⚽ Megismerni és megszeretni 11. ⚽

Sziasztok!!! A mostani részben egy kis segítséget kaptam Esztertől, a Because I'm a dreamer írójától. Nagyon szépen köszönöm ezt, és a többi ötletelést is.  💖 A részben felfedezhettek pár régebbi karaktert, akikről nagyon szerettem volna már írni... legalább csak pár sor erejéig, ugyanis nagyon hiányoznak a régi szereplőim.


Kellemes olvasást kívánok nektek, és Kellemes Húsvéti Ünnepeket!! 

Chiara: Már két napja, hogy Monacóba érkeztünk, elfoglaltuk a hotelt és felfedeztük a várost. Stephan szerint csodálatos élmény lesz, ezért is egyeztem bele abba, hogy ide utazzunk, és itt ünnepeljük a Szilvesztert. Monaco egyszerűen gyönyörű. A kilátás különösen tetszett. Akár a szállodából, akár a kirándulásaink alkalmával. Az öbölben rengeteg jacht sorakozott, amelyeken már Szilveszter előtti napokon hatalmas bulikat tartottak. Mivel szerelmem legjobb barátjának is volt jachtja így egyik nap kihajóztunk a nyílt vízre, majd onnan néztük a szigeteket. Igaz December lévén nem volt az a hatalmas forróság, de amit láttunk azonnal elvarázsolt. Csak álltam a hajó korlátjánál, kezemben egy itallal gondolataim pedig Stephan és lányom körül kavarogtak. 

- Hogy tetszik? - lépett oda szerelmem, én pedig ijedten rezzentem össze. 

- Nagyon szép, és nagyon élvezem. - fordultam felé, és belenéztem szemeibe. 

- Úgy látom, a lányod is elvan. - nevetett fel, ahogy Nellara nézet, aki Manuellel viccelődött. A fiú focistám egyik legjobb barátja, akivel egy helyről származnak, és rengeteg közös emlékük van. Dúsabb barna haja, akárcsak Stephannak mindig pontosan van beállítva, barna szemeiben pedig ott bujkál a huncutság, és a játékosság. Nincs barátnője, de szerelmem szerint soha nem is lesz komoly kapcsolata, hiszen Manuel az a fajta, aki inkább a testiségre megy, mint az érzelmekre. 

- Igen, Manuel jól elvan vele. - mosolyogtam én is. 

- Egy kicsit még kint leszünk, aztán elmehetnénk ebédelni, ahol Lorenzóék is csatlakoznának hozzánk. 

- A csapattársad? - érdeklődtem, mire Stephan bólintott. 

- Az jó, legalább találkozhatok Veronicával is. - szóltam, és eszembe jutott a lány, akivel az utóbbi időkben egyre szorosabb lett barátságunk. Stephannal éppen erről beszélgettünk, mikor Nella jött oda kicsit furcsa arccal. 

- Mi a baj kicsim? -  néztem rá. 

- Csak... szóval...eljönnél velem a mosdóba? - kérdezte mire bólintottam, és lekísértem a lépcsőn, a hajó belseje felé. A szépen kialakított konyha után egy kisebb szobán át vezetett az út a mosdóig. Nem volt annyira tágas, de a célnak pont megfelelt. Nem igazán tudtam Manuel mivel foglalkozik, de biztos voltam benne, hogy jól mehet sora, ha ilyenre is van pénze. 

- Anya nem kell megvárnod! - szólt ki Nella. - egyedül is visszatalálok. 

- Rendben, de biztos ne várjalak meg?? - szóltam a nyitott ajtón keresztül. 

- Nem, csak lejönni nem akartam egyedül. 

- Akkor visszamegyek. Hamarosan visszahajózunk a parthoz, és elmegyünk ebédelni. Akkor majd gyere fel! - adtam ki az utasítást, majd lassú léptekkel mentem fel a lépcsőn, a fedélzet felé, mikor hallottam, hogy Stephan és Manuel rólunk beszélgetnek. 

- Jól megvagy ezzel a csajjal? - nézett rá a fiú, kinek kezében egy újabb sörös doboz volt. 

- Igen, nagyon boldog vagyok vele. - hallottam Stephant, és a kijelentése engem is boldoggá tett. 

- Kicsit furcsa nem? Olyan nem tudom... nem átlagos. 

- Az biztos. - nevetett édesen Stephan, én pedig lekuporodtam a lépcsőre, hogy még véletlenül se vegyenek észre. - Chiara tényleg nem egy átlagos csaj, de pont ezt szeretem benne. Ő olyan más, mint az eddigi barátnőim. Mint a munkájában, mint életfelfogásban. 

- Nagyon menőek a tetkói. - dicsért meg Manuel. 

- Igen, és nagyon szexivé teszi, de amiket ő készít azok is fantasztikusak. Bár még mindig nem tudott rávenni, hogy én is kivarrassam magam.

- Pedig neked tuti, hogy ingyen megcsinálná....vagy valami más stílusú fizetséget akarna. 

- Bármiben benne lennék, mert egyszerűen eszméletlen vele, minden. 

- Eléggé az ujja köré csavart. - elmélkedett tovább barátja. 

- Ugyan már, ez nem igaz, csak jó vele együtt lenni. Ő nem olyan lány, aki meggondolatlan, vagy ész nélkül tenné a dolgokat, és mellette én sem veszítem el a fejemet. Bár bevallom, már nem tudnám elképzelni az életem nélküle. 

- De nem furcsa, hogy ennyi idősen lett egy nevelt lányod? - hallottam Manuel hangjából az értetlenkedést. - Ez azért elég meredek. - nevetett fel, és egy jó nagyot húzott a sörből. 

- Miért mondod ezt? 

- Ugyan Stephan. Még a kapcsolatotok elején vagytok, mikor nem akartok mást csak ágyban lenni, és... szóval érted? - utalt a szexre pimaszul, én pedig legszívesebben arcon csaptam volna. - vagy ha nem is mindig azt, de kettesbe lenni minél többet. A kis csajtól meg alig van szabad percetek. Chiara inkább anya, mint barátnő.....

- Félre érted haver. - vágott bele Stephan Manuel szavába. - Igaz, hogy a barátnőm már édesanya, de ez nem azt jelenti, hogy nem tudnánk kettesben lenni, vagy közös programokat csinálni. 

- Ide is veletek jött a lánya.

- Igen, mert Chiara nem akarta otthon hagyni. 

- Ez az! Erről beszélek! Nem tudsz csak vele lenni, hiszen jár hozzá egy pótlék. 

- Nella nem pótlék. Ő annak a nőnek a gyereke, akit szeretek.

- Oké, de én csak annyit akartam még mondani, hogy fiatal vagy az apa szerepre, és ha Chiara valóban szeretne, akkor ezt elfogadná, és nem erőltetné rád. 

- Nem erőltet semmit. Minden teljesen az én döntésem volt. - állt ki mellettünk szerelmem újra. 

- Mellesleg nincsenek ennek a kislánynak nagyszülei? 

- Chiara nincs jóban a szüleivel már hosszú évek óta, de talán ha anyámékat megkértem volna, elvállalják. De nem akartam, mert szeretem mindkettőjüket. Chiarát és Nellat is, és cseppet sem zavar ez a helyzet. Legalább meg tudom milyen szülőnek lenni. - Szólt Stephan őszintén, viszont barátja még mindig tovább ütötte a vasat.

- Mindent értek haver, de még fiatal vagy, hogy elkötelezd magad és egész hátralévő életedben csak egy nővel legyél. Hiszen annyi jó csaj van még, te pedig híres és jóképű vagy. Minden estére jutna egy az ágyadba. Lehetnél olyan, mint én, aki élvezi az életet addig, amíg megteheti. 

- Nekem nem kell más csaj Manuel!! Figyelj, nem kell elfogadnod, csak értsd meg, és legyél velük olyan kedves és jó fej mint eddig. Mert tudom, hogy ilyen vagy, és nem hiába vagy az egyik legjobb haverom! - ölelték át egymást, és ekkor Nella hangját hallottam a hátam mögött. 

- Anya te hallgatózol? 

- Nem, én.... én csak a cipőmet kötöttem meg. - vetítettem, majd gyorsan talpra álltam és a fiúkhoz sétáltam, és igyekeztem úgy tenni, mint aki nem hallott semmit, de azért nem voltam elragadtatva, hogy Manuel le akarja beszélni rólam Stephant, de az nagyon jól esett, amit focistám mondott. Még egy kicsit iszogattunk és beszélgettünk, majd a hajó kikötött mi pedig egy elegáns étterem felé sétáltunk. Stephan elmondta, hogy a legtöbb sztár itt tölti az év utolsó napjait, úgyhogy ne lepődjek meg, ha valaki szembe jön majd velünk. Nella nagyon élvezte a városnézést, és újra csak tátott szájjal nézte a tájat, épületeket és a sirályokat. Az étteremben nagyon vártam, hogy a Pellegrini házaspár is csatlakozzon, de sajnos közbe jött nekik egy program így a csajos beszélgetés elmaradt, és továbbra is négyen ettünk, és belekóstoltunk a legkülönfélébb tengeri ételekbe. A fiúk a fociról és az esti buliról beszélgettek, Manuel pedig megnyugtatott, hogy Nella is jól fogja magát érezni. Kicsit furcsa volt ez a kettősség, amit a hajón történtek után éreztem iránta, hiszen egyfelől jól elbeszélgettem vele, és Nellaval is jól bánt, másrészt nehéz volt szó nélkül hagyni, amiket kihallgattam. Nella figyelemmel hallgatta Manuelt, aki telefonján mutatta meg azokat a gyerekeket, akik szerinte ott lesznek, hiszen a szülei meghívást kaptak az estére. Stephan pedig úgy bánt vele, mint a saját lányával. Ez boldoggá és büszkévé tett. Az ebéd után a pálmafák között sétálva arra gondoltam, hogy nem volt jó ötlet, hogy igent mondtam az esti bulira, ahol rengeteg híresség vesz majd részt, és ahol valószínű kinéznek majd engem. Stephan persze próbált nyugtatni, és állítása szerint ez egy szuper jó hely, mégis vonakodva mentem bele, hogy felöltözzek, kicsinosítsam magam és elinduljak majd. A hotelszobába állva még mindig ezen gondolkoztam, mikor nagy hanggal Giulia és Manuel lépett be a szobába. 

- Jó ég, ez eszméletlenül szép!!! - hallottam a szőke hajú lányt, aki maga után húzott egy gurulós bőröndöt.

- Giulia!!! - örültem meg, és azonnal átöleltem barátnőmet, majd Manuelnek is adtam két puszit. 

- Chiara de jó, hogy látlak! - szólt barátnőm, és miután lepakolt azonnal körbenézett a lakosztályban. - Hű ez csodálatos!!! 

- Igen, tényleg szuper. A fiúk kitettek magukért. - mosolyogtam, mikor Nella is kijött. 

- Szia, Nella, te hogy vagy? Milyen a város? 

- Nagyon jó, tényleg. Olyan szép az idő, a hajók meg a víz is nagyon jó, és képzeld délelőtt kimentünk a tengerre is. Egy hatalmas jachttal! - mesélte lányom csillogó szemekkel.

- Tényleg? Csak nem Manuel jóvoltából? - húzta fel szemöldökét barátnőm, mire bólintottam, és amíg Nella a fiúkhoz ment elmeséltem a szöszke lánynak a hallgatózásomat. Giulia először kicsit mérges volt a tettem miatt, végül pedig azon a véleményen volt, hogy ne foglalkozzak Stephan barátjával, hiszen nem érdemes olyan fiú szavára adni, akinek felnőtt létére még mindig nem nőtt be a feje lágya, és leginkább a szülei pénzéből él.

- De mi van ha Stephan átgondolja a dolgokat és a végén rájön, mennyire igaza van barátjának. 

- Már mi a jó francért lenne igaza? Ugyan Chiara, hiszen Stephan totál odáig van érted. Ez nem kérdés, és te tényleg jót teszel neki. 

- Csajok nem akartok készülődni? - lépett ki a szobából Stephan testvére, aki már nagyon izgatott volt az este miatt. A fiúk elegáns öltönyt vettek fel, amit cuki csokornyakkendővel kombináltak. Én Nellara egy ezüstös flitteres ruhácskát adtam, magamra pedig az aranyszínű, pántos, oldalt felsliccelt csillámos ruhát húztam, ami Stephannak is elnyerte a tetszését és úgy vélte adjuk meg a módját az estének az öltözékünkkel is, amibe Giulia is egyetértett. A szöszi lány egy mélyen kivágott  vörös ruha mellett döntött, majd az ő segítségével elkészítettem a sminkemet és a hajamat is, amit szépen kivasalt. Legvégén előkerült a kedvenc kék színem is, amivel pár tincset befestettünk így a fekete hajam újra dupla színben pompázott. 

- Indulhatunk? - jött felém Stephan és átölte a derekam. 

- Igen, felőlem mehetünk, ha mindenki elkészült. - néztem körbe mosolyogva és magamba megállapítottam, hogy Stephan mennyire jóképű így elegáns öltözetbe. Mikor megemlítettem neki tőle is dicsérő szavakat és egy forró csókot kaptam. A buli helyszíne nagyon közel volt így gyalog szerrel tettük meg az utat. Az emberek mosolyogva haladtak el mellettünk, miközben kislányom kezét fogtam, aki élvezte a szilveszteri hangulatot, ami az egész városra kihatott. Az utcákon, sok helyen már buli hangulat uralkodott, sok ember kezében valamilyen ital, vagy duda volt. Igyekeztem én is átvenni a hangulatot, de ahogy közeledtünk csak egyre idegesebb lettem, és Stephan  újra megnyugtatott, hogy tetszeni fog, ne aggódjak, a világ egyik legjobb helye az, ahova megyünk. Ahogy beléptünk azonnal tudták, hova szól a helyünk. Érdeklődtek Nelláról és mikor megtudták a nevét, egy kedves, fiatal barna hajú lány lépett hozzánk, hogy elkísérje kislányomat a többi gyerekhez. Stephan egyből azt tanácsolta, hogy nyugodtan engedjem el, mert jó kezekben lesz, hiszen ezek a lányok azért lettek felfogadva, hogy velük foglalkozzanak és értik a dolgukat. Nyugodt azért nem voltam, de láttam a gyerekem arcán az izgatottságot, ezért beleegyeztem, bennünket pedig egy hivatalos fal elé állítottak, hogy lefotózzanak.

- Biztos ez, hogy nekem itt kell állni? – súgtam oda, de Stephan bólintott és igyekeztem mosolyogni, míg a vakuk kattogtak. Ahogy beljebb mentünk megláttam, hogy milyen elegáns hely kilátással, a tengerre, ami külön megadta a varázsát. A hangulatos világítás, a tereket elválasztó fehér függönyök, a kerek asztalokon pedig gyertyák világítottak. Szinte ámultam, miközben Stephannak egyre többen köszöntek és ráztak kezet vele. A pincérek tálcákon szolgálták fel a koktélokat, pezsgőket és egyéb italokat. Egy nagyobb asztalon rengetegféle étel sorakozott, de voltak gyümölcsök és desszertek is. A helyünk nem messze volt a táncparkettől és névre szóló kártyák mutatták ki melyik széken foglal helyet. Mi Stephan testvérével és Lorenzo Pellegriniékkel ültünk együtt. Lorenzo is - mint minden férfi- öltönyben, míg Veronica rózsaszín koktélruhába feszített. A hangulat nagyon jó volt, én pedig egyre jobban kezdtem ellazulni, és kicsit még talán Nelláról is megfeledkeztem. Sorra hozták az ételeket, de aki szeretett volna a svédasztalhoz is kedvére kimehetett. A lányokkal különböző dolgokról beszélgettünk, Stephan pedig minden arra tévedő barátjának bemutatott. Jó érzés volt, mikor azt mondta: ő a barátnőm. A desszerteknél úgy döntöttünk kimegyünk az asztalhoz, ami mögött egy kedves lány állt. 

- Milyen jól néznek ki. - ámuldoztam a rengeteg sütemény, makaron, és torta láttán.

- Úgy tudom, ezek egyenesen Milánóból származnak. Vagyis egy ottani cukrászdában készültek. 

- Igen, így van. - szólt közbe a barna hajú pincér lány. - az én cukrászdámban sütötték. Melyikből kérnek? 

- Talán ebből a gyümölcsösből. - mutattam egy epresre, ami nagyon ínycsiklandozóan nézett ki, majd a lány felé fordultam. - Tényleg Milánóból jött? 

- Igen, és örültem mikor felkértek erre a munkára. Egyedül az volt a kikötésem, hogy én is itt legyek. Elvégre enyém az üzlet. Bármerre szívesen szállítunk, de ez egy fantasztikus lehetőség volt. A nevem amúgy Kitti Kovács. - mutatkozott be, és egy pici névjegykártyát nyomott Stephan kezébe. 

- Nagyon finom! - dicsértem meg, mikor egy falatot vettem a számba. 

- A nővérem pedig az egyik fotós. Valamerre ő is itt van. - nézett szét, mi pedig teli raktuk a tányérjainkat süteményekkel és visszaindultunk az asztalunkhoz, amiket miután elfogyasztottunk elindultunk a lányokkal táncolni, és kisvártatva a fiúk is csatlakoztak hozzánk. Tizenegy óra után, azonban eszembe jutott, hogy szeretném megnézni Nellat, de mielőtt elindultam volna a gyerekekhez, Giulia mindenképpen egy közös fotót akart velem készíteni, így odahívta a buli exkluzív fotósát, akiről kiderült, hogy Lilinek hívják, és a cukrász lány testvére. 

- Nagyon ügyes a tesód. - magyaráztam neki, ő pedig kedvesen fogadta, és megígérte, hogy még az újságba kerülés előtt elküldi nekünk a képeket. 

- Megnézem Nellat. - szóltam Stephannak, és elindultam a lépcső felé, hiszen a gyerekek programja az emeleten zajlott. A folyosóról már hallani lehetett a vidám zsivajt, majd az ajtóban megálltam és tekintetemmel kislányomat kerestem. Végül egy külön asztalnál, két kisfiú között találtam meg, akikkel úgy láttam nagyon jól kijön. Az idősebbiknek göndör, szőke haja volt, és egy tabletten mutatott lányomnak valamit, amit ő és a másik oldalán lévő kisebbik gyerek nagy figyelemmel követtek. Úgy láttam nagyon belemerültek a dolgokba, és nem igazán vesznek részt a játékokban, amiket az animátorok mutatnak. Magamban elmosolyodtam, de örültem, hogy megtalálta a társaságát. Már éppen szólni akartam neki, mikor egy magas hosszabb hajú, barna szemű férfi lépett mellém, majd kedvesen rám köszönt. 

- Szia, te vagy Stephan csaja? - villantott rám egy pimasz mosolyt majd tetőtől talpig végigmért, én pedig nem tudtam, hogy honnan ismer, de gondoltam biztos beszéltek már rólam. 

- Igen, én Chiara vagyok... és te ki vagy? 

- Ó bocsi, Step' mondta, hogy nem igazán vagy foci párti. 

- Szeretem, de már csak a Rómát követem. Az új embereket annyira nem ismerem. - szóltam mire a férfi felnevetett, és ekkor eszembe jutott egy kép. - Bár te valahonnan ismerősnek tűnsz. Biztos láttalak valamikor játszani, vagy.... nem is!!! Te rajta vagy az egyik képen Stephannal, amit a szobájába őriz, ahol a barátaival van. 

- A nevem Zlatan Ibrahimovic és régebben Stephannal csapattársak voltunk, és nagyon jó barátok. Persze most sem vagyunk haragba, csak nem annyira találkozunk. Tudod, én Amerikában focizok és a távolság meg az időeltolódás...... 

- Sajnálom. - szóltam. 

- Nem gáz, legalább vannak ilyen bulik, ahol újra találkozhatok a barátaimmal, és a régebbi társaimmal. 

- Igen, kicsit sok is a híresség. - ismertem be. 

- Ugyan, bele lehet tanulni. Melyik a te gyereked? - nézett be az ajtón. 

- A fekete hajú kislány, aki a két szöszi fiú között ül. - mutattam. 

- Az a két szöszi fiú az enyém. - mosolyodott el, majd odaszólt a gyerekeinek, és ekkor Nella is meglátott engem. 

- Anya képzeld megismerkedtem Maximiliannal és Vincenttel. - újságolta csilingelő hangon kislányom, és a fiúk is elmesélték apjuknak, hogy Nellaval milyen jól kijöttek. Egy darabig beszélgettünk, de ekkor megjelent Zlatan felesége, Heléna, és azt tanácsolta a gyerekek is köszöntsék velünk az újévet, lent. Én is jó ötletnek tartottam, így Nellaval sétáltam le Stephanékhoz, akik már nagyon jól érezték magukat. A fotós lány egyre több képet készített rólunk, de már a vége felé fel sem tűnt. Az utolsó zene után, azonban megkértek mindenkit, hogy fáradjanak az asztalukhoz, majd a fények lentebb húzódtak, és megkezdődött a visszaszámlálás, amit mindenki egyszerre mondott. 

- 3,2,1 Boldog Új Évet!!! - kiabáltuk kórusba, és azonnal Stephan felé fordultam, hogy egy csókkal köszöntsük egymást. - Boldog Új Évet Stephan. - néztem rá kicsit könnyes szemmel. 

- Neked is Chiara. Remélem, ezt az évet nem csak együtt kezdjük, de majd együtt is fejezzük be. 

- Ebben biztos lehetsz. - suttogtam fülébe és reménykedtem, hogy igazam lesz.