Sziasztok!!! Ezt az új részt nem csak én írtam hanem egy kedves blogos társam is besegített akinek ezúton is köszönöm a munkáját. Nagyon sokat segített :). Jó olvasást és várom a véleményeket. :).
Annyira boldog
voltam, és annyira fantasztikusan sikerült a tegnapi éjszakánk, hogy hatalmas
vigyorral a fejemen léptem ki a konyhába ahol már Kamilla és Heléna fogadott.
Az óra kilencet mutatott és én úgy terveztem, hogy gyorsan felöltözök, majd még
átnézek pár dolgot Gareth Bale-ről, hogy ne tűnjek idiótának az interjú előtt.
-
Valaki nagyon boldog ma reggel. – Nézett rám Kamilla. –
Csak nem hogy jól sikerült az éjszaka?
-
De igen, fantasztikus volt. – Újságoltam el, majd Helénára
néztem, aki cseppet sem volt boldog. Sőt egyenesen undort láttam az arcán. Úgy
gondoltam nem foglalkozom vele. Nem tudom miért változott meg ennyire felém, de
nem hittem, hogy a megcsalás miatt lett volna ilyen. Éreztem, hogy itt még van
más is a pakliba. Úgy döntöttem egy kicsit rá is játszok, hátha kibukik belőle
valami.
– Zlatan egyszerűen fantasztikus.
Még sosem találkoztam ilyen pasival, aki nem csak, hogy szexis, de az ágyban is
őrületen nagyot alakít. Hiába eget rengető vele a sex…
-
Fejed már be! – Csattant fel Heléna és tudtam most
elértem a célomat. – Mondd, nem látod mennyire undorító, ahogy viselkedtek? Nem
értem miért vagy ilyen.
-
Milyen? – Tudakoltam. – Mondd, mi a fene bajod van
velem, mert nem hiszem, hogy ez a megcsalás a bajod, hiszen ennél már sokkal
durvább dolgokat is túlélt a barátságunk.
-
Oké elmondom. – Nézett rám szigorúan. Mennyire
hasonlítanak most egymásra Zlatannal. Ő is ugyanúgy néz mikor nagyon mérges
rám. – Az a bajom, hogy te semmibe veszed azt, hogy ebbe az egész kapcsolatba
annyira jól elvagytok és a tesóm is annyira jól elvan, és annyira leszarjátok
Maxit, akinek meg nagyon hiányzik az apja és sokat sír utána. Zlatan pedig
ahelyett, hogy ahogy ígérte neki a fiával foglalkozna, idejár hozzád és veled
van.
-
Heléna nem tehetek róla.
-
De igenis tehetsz. – Csattant fel. – Mert amíg a tesóm
tegnap itt hetyegett veled, azzal az erővel, Maxival is törődhetett volna,
ugyanis alig látja mostanában a fiát. Alexandra pedig teljesen kivan, hogy Maxi
csak az apját akarja, és ezzel nem tud mit kezdeni. Felfogtad milyen az mikor
egy négyéves gyerek sír valaki után és te nem tudod megnyugtatni?
-
Nagyon sajnálom, de akkor sem tehetek róla, bármit
mondasz. Zlatannak sosem fogom megtiltani, hogy a fiával legyen, de
Alexandrának már nincs köze hozzá.
-
Csupán csak a gyerek anyja.
-
Mondd, mi a fenét kéne akkor tennem? Talán tagadjam meg
ha Zlatan velem akar lenni, mert azt nem bírom megtenni. Neki nem fogok nemet
mondani, ha velem akar lenni és erre se te se senki nem kérhet meg!!!
-
Lányok ne legyetek már ilyenek. – Szólt közbe Kamilla.
– A legjobb barátnők vagytok már régóta nem? Akkor ne legyetek kiakadva. Heléna
neked is igazad van, biztos nem ismerem a helyzetet, de Lili tényleg szereti a
tesódat és jogos, hogy nem utasítja el. Viszont Lili te pedig mondhatnád
Zlatannak néha, hogy menjen el Maxihoz vagy csináljon vele közös programokat.
Érted?
-
Én buzdítsam erre?
-
Igen ugyanis senki másra nem hallgat csak rád. – Mondta
Heléna egy kicsit megenyhülve. – Tegnap Maxi annyira sírt és alig bírtuk. Csak
akkor nyugodott meg mikor találkozott az apjával. Nem akarom, hogy Maxi
sérüljön.
-
Nem fogom hagyni és megígérem, beszélek Zlatan fejével
jó?
-
Oké rendben van. – Mosolygott majd átölelt. – Ne
haragudj a tegnapi gorombaságom miatt, de tényleg annyira kiborított Maxi
sírása… és…
-
Nem kell magyarázkodni. Tudom, hogy szereted őket és
nem baj, ha Alexandrával is jóba vagy. Sőt szeretném, ha úgy mennénk Zlatan
meccsére Hétfőn, hogy közel üljünk egymáshoz.
-
Remek ötlet. Mi a mai program? – Kérdezte.
-
Egy interjú Gareth Bale-lel és utána meccs képek majd
este Angol- Orosz.
-
Ott interjúzunk?
-
Legyen? – Néztem Kamillára.
-
Nem tudom, lehet, majd felhívom Paolot és
megérdeklődöm. Meg még a televíziósokkal is összekélne már hangolódnunk.
-
Akkor csak a két esti meccsre mentek? – Érdeklődött
Heléna.
-
Igen. Zlatan amúgy mikor ment el?
-
Fogalmam sincs, mikor felkeltem már nem volt itt, de
akkor én bevonulok a fürdő szobába.
-
Rendben van. – Szóltam majd én is elvonultam átöltözni.
Heléna nem jött velünk a Walesi meccsre. Jóval kettő óra előtt értünk oda, hogy
el tudjam készíteni az interjút a friss BL győztes játékossal. Kedves volt és
igazán jó válaszokat adott. Az eredmény végül 2-1 lett Wales számára. Nem
sokáig időztünk, mert a következő meccs helyszínére is oda kellett érnünk, ami
kilenckor kezdődött. Interjúzni szerencsére nem kellett, mert így is alig-alig
értünk be a helyünkre és az idióta tévések is keresztbe tettek nekünk, hogy
saját riporterükkel készítették el az anyagot. Az angolok eléggé rosszul
játszottak és csak a második félidőben sikerült megszerezniük a vezetést. Mikor
Rooney-t lecserélték akkor jött a baj. Az Oroszok a hosszabbításnál behozták az
egyenlítőt. Fáradtan és kimerülten értünk vissza Párizsba. Egyikünknek sem volt
kedve bulizni csak bedőlni az ágyba és aludni reggelig. Vasárnap reggel gyorsan
átküldtem az anyagokat Paolonak majd felhívtam Zlatant, de nem vette fel a
telefont. Szerettem volna vele lenni és esetleg Maxival hármasba szervezni egy
olyan programot, amit mindketten élveznek majd. Ma csak az esti meccsre megyünk
el. Németországi csapatnál több játékossal kell interjúzni, mert Paolo szerint
érdeklik az embereket. Megbeszéltük Kamillával, hogy ezt ő fogja megcsinálni.
Nem igazán szeretem őket, és sokkal jobban szerettem volna Zlatannal lenni és
csak úgy összebújni valahol vele. Egész nap nem hívott így nem tudtam programot
ajánlani neki. Stephannal is próbálkoztam, de ő is lepattintott. Sajnos
rengeteget kell edzenie és bizonyítani szeretne a szövegségi kapitánynak. A
hangulat nagyon jó volt és a Németek pedig odatették magukat. Már a 19.-percben
vezettek és ez az előny csak még egy góllal nőtt mikor Bastian is megrúgta a
maga gólját. A végeredmény 2-0 lett.
-
Ez a hétvége egy katasztrófa. – Mondta Kamilla mikor
hazafelé vezettünk.
-
Igen az. Nagyon fáradt vagyok, de feldob a tudat, hogy
holnap Zlatan játszik. Annyira, de annyira imádom, mikor focizik. Olyan izmos
és sexi elolvadok tőle.
-
Paolo azt mondta, hogy koncentráljunk az Olaszok meccsére.
Tehát sem a Spanyolra sem a Svédre nem kell kimennünk.
-
Mi van? – Rökönyödtem meg. – De nekem interjút kell
csinálnom Ibrával.
-
Igen, tudom, hogy így gondoltad, de most csak az
Olaszokra kell koncentrálnunk. Nézd, tudom, hogy Zlatan miatt akarod látni a
Svédeket, de ez egy munka mi dolgozni jöttünk ide.
-
Szerinted én nem csinálom jól a feladatomat? – Néztem
rá mérgesen. Még a végén kiderül, hogy Kamilla nem is olyan jó fej, mint
gondoltam.
-
Ezt egy szóval sem mondtam, de téged most elvakít ez a
fene nagy szerelem. de kérlek ne Zlatan legyen az első. Teljesen csőlátásod van
és...
-
Tessék? Ez nem igaz, eddig minden interjút megcsináltam
és fotóztam is és csak most kértelek meg, hogy beszélj te a németekkel, mert
nem tudok németül.
-
Lili hagyjuk, úgy látom, sehogy sem tudlak meggyőzni. -
Nézett rám és szemei fáradtan csillogtak. Tényleg nagyon melós lesz ez az egy
hónap.
-
Még ott van a Péntek. Akkor két legyet üthetünk egy
csapásra.
-
Igen ebben igazad van. – Mosolyogtam. – Ez jó ötlet.
Remélem Stephan is jól fog játszani. Szeretem, és nem akarom, hogy csak üljön.
Olyan gyorsan tud futni és a Romába is szuper gólokat rúgott. Örülnék tőle
egynek.
-
Én is. – Mosolygott rám Kamilla. – Tényleg nagyon jóképű. Mellesleg kinek
drukkolsz? Olasz vagy Svéd?
-
Ez nehéz kérdés, és tényleg nem tudom. De nekem az is
elég, ha mindkét fiú gólt rúg és boldog.
-
Én Stephannak örülnék jobban. Mármint Olasz
győzelemnek.
-
Talán egy kicsit én is, hiszen ott sokkal több játékost
ismerek. A svédeknél meg csak Zlatan van. Mellesleg ha nem lenne ez az E.B.
felőlem még Gareth Bale is elmehetne mellettem úgy, hogy az sem tudnám kicsoda.
– Mondtam mire Kamilla felnevetett.
-
Két lány beszélget a fociról, akik alig értenek hozzá.
-
Én sem sokat konyítok csak kb mióta a fiúkkal így jóba
lettem, de nemzetközi szinten pfúúúú elég durva. – Néztem Kamillára. Másnap
aztán írtam Zlatannak, hogy kihagyjuk a Hétfői meccset, de a Péntekin ott
leszek. Erre nem írt vissza semmit, így úgy gondoltam ezt hagyom annyiba. A
hétfői Olasz meccs is nagyon fárasztó volt így is, hogy leadtuk Zlatan meccsét,
aki miután felvette a telefont kiakadt, hogy bezzeg El Shaarawy meccsére
elmegyünk, de az övére nem. Örültem viszont, hogy Stephant láttam és a többi
fiút. A mérkőzés után pedig étbeszéltünk mindent majd egy búcsú puszival
váltunk el. Sokat törtem rajta a fejem és bármennyire is akartam nem bírtam
kiverni azt az édes mosolyát a fejemből, amikor lefújták az első győztes
meccsüket. Svédország viszont eléggé lebőgött, mert csak 1-1-et játszottak és
azt a gólt, sem Zlatan szerezte. Ez is idegesítette Zlatant, akivel sem kedden
sem szerdán nem bírtam találkozni, és mikor felvette a telefont akkor elmondta
mindennek Stephant, ami nagyon rosszul esett. Nyilvánvaló megvédtem a legjobb
barátomat, amiből hatalmas veszekedés kerekedett és Zlatan csak úgy rám csapta
a telefont. A Magyarok is fantasztikusan ügyesen vették az akadályokat. Igazán
büszke voltam arra, hogy Magyar vagyok és rengeteg sok barátot és ismerőst
hozott az utunkban a sors. Pénteken volt Zlatan és Stephan összecsapása. Talán
a döntőn kívül ezt a meccset vártam a legjobban. A meccs előtt már fél órával
elfoglaltuk a helyünket Kamillával, így bőven volt időnk megnézni, míg a fiúk a
pályán melegítenek.
- Na, most kinek drukkolunk? - Jött felém Heléna szorosan fogva Maxit maga
előtt. Alexandra most nem tudott
eljönni, így csak Maxi, Heléna, Kamilla és én drukkoltunk a csapatnak. Zlatan
fia természetesen az apja által aláírt pólóba feszített Helénával együtt. Mi
Kamillával olasz mezben díszelegtünk, mert hát mégiscsak azt a lapot
képviseltük. Stephantól a mérkőzés előtt megkaptam az előző meccsen viselt
mezét így én abban virítottam. Olyan jó volt az illata. Először Zlatant szúrtam
ki. Bár őt nem nehéz, hiszen a magassága miatt kitüremkedik a többiek közül. 189
centis magasságával a többiek fölé tornyosul így tekintélyt parancsol a társai
között. Persze nem a méretei miatt lett kapitány hanem, mert a Svédek közül ő
ér a legtöbbet. Az Olaszoknál pont a másik végletet kellett keresnem bár
Stephan sem alacsony mégis csak a hajával és persze a tudásával lehet
megkülönböztetni messziről. A nemzeti mez tökéletesen feszült izmos mellkasán
és a haja is tökéletesen volt belőve, mint mindig. Éppen freestylozott a
rózsaszín cipőjében. Imádtam ezt az árnyalatú cipőit és reméltem, hogy legalább
egy gólt rúg majd velük. Sajnos Stephan nem kezdett, mert mintha bemelegítésnél
húzta volna az egyik lábát, de ennek persze lehet, más oka van. Sajnos nem
látok bele mások fejébe, pedig néha jobb lenne. Nem értem a kapitány miért nem
becsül meg egy ilyen kaliberű játékost, mint Ő. Szerintem a csapatban bőven
beférne, hiszen remekül gyorsul és a labdalevétele is mindig pontos. A góljai
pedig szépek. De másrészről lehet jobb is, hogy nem játszik, mert még mindig
féltem Zlatan haragjától. Féltem, hogy képes lenne egy durvább belépéssel
eltörni Stephan lábát, csak hogy megmutassa ki az úr a háznál. Zlatan még a
kezdőrúgás előtt lenézett az olasz kispadra és megejtett egy gúnyos vigyort.
Nyilván büszke volt arra, hogy ő a kapitány és nagy megelégedéssel töltötte el
a tudat, hogy Stephan padozik.
Elkezdődött a mérkőzés és az első tíz percben mindkért oldalon voltak kisebb
nagyobb helyzetek, de az egyik csapat sem talált a kapuba, de az első félidő
vége előtt öt perccel egy kényszerítő után Pellé talált a kapuba. Az eredmény
1-0 Olaszországnak. Láttam Zlatanon, hogy majdnem felrobban a méregtől. Hevesen
gesztikulált és utasítgatta a társait, majd ha valami nem a kedve szerint
történt, akkor kiabált azzal, aki a közelében tartózkodott. A meccs negyven
harmadik percében végre kapott egy jó labdát és becsavarta a kapu bal felső
sarkába. A gólöröme pedig páratlan volt. Még sosem láttam tőle hasonlót. Oda
futott az olasz kispad elé, majd megállt Stephan előtt. Felhúzta a mellkasáig a
pólóját majd széles vigyorral a száján mutogatni kezdte még ennyi idősen is
tökéletes izmait. A sok néző és a játékosok tátott szájjal nézték a mozdulatot.
Nyilván nagyon kevesen tudták miért teszi ezt Zlatan, de biztos voltam benne,
hogy ehhez nekem is van közöm. Stephan csak fapofával ült és mintha egy kis
mosoly csillant volna fel a szája sarkából. A szünetben az állás döntetlen
maradt. Amíg a többiek a fejmosást és a taktikai utasítást kapták az öltözőbe
Stephan szorgalmasan melegített. Ő már akkor tudta azt, amire szerintem senki
sem számított. A következő játékrészben nem nagyon voltak helyzetek és úgy tűnt
mindkét csapat beletörődött volna a döntetlenbe. A kilencvenedik percben végre
beállították Stephant. Még három percet kapott a hosszabbítás miatt. Láttam Zlatanon,
hogy a szemei villámokat szórnak felé és komoly aggodalom alakult ki bennem,
hiszen borzalmasan féltettem Stephant.
Mikor már szinte mindenki bealudt elindult egy akció olasz részről.
Pontosan passzolták a labdát egymásnak majd egy beadás után a 22.-es számú
játékos sarokkal juttatta a labdát a kapu bal alsó sarkába. A stadion szinte
felrobbant. Az olaszok egymás nyakába ugrálva szinte magukból kikelve
őrjöngtek. Mikor Stephan berúgta következett a gólöröm. Még sosem láttam
Stephant a pályán vetkőzni, mert ő is tudja, hogy ezért sárga lap jár. Levette
a mezét és félmeztelenül elindult felém. Átugrott a kordonon és megcsókolt.
Talán a hirtelenségtől, vagy, mert tényleg akartam visszacsókoltam. Nyelve
puhán ért az enyémhez enyhén nyirkos teste pedig közel került hozzám. Csak pár
perc múlva tudtuk elengedni egymást, és mikor Stephan visszament a pályára a
kivetítőn még mindig engem mutattak amint fülig elvörösödve ültem Kamilla
mellett. Lefújták a meccset és az olaszok győztek. Örültem is meg nem is. Zlatan szinte tajtékzott a dühtől és a következő pillanatban azt láttam, hogy
vérbe forgó tekintettel elindult Stephan felé és orrba vágja.
- Te jó ég!! – Sikítottam fel. – Mit csinál Zlatan?? –
Hangomba hatalmas pánik vegyült, és mikor láttam, hogy próbálják lekísérni őket
egyből az öltözők felé vettem az irányt. A csapat már bent volt a folyosón és
Zlatant többen is próbálták lefogni. Stephan pedig egy jeges zacskót nyomott az
orrához. Láttam rajta, hogy nem akar balhét, de nem tudhattam Zlatan mikor
sérti meg annyira, hogy az ő agy is eldurran.
- Te meg mi a jó fenét csináltál?? – Ordítottam oda
Zlatannak.
- Ez a rohand kis szemét. Mit képzelsz ki vagy te?? –
Kiabálta Zlatan. Még sosem láttam ennyire kikelve magából és szinte
megrémített.
- Állítsd már le magad!! – Fogtam meg a kezét és én is
próbáltam elhúzni Stephan irányából.
- Lili hagyd nem érdemes, nem tudja felfogni, hogy már a
második meccsén is lebőgnek. Egy nagy nulla vagy haver. – Lökte oda neki
Stephan.
- Fejezd be te is! – Szóltam rá. - Mérhetetlenül gyerekesek vagytok.
- Lili, sajnálom de… ez a kis piszok. Mégis hogy meg téged
megcsókolni mikor te az ÉN barátnőm vagy.
- Lili nem a barátnőd, hiszen te mondtad neki pont, hogy
szüneteljetek nem?? Megcsókoltam és neked az fáj, hogy visszacsókolt. – Mondta
Stephan.
- Ha nem tudnád nemrég megdugtam. Te mikor húztad meg
utoljára? A csók még nem sex, te kis idióta.
– Mondta Zlatan, de mikor rám nézett egyből megbánta mit mondott. – Lili
én…
- Mekkora egy rohadék vagy. Nektek ez presztízskérdés????
Elegem van belőletek és addig nem szólok egyikőtökhöz sem, míg nem viselkedtek
úgy, mint egy FELNŐTT!! Felejtsetek el!! – Hordtam le őket és szó nélkül
otthagytam őket a stadionba.