Már a Friends arénában voltunk, Jurkával, és kicsit
csalódottan ültem a helyemre. A mérkőzés előtti repülő úton derült ki számomra,
hogy Zlatan nem lesz mellettem egész meccs alatt, hanem a pálya széléről
figyeli az eseményeket. Persze nem azt mondom, hogy nem szerettem az
édesanyjával lenni, de sokkal jobban éreztem volna magam mellette. A mérkőzés
előtt az öltözők előtt álltunk, és vártuk a csapatot mikor észrevettem, hogy
nincs jó kedve. Szemei bánatosan néztek előre, és még egy- egy felbukkanó
ismerős, sem derítette mosolyra.
- Valami baj van? - Néztem fel rá mire csak
szomorúan megrázta a fejét. - Látom rajtad, hogy valami gond van. Miért nem
mondod meg?
- Mert hülyeség, és nem fontos.
- Ez nem igaz. Biztos fontos, hiszen nem szoktál
csak ok nélkül szomorkodni, szóval mi a baj? - Léptem közelebb hozzá és két
tenyerem közé vettem arcát. - Hátha jobbkedvre tudlak deríteni.
- Nem gondolnám, de édes vagy, hogy próbálkozol.
- Akkor elmondod? - Sürgettem mire vett egy nagy
levegőt és belekezdett.
- Csak itthon vagyok, és a volt csapatom játszik
a jelenlegivel. Hazai környezet ahol hatalmas adrenalin löketet kaphattam
volna, és tudom, hogy fantasztikusan ment volna a játék, sőt talán még gólt is
rúgtam volna. Most pedig itt bicegek, és nem tudom győzelemhez segíteni a
fiúkat.
- Kicsim, te már így is sokkal többet tettél az
Unitedért, mint eddig bárki más ebbe az évben.
- De nem eleget. Mi van, ha nem nyernek? Nagyon
ott akarok lenni a pályán ezért is nem ülök fel hozzátok. Tuti kiakasztanám
anyámat, és téged is. Nem sűrűn mondok ilyet, de iszonyú ideges vagyok. Ettől
függ a jövő évi B.L. szereplés.
- Érzem, hogy sikerülni fog, hiszen remek
játékosok vannak a csapatba.
- Ha nem én...
- Erre nem gondolunk jó? Csak legyél pozitív, és
mosolyogj, mert azt imádom. - Mondtam, de ő továbbra is csak az orrát lógatta. -
Édes, nyugi!
- Itt mindenki engem akar a pályán látni Lili.
- Szerintem már azzal is megelégszenek, ha
látják, hogy jól vagy, szóóvval kérem azt a Zlatanos mosolygást. - Noszogattam,
mire végre megkaptam, amit akartam, hiszen egy édes mosolyt villantott felém.
- Köszönöm, hogy mellettem állsz.
- Mindig itt vagyok, tudod.
- Szeretlek, de most mennem kell, mert jönnek ki
a fiúk.
- Rendben, az érem átadón találkozunk. -
Csókoltam meg, és felsiettem Jurkához, aki már elfoglalta a helyét. Az United
kék az Ajax pedig a szokásos piros-fehér szerelésében lépett a pályára. A
hangulat fantasztikus volt, és érezni lehetett, hogy ez nem egy sima mérkőzés,
hanem egy Európa Liga döntő. Mindkét fél tábora énekelt, és transzparenseket,
zászlókat lengetve bíztatták kedvenc csapatukat. Zlatan idegessége rám is
átragadt, és már azt vettem észre, hogy szinte alig bírok a fenekemen maradni.
Tudtam mekkora tétje van ennek a győzelemnek, és minden veszélyesebb lövésnél
majd kiugrott a szívem.
- Nyugodj meg drágám, ez csak egy mérkőzés. -
Fogta meg a kezem Jurka.
- Ez nem csak egy mérkőzés, ez nagyon fontos
döntő. - Néztem rá.
- Zlatan is ezt mondta, de ez akkor is csak egy
játék. - Szólt, én pedig jobbnak láttam, ha nem mondok semmit, hanem
figyelemmel kísérem az eseményeket. Örültem, hogy néha a kispadot is mutatták,
ahol szerelmem feszült arcát láttam, amint mankóira támaszkodva kiabál be a
pályára. Annyira erősnek, és férfiasnak tűnt, és annyira reméltem, hogy
aranyérem fog csillogni a nyakába a lefújás után. Voltak szép megmozdulások itt
és ott is, de a tizenhetedik percig nem született gól, míg egy gyönyörű Pogba kapáslövés
után a labda a hálóba kötött ki. A stadion szinte felrobbant, és én is azonnal
felpattantam a helyemről, örömömbe. Az első félidőbe már nem volt említésre
méltó jelenet, de én még mindig izgultam nehogy a Hollandok találjanak egy
gólt. A szünetbe nem mentem le az öltözőkhöz, hiszen láttam, hogy szerelmem is
visszaült a kispadra. Reméltem a sok állás miatt nem fog megfájdulni a lába. A
második félidőt is erősen kezdték a csapatok, és egyre jobban tartottam az
egyenlítéstől. A megérzésem végül nem igazolódott be, mert a negyven hetedig
percben Henrikh Mhkitaryan egy Fellaini bólintás után remek labdát kapott, amit
a hálóba rúgott. Azonnal örömkönnyekbe törtem ki, és egymást átölelve
ujjongtunk Jurkával, én pedig imádkoztam, hogy a Hollandok ne szívják fel magukat,
és hatalmas nagy kő esett le a szívemről mikor meghallottam a hármas sípszót.
Az United drukkerek szinte azonnal önkívületi állapotba kerültek, én pedig alig
vártam, hogy leszaladjak szerelmemhez a pályára. Megbeszéltem Jurkával, hogy a
mérkőzés után találkozunk, majd lesiettem a gyephez. Az éremátadás után a
kupára került sor, és én is ugyanúgy ugráltam, mint egy kisgyerek. Borzasztóan büszke
voltam a srácokra, és reméltem Zlatan - bár még nem beszéltünk róla - meghosszabbítja
a szerződését, és marad Európába. Nem igazán vágytam arra, hogy Amerikába, vagy
máshol éljek. A fiúk körbe- körbe hordozták a hatalmas trófeát, én pedig már
nem bírtam tovább a pálya szélén állni, így megkerestem szerelmemet, és
befutottam hozzá. A nyakába ugrottam, majd vadul megcsókoltam.
- Lili te meg mit keresel itt? - Nézett rám
meglepett mosollyal.
- Csak már nem bírtam a pálya szélén állni, és
láttam, hogy másoknak is itt a barátnője, vagy a felesége.
- Örülök, hogy itt vagy! - Húzott közelebb és a kamerákkal
mit sem törődve forrón megcsókolt, a nyakába lévő érem pedig megcsillant. A
csók után picit eltoltam magamtól, és kezeim közé fogtam a medált.
- De szép, gratulálok! Igazán megérdemled.
- Nem tettem semmit, csak a pálya szélén álltam.
- Húzta el a száját, mire kedvesen meglegyintettem.
- De bolond vagy! Egész évben rengeteget
segítettél a csapatnak, és a te góljaid is kellettek ehhez a fantasztikus
sikerhez.
- Jó igazad van, de...
- Nincs de! Megérdemled, én pedig büszke vagyok
rád.
- Köszönöm, nekem pedig sokat jelent, hogy
mellettem vagy. Megnézed a trófeát? Ott van Marcosnál. - Mutatott az öltönyben
lévő férfira, aki szintén mankóira támaszkodva mosolygott a kupával.
- Lassan már valamelyik mankó cég is lehetne a
csapat szponzora. - Nevettem fel, hiszen a csapatból elég sokan kólicáltak
mankóval a hónuk alatt. Már majdnem odaértünk mikor hirtelen egy kedves szőke riporter
nő ugrott elénk és Zlatan felé nyomta mikrofonját.
- Zlatan gratulálok a csapatod győzelméhez.
Milyen érzés hazai környezetben felemelni egy ilyen fontos trófeát?
- Egyszerűen fantasztikus, és az, hogy itthon
lehetek extra érzelmeket vált ki belőlem.
- Hogy láttad a mérkőzést? Elégedett vagy a
teljesítményükkel?
- Persze, ez nem kérdés, bár az Ajax is erős
ellenfél volt, és gratulálok nekik, hogy idáig eljutottak.
- A másik klubhoz is erős érzelmi szálak fűznek?
- Igen. Jó emlékeket őrzök a csapattal
kapcsolatban, hiszen Hollandiába három szép évet töltöttem el.
- Jövőre akkor irány a B.L.? - Kérdezte a nő, és
én azonnal tudtam miért tette fel ezt a kérdést. Kíváncsi voltam Zlatan
válaszára.
- A szerződésem hamarosan lejár, de jelenleg
csak az lebeg a szemem előtt, hogy elvegyem a menyasszonyomat, és készüljek a
fiam érkezésére. - Ölelt magához, én pedig azonnal zavarba jöttem, a hirtelen
rám irányuló tekintetektől, és attól, hogy a nő nekem szegezte a következő
kérdést.
- Lili, hogy viseled a terhességet? -
Érdeklődött, és Zlatan már hárított volna, mikor úgy gondoltam jobb, ha
válaszolok, mert akkor csak azt írhatják le, amit nyilatkoztam.
- Kicsit fárasztó, de szerencsére elmúltak a
rosszulléteim, most pedig örülök a csapattal.
- Mit éreztél mikor Zlatan lesérült? Úgy
tudom épp élőben láttad azt a mérkőzést.
- Őszintén megmondva iszonyúan megijedtem, és
elég rosszul érintett. Sőt, mondhatni teljesen kibuktam, de szerencsére
átvészeltük és már jól van. - Néztem a mellettem álló férfira csillogó
szemekkel.
- Zlatan említette, hogy a tervei között
szerepel a házasság. Mikor lesz a nagy nap?
- Egyelőre még nincs konkrét dátum, majd mikor
mindketten ráérünk. De mivel privát esküvőt szeretnénk, ez úgy gondolom, legyen
a mi titkunk.
- A párja említette, hogy kisfiúval várandós.
Van már neve?
- Még nem választottunk, de biztos vagyok benne,
hogy olyan különleges lesz, mint az édesapja.
- Akkor sok boldogságot, és jó babavárást.
Zlatan, még egyszer gratulálok!
- Köszönjünk. - Mondtuk mindketten és mikor a nő
arrébb állt szerelmem kérdőn nézett rám.
- Mi van? Miért nézel így rám?
- Még sosem csináltál ilyet. Mi ez a nagy
megnyílás?
- Talán zavar?
- Dehogy is, csak annyira furcsa. Azért akartam
leállítani, mert azt gondoltam zavarna, és őszintén megmondom nem erre számítottam.
Viszont nagyon, bejöttek a válaszaid. - Suttogta a fülembe. - Alig várom, hogy
úgy mutassalak be, hogy te vagy a feleségem.
- Én is szeretnék már hozzád menni, és talán
felvenném a neved is.
- Komolyan mondod?
- Nem szeretnéd? Lilien Ibrahimovic.
- Hú, de jól hangzik, te jó ég. Mennyire
imádnám, de akkor mi lesz a fotós karriereddel?
- Majd kialakul. - Vontam meg a vállam, és
szembe jutott Paolo sms-e amiről még nem szóltam Zlatannak, de mivel nem
akartam elrontani ezeket a szép pillanatokat nem hoztam fel neki. Majd
megbeszéljük, egy nyugodtabb pillanatban. - Akkor megnézhetem a kupát?
- Persze, még szép. - Fogott kézen és a
csapattársai felé vezetett. Az ünneplés még az öltözőbe és egy helyi szórakozó
helyen is tartott, ám mi azon már nem vettünk részt, hiszen úgy határoztunk
ideje hazarepülni Manchesterbe. A majdnem három órás utat egymás karjába
aludtuk végig, és mikor Sara szólt, hogy mindjárt leszállunk álmosan kezdtünk
ébredezni. Taxival a házhoz mentünk, és újra álomba zuhantunk, hogy egész
délutánig ki se keljünk az ágyból. A nap további része nagyon meghitten telt.
Ételt rendeltünk, és végre komolyabban is elkezdtünk beszélgetni a kisfiunkról.
A szobácska berendezéséhez Alexandrát kértük meg, aki nagyon segítőkésznek
bizonyult. Még aznap megvettük a kiságyat, babakocsit, és minden olyan dolgot,
ami a leendő kisfiúnknak kell.
- Még jó, hogy Maxi szobája megmaradt. - Ölelt
át mikor a félig berendezett helységbe álltunk. - Remélem, nagy örömét leli
majd benne, ahogy te is.
- Biztos vagyok benne, és köszönöm, hogy ilyen
hamar ennyi mindent vásároltunk, bár azért ne felejtsd el, ez még nem minden,
hiszen még alig vannak ruhái, és sok minden hiányzik.
- Mindent megveszünk, de még Augusztusig van
három hónap. - Vágta rá.
- Mi lesz a neve? - Kérdeztem, mert erről még
nem beszéltünk.
- Én arra gondoltam, lehetne az apám után Sefik,
vagy talán valami tipikus Svéd neve lehet.
- Nekem más a véleményem. - Mondtam. - Magyar
nevet szeretnék.
- Olyan nincs, hogy mindkettő?
- Igazság szerint az én kedvenc fiú nevem a
Milan. Nem lenne jó? Milan Ibrahimovic.
- Egy focicsapatról akarod elnevezni a fiamat? -
Húzta fel a szemöldökét kérdőn.
- Ugyan már. Shakirának és Pique-nak is Milannak
hívják a fiukat, és mégse gondol senki focicsapatra.
- Megbeszéljük, de nekem nem tetszik a Milan. -
Szólt és lesietett a konyhába. Mivel nem akartam ennyibe hagyni utána
mentem.
- Akkor az apád nevén kívül mi tetszene?
- Nem tudom, de valami különleges, elvégre az én
fiamról van szó, aki cseppet sem lesz átlagos gyerek, hiszen én vagyok az
apja.
- Jaj Zlatan! - Forgattam meg a szemem, és már
éppen visszaszóltam volna mikor a kinti kapu sípoló zárját hallottuk.
Meglepődve néztem szerelmemre, aki ugyanolyan tanácstalanul állt, mint én. -
Várunk valakit?
- Nem, de biztos ismerős, hiszen tudja a kinti
kódot.
- Lehet Alexandra jött vissza, és... Stephan te
meg mit keresel itt? - Csodálkoztam nagy szemekkel mikor megláttam az üvegajtón
túl álló Olasz barátomat. Gyorsan ajtót nyitottam és betessékeltem őt.
- Te meg mit keresel itt? - Szegeztem neki a
kérdést. - Valami gond van, miért repültél ide ilyen váratlanul?
- Szia Stephan, történt valami? - Üdvözölte Zlatan,
és kezet fogott vele. - Gyere, ülj le.
- Sziasztok, én tudom, hogy nem szóltam, hogy
jövök, de... van egy kis gond. - Szólt és szemeiből hatalmas szomorúságot
olvastam ki. - Igazából egy hatalmas hülyeséget csináltam, ami már napok óta
emészt, és már nem bírtam tovább. Tudom, hogy színt kell majd valljak, és azt
is tudom, ez nem telefon téma. Muszáj voltam ide repülni, hogy bevalljam a
bűnömet.
- Milyen bűnödet? - Ültem mellé és egyre jobban
elfogott az idegesség. Hirtelen a legrosszabb dolgok futottak át vele
kapcsolatban a fejemen.
- Nézd Lili, csak azt akarom mondani, hogy borzalmasan
sajnálom, és fogalmam sincs, hogy történ. Egyszerűen csak… buliztunk, én
berúgtam, Kamilla pedig ott volt, és…Kitti sosincs velem.
- Stephan miről magyarázol? – Értetlenkedtem.
- Kérhetnék egy pohár vizet? – Nézett Zlatanra, és láttam,
hogy a könnyeivel küszködik. Igazán összetört látványt nyújtott és már nagyon
reméltem végre kiböki érkezésének okát, majd mikor lehúzta a pohár tartalmát rám
nézett.
- Én… én… - hebegett - megcsaltam Kittit, és rájöttem nem akarom
elvenni feleségül. - Hagyták el a súlyos szavak ajkait, én pedig mikor
felfogtam, egy hatalmas pofont kevertem le neki.
2 megjegyzés:
Megérdemelte az már biztos. Úgy örülök, hogy itt egy újabb rész, tetszik!!😉
Szia. Köszönöm a kommentedet. Nagyon örülök, hogy tetszik. Jövőhéten hozom a következőt. Puszi Andrea. 😘💕
Megjegyzés küldése