⚽ Megismerni és megszeretni 21.⚽

Chiara:  Illedelmesen engedélyt kértem a lányoktól, és az első emberhez indultam, aki ilyen helyzetben segíteni tud. Felszaladtam a kőlépcsőn, és rátenyereltem a csengőre, ami hangos visításba kezdett. Szememet marták a sós könnyek, és egy pillanat alatt megváltozott az életem. A csengő hangja még mindig belehasított az éjszakába, és arra eszméltem, hogy Manuel dühös fejjel állt előttem fehér pólóba és kockás pizsama nadrágba. 

- Chiara te meg mit keresel itt? Hajnali egy is elmúlt. – dörzsölte meg szemeit.
- Beszélnem kell Giuliával, én... én... - szipogtam, de nem sikerült megnyugodnom. 
- Gyere be! - sóhajtott a férfi, akit követtem egészen a nappaliig. 
- Chiara mi a baj? Mi történt? - láttam meg szőke barátnőmet, aki rózsaszín hálóingére mályvaszínű köntöst kapott fel. 
- Annyira borzalmas, és megrázó ez az egész. Tanácstalan vagyok. - kezdtem neki, de azonnal elhallgattam, ahogy Manuel lépett be a szobába kezében egy pohár vízzel. 
- Köszönöm, és ne haragudjatok, hogy csak így rátok verem az ajtót, de én totál összetörtem.  
- Mégis mi a baj? Valaki megbántott? - tudakolta Manuel majd mikor félénken feleségére néztem vette a lapot és kiment. 
- Ne haragudj, de nem akarom, hogy tudja, mert még magam se hiszem el. 
- Mégis mit?  Annyira kíváncsi vagyok mi volt annyira fontos, hogy az éjszaka közepén otthagytad a bulit, és átvezettél a város másik végére, hogy felverj minket.
- Oké kezdem, de ne akadj ki, mert én már megtettem.  – vettem egy mély levegőt.
- Rendben nyugodt maradok! - fogta meg kedvesen kezem. 
- Szóval tudod, hogy miután hazajöttem Kínából voltak napok mikor rémesen éreztem magam, és azt mondtam neked, hogy csak elcsaptam a hasam. 
- Igen, és úgy tudtam, hogy az utóbbi napokban nem is volt gond. Már egész meggyógyultál. 
- Én is ebben bíztam, de ma megint volt egy rosszullétem, és mikor tudatosultak bennem a dolgok megtaláltam a táskámban a tesztet, amit tőled kaptam. Kimentem a mosdóba, és..
- Atya ég terhes vagy?!!!  - vágott azonnal szavamba a lány, és a szája elé kapta kezét.
- Maradj már csendben!! Még csak az kéne, hogy Manuel meghallja, és elmondja Stephannak. 
- Basszus de terhes vagy? - váltott suttogásra, szeme pedig kikerekedett bólintásom után. - De mégis hogy.... és mikor...és..
- Ha jól számolom, akkor valószínű már Február első hetén megestem, mert Nella születésnapja előtti este elfelejtettem bevenni a fogamzásgátlóm, és úgy voltunk együtt. Utána pedig szétmentünk, és annyi minden történt, hogy nem is  figyeltem a női dolgaimra. Tegnap este mégis úgy vágott belém ez a dolog, mint valami villámcsapás és a teszt is pozitív lett. 
- Közel lehetsz az egy hónaphoz nem? 
- Lehetséges, és nagyon tanácstalan vagyok. Egy baba még véletlenül sem fér bele, és Stephannak sem tudnám, hogy elmondani. 
- Furcsa, hogy ennyi ideig nem vetted észre. - töprengett a lány - nem voltál azóta mással? 
- Mi? Dehogy is! - háborodtam fel - mégis hogy kérdezhetsz ilyet tőlem? Időm sem lett volna. 
- Oké azért nem kell leharapni a fejem, csak egy feltételezés volt. De ha szeretnéd, holnap elkísérlek a doktorhoz, és együtt kitaláljuk, mi legyen.
- Ha babát várok Stephan anyja az orrom alá dörgölheti, hogy csak egy törtető vagyok. - folytak újra könnyeim. 
- Chiara nyugi! Holnap reggel elmegyek érted olyan nyolc körül, és elviszlek a dokihoz. 
- Egyedül is eltudok menni. 
- Tudom, de jobb, ha lesz melletted valaki a nagy hírnél. 
- Köszönöm. - öleltem át és jobbnak láttam, ha elköszönök tőle, ám otthon csak nagy sokára tudtam elaludni. A kislányommal szerencsére nem volt semmi probléma és anyám is jól érezte magát az unokájával. 
Reggel gyorsan elvittem Nellat az iskolába, Giuliával pedig a nőgyógyász előtt találkoztunk. Szöszi barátnőm nagy mosollyal az arcán, csinos tavaszi piros ruhába jött felém, ami nagy kontraszt volt az én koromfekete hajammal, fekete felsőmmel, és szürke nadrágommal. 
- Jó reggelt! Hogy vagy? 
- Nagyon idegesen. 
- Ne aggódj, beszéltem reggel az orvossal és soron kívül bemehetünk, csak kopogni kell. 
- Köszönöm. Nem nagyon szerettem volna sokat várni, miközben az életem múlik az igazságon. 
- Már mondtam, hogy én itt vagyok neked. - szorította meg kezem és együtt beléptünk a fertőtlenítő szagú épületbe, és meg sem álltunk a negyedik emeletig. Giulia beszélt pár szót az asszisztens nővérrel, aki pár percen belül már be is hívott minket. Örültem, hogy a doktor megengedte, hogy barátnőm is mellettem legyen a vizsgálóba. 
- Jó reggelt, hogy vannak? - lépett kis mosolyogva doktor Riggs, akinek látványa újra idegességgel töltött el, pedig az őszes orvos hangja nyugodt és barátságosan csengett. - Giulia maga is vizsgálatra jött?
- Nem, én csak a barátnőmet kísértem el, és köszönöm, hogy én is bejöhettem. 
- Igazán nincs mit. Kérem, feküdjön a kezelő asztalra. - nézett rám, én pedig miután levetkőztem félénken követtem az utasításokat. A doktor először megcsinálta a kötelező vizsgálatokat, majd mikor jött az ultrahang feszülten figyeltem a monitort, amin a fekete képkockákon kívül nem láttam semmit. A szám teljesen kiszáradt a szívem pedig annyira kalapált, hogy úgy éreztem kiugrik a helyéből.
- Lát valamit doktor úr? - érdeklődtem félénken, mire rám emelte kedves szemeit, hangja pedig kimérten csengett. 
- A szűrő vizsgálatokkal rendben van minden, és azt kell mondanom, hogy gratulálok. Ön állapotos. 
- Tessék?! - ültem fel, és még mindig nem hittem el, amit mondott. 
- Babát vár Chiara, és ez esetben ajánlok önnek egy nagyon jó védőnőt, és felírom az ilyenkor kötelező vizsgálatokat. - firkantott pár nevet, és telefonszámot egy papírra, amit nem fogadtam el így Giulia vette el tőle, a kinyomtatott ultrahang képpel együtt.
- Akkor, ha nincs más...
- Mi van, ha nem akarom ezt a babát? Esetleg lehet még ... érti én ...- dadogtam zavartan.
- Chiara mégis miről beszélsz? Mit akarsz mondani a doktornak? 
- Csak én nem szülhetem meg ezt a babát. - néztem fel bánatosan, hiszen a gondolatok a fejembe egyre borúsabb jövőt mutattak. 
- Ha az abortusz mellett dönt, arra kérem, gondolja még át, hiszen egy gyerek ajándék, és tudom, hogy jogilag nem személy, de ő már egy kis élet, a maga hasában.
- Átgondoltam tényleg, és nem akarom ez a gyereket! Segítsen, hogy mikor és hol végezhetnék el a beavatkozást. 
- Sehol! - Csattant fel Giulia - sehol nem végzik el, ugyanis megtartod. A doktor is jól monda ez egy ajándék! 
- De nem fér bele az életembe nem érted! 
- Kérem, hölgyeim ezt ne itt beszéljék meg, ugyanis a többi beteg is szeretne sorra kerülni. Értesítsen a döntéséről, de ha meghallgat egy jó tanácsot, akkor nem veteti el a babát, vagy előtte konzultál az édesapával és egy pszichológussal is.
- Átgondolom. Köszönöm a segítséget. - álltam fel és szédelegve a lift felé indultam nem is törődve Giuliáról, aki nagyon mérges szemekkel meredt rám. 
- Miért kellett ezt az orvos előtt? 
- Mégis mit? Hogy elakarom vetetni? Ha ő megcsinálja a műtétet, akkor joga van tudni róla. 
- Egyáltalán hogy jutott eszedbe ez az őrültség Chiara?!! Ez egy örömteli dolog. 
- Örömteli? Hogy lenne az? Egy idióta hülye voltam, és most megfizetem az árát, de megtanultam a leckét és még időben orvosolom a problémát. 
- Egy kisgyerek nem probléma, hanem áldás.
- Másnak lehet, de nekem nem! Fogd fel, hogy ez most nem fér bele! - magyaráztam már én is egyre hangosabban és a lift ajtó kinyílása után a kocsim felé indultam. 
- Stephannak joga van tudni erről ugye, tudod? 
- Már miért kéne? 
- Talán, mert az apja és lehet, segítene. 
- Giulia nem! Nem kérek alamizsna segítséget senkitől. Főleg nem attól, akinek az anyja majd azzal jön, hogy ő megmondta. Amilyen gyorsan csak lehet, elvetetem ezt a gyereket és pont. Nem nyitok erről vitát.
- De... 
- Figyelj egyszer már felneveltem egy gyereket apa nélkül, és majd megszakadtam minden egyes nap, hogy ételt tegyek a lányom elé, de többet nem fog előfordulni. Nem csinálom ezt, és nem leszek újra egyedülálló kismama. - váltottam már halkabbra. - én nem hagyhatom ott a munkám. 
- Te vagy a főnök, és jól megy a szalon. – érvelt tovább. 
- Lehet, de az emberek többsége hozzám jön, és én vagyok az üzlet arca. Nem engedhetem el az irányítást. A lányokat is kikell fizetni és a számlák sem tűnnek el csak úgy. Ráadásul Nella egyre ügyesebb a kézilabdába, és ha másik városba akar menni, ki fogja finanszírozni, mikor Carlo megint leszar minket? 
- Segítenék neked. 
- Stephan pedig megtudná, és ki tudja, hogy reagálna rá. 
- Szeret téged és talán ez újra közelebb hozna titeket egymáshoz. A pénz ne legyen akadály. 
- Igazán? Akkor ki fogja eltartani talán te? - csattantam fel újra, mert rémesen rosszul esett, hogy Giulia ennyire sötét ezzel kapcsolatban. 
- Én csak azt mondom, hogy már egy élet van benned, amit ne dobj el, hanem légy hálás érte.
- Tudod mit, rohadtul sajnálom, hogy nektek nem lehet gyereketek, de az enyémről inkább szállj le és hagyj engem békén. - szalad ki a számon, amit azonnal megbántam. Még sosem hoztam fel ezt a témát ilyen kontextusban, hiszen erről sem barátnőm sem pedig a férje nem tehet. - Sajnálom, nem akartam ezt mondani.
- Nem gondoltam volna, hogy tudsz ilyen szemét is lenni! - fordult sarkon és azonnal elhajtott hatalmas bűntudatot hagyva a szívembe, és nekem csak akkor jutott eszembe, hogy az ultrahangos kép nála maradt.