2019. április 21., vasárnap

⚽ Helyzetjelentés ⚽

Sziasztok!!! 

Lehet észrevettétek már, hogy felkerült egy újabb fülecske a menü sorba. Ez pedig a galéria. Én már kezdetek óta szerettem volna, egy ilyen menüt is, csak valahogy mindig elmaradt, de most a  from Ninaa with love blog írója a segítségemre sietett, amit nagyon köszönök neki.


Ebbe a menübe úgy tervezem nem nagyon fogok írni semmit, csak képeket pakolászok fel a két fiúról. Aktuális mérkőzések után és pár focin kívülit, vagy olyanokat amik az én személyes kedvenceim, és csak random jönnek majd a képes posztok. Mikor eldöntöttem sokan tanácsolták, hogy miért nem nyitok akár Facebookon vagy Instán egy olyan oldalt ahova így felrakhatnám a képeket. A válaszom annyi, hogy kicsit félek, hogy potyára nyitnám meg... és az eléggé rosszul esne, ha senki nem követne be. Ez pedig úgyis az én kis világom ahova szívesen visszatérek mindig, és ami csak engem tükröz.

Kedvcsinálónak pár képet hagyok itt.....a két legutóbbi mérkőzésről, ami nagyon büszkévé tesz, hiszen mindketten gólt rúgtak a maguk csapatából, Zlatan pedig egy fotózáson is részt vett. 😉💓


Sok puszi Nektek! 

A szünetben pedig, ha olvasni van kedvetek nézzetek be a másik blogomba is ahova hamarosan új fejezet kerül ki:  Szerelemből ötös








2019. április 19., péntek

⚽ Megismerni és megszeretni 11. ⚽

Sziasztok!!! A mostani részben egy kis segítséget kaptam Esztertől, a Because I'm a dreamer írójától. Nagyon szépen köszönöm ezt, és a többi ötletelést is.  💖 A részben felfedezhettek pár régebbi karaktert, akikről nagyon szerettem volna már írni... legalább csak pár sor erejéig, ugyanis nagyon hiányoznak a régi szereplőim.


Kellemes olvasást kívánok nektek, és Kellemes Húsvéti Ünnepeket!! 

Chiara: Már két napja, hogy Monacóba érkeztünk, elfoglaltuk a hotelt és felfedeztük a várost. Stephan szerint csodálatos élmény lesz, ezért is egyeztem bele abba, hogy ide utazzunk, és itt ünnepeljük a Szilvesztert. Monaco egyszerűen gyönyörű. A kilátás különösen tetszett. Akár a szállodából, akár a kirándulásaink alkalmával. Az öbölben rengeteg jacht sorakozott, amelyeken már Szilveszter előtti napokon hatalmas bulikat tartottak. Mivel szerelmem legjobb barátjának is volt jachtja így egyik nap kihajóztunk a nyílt vízre, majd onnan néztük a szigeteket. Igaz December lévén nem volt az a hatalmas forróság, de amit láttunk azonnal elvarázsolt. Csak álltam a hajó korlátjánál, kezemben egy itallal gondolataim pedig Stephan és lányom körül kavarogtak. 
- Hogy tetszik? - lépett oda szerelmem, én pedig ijedten rezzentem össze. 
- Nagyon szép, és nagyon élvezem. - fordultam felé, és belenéztem szemeibe. 
- Úgy látom, a lányod is elvan. - nevetett fel, ahogy Nellara nézet, aki Manuellel viccelődött. A fiú focistám egyik legjobb barátja, akivel egy helyről származnak, és rengeteg közös emlékük van. Dúsabb barna haja, akárcsak Stephannak mindig pontosan van beállítva, barna szemeiben pedig ott bujkál a huncutság, és a játékosság. Nincs barátnője, de szerelmem szerint soha nem is lesz komoly kapcsolata, hiszen Manuel az a fajta, aki inkább a testiségre megy, mint az érzelmekre. 
- Igen, Manuel jól elvan vele. - mosolyogtam én is. 
- Egy kicsit még kint leszünk, aztán elmehetnénk ebédelni, ahol Lorenzóék is csatlakoznának hozzánk. 
- A csapattársad? - érdeklődtem, mire Stephan bólintott. 
- Az jó, legalább találkozhatok Veronicával is. - szóltam, és eszembe jutott a lány, akivel az utóbbi időkben egyre szorosabb lett barátságunk. Stephannal éppen erről beszélgettünk, mikor Nella jött oda kicsit furcsa arccal. 
- Mi a baj kicsim? -  néztem rá. 
- Csak... szóval...eljönnél velem a mosdóba? - kérdezte mire bólintottam, és lekísértem a lépcsőn, a hajó belseje felé. A szépen kialakított konyha után egy kisebb szobán át vezetett az út a mosdóig. Nem volt annyira tágas, de a célnak pont megfelelt. Nem igazán tudtam Manuel mivel foglalkozik, de biztos voltam benne, hogy jól mehet sora, ha ilyenre is van pénze. 
- Anya nem kell megvárnod! - szólt ki Nella. - egyedül is visszatalálok. 
- Rendben, de biztos ne várjalak meg?? - szóltam a nyitott ajtón keresztül. 
- Nem, csak lejönni nem akartam egyedül. 
- Akkor visszamegyek. Hamarosan visszahajózunk a parthoz, és elmegyünk ebédelni. Akkor majd gyere fel! - adtam ki az utasítást, majd lassú léptekkel mentem fel a lépcsőn, a fedélzet felé, mikor hallottam, hogy Stephan és Manuel rólunk beszélgetnek. 
- Jól megvagy ezzel a csajjal? - nézett rá a fiú, kinek kezében egy újabb sörös doboz volt. 
- Igen, nagyon boldog vagyok vele. - hallottam Stephant, és a kijelentése engem is boldoggá tett. 
- Kicsit furcsa nem? Olyan nem tudom... nem átlagos. 
- Az biztos. - nevetett édesen Stephan, én pedig lekuporodtam a lépcsőre, hogy még véletlenül se vegyenek észre. - Chiara tényleg nem egy átlagos csaj, de pont ezt szeretem benne. Ő olyan más, mint az eddigi barátnőim. Mint a munkájában, mint életfelfogásban. 
- Nagyon menőek a tetkói. - dicsért meg Manuel. 
- Igen, és nagyon szexivé teszi, de amiket ő készít azok is fantasztikusak. Bár még mindig nem tudott rávenni, hogy én is kivarrassam magam.
- Pedig neked tuti, hogy ingyen megcsinálná....vagy valami más stílusú fizetséget akarna. 
- Bármiben benne lennék, mert egyszerűen eszméletlen vele, minden. 
- Eléggé az ujja köré csavart. - elmélkedett tovább barátja. 
- Ugyan már, ez nem igaz, csak jó vele együtt lenni. Ő nem olyan lány, aki meggondolatlan, vagy ész nélkül tenné a dolgokat, és mellette én sem veszítem el a fejemet. Bár bevallom, már nem tudnám elképzelni az életem nélküle. 
- De nem furcsa, hogy ennyi idősen lett egy nevelt lányod? - hallottam Manuel hangjából az értetlenkedést. - Ez azért elég meredek. - nevetett fel, és egy jó nagyot húzott a sörből. 
- Miért mondod ezt? 
- Ugyan Stephan. Még a kapcsolatotok elején vagytok, mikor nem akartok mást csak ágyban lenni, és... szóval érted? - utalt a szexre pimaszul, én pedig legszívesebben arcon csaptam volna. - vagy ha nem is mindig azt, de kettesbe lenni minél többet. A kis csajtól meg alig van szabad percetek. Chiara inkább anya, mint barátnő.....
- Félre érted haver. - vágott bele Stephan Manuel szavába. - Igaz, hogy a barátnőm már édesanya, de ez nem azt jelenti, hogy nem tudnánk kettesben lenni, vagy közös programokat csinálni. 
- Ide is veletek jött a lánya.
- Igen, mert Chiara nem akarta otthon hagyni. 
- Ez az! Erről beszélek! Nem tudsz csak vele lenni, hiszen jár hozzá egy pótlék. 
- Nella nem pótlék. Ő annak a nőnek a gyereke, akit szeretek.
- Oké, de én csak annyit akartam még mondani, hogy fiatal vagy az apa szerepre, és ha Chiara valóban szeretne, akkor ezt elfogadná, és nem erőltetné rád. 
- Nem erőltet semmit. Minden teljesen az én döntésem volt. - állt ki mellettünk szerelmem újra. 
- Mellesleg nincsenek ennek a kislánynak nagyszülei? 
- Chiara nincs jóban a szüleivel már hosszú évek óta, de talán ha anyámékat megkértem volna, elvállalják. De nem akartam, mert szeretem mindkettőjüket. Chiarát és Nellat is, és cseppet sem zavar ez a helyzet. Legalább meg tudom milyen szülőnek lenni. - Szólt Stephan őszintén, viszont barátja még mindig tovább ütötte a vasat.
- Mindent értek haver, de még fiatal vagy, hogy elkötelezd magad és egész hátralévő életedben csak egy nővel legyél. Hiszen annyi jó csaj van még, te pedig híres és jóképű vagy. Minden estére jutna egy az ágyadba. Lehetnél olyan, mint én, aki élvezi az életet addig, amíg megteheti. 
- Nekem nem kell más csaj Manuel!! Figyelj, nem kell elfogadnod, csak értsd meg, és legyél velük olyan kedves és jó fej mint eddig. Mert tudom, hogy ilyen vagy, és nem hiába vagy az egyik legjobb haverom! - ölelték át egymást, és ekkor Nella hangját hallottam a hátam mögött. 
- Anya te hallgatózol? 
- Nem, én.... én csak a cipőmet kötöttem meg. - vetítettem, majd gyorsan talpra álltam és a fiúkhoz sétáltam, és igyekeztem úgy tenni, mint aki nem hallott semmit, de azért nem voltam elragadtatva, hogy Manuel le akarja beszélni rólam Stephant, de az nagyon jól esett, amit focistám mondott. Még egy kicsit iszogattunk és beszélgettünk, majd a hajó kikötött mi pedig egy elegáns étterem felé sétáltunk. Stephan elmondta, hogy a legtöbb sztár itt tölti az év utolsó napjait, úgyhogy ne lepődjek meg, ha valaki szembe jön majd velünk. Nella nagyon élvezte a városnézést, és újra csak tátott szájjal nézte a tájat, épületeket és a sirályokat. Az étteremben nagyon vártam, hogy a Pellegrini házaspár is csatlakozzon, de sajnos közbe jött nekik egy program így a csajos beszélgetés elmaradt, és továbbra is négyen ettünk, és belekóstoltunk a legkülönfélébb tengeri ételekbe. A fiúk a fociról és az esti buliról beszélgettek, Manuel pedig megnyugtatott, hogy Nella is jól fogja magát érezni. Kicsit furcsa volt ez a kettősség, amit a hajón történtek után éreztem iránta, hiszen egyfelől jól elbeszélgettem vele, és Nellaval is jól bánt, másrészt nehéz volt szó nélkül hagyni, amiket kihallgattam. Nella figyelemmel hallgatta Manuelt, aki telefonján mutatta meg azokat a gyerekeket, akik szerinte ott lesznek, hiszen a szülei meghívást kaptak az estére. Stephan pedig úgy bánt vele, mint a saját lányával. Ez boldoggá és büszkévé tett. Az ebéd után a pálmafák között sétálva arra gondoltam, hogy nem volt jó ötlet, hogy igent mondtam az esti bulira, ahol rengeteg híresség vesz majd részt, és ahol valószínű kinéznek majd engem. Stephan persze próbált nyugtatni, és állítása szerint ez egy szuper jó hely, mégis vonakodva mentem bele, hogy felöltözzek, kicsinosítsam magam és elinduljak majd. A hotelszobába állva még mindig ezen gondolkoztam, mikor nagy hanggal Giulia és Manuel lépett be a szobába. 
- Jó ég, ez eszméletlenül szép!!! - hallottam a szőke hajú lányt, aki maga után húzott egy gurulós bőröndöt.
- Giulia!!! - örültem meg, és azonnal átöleltem barátnőmet, majd Manuelnek is adtam két puszit. 
- Chiara de jó, hogy látlak! - szólt barátnőm, és miután lepakolt azonnal körbenézett a lakosztályban. - Hű ez csodálatos!!! 
- Igen, tényleg szuper. A fiúk kitettek magukért. - mosolyogtam, mikor Nella is kijött. 
- Szia, Nella, te hogy vagy? Milyen a város? 
- Nagyon jó, tényleg. Olyan szép az idő, a hajók meg a víz is nagyon jó, és képzeld délelőtt kimentünk a tengerre is. Egy hatalmas jachttal! - mesélte lányom csillogó szemekkel.
- Tényleg? Csak nem Manuel jóvoltából? - húzta fel szemöldökét barátnőm, mire bólintottam, és amíg Nella a fiúkhoz ment elmeséltem a szöszke lánynak a hallgatózásomat. Giulia először kicsit mérges volt a tettem miatt, végül pedig azon a véleményen volt, hogy ne foglalkozzak Stephan barátjával, hiszen nem érdemes olyan fiú szavára adni, akinek felnőtt létére még mindig nem nőtt be a feje lágya, és leginkább a szülei pénzéből él.
- De mi van ha Stephan átgondolja a dolgokat és a végén rájön, mennyire igaza van barátjának. 
- Már mi a jó francért lenne igaza? Ugyan Chiara, hiszen Stephan totál odáig van érted. Ez nem kérdés, és te tényleg jót teszel neki. 
- Csajok nem akartok készülődni? - lépett ki a szobából Stephan testvére, aki már nagyon izgatott volt az este miatt. A fiúk elegáns öltönyt vettek fel, amit cuki csokornyakkendővel kombináltak. Én Nellara egy ezüstös flitteres ruhácskát adtam, magamra pedig az aranyszínű, pántos, oldalt felsliccelt csillámos ruhát húztam, ami Stephannak is elnyerte a tetszését és úgy vélte adjuk meg a módját az estének az öltözékünkkel is, amibe Giulia is egyetértett. A szöszi lány egy mélyen kivágott  vörös ruha mellett döntött, majd az ő segítségével elkészítettem a sminkemet és a hajamat is, amit szépen kivasalt. Legvégén előkerült a kedvenc kék színem is, amivel pár tincset befestettünk így a fekete hajam újra dupla színben pompázott. 
- Indulhatunk? - jött felém Stephan és átölte a derekam. 
- Igen, felőlem mehetünk, ha mindenki elkészült. - néztem körbe mosolyogva és magamba megállapítottam, hogy Stephan mennyire jóképű így elegáns öltözetbe. Mikor megemlítettem neki tőle is dicsérő szavakat és egy forró csókot kaptam. A buli helyszíne nagyon közel volt így gyalog szerrel tettük meg az utat. Az emberek mosolyogva haladtak el mellettünk, miközben kislányom kezét fogtam, aki élvezte a szilveszteri hangulatot, ami az egész városra kihatott. Az utcákon, sok helyen már buli hangulat uralkodott, sok ember kezében valamilyen ital, vagy duda volt. Igyekeztem én is átvenni a hangulatot, de ahogy közeledtünk csak egyre idegesebb lettem, és Stephan  újra megnyugtatott, hogy tetszeni fog, ne aggódjak, a világ egyik legjobb helye az, ahova megyünk. Ahogy beléptünk azonnal tudták, hova szól a helyünk. Érdeklődtek Nelláról és mikor megtudták a nevét, egy kedves, fiatal barna hajú lány lépett hozzánk, hogy elkísérje kislányomat a többi gyerekhez. Stephan egyből azt tanácsolta, hogy nyugodtan engedjem el, mert jó kezekben lesz, hiszen ezek a lányok azért lettek felfogadva, hogy velük foglalkozzanak és értik a dolgukat. Nyugodt azért nem voltam, de láttam a gyerekem arcán az izgatottságot, ezért beleegyeztem, bennünket pedig egy hivatalos fal elé állítottak, hogy lefotózzanak.
- Biztos ez, hogy nekem itt kell állni? – súgtam oda, de Stephan bólintott és igyekeztem mosolyogni, míg a vakuk kattogtak. Ahogy beljebb mentünk megláttam, hogy milyen elegáns hely kilátással, a tengerre, ami külön megadta a varázsát. A hangulatos világítás, a tereket elválasztó fehér függönyök, a kerek asztalokon pedig gyertyák világítottak. Szinte ámultam, miközben Stephannak egyre többen köszöntek és ráztak kezet vele. A pincérek tálcákon szolgálták fel a koktélokat, pezsgőket és egyéb italokat. Egy nagyobb asztalon rengetegféle étel sorakozott, de voltak gyümölcsök és desszertek is. A helyünk nem messze volt a táncparkettől és névre szóló kártyák mutatták ki melyik széken foglal helyet. Mi Stephan testvérével és Lorenzo Pellegriniékkel ültünk együtt. Lorenzo is - mint minden férfi- öltönyben, míg Veronica rózsaszín koktélruhába feszített. A hangulat nagyon jó volt, én pedig egyre jobban kezdtem ellazulni, és kicsit még talán Nelláról is megfeledkeztem. Sorra hozták az ételeket, de aki szeretett volna a svédasztalhoz is kedvére kimehetett. A lányokkal különböző dolgokról beszélgettünk, Stephan pedig minden arra tévedő barátjának bemutatott. Jó érzés volt, mikor azt mondta: ő a barátnőm. A desszerteknél úgy döntöttünk kimegyünk az asztalhoz, ami mögött egy kedves lány állt. 
- Milyen jól néznek ki. - ámuldoztam a rengeteg sütemény, makaron, és torta láttán.
- Úgy tudom, ezek egyenesen Milánóból származnak. Vagyis egy ottani cukrászdában készültek. 
- Igen, így van. - szólt közbe a barna hajú pincér lány. - az én cukrászdámban sütötték. Melyikből kérnek? 
- Talán ebből a gyümölcsösből. - mutattam egy epresre, ami nagyon ínycsiklandozóan nézett ki, majd a lány felé fordultam. - Tényleg Milánóból jött? 
- Igen, és örültem mikor felkértek erre a munkára. Egyedül az volt a kikötésem, hogy én is itt legyek. Elvégre enyém az üzlet. Bármerre szívesen szállítunk, de ez egy fantasztikus lehetőség volt. A nevem amúgy Kitti Kovács. - mutatkozott be, és egy pici névjegykártyát nyomott Stephan kezébe. 
- Nagyon finom! - dicsértem meg, mikor egy falatot vettem a számba. 
- A nővérem pedig az egyik fotós. Valamerre ő is itt van. - nézett szét, mi pedig teli raktuk a tányérjainkat süteményekkel és visszaindultunk az asztalunkhoz, amiket miután elfogyasztottunk elindultunk a lányokkal táncolni, és kisvártatva a fiúk is csatlakoztak hozzánk. Tizenegy óra után, azonban eszembe jutott, hogy szeretném megnézni Nellat, de mielőtt elindultam volna a gyerekekhez, Giulia mindenképpen egy közös fotót akart velem készíteni, így odahívta a buli exkluzív fotósát, akiről kiderült, hogy Lilinek hívják, és a cukrász lány testvére. 
- Nagyon ügyes a tesód. - magyaráztam neki, ő pedig kedvesen fogadta, és megígérte, hogy még az újságba kerülés előtt elküldi nekünk a képeket. 
- Megnézem Nellat. - szóltam Stephannak, és elindultam a lépcső felé, hiszen a gyerekek programja az emeleten zajlott. A folyosóról már hallani lehetett a vidám zsivajt, majd az ajtóban megálltam és tekintetemmel kislányomat kerestem. Végül egy külön asztalnál, két kisfiú között találtam meg, akikkel úgy láttam nagyon jól kijön. Az idősebbiknek göndör, szőke haja volt, és egy tabletten mutatott lányomnak valamit, amit ő és a másik oldalán lévő kisebbik gyerek nagy figyelemmel követtek. Úgy láttam nagyon belemerültek a dolgokba, és nem igazán vesznek részt a játékokban, amiket az animátorok mutatnak. Magamban elmosolyodtam, de örültem, hogy megtalálta a társaságát. Már éppen szólni akartam neki, mikor egy magas hosszabb hajú, barna szemű férfi lépett mellém, majd kedvesen rám köszönt. 
- Szia, te vagy Stephan csaja? - villantott rám egy pimasz mosolyt majd tetőtől talpig végigmért, én pedig nem tudtam, hogy honnan ismer, de gondoltam biztos beszéltek már rólam. 
- Igen, én Chiara vagyok... és te ki vagy? 
- Ó bocsi, Step' mondta, hogy nem igazán vagy foci párti. 
- Szeretem, de már csak a Rómát követem. Az új embereket annyira nem ismerem. - szóltam mire a férfi felnevetett, és ekkor eszembe jutott egy kép. - Bár te valahonnan ismerősnek tűnsz. Biztos láttalak valamikor játszani, vagy.... nem is!!! Te rajta vagy az egyik képen Stephannal, amit a szobájába őriz, ahol a barátaival van. 
- A nevem Zlatan Ibrahimovic és régebben Stephannal csapattársak voltunk, és nagyon jó barátok. Persze most sem vagyunk haragba, csak nem annyira találkozunk. Tudod, én Amerikában focizok és a távolság meg az időeltolódás...... 
- Sajnálom. - szóltam. 
- Nem gáz, legalább vannak ilyen bulik, ahol újra találkozhatok a barátaimmal, és a régebbi társaimmal. 
- Igen, kicsit sok is a híresség. - ismertem be. 
- Ugyan, bele lehet tanulni. Melyik a te gyereked? - nézett be az ajtón. 
- A fekete hajú kislány, aki a két szöszi fiú között ül. - mutattam. 
- Az a két szöszi fiú az enyém. - mosolyodott el, majd odaszólt a gyerekeinek, és ekkor Nella is meglátott engem. 
- Anya képzeld megismerkedtem Maximiliannal és Vincenttel. - újságolta csilingelő hangon kislányom, és a fiúk is elmesélték apjuknak, hogy Nellaval milyen jól kijöttek. Egy darabig beszélgettünk, de ekkor megjelent Zlatan felesége, Heléna, és azt tanácsolta a gyerekek is köszöntsék velünk az újévet, lent. Én is jó ötletnek tartottam, így Nellaval sétáltam le Stephanékhoz, akik már nagyon jól érezték magukat. A fotós lány egyre több képet készített rólunk, de már a vége felé fel sem tűnt. Az utolsó zene után, azonban megkértek mindenkit, hogy fáradjanak az asztalukhoz, majd a fények lentebb húzódtak, és megkezdődött a visszaszámlálás, amit mindenki egyszerre mondott. 
- 3,2,1 Boldog Új Évet!!! - kiabáltuk kórusba, és azonnal Stephan felé fordultam, hogy egy csókkal köszöntsük egymást. - Boldog Új Évet Stephan. - néztem rá kicsit könnyes szemmel. 
- Neked is Chiara. Remélem, ezt az évet nem csak együtt kezdjük, de majd együtt is fejezzük be. 
- Ebben biztos lehetsz. - suttogtam fülébe és reménykedtem, hogy igazam lesz. 


2019. április 7., vasárnap

⚽ Megismerni és megszeretni 10. ⚽


Sziasztok!!

Elérkeztünk a 10. részhez, és nagyon örülök neki. Őszintén azt terveztem, hogy maximum ennyi résznél fogom befejezni, de ahogy folyamatosan írom, és pörgetem a fejembe az ötleteket, mindig kijön belőle még egy fejezet. Bár igen, tudom, hogy sokáig nem volt rész, de kicsit elvitt a másik történetem, amit, ha szeretnétek olvasni, akkor itt megtehetitek. A bloghoz visszatérve most azt mondom talán 20 rész lesz, de lehet, hogy csak 15. Nem tudom, de szeretném addig írni, még tetszik Nektek, és olvassátok. Köszönöm a kommenteket, és az  x-eket a négyzetekbe, amiket a részek végén találhattok. Még nem tudom mi lesz a vége, de remélem azt is hamarosan kitalálom.  

Jó olvasást!

Chiara: Stephan ébresztője visítva hasított bele a szoba nyugodt csendjébe, én pedig a mellettem fekvő férfira néztem.
- Stephan kelned kell! - szóltam rá, mire csak egy halk morgás volt a válasz. - lekésed a buszt.
- Nem érdekel! - ölelt át, és mosolyogva rám nézett. - nem akarok menni.
- De ez a munkád, és menned kell.
- Nem is fogok játszani. Lehet beteget jelentek.
- Na, még csak az kéne. - ültem fel, de mikor kiszálltam volna az ágyból ő visszahúzott és megcsókolt.
- Nagyon jó volt az este és az éjszaka is. – szólt és olyan édes volt ahogy álmos szemekkel pillant rám, haja pedig kócosan keretezi arcát.
- Én is élveztem, de most csinálok egy kávét, hogy felébredj. Nellat nem keltem fel.
- Ez az utolsó mérkőzésem az idénybe, és mivel lesz két hét szabadságom arra gondoltam, az pont elég lesz átpakolni a dolgaitokat hozzám.
- Már miért kéne átpakolni? - húztam össze szemöldököm és nem értettem mire akar kilyukadni.
- Mert hozzám költöztök - vágta rá úgy mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
- Mi van? Nem költözünk hozzád Step'
- Tegnap igent mondtál mikor rákérdeztem. - kelt ki ő is az ágyból és öltözködni kezdett.
- Ó basszus, akkor az nem álom volt? - jutott eszembe - én csak úgy rávágtam, de nem gondoltam komolyan.
- Mégis miért nem? Hiszen ez volna már a természetes.
- Ez abszolút nem természetes. - álltam fel és inkább kimentem a konyhába, hogy megcsináljam a reggeli kávét focistámnak.
- Chiara már együtt vagyunk mióta, és könnyebb lenne neked is és nekem is, ha összeköltöznénk. Az én házam sokkal nagyobb, és nem kéne nyomorognotok, és..
- Már megbocsáss, de nem nyomorgunk, és tökéletesen jól érezzük magunkat itt a lányommal!! A másik pedig, hogy ez nekem túl gyors. Még fél éve sem vagyunk együtt.
- Mit számít, ha mindketten tudjuk, mit akarunk, és, hogy szeretjük egymást. Boldogok vagyunk együtt.
- Stephan ez mindent megváltoztatna. - magyaráztam, de inkább csészéket vettem elő, hogy lefoglaljam magam.
- Igen, egy fokkal fentebb emelnénk a kapcsolatunkat. Mi ebben a rossz?
- Ez nekem gyors, és.... én nem vagyok erre felkészülve. Én.... - dadogtam, és valami indokot próbáltam keresni, így előhozakodtam Nellával. - nem én nem vagyok felkészülve, hanem a lányom.
- Ő még nem is tud erről.
- Igen, de ha megtudja, lehet, hogy kiakad.
- Vagy lehet, hogy nem. A munkahelyed sokkal közelebb van hozzám, így akár gyalogosan is megteheted az utat. Nem kell a kocsival bajlódni.
- Nella iskolája viszont sokkal messzebbre esik.
- Viszont kiváló a tömegközlekedés, de mivel én általában csak délelőtt járok edzésekre, ha gondolod én is el tudom vinni. Nekem útba esik.
- Ezt nem kérhetem tőled - néztem bele mélyen a szemébe és bár jól esett, tudtam, hogy ez óriási kérés lenne.
- Kérni sem kéne, hiszen felajánlottam. Chiara miért félsz? - lépett közelebb és átkarolta a derekam.
- Nem félek, csak az együttlakás nem olyan könnyű egy kisgyereknek, és lehet, mi sem lennénk annyira toleránsak a másikkal.
- Úgy vélem lakva ismeri meg egymást a legjobban az ember, én pedig ott akarok lenni melletted akkor is, ha egy rosszabb nap után jössz haza a munkából. Mindig, de ha te nem...
- Stephan még véletlenül sem erről van szó, csak nekem akkor is gyors a tempó.
- Rendben akkor nem hozom fel többet – szólt és hangja nagyon csalódottan csengett. – amíg elkészíted, én összepakolok. - A kávé mellé készítettem pár pirítóst, majd reggelizés közben rátérem a szilveszteri bulira amit Giuliától hallottam.
- Igen, Monacóban lesz, és nagyon várom. Szeretném, ha oda azért velem jönnétek. – fogta meg kezem és éreztem, ha erre nemet mondok, már tényleg megbántom. – Nella miatt ne aggódj, mert biztos vagyok benne, hogy jól érzi majd magát. Ha megjövök a mérkőzésről akár másnap indulhatunk is. Manuel lerendezte a szállodát és előkészített mindent.
- Meddig akartok ott lenni?
- Egy hétre gondoltam, de ha szeretnéd, már másnap hazajöhetünk.
- Az jó lenne, mert Nellanak iskola lesz már a héten, és én is dolgozom.
- Nem veszel ki egy hetet? – pillantott rám reménykedve, majd folytatta – akkor el tudnánk menni mindenfelé. Két hétig ráérek, és szeretnék annyi időt veled lenni, amennyit csak tudok. Olyan jó lenne, ha nem félnél.
- Én nem félek csak…
- Inkább ne magyarázkodj. – állt fel és kihúzta a bőröndjét a szobámból. – Akkor holnap este jövök. Vigyázz magadra.
- Stephan kérlek ne így menj el!
- Semmi baj, nem haragszok, csak már nagyon beleéltem magam. – jött hozzám, és egy ölelés után kilépett az ajtón, én pedig úgy döntöttem befekszek még Nella mellé.

Stephan: A többiekhez érve próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra, és igyekeztem nem Chiarara gondolni. Legbelül borzasztóan rosszul esett, hogy elutasította az ajánlatomat, hiszen mikor igent mondott nagyon boldog voltam. Azonnal tervezgetni kezdtem a dolgokat, és úgy gondoltam minden flottul fog menni. Nevetségesnek tartottam a kifogásait és azt, hogy fél felvállalni a dolgokat. Persze a sajtó előjött pár lesi fotóval, de a kapcsolatunk továbbra sem volt hivatalos, és féltem, hogy talán Nella miatt megrekedünk majd, és örökre ez a külön élés lesz jellemző. Az úton inkább csendben nyomogattam a telefonom és Manuellel beszéltem meg a Szilveszteri estét. Sajnos testvéremnek közbe jött egy fontos munka, így csak a partin fogunk találkozni velük. Ez azért is volt baj, mert tudtam, hogy Giulia jóba van Chiaraval, és féltem, hogy a lány nem akar barátnője nélkül velem utazni, ám hiába kérleltem nem tudta átrakni az ügyeit másik napra. Ez is csak bosszantott, így inkább becsuktam a szemem és megpróbáltam aludni. Mikor leszállt a repülő egyenesen a stadionhoz indultunk, majd az edző leadta az utasításokat. Én a kispadra kerültem, de most valahogy nem bántam. A tegnap este miatt eléggé fáradt a mai enyhe veszekedésünk miatt pedig letört voltam. A padon végig beszélgettük az eseményeket csapattársaimmal, és szurkoltunk a pályán lévő fiúknak, aminek meglett az eredménye, hiszen az As Roma 2-0-ra nyert. A lefújás után volt egy kis ünneplés, hiszen nem csak a győzelmet ünnepeltük meg, hanem azt, hogy eljött a jól megérdemelt pihenés ideje. Mindent megtettünk ebben az évben, hogy jól teljesítsünk és a csapat most is jól áll a tabellán. Kellemes ünnepeket kívántunk egymásnak, és jó szünetet. Persze tudtam, hogy pár csapattársammal még találkozni fogok Monacóban. Sokan már Parmából indultak a nyaralásra, de egy páran visszatértünk Rómába. Én bőven éjfél után értem a városba, de nem Chiarahoz mentem, hanem a saját lakásomba. Küldtem a lánynak egy üzenetet, hogy hazaértem, és másnap délután indulunk. Direkt nem akartam korai géppel repülni, mert biztos voltam benne, hogy későn érek haza, és nem lesz kedvem hajnaltájban pakolászni. Elővettem egy sört a hűtőből és kimentem a teraszra. A város fényei csodálatosak voltak, én pedig elgondolkoztam a múlt évemen. Sok minden történt velem, de azt hiszem akkor fordult a legjobbra minden mikor megismerkedtem Chiaraval, és randizni kezdtünk. Furcsa volt visszagondolni, hogy testvérem lakodalmába még fogalmam sem volt róla, hogy az a lány, akitől az összevissza álló haja és az eléggé egyedi ruhája miatt kiakadtam Manuelnek, most életem részévé vált. Igaz még most is voltak meredek választásai, de sokat javult, és ezt betudtam annak, hogy ő is változik. Nellat is nagyon megszerettem, és sosem éreztem azt, hogy kolonc lenne. Sőt egyre inkább kötődöm ugyanúgy hozzá is, mint szerelmemhez. Gondolataimat a telefonomon jött üzenet szakította félbe, és szám széles mosolyra húzódott a sorok olvasása után. „ Örülök, hogy itthon vagy. Mi már bepakoltunk, és nagyon várjuk az utazást. Szeretlek Chiara.”  Újra, és újra átolvastam, és fürdés után kellemesen bújtam ágyba, azzal a tudattal, hogy két hétig pihenhetek, és megpróbálhatom rábeszélni Chiarat az összeköltözésre.

Chiara: Reggel izgatottan keltettem kislányomat, és bár tudtam Stephan nem fog reggel nyolckor dörömbölni az ajtón, azért nem akartam semmit az utolsó pillanatra hagyni. Még sosem voltam Monacóba, így kicsit utána néztem az internetet, és amit láttam nagyon tetszett. A Twiga bárnak nagyon jó híre volt, bár úgy láttam nem kimondottan esti bulikra voltak szakosodva. Mikor Nellanak is mutattam a képeket, boldog mosollyal nyugtázta, mennyire jó lesz.
- Stephan azt mondta, hogy lesznek ott olyan emberek, akik programokat csinálnak nektek. Amíg mi bent vacsorázunk, és szórakozunk. De nyugi óránként megnézlek majd, és ha bármi baj lenne te is odajöhetsz hozzánk. - nyugtattam meg mikor a kanapén ültünk.
- Ugyan már anya, nem kell féltened. Biztos lesznek ott más gyerekek is, akiknek a szülei bent fognak bulizni – forgatta meg szemeit.
- Nem haragszol, hogy nem a barátnődnél ünnepelsz majd?
- Nem, sőt, jobb is, mert kicsit unalmas volt tavaly is. Persze tudom, hogy a szülei figyelnek ránk, de azért na…
- Jaj, Nella! – nevettem fel. – még nagyon fiatalok vagytok. Nyilván vigyázni akarnak rátok. Gyorsan átellenőrzöm a papírokat, és összedobok valamit. – álltam fel, és mikor már a konyhában tüsténkedtem Stephan hangját hallottam az ajtó felől.
- Sziasztok! – köszönt nagy mosollyal és nagy bőröndöt húzott maga mögött. – Hogy álltok a pakolással?
- Szia, kicsim. – siettem hozzá, és igyekeztem kedves lenni, és ügyelni arra, hogy még véletlenül se említsem meg a tegnapi vitánkat. – Gratulálok a győzelemhez.
- Köszi, de nem sokat tettem hozzá. – szólt szerényen és leült a konyhába.
- Kérsz valamit enni?
- Nem, köszi, már ettem, és amúgy is alig várom, hogy este már a hotelban legyünk, és együtt vacsorázzunk, és borozgassunk. – suttogta fülembe, ahogy közelebb lépett.
- Stephan kérlek! – toltam el magamtól. – Nella is ott lesz.
- Igen, de egy csodálatos lakosztályt vettünk ki, és igaz, hogy a tesómék később jönnek, de mi így is jól fogjuk érezni magunkat.
- Mi az, hogy a tesódék később jönnek? – ütköztem meg a mondatán.
- Manuelnek közbe jött egy meló, és csak Szilveszter napján tudnak jönni.
- Komolyan? – szomorodtam le. – de én azt hittem, hogy ők is ott lesznek.
- Igen, viszont így is jól elleszünk. Csak te meg én…
- Meg Nella.  – fejeztem be helyette a mondatot.
- Igen, persze, de azért remélem, tudunk kettesbe is lenni. Már nagyon vártam ezt a két hetet, és a lehető legtöbb időt akarok veled lenni. A barátaim amúgy ott vannak már, és egyikkőjüknek van egy szuper jachtja, amivel ki tudunk hajózni a nyílt vízre is. Szeretnélek bemutatni nekik.
- Oké, rendben. – válaszoltam, és kicsit féltem. – remélem, nem okozok csalódást.
- Ugyan már, ők a legjobb barátaim, és van olyan, akivel már találkoztál. Manuelt például ismered, és Lorenzót is.
- Igen, persze. – bólogattam, és jobbnak láttam, ha bemegyek a szobába. Szerelmem barátaival nem volt gondom, egyedül azt nem szerettem, hogy Stephan a közelükben teljesen más lesz, és átmegy olyan emberbe, akinek a hülyeség és a bulizás a lényeg. Egyedül a fodrászát kedveltem meg, aki már sokkal komolyabb, és a feleségével is jókat tudok beszélgetni. Este hat körül indultunk a reptérrel, és miután felszálltunk újra izgatottság lett rajtam úrrá.
- Nyugi, olyan jó lesz minden. – fogta meg kezem Stephan, és gyengéden megcsókolt. 
- Nagyon remélem.
- Nézd anya milyen szép! – kiáltott fel kislányom, és a hófehér felhőre mutatott az ablakon túlról. – olyan mintha egy nagy vattacukor lenne.
- Igen, csak nem olyan édes. – nevetett fel Stephan, és újra felém fordult. – Látod, Nella mennyire élvezi az egészet. Egy kicsit te is legyél ilyen és engedd el az aggodalmaidat, mert nem fog semmi olyan történni, amiért idegeskedni kéne. Egy csodálatos szállodába leszünk, ami közel van a tengerhez, és aminek fantasztikus a konyhája.
- Voltál már ott?
-  Pár éve minden évben elmegyünk a fiúkkal, de most nagyon jó, hogy végre vihetek valakit, aki fontos nekem.
- Mit fognak szólni a barátaid, ha megtudják, hogy van egy lányom?
- Szerintem simán a húgodnak nézik majd, és csodálkozni fognak, hogy egy szexi anyuka a barátnőm. – suttogta és egyre forróbban csókolta a nyakam.
- Stephan a repülőn ülünk. – toltam el, mire Nella újra elámult a látványon. Kicsivel este nyolc után értünk földet, de az idő nagyon meleg volt, és szinte alig akartam elhinni, hogy December van. A nap már lemenőben volt, mikor a taxi a szállodához vitt minket. Egyszerűen csodálatos volt az út, és a hangulatom egyre jobb lett, és ez csak fokozódott mikor kiszálltam a kocsiból. A nagy üvegajtó felett arany betűk hirdették a nevet: Hotel Monte Carlo Bay.
- Itt fogunk pihenni. – kapta ki a csomagokat szerelem.
- Wow ez szuper!!! – ugrándozott Nella, és ekkor egy piros ruhás fiú lépett oda hozzánk, és elvette Stephan kezéből a bőröndöket, és bekísért minket az épületbe.  A hall csodálatos volt, és tágas. Sokféle ember lézengett, de mi rögtön a recepcióhoz mentünk.
- Jó estét, szobafoglalásom van Stephan El Shaarawy névre. – kezdte szerelmem, mire a férfi elkérte a személyi igazolványunkat, és az alapján kezdte bevinni a gépbe az adatokat.
- Igen, persze a lakosztály. – szólt, majd egy fekete mágneskártyát nyújtott át. – a csomagokat felvisszük. A hotelban található uszoda, bár, wellness központ, és négyféle étterem is.
- Köszönöm, már ismerem a járást. Esetleg megnézné, hogy Manuel Galiano megérkezett már?
- Igen, már meg, és az ön szobája mellettiben szállt meg.
- Rendben, nagyon köszönöm. – Mosolygott Stephan, és visszavette az igazolványokat.
- Kellemes pihenést, ha bármi gondja van, vagy igénybe venné a szobaszervizt csak telefonáljon a recepcióra.
- Oké. – búcsúztunk el és a lift felé vettük az irányt, miközben Stephan magyarázott. – Már jó rég ide járunk, és ismerem a járást. Általában mindig ugyanabba a szobába szállunk meg. Az egyik legszebb, amiből csodálatos a kilátás.
- Ez az egész hely gyönyörű. – csodálkoztam, mikor kinyílt a lift.
- Nahát, még ülni is lehet a liftbe!! – szólt Nella és azonnal helyet foglalt. Mikor kinyílt a lift ajtó egy tágas folyosón mentünk végig, és a 123-as szoba felé vettük az irányt. Stephan végighúzta a mágnes kártyát a záron, ami egy kattanás után kinyílt, nekem pedig szinte tátva marad a szám. Egy hatalmas előszobát pillantottam meg, ahol egy nagy hófehér francia ágy foglalt helyet. Onnan két oldalt két szoba nyílt. Baloldalon a kisebbikben az ágy rózsaszín takaróval volt leterítve, és egy nagy televízió, egy különleges csillogó gömbökből álló lámpa, és egy éjjeli szekrény volt található. A jobbról nyíló nagyobb szobában ugyancsak hófehér, baldachinos francia ágy kapott helyet, egy bárszekrény, televízió, egy asztal és két éjjeli szekrény mellett. A külön szobából egy másik ajtón keresztül nyílt a fürdő, amiben egy hatalmas jakuzzi volt. A másik fürdő az előszobából nyílt, és egy hatalmas kádat, wc-t, és tusolót találtunk benne. Ám ami a legjobban megfogott az az ámulatba ejtő kilátás. A nap lement és a város fényei csodálatosan világítottak, és mivel közel voltunk a tengerhez még a morajlást is lehetett hallani. Szinte nem hittem a szememnek, hogy itt vagyok, és borzasztóan szerencsésnek éreztem magam. Nella miután minden helységet végignézett az ágyra ugrott és hangosan kérlelni kezdte Stephant.
- Ugye lehet enyém a rózsaszín szoba? Kérlek!!
- Persze, direkt azért olyan, mert tudtam, hogy a kedvenc színed.
- Komolyan? – néztem rá.
- Igen, direkt ilyet akartam. A belső szoba a miénk, ahonnan a jakuzzis fürdőszoba nyílik. A külső pedig Manueléké ha megjönnek.
- Annyira szép ez az egész, és olyan hihetetlen. Nem is tudom, mit mondjak neked, de köszönöm, hogy elhívtál minket.
- Ugyan, ezt nem kell megköszönni. - húzott közelebb és lágyan megcsókolt. – holnap átnézek a haveromhoz, de most, találjátok ki, mit akartok enni, és felhozatjuk. De ha szeretnétek, lemehetünk az étterembe is.
- Inkább holnap. Eléggé sok volt ez Nellanak. Ha megfürdik, utána elküldöm aludni, hogy kicsit együtt legyünk. – simítottam meg arcát.
- Igazán? – lepődött meg.
- Igen. – kezdtem és eszembe jutott a vitánk. – nem akarom, hogy azt hidd, nem szeretlek, és talán azért nem akarok hozzád költözni. Nagyon szeretlek, csak gyors a tempó, viszont most itt ténylegesen együtt leszünk egy pár napig, és ha jól működik minden, talán komolyabban átgondolom a dolgokat.
- Tényleg? Én annyira szeretném. – kapkodott a szavak után, és olyan édes volt.
- Megígérem. – csókoltam meg, aminek Nella vetett véget azzal, hogy éhes. Egy odakészített könyvecskén volt a menü, amit kicsivel fél óra után hoztak fel. A teraszon fogyasztottuk el, miközben a városról, és a következő napokról beszélgettünk. Nella szerencsére hamar ágyba bújt, Stephan pedig kitalálta, hogy próbáljuk ki a jakuzzit, egy üvegpezsgő társaságában. Még egyszer benéztem Nellahoz, és megnyugodtam, hogy békésen alszik.
- Hogy van? – érdeklődött szerelmem, aki már átvette a fekete fürdőnadrágját, én pedig újra csak elégedetten néztem végig izmos testén. Stephan egyszerűen tökéletes férfi volt, én pedig nagyon szerelmes voltam belé.
- Szerencsére elaludt. Gyorsan átveszem én is fürdő ruhám. – kutattam a bőröndömbe, és egy két részes fehér bikinit kaptam elő. – elfordulnál?
- Ne már! – húzta el száját. – láttalak már meztelenül.
- Igen, de azt szeretném, ha a végeredményt látnád. – szóltam pajkosan.
- Rendben, akkor mi lenne, ha én addig előkészíteném a vizet, te pedig jössz, ha készen vagy.
- Benne vagyok. – bólintottam, és Stephan egy üveg pezsgővel bevonult a jakuzzihoz.  Átöltözés után azért még rápillantottam Nellara, hiszen nem szerettem volna, ha esetleg olyat lát, ami nem neki való, majd nyugodt szívvel benyitottam Stephanhoz aki már a habok között lubickolt. Mikor meglátott azonnal végigmért és láttam rajta, hogy tetszik, amit belőlem lát.
- Hogy festek? – tudakoltam.
- Eszméletlenül gyönyörű vagy. Gyere be, már kitöltöttem a pezsgőt. – mutatott a poharakra, én pedig mellé csúsztam a vízbe, ami pont olyan meleg volt amennyire szeretem, a buborékok pedig fantasztikus hangulatot adtak az egésznek. Stephan felém nyújtotta az egyik poharat és a sajátját is magához vette.
- Mire iszunk? – érdeklődtem.
- Szerintem igyunk arra, hogy végre itt vagy velem, és arra, hogy boldogok vagyunk, és szeretjük egymást.
- Ez aranyos. – úsztam közelebb és miután összekoccintottuk a poharat mindketten kortyoltunk az italból. Nagyon finomnak találtam, és ahogy fogyott az üvegből én is egyre felszabadultabb lettem. Egyre forróbban öleltük és csókoltuk egymást, és a végén már ruha nélkül élveztük a jakuzzit és a másik testét. Fantasztikus volt a pezsgőfürdőben szeretkezni, és csak átadni magamat azoknak az élvezeteknek amit Stephan nyújtott. A fürdés után mindkettőnk felkapta a fürdőköpenyét Stephan pedig azonnal az ágyra ugrott, és kért csatlakozzak én is hozzá.
- Pillanat, csak megnézem Nellat. – suttogtam, és óvatosan átlopóztam kislányom szobájához.
- Miért kell ellenőrizni mindig? – hallottam a hátam mögül Stephant kinek kezében egy újabb üvegpezsgő volt.
- Ez nem ellenőrzés csak most idegen helyen van, és nem szeretném, ha megijedne vagy ilyesmi.
- Látod, mennyire békésen alszik.
- Igen, és olyan szép kislány. – szaladtak könnyek a szemembe.
- Akárcsak az édesanyja. – puszilta meg fejem. – gyere, menjünk, igyuk meg ezt a pezsgőt, és talán folytassuk, amit abbahagytunk.
- Mi lenne, ha a teraszon innánk meg? – ajánlottam, szerelmem pedig beleegyezett. A fények a pezsgő, és Stephan boldoggá tettek és mikor ezt megosztottam vele is, elkomolyodott.
- Én is nagyon boldog vagyok Chiara, és ezért szeretném, ha többet lennénk együtt. Ezért vetettem fel az összeköltözést is.
- Stephan mondtam, hogy gondolkozom rajta. – néztem bele szemeibe, és inkább kortyoltam az italomból.
- Igen, tudom, de én tényleg nagyon szeretném.
- Így is, hogy van egy lányom, aki szinte minden percemet kitölti és folyamatosan az eszembe jár?
- Engem nem zavar, sőt. Még sosem volt ilyen elragadóan aranyos barátnőm, aki még komoly is. Te engem is komollyá teszel, és melletted úgy érzem már nem csak a munka fontos, hanem a család is. Persze eddig is az szerepelt az első helyen, hiszen imádom a szüleimet, és Manuelt is, de te megmutattad azt, hogy milyen, ha van egy… egy… - kereste a szavakat, és én nem tudtam mire akar kilyukadni. – szóval van egy gyereked is. – bökte ki és a válasz borzasztóan meglepett.
- Stephan én..
- Nézd, tudom, hogy Nella nem az én lányom, és sosem fogok olyan lenni, mint az apja, de nagyon megszerettem őt, és megígérem, hogy amíg együtt vagyunk, mindig vigyázni fogok rá.
- Istenem, ez annyira jól esik. – hatódtam meg. – Carlo óta még senki nem mondta ezt nekem. Sőt inkább ellenségesek voltak a lányommal kapcsolatban. Köszönöm, hogy elfogadod Stephan. – bújtam közelebb, és lágyan megcsókoltam, ő pedig felkapott és a szobába vitt, ahol újra forrón egymásnak estünk, én pedig eldöntöttem, hogy hozzáköltözöm.

2019. március 16., szombat

⚽ Sziasztok!! ⚽ / frissítve 2019. 03.24.

Sziasztok!! 

Úgy gondolom itt is megosztom veletek, hogy a másik blogomra felkerült egy újabb rész, ami már nagyon idő szerű volt, hiszen Augusztus óta nem írtam bele semmit.

A történet Noel és Kamilla szerelmét mutatja be, akik egy olyan kapcsolatba keveredtek, ami tiltott. Nézzetek be és gondoljátok írjatok véleményt.

A link: Szerelemből ötös A következő rész is felkerült, ha olvastátok jelezzétek valahogyan.

Szerelemből ötös 12. Fejezet


Ehhez a bloghoz pedig jövőhéten hozom a következő fejezetet, aminek már több mint fele kész, csak sajnos nehéz olyan helyről/ városról írni ahol még nem voltam. Igyekszek azért a lehető legjobban megírni. Figyeljétek majd az oldalt.


UI: A rendelést, pedig nagyon szívesen megírom, csak írjátok le, hogy mi legyen benne, a főszereplő nevét, és hogy kb mennyi oldalasat szeretnétek.


Puszi! 

Andrea! 

2019. március 2., szombat

⚽ Megismerni és megszeretni 9. ⚽


Chiara: Nagy levegőt vettem mikor Lucy elköszönt tőlem, és Stephan hazavitte. Szinte még én is meglepődtem mennyire könnyen ment minden. Nella a szobájában mókolt én pedig összeszedtem a maradékot és elkezdtem pakolászni. Igyekeztem megnyugodni, de a tudat, hogy focistám este visszajön és velem tölti az éjszakát hatalmas adrenalinnal töltött el. Úgy terveztem, hogy készítek egy finom, könnyed vacsorát, amit akár filmezés közben is el tudunk majd fogyasztani. Az órára néztem majd miután nyugtáztam, hogy még van időm a szobámba vonultam és csinosítgatni kezdtem. Ágyneműt és lepedőt cseréltem, meggyújtottam egy illatgyertyát, és felkapcsoltam a hangulat égősoromat, amit az ünnepek alatt az ablakba raktam. Szerettem ezt a szobát, hiszen a barackszínű falakkal és a sok Nellától kapott dologtól, vagy a legjobban sikerült tetoválásaimról készült fotók miatt egyszerre volt egyedi és különleges. Szobám rendezgetése után felkapcsoltam a nappaliba lévő karácsonyfa égőit is, és magamban hálát adtam a sorsnak, hogy megismerhettem Stephant. Egy kis házimunka közben bekapcsoltam a televíziót és próbáltam ellazulni. Megterveztem, hogy mit veszek fel és reméltem minden rendben lesz. Úgy gondoltam illik ha Nellanak is szólok a dologról, így miután elraktam a porszívót bekopogtam az ajtón.