4/21 ⚽ Új kezdet ⚽

Lili: Az esküvő óta eltelt három hónap, és miután Zlatan bejelentette, hogy az L.A. Galaxyhoz igazol, a sajtó felbolydult. Alig bírtunk úgy kilépni a házból, hogy ne kövessenek a paparazzók. A döntéshez hozzájárult az, hogy az utóbbi két hónapban egyszer sem lépett pályára, mert az edző az egészségi állapotára hivatkozva nem nevezte. Zlatan egyre jobban kiakadt a dolgon, így kapcsolatuk Mourinhoval rohamosan romlani kezdett. Próbáltam nyugtatgatni, és mondogatni neki, hogy ez csak az ő érdekében van, de tudtam, ő csak akkor nyugszik meg, ha végre pályára léphet. Mikor aztán az United március 13-án kiesett a Sevilla ellen, Zlatan Bajnokok Ligája álmai darabokra hulltak. Aznap este dúlt-fúlt magába, és elhordta mindennek a csapatot, és a csapattársait. Nagyon fájt látni, hogy ennyire kibukott. Miután lenyugtattam, szinte egy egész estét átbeszélgettük. Beláttuk, hogy mindkettőnknek az lesz a legjobb, ha szerelmem felbontja a szerződést, és megkötik a másikat.
Mino hiába próbálta Zlatant Kína felé vezényelni, ő hajthatatlan volt, és csak Amerika volt az, ahol újra játszani akart. Még az sem érdekelte, hogy a fizetése sokkal kevesebb lesz, hiszen a 21 millió euró helyett, most "csak" 1.2. millió eurót keres. Számára a játék számított, és az, amit Amerikában kínáltak neki. Szerencsésnek mondhattuk magunkat, hiszen ez a kisebb veszteség sem érződött meg a családi kasszán. A két hónap alatt én is kaptam olyan fotós munkákat, amik szépen jövedelmeztek. Los Angelesbe költözésünk előtt mindenképpen szerettem volna találkozni barátaimmal, így eldöntöttük, hogy a hét elején elrepülünk Milánóba, és összehívjuk a csapatot. Kicsit izgatott voltam, hogy fogadják a hírt, de tisztában voltam vele, hogy tudnak róla. Sőt, Heléna még aznap felhívta testvérét, és eléggé mérges hangon kérdőre vonta .
- Szerinted lenyugodott már a húgod? - Néztem rá, miközben a leszálláshoz készülődtünk.
- Remélem, elvégre ő is tudhatná, hogy nekünk ez a legjobb.
- Igen, de szerintem félt téged, és persze attól is fél, hogy sok időre nem lát majd. - Magyaráztam, és megfogtam kezét.
- Bármikor eljöhetnek, és ha lesz egy kis időnk mi is elutazhatunk hozzájuk. Attól még, hogy messze leszünk, nekem ő mindig a húgom lesz, és mindig támogatni, és szeretni fogom.
- Mint egy erős, és okos testvér. Annyira imádlak. - Bújtam hozzá, és pár perc múlva a ragyogó napsütésre léptünk ki a gépből. Egy hatalmasat szippantottam kedvenc városom levegőjéből, és mint mindig, most is elfogott a tény, hogy itthon vagyok. Gyorsan bepakoltuk a csomagokat, és elindultunk barátnőmék lakása felé. Útközben felhívtam édesanyámat, aki, miután meghallotta a hírt, repülőre ült, és eljött hozzánk, hogy mindenféle információval elláson, mielőtt Amerikába költözünk. Jó is volt, hogy az utazást mára terveztük, hiszen így Alexander sem maradt egyedül, és kicsit mi is kettesben tudtunk lenni.
- Jól vagy? - Nézett rám aggódó arccal Zlatan. - Mi van Alexanderral?
- Jól van, és én is. A kisfiad, miután telerakta a pelusát, alszik, anya pedig újabb galériákkal traktált, amiket mindenképpen meg kell majd néznem. Lassan többet tud Los Angelesről, mint én.
- Csak aggódik, és azt akarja, hogy neked is beinduljon a karriered.
- Igazad van, de már annyira idegesítő. Én is eltudom dönteni, mi a jó nekem, és hogy hol akarom kezdeni a fotós karrierem.
- Biztos sikerülni fog, én pedig támogatlak majd. Ahogy te is engem, már annyiszor, és amit sosem fogok tudni elégszer megköszönni neked.
- Nem kell, hogy megköszönd, csak annyit kérek, hogy legyen idő ránk is, és szeress mindig így, ahogy most.
- Ezt megígérhetem, Lili. - Csókolt meg, és a taxi megállt barátnőmék háza előtt. Izgatottan léptem be az ajtón, és nagy mosollyal köszöntöttem Manuelt, Helénát, Stephant és Kittit is. Manuel gyorsan felvitte a csomagokat a  vendégszobába, mi pedig leültünk a nappaliba.
- Örülök, hogy itt vagytok. - Szólt barátnőm, de tekintetem elsiklott mellette és megállt Stephanon, aki szomorú szemekkel nézett felém.
- Mi is örülünk, mert így legalább tudunk még találkozni, mielőtt elmegyünk. Mi a program mára?
- Arra gondoltunk elmehetnék este vacsorázni. - Szólt Maunel, miközben mindenkinek kitöltött egy kis frissítőt. - Remélem benne vagytok, mert már a babycsőszt is leszerveztük.
- Szerintem jó ötlet, és legalább ünnepelni is tudunk. - Hallottam mellettem Zlatan hangját, mire mindenki némán mered maga elé. Éreztem, hogy a szoba tele van feszültséggel, és tudtam, ennek a döntésnek rajtunk kívül senki nem örül. Talán még Kittiben bízhattam, aki kérdéseivel és csillogó szemével alig várta, hogy meglátogathasson majd minket. Egy könnyed ebéd után úgy gondoltunk, elmegyünk hárman vásárolni, míg a fiúk kitalálták, hogy egy nagy XBOX maratont tartanak, és megállás nélkül nyomták a játékot. Figyelmemet továbbra sem tudta elkerülni Stephan viselkedése, aki alig szólt Zlatanhoz vagy hozzám. Nem értettem, miért ilyen hűvös, így miután megjöttünk a vásárlásól, odaléptem hozzá.
- Tudunk beszélni egy kicsit? - Suttogtam, bár legszívesebben rákiabáltam volna, hogy ne legyen ennyire mérges.
- Mindjárt én jövök, szóval....
- Ne már Stephan. Tudnom kell mi a bajod.
- Semmi bajom nincs. - Vonta meg a vállát, ezután szó nélkül otthagyott és beült Manuel mellé játszani. Dühös voltam rá, hogy csak egy vállrándítással elintézi a dolgokat, és még csak megérteni sem akarja azt, amit mondani szeretnék neki. Mégis, milyen barát az ilyen, aki nem támogatja a másikat? Csak álltam és néztem, ahogy a földre ül, és próbál jókedvűnek tűnni.
-Hagyj neki most időt. - Jött oda Kitti, és egy pohár bort nyomott a kezembe. - Még nem dolgozta fel magában a történteket.
- Hogy érted ezt? - Vontam fel szemöldökömet, és kíváncsian fürkésztem testvérem arcát.
- Úgy, hogy szeret téged, és fontos vagy neki. De azt gondolja, nem fontos neked a saját álmod, és vakon mész Zlatan után, aki egoista módon csak magával törődik. Azt hitte, ha összeházasodtok Ibra visszavesz az igényeiből, és végre egyenlő félnek fog tekintetni téged. Ez pedig nem így alakult, és mikor megtudta a hírt kiakadt. Nem tudtam még én sem beszélni vele, és te sem fogod megváltoztatni a véleményét.
- De nem is úgy van ahogy gondolja. - Mentegetőztem. - Ez egy közös döntés volt. - Bizonygattam, és egy nagyot húztam a borból.
- Hidd el, én tudom, és én is hasonlóan döntöttem volna a helyedbe. Elvégre szereted Zlatant, és természetes, hogy vele akarsz lenni bármi áron. Én mindig melletted fogok állni Lili.
- Köszönöm Kitti. - Öleltem meg, és kicsit jobb kedvre derülve mentem fel az emeletre, hogy Helánának segítsek Vincent körül.
- Szia, bejöhetek? A fiúk még mindig nyomják a konzolt, és...
- Mikor találtátok ki ezt? - Vágott bele a szavamba mérgesen. - Mégis mikor, és mégis mikor akartátok elmondani nekem? Ha nem kapom el a híreket még most sem tudnék róla?
- Biztos, hogy tudnál róla, hiszen elég nagy hírverést kapott. - Próbáltam elviccelni, miközben az ágyra ültem, hogy Vincenttel kezdjek játszani.
- Tudod nem ezt vártam volna tőled! Zlatanon már meg sem lepődök, de te...
- Mégis mit kellett volna tennem, Heléna?
- Talán mondhattad volna, hogy vonuljon vissza, és fejezze be.
- Ezt most úgy mondod, mintha bármikor is hallgatott volna rám.
- Sokkal jobban hallgat, mint ahogy gondolod. Te vagy neki a minden, és ha kicsit a lelkére beszéltél volna, most nem akarna LA-be menni, hogy beégesse magát.
- Miért gondolod, hogy beégeti magát? Remek játékos, és kitűnő formában van. Egészséges, és...
- Egészséges? - Állt fel, hogy a pelenkázóra rakja babáját. - Egy ilyen komoly sérülést nem lehet félvállról venni, és alig telt el egy év. Azt hittem, amikor kiestek a B.L. -ből majd bejelenti, hogy ennyi volt, és végleg befejezi, de nem így lett. Te pedig még adod alá a lovat. Basszus, már harminchat éves, Lili!! Tudod milyen fiatalokkal fog focizni? Én utána néztem a csapatnak, és....
- Akkor valami nagyon elsiklott a szemed előtt. Főleg az, hogy nem tudod, kiről beszélsz.
- Nagyon is jól tudom, és azt is milyen, de ha teszem azt, megfenyegetted volna, akkor másképp állna a helyzet.
- Mondd, te hallod miket mondasz? Fenyegessem meg? Mégis mivel? Hogy elhagyom, ha nem vonul vissza, vagy más gyerekes dolgokkal? Ő a férjem, és mellette állok, mindenben. Van egy fiunk, akinek remek apja, és még mindig szuper focista, aki nem fogja beégetni magát, ja és csak, hogy tudd sosem fogom azt mondani, hogy hagyja abba, mert én veled ellentétben nagyon is ismerem. - Vetettem oda, és jobbnak láttam, ha kimegyek a szobából, és a számunka kijelölt felé vegyem az irányt. Nem tudom meddig lehettem ott, de biztos elaludtam, hiszen arra ébredtem, hogy valaki simogatja az arcom. Álmosan kinyitottam szemem, és Zlatant láttam magam előtt.
- Szia. Vége a játéknak?
- Igen, és azt kell mondjam, hogy a húgod még mindig nagyon ügyes.
- Csak nem levert? - Ültem fel, és egy pillantást vetettem az órára ami fél hatot mutatott. Alaposan elaludtam.
- De igen. És a döntőben Manuelt is.
- Levert téged egy lány. Húha. Hogy viseled el ezt a szégyent? - Cukkoltam.
- Eléggé fáj, szóval megvigasztalnál? - Nézett rám tettetett szomorúsággal a hangjában, de azért felém villantott egy édes mosolyt, aminek nem bírtam ellenállni, és magamhoz húztam az ágyra. Már éppen kezdtünk volna belemelegedni a dolgokba, mikor kopogás zaját hallottuk.
- Bocsi, csak nemsokára készülődnünk kéne az étterembe. - Hallottam Heléna hangját.
- Mikorra van asztal? - Kérdezte Zlatan, és egy percre sem hagyta abba a melleim cirógatását.
- Hétre, de szerném, ha nem az utolsó pillanatban vágódnánk be. Szóval hajlandóak vagytok elkészülni?
- Igen, már félig ruha nélkül vagyunk. - Mondta, mire Heléna csak mérgesen morgott, és elsétált az ajtóból.
- Szerintem most megint mérges. - Nevettem fel.
- Ne foglalkozz vele. Én is próbáltam a lelkére hatni, de nem lehet, és őszintén pont leszarom. Majd pampogjanak akkor, ha berúgom az első gólomat az ellenfélnek, mint a Galaxy új csatára.
- Bízom benne, hogy sikerülni fog.
- Akkor te vagy az egyedüli. - Húzta el száját, és láttam a szemébe, hogy azért rosszul esik neki Heléna kirohanása.
- Ne foglalkozz másokkal, Zlatan. - Fordítottam magam felé. - Senki nem tudja még mi lesz, de én ismerlek, és szeretlek.
- Én is szeretlek Lili, és nem is az bánt, hogy nem áll mellettem, hanem amiket a fejemhez vágott. Ő a húgom, és én sem bíráltam el egy hülye döntését.
- Azért volt idő mikor nem örültél ennyire Manuelnek.
- Igen, de bocsánatot kértem, mikor láttam, hogy szereti Helénát, ő pedig boldog, és azt szeretném ha ő is elfogadná azt, hogy nekem ez a boldogság. Meg persze az, ha a karjaimba van a világ legcsodálatosabb nője. - Nézett rám kedvesen, és úgy éreztem azonnal elolvadok.
- Semmi ne számítson csak az, hogy mi hárman meglegyünk, és ha LA-ben sem hanyagoljuk el egymást akkor minden remekül fog alakulni.
- Megígérem, hogy szentelek nektek időt, akármilyen feszített is lesz a tempó.
- Azért kicsit izgulok. - Vallottam be. - Te nem félsz?
- Ez is csak egy másik focicsapat ahol még nem játszottam, és még nem hódítottam meg őket.
- Furcsa lesz megszokni az időeltolódást, hiszen ha itt reggel van ott még csak kilenc körül jár az idő.
- Majd kialusszuk magunkat, és hidd el pár nap után hozzászokik a szervezetünk.
- Remélem is, mert én...
- Inkább ne beszélgessünk, hanem használjuk ki ez a kis időt. - Fojtotta belém a szót, és forrón megcsókolt, de mikor Heléna újra megzavart jobbnak láttuk, ha engedünk neki, és ténylegesen készülődni kezdünk. Egy hosszabb kék ruhát választottam amihez felraktam azt a nyakláncot amit akkor kaptam Zlatantól mikor hazajött a műtétje után. Heléna zöldben pompázott, Kitti pedig rózsaszínben. A fiúk szintén elegánsban virítottak. Húgom egyre idegesebben járkált a lakásban, és a ruhájához illő cipőt kereste. Kicsit meglepett, hiszen sosem szokott ilyen lenni, és mikor a sminkemet készítettem Helénával, megkérdeztem tőle az okát.
- Fogalmam sincs. - Mondta, még mindig fagyos hangon, amit már nem bírtam tovább.
- Kérlek ne legyél velem ilyen. Nagyon szépen kérlek Heléna, ne haragudj rám. Olyan rossz érzés, hogy a legjobb barátnőm így viselkedik velem. - Néztem rá a tükrön keresztül, mire vett egy nagy levegőt és így szólt.
- Sajnálom én is. Nem rád haragszok, és még csak nem is a tesómra, hanem a körülményekre, és félek, hogy egyedül maradok. Olyan jóba lettünk, és az itteni barátim közül egyikkel sem alakítottam ki olyan szoros kapcsolatot, mint veled.
- Sosem fog megszakadni a kapcsolatunk, és akkor beszélünk amikor csak akarsz. Hidd el jövök én még ide, és nem foglak egyedül hagyni - Öleltem át szorosan. Barátnőm gyorsan lebeszélte a dolgokat a babysitterrel, és mikor mindenki elkészült, és Kitti is megtalálta a cipőjét elindultunk vacsorázni. Egy privát asztal mellett döntöttünk, és örültem, hogy a taxi elég közel tudott megállni az ajtóhoz, így csak pár fotós kaphatott le minket.
- Még a végén kitalálják, hogy kamu az LA-s szerződés és visszajössz Milánóba. - Mondta húgom, miközben a pincér az asztalunkhoz kísért. Stephan először kikért egy pezsgőt, mi pedig tovább beszélgettünk a jövőről. Kihozták a pezsgőt, ezután Stephan szót kért, és felállt, én pedig kíváncsian és csodálkozva néztem mit szeretne mondani.
- Sziasztok! - Kezdte és hangja idegesen csengett. Nagyon aranyos volt, és nagyon jól állt rajta az elegáns öltöny,és az enyhén rózsaszín ing ami harmonizált testvérem ruhájával. - Örülök, hogy sikerült összehozni ezt a mai estét. Főleg, hogy nem tudom mikor leszünk legközelebb így együtt, de persze remélem nem fog eltelni sok idő. - Nézett rám jelentőség teljesen. - Amiért szerettem volna, hogy eljöjjünk erre a vacsorára az nem más, mint, hogy Kittivel szeretnénk nektek bejelenteni egy nagyon fontos dolgot. Mégpedig azt, hogy hamarosan összekötjük az életünket.
- Wow, ez fantasztikus! - Kiáltottunk fel egyszerre Helénával.
- Még nincs vége!! - Intett csöndre azonnal Kitti.
- Köszi, szóval az eljegyzést már megejtettük, de aztán történtek bizonyos dolgok, és nem lett belőle esküvő. Szerencsére rendeződtek a dolgok kettőnk között, és mindketten úgy véljük, az lesz a legjobb, ha hivatalosan is összekötjük az életünket. Kittinek már feltettem a kérdést, és szerencsére másodjára is igent mondott, de a gyűrű még nem került az újára. Kitti kérlek állj fel! - Mondta húgomnak akinek máris könnyek csillogtak szemeibe. - Engedd meg, hogy felhúzzam a gyűrűt.
- Köszönöm, Stephan! - Ölelte át tesóm, mi pedig csak néztük őket, és Helénával a szemünket törölgettük. Kitti gyűrűje csodálatos volt, és annyira ő.  Vagány és csillogó, ő pedig örömmel mutogatta körbe nekünk. A vacsora további részében sikerült mindenkinek feloldódni, és még Stephan is beszélt velem pár szót, és akkor sem vágott fejeket mikor LA-ről beszélgettünk. De még mindig nem volt az igazi.
Este éppen a fürdőben mostam le a sminkemet, amikor halkan kopogott valaki. Résnyire kinyitottam az ajtót, és beengedtem olasz barátomat, akin csak egy alsó volt, én pedig szorosabbra húztam magamon köntösömet.
- Nem zavarok?
- Te sosem zavarsz Stephan, és már végeztem, bár már ezerszer láttál smink nélkül.
- Igen, és így sokkal szebb vagy, mint kilónyi festékkel. - Mondta, és leült a radiátor előtti székre.
- Gratulálok nektek! Kitti nagyon boldog, és tudom, hogy sosem fog butaságot csinálni, és persze remélem te sem.
- Sosem. Ezt megígérem neked. - Nézett rám, és hangja nagyon elszántan csengett. - Bocsi, hogy  bunkó voltam, csak azt hittem ha majd nem szólok hozzád talán nem is történik meg ami előbb- utóbb megfog, és nem repülsz el a világ másik végére, hogy soha többé ne lássalak.
- Miért ne láthatnál?? - Ültem le mellé a földre. - Olyan vagy mint Heléna, és mindent szürkébe láttok, ahelyett, hogy velünk együtt örülnétek.
- Biztos boldog vagy? - Emelte fel fejét, hogy szemeit az enyémekbe fúrja. - Nem akarom, hogy megbánd, és, hogy gond legyen közöttetek, ami után sírva jössz haza. Még mindig boldognak akarlak látni, és nem szeretném, ha egy olyan döntésbe mennétek bele, amit megbántok. Persze tudom, hogy Zlatannak jó terep lesz LA, de aggódom érted. Igen, ez az igazság, aggódom azért, hogy egyedül leszel, és befordulsz, és olyan dolgokat csinálsz amit nem akarnék.
- Stephan, ha ilyen történne az első dolgom az lesz, hogy hozzád repülök. Rendben?
- Rendben. - Bólintott és felállt a székről, én pedig követtem példáját. - Annyira fogsz hiányozni!
- Te is nekem! - Sírtam el magam, és jó szorosan magamhoz öleltem. Éreztem, hogy az ő könnyei is elborítják a ruhám, így nyugtatólag simogattam a hátát. Pár percig csak álltunk a fürdőszoba közepén, én pedig tudtam, nem fogom hagyni sosem, hogy ez a szoros kötelék megszakadjon.
- Jól vagy? - Kérdeztem mikor újra ránéztem. Arcát könnyek áztatták, szemeiből pedig még mindig hatalmas szomorúság áradt. - Minden rendben lesz, és ha hamarabb nem is, az esküvődre eljövök. Vagy a B.L. döntőre, amire még nagyon jó esélyetek van.
- Igen az igaz. - Mosolyodott el. - Még nem beszéltük meg Kittivel a dátumot, de amint meglesz azonnal felhívlak.
- Rendben, és tudom, hogy nagy az eltolódás, de neked még az éjszaka közepén is felveszem.
- Én is neked, ezt remélem tudod. Hívj bátran, mert tudom, ha itt éjfél van, akkor ott még csak délután három.
- Milyen jól kiszámoltad. - Nevettem fel.
- Sok dolognak utána néztem már. Holnap mikor indultok?
- Amilyen korán csak lehet, szóval köszönjünk el inkább most, mert nem akarlak felébreszteni.
- Jó, akkor vigyázz magadra, és vigyázz Alexanderra is.
- Meg persze Zlatanra. - Egészítettem ki.
- Igen, persze. - Vágta rá. - Szeretlek Lili.
- Én is szeretlek Stephan! Te pedig vigyázz a húgomra, és tedd mindig boldoggá.
- Rendeben. - Ölelt át újra, és ezután mindketten nyugovóra tértünk.

Március 31.  Szombat: Egyszerre voltam fáradt és izgatott. Mivel csütörtökön érkeztünk az időeltolódást még nem sikerült annyira megszoknom, így alig bírtam kikelni az ágyból. Zlatan már reggel a pályán volt, és nagyon boldognak látszott. Mikor landoltunk a repülővel és bemutatták, az emberek szinte őrjöngtek körülötte. Mindenki a nevét kiabálta, és szeretett volna vele egy közös fotót, vagy aláírást. Volt olyan aki még a csapat sálát is a nyakába akasztotta. Miközben az elfeketített sötét autóban ültem, csak az arcát figyeltem, és láttam mennyire élvezi a helyzetet. Tudtam mennyire hiányzott már neki ez a sok szeretet amit a rajongóktól kap, és az, hogy úgy istenítsék mint most. Pénteken volt egy kisebb sajtótájékoztató ahol elmesélte mennyire éhezik már a sikerre és arra, hogy játsszon. Látszott rajta az elszántság, és az, mennyire pályán akar lenni. A több hónapos kihagyás alatt nem volt olyan hét, hogy ne hallottam volna azt, hogy mennyire éhezik a győzelemre. A tájékoztató alatt leszögezte nem a pénz miatt választotta Los Angelest hanem azért, mert ez tűnt számára a legideálisabb városnak. Szóba hozott minket is, és jól esett, hogy nyilatkozatában kiemelte, tudja mennyire mellette állok és támogatom őt. Megemlítette még azt is, hogy reméli az én karrierem is beindul, és ugyanolyan sikeres leszek, mint ő a fociba. Körbevezettek minket a stadionba, bemutatták a személyzetet, csapattársakat, és az edzővel is találkoztam. Sigi Schmid egy hatvanöt éves őszes férfi, aki kedvesen ecsetelte a csapat történetét, és reményét fejezte ki, hogy Zlatannal sikerült fentebb kerülni a tabellán és sok győztem mérkőzést köszönhet majd neki.  A meccs európai idő szerint este kilenckor kezdődött ami itt öt órának felelt meg. Zlatan nem volt kezdő, de a padon már helyet foglalhatott. A hangulat egyszerűen leírhatatlan volt, és még magam is meglepődtem ezen a hatalmas tömegen. Sok stadionban jártam már, és sok mérkőzésen vettem részt, de ami a StubHub Centerben tapasztaltam, az leírhatatlan volt. Az emberek kiabáltak, zászlókat lengettek, és buzdították kedvenc csapatukat. Kék és sárga konfetti szállt mindenhonnan, és hatalmas transzparensekkel üdvözölték szerelmemet. Alexandert sikerült egy helyi dadára bíznom, és a magam mellé kapott hölggyel együtt helyet foglaltunk a V.I.P. részlegbe. Örültem, hogy küldtek mellém egy segítőt, hiszen ebbe a hatalmas komplexumba egy másodperc alatt eltévedtem volna. Summer dús barna hajú, tökéletes testalkatú, huszonnégy éves lány, aki már lassan öt éve dolgozott a stadion körül. Leginkább a vendégeket fogadta, és besegített a csapat ügyeibe. Az édesapja vállalkozó, és sok pénzzel támogatta a csapatot. Az első félidő borzalmas volt, hiszen az ellenfél már az ötödik percben megszerezte a vezetést, amit tovább növelt így mire lefújták a félidőt az állás 2-0 volt. Aggódtam, hogy szerelmem egy vesztes mérkőzésen fog bemutatkozni, és talán nem úgy jön ki a lépés mint szeretné. Summer megpróbált megnyugtatni, és sok jó dolgot mondott, amitől kicsit pozitívan láttam a helyzetet. Mesélt a játékosokról akikkel futólag már találkoztam, de nem mentem bele komolyabban a megismerésükbe. Az állás a második félidőre csak rosszabb lesz, hiszen a fiúk egy öngóllal kezdték a játékot, de pár perc múlva a Galaxy is megtalálta a kaput és egy remek góllal talált be. A remény még nem veszett el, de én  egyre jobban vártam már, hogy Zlatan beálljon és megmutassa milyen az amikor igazán odateszi magát. A szívem hatalmasat dobbant, amikor a kivetítőn megláttam azarcát, és, hogy végre készülődni kezd a játéktérre. Végül a hetvenedik percben hatalmas kiabálások, és tapsvihar közepette megtörtént a csere és ő december óta először játszhatott. Mikor labdához ért újra elfogott az idegesség, és féltem, hiszen még élénken élt bennem a sérülésének képe. Summer nyugtatott és elmesélt pár információt amit Zlatanról hallott mielőtt az államokba szerződött volna. Szavaiból kivettem, hogy alapos munkát végzett. A 77.percben Zlatan remekül vette át a labdát, majd félpályáról a hálóba talált. A stadion szinte felrobbant, én pedig teljesen magamon kívül voltam. Kiabáltam, sikítoztam, és Summer nyakába ugráltam. Örömkönnyek leptél el szemem, és hatalmas kő esett le szívemről, mikor lenéztem a pályára. Szerelmem örömébe levette mezét, és csak futott a pályán mígnem a csapattársak utolérték és a nyakába ugráltak. Újra sikerült az, ami minden csapatánál, hogy az első pályára lépésénél gólt lő. Egyszerűen tökéletes volt, és láttam rajta, hogy ő is megkönnyebbül, és újra elhiszi magáról, hogy megtudja csinálni. Legszívesebben én is a nyakába ugrottam volna, de tudtam erre még a lefújásig várnom kell. Az állás ekkor 3-3 volt, de a Galaxy ideje vészesen fogyott. Szerelmem természetesen megkapta az első sárga lapját is de engem cseppet sem érdekelt, sőt még örültem is neki, hogy megmutatta kidolgozott testét. Mikor elérkeztünk az utolsó percekhez a partjelző felmutatta a táblát amin még plusz egy perc volt. Már alig bírtam a helyemen ülni és magam előtt láttam a pillanatot mikor gratulálva átölelem és a fülébe suttogom mennyire büszke vagyok rá, és mennyire szeretem, mikor a hosszabbítás másodperceibe egy csodálatos fejes góllal megváltoztatta az eredményt, ami már 4-3 lett, így a csapat a kezdeti vereségből egy csodálatos győzelemmel tért vissza. A lefújás után mint akit puskából lőttek ki, úgy szaladtam az öltözők felé, és furcsa mód Summer nélkül is megtaláltam a fiúkat. Talán végig a szívem vezetett? Mikor megláttam, Zlatant a nyakába ugrottam, és könnyek között szorítottam magamhoz.
- Gratulálok, Édes! - Mondtam neki. - Egyszerűen fantasztikus voltál.
- Tetszett? - Nézett rám, és láttam ő is boldog.
- Igen, azt hiszem remek dolgoknak nézünk elébe.
- Amiket majd együtt élünk át. Szeretlek, Lili.
- Én is szeretlek, Zlatan. - Csókoltam meg és egymást átölelve léptünk be az öltöző ajtaján.

Ennyi lett volna a story. Még jövőhéten írok egy köszönő posztot, hiszen pár ember, köztünk TI is megérdemeltek egy külön kiemelést. Utána pedig kirakok egy szavazást, ami két blog között fog eldőlni, és azt folytatom majd amit TI választotok majd. Nagyon köszönöm. Puszi. Andrea. 😀💘💕