3/11 ⚽️ Éledezik a szerelem ⚽️

Gianlucával már majdnem egy hónapja voltunk együtt és a kezdeti nehézségek ellenére nagyon jól megvoltunk. Sokat voltam nála, vagy ha úgy jött össze ő utazott hozzám. Kezdtem újra bízni magamba és abba, hogy megérdemlem a boldogságot. Stephannak beindult az Európa Liga ahol továbbra is versenybe állnak. Tudtam, hogy Zlatanék is ott vannak még a sorozatba, de megkönnyebbültem, hogy még véletlenül sem tudom látni, mert az A.s. Roma és a Manchester United meccsei mindig egy időpontban voltak. Jelenleg az Austria Wien elleni mérkőzésre készültek. Nekem sikerült megcsinálni a cikket az olimpikonnal és bár a fotósorozatot nem én készítettem az írásommal is megvoltam elégedve. Egyik nap éppen otthon voltam és örültem, hogy a hónap végéig már csak arra kell összpontosítanom, hogy Stephan huszonnegyedik születésnapját megszervezzem mikor kopogtattak az ajtón, de mire kiértem testvérem már beengedte vendégünket.

- Srácok én megyek is. – Öltözködött Kitti nagy illatfelhőt húzva maga után. – Ha Stephan megjön, mondjátok meg, hogy hívjon fel. Sziasztok. – Köszönt el és már ott sem volt.

-  Gianluca. – Lepődtem meg, de azért örültem is a férfinek. – Te meg, hogy hogy… - De nem tudtam befejezni, mert egy csókkal belém fojtotta a szót. Nagyon jól nézett ki, fekete bőrkabátba, szürke garbóba és fekete csőfarmerba. Egy kisebb táskát fogott a kezébe.

- Csak azért jöttem, mert egyik haverom egy bulit tart. A héten pedig már nem lesz több edzésem így elfogadtam a meghívást. Eljöhetnél velem!

- Ma lesz? – Érdeklődtem miközben beinvitáltam a szobámba.

- Igen. Eltudsz jönni? – Ült le és a gépemre pillantott ahol a cikkem volt megnyitva.

- Azt hiszem igen, de nem tudom milyen ruhába mehetnék. – Álltam az öltöző szekrényem elé és kinyitottam azt, majd a ruháimat húzgáltam a vállfákon.

- Felőlem meztelenül is jöhetnél. – Ölelt át hirtelen és a nyakamba csókolt, amitől végigfutott a borzongás a gerincemen.

- Na akkor az már extra címlapon hozná le a sajtó. – Nevettem fel, de ő csak tovább kényeztetett.  - Édes nyugi. – Fordultam szembe vele, és belenéztem csodálatos szemeibe. Imádtam a tekintetét és úgy éreztem elveszek benne.

- Apropó van egy meglepetésem. – Mosolygott majd a táskájába kezdett turkálni és egy kis csomagot vett elő.

- Mi ez? – Húztam fel a szemöldököm.

- Tudom, hogy nincs semmi alkalom, de megláttam és egyből eszembe jutottál. Mondjuk az igazat megvallva csak te jársz az eszembe. – Sütötte le édesen a szemét majd átnyújtotta a csomagot amibe egy kis doboz volt. – Kérlek nyisd ki! – Unszolt én pedig kivettem a pici vörös bársony dobozt majd felpattintottam. Egy ezüst gyűrű volt benne amit csodálatos kövek díszítettek.

- Tetszik? – Érdeklődött, de én még mindig a pici ékszert néztem. "Miért történik ez velem?"

- Igen, nagyon, nagyon szép, de ez egy gyűrű… csak úgy? – Tettem fel a kérdést.

- Ó félre ne értsd vagy ilyesmi, de láttam, hogy nem viselsz ékszert, és szeretném ha ezt hordanád. Persze nem azon a bizonyos ujjadon kell viselni. – Magyarázkodott és én felhúztam a középsőre. Egész jól mutatott és nem éreztem benne semmi kényszerességet.

- Köszönöm Luca. – Öleltem át, és ekkor meghallottam, hogy Stephan jött haza.

- Gyere menjünk ki. Mikorra kell odaérni a buliba?

- Olyan kilenc körül ráérünk. – Követett ő is a nappaliba.

- Rendben van. – Bólintottam rá és megláttam egy pici kisfiút a nappaliba aki Stephan szobájának ajtaja előtt állt. Cuki barna haja Stephanéhoz hasonlóan az égnek meredt. Világos kék macis felsőt és hasonló színű nadrágocskát viselt és mikor meglátott és megismert egy nagy mosolyt küldött felém.

- Szia te kis csöppség. – Guggoltam le hozzá. – Csak nem Stephant várod? – Kérdeztem mire ő csak az ajtó felé sandított ahonnan hamarosan Stephan jött ki.

- Mit keres itt Dani? – Érdeklődtem és nem is értettem miért van itt a kisfiú. Tudtam, hogy Stephan fodrászának a kisfia, de soha nem szokta elhozni, és ha néha itt is volt az csakis az édesapjával történt.

- Mauronak dolga akard és megkért rá. – Emelte fel magához és annyira édesen állt kezébe és ahogy a kisfiú átölelte a nyakát egyszerre volt édes és megindító.

- Nincs anyja? – Tettem fel a magától jövő kérdést.

- Lili ne már. Tök jól elleszünk. Neked vannak kisebb rokonaid Gianluca? – Nézett rá barátomra.

- Nincsenek, de szerintem elbírunk egy ilyen pici gyerekkel. – Fogta meg a kezem, de én továbbra is csak ideges arcot vágtam.

- Ha esetleg sírna, van játéka, vize, pelusa és ennivalót is csomagolt neki az édesanyja, aki az előző kérdésedre válaszolva kedves Lili Mauroval van, és nem kérdeztem mi a dolguk. A baby sitter nem ért rá és én éppen ott voltam. Pont azon tanakodtak hova rakhatnák Danit mikor egy hirtelen ötlettől vezérelve felajánlottam, hogy én vigyázok rá. Nyugi már nem lesz baj ugye kis haver.  – Rakta le a földre és lekuporodott mellé. – Ott van a játék autója a baba táskába. Odaadnád? – Nézett rám és én kikerestem a játékot és leraktam mellé. A kisfiú még csak pár szót beszélt, de amit mondott az is nagyon édesen ejtette ki.

- Ó Stephan akartam is mondani, hogy Kitti mondta, ha megjössz, hívd fel.

- Köszi, akkor mindjárt jövök. – Állt fel és bevonult a szobájába mi pedig Gianlucával Dani mellé ültünk, bár én még mindig kicsit félve közeledtem hozzá. Mégis mit kéne tennem vele? Szerettem a gyerekeket, de mivel senkinek nem volt a családba és a baráti körbe sem picit megijedtem. Persze Maxi ott volt, de az más és már ő is nagyfiú, amikor pedig ilyen pici volt nem voltunk együtt Zlatannal. Na, puff és megint eszembe jutott. Vajon mikor lesz olyan, hogy ne jutna eszembe bármilyen apró dologról?

- Ne félj már édes, hiszen csak egy kisfiú. –  Mosolygott rám Gianluca majd Dani felé tolta a játék autót - Stephan sokat van vele?

- Nem igazán, de ismeri már mióta megszületett. Mauro aki az apukája Stephan egyik legjobb haverja és fodrásza is egybe. –  Osztottam meg vele, és mikor a kisfiú a kezembe nyomott egy játékot és rám emelte cuki tekintetét ellágyult a szívem és feloldottam. A táskából aztán előkerült egy kismotor egy vonat és még egy pár játék, amikkel mindhárman eljátszottunk és Dani hangos nevetéseit hallgatva az én kedvem is jobb lett.

- Stephan jó sokáig telefonál. – Állapította meg Gianluca.

- Megnézem jó? Nem baj? – Álltam fel, de magához húzott és megcsókolt.

- Nem, bár nem tudom, meddig bírom nélküled. Tudod, nagyon jól állna neked az anya szerep.

- Ugyan már Luca. – Pirultam el és benyitottam Stephan szobájába, aki az ágyon ült, kezébe a telefon és üvegesen nézett a készülékre.

- Jól vagy? – Ültem mellé. – Azt hittem még mindig beszélsz.

- Nem, vagyis… telefonáltam igen, de Kitti lerakta, mert dolga volt, de azt mondta egy pár percen belül visszahív, de még mindig nem hívott.

- Stephan dolgozik. – Simítottam meg a hátát mire szép szemeit rám emelte. – Nyugi már.

- Elmegyek a bárba. – Állt fel hirtelen. – Megnézem, lehet még segíteni is tudnék valamit.

- De Stephan nem mehetsz el! - Estem pánikba. – Mi lesz akkor Danival?

- Olyan jól elvagytok vele. Semmi gáz nem lesz és Mauro tudja a te számodat is. Ne izgulj, és ha gáz van, hívj. – Szólt, de mikor a cipőjét vette megfogtam a kezét.

- Kérlek ne hagyj itt vele!!

- Édes Liliomszál nézd, meg a pasidat milyen jól elvan vele. – Suttogta és tényleg így volt. Gianluca éppen kockákból épített egy tornyot, ami ledőlt mire Dani hangosan nevetni kezdett.

- Jó igazad van. - Adtam meg magam.

- Meg neked se árt beletanulni az anyaságba, elvégre nem vagy már húsz. – Nevetett fel.

- Kapd be! – Böktem meg, mire egy puszi után már kint is volt a lakásból én pedig visszamentem a fiúkhoz. Szerencsére semmi gond nem volt, és örültem, hogy mindent megértettem, amit Dani szeretett volna akár szomjas volt akár éhes. Egyszer pedig még a pelusát is kicseréltem, ami nem volt annyira kellemes, de nem volt vészes. Már egész jól belejöttünk Gianlucával a babázásba. Szerencsére ő sem érezte magát kínosnak egy kisgyerek mellett és nagyon édesen eljátszott vele. Miután kidobtam a kukába a pelenkát visszaindultam a szobába, de az ajtóba megálltam. A férfit figyeltem aki édesen eljátszott Danival. Vajon ő lenne az aki mellett révbe érnék? Tudom csak hülyeségből mondta Stephan azt amit, de igaza van. Már benne vagyok abba a korba amikor jó lenne egy stabil kapcsolat és egy baba. Ha akkor igent mondta volna Stephannak már majdnem egy éves házasok lehetnénk és lehet útba lenne a kis focista is. Stephan nagyon kedves és jó lelkű fiú és örültem, hogy visszatudtam szerezni a barátságát. Ha ő nem lenne nem tudom mit tennék, főleg azok után, amit Zlatan tett velem. Az utóbbi hónapba újra csak Stephan segített nekem és persze Gianluca is aki ha nem is teljesen, de elfelejtette velem Zlatant. Csak néztem őket hangtalanul mikor észrevett és kedvesen rám mosolygott. Dani ekkor éppen a tetoválásait vizsgálgatta a karján.

- Nem jössz ide?

- De jövök. – Huppantam le újra a földre és megsimogattam Dani fejét, akin mintha álmosságot láttam volna.

- Szerintem ne kéne lerakni aludni?

- Nem tudom, szerinted? – Tekintett fel rám zavartan. Dani a fülét morzsolgatta és úgy gondoltam felveszem és sétálok vele a lakásba. Vállamra egy kék puha takarót terítettem, amire ő ráhajtotta fejét. 

- Annyira jól áll a kezedbe. – Szólt Luca. – Gondolkoztál már az anyaságon? – Tette fel váratlanul a kérdést, ami eléggé meglepett.

- Még nem, nekem első a munka. – Feleltem zavartan. – Te szeretnél már gyereket?

- Nem tudom, a pasiknál nem kell annyira sietni, de nem haragudnék meg ha úgy alakulna. Persze előbb házasság és…

-  Csukva van már a szeme? – Vágtam a mondatába. Nem akartam a házasságról beszélgetni.

- Igen, majd én óvatosan elveszem és esetleg berakhatnánk a szobádba. – Suttogta halkan, és elvette tőlem a kicsit. Bementünk a szobámba és gyengéden az ágyamra raktuk, vigyázva nehogy felébredjen. Alaposan betakargattam majd csendben figyeltük az édesen szuszogó kisfiút.

- Mennyire szép. – Mondtam.

- Az, biztos jó géneket örökölt.

- Igen mindkét szülője nagyon dekoratív. – Mosolyodtam el, mire Gianluca rám nézett és lágyan megcsókolt.

- Szerintem a mi gyerekünk is jó géneket örökölne. Főleg ha az édesanyjára ütne.

- Ugyan már azért te sem panaszkodhatsz. – Bújtam bele az ölelésébe. – Nagyon helyes pasi vagy, különben ha nem így lenne nem is volnék veled. – Szóltam majd játékosan kinyújtottam a nyelvem és kivonultam a szobából.

- Szóval így állunk, csak a helyes külsőmnek köszönhetem ezt.

- Nem csak az. – Ismertem be. – Kedves vagy és okos. Tudom nem sokat vagyunk együtt, de nekem ez is rengeteget jelent. Melletted más…én..

- Szeretlek Lili. – Vágott bele a szavamba. – Tudom ez nagyon korai ahogy az a gyűrű is, de… én… szeretlek.

- Gianluca. – Sóhajtottam fel. Nem voltam biztos benne, hogy azt tudom mondani neki amit hallani szeretne. Többet éreztem iránta már mint vonzódás, de kevesebbet mint amit anno Zlatan iránt. Kicsit gondolkoztam és így szóltam. – Köszönöm. – Majd otthagytam egyedül a konyhába.

- Lili én most… megbántottalak? – Kérdezte és leült mellém a kanapéra.

- Nem, ugyan, csak…

- Még mindig nem jöttél helyre… az a szemét… - Mérgelődött.

- Ne, kérlek ne beszéljünk erről. – Bújtam közelebb hozzá. – Olyan jó, hogy itt vagy. Tudod mit szeretnék? – Sandítottam fel rá és végigsimítottam a karját.

- Igen?

- Mi lenne, ha nem mennénk sehova, csak itthon maradnánk és egy kicsit, és csak egymással foglalkoznánk.

- Lili megígértem a barátomnak, és…

- Kérlek Gianluca!! – Néztem rá és próbáltam a legcukibb nézésemet elővenni. Luca nagyot sóhajtott és végül ráállt az ötletemre, majd elvonult telefonálni. Bekapcsoltam a televíziót és megkerestem a sport csatornát. Mivel holnap után már Euróba Liga meccsek lesznek éppen ezeket mutatták. Sorba jött minden csapat köztük a Róma is és büszke voltam Stephanra, hogy egy ilyen jellegű klubba játszik. Bár az igazat megvallva jobban szerettem volna, ha kicsivel több játéklehetőséget kap, de bizakodtam, hogy ez változni fog, és a következő mérkőzésen jól fog szerepelni. Stephan csapata után pedig a Manchester következett. A szívem a torkomba dobogott, és hiába volt a kezem a távirányítón nem volt erőm elkapcsolni. Csak bámultam a képernyőt és hallgattam, hogy Zlatanról milyen negatívan nyilatkoznak és mennyire bántják, amiért egész régen gólképtelen. Vajon miattam van ez? Futott át az agyamon, és mikor megláttam újra elfogott a fájdalom. Még mindig tökéletes volt a csodálatos mogyoró szemeivel és azzal az édes mosolyával és én csak…

- Fejezd már be! – Kapta ki a távirányítót Stephan és elkapcsolta a televíziót.

- Te meg mikor? – Néztem fel rá értetlenül. – Nem is vettem észre, hogy megjöttél.

- Azt látom. Normális vagy? A pasid a másik szobába telefonál, erre meg ezt nézed? Gondolkozz már Lili! – Tolt le. – Merre van Dani?

- A szobámba alszik. – Válaszoltam és rosszul esett, hogy barátom ennyire leteremtett. Persze igaza volt, de akkor is. – Lefektettük, de nem volt vele semmi gond.

- Akkor jó, mert elhúzódott kicsit a dolog és több mint valószínű, hogy nálunk tölti az éjszakát.

- Tessék? – Lepődtem meg. – De Stephan…

- Lili nem lesz baj. Majd elalszik az én szobámba. – Nyugtatott meg és maga felé fordított. – Inkább az miatt aggodalmaskodj, amit az előbb műveltél, mert ha nem én látlak meg, akkor lehet, hogy Gianluca már a Milánóban tartó gépen ülne.

- Ugyan már Stephan. – Forgatta meg a szemem. – Csak az összefoglaló volt amibe téged is mutattak, és sorba jöttek a csapatok, majd..

- Nem akarom hallani a magyarázkodást. – Hagyott ott majd bekukucskált a szobámba ahol a kisfiú aludt.

- Tényleg nem volt vele baj? – Nézett rám barátom.

- Semmi, megetettem, megitattam, sőt még a pelusát is átcseréltem. – Mosolyogtam rá büszkén.

- Ügyes vagy. – Adott egy puszit a fejemre. – Szerintem jó anya lennél, csak ne félj ennyire az elkötelezettségtől. Nézd Gianluca nagyon jó fej srác, és látszik rajta, hogy odáig van érted. Kérlek, Lili ne szúrd el!

- Azt mondta, hogy szeret és kaptam tőle egy gyűrűt is. – Mutattam a kezemre mire Stephan csodálkozva pillantott rám.

- Hú de szép darab. Persze nem olyan, mint amit tőlem kaptál, de…

- Jaj Stephan, - Sóhajtottam fel. – Mi van Kittivel?

- Dolgozik, csak későn jön haza. Ha Danira nem kéne vigyáznom, akkor még most is ott lennék.

- Visszamehetsz, ha szeretnél, mert mi itt vagyunk. Gianluca és én vigyázunk rá.

- Nem, megígértem, és a tesód amúgy sem tud rám figyelni. Na meg egy lánycsoport rám szállt, ami az én drágámnak nem nagyon jött be. – Mosolyodott el.

- Ó a sztár focista már egy italra sem mehet le anélkül, hogy észre ne vegyék. – Cukkoltam, de tudtam, hogy igaza van. Stephant nagyon sokan felismerik és nem csak a haja miatt hanem, mert eléggé szép karriert futott be, hogy híres focista legyen. A lányok pedig különös képen odáig vannak érte, mert nagyon jóképű.

- Bocsánat, kicsit hosszúra nyúlt.  – Lépett be Gianluca óvatosan mellénk. – Mennyire édes ez a kisfiú. Semmi baj nem volt vele, és jól ellehetett vele játszani.

- Örülök neki, de tényleg menjetek el nyugodtan én vigyázok rá és nem akarom elszúrni az estéteket. Ha úgy van és megjöttök akkor aludhattok a vendég szobába, mert Kitti amúgy is az én szobámba fog durmolni.

- Már lebeszéltem, hogy nem megyünk. – Mutatott Luca a telefonjára. – Szóval most itt leszünk. Kettesbe, vagy négyesbe ezzel a kiskölyökkel.

- Mi lenne ha csinálnék valami kaját? – Ajánlottam fel majd a hűtő felé vettem az irányt.

- A haverom nagyon megértő volt. – Hallottam barátom hangját miközben én a hűtő tartalmát fürkésztem. – Megígértem neki, hogy majd elhívom az egyik meccsemre.

- Oké, valami könnyűt szeretnél vagy… - Kezdtem, de újra az ajkait éreztem a nyakamon.

- Ha már egyszer nem megyünk sehova csinálhatnánk valami…. különlegeset…vagy… valami izgalmasat.

- Édes, ne már…. – Állítottam le. – Lehet, hogy éhesek lesztek és….

- Másra igen. – Fordított maga felé és újra megcsókolt majd a pultnak döntött. – Szeretlek Lili és hiányoztál. Menjünk be a szobába.

- Ott egy édes csöppség van bent és…

- Ez az én telefonom. – Szaladt ki Stephan a szobából mi pedig gyorsan szétreppentünk. Míg én kivettem az ennivalókat a hűtőből Stephan visszajött.

- A haverom hívott, hogy végeztek, és most le kéne vinni Danit a kocsiba, de lehetőleg ne nagyon keljen fel. Segítesz Lili?

- Persze. – Mondtam majd bementünk a szobába és óvatosan felvettem a kisfiút aki szerencsére semmit nem vett észre. Stephan hozta a táskáját én pedig Danit félve nehogy megfázzon ráterítettem a kabátkáját és a takarót.

- Ó annyira köszönöm. – Hálálkodott az édesanyja mikor átvette a kicsit. – Gondolom jól elvoltatok. Nálatok mikor lesz? – Fürkészte az arcomat mire Stephan zavartan mosolygott.

- Nálunk biztos nem lesz, mert…

- Még nem tervezzük. – Szólt barátom majd elköszöntünk és felindultunk a lakásba.

- Ez meg mi volt? – Tudakoltam tőle.

- Semmi.

- Nem mondtad el nekik, hogy már nem vagyunk együtt? – Fordítottam mérgesen magam felé.

- De csak aztán meséltem, hogy ki a barátnőm és félre értették a nevet. Nagyon hasonló a nevetek. Kitti, Lili és… ennyi. Nem értem miért kerítesz ennek akkora ügyet. – Nyitott be a házba.

- Te hülye vagy. – Toltam le. – Remélem elmondod nekik majd az igazat. Nem hiányzik egy újabb újság cikk.

- Jó, csak… én… lehet tudat alatt volt, hogy azt mondtam te vagy a barátnőm. – Mondta csendesen, és válaszomat meg sem várva bevonult a szobába. Egy gyors vacsora után elvonult mindenki a saját szobájába én pedig egész este Gianlucával voltam elfoglalva és jól esett, hogy tényleg lemondta az esti bulit. Szerettem a karjaiba lenni, mert biztonságba éreztem magam mellette. A gépemen beraktunk egy filmet, de nekem az járt a fejembe amit Stephan mondott. Mi ez a tudat alatti baromság? Elvégre szereti a húgomat? Akkor meg mi a baj? Holnap mindenképpen rá kell jöjjek miért mondta ezt. 

- Min gondolkozol szívem? - Nézett rám barátom mikor látta, hogy még véletlenül sem követem a filmet.

- Semmin, csak… Dani jutott eszembe. – Füllentettem.

- Nagyon édes kisfiú. Szerintem szuperül elvoltunk vele. Látod nem kellett volna izgulnod.

- Igen, igazad lett. – Mosolyodtam el. – Annyira örülök, hogy itt vagy… én.. köszönöm.

- Mindig melletted akarok lenni. – Suttogta és gyengéden megcsókolt majd közelebb húzott magához. A testemet azonnal elkapta a vágy majd mikor levette a fölsőét nem is akartam gondolkodni, csak élvezni a pillanatot, és mikor az alvó férfit néztem magam mellett elengedtem egy mosolyt. Igazán szerencsésnek érezhettem magam, hogy ilyen pasim van mint Gianluca.

3/10 ⚽️ Lili a focisták ágyasa!!!?? ⚽️

A telefonom hangos csipogására ébredtem egy másik szobába, mint az eddigiek. Mivel teljesen meztelen voltam előkerestem a bugyim és csak utána kaptam a telefonom után.

-          Lili azonnal beszélnünk kell!! – Szólt főnököm mérges hangon. – Mikor tudnánk találkozni?

-          Paolo én ma megyek vissza Rómába. A gépem nyolc körül indul. – Osztottam meg vele mire felnevetett.

-          Lilike az a gép már azóta talán visszafelé jön, mert ha ránézel, az órára pontosan látod, hogy negyed tíz is elmúlt.

-          Basszus. – Szalad ki a számon. – Én… elaludtam. Tegnap bulizni voltam..

-          Erről akarok veled beszélni!!! – Csattant fel. – Szedd össze magad és a szerkesztőségbe találkozunk. Egész nap itt leszek, de jó lenne, ha nem négy után esnél be.

-          Rendben megígérem, hogy sietek. – Raktam le majd a tegnapi estén törtem a fejem. „ Mi történhetett?” Felálltam és a ruháim után kotorásztam. A harisnyám szét volt szaggatva és bevillant egy kép, hogy Gianluca erős kezével letépte rólam miközben a falnak nyomott. A nyakam piros foltok borították a hajam pedig össze vissza állt. Csörömpölést hallottam a konyhába ezért felkaptam egy felsőt és a hang irányába eredtem. Gianluca háttal állt nekem egy szál fekete alsóba. Hátán pár piros csík futott végig, ami több mint valószínű az én körmöm nyoma lehetett. Még mindig próbáltam erőltetni az agyam, hogy a csókból hogyan jutottunk el idáig. Vagy nem történt semmi és van még valaki más is a lakásba? Ekkor a férfi megfordult majd mikor észrevett zavartan tekintett rám.

-          Jó reggelt. – Köszöntem neki és a hűtő felé indultam, de összeütköztünk és ő megérintette a karom, ami villámcsapásként ért és az egész testem beleborzongott. A szemébe néztem és eszembe jutott a tegnapi vad együttlétünk, ami szinte felrobbantotta a szobát.

-          Neked is. – Nézett rám, majd se szó se beszéd a szobája felé indult ahol az én dolgaim is voltak. Úgy gondoltam nem ártana letisztázni a helyzete így követtem.

-          Gianluca én nem tudom.. – Kezdtem, de mintha ott sem lettem volna kivett egy nadrágot és egy pólót a szekrényéből majd miután felöltözött egyedül hagyott a szobába. Borzasztóan furcsa volt az egész. A lábamon ekkor észrevettem egy apró kék foltot és bevillant, ahogy a tusolóba egymásnak esünk. Eszembe jutott izmos, tetoválásokkal borított teste, amiről folyt le a víz. Őrülten szexi volt és talán azért nem tudtam magamnak parancsolni. Én is elővettem pár ruhadarabot és mivel már a gépem amúgy is elment jobbnak látom, ha főnökömet sem váratom tovább. Felkapkodtam az aznapi szettemet majd a kabátomért nyúltam.

-          Hova mész? – Jött ki Gianluca.

-          A főnököm behívott, és mivel lekéstem a gépet valószínű még egy napot itt maradok. – Mondtam és félve pillantottam rá. – Remélem nem baj.

-          Nem, dehogy. Akkor utána beszélünk, ha megjöttél.

-          Oké. – Köszöntem el és kiléptem a kicsit borongós levegőre. Muszáj volt megerőltetni az agyamat és visszaemlékeznem az este történt dolgokra. Pontosan és tisztán, és erre a friss levegő igen alkalmasnak bizonyult. Halványan jöttek vissza az emlékek, amik egy tökéletes és vad szeretkezés pillanatait hozták elő nekem, de arra még mindig nem emlékszem, hogy jutottunk el a csóktól az ágyig. Majdnem egy órát gyalogoltam a munkahelyem felé és mikor beléptem Márk és Paolo hangját hallottam, akik hevesen veszekedtek főnököm irodájába.

-          Mi történt? – Érdeklődtem Kamillánál, akivel az E. B. óta nem sokat beszélgettem. Kicsit rosszul esett neki, hogy Heléna nem hívta meg a lakodalmára, de erről nem tehettem és inkább nem is kezdtem neki magyarázkodni.

-          Úgy tudom Márkónak nagyon szép szerződést ajánlottak egy másik lapnál, amit fontolóra vett. Paolo pedig megtudta így most áll a bál. A főnök szerint Márkó hátba támadta. – Ült fel a padra és hosszú fekete haját összekötötte.

-          Márkó elfogadja?

-          Nem tudom, de ha igen akkor megüresedik egy hely és talán egy dögös pasi kollégát kapunk. – Kacsintott rám. Nem akartam, hogy Márk elmenjen, hiszen remek cikkeket írt és bár alig beszéltünk, azért ha segítség kellett bátran odamehettem hozzá. Rengeteget volt úton, és legtöbbször az angliai sport részleget vezette, és ha bármi nagy esemény történt Londonba vagy a környékén ő ott volt. Az újság internetes cikkeibe is nagy szerepet játszott.

-          Akkor végeztünk. – Lépett ki a férfi. – Holnap elviszem az összes holmimat.

-          Vidd és látni sem akarlak többet!!! – Kiabálta Paolo majd miután Márk becsapta az ajtót nem tudtam mit kéne tennem. Csak ültem Kamilla mellett, aki a szokásos havi focista barátnők dolgai után kutatott és nem mertem Paolóhoz menni.

-          Mit szeretnél? – Nézett fel rám a lány.

-          Nem merek bemenni, mert eléggé paprikás hangulatba van.

-          De nem veled van a baja, szóval indulj már. Ha megváratod az sem lesz jobb.

-          Igazad lehet. – Mondtam majd vettem egy nagy levegőt és bekopogtattam a főnököm irodájába. Paolo az asztalnál ült és eléggé elgyötört fejet vágott.

-          Hello. – Köszöntem félénken.

-          Lili foglalj helyet. – Mutatott az asztal előtt lévő bőr fotelra, amibe kényelmesen elhelyezkedtem. Nem tudtam mit akar és nem mertem szólni sem így végül ő törte meg a csendet.

-          Van egy kis probléma. – Kezdte és nekem azonnal a torkomba kezdett dobogni a szívem.

-          Mivel? A munkámmal? – Érdeklődtem és éreztem, hogy kezd kiverni a víz.

-          Nem, az jó, de ezzel van a gond. – Vágott az ölembe egy lapot, aminek én volt a címlapján. A cikk pedig így szólt:

„ A focisták magyar ágyasa”

     A fotós- újságíróként dolgozó Kovács Lilien nem veti meg a jobbnál jobb kalandokat. Mivel kapcsolata egy félrelépés következtében zátonyra futott a svéd Zlatan Ibrahimoviccsal a lány egy pillanatig sem szomorkodott, hiszen máris rátalált a szerelem. Ahogy ez már régebben is felröppent Gianluca Lapadula és K. Lilien között több volt, mint barátság. Persze ezt akkor egyikőjük sem erősítette meg, hiszen a lány a Svéd klasszissal alkotott egy párt, ám a történtek után újra szabad volt… ez idáig, és úgy tűnik, sokkal több van közte és Gianluca között szimpla barátságnál, hiszen alig bírtak kiszakadni egymás karjából és egymás szájától a tegnap esti bulin. Úgy tűnik Lilien csak focistákra utazik, ugyanis Ibrahimovic előtt is egy sportoló az olasz válogatott és jelenleg az As. Róma játékosa Stephan El Shaarawy volt az, akivel három évig alkotott egy párt. Vajon melyik focista lesz a következő?" 

Kétszer is el kellet olvasnom mire felfogtam, hogy miről van szó. Konkrét kurvának állítottak be, aki csak híres focista pasikra utazik. 

-          Ez meg mi? – Néztem fel főnökömre a lapból és újra csak elfogott a tehetetlenség érzése.

-          Én is szeretném tudni.

-          Fogalmam sincs. – Suttogtam. – Én csak…

-          Lili nézd rohadtul nem érdekelt eddig a magánéleted, mert nagyon jól végzed a munkádat, de ez már sok. Nem hagyom, hogy egy alkalmazottam kicsapongó élete rossz fényt vessen a lapomra.

-          Mi van? – Háborodtam fel. – Mi az, hogy kicsapongó. Paolo ez csak egy este volt és… ha tudni akarod Zlatan és én szakítottunk, mert megcsalt. Nagyon rosszul esett és igen, most úgy tűnik, alakulgat valami Lapadulával, de nem biztos. Tegnap a legjobb barátnőmnél voltam vacsorán, aki odahívta az exemet. Ettől teljesen kikészültem és kellett egy kis önbizalom löket.

-          Szóval ezt a Milános focistát erre használod fel? – Húzta fel a szemöldökét.

-          Nem én csak… fogalmam sincs. – Temettem az arcomat a kezembe. – Paolo ne haragudj.

-          Még egy ilyen és elbúcsúzunk egymástól Lili, mert engem mindenféle szennylap hív, hogy mi igaz ebből és mi nem, és a telefonszámodat követelik rajtam.

-          Köszönöm, hogy nem adod ki. – Hálálkodtam. – Megígérem, hogy vigyázok, hogy ne legyen ilyen jellegű cikk.

-          Ajánlom is, mert ez minőségi magazin, és aki itt dolgozik az csak tiszta erkölcsű és rendes munkaerő. Látod Márkó is hátba támadott és ez lett a vége. De most menj. Majd a hónap végén találkozunk, és ha kell valami, akkor jelentkezz.

-          Rendben és köszönöm. – Pattantam fel, de az ajtóba megálltam és visszafordultam.

-          Paolo elkérhetem a lapot? Megmutatnám Gianlucának.

-          Jó vidd. – Adta oda, majd Kamilla kíváncsiskodó tekintetét figyelmen kívül hagyva kiléptem munkahelyem ajtaján. Elgondolkoztam Paolo szavain és muszáj volt mosolyra húzni a számat. Ha tudná, hogy Kamilla miket művelt az Európa Bajnokság idején már rég nem dolgozna a lapnál.

-          Szia. Már itt is vagyok, nézd mit hoztam.  – Szóltam be Gianluca szobájába ahol éppen nézte a tévét.

-          Lili már vártalak. Mit szólnál hozzá, ha elmennénk valamerre. – Kapcsolta ki a televíziót és átölelte a derekam.

-          Inkább olvasd el ezt. – Nyomtam neki az újságot, amit értetlen arccal fogadott. Jobbnak láttam, ha egyedül hagyom és inkább töltöttem magamnak egy narancslét. Gianluca pár perc múlva utánam jött és arca eléggé feldúltnak tűnt.

-          Ezt nem hiszem el. – Szólt és mérgesen a hajába túrt. – Hogy derült ki ilyen hamar?

-          Fogalmam sincs. – Dőltem neki a pultnak és mélyen a szemébe néztem.

-          Sajnálom, mert nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni és most miattam kerültél címlapra.

-          Nem érdekes, már megtörtént. Bár jobban örülnék, ha a munkám miatt írnának rólam, de ha úgy vesszük ez sem annyira rossz. Legalább egy csodálatos lánnyal fotóztak le. – Jött közelebb és újra átkarolt. – Ne foglalkozz az ilyen firkászokkal jó?

-          Oké, csak furcsa, mert én is újságíró vagyok, de nem tudnék olyat írni, amiről nem kérdezem meg az adott felet.

-          Mert te nem szennylapnál vagy. Ez azért eléggé sokat elmond rólad.

-          Még meg sem beszéltük a tegnap estét. – Pillantottam fel rá.

-          Mit beszéljünk róla? – Értetlenkedett. – Lili lefeküdtünk, amit lehet nem lett volna szabad, de nekem jó volt és úgy gondolom neked is.

-          Alig emlékszek valamire. – Ismertem be.

-          Akkor ez talán eszedbe juttat pár dolgot. – Emelte meg az állam majd gyengéden megcsókolt, amitől felkorbácsolódott testemben a vágy, de még mindig nem tudtam mi van köztünk így eltoltam magamtól.

-          Valami baj van?

-          Gianluca én… akkor most mi van köztünk? – Tettem fel a kérdést miközben a férfi arcát figyeltem. Barna szemeibe értetlenség tükröződött rám.

-          Mi legyen? Te mit szeretnél, mert ha csak felejteni vagyok jó, akkor abból nem kérek, de…

-          Ugyan, dehogy. – Vágtam a szavába. – Nem erről van szó. Ugye nem hiszed el, amit ez a lap összeírt? –  Csak még én sem tudom mi ez, amit most érzek. Furcsa és különös, de jó.

-          Nekem is. – Mosolyodott el.

-          Lehet mégis hazamegyek ma. Délután és este felé is rengeteg gép van még és Stephannak is megígértem, hogy hazamegyek. Nemsokára kezdődik az Európa Liga és megígértem Stephannak, hogy elmegyek a meccseire.

-          A Róma Európa Ligás? – Kérdezte mire én csak bólintottam, aztán újra eszembe jutott az, hogy a Manchester United is az és örültem, hogy nem sorsolták őket össze.

-          Megnézem a járatokat. – Mondtam újra és bevonultam a szobába. Felmentem a Facebookra és láttam, hogy levelem jött Zlatantól. A szívem nagyot dobbant, de miután nagy levegőt vettem olvasás nélkül töröltem. Végleg leakartam zárni ezt a kapcsolatot és csak Gianlucára koncentrálni. Foglaltam egy jegyet a délutáni gépre majd pakolni kezdtem a ruháimat, miközben feltárcsáztam Stephant.

-          Hello. – Köszönt bele egy kedves hang. – Hogy vagy?

-          Jól köszi, kijössz elém? Azt hiszem hat körül landolok. – Mondtam és vártam a választ amit a kihangosított készülékemből jött.

-          Persze, ez nem volt kérdés. – Vágta rá, majd csak csendben hallgatott. Ismertem már annyira, hogy kérdezni szeretne valamit, de nem mert.

-          Stephan mi ez a csönd? Mit szeretnél tudni?

-          Hallottam a tegnapi vacsoráról és…

-          Remélem te is azon az állásponton vagy, hogy Heléna átvágott.

-          Igen, de remélem elhiszed, hogy Manuel csak a legvégén jött rá mindenre.

-          Elhiszem, de tudod mennyire rossz volt? – Akadtam ki barátomnak.

-          Lili Heléna csak jót akart neked, és persze a testvérének is. Hidd el Zlatan most sem rúgott gólt és minden meccsen látszik rajta, hogy szenved és fejben nincs ott a pályán.

-          Ez a minimum amiért tönkre tett. – Mérgelődtem. – Nagyon a padlón voltam Stephan.

-          Tudom, de most ez így jobb?

-          Hogy érted ezt?

-          Gianlucával jobb lesz? – Érdeklődött és én egy magabiztos igennel feleltem. – Lili ez a te döntésed, de lehet kéne adnod magadnak egy kis időt amíg letisztázod, hogy mit érzel.

-          Tudom mit érzek! – Mondtam ellentmondást nem tűrő hangon. – Gianluca kedve, figyelmes és jóképű. Mit akarnék mást?

-          Bárcsak ne ismernélek már ennyire. – Sóhajtott fel és pontosan tudtam mire gondol, de akkor sem akartam bevallani mennyire igaza van. Újra lepontosítottuk a landolásom időpontját ezután elköszöntünk egymástól én pedig a ruháimat rakosgattam a bőröndömbe. A repülő indulásáig úgy döntöttünk elmegyünk valamerre kajálni majd kézen fogva jártuk a várost és nem érdekelt egyikünket sem, hogy ki láthat meg. Boldognak éreztem magam, és kivirultnak. Sajnos eljött az indulás ideje és én újra a repülőtéren találtam magam.

-          Mikor látlak legközelebb? – Nézett rám és feltolta a szemüvegét majd mélyen belenézett a szemembe.

-          Nem tudom, de ha hamarabb nem is akkor a hónap végén, mert lapzárta van.

-          Hamarabb nem lehetne?

-          Megpróbálom jó? – Mentem közelebb. – Mindent megteszek, hogy hamarosan találkozzunk.

-          Oké. Akár a következő meccsre eljöhetnél. – Ajánlotta fel, és ekkor bemondták, hogy megkezdhetjük a beszállást.

-          Majd még meglátom, de most megyek. Vigyázz magadra Luca. – Csókoltam meg és ő szorosan magához húzott.

-          Most megyek, hamarosan találkoztunk. Szia.

-          Hívj fel ha leszálltál.

-          Rendben. Szia. – Öleltem át majd a kapuk felé indultam. Egész repülő úton, az járt a fejembe, hogy vajon jó döntést hozok e. Nem voltam szerelmes, de vonzódtam Gianlucához és a tegnapi együttlétünk is csodás volt. Persze abba tisztába voltam, hogy azt a helyet sosem fogja senki betölteni mint Zlatan, de akkor is megpróbálok boldog lenni. Ha vele nem jött össze akkor mással összefog. A gépem pontosan hat órakor landolt és nagyot dobbant a szívem mikor Stephan mosolygó arcát láttam a váróba. Felé szaladtam és szorosan magamhoz öleltem.

-          Lili, basszus de jól nézel ki. – Dicsérte meg a szettemet. – Mehetünk?

-          Igen, köszönöm, hogy kijöttél elém. Kittivel mi van?

-          Melózik, nekem meg holnap lesz edzésem, de amúgy minden rendben velünk.

-          Akkor jó, örülök, hogy beindult a bár. – Ültem be az autóba, és mielőtt Stephan indított volna komoly képpel felém fordult.

-          Most pedig őszintén tudni akarok mindenről. Szóval hogy vagy? – Én ránéztem és ekkor már nem akartam hazudni. Kitört belőlem a zokogás Stephan pedig nem szólt semmit csak fogta a kezem és nyugtatgatott. Annyira örültem, hogy mellettem van. Hiába ő a legjobb barátom aki sosem fog elhagyni. Ő az egyedüli férfi akivel mindig biztonságba leszek. Annyira hálás voltam Stephannak.  

3/9 ⚽️ Egy tökéletes vacsora? ⚽️

Reggel egyedül ébredtem és Gianluca üzent, hogy edzésre ment majd jön valamikor és a pótkulcsot az asztalon hagyta. Én nyakamba vettem a várost és meg sem álltam a városközpont szívéig. Egész délelőtt csak ruhákat vásároltam és nem is érdekelt, hogy némelyik darab fél havi fizetésem is lehetne volt annyi spórolt pénzem, hogy nem idegeskedtem miatta. Teljesen más stílusú ruhákat vettem, mint amilyeneket eddig hordtam. Színes és figyelemfelkeltő darab volt mind. Aztán egy ötlettől vezérelve egy tetoválást csináltattam a lapockámra, aminek annyi volt a jelentése, hogy egyedül erősebb vagyok. Reméltem ezt tényleg sikerül betartani. Már délutánba járt az idő mikor visszaértem a lakásba ahol már a férfi tartózkodott.

-          Szia. Merre jártál? – Sietett felém és lesegítette a kabátomat.

-          Csak vásárolgattam egy kicsit, de gyorsan átöltözöm, és már itt sem vagyok.

-          Hova mész?

-          Tudod mondtam, hogy a barátnőm meghívott magukhoz vacsorára. Holnap pedig megyek vissza Rómába.

-          Nem akarom, hogy elmenj. – Mondta picit szomorúan. – Furcsa lesz újra egyedül lenni.

-          Sajnálom, de nekem ott van az otthonom. Stephan mellet és a húgom mellett.

-          Stephan…

-          Stephan El Shaarawy. Tarajos hajú, barna szemű nagyon édes mosolyú fiú aki… nemrég még a Milanba focizott, de már a Rómába játszik.

-          Hallottam róla, jó játékos. Olasz válogatott is volt ugye?

-          Még mindig az. – Vetettem oda neki és jobbnak láttam, ha öltözködni kezdek. Egy nagyon kivágott és nagyon szűk neon sárga mini ruhát vettem fel, ami cseppet sem volt az én stílusom, eddig. De mivel ez is hozzájár az újításhoz nem érdekelt. Megcsináltam a sminkemet majd felvettem egy magas szárú csizmát, aminek extra magas volt a sarka és a tükör előtt álltam. „ Basszus Lili olyan vagy, mint egy rossz ribanc”. Futott át az agyamon, de mikor Gianluca tekintetét megláttam egy elégedett mosolyra húztam a számat. Jó lesz ez a stílusváltás.

-          Így akarsz elmenni? Nincs ehhez hideg? – Tette fel félénken.

-          Nincs, de most megyek. – Mentem közel hozzá és egy puszit nyomtam az arcára.

-          Esetleg elvigyelek? – Ajánlotta fel majd kis gondolkodás után igent feleltem. Szerencsére Gianluca a megadott cím után tudta merre laknak Helénáék.

-          Gondolod, nagyon szívesen érted jövök, csak szólj, ha már úgy érzed és egy pár percen belül itt vagyok.

-          Köszönöm, de…

-          Lili szívesen hazahozlak. – Vágott bele a szavamba és biztatóan rám mosolygott.

-          Nem jössz be? – Ajánlottam fel, de ő csak nemlegesen a fejét ingatta.

-          Engem nem hívtak meg. Érezd jól magad.

-          Köszönöm. – Szálltam ki majd összébb húztam fekete bőrkabátomat. Egy üveg bort és egy cuki baba csomagot hoztam nekik ajándékba, amibe kisfiús babaruhácskák, cipőcskék és egyéb baba dolgok voltak.

-          Hello. – Köszöntem be mikor megjöttem.

-          Lili te jó ég! Úr isten mi ez a ruha? – Csodálkozott barátnőm.

-          Stílusváltás Heléna. Még tetkót is csináltattam, na és a hajam még hátra van, de azt ráérek még Rómába átfesteni.

-          Basszus, te aztán nem vagy semmi. – Nevetett fel. – Gyere be. Manu nemsokára hazaér, de előbb megmutatom a lakást és természetesen a babaszobát. – Mosolygott majd körbevezetett. A tágas nappaliból kétoldalt nyíltak a szobák, amik a szürke, világoskék színeket ötvözte.

-          Ez pedig a kis Vincent szobája lesz. – Nyitotta ki a fehér ajtót. Csodálatos volt és olyan melegség töltötte el a szívem. Egy meseszép világoskék kiságy állt a szoba közepén. Fehér komód és pelenkázó, majd egy hófehér hintaszék foglalt helyet. A falakra csillagok voltak festve, és képek sorakoztak Helénáról, Manuelről, szülőkről és a két testvérről. Stephanról olyan kép volt kirakva, amin a testvéremmel voltak ketten a másik képen pedig én voltam Zlatannal.

-          Ez már nem aktuális, és szerintem inkább vedd le. – Mondtam és próbáltam nyugodt maradni. – Inkább olyan kéne, ahol csak a tesód van rajta, hiszen én nem vagyok családtag.

-          Lili még lehet aktuális. – Fogta meg a kezem, de én csak némán bólogattam.

-          Gianluca megcsókolt tegnap. – Szaladt ki a számon mire Heléna döbbent arcát láttam. 

-     Én visszacsókoltam, de aztán eszembe jutott a testvéred és eltoltam magamtól.

-          Na ne már! Akkor most vele vagy?

-          Nem, ez csak egy csók volt, de azt mondta, hogy megpróbálhatnánk ketten.

-          Mit mondtál rá? – Fürkészte az arcom miközben a konyhába invitált ahol már megvolt terítve az asztal.

-          Csak, hogy nekem még nem megy. Persze nem mondtam azt, hogy tulajdonképpen még mindig szerelmes vagyok a tesódba, de biztos levette.

-          Lili nem kéne más pasiba habarodnod mikor csak egy komoly beszélgetés kéne Zlatannal.

-          Nem érted, hogy nem akarom látni? Fájna a tudat, hogy nem tart annyira, hogy hűséges legyen.

-          Ez nem erről szól.

-          De, pontosan erről szól, egy kapcsolat alapja a hűség Heléna, amit a drága tesód felrúgott. – Mondtam és szinte már kiabáltam, de mielőtt barátnőm vissza tudott volna vágni megjött Manuel és egy kicsit oldotta a feszültséget.

-          Lili, de jól nézel ki. – Mért végig én pedig örültem az elismerésnek. – Hogy tetszik a lakás, és a babaszoba?

-          Csodálatos, nagyon jó. Ki rendezte be Alexandra?

-          Nem, hanem az egyik barátom. Persze Heléna nem annyira örült, de már megszokta. Hogy van a testvérem, tart még ez a nagy szerelem a húgoddal?

-          Igen, Stephan fülig szerelmes. – Mosolyogtam és mikor Heléna szólt, együtt mentünk az asztalhoz ahol meglepetésemre volt még egy plusz teríték.

-          Várunk még valakit? – Érdeklődtem mire Manuel zavartan nézett mindenfelé, de Heléna csak így szólt:

-          Manuel egyik barátját, de ne foglalkozz most ezzel inkább együnk. – Majd egy nagy adag krumplit és húst szedett a tányéromra. Jó volt velük lenni és látszott rajtuk mennyire boldogok és szerelmesek.

-          Hogy jött a Vincent név? – Tettem fel mikor a kicsiről beszéltünk.

-          Nekem mindig is tetszett Manuel pedig belement.

-          Nem is volt választásom, mert Heléna eldöntötte és ez lett, de legyen, amit csak szeretne.

-          De akkor mi lesz a neve? Vincent El Shaarawy?

-          Sokkal hosszabb. Vincent Ibrahimovic El Shaarawy. – Osztotta meg Heléna.

-          Húú, szegény gyerek, csak hivatalos papírt ne kelljen alá írnia, mert ott töltheti a fél életét. – Nevettem fel mire Heléna hirtelen felpattant.

-          Hova megy? – Néztem Manuelre.

-          Lili esküszöm, hogy csak ma tudtam meg és… nem az én ötletem volt. Ne rám légy mérges.  – Szólt és láttam rajta, hogy egyre idegesebb lesz.

-          De hát miért? – Értetlenkedtem.

-          Manuel kijönnél? – Kiabált Heléna mire a férfi zavartan rám nézett. – Mennem kell, de te maradj itt és tényleg ne haragudj! – Ezután felállt és otthagyott egyedül. Nem tudtam miért kéne haragudnom, és picit furcsálltam is a viselkedésüket, ám pár percen belül megértettem, mert az ajtóban Zlatan állt és olyan pimaszul jóképű volt, hogy ha nem akartam volna felképelni, megcsókolom.

-          Ezt nem hiszem el. – Álltam fel hirtelen. – Te meg mit keresel itt?

-          Lili azért jöttem, hogy beszéljünk és…

-          Honnan tudtad, hogy itt vagyok? – Szaladt ki a számon, de rájöttem Heléna ezt alaposan kitervelte.

-          A tesómmal beszéltem és ő mondta, hogy náluk vacsorázol és gondoltam…

-          Rosszul gondoltad. – Fogtam a táskám. – Engedj ki, mert hazamegyek. – Álltam elé és rossz volt a szemébe nézni.

-          Csak beszéljük meg. – Akaratoskodott.

-          Mit? Hogy megcsaltál és… ezen nincs mit megbeszélni Zlatan!!! SEMMI!!! Ráadásul még Heléna is átvág. Milyen barátnő az ilyen?

-          Aki csak jót akar neked.

-          VAGY NEKED!!! Persze mert te vagy a testvére és…

-          Ez nem erről szól… bocsáss meg. Szenvedek és…

-          Ez a minimum, hogy szarul érzed magad. Szerinted én olyan jól vagyok? Tönkre tetted az összes jövőképemet.

-          Csak egyetlen éjszaka volt, ami az égvilágon semmit nem jelentett!!! SEMMIT!!!

-          Az a lány, akivel megcsaltál… - Kezdtem és újra eleredtek a könnyeim. – Az a lány, nagyon szép volt és az önbizalmamat egy pillanat alatt tönkre tette, veled együtt.

-          Nekem nem Lolita volt, hanem Lili… vagyis te. – Jött közelebb, de hátat fordítottam neki. – Semmi kedvem nem volt bulizni, de a haverom elrángatott és ez a lány odajött, hogy fogadtak a barátnőivel…

-          Mibe, hogy meghúzod?

-          Nem, hanem, hogy én vagyok- e Zlatan, és mondtam, hogy igen. Aztán táncoltunk és ittunk, eléggé sokat és én egyre jobban a szemeire koncentráltam, amik olyanok voltak, mint neked. Teljesen elfelejtettem kivel vagyok, mert rajtad kattogott az agyam.

-          Hülye kifogás!

-          Miért nem hiszel nekem? – Kérdezte és éreztem, hogy nagyon közel áll hozzám.

-           Miért nem engeded, hogy bebizonyítsam, szerelek. – Suttogta és félre húzta a hajam, amitől megborzongtam. – Olyan gyönyörű vagy ma este, és… tetszik ez a ruha. Még sosem láttam rajtad. – Forró leheletét éreztem a nyakamon, de próbáltam csak beszélgetésre koncentrálni.

-          Mert ma vásároltam… és.. – Vettem egy mély levegőt. Zlatan is nagyon jóképű volt viszont ezt semmi képen nem mondtam volna meg neki. Átkarolta a derekam és közelebb húzott magához. Lágyan a nyakamba csókolt, de ez már sok volt nekem. Kiszabadítottam magam az öleléséből és szembe fordultam vele.

-           Nem fogsz elgyengíteni. – Mondtam mérgesen. – Nem hagyom, hogy játssz velem. – Néztem szigorúan mogyoró szemeibe, amikbe megcsillant a vágy tüze. – Most pedig felhívom Gianlucát és megyek. – Kaptam fel a táskámat, de megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézett.

-          Kérlek, Lili annyira szeretlek. – Hangja annyira őszintének tűnt, és tekintetéből is hasonlót olvastam ki. Egy pillanatra becsuktam a szemem és visszavágtam.

-          Akkor hagyd, hogy tovább lépjek és engedd, hogy boldog legyek. – Töröltem le a könnyeimet, majd az ajtó felé indultam, de Heléna az utamba állt.

-          Na megbeszéltétek? – Mosolygott rám.

-          Ez nem volt fair tőled, és ezt te is tudod. Köszönöm a vacsorát és sok boldogságot meg minden, de ne beszéljünk többet és vedd le azt a képet! – Szóltam majd kiléptem a lakásból. Feltárcsáztam Gianluca számát és ő pár percen belül értem jött. Miközben beszálltam az autóba egy gyors pillantást vetettem a házra, aminek ablakába Zlatan állt és szomorú szemekkel nézett felém.

-          Mehetünk? – Kérdezte a mellettem ülő férfi és én némán bólintottam. Soha többé nem akarom látni sem Zlatant, sem pedig Helénát.

-          Jó volt a vacsora? – Érdeklődött, mert eléggé szótlan voltam.

-          Igen persze.

-          Valami gond van? – Fogta meg a kezem mikor a piros lámpánál álltunk. – Olyan szótlan vagy.

-          A barátnőm elhívta a testvérét, aki az én volt barátom. Alaposan kitervelték ezt az egészet és átvágtak. Rosszul esik, mert ő a legjobb barátnőm, aki mindent tud és mindent elmondhattam neki. Tudta, hogy nem akarom látni Zlatant de ő mégis odahívta és sarokba lettem szorítva.

-          Lili ne akadj ki. Mit szólnál hozzá, ha elmennénk valamerre, csak te meg én. Jól éreznénk magunkat és kicsit szórakoznánk.

-          Ketten? – Néztem rá miközben az autó újra indult. A lámpafény néha megvilágította az arcát és annyira jóképűnek tűnt a csodálatos szemeivel és a szép szájával. Karjain tetoválások díszelegtek izmos mellkasán pedig csak úgy feszült a mályvaszínű ing.

-          Persze nem erőltetek semmit. Mondtam az lesz, amit szeretnél.

-          Ez a búcsú estém, ha úgy vesszük, hiszen holnap haza megyek, de ma még bulizhatunk. – Mosolyogtam rá és neki is jó kedve lett ettől. Ugyanoda mentünk ahonnan hazavitt, de most megígértem magamnak, hogy vigyázok az itallal. Egymást átkarolva táncoltunk és élveztük a tömeget. Gianlucát sokan felismerték, de nem foglalkozott vele. Csak azt nézte nekem mi a jó, majd egy lassú szám közbe újra megcsókolt és ekkor már nem húztam el a fejem, hanem szorosabban öleltem magamhoz, mint bármikor.