Lili:
Jó negyed órás autókázás után, Zlatan végre megállt a kocsival.
- Kérlek várj meg itt, mindjárt jövök. - Mondta, majd kiszállt az autóból és a hotel felé vette az irányt. Izgatott és kíváncsi voltam, hogy mit tervez az estére. Nagyon régen nem voltunk sehol így kettesbe, és jól esett, hogy nem a szüleimmel vagyunk. Próbáltam nem a veszekedésre gondolni, és arra mi lesz ha ez az egész balhé kiderül. Egyenlőre csak élvezni akartam az estét vele.
- Itt is vagyok. Gyere szállj ki! - Nyitotta ki az ajtót és kisegített az autóból. Belépve egy tágas előteret pillantottam meg ahol asztalok és kényelmes fotelek sorakoztak. A recepciónál egy húsz év körüli fiatal lány ült aki miután meglátta párosunkat arca vörösbe borult.
- Hello, az előbb még nem te voltál itt. - Hallottam szerelmem hangját.
- I- igen, mindjárt jön a főnök. - Mosolygott ránk a lány és láttam rajta, hogy nagyon zavarba van. - Esetleg segíthetek valamit?
- Foglaltam itt egy szobát, és vannak előre megbeszélt dolgaim.
- Igen, már emlékszem, te vagy a focista... aki megakarja kérni..
- Kérem lehetne, hogy befejezné. - Szólt hirtelen rá Zlatan, és kedvesen rám pillantott. A lány szavait próbáltam értelmezni, és azt, hogy miért lett Zlatan ilyen ideges.
- Igen, a legfelső lakosztály, a ruhával és utána a bárnál és.....
- Kérem, csak adja a kulcsot!
- Jó, rendben van, bocsánat. - Jött újra zavarba a lány majd miután engem is végigmért így szólt. - A kulcsok, és sok boldogságot.
- Köszönöm, Gyere Lili. - Fogott kézen és a lift felé vezetett. Láttam rajta, hogy kicsit ideges és mindenképpen felakartam dobni.
- Az a csaj nagyon zavarba jött tőled. - Bújtam hozzá mikor már a liftbe voltunk. - De ez nem is csodálom, hiszen nagyon szexi vagy ma este. Imádom amikor így kivan öltözve.
- Folyamatosan járt a szája! Nem akarom, hogy elrontsa a meglepetést.
- Ó mit is mondott? - Tetettem a gondolkodót. - Megakarja kérni? Mit tervezel mára Zlatan?
- Már nem érdekes, így nem. - Hajtotta le a fejét, és olyan édes arcot vágott, hogy nem bírtam ki és magamhoz húztam egy csókra.
- Nem érdekel, hogy mi lesz ott fent, csak az, hogy ma este kettesbe vagyunk, és az, hogy szeretlek. Bármi történik, csak veled akarok lenni az életem végégig.
- Tényleg?
- Igen, persze.
- Ma este nem kis szervezésbe telt. Főleg, hogy alig két óra hossza alatt találtam ki mindent, és bízok benne, hogy sikeres lesz. - Simogatta meg az arcom majd a lift oldalának döntött és újra megcsókolt. Örültem, hogy csak ketten vagyunk, mert így addig élvezhettük egymás ajkát amíg ki nem nyílt az ajtó, ami azonnal egy szobába vezetett. Nem volt folyosó, csak egy tágas nappali aminek a közepén egy csodálatos hófehér francia ágy helyezkedett el. Teli rózsaszirmokkal.
- Ez meg milyen szoba?
- Külön lakosztály. - Mondta és én elámultam a csodálatos látványon. - Ezt te csináltad? - Fordultam felé.
- Nem, de az én ötletem volt, és, volt aki kivitelezze.
- Gyönyörű, és ez meg mi? - Léptem a szekrényhez ahol egy vállfa lógott rajta egy vörös csipke ruhával.
- A tiéd és szeretném ha felvennéd és lejönnél velem vacsorázni.
- Zlatan ez, nagyon drága lehetett. - Simítottam végig az anyagon miután felmértem a csipkecsodát.
- Érted semmi sem drága. - Suttogta bele a fülembe és mikor forró leheletét éreztem a nyakamon elfogott a vágy. Felé fordultam és rá emeltem szememet.
- Nekem nem kellenek drága dolgok, hogy boldog legyek melletted.
- Tudom, de én mindent megakarod adni neked, hogy boldog legyél. Soha semmiben nem kell hiányt szenvedj. Se anyagiakban, sem lelki dolgokban.
- Olyan furcsa volt ez az egy hónap. - Méláztam el. - És az egész év és. Tavaly ilyenkor még Párizsban voltunk, és Stephan éppen megkérte volna a kezem.
- Igen, de te nemet mondtál, mert...
- Mert téged szeretlek, és ez azóta tart mióta lebetegedtem és végig hoztad a teákat meg a gyógyereket.
- Én már akkor is szerelmes voltam beléd kicsim. - Vallotta be. - Ez a ruha ami rajtad van, ez nem az a ruha amit a karácsonyi bulin viseltél, még jó pár éve?
- De igen, és nem is tudtam, hogy a bőröndbe van, főleg nem, hogy rám jön. De rám jött és felvettem. Nekem ez olyan emlék ruhának tudható be.
- Még mindig csodálatos vagy benne, és ha úgy látod jónak akkor nem kell átöltözni.
- Szívesen felveszem. - Szóltam és vetkőzni kezdtem. - Kimennél addig?
- Persze, addig előkészítek egy italt. Kérsz pezsgőt, vagy bort?
- Az utóbbi jó lesz.
- Mindjárt hozom. - Szólt, és a másik szobába indult én pedig magamra öltöttem a piros ruhát, és az odakészített cipőt. Megigazítottam a még mindig szőke hajam és tükörbe néztem. Furcsa volt a látvány, és sehova sem tudtam tenni a tükörképemet. Egy csodálatos ruhában álltam ami nem én vagyok. Arcom teljesen vörös volt a boldogságtól.
- Kész vagy? - Hallottam hátam mögött Zlatan hangját, és kezében két pohár vörösbort láttam.
- Igen, köszönöm, jó lett. - Néztem végig magamon. - Hogy áll?
- Gyönyörű vagy! - Lépett közelebb majd átnyújtotta nekem a poharat. Szemei elismerően mértek végig amitől büszkeség töltött el.- Egészségedre.
- Mire iszunk? - Mosolyogtam.
- Kettőnkre és arra, hogy mindig együtt leszünk bármi is történik jó?
- Jó. - Bólintottam aprót és lehúztam a bort.
- Most viszont mennünk kéne. - Sürgetett hirtelen és engem újra elfogott az izgatottság.
- Hova megyünk?
- Csak ne kérdezősködj kicsim. - Fogott kézen és újra a liftben álltunk. Mélyeket lélegeztem mire felnevetett. - Mondd miért vagy ideges? Hiszen semmi olyan nem történik amivel sarokba lennél szorítva, rendben? Bármikor mondhatod azt amit érzel. Soha nem kényszerítenélek semmire Lili.
- Tudom, nekem csak az jár a fejembe, hogy miért én, aki egy átlagos...
- Cssss. - Fojtotta belém a szót. - Nem akarom ezt hallani. Gyere, vár a vacsora. - Mosolygott rám édesen én pedig követtem őt ahogy a hotel éttermének egy elkülönített részébe értünk. Halk, kellemes zene szólt és senki nem volt a pincéreken kívül a terembe. A szoba közepén egy megterített asztal várt minket, és mikor jobban körül néztem észrevettem a rengeteg gyertyát ami megvilágította a termet. Egyszerűen imádtam és nagyon meghatódtam a látványon.
- Tetszik? - Nézett rám Zlatan, és én a könnyeimmel küszködve bólintottam. - Örülök neki Lili, mert ez volt a cél.
- Nem érdemlem meg. - Suttogtam magam elé, úgy, hogy ő ne hallja, majd leültünk az asztalhoz. Rendeltünk és a mai mérkőzésről beszélgettünk. Csak hallgattam ahogy csillogó szemmel mesélte az egészet, és közben az járt az eszembe mennyire szerencsés vagyok, hogy ezzel a fantasztikus emberrel ülhetek egy asztalnál. Számomra nem csak remek focista, tökéletes férfi, hanem fantasztikus partner is volt. Szerettem a szemeit, ahogy vidáman csillogtak mikor a góljáról beszélt, és szerettem az a mosolyt amit felém küldött. A tökéletes férfit láttam benne aki még ennyi év után is tudott meglepetéseket okozni.
- Merre menjünk szilveszterkor? - Kérdeztem mikor szerelmem egy újabb pohár pezsgőt töltött amibe arany lapocskák csillogtak.
- Sajnos sok választás nem lehet, ugyanis focizom harminc egyedikén. - Mondta csendesen. - De örülnék neki, ha eltudnál jönni és megnéznéd hogy játszom.
- Jó, rendben, addig akár itt is maradhatok Manchesterbe. - Ajánlottam fel mire láttam rajta, hogy boldog. - Legalább Maxival is eltöltenék egy kis időt.
- Nem zavarna, hogy vele kell lenned?
- Nem, hiszen ő a te fiad, és én nagyon szeretem. Hozzád tartozik, mint a foci, vagy a ruha márkád aminek még mindig nem csináltam meg a kampány fotóit. - Hajtottam le a fejem bűnbánóan.
- Van egy ötletem Lili. - Fogta meg hirtelen a kezem. - Mit szólnál hozzá, ha a héten megejtenénk a fotózást. De most Cecilia nélkül. Csak te és én, meg persze egy pár ember akiket összehívok.
- Ez eléggé hirtelen jött. - Szóltam és egyből ideges lettem. - Nagyon sok minden kell egy ilyen fotózáshoz. Sminkesek és, világosítók, meg egy olyan terem ahol...
- Én mindenről gondoskodok, neked csak a gépedet kell hozni, és magadat. Belemennél?
- Igen. - Bólintottam. - Egy kis közös meló, jól jön.
- Megfizetem bőségesen.
- Azt el is várom. Nem csinálom ám meg éhbérért. - Cukkoltam. - Akkor melyik napot nézzük ki?
- Mit szólnál hozzá, ha csütörtökön ejtenénk meg?
- Hú az már mindjárt itt van. - Számoltam utána.
- Igen, de te profi vagy, és nyilván való, hogy én is. - Mondta magabiztosan mire felnevettem.
- Ezt sosem fogom megunni benned. Mindig valami olyat mondasz amit imádok.
- Akkor tényleg belemennél a fotózásba?
- Persze, de még ingyen is megcsinálnám. - Ajánlottam fel mire csak a fejét ingatta.
- Nem várhatom ezt tőled Lilien. A munkát igenis meg kell fizetni. Főleg a jó munkát és te profi vagy.
- Köszönöm Zlatan. - Fogtam meg a kezét és ekkor a pincér elvitte a tányérunkat és két szerencse sütit rakott le elénk. - Szerencse süti. - Lepődtem meg. - Már nagyon régen nem ettem.
- Ha szeretnéd hozathatok még, csak...
- Nem elég egy, maximum a tiédet is megeszem. - Nevettem fel. - Mi az, te nem eszed meg a tiédet, vagy mire vársz? - Néztem fel rá mikor láttam, hogy várakozóan figyel engem.
- De...de...persze, - Nyúlt az övé után és kettétörte.
- Milyen üzenet van benne? - Érdeklődtem, de mielőtt kikaptam volna a kezéből elhúzta.
- Előbb bontsd ki a sajátod és akkor összenézzük! - Hallottam sürgető hangját.
- Jó, rendben. - Mentem bele, de mikor kettétörtem az enyémet koppanást hallottam a tányéromon, majd egy csodálatos gyűrűt láttam az alján. Mielőtt pedig felfogtam volna mi is történt Zlatan elém tolta a céduláját amire a Hozzám jössz feleségül volt írva. Szemem megtelt könnyel és csak néztem az előttem ülő férfia.
- Lili én annyit gondolkoztam ezen.
- Igen. - Böktem ki sírós hangon és remegő kézzel felemeltem az ékszert. - Igen, hozzád akarok menni.
- Tényleg? - Lepődött meg mire felnevettem.
- Igen, tényleg, hiszen szeretlek Zlatan.
- Istenem Lili, de boldog vagyok. - Állt fel, majd az ujjamra húzta a gyűrűt aminek apró kövei szikráztak a lámpa fényben. - Nagyon jól áll.
- Igen, tényleg jól mutat. - Vizsgáltam meg a kezem. - Mindig hordani fogom, köszönöm.- Öleltem magamhoz, majd egy forró csókban fonódtunk össze, én pedig a világ legszerencsésebb lányának éreztem magam és alig vártam, hogy a sajtó és persze Lolíta is értesüljön a nagy eseményről.
2 megjegyzés:
Végre!😍😘
:). Igen, már megérdemelték nagyon.
Megjegyzés küldése