá is. Így minden olyan ügyemet ő intéz, ami a munkával kapcsolatos. Bár a verseny óta eltelt több mint egy év a megkereséseim nem ritkultak, és még mindig hívnak fotózásokra, televíziós műsorokba és különféle tévés versenyekre, vetélkedőkre. Az utóbbiakra rendszerint nemet mondok, hiszen nem azért nyertem meg a koronát, hogy a dzsungelben majomkodjak, vagy egy ország nézze mikor odaégetem az ételt, amit időre kell elkészíteni. Jelenleg fotózásokból és partner kapcsolatokból jön a bevételem. Sokszor reklámozok különféle kozmetikai és ruházati termékeket. A közösségi platformjaim az utóbbi időben szép követőtáborral gyarapodtak, ezért igyekszek különféle dolgokat megosztani az életemből, és olyan ügyek mellé állni, amivel a jóra sarkallhatom a követőimet. Néha persze kapok negatív, és bántó kritikát, de ezzel igyekszem nem foglalkozni, mert akik igazán szeretnek és ismernek tudják milyen vagyok és nekem csak ez számít. A családom mindig is első helyen szerepelt nálam, én pedig hálás vagyok nekik, hogy támogatták a modell és szépségversenyzői álmaimat. Igaz az édesapám sokszor sajnált, és sokszor adott hangot annak, mikor – szerinte – éheztettem és kínzom a sok edzéssel magam. De ez cseppet sincs így. A szépségversenyeken való részvétel előtti táborokban nagyon sok mindent megtanultam, amiket azóta is alkalmazok. Ilyen például az étkezés, testmozgás, a smink és az öltözködés. Számomra az elmúlt egy év hihetetlen izgalmas és eseménydús volt, amit imádtam, de az utóbbi időben elgondolkoztam a családalapításon, és boldog voltam, hogy Keke megkérte a kezem. Vele terveztem el az egész jövőmet, és tőle szerettem volna gyerekeket. Egy közös üzletet is terveztem nyitni, amibe az édesanyja nagy segítségem lett volna. A családja hihetetlenül tehetséges cukrász famíliából származik, édességeik világhírűek. Mi is a cukrászdába ismerkedtünk meg, ahol pincér volt, én pedig a barátnőimmel bejártam, és eltöltöttük a délutánjainkat. Imádtam a szüleit és ők is nagyon kedveltek engem. Vajon ők mit fognak szólni, ha kiderül, hogy a fiacskájuk egy pöcs, és felbontom az eljegyzést? Na és az én szüleim? Biztos csalódottak lesznek, és kiakadnak. Főleg apa, aki az elejétől kezdve nem kedvelte őt, ám én meggyőztem, hogy ő az igazi. Hallgatnom kellett volna rá.
 - Szerintem egy szexi feketével nem lőhetünk mellé - húzta elő az egyik kedvenc ruhám, ami eléggé kivágott és mini volt ahhoz, hogy felhívjam magamra a figyelmet.
- Értsd meg nem tudok ma elmenni bulizni! Nem megy. Csak sorozatozni akarok és bevágni egy halom jégkrémet. Sokat sírni és elaludni.
- Még csak az kéne, hogy az miatt a pöcs miatt szarul legyél. Még mit nem! Sőt ez elég ok, hogy Svédország egyik legjobb szórakozóhelyére induljunk, ami történetesen az én kedvenc bátyámé, így ingyenes a belépés és korlátlan a fogyasztás – kacsintott.
- Nem mehetünk mindig oda….
- Miért nem? Nyugi pár ingyen italtól nem mennek csődbe, ráadásul ma valami nagyágyúk is jönnek, de akárhogy is faggattam nem mondott semmit, csak hogy sportolók, és jólismerjük őket, de nem csajok. Remélem szexi nagyon magas kézilabdázók vagy hokisok lesznek, mert velük aztán lehet inni - mosolyodott el, és biztos voltam benne, hogy nem beszél mellé, hiszen mint rendezvényszervező asszisztens sokszor vett részt sportgálákon, és az utánuk következő bulikon, ahol olyan dolgokat is látott, ami alaposan megdöbbentene pár rajongót. Imádta a munkáját, hiszen a felelősség sosem őt terhelte, és szeretett híresemberek körében mozogni. Néha én is húztam azzal, hogy csak a hírnevem miatt vagyunk ilyen jóba, de ez nem volt igaz, hiszen gimiskorunk óta a legjobb barátnőm. – Szóval akkor készülődnél Freya? Kérlek! Nem maradhatok le akárkik is lesznek.
- Jó egye fene - sóhajtottam és gyorsan felvettem barátnőm által ajánlott ruhát. A tükörben megcsodáltam magam. Nem voltam rossz látvány, a hosszú szőke hajammal és a jegeskék szememmel, amit mindig kiemeltek a versenyek alatt. Ezt édesanyámtól örököltem, és próbáltam a sminkem is úgy elkészíteni, hogy szemeim kapjanak figyelmet. Lábamra arany magassarkú szandált húztam és színben illő táskát kaptam fel. Gyorsan bejelentkeztem Instagrammra és lőttem pár fotót. Bíztam benne, hogy Keke is látja és felforr majd az agyvize. Ő sosem engedte, hogy olyan ruhákba járjak bulizni, ami sokat mutat belőlem. Az első fehérneműs fotózásom után is kiverte a féltékenységi balhét, ám mikor az érte járó összeget meglátta azonnal befogta a száját. Nem tagadom, hogy szeretem ezt az életet, és mégha néha fárasztó is a nyilvánosság nagyon is élvezem. Az pedig csak hab a tortán, hogy ezzel szép összegek landolnak a számlámon. Ezekből a munkákból vásárolhattam meg a jelenlegi lakásomat, és mehettem gyönyörű helyekre nyaralni.
Nem azért, de iszonyat szexik vagyunk. Pukkadjon meg az összes barom. Fogok egy taxit.
- Rendben, én pedig felhívom anyámékat a holnapi kaja miatt. - szóltam, és gyorsan lerendeztem a másnapi ebédmeghívásomat. A taxiban észrevettem, hogy Léna a kezemet nézi.
- Mi van? – kérdeztem tőle, mikor már nagyon feltűnő volt a dolog.
- Nem akarod levenni azt a nagyköves gyűrűt?
- Szerinted levegyem? – néztem rá kezemre szomorúan. – Azzal elhinném, hogy tényleg vége, és…
- Istenem nem azért hoztam fel, hogy sírj! Elkenődik a sminked!!
- Kibaszott szarul esett, és ráadásul az a nő butának és beképzeltnek nevezett.
- Szerintem meg ő volt a buta, aki nem tudja, hogy egy hosszú ideje tartó kapcsolatot tilos tönkre tenni. Valószínű féltékeny volt rád, és presztízsnek érezte, hogy éppen a szépségkirálynő Freya Berg pasijával kefél.
-Igazad lehet - tűnődtem el, és levettem a gyűrűt. – Legyenek boldogok - dobtam táskámba az ékszert. A szórakozóhelyen nagyon sokan voltak, de mi inkább a hátsó ajtót választottuk a bejutásra. Mindketten otthonosan mozogtunk már itt, és szinte mindenkit ismertünk a személyzetből. Tudtuk, hogy Léna tesója is valahol a pult mögött van, vagy fent az egyik boxnál iszogat a barátaival. A két szintes hely már így is dugig volt emberekkel a zene pedig vérpezsdítő volt, és egy helyi híres dj szolgáltatta.  A Six nagyon kevés idő alatt lett Stockholm, majd az ország egyik legjobb szórakozó helye, Thomas pedig hatalmasat szakított vele, és imádta csinálni. Szerintem a titka a különleges koktélok, a varázslatosan elegáns, ám mégsem giccses dizájnban volt. Na és, hogy a pincérektől kezdve a kidobókon át mindenki nagyon kedves és segítőkész volt. Az árak se szálltak el. Egy külön kis részben még enni is lehetett, ám a híresebbnél- híresebb DJ-ken kívül a habot a tortára a különleges vendégek tették fel. Ők jelenlétükkel tovább emelték a hely népszerűségét. De volt, hogy összefutottam pár hírességgel, akik csak a buli kedvéért vagy kíváncsiságból jöttek el. Mindent egybevetve tökéletes hely volt arra, hogy kikapcsolódjunk és jólérezzük magunkat. Mivel az idő kint kicsit hűvös volt, úgy határoztunk, hogy a fenti VIP részlegbe a szokott asztalunknál foglalunk helyet. Kezünkbe a kedvenc koktélunkkal elindultunk fel, ahol Thomassal találtuk szembe magunkat. A szőke fiú sok ismeretlen ember között foglalta el a helyét, és igazi kiskirály módjára terpeszkedett el a bőr fotelen.
- Itt vannak a húgomék. – Pattant fel ahogy meglátott. – Léna, azt hittem később értek ide. Még nincsenek itt a nagy ágyúk. Freya nagyon jól nézel ki – mért végig, ami eléggé zavarba hozott, igaz Thomas nem a legjobb pasi, de kétségkívül egész csinos.
- Megmondod kik azok, akiket ennyire beharangoztál? – néztem rá érdeklődően, de ő csak a fejét ingatta.
- Sajnos nem lehet, de észre fogjátok venni, ha itt lesznek.
- Valami támpont esetleg? – próbálkozott Léna, és kérlelő szemeket meresztett testvére felé.
- Annyit elárulok, hogy sportolók, de nem kézilabdások, és nem is jégkorongozók.
- A többi nem érdekel. – sóhajtott mellettem barátnőm. – Inkább leülünk és összejövünk a lent lévő srácok valamelyikével.
- Úgy tudtam Freyának már van párja. Amúgy tényleg Keke merre van?
- Ő már nincs képbe, mert ő… - kezdtem szomorúan.
- Ő már nem téma! Most pedig, ha nem mutatsz be a barátaidnak leülünk! – vágott közbe Léna, mire Thomas észbe kapott és bemutatott asztaltársasága többi tagjának. Kissé zavart, hogy Miss Svédországként hivatkozik rám, holott azért ennél már jóval több van bennem. A társaságból sokan dolgoztak üzleti területen, de akadt pár festő, vagy egyéb művész, akik munkájukkal szerették volna színesíteni a szórakozó helyet.
- Ezek a pasik teljesen odáig vannak érted! – súgta Léna mikor már az asztalunknál ültünk.
- Ugyan! Csak a címet látják bennem, semmi többet. Valószínű komolyabban egyik se akarna megismerni.
- Most ezt úgy mondod, mintha szégyellnéd, hogy te lettél az ország legszebb nője.
- Nem erről van szó, csak az jutott eszembe, hogy semmi mással nem tudtam még bizonyítani csak azzal, hogy királynő lettem. De, akik nem követnek napi rendszerességgel azok azt hiszik, hogy egy buta hisztérika vagyok. Holott ez nem igaz.
- Jó de ez nem a te hibád! Nem tehetsz róla, hogy az emberek felszínesek és bunkók.
- Lehet Keke se szeretett igazán, és csak azért volt velem, mert jólnéztem ki.
- Ebben lehet valami, de én biztos vagyok benne, hogy szeretett téged.
- Szeretett. – búsultam el.
- Lehet még most is szeret, csak megijedt a közelgő esküvő miatt, és ennyi. Lehet, ha megbeszélnétek és új alapokra helyeznétek a kapcsolatot még megtudnátok menteni.
- Én nem tudnék olyannal lenni, aki mással kavart a hátam mögött. Ráadásul hónapokig.
- Igazad van, de nem lehet csak úgy ennyi évet félrerúgni.
- Hidd el Léna én sem akartam, és bármilyen tervem is volt a jövőbe azt csak vele terveztem el. Megvolt a közös ház, ahol együtt lakunk az esküvő után. A gyerekek nevei, és minden olyan dolog amire azt gondoltam együtt élünk át. Nagyon fáj ez a dolog, de nem fogok hülyét csinálni magamból, hogy még ezek után is visszafogadom. Mi a garancia rá, hogy nem csinálja meg ezt újra?
- Sajnos semmi! – értett velem egyet a lány, de ne szomorkodjunk, hanem érezzük jól magunkat Freya. Tudod, hogy az a véleményem, hogy minden van valamiért. Talán itt volt az ideje, hogy végre Keke nélkül legyél, és teljes mértékben a saját lábadra állj. Hogy ne korlátozzon senki abba, hogy mit vegyél fel, vagy hova menj bulizni. Vagy, hogy éppen kivel köss meg egy üzletet.
- Talán igazad van, de most annyira egyedül érzem magam.
- Freya én mindig melletted leszek, és sosem hagylak egyedül! – fogta meg kezem, és borzasztóan hálás voltam a szávaiért.
- Annyira szeretlek Léna! – öleltem meg.  – benned még sosem csalódtam.
- Nem is fogsz! – ígérte meg.
- Akkor igyunk a barátságra, és arra, hogy bármi is lesz mi mindig itt leszünk egymásnak.
- Így van, és hogy ma este nem szomorkodunk többé, csak bulizunk és pasizunk.
- Egészségedre! – koccintottam az övéhez a poharam. 







11 megjegyzés:

Wikka írta...

Az írás számomra is egyfajta terápiaként működik :) én is szeretem kiiirni a gondolataimat

Fekete-Virág Virgínia írta...

Gratulálok az 5 évhez :) Remélem még sok lesz :D

Mumo írta...

Én is gratulálok! Mindig szívesen olvasom a történeteidet, ennek is várom a folytatását! Üdv

Andrea írta...

Én mindig sokkal jobban érzem magam utána. 😊

Andrea írta...

Köszönöm szépen 😊 💕

Andrea írta...

Köszönöm szépen 😊 💕. Hamarosan hozom a következő bejegyzést. 😊

Eszter írta...

Örülök, hogy segíthettem :) remélem lesz még rá alkalom <3

Andrea írta...

💕 Tényleg nagyon köszönöm 😊

Ninaa írta...

Szerintem nagyon jó kis sztori alakulhat ki belőle. Hajrá vele ♥ Gratulálok az öt évhez is ^^

A sztorit talán kicsit szedd szét, mert így nagyon egyben van az egész és bántja a szemet ♥

Puszi :*

Andrea írta...

Szia. Köszönöm szépen. 😊 A következő részt már szebben tudom kirakni. 😊 😊

Klaudi írta...

Gratulálok a 5 évhez! :) A story nagyon tetszett! Várom a folytatást! :)