Ijedten szaladtam Maxi után az edző központba, úgy, hogy fogalmam sem volt merre találom a fiúkat. Egyedül csak egyszer voltam az épületbe, de az egyforma össze-vissza kanyargó folyosók megzavartak. Megálltam egy pillanatra, és megörültem mikor beszélgetést hallottam. Megfordultam és a hangok irányába indultam. Két fiatalabb fekete fiút pillantottam meg akik vidáman nevetve lépkedtek fel a lépcsőn.
- Sziasztok fiúk. - Köszöntem nekik mire mindketten rám néztek. - Bocsánat, én Lili vagyok és...
- Zlatant keresed? - Lépett felém az egyik akibe Rashfordot ismertem meg.
- Igen, én Maxival jöttem, de ő előre futott. Megtudjátok mondani merre vannak?
- Igen, gyere elvezetlek hozzájuk. - Ajánlotta fel kedvesen, míg a másik fiú zuhanyzásra hivatkozva felment a lépcsőn. - Éppen most végeztünk egy edzéssel, szóval pont jókor jöttetek.
- Akkor jó. Nem akartam semmit megzavarni. - Mondtam és tényleg így gondoltam. - Sokan vannak még kint a pályán?
- Igen, csak mi ketten jöttünk be. - Nyitotta ki az üvegajtót ami a gyakorló pályákra vezetett. Összehúztam kabátomat, majd követtem a fiatal focistát. Egy kis séta után egy csodálatosan rendezett zöld gyepet láttam magam előtt amin mindenféle bóják, sorfal bábuk és más edzéshez használatos dolgok sorakoztak. A játékosok szétszóródva lézengtek a pályán, és egymásnak rugdosták a labdát. A szívem egyre hevesebben kezdett verni és féltem, mert tudtam Maxi biztos beárul az apjánál. Nem akartam, hogy összeugrasszon minket.
- Jól vagy? - Érdeklődött Rashford mikor egy picit megálltam.
- Igen, én, csak... igazából összevesztem Zlatan fiával és most félek, hogy mi lesz a reakciója.
- Á akkor azért szaladt oda sírva. - Nézett rám elgondolkozva és barna szemeit kedvesen rám emelte. - Nézd ott vannak. - Mutatott a pálya szélére ahol Zlatan és Maxi beszélgetett és mindkét fiú eléggé komoly arcot vágott. A kisfiún pedig láttam, hogy még mindig sír.
- Miattam szomorú. - Mondtam halkan. - Nem szeret, vagyis, én...
- Szerintem csak sok volt neki, hogy hirtelen nem az édesanyjával van Ibra hanem veled. Lehet most tudatosult benne, hogy ti tényleg együtt vagytok. - Nyugtatott meg miközben egyre közelebb mentünk a fiúkhoz.
- De már évek óta tudja ezt.
- Igen, de egyre idősebb és egyre jobban felfogja a dolgokat. Nézd lehet nem is veled van baja, hanem az egész helyzettel. Ne legyél rá mérges.
- Annyira sok bántó dolgot mondott és tudod mi a baj, hogy ezt az anyja meséli be neki. Tudom, hogy Alexandra ellenem akarja hangolni, mert így azt gondolja, hogy szétugraszt minket. Lehet előbb- utóbb sikerülni is fog neki.
- Butaságot beszélsz. Ibra nagyon szeret téged. Az öltözőbe mesélte, a lánykérést és az utána lévő dolgokat.
- Nahát! - Kaptam fel a fejem és arcom azonnal vörösbe váltott át. Remélem Zlatan azért nem ecsetelte milyen fantasztikusan éreztük egymást a lakosztály majdnem összes helyiségébe.
- Igen, és boldog volt, hogy végre igent mondtál neki. - Mosolygott rám és ekkor végre hallótávolságon belül kerültünk. Zlatan észrevett, majd felállt a padról és felém lépett. Kicsit féltem, mi lesz a reakciója és hogyan kezeli a fiával való vitámat. Annyira édesen állt rajta a melegítő, és a szürke sapka. Egyszerűen még ilyen " lepukkant" kinézetbe is iszonyú szexi volt, a hasam aljába pedig a pici pillangók azonnal szárnyra kaptak.
- Szia drágám. - Köszöntem félve és nem mertem ránézni. Maxi még mindig szipogott a háttérbe.
- Szia kicsim. - Ölelt magához, majd egy puszit nyomott az ajkaimra.
- Zlatan én csak azt szeretném mondani, hogy nagyon sajnálom. Nem akartam olyan dolgokat mondani a fiadnak.
- Ezt nem itt fogjuk megbeszéli! - Mondta szigorú hangon. - Maxi ha sietsz még utoléred a fiúkat. Egy kis megbeszélni valóm van Lilivel, de mindjárt megyünk. Lili te meg gyere velem. - Fogott kézen majd mikor a kisfiú elszaladt a focisták felé egy másik ajtón át bevezetett az épületbe. Egy szobába kísért és leültetett az egyik székre. Láttam rajta, hogy mérges és ez fájt. Szigorú szinte már haragos tekintetét rám szegezte. Tudtam mondani szeretne valamit, csak nem tudja hol kezdje. Úgy gondoltam megelőzöm és én kezdek bele.
- Zlatan nagyon sajnálom, tényleg, de te nem voltál ott. Nem hallottad, hogy miket vágott a fejemhez.
- Hogy mondhatsz ilyet a fiamnak, hogy akkora pofont adsz neki, hogy leesik a feje? Ja a másik pedig, hogy merted kis szarosnak nevezni Maxit? - Kiabált rám.
- Nem akartam.
- Azt gondoltam szereted őt, erre meg rá kell jönnöm, hogy csak megjátszottad előttem.
- Ez nem igaz! Hogy mondhatsz ilyet. Én szeretem, de felhúzott. Olyan dolgokat mondott amik nagyon fájtak.
- Ő még csak egy gyerek.
- Akinek éppen elég esze van ahhoz, hogy egymásnak ugrasszon minket.
- Csak egy kisgyerek! - Ismételgette.
- Jó, nem tudlak meggyőzni. Amit a fiad mond az szent, és én nem védekezhetek, mert az én nézőpontomat meg sem hallgatod. - Álltam fel könnyes szemmel, de mielőtt még az ajtóhoz léptem volna megfogta a kezem és maga felé fordított. Nem szólt egy szót sem csak mélyen a szemembe nézett. - Mennem kell, még sok dolgom van a holnapi nap előtt. - Törtem meg a csendet és próbáltam kiszakítani magam a kezei közül, de nem ment. - Engedj jó?
- Gyere megkeressük a fiamat és mindent elmondtok együtt.
- Nem akarok magyarázkodni. - Suttogtam. - Világosan látszik, hogy nem hiszel nekem, én pedig nem akarom újra átélni a fiaddal való vitámat. Ne haragudj, de mennem kell.
- Lili, Maxi nem olyan rossz gyerek, és lehet, hogy egy kicsit elkényeztetett..
- Egy KICSIT? - Csattantam fel. - Ő nem egy kicsit elkényeztetett, hanem nagyon. Az anyja mindent megvesz neki, ahogy te is. Azt neveltétek bele, hogy az apja egy ismert ember. Semmi mást nem tud a világról, csak, hogy kiejt valamit a száján azt megveszitek neki, és a pénznek nincs értéke. Az én családom is jómódú volt, de tudtam mi a munka. Tudtam, hogy más emberek is vannak rajtam kívül. Ő azt gondolja, hogy attól mert az apja Zlatan Ibrahimovic neki mindent szabad, és ez csak rosszabb lesz ahogy idősödik. Elhiszem, hogy kicsi, de sokkal több esze van, mint gondoljátok.
- Lili a fiamat nagyon megviselte a válás, ezért evidens, hogy mindent megakartunk adni neki. Alexandra nem rossz anya, és lehet, hogy volt egy- két elejtett mondata feléd ami nem volt szép.
- Egy- két mondata? Konkrétan lealázott. Maxi nem magától találta ki ezeket, ami kicsit enyhítő körülmény, viszont így is zavar. Figyelj, esküszöm, hogy semmi bajom nincs a gyerekeddel, de őszintén megmondom nem tudok vele bánni. Sőt, egyenesen félek. Nem azért költöztem a két ünnep között ide, hogy gyerek pásztorkodjak, hanem, hogy veled legyek. Csak veled! - Néztem mogyoró szemeibe és próbáltam közel húzódni hozzá.
- Lili hagyj! - Lépett az ajtóhoz. - Gyere keressük meg a fiam. - Bólintott a fejével, és a kezét nyújtotta felém. Örültem, hogy ha haragszik is, azért még mindig szeret. A kisfiút az öltözőbe találtuk meg, ahol éppen Rooneynek magyarázott valamit. Mikor meglátta Zlatant, felpattant majd felé szaladt és újra megölelte.
- Csak összepakolok és mehetünk haza. - Kócolta össze a kisfiú haját, majd a helyéhez ment. Felkapta az utazó táskáját, cipőt váltott és miután mindenkitől elköszöntünk kiléptünk a hidegbe, ahol szállingózni kezdett a hó.
- Az én autóm hátul áll. - Szólt. - Majd megyek utánatok.
- Én apával akarok menniiii!! - Kezdett rá újra Maxi mire szerelmem beleegyezett. Még örültem is neki, hogy végre olyan hangerőn hallgathatom a zenét ahogy nekem tetszik. Útközben feltárcsáztam Stephant aki pár csörgés után felvette.
- Szia Lili, hogy van a friss menyasszony? - Hallottam kedves hangját.
- Jól, de honnan tudod? - Lepődtem meg.
- Lili te nem olvasol újságot, vagy talán Ibra házába nincs internet?
- De igen, és igazából örülök is, hogy írnak rólunk. Remélem Lolita is látta.
- Ezt fejezd be! - Állított le. - Ne képzelődj már megint.
- Oké, értettem. - Mosolyogtam bele a telefonba. - Hogy van a húgom. Mit mondott az orvos?
- A varratszedés rendben ment, és azt mondta, hogy szépen javul. De még pihennie kéne, amire nem biztos, hogy hajlandó. Mindig arról magyaráz, hogy nagy a dömping a bárba.
- Remélem nem engeded!
- Minek gondolsz engem? - Háborodott fel. - Dehogy engedem, és anyukádék sem. Mindenki marad még Milánóba. Itt töltjük a szilvesztert a tesóméknál.
- Akkor jó. Legalább Heléna sem lesz egyedül és anyum is közelebb kerül Jurkához.
- Igen, és te hogy vagy? Egybe van még az ágy? - Röhögött, mire én csak a fejemet ingattam.
- Állítsd le az a piszkos fantáziádat, Stephan. Alig vagyunk együtt, és most is összekaptunk. - Ismertem be.
- Mert? Mi történt? - Csodálkozott.
- Összevesztem Maxival, Zlatan pedig természetesen neki hisz.
- Mégis mit vársz, a fia. - Sóhajtott fel. - Itt csak te lehetsz vesztes. Ibra él-hal érte, Maxi pedig ezt nyilván tudja így jobban teszi a fejét. De miért veszekedtetek?
- Mert egy kis pukkancs volt egész nap. Szidott és olyan dolgokat mondott amik nem estek jól. Amiket tudom, hogy nem ő talált ki, de akkor is zavart. Na meg azt mondtam neki, hogy ha az én gyerekem lenne már rég lekevertem volna neki két pofont.
- Az igen. - Nevetett fel Stephan viszont én nem találtam annyira viccesnek. - Nem csoda ha kiakadt. Gondolom még sosem volt ennyire leteremtve.
- Nem tudom, csak úgy érzem nincs fegyelmezve, mégis ő van a világ legtökéletesebb gyerekének beállítva. Tudod mennyire nem szeretem a gyerekeket.
- Igen, tudom, viszont te is tudod, hogy Ibrával jár. Akkor is tudtad mikor összejöttetek.
- Mit kéne tennem Stephan? - Kérdeztem szomorúan legjobb barátomtól mikor már csak pár sarokra voltam Zlatan házától.
- Próbálj meg bocsánatot kérni, még akkor is ha tudod neked volt igazad. Maxi még kicsi, és lehet nem is tudta mennyire nagy szavakat használ. Attól még, hogy Alexandra beleverte ezeket a fejébe, neki nem azt jelentik mint neki, vagy neked. Ha Zlatan látja mennyire megbántad hamarabb megbocsájt.
- Igazad lehet. - Méláztam el. - De akkor is kiakadok tőle, és elegem van!!
- Nyugodj meg és inkább szervezd az esküvőt, ahogy a tesód teszi.
- Aj még az is. - Sóhajtottam fel. - Még időpontunk sincs, de igazából nem akarom elsietni. Most Maxin kívül minden jó, és nem akarom elrontani a dolgokat. Jó lett volna ha anyám nem megy el, vagy legalábbis Alexandra nem dolgozik a két ünnep között.
- Lili még nagyon sok időt lehettek kettesbe.
- Igen, de én most akarom!! Semmi mást nem akarok, csak egész nap vele lenni és...
- Drága, ne legyél Maxi. - Teremtett le viccesen, mire nevetnem kellett a hasonlóságon.
- Köszönöm, hogy segítesz Stephan.
- Mindig itt vagyok ha kellek. - Hallottam nyugodt hangját és ez engem is átlendített a rossz kedvemen.
- Köszönöm, de most lerakom, mert megérkeztem. Szurkolj, hogy ne szedje le a fejem! - Aggodalmaskodtam.
- Nem lesz semmi baj. Vigyázz magadra Lili.
- Te is, és a testvéremre is. Szeretlek Stephan.
- Én is Lili. - Köszönt el, majd a táskámba csúsztattam a készüléket. Egy darabig csak ültem az autóba, és nem akartam mozdulni. Stephannal való beszélgetés jót tett a lelkemnek, de ahogy újra átgondoltam miket vágtam Maxi fejéhez elfogott a bűntudat. Lehet tényleg nem kellett volna ennyire felcsattannom, és ilyeneket mondanom, a kisfiúnak? De akkor mégis hogyan védhettem volna meg magam? Istenem mi lesz ha Zlatan elő hozakodik a gyerek témával az esküvő után? Nem hiszem, hogy alkalmas lennék anyának, úgy, hogy a fotózás a szenvedélyem. Megráztam a fejem és jobbnak láttam, ha szembe nézek a dolgokkal.
- Sziasztok. - Köszöntem halkan mikor beléptem a lakásba. Maxi éppen kedvenc meséjét nézte a nappaliba, szerelmem viszont nem volt sehol.
- Szia Lili. - Nézett rám a kisfiú és tekintetében furcsa fény csillant. Mintha kicsit bűnbánóan nézett volna rám.
- Merre van Zlatan? - Érdeklődtem miközben lekabátoltam.
- A fürdőszobába.
- Értem, nézd tudnánk beszélni erről a délelőtti dologról?
- Én is szeretnék mondani valamit. - Motyogott zavartan.
- Várj előbb hozok két csokis tejet. - Mosolyogtam rá, majd mikor kivettem az italokat mellé telepedtem a kanapéra. - Ki kezdi?
- Kezd te. - Ajánlotta fel.
- Jó. Figyelj Max, nagyon sajnálom, hogy azt mondtam neked, kis szaros vagy és megütnélek. Nagyon elborult az agyam, és nem szoktam hozzá ahhoz, hogy ilyen korú kisgyerekkel legyek mint te. Még én is tanulom ezt a helyzetet. Remélem elhiszed, hogy az édesapád sokkal jobban szeret téged mint engem, és ez bármi történjék így marad. Szóval megtudsz nekem bocsájtani?
- Én is bocsánatot kérek, mert nem kellett volna úgy viselkednem. Apa azt mondta, hogy nem beszélhetek veled így és neked is szót kell fogadnom. Igazából nincs semmi bajom veled, és kedves lánynak tartalak. - Hadarta és végül hozzátette. - Annyira bocsánat. - Gördültek ki a megbánás apró könnyei a szemeiből.
- Édesem. - Öleltem magamhoz. - Nagyon szeretlek Maxi. - Suttogtam a fülébe majd békülésünk jeléül megittuk a csokis tejet és az aktuális meséjéről kezdünk vidáman beszélgetni.
- Úgy látom nem kellek én ide, hogy minden rendben menjen. - Jött ki szerelemem a fürdőből. - Ennek örömére akár elmehetnénk enni is valamerre. - Ült le mellénk sima szabadidőbe, és adott egy puszit.
- JÓÓ!!! Menjünk el a város új hamburgerezőjébe!! - Pattant fel a kisfiú és örömébe ugrálni kezdett.
- Vagy egy normálisabb helyre is elmehetnénk. - Szóltam.
- Rendelhetnénk pizzát!!! - Ötletelt Maxi. - Mindjárt hozom az az új lapot amin rajta vannak a pizzák. - Szaladt fel a szobájába.
- Te mit szeretnél? - Nézett rám szerelmem és közelebb húzódott.
- Úgy gondolom, a fiadnak jót tenne ha kettesbe mennétek. Nekem amúgy is sok dolgom van még a holnapi nap miatt.
- De semmit nem kell csinálnod, csak hozni kell a gépedet és ennyi.
- Zlatan ez azért nem így működik. - Mosolyogtam rá. - Menjetek el ketten, jót fog tenni ha egy kicsit az édesapjával van.
- Na és neked nem volna jó ha velem lennél?
- De igen, viszont most ez a helyes.
- Tudod mennyire szeretlek. - Húzott közel magához én pedig átvetettem a lábam a csípőjén és szemből az ölébe ültem. - Biztos nem akarsz jönni?
- Nem, tényleg nem. - Néztem a szemébe, és rosszul esett nemleges választ adnom, mégis tudtam így a helyes. - Legközelebb majd kettesbe megyünk.
- A fotózás után.
- Tényleg ki vigyáz addig Maxira? - Tettem fel a kérdést.
- Alexandra este hazajön, és elviszi magával. Holnaptól már nem lesz itt.
- Komolyan? - Csillant fel a szemem mire Zlatan felnevetett. - Ne haragudj, nem akartam ennyire lelkes lenni, csak hiányzik már a kettesbe töltött idő veled. Egész karácsonykor ott volt a családom, holott semmi más tervem nem volt, csak a húgommal elmenni egy wellness szállodába, és veled tölteni egy kis időt. Furcsa, hogy mennyire megváltozik minden.
- Az igaz, de jó lett így is nem?
- Igen, jó, hiszen anyámék megismertek téged aki a világ legtökéletesebb férfija.
- Főleg, hogy Stephanért vannak oda. - Húzta el a száját.
- Képzelődsz, viszont most készülődnötök kéne nem? Szólok Maxinak és..
- Maradj még az ölembe kérlek! - Monda és először lágyan majd vadul megcsókolt. Egyre hevesebbek voltunk majd mikor megéreztem merevedő férfiasságát bennem is megmozdult valami amiről tudtam, hogy nehéz lesz megállítani.
- Egész nap erre vártam. - Ismertem be.
- Én is Lili, de ha most nem szállsz le rólam akkor nem tudok leállni.
- Miért kéne leállni? - Néztem rá ártatlan szemekkel. Puszilgatni kezdtem a nyakát és a pólója alá csúsztattam kezem. Imádtam tökéletesen kidolgozott testét. Szívdobogása egyre gyorsabb lett, én pedig élveztem, hogy ilyen hatással vagyok rá.
- Fent van a fiam és bármikor lejöhet. - Lihegte vágytól fűtött hangon.
- Akkor menjünk be a szobába. Ide lent... tudod amelyikbe akkor voltunk együtt...
- Istenem, fejezd be! - Csókolt meg, hogy belém fojtsa a szót, de mivel nagyon vágytam rá gombolni kezdtem a blúzom. - Mit csinálsz?
- Azt hiszem ez kigombolódott. - Pillantottam fel ártatlan szemekkel, majd a többi gombbal folytattam. - Hupsz, és ezek is.
- Állj le! - Fogta meg a kezem. - Basszus milyen melltartó van rajtad. - Vette észre a sötétkék fehérneműmet. - Gyönyörű vagy, fiatal és szexi. Mégis mit akarsz tőlem Lili? - Csókolt bele a nyakamba majd a melleimre vándoroltak ajkai. - Nem érdemellek meg. - Szorította meg fenekem és egyre közelebb húzta ágyékához. Úgy éreztem elveszek, és ha nem érezhetem magamba ezt a férfit szétrobbanok a forróságtól.
- Ez nem igaz, én... - De a torkomon akadt a szó, mert az üvegajtó felől dörömbölést hallottunk. A mámorból azonnal visszacsöppentem a valóságba. Idegesen gombolni kezdtem a blúzomat, és azonnal leugrottam Zlatanról.
- Ez mégis mit keres itt? - Kérdeztem mérgesen, és mikor szikrát szóró szemeibe néztem, még örültem is, hogy látta a kanapén történt dolgainkat. Szerelmem is feltápászkodott és az ajtó felé indult.
- Miért kellett idejönnie? - Csóválta a fejét majd mérgesen ajtót nyitott a váratlan vendégnek, aki méregtől vörös fejjel pillantott ránk.
