⚽ Helyzetjelentés: felemás eredmények ⚽

Sziasztok!

Mivel vasárnap van, és végre, végre én is behoztam a lemaradásomat, és végre van időm, kedvem és erőm is írni újra jelentkezek a heti hírekkel, hiszen a két drága körül mindig van valami esemény....szerencsére.

Először kezdjük Stephannal, aki Romanal kezdi megtalálni a góllövő cipőjét. Az utóbbi négy mérkőzésen két gólt rúgott, és általában stabil kezdő volt a csapatban. Nagyon örülnék, ha maradna ez a jó formája, és egyre többször találna be. Biztos vagyok benne, hogy nem csak a csapatnak, de Stephan önbizalmának is jót tettek ezek az eredmények.

Igaz, hogy a Bajnokok Ligájában 3-0-ra kikaptak, de ezt tudtuk, hogy a Madrid sokkal erősebb. Persze a szívem mélyén nagyon drukkoltam annak, hogy legalább csak egy gólt találjanak a Bernabéu stadionjában, ám ez nem jött össze. Kedden azért már egy sokkal jobb eredményt várok a fiúktól, mert a Plzen ellen kötelező. Én annak örülnék a legjobban, ha a Róma, csoportelsőként lépne tovább a B.L. következő szakaszában, de ha reálisak maradunk, csak a második hely jöhet szóba.

A Bajnokságban vegyes eredmények születtek, mert míg az Ac Milant legyőzte, otthon csak a döntetlenig jutott, majd a Nagy Ádámmal felálló Bologna ellen 2-0-ra kapott ki. Majd két szép győzelmet tudott behúzni. Szóval mondhatni ennél a csapatnál sosem tudhatjuk milyen lesz az eredmény a lefújás után.

Stephan mindkét gólja nagyon szép volt, örültem, hogy azt a mosolyt látom az arcán, amit úgy szeretek. Persze más kérdés, hogy a Chievo elleni meccsen nagyon mérges voltam rájuk, hiszen egy győztes mérkőzésen x-eltek le, és eresztették el a három pontot. A lényeget meglátjuk jövő héten, és mivel holnap Október, elérkeztünk a szülinapos hónaphoz. Ugyanis mindkét drága ebben a hónapban született. Igaz, egyik az elején a másik a végén, én pedig mindkét alkalomból egy külön részt szeretnék írni. Már vannak konkrét terveim, de ha van ötletetek, nyugodtan írhattok, hogy mi legyen benne, én pedig megpróbálom leírni, úgy, mint a legutóbbi Marco Verratti bejegyzésnél Számomra még mindig annyira hihetetlen, hogy Stephan ennyire fiatal. Az évek alatt sokat fejlődött, mint a tudása, és a stílusa is, utóbbi szerintem előnyére. A fociban még rengeteg mindent tartogat számára a jövő, és reménykedek benne, egyre több trófeát nyer, mint klub, mint pedig válogatott szinten. Jó helyen van a Rómába, de ha pár éven belül tovább állna, én akkor sem lennék szomorú, mert számomra mindig is az volt a fontos, hogy lássam úgy játszani, ahogy ő tud, és szerezzen sok találatot. Bár mostanában sokat gondolkozok azon is, hogy jó lenne mellé valaki, egy olyan lány személyében, aki mellett talán elkötelezhetné magát. Szeretnék látni róla olyan képeket, ahol látszik rajta mennyire szerelmes. Hiszen mindenkinek kell valaki, aki mindig ott áll mellette, és olyan szinten lehet önmaga, mint máshol nem. Aztán persze lehet, hogy van már egy nagyon-nagyon szerencsés lány, aki még nincs a nyilvánosság előtt, de a barátnőjeként tekinthetünk rá. Hogyha ez valakinek sikerül, akkor az egyik legszerencsésebb lánynak mondhatja magát. 

Térjünk most át Ibrára. Az 500. gól után kezd újra magára találni, és ez szerencsére nem csak rá, hanem az egész csapatra vonatkozik. Sigi Schmid leváltása/felmondása után, Dominic Kinnear vette át a srácokat, aminek meglett az eredménye, és a két legutóbbi mérkőzést győzelemmel zárták a fiúk. Mindkettőnél 3-0-as végeredménnyel. Zlatan mindkét mérkőzésen betalált. A mai napon kétszer is, ezzel pedig a 20. találatánál jár az amerikai csapatban. Annyira hihetetlen, hogy jövő héten lesz a szülinapja, és már harminc hét éves lesz!! Feltudjátok fogni? Egy ilyen remek játékos, és ilyen hatalmas fizikai képességekkel megáldott focista, akin nem látszik a kor. Mindig ámulok rajta, és csodálom is. 

A Galaxynak még három mérkőzése van hátra a rájátszásig, ahova a csapat nem valószínű, hogy bejut. Bár ha az eredményeket nézzük, csak egy pont a lemaradása a többiektől. Én nagyon bízom benne, hogy sikerül. Azon már meg sem lepődök, hogy felröppent egy újabb átigazolási pletyka Zlatanról. Most éppen az FF. Malmövel hozták újra szóba. Vagyis inkább ő hozta fel, mennyire jó volt neki ott játszani, és szeretne visszatérni majd oda. 

Bízom benne, hogy egy kis ideig marad még, és sikerül nekik bejutni és nem zúgnak ki ilyen hamar. 

Egy cuki pillanat volt nem rég, a Galaxy hazai mérkőzésén. Egy hét éves kislány Malea Emma ugyanis csodálatos hanggal adta elő a himnuszt, és még Zlatan is megdicsérte. Sőt a meccs után a kislányt méltatva, Twitterén őt nevezte meg a mérkőzés legjobbjának. A színfalak mögött Emma találkozhatott is vele. Ha van kedvetek nézzétek meg a videót, mert ez a kislány tényleg hihetetlen tehetséges. Zlatan arca pedig a végén..... mindent elmond. 

Szépséges napot és csodálatos hetet előre is! Csak pozitívan! 

Ha van ötleteket, írjatok nyugodtan, vagy ha szeretnétek fanfictionokat akkor is. Szívesen megírom. 

Szerdán jelentkezek egy szülinapi résszel, ami (ha addig nem változik) eléggé pikáns lesz. 

Millió Puszi Andrea. 

⚽ Fanfiction rendelésre: Marco Verratti ⚽

Sziasztok! Először is bocsi, hogy csak most lett kész ez a rész, de ezen kívül még két másik bejegyzésen is folyamatosan dolgozok, amiket szeretnék időben befejezni. Az egyik ugyanis határidős. Hozzátenném még sosem volt ilyen, hogy megígértem valamit, és ilyen későn lettem vele készen. Szóval bocsánat. Remélem tetszik Nektek ez a mini fanfiction. Jó olvasást kívánok hozzá. Sok puszi Andrea.

Marco:  A hatalmas veszekedés után szótlanul ültünk Laurával a római lakásunk ebédlőjében. Kisfiam szerencsére már a balhé kitörése előtt elaludt, így semmit nem vett észre csatánkból. Csak néztem feleségem arcát és még mindig kerestem az okokat hogy jutottunk el idáig. Egyszerűen hihetetlennek találtam, hogy az a nő, akibe beleszerettem, elvettem és hosszú évekig a gyerekem édesanyjaként tartottam számon egyik pillanatról a másikra kiszeretett belőlem, és olyanokat mondott egy hónappal ezelőtt, amire nincs bocsánat. Csak néztem barna szemeit, és dús haját, ami válláról omlott le, gondolataim pedig ezer felé cikáztak. A házasságunk haldoklott én pedig már nem akartam megmenteni. Amikor kiderültek az okok bennem is kihalt minden érzelem iránta. Minderre pedig egy véletlenül kihallgatott telefonbeszélgetésnél jöttem rá. Sokkal korábban értem haza az edzésről, mikor Laura hangját hallottam, ahogy a barátnőjével trécsel. Megbújva a fal mellett álltam és minden szó ledöbbentett, ami arról szólt, hogy már nem tart elég jónak, és ha nem keresnék ennyi pénzt már rég lelécelt volna egy másik férfival, akivel hónapokig csalt. Fájt hallani a kemény szavakat, és fájt, hogy ezt éppen a legpletykásabb barátnőjével osztja meg. Amint lerakta a kagylót azonnal nekiestem, és bevallottam, hogy mindent hallottam. Az eset után rengeteget veszekedtünk, és pedig eléggé szenvedtem. Ám nem akartam egy percet sem egy olyan nővel együtt élni, aki félrelépve a szemembe hazudott, így a különköltözés mellett döntöttünk, és beadtam a válópert. Laura azonban nem akart válni, és bizonygatta szakított azzal a férfival, aki - mint megtudtam  - egy egyszerű csapos valamelyik bárban. A válogatott mérkőzés miatt utaztam Rómába, és reméltem kicsit nyugtom lesz tőle, de Laura utánam repült Párizsból, hogy helyrehozzuk, amit nyilván nem lehet. Talán csak azért volt jó, hogy idejött, mert a közelemen tudhattam kisfiamat, aki még csak négy éves. Nyilván hazudnék, ha azt mondanám nem akartuk megmenteni a házasságunkat, sőt. De minden utazás, romantikus vacsora, ajándék után az kattogott a fejemben, hogy vajon ha nem kapna tőlem semmit, akkor is ennyire teperne és kijárna a mérkőzéseimre, úgy, ahogy azt a kapcsolatunk elején tette? Sajnos ebben már kicsit sem voltam biztos.

- Akkor aláírnád végre azokat az átkozott papírokat? - Törtem meg újra a csendet, és egyre idegesebb lettem. - Csak egy aláírás kell és ennyi, felőlem akár vissza is mehetsz Párizsba. A fiam holmija marad, vele együtt. és...

- Tessék? - Ütközött meg szavaimon. - Ugye nem gondolod, hogy a gyerekemet nálad hagyom?

⚽ Köszöntő! ⚽

Sziasztok!

Mint látjátok kicsit átalakult a blog!! Ezt köszönöm Ninának! Egyszerűen csodálatos! Mivel a történet a negyedik évad után befejeződött a blogom is átalakult picit. Ez a változást pár hónapja már láthattátok is.

A blogon jelenleg a két focistáról hozok híreket, és egyéb érdekességeket Rólam.

Több menüpontot is találtok fent az új fejlécen, amelyikbe külön vettem a dolgokat:

• A Resta con me- nél olvashatjátok az egész történetet. Mint a 4 évad összes részét. 
• A Rólam menüpontban található egy kis bemutatkozás, hogy lássátok ki is vezeti ezt a blogot.
• A Heti helyzet-nél a híreket olvashatjátok, míg az Egyéb résznél a TAG-ek, kérdéssorok, pár személyes írás és díjak kapnak helyet.
• Az utolsó menüpont pedig a Más fanfictionok néven fut, és helyet kapnak a rendelésre írt történetek. 

Remélem sikerült eligazodni a blogomon, és örömmel követitek majd tovább, ahogy eddig is.

Hamarosan jelentkezek!

Sok puszi Andrea. 

⚽ Helyzetjelentés rólam: Az írás fontossága! ⚽

Sziasztok!!

Nem akarok több posztot pazarolni már erre, de most úgy érzem ezt az egyet még megírom, így munka témában.
A múlt hetem egész jól sikerült, és úgy gondolom, ténylegesen elfogadtam a mellőzött helyzetemet, hiszen sokkal könnyebb a dolog, ha nem szomorkodok, nem agyalok, csak egyszerűen mosolygok és bólogatok. Igaz, hogy voltak pillanatok mikor úgy éreztem jobb lenne elvonulni és jól kisírni magam, de aztán rájöttem nem lenne jobb, sőt inkább rosszabb. A kapcsolatom a többséggel nem változott, talán egyikőjükkel? Nem tudom igazából megmondani miért, és hogyan, de úgy látom ő teljesen másképpen viszonyul hozzám. Olyan kedvesebben, segítőkészebben, ami őszintén megmondva iszonyúan jól esik. A többséggel pedig úgy látom, ha megszakadok sem tudok jól elleni, ami belül eléggé fáj, de ez van. Persze nem azt mondom, hogy nincsenek a munkahelyen barátaim, de hát mégsem függhetek valaki nyakán, és nem terhelhetem a személyes problémámmal, hiszen másnak is vannak bajai. Sőt lehetnek olyanok is amiről nem tudok. De ezek a kapcsolatok nem annyira mélyek, és sokszor úgy szeretném ha legalább csak egyetlen egy olyan barátom lenne ott akivel tényleg mindent megtudnék beszélni.
Őszintén megmondva szeretem a munkám, és szeretek a gyerekek között dolgozni, mert az a sok szeretet amit tőlük kapok valamilyen szinten feltölt, és jókedvre derít. Amit hiányolok az csupán annyi, hogy még egy pici dicséretet sem kapok mindazért amit csinálok. De talán nem is várhatom el, hiszen azt nem sokan nézik munkának amit én annak vélek. A fáradság továbbra is fent áll, és próbáltam délután bevenni a gyógyszert, de az sem lett jobb, hiszen itthon is vannak teendőim. Szóval maradt a reggeli bevétel, és ha nagyon álmos vagyok akkor iszok egy kávét. Tudom, hogy ezt a munkát nem lehet érzelem nélkül csinálni, de megtanultam, hogy az ottani dolgokat nem veszem annyira véresen komolyan, és valamilyen szinten megtanultam felvenni a munka üzemmódot, ami már egész jól megy. Igyekszem nem érezni, nem beszélni sokat, és inkább arra gondolni, hogy ezt a napot megcsinálom és jövök haza. Minden nap így erősítem magam, és sokkal könnyebb. Sőt szerintem sokkal erősebb lettem, mint voltam eddig. Talán rám is fért ez a dolog, hiszen tényleg túl érzelmes és nagyon sírós vagyok/voltam.

Az írás rengeteget segít, és már többször mondtam, hogy akkor írok a legtöbbet, ha lelkileg nem vagyok jól. Most rengeteg ötlet van a fejemben, és rengeteget írok, de ez is kell ahhoz, hogy ne boruljak ki, hiszen mindig van olyan amit úgy érzek jó lenne megírnom. Legyen akár egy novella, egy blog bejegyzés, vagy egy sport hír. Ha pedig inkább ezen mélázok tényleg minden könnyebb, és nem fájnak azok amiktől amúgy tuti bedobnám a törölközőt.
Sokat gondolok azon, hogy újra elindítom a sportos oldalam, amit anno félbe hagytam, és nem is ment rosszul, csak idő hiány miatt muszáj voltam bezárni. Úgy érzem a blogomon vagyok teljes és őszinte, és itt senki előtt nem kell megjátszanom magam, és senkinek nem kell azt mondani, amit hallani akar. Hiszen ez vagyok én, aki szereti a focit, a két játékost, és mindig van valami történet a fejében. Egyszerűen imádok írni, és szeretem azt, ha készen van egy  fejezet, vagy egy bejegyzés, és átolvasva hátra dőlök, hogy na ezt én csináltam. Igaz, hogy másban nem vagyok kreatív, de az írásban eléggé, és ezt senki nem veheti el tőlem. A munkában sokszor viszek magammal füzetet, és ha van időm akkor írok, és elmélyedek a dolgokban. Jelenleg is több történeten dolgozok egyszerre, ami örömmel tölt el. Van két olyan amit határidőre fogok hozni, és van olyan amit még mindig tökéletesítenem kell.
Néha átfut az agyamon, ha mások tudnák mit gondolnának? Lehet persze hülyének tartanának, és nem vennének komolyan.... bár most sem vesznek komolyan....
Én nagyon komolyan veszem az írást, és legszívesebben a nap 24 órájában ezzel foglalkoznék. De úgy nyilvánosság elé nem nagyon merek kiállni, így marad a blogos csoport, és pár ember aki tud róla, pl: a családom, és néhány barátom. Ők pedig mindig pozitívan állnak ehhez, ami jól esik és ebből is erőt tudok meríteni.
Úgy gondolom tartozok magamnak annyival, hogy elhiggyem jó vagyok, és jól csinálom a feladataimat, és tényleg odateszem magam. Mert ha dolog van akkor én őszintén odaállok, és megpróbálom a 100%-ot nyújtani.
Bízom benne, hogy az elkövetkező hetekben ha nem is javul, de marad ez a helyzet, és akkor már tényleg boldog leszek, és elégedett.
Én napról- napra keményebb leszek, és vidámabb.

Hamarosan jelentkezek, vigyázzatok magatokra!
Szép hetet Nektek! Sok puszi. Andrea.