⚽ Megismerni és megszeretni 9. ⚽

Chiara: Nagy levegőt vettem mikor Lucy elköszönt tőlem, és Stephan hazavitte. Szinte még én is meglepődtem mennyire könnyen ment minden. Nella a szobájában mókolt én pedig összeszedtem a maradékot és elkezdtem pakolászni. Igyekeztem megnyugodni, de a tudat, hogy focistám este visszajön és velem tölti az éjszakát hatalmas adrenalinnal töltött el. Úgy terveztem, hogy készítek egy finom, könnyed vacsorát, amit akár filmezés közben is el tudunk majd fogyasztani. Az órára néztem majd miután nyugtáztam, hogy még van időm a szobámba vonultam és csinosítgatni kezdtem. Ágyneműt és lepedőt cseréltem, meggyújtottam egy illatgyertyát, és felkapcsoltam a hangulat égősoromat, amit az ünnepek alatt az ablakba raktam. Szerettem ezt a szobát, hiszen a barackszínű falakkal és a sok Nellától kapott dologtól, vagy a legjobban sikerült tetoválásaimról készült fotók miatt egyszerre volt egyedi és különleges. Szobám rendezgetése után felkapcsoltam a nappaliba lévő karácsonyfa égőit is, és magamban hálát adtam a sorsnak, hogy megismerhettem Stephant. Egy kis házimunka közben bekapcsoltam a televíziót és próbáltam ellazulni. Megterveztem, hogy mit veszek fel és reméltem minden rendben lesz. Úgy gondoltam illik ha Nellanak is szólok a dologról, így miután elraktam a porszívót bekopogtam az ajtón.

- Szia, kicsim bejöhetek? - néztem rá, ő pedig feltekintett aktuális kedvenc könyvéből.

- Persze, gyere be. Már úgyis végeztem a fejezettel. - mosolygott rám, és megpaskolta az ágyat maga mellett. 

- Csak szeretnélek megdicsérni és köszönetet mondani neked, hogy ilyen jól viselkedtél Lucyvel. Nagyon sokat jelent nekem, hogy Stephan anyukája jó véleménnyel legyen rólunk. 

- Szerintem nagyon aranyos néni, bár az elején kicsit szigorú volt, de amikor a kézilabdáról kezdtem beszélni azonnal kedves lett, és sok dolgot mesélt Stephanról is mikor még fiatalabb volt és elkezdett komolyabban focizni.

- Büszke vagyok rád. - pusziltam meg, és szemeim megteltek könnyel. - valóban egy okos, értelmes kislány vagy, én pedig nagyon szeretlek. 

- Én is szeretlek anya. - ölelt meg, és miután elváltunk félve a témára tértem. 

- A másik dolog, amiért beszélni szeretnék veled, hogy szeretném, ha Stephan nálunk töltené az éjszakát, mert utána két napig nem találkozunk. Mérkőzése lesz és utaznia kell. Zavarna, ha velem aludna? 

- Nem! - csillant fel szeme, az én szívemről pedig hatalmas kő esett le. - hárman megnéznénk egy filmet és közben kártyázhatnánk is vagy ilyesmi. Persze csak ha Stephannak nem baj. 

- Biztos nem és tuti jól szórakozunk majd. Akkor keresd elő a kártyákat. - álltam fel, de Nella még utánam szólt. 

- Anya! Esetleg rendelhetnénk kínait vacsorára? Nem kéne főznöd és ha Stephan jön, elhozhatná. 

- Rendben megbeszélem vele. - bólintottam, és ekkor csöngettek az ajtón. Meglepődve néztem az órára, hiszen Stephan csak hét óra tájban ígérte, hogy jön és nem is értettem, hogy tudott ilyen hamar összecsomagolni.  - Megnézem ki az. - Csuktam be a szobaajtót. Újra elfogott az izgatottság, és széles mosollyal ajtót nyitottam. - Csak nem, hogy ennyire hiányoztam? - Ám az ajtóban nem Stephan állt hanem Giulia. 

- De nagyon hiányoztál! - Nevetett fel és szorosan magához ölelt. 

- Te meg hogy kerülsz ide? - érdeklődtem és hangomból kiérezhető volt a meglepettség. Elvettem tőle kabátját és betessékeltem az előszobába. 

- Csak gratulálni és bocsánatot kérni jöttem. - emelte rám szemeit, és megigazította virágos ruháját, ahogy a kanapéra ült. 

- Egyszerre? - mosolyogtam. 

- Igen, szóval gratulálni szeretnék, mert Lucy hívott és azt mondta, pozitívan csalódott bennetek. A süteményed igazán ízlett neki, és még azt mondta, hogy Nella is belopta magát a szívébe. Büszke lehetsz magadra, hogy Nellat ilyen jól nevelted, még így is, hogy egyedül voltál vele. 

- Köszönöm, ezt nagyon jól esik hallani. Amennyire féltem, olyan jól alakult az egész délután. Mikor megláttam Lucyt mérges lettem Stephanra, mert úgy éreztem sarokba lettem szorítva.

- Stephannak biztos nem az volt a szándéka. 

- Tudom, de.... ó kicsim nézd, ki van itt. - fordultam lányom felé, aki kijött a szobából. 

- Giulia!! - ölelte át nagy hanggal, és amíg beszélgettek bementem a konyhába és barátnőmnek is raktam egy pár szelet süteményt. 

- Kóstold meg te is. - raktam le a kistányért. 

- Remekül néz ki! 

- Köszi, amúgy miért akarsz bocsánatot kérni? Nem tettél semmit, vagy mégis? Szóltál valami rosszat Lucynek? 

- Nem, de éppen ez az, hogy mikor nálunk voltatok nem tettem semmit. Nem segítettem neked, és nem álltam ki melletted. De olyan gyorsan történt az egész ráadásul fent a szobába, és te olyan hamar elrohantál. Időm sem volt reagálni. - hajtotta le megbánóan fejét. 

- Giulia én nem haragszok rád és egy másodpercig sem hibáztatlak, hiszen te vagy a legjobb barátnőm. Nem tehettél semmit. A lényeg, hogy már minden rendben és Lucy is elfogadta a kapcsolatunkat.

- Én pedig ennek igazán örülök. Mondtam én, hogy Lucy nem olyan gonosz, mint ahogy tűnt, csak Stephan anyuci pici fia. 

- Igen, ez így van. - nevettem fel, majd mikor Nella kihozott a szobájából egy érmet elmesélte, hogy nyerte el szerelmem anyukájának tetszését, én pedig csak néha szóltam közbe, majd mikor megunta a beszélgetést bement a szobába és újra elővette könyvét. 

- Amúgy akkor jöttök Monacóba? - érdeklődött a szöszke lány. 

- Monacóba? - értetlenkedtem. - miért mennénk oda? 

- A szilveszteri buliba. Azt hittem Stephannal együtt töltitek. 

- Igen, de ahhoz miért kéne elmenni máshova? Hiszen Rómában is megünnepelhetjük az Újévet. 

- Ne mondd már, hogy nem említette a Monacói bulit? Mi is megyünk, és alig várom. Baromira különleges lesz, mert ez egy olyan parti, amin sok más focista is részt vesz. Meg persze a hozzájuk tartozó emberek. Ügynökök, menedzserek ilyesmi. Nagyon privát helyileg pedig a Monacio Twiga night clubba lesz. Csak hírességeket látsz, és csak kapkodod majd a fejed, hogy éppen ki megy el melletted. Sosem örültem még ennyire annak, hogy Manuel ilyen közel áll a focihoz. - mesélte és már csak a buli említésére is izgatottá vált a hangja. - Persze a legjobb az egészben, hogy megismerheted Stephan barátait is. 

- Már ismerem a legjobbakat. 

- Tudom, de a régebbi csapattársait, és a más klubokban játszó focistákat alig. 

- Én nem hiszem, hogy egy ekkora buliba jól érezném magam. Gondolom akkor teli lesz olyan focista feleségekkel és barátnőkkel is, akikkel nem lesz közös témánk, ha csak az nem épp melyik boltban kell elkölteni azt a pénzt, amit nem is ők kerestek meg. 

- Ne mááárr!! Csak általánosítasz!! A fele nem ilyen, és ne mondd, hogy nem akarod látni Cristiano Ronaldot, Neymart, Zlatant vagy valamelyik másik dögös pasit. 

- Te nem férjnél vagy? - böktem meg mire a lány azonnal elpirult. 

- De igen, viszont nézelődni még lehet, hiszen ők is házasok vagy kapcsolatban vannak.

- Figyel Giulia még Nellat sem tudom hova tenni. Anyámék biztos nem vennék fel a telefont, és bár jelenleg rendben vagyunk Lucyvel, de nagyon korai lenne megkérni, hogy vigyázzon rá.

- Van egy jó hírem ugyanis a szervezők még a családokra is gondoltak, és direkt erre az alkalomra hívtak animátorokat, akik a gyerekek számára csinálnak műsorokat, vagy olyan programokat, amivel egész este lekötik majd őket. Nem fog unatkozni. 

- Idegenek vigyázzanak a gyerekemre, míg én bulizok? Ezt nem tehetem meg vele. Anya vagyok, és...

- Miért kezdődik ez mindig elölről? - forgatta meg szemét. - ezek a lányok szakképzettek, akik értenek a gyerekekhez. Vigyáznak rá, és nem lesz baja. Ráadásul bőven beleesik a korhatárba, mert a legalsó nyolc, a legfelső tizennyolc. Legalább más focista gyerekekkel is megismerkedhetne. 

- Ő nem focista gyerek! Ő a lányom, aki miattam kerül ilyen helyzetbe. 

- Chiara kérlek!! Beszéld meg vele, és gyertek ti is. Olyan jó lenne együtt bulizni, hiszen már az idejét sem tudom mikor csináltunk ilyet. 

- Már nagyon rég. - elmélkedtem. - megbeszélem Stephannal, de nem tartom olyan jó ötletnek továbbra sem. 

- Pedig tuti jó lesz. Nekem már a ruhám is megvan, és ha akarod holnap elmehetünk neked is venni valami szexi darabot. Az enyém arany flitteres, és nagyon mini, és nagyon kivágott. 

- Köszi, de vannak jó cuccaim. 

- Te tudod, de oda nem mehetünk akármilyenbe. Viszont most megyek. Minden jót és remélem, tényleg találkozunk a bulin.

- Meglátjuk. - sóhajtottam fel, és utáltam, hogy újra van valami, amitől idegeskedhetek. - vigyázz magadra, és üdvözlöm Manuelt.

- Átadom, és szépséges, romantikus estét. - kacsintott pajkosan és két puszi után kilépett az ajtón, én pedig felhívtam szerelmemet, hogy hozzon egy kis kínait. 

Barátom este hét után kicsivel érkezett meg, és lányom legnagyobb örömére hozott magával vacsorát. 

- Csak ennyi cuccot hoztál magaddal? - lepődtem meg, mikor a pici gurulós bőröndjére pillantottam amin nagy As Roma címer volt és, azonnal bevittünk a szobámba. 

- Nem hetekre megyek, csak egy oda-vissza útra, és ez csapat bőrönd. Ebbe mindennek el kell férni, hiszen csak ez lehet nálam. Meg lehet, nem is lépek pályára, szóval majdnem még a mezem is felesleges volt elpakolni. - ült le ágyamra, és én nagyon megsajnáltam. 

- Sajnálom, de inkább épülj fel teljesen, minthogy focizz és rásérülj a térdedre. 

- Én is így gondolom, csak rossz, hogy pont jó formában voltam mikor ez a hülye sérülés jött, és szeretnék már pályára lépni, és segíteni a társaimat.

- Ha visszatérsz, jobb leszel, mint valaha. - fogtam meg kezét, ő pedig gyengéden megcsókolt és az ágyra döntött. 

- Nagyon vártam már ezt az estét. - suttogta, és egyre szorosabban fogott és egyre forróbban csókolt, én pedig teljesen elfelejtkeztem, hogy nyitva hagytam az ajtót. 

- Akkor eszünk? - szaladt be Nella mi pedig zavarodottan röppentünk szét. - ó bocsánat, én... 

- Semmi baj, persze már rakom is ki a tányérokat. - álltam fel, és gyorsan megrendeztem ruhám. 

- Ehetünk a szobába? Megnézhetnénk valami filmet, és előkészítettem a kártyát. 

- Persze, nincs akadálya. - egyeztem bele, majd Stephannal együtt kipakoltunk a televízió elé, és Nella további kérésére együtt néztük meg az Aladdint, miközben Stephan rengeteg gyerekkori dolgot mesélt. Örültem, hogy sikerült előcsalogatnom azokat az emlékeket, amiktől csak még jobban megismertem. Jó volt látni, hogy lányom és Stephan között szinte teljes az összhang, ami csak az Unozás közben vált csatározóvá. Úgy láttam mindketten elfogadják egymást én pedig egyszerűen boldog voltam mikor rájuk néztem. Az Uno közben nagyon sokat nevettünk, és alig figyeltünk a mesére, ami nem volt gond, hiszen kívülről ismerjük az egészet. Az óra már bőven elütötte a tízet és Nella is eléggé laposakat pislogott. 

- Kicsim ideje aludni. Mindjárt bemegyek hozzád, és...

- Mi lenne, ha ma én vigyáznék rá, amíg elalszik? Te addig előkészítenéd az ágyat meg ilyenek. 

- Komolyan mondod? - csodálkoztam Stephan ajánlatán. 

- Persze, miért ne, és...

- DE JÓ LENNE!!! - ugrándozott Nella. - Előkeresek neked egy könyvet, de megígérem, hogy hamar elalszok. 

- Rendben. Mindjárt megyek akkor. 

- Én pedig megtusolok. - szóltam. - köszönöm Stephan. 

- Nincs mit. Szeretlek. - csókolt meg puhán, és Nellaval együtt a szobába mentek. Mosolyogva álltam a tus alatt, és a mai napon gondolkoztam. Örültem, hogy megismerhettem azt a Lucyt is, aki kedves, és reméltem, hogy ha így haladunk talán egy napon barátok is lehetünk. A tusolás után bekentem magam illatos olajokkal, felvettem egy hófehér csipkés hálóinget, és reméltem Stephannak sikerül hamar elaltatni lányom, és végre egymással is tudunk foglalkozni. Meggyújtottam az illatgyertyám, és felraktam egy halk zenét. 

- Már itt is vagyok. - ölelt magához hátulról szerelmem. 

- Nagyon ügyes vagy, de eléggé felpörgette a mai nap. Sok minden történt vele. - fordultam felé, és átöleltem a nyakát. - Biztos álmos is volt már. 

- Ó akkor most nem kapok dicséretet? - kérdezte tettetet szomorúsággal. 

- De igen, csak előbb tusolj le, én pedig kiviszem addig a dolgaidat. 

- Én is ki tudom pakolni, és csak egy alsó kell semmi más. 

- Keresek neked egy pizsama alsót. Valahol van itt, mert Carlonak vettem mikor itt aludt, de nem is használta. 

- Azt akarod, hogy a volt pasid dolgait húzzam fel? 

- Édes, még sosem volt rajta, és nem akarom, hogy Nella előtt alsóban flangálj. 

- De ő persze járkálhatott úgy, ahogy akart. Még akkor is mikor én itt voltam. - mérgelődött majd a tisztálkodó szereivel a kezébe becsattogott a fürdőbe, én pedig rájöttem, hogy akaratom ellenére megbántottam. Óvatosan benéztem Nellara és mikor megállapítottam, hogy békésen szuszog benyitottam Stephanhoz aki még mindig a tus alatt állt, és őrületesen jól nézett ki. Miután felmértem minden porcikáját csak még jobban fájt, hogy rosszat szóltam. 

- Sajnálom Stephan. - kezdtem, ő pedig az üveg felé fordulva rám nézett. - Igazán nem akartalak megbántani, csak te nem vagy Nella apja, és ő teljesen máshogy viselkedhetett. Viszont te... 

- Igaz, de már alszik, és nem meztelenül járkáltam volna a lakásba. Annyira ne nézz már idiótának. 

- Nem néztelek annak. - tártam szét kezem. - esetleg ki tudlak engesztelni valamivel? - haraptam bele ajkamba ő pedig azonnal vette a lapot, és kinyitotta a kabint. 

- Szállj be! - telt meg vággyal tekintete.

- Jaj, én nem most gondoltam, csak... - kezdtem, ám Stephan óvatosan karon fogott és behúzott. 

- Átázik a hálóingem! - sikkantottam fel. 

- Sokkal szexibb vagy így. - mosolygott vágya pedig egyre szembetűnő volt. - De a tanácsom az, hogy vedd le. 

- Nincs bezárva az ajtó. 

- Nella alszik, nyugi! - fogta meg arcom. - szóval kezdődhet a mi időnk. 

- A mi időnk. - mosolyogtam. - köszönöm, hogy itt vagy. 

- Sehol nem lennék máshol ebben a pillanatban, csak veled. - suttogta, és a kabin falának döntve megcsókolt. - gyönyörű vagy. 

- Szeretlek Stephan, de most menjünk be. A szobába biztonságosabb. - toltam el magamtól.

- Ajj, rendben. - sóhajtott, én pedig gondoltam egy nagyot és mivel úgyis vizes lett a hálóingem így egy csipkés fehérnemű szettet kaptam magamra, és alig vártam, hogy belépjen a szobámba, és egy csodálatos éjszakát tölthessek vele.

- Már itt is vagyok. Wow de szexi vagy! – mért végig, és én is így gondoltam. – Bezárhatom az ajtót?

- Persze, csak fordítsd rá a kulcsot. Remélem nem lesz baj, és nem lesz szüksége semmire az éjszaka közepén. Szerencsére jó alvó, és nem szokott baja lenni.

- Akkor lazulj el. – ült le mögém. – ez a szett baromi jól áll, bár sokkal jobb lenne ha minél hamarabb lekerülne rólad. – Mosolygott édesen.

- Csak miattad vettem.

- Jó döntés volt. – kapcsolta ki melltartómat, testem pedig azonnal forrni kezdett. – Készülhetsz, hogy Nellaval ellentétben mi nem fogunk sokat aludni.

- Főleg, hogy korán kelsz. – kuncogtam.

- Legszívesebben el sem mennék….csak veled, csak most…

- Azt a piszkos fantáziádat! – nevettem fel, és belenéztem csodás szemeibe.

- Te hozod elő belőlem ezt. – tolta félre hajam, és óvatosan hátra döntött, hogy fölém kerekedjen. – Nem akarom már nélküled élni az életem Chiara! Azt akarom, hogy minden éjszaka mellettem legyél, és ne kelljen eldönteni, hogy te jössz vagy én jövök.

- Igen, de nagyon sok a dolgunk, és csak így tudjuk megoldani, ha kettesbe akarunk lenni – simogattam végig mellkasán, és újra megcsókolt. Először gyengéden majd forrón, és végigkényeztette az egész testem. Igyekeztem csöndben élvezni a dolgokat, hiszen Nella a másik szobában aludt, de Stephan egyszerűen elképesztő volt, én pedig villámsebességgel éltem át a gyönyört, ami újra és újra megismétlődött. Csak öleltük és csókoltuk egymást órákon át, míg végül Stephan ölelő karjaiba bújva fáradtan élveztem, hogy cirógatja vállam.

- Szeretném, ha hozzám költöznétek Nellaval – hallottam, de csukott szemeimen keresztül nem tudtam eldönteni, hogy ezt a kérdést valóban hallottam-e vagy már álmodom, így igennel feleltem.