4/15⚽️ Meghittség⚽️

Szentestére az egész házat csillogó karácsonyi fényár borította és édes mézeskalácsillat lengte be a konyhát. Kittitől elkértem egy könnyebb receptet, amit igyekeztem elkészíteni. Bár a formák nem mindegyike lett tökéletes, azért az ízük finom volt, és úgy gondoltam, nekem már ez is egy hatalmas előrelépés, főleg, hogy a vacsorát is egyedül készítettem. Mivel Zlatan nem lépett pályára a Boxing day alatt, így bőven volt ideje az esküvői dolgok mellett a karácsonyi ajándékokra, amiket postán küldtünk el a család többi tagjának. Mikor meghozta a fát, együtt díszítettük fel, és olyan jó érzés volt, hogy végre csak hárman vagyunk a lakásban. Alexander a kanapéról nézte vagy éppen a babahordozójából. Nagyon tetszettek neki a fények és a karácsonyi zene is. Maya pár napja repült el, hiszen az ünnepeket ő is a családjával töltötte. Mielőtt elutazott volna, Zlatannal együtt megköszöntük a sok segítséget, majd egy vastagabb borítékot és két mérkőzésjegyet ajándékoztunk neki, ami a Manchester United általa kiválasztott mérkőzésére szól. Maya mindkét ajándékot csillogó szemekkel fogadta és megígérte, hamarosan találkozunk. Zlatannal megbeszéltük, hogy nem fogunk ajándékozni egymásnak semmit, de ezt az ígéretemet nem tudtam betartani, hiszen mikor a gyűrűkért mentünk, a bolt egyik kis szegletében ráakadtam egy tigrisszem ásvány karkötőre, amit egy oroszlán medál díszített. Azonnal tudtam, hogy nem hagyhatom ott és amíg Zlatan a pultnál bíbelődött, én titokban az egyik lányhoz mentem és félrerakattam a karkötőt, hogy másnap érte menjek. Reméltem Zlatannak is ugyanúgy elnyeri a tetszését, mint nekem.

- Ez annyira csodálatos! - néztem a fára, mikor az utolsó dísz is a helyére került. - Nagyon ügyesek vagyunk.

- Az már biztos, és még Alexander is élvezte. - huppant le kisfia mellé.

- Várj, bekapcsolom az égősort. - mondtam, és felnevettem, ahogy Alexander csillogó szemeit láttam. - Tetszik neki.

- Igen, nagyon édes. - ültem le én is melléjük. - Egy éve még nem is tudtuk, hogy ő lesz, de azt hiszem, ma már semmiképpen nem mondanék le róla. Soha. - pusziltam meg puha fejecskéjét.

- Mennyi minden történik egy év alatt. - mélázott el Zlatan. - De te végig itt voltál velem, és az, hogy pár nap múlva házasok leszünk, még mindig olyan, mint egy álom.

- Nekem is, de szerintem kiérdemeltük.

- Az biztos. - mosolyodott el. - Főleg én.

- Szeretlek. - csókoltam meg lágyan. - Átöltöztetem Alexandert és remélem, nem alszik be, amíg nem vacsorázunk.

- Rendben, akkor én is átveszek valami elegánst.

- Te mindenben őrületesen jól festesz.

- Akkor azt hiszem, csak a télapó sapkát kapom elő. - vigyorgott, nekem pedig nevetnem kellett ezen.

- Szerintem vegyél fel mást is mellé! Majd kirakom a ruhád. - szóltam, és felvittem Alexandert, akire egy édes bodyt adtam rá, amire az Első karácsonyom felirat volt írva. Alulra pedig egy piros hópehelymintás nadrágocskát adtam. Annyira édes volt és úgy elgyönyörködtem benne, hogy közben észre sem vettem, hogy Zlatan a hátam mögött áll.

- Milyen kicsi, de mégis olyan sok mindent kaptunk már tőle.

- Az biztos. - fordultam felé. - Sokat tanultam mellette a türelemről és arról, hogy mi az, ami igazán fontos az életben. Ez pedig a család, és az, hogy nem számít, mit mondanak vagy mi lesz, mert mi hárman mindig itt leszünk egymásnak.

- Ezt én is így gondolom. Ha szeretnél átöltözni, itt vagyok vele addig.

- Azt megköszönném. - adtam egy puszit arcára, és gyorsan beszaladtam a gardróbszobába. Előkaptam a direkt erre az alkalomra vett piros harisnyámat, és hófehér ruhámat, amin apró csillogó gyöngyök sorakoztak. Imádtam ezt a ruhát, és nagyon izgultam, szerelmem hogy reagál majd rá. Megcsináltam a hajam és a sminkem is, majd teljes díszben pompázva léptem ki a fürdőből. Zlatan is átvette az ingét és a nadrágját, és Alexanderral együtt vártak a fa alatt.

- Készülsz valahova? - mért végig, és tekintetéből láttam, tetszik neki a látványom.

- Csak a két legfontosabb pasihoz az életemben. Örülök, hogy megtaláltad a ruhád és nem csak a sapka van rajtad.

 - Még az is előfordulhat, messze még az este vége. - kacsintott rám.

- Előbb nyissuk ki az ajándékokat. - ajánlottam, és elővettem egy kis tasakot, amibe Zlatan ajándékát rejtettem.

- Lili, de hát megbeszéltük, hogy nem adunk egymásnak semmit, hiszen megvan mindenünk, amit csak akarunk.

- Tudom, de ez annyira jól nézett ki, hogy nem bírtam otthagyni, és annyira remélem, hogy neked is ugyanúgy tetszik, mint nekem. Szerintem olyan hozzád illő. Kérlek, bontsd ki, és próbáld fel, mert ha esetleg nagy vagy kicsi, akkor visszacserélhetjük. - Daráltam le idegesen, miközben Zlatan kiemelte a karkötőt a tasakból és vizsgálgatni kezdte.

- Ez igazán különleges és nagyon tetszik. Ez az oroszlán pedig nagyon menő.

- Tényleg tetszik? Nem kell udvariaskodni, megmondhatod, ha esetleg nem.... - habogtam, de nem bírtam befejezni, mert egy csókkal belém fojtotta a szót.

- Tényleg jó, köszönöm, de számomra semmi nem kell, mert ami hiányzott, az már itt ül mellettünk és éppen rád mosolyog. - Nézett Alexanderra.

- Úgy örülök, hogy együtt karácsonyozunk. Nem is értem, miért féltem éveken át ettől az érzéstől.

- Milyen érzéstől? - nézett rám, és felrakta a karkötőt, ami fantasztikusan állt rajta.

- Ettől az egésztől. Hogy együtt vagyunk úgy, mint egy család. Van egy férfi, akivel élek és van egy gyerekem, és ők már mindig velem maradnak.

- Ezt megígérhetem Lili. - simogatta meg az arcom. - Nem foglak sosem egyedül hagyni, és ezt pár napon belül hivatalosan is kijelentem majd. - adott egy puszi,t én pedig szinte meghatódtam.

- Ajánlom is, hogy ne lépj le! - dorgáltam meg játékosan.

- Ó. erről jut eszembe, van itt valami. - pattant fel hirtelen. - Mindjárt jövök, csak felszaladok a szobába. Addig add oda Alexandernek a kisautót, meg a többi apróságot.

- Rendben. - szóltam, és nem tudtam, mi juthatott eszébe, de úgy tettem, ahogy mondta. Kisfiamnak egy hatalmas játékautót vettünk, és egy szobahintát, ami pont akkora volt, hogy biztonságban érezhesse magát, ha benne ül. Szerencsére nem volt nagy idő felakasztani, és már Alexandert raktam bele, mikor Zlatan lejött a lépcsőn. 

- Miért voltál fent? - érdeklődtem. 

- A vacsora után megmutatom.  - szólt titokzatosan, és közelebb lépett Alexanderhez, hogy meglökje a hintát. - Szerintem tetszik neki. 

- Én is úgy látom. - állapítottam meg, de egyszerűen nem hagyott nyugodni, mit titkolhat előlem. 

- Akkor vacsorázunk? 

- Persze, már kíváncsi vagyok a főztödre. 

- Azért annyira ne éld bele magad. Bár megtettem minden tőlem telhetőt. Odahoznád az etetőbe Alexot? 

- Persze. - vette ki, én pedig kitálaltam a karácsonyi menüt, ami sok halból állt. Főleg lazacot vettem, és azt próbáltam többféleképpen elkészíteni. A húsgolyó pedig nem maradhatott el, így a saláta mellé ezt is elkészítettem. Desszertnek pedig ott volt a mézeskalács. Alexandernak is próbáltam adni, ügyelve arra, hogy semmi szálka ne kerüljön a szájába. Eközben pedig igyekeztem kipuhatolózni mit hozott le Zlatan a szobából, de ő továbbra is hárított.

- Ez nagyon jó volt Lili. 

- Nem volt sótlan, vagy túl fűszeres, vagy....

- Jó volt! Máskor is főzhetnél, mert ha odateszed magad, biztos vagyok benne, hogy tudnál. Ez sem volt két perc és mégis megcsináltad. Köszönöm. 

- Csak neked, szívem. - csókoltam meg, és láttam, hogy Alex eléggé laposakat pislog, így felvittem, majd miután Zlatannal együtt megfürdettük, beraktam a kiságyába. 

- Végre elaludt. Mit tervezel most? - néztem a vállam fölött szerelmemre. 

- Megmutatom, hogy mit hoztam le a szobából. Gyere. - fogott kézen és újra a fa alá vezetett. – Tudod, mondtam, hogy a gyűrűk nem lettek készen, te pedig mérgelődtél, hogy nem lesznek készen időben. 

- Igen, és még kicsit most is aggódom, hiszen már egy hetünk sincs hátra. 

- Újra elmentem, és megsürgettem őket és nézd csak - vett elő egy kis dobozt. - Megjöttek a gyűrűk. 

- Te jó ég, de jó!!!! - örömködtem, és azonnal kibontottam a dobozt, amiben a karikagyűrűink voltak. 

- Szerintem nagyon szépek. A tiéd csillogó, az enyém meg egyszerű. 

- Csodálatosak Zlatan, és el sem hiszem, hogy készen lettek időben. 

- Kellett egy kis rábeszélés, de vették a lapot. - mosolyodott el. - Szerettem volna akkor megmutatni, ha Alex már elaludt. Ez olyan belsőséges dolog,  amit szerettem volna, ha ketten élünk meg. Boldog karácsonyt, Lili. - suttogta és lágyan megcsókolt. 

- Boldog karácsonyt. Mit szólnál hozzá, ha felpróbálnánk? 

- Azt szabad? 

- Nem hinném, hogy baj lenne belőle, de ha megnyugtat, akkor a másik kézre húzzuk. Amelyikre a jegygyűrűt szokás. 

- Rendben, akkor próba. - vette ki a sajátját és felhúzta bal kezére, én pedig alig találtam a szavakat. Annyira vonzó volt, így gyűrűvel az úján. - Milyen?

- Hihetetlenül szexi vagy. 

- Te nem veszed fel a tiéd? 

- De...de.. persze. - mondtam gyorsan, és én is felpróbáltam a sajátomat. A gyűrű vastagabb volt, mint az átlag, a szélén pedig ezüst csík futott rajta végig. Az enyémet apró kövek szegélyezték, ellenben Zlatannak megmaradt a sima ezüst díszítés. Kivettem a dobozkából, és felhúztam a bal kezemre, miután az eljegyzési gyűrűmet levettem. - Pont jó a méret. 

- Nekem is eltalálták. - nézett kezére Zlatan, bennem pedig valami furcsa forróság futott végig, ahogy megláttam. - Kényelmes, de azért ha nem baj, ha nem fogom mindig hordani?

- Semmi baj, a lényeg, hogy most ne vedd le. - léptem közelebb hozzá, és egy csók után gombolni kezdtem ingét. – Sőt, az szeretném, ha ma este csak ez lenne rajtad. 

- Lili, de azt hittem, hogy felpróbáljuk és visszarakjuk a dobozba. 

- Igen, de előbb próbáljuk ki, hogy bírja-e a strapát. Vagy a vizet, vagy....

- Vagy az ágyat. - kapott fel, és miután felcipelt a hálóba, gyengéden vetkőztetni kezdett. - Rajtad is nagyon szexin áll és alig várom, hogy átkerüljön a másik kezedre. 

- Már csak pár nap. - sóhajtottam fel, és élveztem, hogy belecsókol nyakamba. - Imádni fogom rajtad. Kérlek, maradjon rajtad este. - fordultam újra felé, és úgy éreztem, azonnal elégek.

- Rendben, ha te sem veszed le, csak a ruháidat. 

- Oké, megígérem. - simogattam meg az arcát, majd miután mindkettőnkről lekerült a maradék ruha, ágynak estünk és sokáig kényeztettük egymást. Hajnaltájban pedig a holdfényben néztem a mellettem alvó férfit, akin még mindig ott volt a gyűrű, és alig vártam, hogy eskünk hivatalos legyen, és már akkor tudtam, valahogy mindig ráveszem majd, hogy egy percre se kelljen levennie.