3/58 ⚽️ Távolság ⚽️

Zlatan:

A telefonom csörgése keltett fel álmomból, és mikor kinyitottam álmos szemem hirtelen nem is tudtam merre vagyok. A fejem zúgott és próbáltam összerakni a tegnap történt dolgokat, miközben idegesen kutattam visító mobilom után, amit nagy nehezen megtaláltam a rövidnadrágom zsebébe. A kijelzőn szerelmem képét láttam meg, és reméltem minden rendben van.

- Szia, kicsim, jó reggelt! - Köszöntem barátságosan, de hangja nagyon mérgesnek tűnt.

- JÓ REGGELT???!!!  Neked talán jó!

- Lili mi a baj? - Érdeklődtem, és szemeimből azonnal kiment a maradék álom. - Kérlek, ne kiabálj, mert szétmegy a fejem.

- Remélem is!!!

- Kicsim mi a baj? Miért vagy ilyen mérges? Talán történt valami?

- Azt neked kéne tudnod! - Szólt, de még mindig nem tudtam miért haragszik rám.

- Lili mi van?

- Eddig eltűrtem, hogy mindenféle nőcskékkel fényképezkedsz, meg ilyesmi, de ezek a tegnapi képek már nekem is sokak! Kik ezek a lányok?? KIK??

- Csak rajongók! - Magyarázkodtam, és szemeim előtt megjelent Nicole, és barátnői. - Semmi nem történt köztünk.

- A képeken eléggé közel kerültetek egymáshoz!!

- Lili csak....

- NE MAGYARÁZKODJ TE IDIÓTA! Az a fekete hajú lány úgy rád van akaszkodva, mint valami kullancs, és több képen is együtt vagy vele! Meg az a szöveg is képe alatt. #myguy?? Azt hittem eldobom az agyam! Hogy képzeli, hogy ilyet ír hozzád? Te az enyém vagy, aki a gyerekedet hordja a szíve alatt. Szóval kérdezem újra, ki ez a nő, és mit akart tőled?

- Semmit nem akart kicsim. - Próbáltam nyugtatni, de ez sehogy sem ment.

- Ide figyelj Ibra! - kezdte mérges hangon, és tudtam ez már komoly, hiszen mindig így hív, ha nagy a baj. - Ugye nem feküdtél le vele??

- Mégis, hogy gondolsz ilyet? Sosem csalnálak meg kicsim. Egyáltalán hol a francba találtad meg a képeket?

- Az nem érdekes, de mikor megláttam elöntötte az agyam a köd. Hogy képzelted ezt?

- Csak pár lány, akik odáig vannak értünk. Nagyon kérlek, nyugodj meg, hiszen nem kéne, ha felhúznád magad. Nem szeretném, ha valami bajod lenne neked vagy a babának.

- Akkor ne csinálj ilyeneket! Tudod mennyire rosszul esett mikor megláttam reggel a képeket? Azok a lányok annyira szépek, és...

- Szerelmem, egyik lány se ér fel hozzád! - Mondtam kedvesen, mire megenyhült, de tudtam nem hagyhatom abba a puhítását. - Hamarosan újra együtt leszünk, és akkor már csak a tiéd leszek. Egész álló este, és csak téged foglal kényeztetni.

- Zlatan, tudom, hogy én mentem bele ebbe az útba, de már egyre nehezebb nélküled.

- Nekem is Lili, viszont ha lelépek, a fiúk körbe röhögnek. Szerelmem ne legyél féltékeny, és ne nézz több képet, megígéred?

- Nem tudom megígérni Zlatan. - Szipogta engem pedig elfogott a bűntudat. Főleg mikor a vízben történt események villantak be. - Nem tudom megígérni, mert látnom kell hol vagy, és kivel.

- Lili figyelj, az a lány... Nicole, csak egy rajongó, aki abba a bárba dolgozik ahol bulizni voltunk. Hozott nekem egy koktélt és elbeszélgettünk, majd kért egy autógrammot, és egy fotót. Ezeket én teljesítettem, majd.... ennyi. - Zártam le gyorsan, hiszen a vízben történtekről nem akartam, hogy tudomást szerezzen.

- Ugye nem csináltál butaságot?

- Nem szívem, bízz bennem!

- Rendben Zlatan. Nagyon- nagyon szeretlek, és vigyázz magadra.

- Te is kicsim, és este még felhívlak. - Szóltam, majd lerakva a telefont háttal az ágyra dőltem, és igazán szarul éreztem magam. Hatalmas bűntudat lett úrrá rajtam, és egy utolsó bunkónak éreztem magam. Főleg ahogy eszembe jutott Lili sírós hangja. De miért vagyok ilyen? Miért kellett megkívánnom azt a lányt? Hiszen semmi olyan nincs benne, ami a többi itt lévő pláza macába ne találnék meg. Mégis akkor miért izgatott fel ennyire? Gondolatmenetemből ajtó kopogás rángatott vissza, majd miután kiszóltam Brazil barátom, Maxwell mosolygós arca jelent meg előttem.

- Jó reggelt haver! - Köszönt nekem. - Kialudtad a tegnapi napot?

- Igen, épp most beszéltem Lilivel. - Osztottam meg vele.

- Hogy van?

- Nem igazán jól, főleg, hogy látta a tegnapi képeket amiken Nicole és a barátnői fognak körbe.

- Ki a fene az a Nicole? - Nézett rám tudatlanul, majd nagyot sóhajtva emlékeztettem őt a tegnapi lányra. - Jaa az a fekete hajú, akit majdnem megfektettél a vízbe?

- Igen, de hidd el, nem vagyok rá büszke. - Mondtam, és kitöltöttem magamnak egy jó hideg vizet.

- Egy hülye vagy Zlatan! - Tolt le és ez a szigorú hangsúly meglepett tőle. - Mi a jó francot kellett neked ezt csinálni?

- Semmi nem történt Max'....

- Azért nem nevezném semminek azt, hogy egy nővel ölelkeztél, akin csak egy bugyi volt.

- Fogalmam sincs miért csináltam. Lehet a vodka.

- Nem foghatod az italra! Nézd, az a lány tényleg szép volt, de látszott a szemébe, hogy bárkivel elmenne egy körre, de neked akkor is nemet kellett volna mondani, már akkor, mikor levette a ruháját!

- Sajnálom, még jó, hogy Lili arról nem tud. Már a képek miatt is kiakadt.

- Mi van, ha egy lesifotós lekapott a parton?

- Abba inkább nem akarok belegondolni, mert tuti szakítana velem. - Húztam le a vizet, ami jól esett és fejfájásomon is enyhített kicsit.

- Igaza is lenne. Nem értem, ha elvileg szereted őt, akkor miért kellenek ilyenek?

- A sérülésem óta szinte csak negatív kritikát kaptam, és azt, hogy már öreg vagyok. De itt ez a sok lány mind rácáfolt ezekre. Velem akartak lenni, mert jó pasi vagyok, és...

- Mert te vagy Ibrahimovic! Azért akarnak veled lenni, mert híres vagy. Szerinted én nem kaptam ajánlatokat? De én tudom, hogy otthon van a feleségem, és otthon vannak a gyerekeim, akikkel nem tehetem meg, hogy fájdalmat okozok nekik! Hűséget fogadtam Guilianak és soha nem szegném meg. Jó persze tudom, hogy ti még nem házasodtatok össze, de gyereketek lesz, ami már egy kapocs, és egy fontos pont az életetekbe.

- Annyira szarul érzem most magam. - Ültem vissza az ágyra, és kezeimet az arcomba temettem.

- Megérdemled! - Vetette oda, és tudtam teljesen igaza van. - Nézd Ibra, nem tudom milyen a magánéletetek, de úgy tudtam megvagytok. Lili szeret téged, és ahogy láttam te is odáig vagy érte. Ne akard ezt a kapcsolatot tönkre tenni egy olyan dolog miatt, amit úgyis megbánnál.

- Rendben van a magánéletünk, és az ágybeli dolgok is működnek. Sőt mióta megkérdeztem az orvostól, hogy terhesen lehet- e Lili sokkal odaadóbb volt.

- Lili nagyon jó fej, hogy elengedett egy ilyen hosszú útra, és ez azt bizonyítja, hogy bízik benned.

- Igen, ez igaz. Ő teljes mértékben bízik bennem és a hűségembe.

- Nem játszatod el ezt a bizalmat Ibra! Én alig ismerem Lilit, de amit láttam benne, és beszéltem vele, abból lejött, hogy mennyire szeret téged, és mennyire komolyan gondolja a kapcsolatotokat. Látod miattad még gyereket is vállalt, és ha úgy vesszük teljesen feladta az álmait. Miattad!

- Igen, ez így van. A kapcsolatunk mindig arról szólt, hogy az én érdekeimet néztük, és ő, ha haragudott is, elfogadta. Akár a PSG-ről akár az MU.-ról legyen szó.

- Még három napot leszünk itt, és szeretném, ha addig viselkednél, és nem csinálnál olyat, amiből bajod származna.

- Mondd, te hogy tudsz ilyen hűséges maradni?  - Néztem fel rá szomorúan, mire Maxwell felnevetett, majd így szólt:

- Mert szeretem a feleségem, és a gyerekeimet is.

- Én is szeretem Lilit, de mégis...

- Mert még nem vagy erős jellem, de ez tanulható, és az, hogy leállítottad magad már egy előrelépés.

- Lehet, jobb lenne, ha hazamennék, még ma este. Szerinted?

- Tedd, amit akarsz. - Vont vállat, én pedig pakolni kezdtem a bőröndömbe, de szinte még csak pár ruhát raktam el, mikor Marco jött be a szobába nagy hanggal és széles mosollyal az arcán.

- Jó reggel srácok!! Örülök, hogy felébredtetek, mert mára olyan programot szerveztem, amitől eldobjátok az agyatokat. Sőőőtt este jönnek a meglepetés lányok.

- Neked is jó reggelt. Kialudtad magad? - Fordult felé Maxwell.

- Igen, bár őszintén megvallva nem sokat aludtam. Az a vörös csaj nagyon odatette magát. - Kacsintott, majd kicsit komolyabb hangsúlyra váltott mikor meglátta bőröndömet. - Ez meg mi? Hova pakolsz Zlatan?

- Hazamegyek!

- De hát még van három nap, amit kikell használni, és ma este..

- Marco nem érdekel. Jól éreztem magam, de már hiányzik Lili.

- Ugyan már Zlatan, már csak pár nap! Azt még a csajod is kibírja, és te is. Ma estét nem hagyhatod ki, hiszen direkt neked szerveztem be egy csajt.

- Mondd nem hallottad mit mondtam? - Fordultam felé. - Hazamegyek!

- Csak nem a tegnap este változtatta meg a véleményedet? - Érdeklődött én pedig bólintottam.

- Nem akarom, hogy ez újra előforduljon, mert lehet, akkor már nem tudok nemmel felelni.

- .. és akkor mi lesz?

- Mondd te mióta lettél ilyen? - Néztem rá mérgesen. - Neked is van feleséged, és egy fiad, akit úgy tudtam szeretsz.

- Persze, hogy szeretem Laurat és Tomassot is, de egy ideje a kapcsolatunk nem úgy alakul, ahogy normál pároknál szokás.

- Hogy érted ez? - Érdeklődött Maxwell és engem is kezdett érdekelni barátom kicsapongó viselkedésének oka.

- Mikor a fiam megszületett minden tökéletes volt. Laura újra kivirágzott és gyönyörűbb volt, mint bármikor, de valahogy már nem tudtuk egymásnak azt adni, ami kéne. Én is sokat voltam távol, és Laura gondolatai is szinte csak Tommy körül keringtek. Aztán mikor végre együtt voltunk rájöttünk, hogy szeretjük még egymást, de már másképp, és szükségünk van változatosságra, hogy felpezsdítsük a dolgokat. Így jöttek a képbe más emberek. Ha értitek, mire gondolok.

- Más párokkal együtt? - Néztem rá és nagyon furcsálltam, hogy haveromról ilyenek derülnek ki.

- Ugyan dehogy is! - Tagadta gyorsan. - Nem más párokkal, hanem másokkal. Laura más férfival én pedig más lányokkal.

- Vagyis mindketten félreléphettek? - Érdeklődött Max' akiről tudtam sosem menne bele egy ilyen kapcsolatba.

- Igen, így van. Ezt hívják nyitott kapcsolatnak, ahol az a szabály, hogy addig mehetünk el, amíg csak szex van, és semmi érzelem. Hiszen még szeretem a feleségemet, és ő is szeret engem. De ha az ember minden nap hamburgert eszik, előbb- utóbb rákíván a pizzára is.

- Megáll az eszem. - Meredtem magam elé, és hiába is értettem Marco érveit nem tudtam egyetérteni vele.

- Akkor meg miért akadsz ki, ha a sajtó lehozza a képeidet, amin más lányokkal vagy együtt?

- Mert a rajongóim példás családapának tartanak, és nem törthetem össze ezt a képet magamról.

- Mondtam már, hogy nem vagy semmi? - Nevettem fel, és újra nekiálltam a pakolásnak, de olasz barátom újra leállított.

- Zlatan kérlek, csak ma este maradj még!

- Semmi kedvem, és tényleg hiányzik Lili.

- De ma direkt olyan csajok jönnek, akik csak miattad lesznek itt.

- Semmi kedvem hozzájuk! - Hárítottam tovább, és hiába nézte Maxwellre segítségül barátom csak némán figyelte beszélgetésünket.  - Nem akarok még egy ilyen estét, mint a tegnapi.

- Erre pedig az a megoldás, hogy gyáva módon lelécelsz?

- Lehet, gyáva vagyok, de nem csapodár!

- Nézd, ezek a lányok tényleg csak miattad jönnének, de nem olyan értelembe. Ők rendesek és nem cicababák. Azért jönnek, mert igazi rajongók. Csalódást akarnál okozni nekik?

- Nem, de...

- Akkor?

- De ugye nincs benne semmi trükk? - Néztem mélyen kék szemeibe.

- Semmi, csak tisztességes, kedves lányok, és ha akarod, felőlem már holnap reggel indulhatsz.

- Jó. - Sóhajtottam fel megadóan, mire Marco eleresztett egy hatalmas mosolyt, majd hálálkodva kiment Brazil barátom pedig követte. Gyorsan letusoltam, majd együtt elmentünk kajálni és egész estig a hotel medencéjében töltöttük a napot. Hét óra felé, pedig Marco egy limuzint küldött a repülőtérre a lányokért, én pedig készülődni indultam. Úgy terveztük, hogy megint lemegyünk az egyik szórakozóhelyre, de megígértettem a fiúkkal, hogy véletlenül se megyünk oda, ahol újra összefuthatnék Nicole-lal. Mivel elég meleg volt, csak egy vajszínű rövidnadrágot, és egy világos vászon inget kaptam magamra, majd újra felhívtam szerelmemet, hogy egy pár szót beszéljek vele. Szerencsére Lili hangja már sokkal kedvesebben csengett, mint reggel, és így nekem is könnyebb volt a lelkem. Nyolc körül pedig jobbnak láttam, ha elindulok barátaim szobája felé, ahol pár pohárral megalapoztuk a hangulatot. Az idehívott lányokkal Marco a szórakozó helyre beszélte meg a találkozót, amire mi taxival érkeztünk. A hangulat már kintről fantasztikusnak bizonyult, majd mikor bementünk barátaim azonnal a pult felé indultak.

- Merre vannak a lányaid? - Kérdeztem Marcotol.

- Lehet, már táncolnak. - Szólt miközben megérkeztek a megrendelt sörök. - Majd csak összeakadunk velük nyugi!

- Rendben. - Bólogattam. Úgy gondoltam ideje meglátogatni a mellékhelyiséget, és mikor kiléptem egy csapat lány lépett ki a szemközti női részlegből. Egy szőke lány mondatára lettem figyelmes, aki még a bent lévő barátnőjéhez szólt.

- Lola gyere már, Marco már tuti keres minket!

- Jövök már, csak kezet mosok. - Hallatszott bentről a sajnos túl ismerős hang, majd mikor kijött és találkozott a tekintetünk azonnal tudtam, hogy már az első géppel hazakellett volna mennem. Lola haja most sokkal rövidebb volt, mint mikor utoljára láttam, zöld szemeiből pedig a meglepetés tükröződött. Egy pár percig csak némán meredtünk egymásra, majd én törtem meg a csendet, cseppet sem kedves hangon.

- Te meg mi a francot keresel itt?

- Én is örülök neked. - Lépett közelebb és rám vetette csábító mosolyát.

- Hogy kerülsz ide azt kérdeztem?! - De ahelyett, hogy válaszolt volna barátnőjére nézett.

- Valeria egy pillanat és megyek. Addig kérlek, keresd meg Marcot és szólj, hogy itt vagyunk.

- Rendben. - Szólt a szőke lány és odébb állt, én pedig idegesen megragadtam Lola karját és magam felé fordítottam.

- Mit keresel itt??!!!

- Au, ez fáj! Engedj el! - Kérlelt, és én engedtem neki. - Marco hívott ide, én pedig elfogadtam a megívást. Főleg, hogy te is itt vagy! - Kezdte búgó hangon. - Egy ilyen bulit pedig nem hagyhattam ki.

- Mi van a gyerekeddel?

- Örökbe adtam, szóval szabad vagyok.

- Örökbe adtad? De akkor minek kellett az a sok pénz? - Háborodtam fel, és egyre mérgesebb lettem.

- Szerinted mennyibe kerül az orvosi egyetem?

- Átvágtál!

- Te is, szóval kvittek vagyunk. Azt hiszed, eltűröm, hogy megaláztál a médiában? Bár, már megbocsájtottam, és ha szeretnéd, megünnepelhetnénk. Úgy hallottam nincs itt a barátnőd.

- Takarodj a közelemből!

- Jaj Zlatan miért vagy ilyen bunkó? Úgy csinálsz, mintha én lennék az oka a dolgoknak.

- Amik már megoldódtak, és nem akarom, hogy tönkre tedd világos? Nem is értem Marconak miért kellett idehívnod téged!

- Zlatan igaz, hogy Marco hívott ide, de ha szeretnéd, veled megyek...el. - Búgta lágy hangon.

- Felejtsd el!  - Teremtettem le és már épp menni készültem mikor utánam szólt.

- Tudod furcsa, hogy otthon van a terhes barátnőd, te meg csak így itt bulizgatsz. Csak nem, hogy meguntad?

- Soha nem unom meg Lilit.

- Pedig két hét nem kis idő, és addig bármi történhet egy állapotos nővel.

- Lili jól van, és elengedett.

- Elengedett? - Nevetett fel. - Engedélyt kellett kérni, hogy jöjj? Ez elég vicces nem gondolod? A nagy, erős Zlatannak beszabályozza az életét egy nő.

- Ez nem igaz! Lili nem szabályoz be, csupán csak...

- Nekem nem kell magyarázkodnod édes! - Simította meg az arcom. - Bent találkozunk.  - Szólt majd elindult a táncparkett felé, én pedig mérgesen Márko felé indultam.

- Mondd, hogy tehetted ezt? - Szegeztem neki a kérdést.

- Miről beszélsz?

- Lolitáról! Hogy képzelted, hogy a tudtom nélkül idehívod? Azonnal hazamegyek.

- Higgadj már le Zlatan! Igen itt van, és igaz nem szóltam róla, pont ezért. Viszont a többi lány, aki vele jött teljesen más.

- Nem érdekel! Becsaptál!

- Jó bocsi, de ne haragudj rám!

- Ne haragudjak?

- Figyelj, most legalább tesztelheted magad.

- Miről beszélsz? - Húztam fel a szemöldököm.

- Az ellenállásról. - Mondta és én azonnal megértettem mire gondol. - Lazulj le Ibra. Élvezd a bulit és igyál még pár sört. Én léptem táncolni. - Szólt majd Maxwellel együtt otthagyott minket és a parkett felé vette az irányt. Sokáig tanakodtam mi legyen, de mivel a többi lány tényleg más volt, úgy döntöttem maradok. Persze arra vigyáztam, hogy ha készült is rólunk fotó még véletlenül se legyen kompromittáló Lolát pedig igyekeztem kerülni. Szerencsére ez jól ment, bár voltak próbálkozásai, de mindegyiket sikeresen hárítottam, és egy remek estét zártunk, de mikor már hazafelé indultunk Lola utánam szaladt.

- Zlatan várj! – Hallottam hangját.

- Mit akarsz? – Kérdeztem és magamba morogtam, hogy a taxi még nem ért oda.

- Csak bocsánatot akarok kérni. Nem akarom, hogy úgy gondolj rám, mint egy rossz életű nőre.

- Pedig pont így gondolom.

- Tudom, hogy akkor este hibáztam, de te se mondtad, hogy van barátnőd. Mégis honnan tudhattam volna? Semmit nem tudtam rólad, csak a barátnőim magyarázták teli a fejem, én pedig boldog voltam, hogy veled lehetek. Beléd szerettem, és azt gondoltam lehetne köztünk komoly dolog. Tudom, persze, hogy erre esélyem sincsen, de nem akarom, hogy haragudj rám. Tisztában vagyok azzal is, hogy a pénzről is hazudtam, de tényleg kellett az egyetemhez, és Marcoval is megbeszéltük, hogy örökbe adhatom a lányom. Egy olyan családhoz került, akik szeretik, és már régóta vágynak egy gyerekre, én pedig arra vágyok, hogy híres sebész váljon belőlem. Rengeteget tanulok, és ha hiszed, ha nem komoly nő vagyok.

- Lola nem kell ezeket elmondanod nekem! – Szóltam, de ő folytatta.

- Az elmúlt fél év alatt csak arra törekedtem, hogy elfelejtselek téged! De ez nem megy, mert még mindig annyira szeretlek! – Mondta és zöld szemeiből kibuggyantak a könnyek. – Látom a képeidet, és ez borzalmas. Elmenekültem Manchesterből, de a szívemből nem tudlak kitörölni. Szóval csak annyit kérek, hogy a két napba, míg itt vagyok, még egyszer add meg nekem azt amit akkor este, és örökre elfelejtjük egymást. Soha nem foglak keresni, és soha nem fogok beszélni senkinek! Megígérem.

- Még mit nem Lola?! Tudom, hogy átvágnál!

- Nem, megígérem! – Fogta meg a kezem, de én tudtam, nem fogok engedni a könnyeinek.

- Soha nem akarlak látni többet! – Néztem mérgesen a szemébe, és mikor megjött a taxi még utána szóltam. – Keress mást és légy boldog! – Majd beültünk a taxiba, én pedig felhívtam a magángépem, és Manchester felé vettem az irányt.

Lili: Reggel finom illatokra ébredtem, majd egy gyors tisztálkodás után lesiettem a lépcsőn. Lent Stephan mosolygós arcát pillantottam meg, aki éppen a tányérokat pakolta az asztalra. Amióta Kitti és Zlatan elment barátom folyamatosan mellettem van, és bár iszonyúan hiányzik a focistám, de az, hogy nem vagyok egyedül, megnyugvással tölt el.

- Jó reggel Lili! Hogy aludtál?

- Nem igazán találom már azt a pózt, amibe jól tudnék. - Osztottam meg vele, ahogy leültem az asztalhoz. Barátom frissen facsart narancslét, pirítóst és egy kis péksüteményt rakott elém.

- Köszönöm, de igazán nem kellett volna ez a sok minden.

- Ugyan, ez csak reggeli. - Mondta, de biztos voltam benne, hogy ő is tudja, hogy rengeteget segít nekem. Mint a házimunkába, mint pedig a baba körüli dolgaimba.

- Jobban vagy már? - Érdeklődött és tudtam a Zlatannal lefolytatott beszélgetésemre gondol.

- Igen, csak, kicsit rosszul érintett ez a tegnapi dolog. De Zlatan este is felhívott, és újra megbeszéltem vele mindent.

- Akkor jó, de ugye ma már nem fogsz több képet nézni?

- Nem. - Ráztam meg a fejem miközben kitöltöttem a narancslevemet és egy jókora vajréteggel kentem meg a pirítósom. - Talán csak még ma.

- Lili, nem ezt beszéltétek meg Zlatannal! - Tolt le.

- Igen, de tegnap este is bulizni ment, és kíváncsi vagyok kivel fotózkodott.

- Semmi értelme, mert, ezek nem jelentenek semmit. Szerinted nekem a nyár elején mennyi lehetőségem lett volna rá, hogy ágyba vigyek valakit? 

- Te pedig sorra kihasználtad mindet! - Mondtam, mire arca vörösbe borult. Tudtam, hogy igazam van.

- Lehet, de én szabad vagyok, mint a madár. - Tárta szét karját.

- Nem beszéltél Kittivel? 

- Nem igazán, és kicsit hiányzik, de úgy gondolom, még szükségem van egy kis időre.

- Te tudod, de biztos vagyok benne, hogy Kitti várja a hívásodat. - Álltam fel, majd azonnal a hasamhoz kaptam amit Stephan is észre vett. 

- Mi a baj? 

- Semmi, csak megmozdult az én drágaságom. Köszönöm a reggelit, nagyon finom volt. Felmegyek egy kicsit pakolászni. 

- Rendben, én meg elpakolok, és lehet, beugrok a medencébe. 

- Jó, akkor én felmegyek. - Szóltam és ígéretemmel ellentétben kinyitottam a laptopom és kíváncsian nyitottam meg az Instagrammomat. Volt pár nagyon jó oldal ahonnan azonnal értesülhettem a legújabb és legjobb képekről Zlatannal kapcsolatban. Persze fogalmam sem volt róla ezek a rajongók honnan szerzik a képeket, de igazából nem is érdekelt. Mikor pedig a szívecskéket, vagy a hozzászólásokat olvastam büszkeséggel töltött el a tudat, hogy míg ezek a lányok csak álmodozhatnak Zlatanról, én pár napon belül magamhoz ölelhetem, és megcsókolhatom őt. Az oldalak beírása után, pedig arcom nagy mosolyra húzódott, hiszen szerelmemről újabb képeket fedeztem fel, amelyeken őrületesen jól nézett ki. Vajszínű nadrágja és fehér vászon inge igazán jól állt rajta, és úgy láttam tekintete is józan. A lányok sem lógnak annyira a nyakába, mint a múltkoriak. Ahogy azonban egyre több képet néztem a háttérbe egy ismerős lányt láttam meg, és mikor felismertem, a szívem is kihagyott egy ütemet. Bár a haja rövidebb volt, mint ahogy én tudtam, biztos voltam benne, hogy az a nő nem lehet más, mint Lolita. Szívem egyre hevesebben kezdett verni, hiszen a Spanyol lány egyre több képen bukkant fel a háttérbe. Agyamat elöntötte a köd, majd a gépemmel a kezembe azonnal leindultam a lépcsőn, is kiviharzottam a medencéhez, amiben Stephan rótta a hosszokat.

- Stephan ezt nézd! - Kiabáltam mire olasz barátom kiugrott a vízből.

- Mi a baj Lili? 

- Ezt nézd! - Mondtam újra, és szemem elöntötték a könnyek. - Nézd!! 

- Mit kéne néznem? Zlatan teljesen normálisan áll és...

- Nem azt te hülye, hanem ott a háttérbe a lányt..... majd ezen a képen is... és ezen is. - Kattintottam tovább a fotókat. - Együtt bulizott Lolával!! Egy helyen!!!! 

- Lili nyugodj meg, jó! 

- HOGY NYUGODHATNÉK MEG??? Zlatan azzal a nővel volt egy helyen, akivel megcsalt!!! Együtt voltak és...

- Héééé, Lolitának nem is ilyen volt a haja és...

- Tudom, hogy ő az! Tudom!! - Zokogtam, és arcom Stephan meztelen, vizes mellkasára hajtottam. 

- Nyugodj meg kérlek! - Simogatta hajam. - Ebből még semmit sem kell kikövetkeztetni, hiszen nincsenek róluk közös képek. 

- Lehet, direkt, de amikor nem fotózták őket akkor... akkor.. 

- Ne gondolj már ilyenre kérlek! Biztos vagyok benne, hogy nem tenne ilyet még egyszer.

- Nem bírnám ki újra! - Mondtam és eszembe jutott, hogy azonnal felhívom, és elküldöm a búsba, de annyira zokogtam a képek okozta fájdalmam miatt, hogy képtelen lettem volna beszélni vele. 

- Lili nyugodj meg, mert ez nem tesz neked jót, és a babának se.

- Hogy tehette ezt?? HOGY???? - Kérdeztem, és már szinte őrjöngtem. Majd egyszer csak egy hatalmas fájdalmat éreztem a hasamba, majd megtántorodva az ott lévő kisasztalba kapaszkodtam.

- Mi a baj Lili? - Ugrott fel Stephan. 

- A hasam iszonyúan fáj!!! - Kaptam oda.

- Ülj le és igyál egy pohár vizet. - Segített barátom, majd kitöltött a magának kihozott vízből egy kicsit. - Tessék jót fog tenni. - Nyújtotta nekem a poharat és a hűs víz tényleg jót tett. - Jobban vagy? 

- Igen... azt hiszem, de ez.... - kezdtem és ekkor végigfolyt valami a lábam között, a hasamba pedig iszonyú fájdalom állt be. Ijedten néztem Stephanra, aki szinte semmit nem vett észre ebből.

- Stephan elfolyt a magzatvizem! 

- Lili ne szórakozz már, milyen magzatvíz? - Nevetett fel, de én azonnal ideges lettem. 

-  Nem fogod fel, te idióta! Jön a baba! 

3/ 57 ⚽️ A rajongók hálójában ⚽️

Sziasztok! Remélem jól telnek/teltek az ünnepek. Ha esetleg még nem olvastátok el a karácsonyi részt, akkor az új rész mellett itt a lehetőség! 😉 Puszi Nektek!! Andrea. 

Karácsonyi Angyal 

Zlatan:

Már két hete voltam Ibizán, ahol nagyon jól éreztem magam. Igaza volt Lilinek, hiszen tényleg rám fért már az, hogy a haverjaimmal legyek, és egy kicsit elfeledjem a gondjaimat, amik a foci és a jövőm körül forogtak. A nyaralásomból egy napot Svédországa töltöttem, hiszen megjött a várva- várt csodaautóm, amit örömmel újságoltam Lilinek, aki nem úgy fogadta a vásárlásomat, mint én, így mikor vettem egy jachtot jobbnak láttam, ha nem szólok róla.  A szerződésem lejárt, de a sajtóval ellentétben nem foglalkoztam vele, hiszen tudtam maradok Manchesterbe, és befejezem azt, amit elkezdtem. Örültem, hogy olyan emberek vettek körbe, akik megértik a gondjaimat, és jó volt este pár sör mellett megtárgyalni a dolgokat. Marco Verratti haverom jóvoltából pedig gyönyörű lányokból sem volt hiány, akik mindig körülöttünk legyeskedtek. Barátom pedig mindig letudta venni őket a lábukról a dumájával, és sorra kihasznált minden alkalmat, hogy eltöltsön velük pár kellemes pillanatot. Én is élveztem ezt a sok rajongást, ami körbe vett, és jó volt azt érezni, hogy ennyire vonzódnak hozzám. Persze Marcoval és pár fiúval ellentétben meg sem fordult a fejembe, hogy ágyba csábítsam őket, hiszen tudtam otthon vár életem szerelme, akihez az itt lévő összes nő sem érhet fel. Jóérzés volt a tudat, hogy bár Kitti elköltözött, de szerelmem nem maradt egyedül, hiszen Stephan a nagy bulik után mellette töltötte a nyár további részét. Úgy tudtam barátom nem békült ki Kittivel, de mivel a lány nem tudott hova menni, az ő lakásába lakott. Megnyugvással töltött el, hogy Stephan mellette van, és vigyáz rá, és elkíséri tanácsadásokra. Bár külön voltunk, de nem telt el úgy nap, hogy ne beszéljek Lilivel, vagy akár Stephannal. Kicsit lelkiismeret furdalásom volt, hogy én itt bulizgatok, Lili meg otthon van, de szerelmem mindig megnyugtatott, hogy ez miatt ne idegeskedjek. Sokat jártunk a tengerhez és az új hajóm adta lehetőségeket is kihasználtuk. Jobbnál- jobb bulikat szerveztünk a tenger közepén, de a közeli szórakozó helyek adta lehetőségeket sem vetettük meg. Egyik este éppen az egyik tengerparti szórakozó helyen múlattuk az időt egy csoport gyönyörű lánnyal, akikkel jó volt beszélgetni, és iszogatni, azonban eszembe jutott, hogy ma még nem beszéltem Lilivel. Félre vonultam kicsit, de még a telefonomat sem vettem elő mikor egy hosszú fekete hajú, igéző tekintetű lány lépett hozzám. Mélyen dekoltált fehér ruhája csinosan állt rajta, kezében pedig megláttam a kedvenc koktélomat.

- Szia. - Nézett rám mosolyogva. - Úgy láttam szomjas vagy, de mire kitöltöttem leléptél az asztalodtól.

- Köszi, csak kicsit félrevonultam telefonálni. - Osztottam meg vele, majd átvettem a poharat. - Igazán nem kellett volna utánam hozni.

- Ugyan nem nagy távolság, főleg ha neked hozhatom az italt.

- Kedves vagy.

- Kérhetek cserébe egy autógrammot, a pólómra?  - Nézett fel rám csillogó szemekkel, és a kezembe nyomott egy piros tollat.

- Igen, szívesen. - Léptem közel hozzá, és remegő kezéből átvettem az íróeszközt.

- Nicolnak. - Mondta, én pedig ráfirkantottam a nevem és az övét is, amit egy mosoly jellel tettem még egyedivé. - Te tudod, hogy én ki vagyok?

- Persze, hogy tudom.

- Igazán és kicsoda? - Érdeklődtem, mert kíváncsi voltam mit tudhat rólam.

- A Manchester United focistája, és a világ egyik legjobb pasija, Zlatan Ibrahimovic - Válaszolta, majd miután elfogyasztottam az italt egymás mellett sétáltunk a parton.

- Szereted a focit?

- Igen, és a Manchester United a kedvenc csapatom. - Kezdte. - Vagyis inkább Te vagy a kedvencem és így az United. Már hosszú- hosszú évek óta rajongok érted, és nem is gondoltam volna, hogy abba a bárba jöttök, a barátaiddal ahol én dolgozom. Olyan álomszerű az egész.

- Igazán kedves vagy. - Mondtam, de igazából semmi nem jutott eszembe. Megszoktam már a rajongóimat, de sosem tudom, mit kéne mondani, mikor rólam áradoznak, vagy dicsérnek.

- Tudod lejárt a műszakom, és ha gondolod, szívesen körbevezetlek a parton.

- Köszönöm, de nem szükséges. Tudod telefonálni akartam mielőtt idejöttél volna, és...

- De én nagyon szeretném! Kérlek! Vagy ha nem akkor esetleg csinálhatnánk egy képet?

- Persze, benne vagyok.

- Akkor visszaviszem a poharat és mindjárt jövök. - Mondta, és már ott sem volt, én pedig végre felhívhattam Lilit. Örültem, hogy hallom a hangját, és újra rám tört mennyire hiányzik, és mennyire szeretem. Megnyugodtam, hogy minden rendben van, és megnyugtattam őt is, hogy már csak pár napot kell kibírnunk egymás nélkül. Elmeséltem neki merre járok, de Lili előtt semmi nem maradt titokban, hiszen folyamatosan a gép mellett ült, és képek után kutakodott. Elmesélte, hogy tud a jachtomról is és arról, hogy kikkel vagyok körülvéve. Hangjából kicsit kihallottam a féltékenységet, mikor a rajongók kerültek előtérbe, de megnyugtattam, hogy ezek a lányok semmit nem jelentenek nekem. Mikor pedig leraktam a telefonom Nicole-lal találtam szembe magam.

- Hogy van a barátnőd? - Szegezte nekem a kérdést, ami kicsit meglepett.

- Jól, köszönöm. - Mosolyogtam rá, és sétálni kezdtünk a parton. Jó érzés volt, a puha homokba sétálni, miközben a hullámok nyaldosták a talpam.

- Mikorra várjátok a babát?

- A nyár végére.

- A barátnőd nem volt mérges, hogy eljöttél?

- Nem, inkább még bátorított, hogy jöjjek el, mert szerinte megérdemlem.

- Igaza van. Elég sok minden történt veled az évben.

- Igen, de mégis két hét, és...

- Megérdemled Zlatan! - Jelentette ki határozottan, majd lágy hangon így szól. - A barátnőd igazán szerencsés, hogy ilyen férfi a párja, mint te. Bár olvastam, hogy eléggé sok balhé volt köztetek.

- Igen, voltak problémáink, de már minden jól alakul, én pedig sosem fogok olyan butaságot csinálni, mint akkor. 

- Más tulajdonságid mellett még ezt is szeretem benned. 

- Más tulajdonságim? - Kaptam szaván.

- Igen, mert mint mondtam évek óta nagy rajongód vagyok, és valljuk be nem csak a játék tudásod miatt bírlak ennyire, hanem, mert igazán vonzó férfi vagy.

- Köszi, te is csinos lány vagy, akinek gondolom, rengeteg pasi keresi a kegyeit - Próbáltam kedveskedni, mire Nicole felnevetett. 

- Ha hiszed, ha nem, nincs pasim, ugyanis félrelépett egy nőcskével, amíg én esténként dolgoztam.

- Sajnálom. Biztos rosszul esett, de ha esetleg bocsánatot akar kérni tőled, lehet, adhatnál neki egy esélyt, hiszen mindenki megérdemel még egyet.

- Nem, soha! Bár való igaz azóta folyamatosan könyörög.

- Én is így voltam Lilivel, és most, hogy újra együtt vagyunk megfogadtam, hogy soha, de soha nem lépek félre. - Mondtam határozottan, és ekkor Nicole megállt és szenvedélyesen rám emelte barna szemeit. 

- Azért velem kivételt tehetnél. - Szólt vággyal teli hangon, és megérintette a kezem. - Nem mondanám meg senkinek, és tudok olyan helyet, ahol senki nem látna meg minket.

- Nicole én.. - Kezdtem, de nem tudtam befejezni, mert olasz barátom futott felénk.

- Zlatan sikerült a bár legjobb csaját kifognod? - Szólt nagy mosollyal az arcán, mire a lány azonnal zavarba jött, én pedig jobbnak láttam, ha eleresztem a fülem mellett a megjegyzést.

- Merre tartotok?

- Csak sétálgatunk. Nicole hozott nekem egy koktélt, és...

- Zlatan pedig azt mondta készíthetünk egy képet. Itt van nálam a telefon. - Nyújtotta felém.

- Menjünk valami világos helyre. - Ajánlottam, és visszasétáltunk a bárhoz, majd leültünk egy asztalhoz.

- Majd én fényképezek, ha gondoljátok! - Vette ki a lány kezéből a telefont Marco.

- Minél többet csinálsz annál jobb. - Hallottam Nicole izgatott hangját, aki egyre közelebb húzódott hozzám, majd azt vettem észre, hogy majdnem lelök a másik székről.

- Tökéletes fotó lesz. - Mosolygott Marco. - Bár Nicole nem akarod átölelni Ibrát?

- Nem szükséges. -  Vágtam rá, de a lány csillogó szemekkel kapott az alkalmon és szorosan átfogta a nyakam, sőt még egy puszit is nyomott az arcomra, amit barátom természetesen megörökített.

- Istenem ez tökéletes lesz Instagrammra. Köszönöm. - Hálálkodott a lány, de én ennek cseppet sem örültem.

- Nem lehetne egy olyan, amin csak simán ülünk?

- Ha szeretnéd. - Szólt, és újra a focista kezébe adta telefonját, és örültem, hogy sikerült, egy cseppet sem kompromittáló képet készíteni. Az est folyamán újra eleresztettem magam, és egyre több ital csúszott le a torkomon. A lányok körbe vettek engem, Marcot és Maxwellt is. Hármunk körül Brazil barátom volt a legvisszafogottabb, aki szinte alig társalgott más lányokkal, és az itallal is óvatosan bánt. Nicole odahívta barátnőit, akik mind hasonló rajongással fogadtak minket, mint ő. Nagyon jólesett a tudat, hogy még mindig bejövök a lányoknak, és készségesen vállaltam az aláírásokat, vagy a képeket. Az elfogyasztott ital miatt, pedig már nem érdekelt igazán milyen fotók készülnek rólam. Agyamat teljesen betöltötte a zene, az ital, és a part hangulata, és végre úgy éreztem, hogy sok hónap idegesség, és gond után elengedhetem magam. Éjfél körül pedig a fiúk elhatározták, hogy menjünk be a tengerbe, amibe a lányok is belementek, élükön Nicole-lal, akik mind előttünk szabadultak meg ruhájuktól. Ahogy pedig felmértem a lányt egyből előtört belőlem férfi énem, amit a nadrágom körül is megéreztem.

- Zlatan nem jössz be? - Hallottam a fekete lány hívogatóan édes hangját, de még volt annyi józan eszem, hogy hárítsak.

- Köszi, de jobb nekem itt.

- Te tudod. - Vont vállat, majd beszaladt a vízbe, én pedig csak néztem tökéletes alakját, ahogy elveszik a habokba. Kicsit lubickoltak, majd közelebb jött és kikiabált. - Pedig nagyon fantasztikus a víz. - Nevetett fel, és kikapcsolta fürdőruha felsőjét és a partra dobta.

- Akkor jó úszkálást! - Kiabáltam oda, és igyekeztem nem tökéletes, fedetlen kebleire koncentrálni.

- Miért nem jössz be? – Lépett mellém olasz barátom.

- Nem lehet! - Ráztam meg fejem.

- Ugyan már, ez csak fürdés, de ha jobbnak látod, akkor igyál egyet. - Nyújtotta felém a vodkás üveget, aminek én egy húzásra megittam a felét. - De én tuti nem hagyok ki ilyen lehetőséget. Innen úgysem tud meg senki semmit, és ha mégis, van elég pénzem, hogy befogják a szájukat. - Szólt, majd levette a ruháját és fürdő nadrágba beszaladt a habok közé. Egy darabig csak néztem őket, majd talán az elfogyasztott vodka miatt, úgy döntöttem nincs miért félnem. Elvileg ez csak víz. Elhajítottam az üveget, majd vetkőzni kezdtem és barátaim után úsztam, akik már bőven eltávolodtak a parttól. A víz egyszerre volt hűs, és meleg, a telihold pedig bevilágított mindent. 

- Zlatan hát mégis bejöttél? - Látott meg Maxwell. 

- Igen, hiszen olyan meleg van, és jólesik egy kis frissítő fürdő.

- Az biztos, főleg ha ilyen jó a társaság. - Szólt olasz barátom és szájon csókolta a mellette lévő vörös szépséget. Csak néztem őket, mikor éreztem, hogy valami a hátam mögé úszik, átkarolja a derekam és a fülembe suttog. 

- Igazán örülök, hogy megváltoztattad a döntésedet. - Szólt Nicole testem pedig azonnal reagált a kellemes, búgó hangra. - Tudod, imádom, ha egy pasi vizes. - Került meg és szembefordult felém. Barna szemeit az enyémekbe fúrta, majd fejét óvatosan hátra döntötte a vízbe. Hihetetlen vonzó volt, meztelen keblei pedig kiemelkedtek a vízből. Mikor megnedvesítette haját, hirtelen rám nézett és olyan közel jött hozzám, hogy szinte éreztem a leheletét az arcomon. 

- Nagyon jó pasi vagy Zlatan, én pedig kívánlak! 

- Te is csinos vagy, de... nekem...

- Ne foglalkozz senkivel, hiszen ez csak egy éjszaka. Tudom, hogy te is akarod.

- Hülyeségeket beszélsz Nicole! - hárítottam, de tudtam, hogy igaza van, hiszen férfiasságom szinte kiszakította nadrágomat, és szemem előtt már megjelent, ahogy fedetlen melleit a kezem közé veszem, és magamévá teszem. Akár itt a vízben is, azonnal.

- Szerintem meg nem. - Flörtölt velem újra, lábával szorosan átfogta a csípőmet, és átkarolta nyakam.  - Érzem, hogy akarod. 

- Nicole nem lehet. - Suttogtam, és testemen apró borzongások futottak át, ahogy a lány ajkai forró csókokat hintenek a nyakamra, majd puha kezei végigszántottak mellkasomon.

- Mindent lehet... itt minden titokba marad, csak add át magad annak, amit a tested akar. 

- Kérlek ne! Engem otthon vár Lili...

- Cssss... - Nézett vággyal teli szemekkel rám, és megsimogatta arcom. - Megérdemled, hogy olyan nővel legyél, akinek tökéletes teste van, és olyat mutatna, amitől eldobod az agyat. Különben is a szülés után még nagyon sokáig nem szexelhetsz vele. 

- Nicole én...- kezdtem, és már majdnem megadtam volna magam, mikor a lány válla fölött Maxwellre néztem, aki szúrós pillantásokat lövellt felém. Azonnal eszembe jutott mit teszek. Agyam azonnal kitisztult, én pedig ellöktem magamtól Nicolet és kisiettem a partra. 

⚽️ Karácsonyi Angyal ⚽️

Sziasztok!!

Végre itt a Karácsony, és ebből az alkalomból, egy különleges részt hoztam most nektek!! Először is Nagyon köszönöm, hogy az elmúlt évben velem voltatok, támogattatok. Nagyon sokat jelent minden sor amit írtok. 💝 (a rész nem kapcsolódik a történethez)  Jó olvasást hozzá, és Boldog Karácsonyt Kívánok: Puszi Andrea!! 

2011. December 20. Milánó:

Izgatottan álltam a ruhásszekrényem előtt, és a ruháimat nézegettem, de még mindig semmi olyat nem találtam, ami jó lett volna egy randevúra. A szívem a torkomban dobogott mikor arra a fiúra gondoltam, akit
szinte még egy hónapja sem ismerek, de máris sokkal többet éreztem iránta, mint megengedett lett volna. Csak lecsuktam a szemem és megjelent előttem az a magas, barna szemű, félhosszúhajú, édes mosolyú focista, akivel most készülök a harmadik találkozómra. Furcsa volt számomra az egész helyzet, hiszen még sosem volt kapcsolatom olyan férfival, aki a sport világában mozog. Egészen addig nem is érdekelt a foci, míg az egyik barátnőm elhívott a galéria megnyitójára ahol megismerkedtem Zlatannal, aki már az első perctől levett a lábamról, a beszólásaival, és a mosolyával. Szinte alig bírtam a megnyitó beszédre figyelni, hiszen csak úgy vonzotta a tekintetemet, és örültem, hogy leszólított mikor már a kiállítási képeket nézegettem. Kedvesen érdeklődött a kiállított darabokról, én pedig elmeséltem neki pár dolgot róluk, és azt vettem észre, hogy együtt jártuk be az egész termet, és elment az idő. Zlatan pedig annyira készségesen hallgatta a magyarázatomat, hogy még magam is meglepődtem, de belül nagyon jólesett. Mikor vége lett a kiállításnak megbeszéltünk egy találkozót, majd következő héten még egyet, és mivel mindkettő nagyon jól alakult, a mai estére terveztük a harmadikat, ami már hamarosan kezdődik. Az ablakon kinézve örömmel konstatáltam, hogy a hó hatalmas pelyhekbe hullik, ez pedig nagyon jókedvre derített. Számomra a December csak hatalmas hóval, karácsonyi fényekkel, kórussal, és csillogással az igazi. Imádtam ezt az időszakot, hiszen ilyenkor annyi csodálatos képet tudok készíteni az emberekről, és a városról. Visszatérve a szekrényemhez pedig kivettem egy hófehér garbót, hozzá egy fekete kockás szoknyát, amit egy vastag fekete harisnyával kombináltam. Hajamat lazán kiengedve hagytam, és feltettem egy visszafogott sminket, aminek a legvégén a kedvenc csókálló rúzsomat kentem fel, és reméltem ezt az este folyamán végre le is tesztelhetem. Persze örültem, hogy Zlatan nem sietteti a dolgokat, azért jól esett volna, ha legalább átölel, vagy esetleg megfogja a kezem, ami eddig nem történt meg. Álmodozásomból a kapucsengőm hangja rángatott vissza, és a szívem újra hevesebben kezdett verni. Megnyomtam a kaputelefont, amibe meghallottam Zlatan búgó hangját.

- Szia, Lili, megérkeztem.

- Szia, gyere fel, egy pillanat és kész vagyok. A negyedik emelet ötös ajtó. - Mondtam, és a csizmám után kezdtem keresgélni, de még szinte meg sem találtam mikor csöngettek az ajtómon. Vettem egy mély levegőt, és kinyitottam azt.

- Szia. - Köszönt rám Zlatan, majd üdvözlésként adott két puszit, amit már hatalmas előrelépésnek gondoltam. Nagyon jóképű volt, a hosszú fekete kabátjába, sötét farmerjába, és bakancsába, amit még férfias illata is tetézett. Fejére húzott sapkája pedig nagyon édessé tette őt.

- Szia, könnyen idetaláltál?

- Igen, ismerem a város minden környékét.

- Nyugodtan nézz szét, addig előkeresem a táskámat. - Szóltam mire beljebb lépett és feltérképezte a házat. - Nem egy palota, de nekem megteszi.

- Nagyon aranyos kis lakás.

- Igen, a hangsúly a kicsin van. - Néztem rá zavartan. - Csak egy szoba van, és igazából nem is az enyém, hanem azé a barátnőmé, aki a kiállítást csinálta. Akkor szoktam itt lakni mikor Milánóba hív a munka, de amúgy Magyarországon élek.

- Szerintem igazán barátságos. - Állapította meg, majd egy kicsit szelídebb hangsúlyra váltott. - Arra gondoltam, hogy mivel nincs messze az étterem talán gyalog is elmehetnénk. Persze csak ha nem bánod.

- Nem. - Kaptam az alkalmon. - Sőt, imádok a hóesésben sétálni. A város fényeit is jobban látjuk.

- Tényleg nem bánnád?

- Nem, dehogy is. - Mosolyogtam rá, és együtt elindultunk az étterem felé. A város annyira csodálatos volt, hiszen a lámpákra már kiakasztották a karácsonyi fényeket, és sok helyről ünnepi dallamok hallatszottak ki. Mindennek annyira varázslatos hangulata volt, én pedig nem bántam, hogy esett a hó, ami ütemesen ropogott a talpunk alatt. Útközben pedig végig a kirakatokat nézegettük, és a héten történt dolgokról beszélgettünk. Furcsa volt, egy ilyen magas férfi mellett sétálni, és az, hogy sokszor vettem észre, hogy felismerik. Az étterembe betérve egyből egy csodavilágba csöppentem. A falakat mindenhol karácsonyi dekoráció díszítette, és a terem közepén egy hatalmas karácsonyfa állt.

- Nézd mennyire gyönyörű! - Mutattam oda, és boldog voltam, hogy nem messze ültünk a fától, aminek fenyő illata hihetetlen jó volt.

-  Szereted a Karácsonyt? - Kérdezte Zlatan miután készségesen lesegítette rólam a kabátomat.

- Imádom. - Meséltem izgatottan, és továbbra is az étterem pásztázásával foglalkoztam. A kandallóról mikulás zoknik lógtak le. - Számomra ez a legszebb ünnep. Tudod, imádom a csillogást, és bevallom, néha áttudok esni a ló túloldalára. Már ami a dekorálást illeti, de hát egyszer van egy évben Karácsony nem?

- Az igaz, és megvetted már az ajándékokat?

- Igen, már mindent beszereztem a családomnak, és a barátaimnak. Te megvetted már a dolgokat?

- Őszintén megmondva még nem, de még van időm nem igaz? - Nevetett fel, és úgy éreztem beleolvadok a székbe. - Igazából a testvéreim ideutaznak a szüleimmel, és nekem már ez is nagy öröm. Vagyis inkább a családnak, hogy együtt leszünk, és végre nem kell semmi másra figyelnünk, csak egymásra.

- Összetartó család vagytok? - Kérdezrem, miközben a pincét felvette az étel és az ital rendeléseket is, mi pedig gyorsan kiválasztottuk mit szeretnénk fogyasztani.

- Inkább úgy fogalmaznék, hogy ott vagyunk egymásnak, ha kell, de nem lógunk egymás nyakán.

- Akkor olyan egészséges kapcsolat van köztetek. - Állapítottam meg miközben a pincér kihozta az italokat. - Mesélj milyen volt a heted?

- Elment. - Vont vállat. - Megvolt az év utolsó mérkőzése, amit szerencsére megnyertünk, így továbbra is vezetjük a tabellát.

- Ez fantasztikus, ügyesek vagytok. - Dicsértem meg. - Te is szereztél találatot? - Érdeklődtem mire hangosan felnevetett. - Valami rosszat mondtam?

- A fociban nem találat van, hanem gól. - Magyarázott nekem pedig azonnal vörösbe váltott az arcom, amiért ilyen tudatlan vagyok. - De ha szeretnél élőbe is megnézhetnél egy meccset. Január második hétvégéjén lesz a következő.

- Köszönöm, majd még átgondolom. - Szóltam, és kihozták a vacsorát, ami egyszerűen fenséges volt. Zlatan beszélt egy pár szót a borról majd koccintottunk és elbeszélgettünk még a sportról egy kicsit.

- Hogy halad a galéria? - Kérdezte mikor már a végéhez közeledtünk, és nekem jól esett, hogy emlékszik arra, amiket még múltkor meséltem neki.

- Egész jó, bár még hátravannak a Karácsonyi képeim, aminek a fele Magyarországon van.

- Sokat jársz Milánóba?

- Mostanában egyre többet vagyok itt mint otthon, de nagyon élvezem. Te sokat jársz Svédországba?

- Sajnos nem annyit, mint szeretném. Még a nyáron voltam utoljára. Most ott is ugyanilyen havas minden.

- Akkor sokat lehet szánkózni.

- Az biztos. Kérsz még valamit? - Érdeklődött mikor a pincér kivitte a tányérokat, de mivel nem kértem semmit fizetett és kiléptünk az ajtón. Az étteremtől nem messze volt a Karácsonyi kirakodó vásár ahonnan mézeskalács, és forralt bor illata áradt, és hallani lehetett az ünnepi kórust is. Vágyakozva néztem arra, amit Zlatan is észrevett.

- Volna kedved elmenni a vásárba?

- Igen, nagyon szeretnék. - Csillant fel a szemem. - Persze csak ha nem bánod.

- Ugyan, gyere! -  Fogott kézen, és ez a mozdulat meglepett, de fázós lelkemet azonnal felmelegítette. Ez volt az első alkalom, hogy egymás mellett kézen fogva lépkedtünk, és azt kívántam bárcsak sose lenne vége ennek az estének. A kirakodóba beérve, egy mézeskalácsosnál álltunk meg én pedig azonnal vettem húgomnak, és szüleimnek is egy-egy darabot, és mivel imádtam az édességet magamnak is vásároltam.

- Kérsz? - Nyújtottam Zlatan felé a süteményt, aminek hópehely formája volt, de ő nemlegesen megrázta a fejét.

- Nem igazán szeretem az édességet és..

- Ó nézd, de édes angyalkák! - Vágtam bele a szavába. - Mennyi szép ékszer, és mennyire... drága. - Állapítottam meg kicsit hangosabban, mint szerettem volna, majd visszatettem a kinézett nyakláncot.

- Mennyibe kerül? - Siklott el az árcéduláról Zlatan és az árus felé intézte kérdését.
- 25 Euró, csomagolhatom? - Kérdezte az árus, és arca azonnal mosolygóssá vált.
 - Szeretnél egyet?

- Nem... én.. nem - Hárítottam, és mikor láttam, hogy Zlatan felemel egy láncot leállítottam. - Igazán aranyos vagy, de nem kell. Nincs rá szükségem, hiszen, van nyakláncom.

- De én szeretném, kérlek! - Nézett rám édesen, viszont én továbbra is hárítottam. Zlatan végül egy nagy sóhajjal nyugtázta a döntésemet, aminek örültem, majd a távolba észrevettem egy forró csoki árust.

- Kérsz egy italt?

- Igen az jólesne...

- Forralt bor, vagy forró csoki, esetleg tea?

- Az első.

- Remek, akkor várj meg itt, mindjárt hozom. - Mosolyogtam rá, és a bódé felé siettem ahonnan fantasztikus illatok szűrődtek ki, és Zlatanról abban a pillanatban teljesen elfelejtkeztem. Már bőven bent álltam a sorban mikor éreztem, hogy valaki lágyan átfogja a derekam, én pedig riadtan húzódtam odébb.

- Bocsi, nem akartalak megijeszteni! - Hallottam Zlatan búgó hangját, majd a vállam fölött felnéztem rá.

- Semmi baj, csak kicsit furcsa, hogy valaki van mellettem.

- Remélem, azért megszokod majd, hiszen lehet sokkal többet fog előfordulni. - Hajolt picit lentebb, ahogy belesúgta a szavakat a fülembe, amitől a hideg ellenére is melegség járta át a testem. Felé fordultam majd felnézve rá belenéztem mogyoróbarna szemeibe. Úgy éreztem örökkévalóságig tudnám bámulni ezt a tekintetet. Az idilli pillanatnak egy kedves mosolyú, tarajos hajú fiú vetett végett, aki nagy hanggal közeledett felénk. Kezébe hatalmas szatyrok voltak, fekete kabátját pedig majdnem belepték a hópelyhek. 

- Hello Zlatan! - Kiabálta újra a fiú, és mikor odaért kedvesen átölelték egymást. - Te meg mit keresel itt? 

- Én csak elhoztam Lilit a vásárba. - Nézett rám kedvesen. 

- Lili, örülök, hogy végre megismerhettelek! A nevem Stephan El Shaarawy. - Mosolygott rám, és adott két puszit. 

- Kovács Lilien, és én is örülök. Te is focizol? 

- Igen, egy csapatba játszok vele. - Mutatott Zlatanra.

- De nem olyan jól, mint én. - Kontrázott Zlatan mire felnevettem. - Jó sok csomagod van.

- Igen, most fejeztem be a bevásárlást. Ti hogy álltok? 

- Mi csak nézelődünk. - Osztottam meg vele. -  Egyszerűen imádom ennek az egésznek a hangulatát. Hiszen ilyenkor minden olyan jó. Imádom a Karácsonyt, Zlatan pedig belement, hogy vacsora után elkísér.

- Vacsora után. Nahát, milyen nagylelkű.  - Röhögött fel a fiú. - Igazán romantikus, ahhoz képest, hogy nem is ilyen. - Cukkolta Stephan barátját, de Zlatannak megvolt rá a válasza. 

- Ugyan miről beszélsz? A vérembe van a romantika.

- Na pesze... bár ez gondolom jó pont nem Lili? - Nézett rám Stephan.

- Igen, nagyon aranyos, és... ó nézzétek! - Láttam meg egy újabb árust, ami teli volt karácsonyi fény füzérekkel. - Még nem is vettem semmit az ablakomba. Egy pillanat és jövök, de ti csak beszélgessetek nyugodtan. - Fordultam újra hozzájuk, majd válasz nélkül odamentem és egy kicsi ablakba rakható fényfűzért vettem. Eközben Stephan elment Zlatan pedig újra mellém lépett. 

- Merre van a barátod? 

- Elment haza. 

- Kár, pedig szívesen beszélgettem volna még vele. - Szóltam szomorúan.

- Biztos lesz még rá alkalmad.

- Igen, remélem, de most lehet jobb, ha hazaindulunk. 

- Oké benne vagyok. - Mosolygott rám, és lassú léptekkel kézen fogva a lakásom felé indultunk, miközben végig azon gondolkoztam bárcsak ne kéne visszarepülnöm Magyarországra és több időt tudnék Zlatannal tölteni. Nem tudtam mit gondolhat rólam, és féltem, hogy talán ő nem érez úgy irántam, ahogy én kezdek. 

- Mikor jössz vissza? - Kérdezte mintha a gondolataimba olvasna. 

- Nem tudom még. Igazából csak akkor jövök, ha munka miatt hívnak. 

- Más miatt nem repülnél ide? - Érdeklődött mikor már az ajtóm előtt álltunk. Közben újra hullani kezdett a hó, és az egész annyira meghitt pillanat volt.

- Más miatt? 

- Talán... esetleg miattam? Vagyis ha én hívnálak? - Tette fel a kérdést, amitől nagyot dobbant a szívem. - Volna kedved velem tölteni a Szilvesztert? 

- Igen, nagyon szívesen lennék veled. - Mosolyogtam rá, és örültem, hogy válaszom mosolyt csalt arcára. 

- Akkor, majd találkozunk, és esetleg addig elküldöm a részleteket. 

- Rendben. Köszönöm ezt a fantasztikus estét. Annyira jól éreztem magam. 

- Én is jól éreztem magam Lili. - Lépett közelebb, és mélyen a szemembe nézett. - Még nem is mondtam mennyire gyönyörűek a szemeid. - Suttogta, és ekkor lágyan megcsókolt. A szívem majd kiugrott a helyéről, amint megéreztem puha nyelvét, ahogy az enyémhez ér. Egyre szorosabban ölelt magához, és én is egyre jobban szorítottam magamhoz. Annyira romantikus volt a hóesésben csókolózni miközben a távolból karácsonyi dallamokat hallottunk. Sosem akartam, hogy ennek az édes percnek vége legyen. Hosszú percek teltek el, így míg végül eltávolodtunk egymástól én pedig pihegve gondolkoztam mit kéne mondani, de Zlatan törte meg a csendet.

- Akkor hamarosan találkozunk. 

- Igen, hamarosan. Vigyázz magadra nagyon. - Fogtam meg a kezét, és nagyon nehéz volt mozdulni.

- Te is Lili. Szia. - Köszönt el én pedig hatalmas örömujjongások közepette szaladtam fel a lépcsőn. Szívem teli volt boldogsággal. Előkerestem a kulcsom és bevonultam a lakásba. Már a kabátom is levettem mikor a telefonom pityegését hallottam meg, amint üzenetem jött. Belenyúltam a kabátom zsebébe, hogy megnézzem, de beleakadt a kezem egy puha piros bársony tasakba, amit nem tudtam hova tenni. Hiszen nem vettem semmit, ami ilyenbe lett volna csomagolva, ám kíváncsian

kibontottam és a szemem könnybe lábadt, ahogy kihullott belőle az a nyaklánc, amit a vásárba néztem. A vékony ezüstlánc végén egy kövekkel kirakott angyalszárny volt. Pont, amit kinéztem, ez pedig hatalmas meglepetés volt. A telefonom még egyet csippant és már nem tudtam figyelem nélkül hagyni, de megörültem, hogy Zlatan írt üzenetet. ˇˇ Boldog Karácsonyt Lili. Remélem, tetszik az ajándék. Puszi Zlatan."  Az üzenet nagy mosolyt csalt az arcomra és visszapötyögtem a választ. ˇˇ Neked is Boldog Karácsonyt és köszönöm. Csodálatos ajándék. Puszi Lili. ˇˇ  Küldtem majd sok üzenetváltás után végre álomba merültem és alig vártam, hogy újra lássam azt az embert, akiről már biztosan tudtam, hogy teljesen magába habarított.

Ez a videó tavaly karácsony körül készült, és annyira megható az egész. Egyszerűen imádom, ahogy ennyire közvetlen, és aranyos. Nézzétek meg, ha van kedvetek a szünetbe.

Ui: Sokak kérésére megcsináltam a fejezet listát, így könnyebben rátalálhattok a régebbi részekre is. 😏

⚽️ Karácsonyi ajándékozás ⚽️

Sziasztok!


   

     

Dzseni és Eszter is megajándékozott ezzel a karácsonyi possztal aminek nagyon örülök, és nagyon jólesik, hogy gondoltak rám.

1. Nagyon köszönöm, Dzseninek és Eszternek a jelölést. Kellemes Karácsonyt Kívánok nektek, és sok örömteli pillanatot, az ünnepek alatt. 💗

2. A Karácsony nekem a kikapcsolódást, a családommal együtt töltött időt jelenti. Szeretem mikor együtt vagyunk, és együtt ülünk a vacsora asztalnál, vagy közösen bontogatjuk a csomagokat.

3. Szabályok: 

1. Köszönd meg annak akitől/akiktől kaptad az ajándékot és linkeld be Őt/Őket.

2. Írd le, hogy neked mit jelent a karácsony, mit szeretsz benne. 

3. Írd le a szabályokat, hogy akiket te megjelölsz ők is tudják, hogy miket kell betartani.

4. Linkelj be egy karácsonyi zenét.

5.Sorold fel azokat a bloggereket akiknek adni szeretnéd ezt az ajándékot, akiket ténylegesen megajándékoznál, és fűzz pár kedves szót. 

6. Illesz be egy karácsonyi képet, lehet saját is. ( Ezt a képet bárhova beillesztheted.)

7. Tüntesd fel a képet. 

4.  Számomra ez a zene a legjobb, amit Karácsonykor hallgathatok. 

5.   Szeretném ezt az ajándékot a Blogger Queens tagjainak küldeni, de elsősorban Eszternek akinek köszönöm a sok ötletelést, és a tanácsokat. 💖 Kellemes Ünnepeket Kívánok Nektek Csajok! 

6.   

⚽️ Blogon kívül: Csalódás...megint ⚽️

Sziasztok!!!


Egy pár perce lett vége a Manchester United mai mérkőzésnek, amin nyert a csapat. Örülök neki, persze, de az örömöm mégsem felhőtlen. Sőt, ha azt mondom, nagyon rosszul érzem magam az nem kifejezés.
Őszintén megmondva, csalódott és szomorú vagyok.  😢😢
Tudom, hogy a sérülése nem olyan, amiből hamar lehet felépülni, de mikor nemrég a pályára lépett, én tényleg azt hittem, hogy már minden rendben van, és ezután ha nem is lesz mindig kezdő, de azért sokat ( sokkal, de sokkal többet) fog játszani. Fokozatosan pedig majd hozzászokik újra a P.L. menetéhez.

DE nem ez történik, én pedig egyre csalódottabb vagyok. Eddig úgy tudtam, hogy Mourinho és Zlatan barátok, és az edző is azt szeretné, ha pályán lenne. Most mégis úgy érzem, hogy Zlatan már kiesett abból a bizonyos kedvencek kosarából, amibe tavaly, vagy eddig volt.
Persze lehet, hogy túlreagálom, de akkor is rossz érzés az, hogy már több mérkőzést is úgy néztem végig, hogy mindig reménykedtem, hogy na majd most biztos ott lesz... és, a végén nem történt semmi változás. Persze lehet az is, hogy sokkal több és durvább dolog történt, mint amiről tudomásunk volt, és az egész szezont így fogja eltölteni. Padon ülve, vagy csak pár perc játéklehetőséget kapva. Nagyon bizakodom, hogy ne legyen ebbe igazam, és remélem, látom még azt az embert játszani a pályán akit anno megszerettem, és nem így lesz vége a karrierjének....


Tegnap raktam fel új rész, amit itt találhattok: Katt ide az új részért
Mint látjátok, új kinézet is került a blogomra, amit remélem örömmel fogadtok. Ezt pedig köszönöm Rigó Eszternek. 💓😊