2/25. Fejezet. ⚽️ Olaszország- Németország. Az utolsó megálló ⚽️

Vannak pillanatok,  mikor azt hiszed, mindenki összejátszik ellened. Vannak pillanatok, mikor minden rosszra fordul és ezekben a pillanatokban csak egy barátra van szükségünk. Nekem ez a barát Stephan volt. Pár nappal ezelőtt mikor Zlatan elköltözött Manchesterbe és Heléna is „kidobott” a lakásból azt hittem vége az életemnek. De szerencsére Stephan átsegített mindenen. Minden edzés után ide jött a lakásunkhoz még akkor is mikor hulla fáradt volt és csak pár szót beszéltünk mielőtt tovább hajtott. Szakított rám időt, ami akkora örömmel töltötte el a szívemet. Nem hagyott el sosem és ott volt akkor is mikor 30.-án mindenhonnan az folyt, hogy Zlatan aláírt az Unidetnél. Csak néztem a sajtó fotókat, amiken hatalmas mosollyal az arcán várta az új évkezdetet. Ismertem már annyira, hogy tudtam tényleg boldog, hogy ott van ahol. A saját közösségi oldalaira is kirakta a nagy hírt, ami eléggé megosztotta az embereket. Volt, aki a kora miatt bántotta, de szerencsére voltak olyanok is, akik még mindig látnak benne jövőt és erőt, még ha egy ilyen erős bajnokságba is fog játszani, mint a P.L. A meccs előtti este is így volt. A szobámban ültem és éppen Zlatan első interjúját néztem, amibe az új csapatáról és más dolgokról beszélt mikor kopogtattak az ajtón. Nem szóltam, mert gondoltam Kamilla az és majd bejön, ha akar valamit, de Stephant pillantottam meg. Szemei fáradtan néztek rám majd mikor meglátta szomorú fejemet és azt is mit nézek minden szó nélkül lecsukta a laptopom tetejét majd mérgesen rám nézett.

- Meddig akarod még ezt csinálni? – Szegezte nekem a kérdést.

- Neked is szia Stephan. Hogy vagy ma? – Kérdeztem és próbáltam jókedvűnek tűnni

- Fejezd be és legyél normális. – Ült le mellém. – Nem az a lényeg, hogy én hogy vagyok hanem, hogy te hogy vagy?

- Egyszerűen remekül. – Mondtam és próbáltam mosolyogni.

- Mióta vagy itthon?

- Egész nap itthon voltam, csak egy kicsit mentem le sétálni és Kamillával voltam bevásárolni.

- Legalább kimozdultál. Már ez is valami.

- Rendben vagyok oké? – Mondtam neki ellentmondást nem tűrő hangon.

- Akkor miért vagy ilyen... ilyen…- Kereste a szavakat és tudtam, hogy nem akar megbántani ezért inkább én mondtam ki.

-Idióta, elmebajos? – Jutottak eszembe a jobbnál jobb jelzők, amivel én is illetném magamat, de Stephan csak a fejét ingatta.

- Nem ezt akartam mondani, hanem inkább, magadba forduló. Ugye nem játsszuk el azt, amit akkor mikor a PSG-hez ment?

- Nem, mert akkor eléggé sokszor vigasztalódtam veled az ágyban – Bukott ki belőlem mire Stephan csak némán felsóhajtott én pedig tudtam, hogy rosszat szóltam. – Bocsáss meg, csak nem hívott fel mióta elment és én hiába is hívom vagy írok neki sms-t nem válaszol. SEMMIRE. Még egy kibaszott üzenetet sem kaptam. Szerinted mégis mire kéne gondolnom?

- Arra, hogy most eléggé el van havazva. – Tárta szét a karját. – Mellesleg nekem is eléggé sok a dolgom és kurva fáradt vagyok. Szóval, szia. – Állt fel én pedig sejtettem, hogy az előbbi benyögésem miatt ilyen.

- Stephan nem akartalak megbántani.

- Hagyjuk, mennem kell! – Lépett ki az ajtón, de én megfogtam a kezét.

- Nem akarlak téged is elveszíteni szóval maradj itt velem.

- Lili nem érdekel, mert kezdek belefáradni. – Nézett rám álmos szemekkel. – Meg amúgy is, holnap nem leszek kezdő. – Osztotta meg velem szomorúan.

- Sajnálom. Gyere már vissza Stephan és beszéljük meg jó? Megígérem, hogy megváltozom, csak ne tolj el te is magadtól. Kérlek, mert te vagy a világon az egyik legfontosabb ember az életembe. Kell, hogy mellettem legyél és kell, hogy szeress és vigyázz rám.

- Drága Lili. – Ölelt magához, majd visszamentünk a szobába majd Stephan beindított a gépemen egy filmet, aminek a végére nem emlékszem, hiszen mindketten bealudtunk rajta. Olyan négy óra felé tértem magamhoz és láttam, hogy Stephan nyugodtan szuszog mellettem. Csak néztem az alvó férfit és annyira jóképűnek tűnt a tökéletes hajával kisfiús arcával és a puha ajkaival. Igaza volt, mert még mindig éreztem iránta dolgokat, csak talán előkén csalogatnom? Bárcsak sosem tette volna meg azt az egy dolgot még azon a karácsonyi bulin. Minden olyan könnyű lenne és minden másképp alakult volna. Mellette ezerszer boldogabb és nyugodtabb élet várna rám és mégis akárhányszor eszembe jut Zlatan nem tudok a szívemnek parancsolni. Egyszerűen túlságosan szerettem azt a másik férfit a mogyoró barna szemeivel, mosolyával és a néha egoista stílusával együtt. Próbáltam hangtalanul kiosonni a mosdóba, de mikor visszatértem Stephan már az ágyon ült és eléggé ideges fejet vágott.

- Valami baj van? - Tettem fel a kérdést ijedten.

- Lili mennem kell. Elaludtam és basszus azt fogják hinni, hogy kicsapongtam, amit egy ilyen fontos mérkőzés előtt nem engedhetek meg.

- Nyugodj meg Stephan senki nem fogja azt hinni.

-  De igen. Miért hagytad, hogy elaludjak??

- Ne haragudj, de én is….

- Hagyjuk. – Kapta fel a cipőjét. – Mennem kell. Vigyázz magadra és holnap… vagyis ma találkozunk. Szeretlek. – Majd hirtelen egy szájra puszit kaptam tőle. A mozdulat mindkettőnket meglepett, de legfőképp Stephant aki zavart tekintettel meredt rám.

- Lili én… - Habogta.

- Menj, nehogy valami bajod legyen. – Sürgettem mire barátom a kocsija felé iramodott majd pár percen belül már ott sem volt. Reggel eléggé ideges voltam és Stephannal is csak sms-ben kommunikáltunk. Írta, hogy szerencsére senki nem jött rá mikor tért vissza a szállodába így senki nem vonta kérdőre. A szokásos rutin meló után Kamillával leültünk a lelátóra és nagyon feszülten figyeltük az események folyását. Szomorúan vettem tudomást, hogy Stephan ígéretéhez híven nem lépett pályára, de legalább a padon foglalhatott helyet, ami némi reménykedésre adott okot. Nagyon haragudtam az edzőjükre, hiszen rengeteget dolgozott, hogy elnyerje a bizalmát és mégis Conte olyan játékosokat favorizál, akiket én még a pálya közelébe sem engednék. A németek sokat próbálkoztak, de az Azzurri hátvédek tartották magukat viszonylag egész sokáig, míg végül a németek a második félidő 65. percében Mesut Özil góljával vezetést szereztek. Szinte minden drukker körülöttem a fejét fogta viszont a Német oldal egyenesen őrjöngött. Mikor mutatták a kispadot megláttam Stephant is, aki nagyon mérges fejet vágott. A fiúk gyorsabb iramra kapcsoltak és reménykedtem, hogy megjön Conte esze és cserél egy minőségi csatárt, de csak Darmian jött be Florenzi helyére. Barátom továbbra is a padot koptatta. A 78.- percben azonban a fiúk kaptak egy 11-est, amit Bonucci értékesített. A remény még nem halt meg, de újra kezdett élesebbé válni a helyzet. A mérkőzés azonban a 11.-es rúgásokig nem dőlt el, így egy kis pihenő és frissítő után következtek a büntetők és itt már tényleg nagyot csalódtam mikor nem barátom állt be, hanem az a Zaza, aki egy idióta rúgással kihagyta a büntetőt így a fiúk kiestek és mehettek csomagolni. Nem tudtam mit érezhet most Stephan, de biztos voltam benne, hogy nagyon csalódott és szomorú. Nekem is fájt arra gondolni, hogy a mi Párizsi kiruccanásunk is a végéhez közeleg, bár legjobb tudomásom szerint további fotókat és interjúkat kell készítenünk a soron következő mérkőzésekről.

- Figyelj, Kamilla nem megyünk le az öltözőkhöz? – Kérdeztem tőle, de barátnőm csak tiltakozott.

- Lili én nem akarok lemenni, ne haragudj.

- De ha én lemennék, az rosszul esne neked? – Néztem rá félve és reménykedtem nem fog megharagudni rám. Mivel Stephan a héten szinte minden nap nálunk volt Kamilla akaratlanul is belebotlott és tudtam nem esik jól neki a tudat, hogy együtt lát minket.

- Nem, menj nyugodtan. Addig megvárlak a kocsiba. - Ajánlotta fel.

- Köszönöm. – Öleltem át majd amilyen gyorsan csak tudtam az öltözők felé vettem az irányt. Egy jó tíz percet vártam, míg a fiúk kijönnek. Az eredmény mindegyikőjük arcáról leolvasható volt. A sor végén Stephan kullogott, nagy sport táskát cipelve a vállán. Annyira bele volt feledkezve a gondolataiba, hogy simán elsétált mellettem.

- Hé, várj meg! – Szóltam utána mire visszafordult.

- Lili én nem is vettelek észre. – Nézett rám bűnbánó arccal.

- Semmi baj, gondolom, most még a meccsen jár az agyad.

- Igen, és annyira mérges vagyok. – Suttogta, hogy csak én halljam. – Engem kellett volna becserélni, mert én tuti nem trükköztem volna el hanem simán berúgtam volna. Tuti érted? Én biztos vagyok benne, hogy jó lettem volna és én…

- Step, nyugodj meg. – Állítottam le, mert a suttogása már kezdett kiabálássá válni. – Tudom, hogy rosszul esik, de fogadd el. Ez egy játék.

- Ez nem csak játék Lili. Nekem ez az életem és annyira szerettem volna. Nagyon közel voltunk hozzá, hogy sikerüljön, de elbaltáztuk. Olyan csalódott vagyok.

- Megértem, de vigasztaljon a tudat, hogy innentől kezdve a nyár további része a pihenésről fog szólni. – Túrtam bele cuki hajába.

- Igen, legalább a bátyámmal is lehetek, mielőtt bekötik a fejét. Manuel amúgy is valami nagy nyaralást tervezett még a haverokkal az esküvő előtt.

- Akkor minden úgy alakult, ahogy lennie kellett volna. – Mondtam miközben kifelé sétáltunk a stadionból a csapat busz felé.

- Azt azért nem mondanám, de el kell ezt a helyzetet is fogadni. Holnap reggel repülök vissza. Te végig maradsz?

- Igen, mi a döntőig maradunk. – Osztottam meg vele, ahogy a buszhoz értünk. A többi fiú már a felpakolással volt elfoglalva.

- Akkor nagyon vigyázz magadra jó? – Fordult felém. – Remélem nem csak az esküvőn találkozunk legközelebb.

- Már ha elmegyek. – Húztam el a számat, hiszen Helénával nem is beszéltem az óta mióta rácsaptam a telefonom, Zlatan pedig nem tudom, mikor jön rá, hogy elvileg van egy barátnője.

- De eljössz, mint az én partnerem. Rendben? – Kérdezte és a mosolyának nem tudtam ellenállni. – Leszel a partnerem a tesóm esküvőjén?

- Komolyan mondod? – Csodálkoztam.

- Igen, teljesen komolyan. Én vagyok Manuel tanúja, de senkivel nem tudok menni, ami egy kicsit gáz lenn, hiszen pont egy ilyen jó pasi, mint én egyedül jelenne meg.

- Ez aztán az invitáló szöveg. – Nevettem fel, és persze azonnal igent mondtam.

- Köszönöm Lilien és…

- Hé, haver smárold le, és haladjunk. – Dugta ki Pelle a fejét a buszból mire Stephan teljesen elvörösödött és lesütötte a szemét.

- Bocsi, csak tudod milyenek. – Mondta zavartan.

- Semmi baj. Nem érdekes, de menj már várnak. Otthon találkozunk. – Öleltem át és egy puszi után elbúcsúztunk egymástól. Miközben Kamilla és a kocsink felé sétáltam arra gondoltam, hogy alig várom, hogy Stephannal lakjak együtt Rómába. 

2/24. Fejezet. ⚽️ Búcsúzás és egy kis reménysugár ⚽️

Stephan:

A következő mérkőzésemig már nem sok időm volt és próbáltam sokkal többet edzeni, mint eddig. Sokat jártam az edző terembe és a közös csapat tréningek után is még a pályán voltam. Általában én voltam az utolsó, aki visszament a szállodába. Nagyon szerettem volna bizonyítani, hogy az edző is lássa, mennyire szeretnék kezdeni a következő mérkőzésen, amire már csak három napot kellett várni. A Németek ellen lépünk pályára és igazán szerettem volna, ha a csapatom bejut a negyed döntőbe, hiszen a tegnapi Spanyolok elleni győzelemmel remek esélyeink voltak akár a végső megmérettetésre is. Hatalmas öröm lenne számomra, ha felemelhetném az Európa Bajnoki kupát még így is, hogy nem sok mindent tehettem hozzá csapatom győzelmi sorozatához. Bár az azért elégedettséggel töltött el, hogy pont a Svédek ellen sikerült betalálnom. Boldog voltam, hogy Lilivel is találkoztam tegnap, mert szegény eléggé sokat melózik mostanában így alig volt időnk találkozni. Rengeteget vannak úton és kicsit féltem is őt, hiszen mindenhova időben kell odaérniük barátnőm pedig, szereti a sebességet. Kamillával is normálisan tudtam beszélgetni, aminek szintén örültem, mert már csak Lili miatt sem akartam vele rossz kapcsolatot ápolni. Éppen egy edzésről indultam a szálloda felé, amikor megcsörrent a telefonom és bár eléggé húztam a számat felvettem a készüléket:

- Mondd Zlatan! – Szóltam bele.

- Szia, haver mit csinálsz? – Hallottam erős hangját.

- Éppen edzésről tartok haza, tudod, készülök a következő mérkőzésre, ugyanis menetelünk tovább. Főleg a tegnapi fantasztikus győzelmünk után. – Válaszoltam és jól esett egy kicsit heccelni ezzel őt. Imádtam, hogy valamiben én állhatok nyerésre.

- Gratulálok, de úgy tudom, te nem léptél pályára. – Vágott vissza, de jobbnak láttam, ha egy levegő vétel után elengedem a fülem mellett a bántó mondatát.

- Figyelj, mondd miért hívtál és essünk túl rajta. – Sürgettem.

- A segítséged kellene.  – Mondta és elméláztam, hogy miben tudnék, én segíti.

- Miről volna szó?

- Szóval… - kezdte és eléggé zaklatottá vált a hangja. – 30.–án írok alá Manchesterbe és van egy pár dobozra való cuccom, amit még össze kéne pakolnom.

- Segítsek dobozokat pakolni? – Nevettem fel. – Talán nincsenek költöztető emberek?

- Nem csak erről van szó. – Mondta majd egy nagy levegővétel után folytatta. – hanem Lili mellett kéne lenni.

- Mikor elmész? – Kérdeztem rá és tudtam, hogy erre gondol. Undorító dolognak tartottam, amit művel. Átpasszolja, nekem élete szerelmét mikor neki már nem kell és szegény lány így is teljesen odáig van érte. Ez a szemétláda bármit megtehet vele ő akkor is meg fog neki bocsájtani, ha kell akár ezerszer is. Tudom, hogy a B.L. az álma és én is szeretnék nagy tornákon szerepelni és nagy meccseket játszani, de mikor találok egy kedves lányt, akivel mindent meg tudnék oldani és családot is alapíthatnék, vele akkor nem hagynám el semmi pénzért. A karrier csak egy múló dolog, de a családom a foci után is velem lesznek.

- Többek között igen. Szeretném, ha mellette maradnál és tudom, hogy sok a dolgod meg minden, de talán nem nagy kérés, ha napi szinten tudnál vele beszélgetni.

- Miért lesz attól neki jobb? – Érdeklődtem és próbáltam nem felhúzni magam ezen a témán. – Mondd miért lesz neki attól jobb, hogy bár én ott vagyok vele, mint a legjobb barátja, de te, aki a szerelme elment.

- Bármikor meglátogathat, és akkor beszélünk, amikor csak akar.

- Te is tudod, hogy ez nem igaz. Rengeteg meccsed lesz, ha beindul az idény és nem hiszem, hogy edzésekről is el fogsz lébecolni, mert nem olyannak ismerlek, aki csak egy tréninget is kihagyna. Meg amilyen a mentalitásod neked első lesz a foci és nem Lili.

- Megkértem a kezét, de nemet mondott.

- Tudom tegnap mesélte. – Osztottam meg vele és bár örültem Lili nemleges válaszának nem igazán értettem miért csinálta, hiába magyarázta meg tegnap akkor is zavaros nekem ez az egész. Az egy dolog, hogy engem anno kikosarazott, de Zlatant.

- Nemet mondott, és lehet ez a mostani döntésem miatt van. Persze elfogadta a gyűrűt, de csak, mint ilyen ígéret ajándékként és nem, mint eljegyzés. Fél az egyedülléttől és ezért is szeretném, ha mikor pakolunk, akkor ott lennél vele, és ha kibukik, akkor foghatnád a kezét és talán még ott is aludhatnál vele, persze azt nem szeretném, hogy rámássz, mert ő akkor is az enyém és én… - Hallgatott el.

- Haver jól vagy? – Kérdeztem mikor meghallottam, hogy Zlatannak mintha elcsuklana a hangja. Sosem gondoltam volna róla, hogy ennyire padlóra vágja Lilitől való távozása.

- Persze csak ahhoz, hogy kövessem, az álmaimat el kell hagynom Lilit, és ez szar, mert ő gyűlöli a távkapcsolatot és nem is akarja megérteni mennyire fontos ez nekem.

- Csak mert félt és szeret. A P.L. nem egy leányálom. – Mondtam tárgyilagosan.

- De akkor mi a fenének mondott nemet?? Nem vagyok elég jó? – Csattant fel.

-  Mindketten tudjuk, hogy nem egy házasság párti és fél a kötelezettségektől.

- Ez igaz lehet. Szóval akkor mikor érsz rá? – Kanyarodott vissza az eredeti témához.

- Csak lefürdök és átöltözök. A lakás előtt találkozzunk, mondjuk olyan fél óra múlva.

- Rendben van, és köszi Stephan. – Szolt majd lerakta a telefont. Egész úton ezen járt az agyam, és már előre féltem Lili kitörésétől.

Lili: 

A tegnapi Olasz meccsen lezárultak a csoportkörök és boldog voltam, hogy Stephanék bejutottak a nyolcad döntőbe. Nagyon büszke voltam a barátomra még így is, hogy nem lépett pályára. Mióta Zlatan elment tőlem csak egyszer beszéltem vele és az sem volt annyira tartalmas. A gyűrűt visszahúztam az kezemre és próbáltam szokni az érzést, hogy rajtam van. Mivel a következő meccsekig volt pár nap szabadságunk így Kamillával elhatároztuk, hogy gyorsan elküldjük az anyagot Paolónak és csak pihenni fogunk. Átbeszéltem vele a dolgokat és arra jutottam, hogy nem éri meg vele veszekednem, hiszen elvileg egy csapat vagyunk és itt Párizsban csak egymásra számíthatunk. A két másik kollégámat szinte alig láttuk, de nem is nagyon hiányoztak. Jól elvoltunk mi ketten. Jóval délutánba járt már az idő és én épp a televíziót néztem Kamilla pedig Márkkal volt egy munkaegyeztetésen mikor csörgött a telefonom. Barátnőm Heléna hívott és örömmel kaptam fel a készüléket.

- Szia Lili van már programod Július 23. –ára? – Kezdett bele rögtön a közepébe.

- Nem hiszem, de remélhetőleg nem küldenek ki Rioba. – Utaltam az Olimpiára, amiről egyre többet beszélgettünk Kamillával. Ő menni szeretett volna én nem. Semmi kedvem nem lett volna rengeteget repülőzni és ott elkapni valami fura fertőzést.

- Akkor nagyon imádkozzál, hogy ne is ugyanis akkor lesz az ESKÜVŐM!!! – Kiabálta az utolsó szót Heléna.

- Micsoda? Te jó ég, ez fantasztikus. – Ugrottam fel örömömbe a kanapéról. – Nagyon gyorsak vagytok.

- Igen Manuel nagyon édes volt, mert beszélgettünk a babáról és, azt mondta ő azt szeretné, ha családba nőne fel és én is ezen az állásponton voltam. Erre másnap elvitt vacsorázni és megkérte a kezem. Nyilván való igent mondtam. – Nevetett fel majd így folytatta: - Nem úgy, mint egyesek.

- Szóval hallottad. – Sóhajtottam fel.

- Persze, hogy hallottam. Mégis mit gondolsz Kovács Lilien hogy ezt eltitkolhatod előlem?

- Nem, dehogy is, csak fel akartalak hívni, de nem tudtam te hogyan fogadnád. Zlatan is eléggé rosszul reagálta le. Főleg, hogy utána elküldtem a búsba most meg alig beszélünk.

- Miért nem fogadtad el Lili? – Kérdezte komolyan és tudtam, hogy a legjobb barátnőmnek nem hazudhatok.

- Jaj Heléna én félek attól, hogy egyedül maradok. Most is a fejem fölött lebeg ez az egész átigazolás. Stephan a Rómába Zlatan az Unitednél te pedig összeházasodsz Manuellel, aminek nagyon örülök tényleg, de mindenki megy az útján én meg egyedül vagyok, és egyhelyben állok.

- Lili ez nem igaz, hiszen remek fotós vagy és már egész jók a cikkeid is.

- Mi az, hogy egész jók? – Kaptam fel a fejem.

- Nyugi már csak hülyülök. Tehetséges vagy és hidd el majd a nagyobb sikerek is jönnek, csak tényleg az gondoltam egy nagycsalád leszünk és igent mondasz a tesómnak. Nagyon sokat készült rá és még ilyen kis beszéde is volt.

- Itt nem adta elő, bár amint megláttam a dobozt pánikba estem.

- Hihetetlen vagy. Szerintem te vagy az egyedüli, aki nem akar férjhez menni ahhoz a pasihoz, akibe amúgy teljes szívvel szerelmes.

- Igen lehetséges. – Mosolyodtam el.

- Lesz rá azért esély, hogy esetleg meggondold magad? – Puhatolózott.

- Nem tudom. lehetséges, hiszen már szokom a gyűrűt.

- Ez remek és van még valami… - Kezdte Heléna, de ekkor meghallottam, hogy babrálnak a zárral. Furcsa volt, mert Kamilla sosem viszi el a kulcsát, ha itthon vagyok, csak csenget.

- Várj egy kicsit. Azt hiszem jött valaki. – Állítottam le Helénát majd Stephan fejét pillantottam meg az ajtómba. – Heléna ne haragudj, de most le kell tennem. Majd még este felhívlak, és nagyon gratulálok nektek. Remélem, ott tudok lenni.

- Én is és vigyázz magadra. Szia. – Köszönt el miközben Stephan már be is jött az előszobába.

- Szia. Neked meg honnan van kulcsod? – Köszöntem rá.

- Zlatan adta és ő is jön, csak hoz egy pár dobozt. – Nézett rám aranyosan.

- Dobozt, de hát miért? – Értetlenkedtem.

- Mert pakolunk. Szia, Lili. – Jött be Zlatan is majd köszönés képen adott egy puszit.

- Pakolsz? Mégis hova és…- De meg sem várta, amit akartam kérdezni tőle, azonnal bevonult a hálóba.

- Lili csak vegyél mély levegőt. – Szólt Stephan és mindketten Zlatan után mentünk, aki a ruháit nézegette.

- Egy pár dolgot már átküldtem Alexandrával, de itt is vannak ruháim és cipőim is. Meg egy pár sport cuccom.

- Akkor ez most ilyen elköltözés? – Esett le és igyekeztem nagyon erősnek tűnni. Elhatároztam, hogy lesz, ami lesz nem sírok. – Már nem is fogunk találkozni?

- Nem tudom, mert én holnap repülök, hiszen 30.- án bejelentem és aláírok. Úgy volt, hogy már ma este megyek, de Alexandra még a szüleinél van, akik Maxival szerettek volna még egy picit lenni, és még én sem pakoltam össze mindent.

- Rendben. Akkor segítsek vagy valami? – Kérdeztem és igyekeztem nem ránézni a hatalmas ruhakupacra, ami pár perc alatt összegyűlt.

- Nem kell, köszi. – Mosolygott rám.

- Akkor én nem is zavarok, a nappaliba leszek – Hagytam ott őket és kiléptem a szobából. Bekapcsoltam a televíziót, de agyam semmit nem fogott fel a műsorból, hiszen csak a szobában lévő férfin járt.

- Jól vagy? – Ült le mellém Stephan és megfogta a kezem mire némán bólintottam. – Ne szomorkodj, hiszen eddig is megbírtátok oldani és ezután sem lesz másképp.

- Elfelejtkezik rólam és lesz neki más. – Néztem rá barátomra.

- Miért mondasz ilyeneket? Ugyan miért volna más? Meg amúgy is, ha hamarabb nem a tesóm esküvőjén tuti találkoztok.

- Igen. Akkor már te is hallottad a hírt, de azért fura nem?

- Eléggé, de én örülök nekik, hiszen Manuel is majd kicsattan a boldogságtól, és biztos vagyok benne, hogy Heléna sem viselkedik másként.

- Jó nekik, hogy van egy biztos pont az életükben. Ők már örökké együtt lesznek.

- Remélem, de neked is van Lili. – Szorította meg a kezem. – Én veled vagyok, és mindig számíthatsz rám.

- Stephan bármi lesz, mi mindig itt leszünk egymásnak jó? Megígéred ezt nekem? – Kérdeztem és csodaszép szemeit néztem miközben csak kihullott pár könnycsepp az enyémekből.

- Persze, hogy megígérem Lili. – Ölelt magához. Egy pár perc telhetett így el mikor Zlatan hangját hallottam a másik szobából.

- Lili idejössz egy kicsit?

- Egy pillanat. Igen? – Néztem rá kérdőn és nem értettem miért van két fotónk is a kezébe.

- Melyiket akarod megtartani? Egyiket elviszem, mert jó lenne ott is, ha lenne egy közös képük és…

- Felőlem mindkettőt elviheted. – Vetettem oda neki majd hátat fordítottam és a konyhába igyekeztem, de miután gyorsan lerakta a képeket megfogta a kezem és maga felé fordított.

- Mit akarsz? – Kérdeztem és próbáltam nem rá nézni, de felemelte a fejem és kisimított egy tincset a szememből, ami még egy kicsit könnyes volt.

- Ne csináld ezt, mert akár hiszed akár nem nekem is nagyon nehéz.

- Figyelj, nem tudom, hogy kell ehhez az egészhez viszonyulnom, szóval engedd meg, hogy azt érezzem amit. Felőlem elviheted, az összes képet nekem nem kell egy se. – Néztem rá mérgesen.

- Lili csak örülj velem, kérlek! Én annyira boldog vagyok, és büszke vagyok magamra és…

- Te mindig az vagy. – Ültem le az ágyra. – Mindig ez a fene nagy én vagyok a Király hozzáállás.

- Lehet, de ez nem nagyképűség ez önbizalom és most is csak azt tudom mondani, hogy igenis boldog vagyok, hogy még elhívtak egy ilyen kaliberű csapatba. Anglia nem távolság.

- Legalább nem Kínába mentél vagy Amerikába. – Szóltam miközben felvettem az egyik sárga cipőjét amire Maximillian felirat volt belevarrva.

- Szeretlek Lili és akkor hívsz, amikor csak akarsz, és akkor jössz, amikor csak akarsz. Rendben van?

- Rendben, de a ma estét sem töltjük már együtt? – Reménykedtem.

- Sajnos nem lehet édes, mert holnap nagyon korán jelenésem van orvosi vizsgálatra.

- Értem. Akkor pakolj gyorsan és menj, én addig Stephannal leszek.

- Szeretném, ha vigyáznál vele. – Aggodalmaskodott.

- Ő a barátom, és ő mindig ott volt, amikor te nem. – Vágtam rá és magára hagytam majd Stephan mellé ültem a kanapéra, aki éppen a telefonját nyomkodta és Manuellel beszélgetett.

- Na, mik a hírek? – Érdeklődtem.

- Semmi, a tesóm csak az esküvőről dumál.

- Értem én visszamegyek Zlatanhoz. – Álltam fel, de Stephan megfogta a kezem és újra feltette a kérdést.

- Jól vagy?

- Én azt hittem, hogy még egy estét együtt tölthetek vele és most kiderült, hogy nem. Egyet sem. De nem érdekes. – Mosolyogtam szomorúan és ekkor eszembe jutott egy ötlet.

- Zlatan mi lenne, ha én mennék, el oda ahol most te alszol?

- Tessék? Eljönnél velem a szállodába?

- Ha csak így lehetünk együtt utoljára akkor…

- Lili nem utoljára. Ne lásd már ennyire borúsan a dolgokat, te JÓ ÉG! – Túrt bele hosszú hajába.

- Oké, rendben, csak még veled akartam volna lenni.

- A tesóm esküvőjén találkozunk, és nem kell, hogy ma velem gyere. -  Adott egy puszit majd felkapta az egyik dobozt. – Ezt kiviszem, és még jövök.

- Stephan is tudna segíteni és én is és akkor hamarabb végeznél. – Ajánlottam fel mire belement. Gyorsan le akartam rendezni ezt az utolsó nagy búcsúzást és hálát adtam az égnek, hogy Stephan itt van mellettem. Maximum fél óra múlva pedig meg is volt minden és én csak az üresen tátongó szekrényt láttam magam előtt.

- Akkor én megyek Lili. – Lépett közelebb hozzám. – Akkor hívsz, amikor akarsz és holnap én is telefonálok. Vigyázz magadra jó? – Húzott közelebb magához majd lágyan megcsókolt.

- Ne menj el. – Suttogtam mikor már a cipőjét húzta. – Ne menj el. – Ismételtem újra és újra, de persze nem hallotta, mert túlságosan el volt foglalva Stephannal, ám amikor már a kocsinál volt kiszaladtam hozzá, Stephan pedig utánam.

- NE MENJ EL!! Én megteszek mindent, hozzád megyek, ha kell én bármit megteszek komolyan, csak maradj, velem kérlek!! Annyira szeretlek. – Fogtam meg a kezét.

- Én is szeretlek Lili, de mennem kell. – Nézett rám majd forrón megcsókolt. Átöleltem a derekát és magamhoz szorítottam. Úgy éreztem sosem akarom elengedni. Soha. Csak élveztem a puha ajkát és próbáltam nem levegőért kapkodni, hiszen annyi ideig akartam élvezni édes csókját, amíg csak tudom. Mikor viszont a pólója alá csúsztattam volna a kezem leállított és így szólt.

- Lili ne nehezítsd meg! Mennem kell. Stephan vigyáz rád igaz Stephan? – Nézett rá és beült az autójába.

- Persze. – Hallottam barátomat a hátam mögül majd megfogta a kezem és elhúzott a kocsitól így Zlatan el tudott hajtani én pedig úgy éreztem újra összetörök. Stephan behúzott a lakásba és ekkor Kamilla is megjött. Látta, hogy nem aktuális a helyzet a csevegésre így inkább bevonult a saját szobájába. Csak ültem üveges tekintettel a nappaliba Stephan pedig éppen teát főzött. Elhatároztam, hogy soha többé nem fogok egyetlen férfinak sem hinni és soha többé nem zuhanok meg. Egy napot adtam magamnak a siránkozásra és elhatároztam, hogy utána vége. Soha nem láthatja rajtam sem Zlatan sem Stephan mennyire fáj. Soha nem fog velem játszani többé. Elment és vége, számomra nincs többé ez az ember. Összetörte a szívemet, tehát már érezni sem tudok. A dobozokkal együtt a szerelmes Lili is vele ment.

- Tessék, ezt idd meg. – Nyújtott felém egy bögre teát Stephan. – Jót fog tenni.

- Nem szeretem a teát. – Makacskodtam.

- De ez akkor is jót fog tenni. Idd már meg! – Nézett rám szigorúan én pedig belekortyoltam a meleg italba, ami tényleg egész finom volt. – Ez egy nyugtató tea, amire most pont szükséged van. – Ült le mellém.

- Köszönöm. Bemegyek Kamillához és megbeszélem vele a munkát.

- Lili inkább pihenned kéne. Gyere ide és ha akarsz akkor sírd ki magad.

- Nem fogok sírni. Nagyon kemény csaj vagyok. – Mondtam neki és próbáltam elnevetni a dolgot.

- Túl jól ismerlek már drágám ahhoz, hogy tudjam mennyire megrázott ez az egész dolog.

- Miért nem akart még itt maradni?

- Mert holnap korán kel és biztos nem akart felébreszteni és…

- Vagy nem akart velem lenni. – Állapítottam meg. – Biztos már…

- Biztos nem akarta, hogy fájjon. Nem érted meg Lili? Neki is szar és nyilván azért nem akart veled lefeküdni, mert utána neki is rossz lenne. Kérlek, nézd már egy kicsit az ő helyzetét is.

- Mióta véded őt ennyire? – Kérdeztem és meglepett, hogy mennyire kiáll Zlatan mellett.

- Nem védem, de ez az igazság. Minden álma az a rohadt kupa akkor hagy harcoljon meg érte. Lehet, én sem tennék másképp, de nekem nincs ilyen lehetőségem.

- Itt hagynád Olaszországot?

- Nem azt mondtam, csak talán gondolkoznék rajta. Viszont most nagyon várom a szezonkezdést és a következő meccset is. Ez a legjobb dolog, hogy Párizsba lehetek. Tudod mennyire boldog voltam mikor megkaptam a behívómat? Lili nekünk az életünk a foci és, hogy mennyire jól csináljuk, a dolgunkat az kupákba kell mérni és minél jobb vagy annál több kupát nyersz. Imádok futballozni, ahogy Zlatan is és nem bánthatod, azért mert van egy álma.

- Remek akkor én vagyok a rossz. – Állapítottam meg.

- Nem vagy rossz, csak lehetnél egy kicsit megértőbb.

- Hagyjuk, inkább bemegyek a szobába. – Hagytam ott Stephant és mikor megláttam az üres szekrényt, szívemet elöntötte a fájdalom. Gyorsan becsuktam, és lefeküdtem az ágyra. Még egy inget sem hagyott itt, amin érezhettem volna az illatát. Semmi nem maradt belőle csak a fotók a falon. Kutakodni kezdtem a fiókba, hátha találok még valamit, de semmi nem volt. Mintha sosem lakott volna velem. Szememet elöntötték a könnyek én pedig nem is akartam megállítani őket. Nagyon hangosan zokogtam mikor bejött Stephan és leült mellém.

- Lili miattam sosem kéne sírnod. – Ölelt magához szorosan. – Soha nem bántanálak meg.

- Annyira… - Kezdtem, de a mondatot nem tudtam befejezni, mert megcsörrent a telefonom. Újra Heléna hívott én pedig miután kicsit megnyugodtam felvettem.

- Szia. Bocsi, vissza akartalak hívni, csak elmaradt.

- Semmi baj. Jól vagy? – Kérdezte aggódva és tudtam, hogy valószínűleg már beszélt a testvérével.

- Persze minden szuper. A tesód kiköltözött én pedig itthon vagyok Kamillával és Stephannal.

- Akkor rendben, bár a hangod nem annyira azt mutatja és..

- Heléna jól vagyok! – Mondtam erélyesebben mire abbahagyta a puhatolózást.

- Figyelj mielőtt leraktuk volna még lett volna egy pár dolog, amit meg kellett volna beszélnünk.

- Miről van szó? – Érdeklődtem.

- Csak tudod, mivel én hamarosan Manuelhez megyek, nyilván összeköltözünk az ő lakásába és arra gondoltam, hogy mivel kell a pénz is, és egy lakás amúgy is kelendő eladom.

- Eladod a lakásodat? – Csodálkoztam és ekkor leesett a dolog. – De akkor én hol fogok lakni Heléna?

- Lili figyelj, egy pár hónapig még lakhatsz benne, hiszen nyilván nem fogom a fejed alól elvinni, de…

- Miért nem adod ki bérbe nekem?

- Mert az nem éri meg és kell a pénz.

- Talán Manuelnek nincs elég pénze? – Lepődtem meg.

- Nem erről van szó. Mindent ő akar állni az esküvővel kapcsolatba és megegyeztünk, hogy a baba dolgait az én pénzemből vesszük meg. Nézd, én nem vagyok olyan jól eleresztve és ezért gondoltam ezt a lakás eladást. Milánóba rengeteg szép hely van, és ha szeretnéd, segítek másik otthont keresni.

- De nekem jó, ami van. Szeretem azt a helyet és mindig beszálltam mindenbe. Pontosan fizettem és…

- Lili figyelj, sajnálom.

- Sajnálod? Azt hittem a legjobb barátnőm vagy erre meg csak úgy az utcára küldesz?

- Ez nem így van. – Védekezett.

- De igen így van. Mégis mit gondolsz, hova a fenéből menjek? Nekem sincs sok pénzem és…

- Lili ne már.

- NE MÁR? Azt hittem a legjobb barátnőm vagy! – Kiabáltam vele. – Erre meg kipakolsz, csak mert férjhez mész egy gazdag pasihoz. Jesszusom, Heléna.

- Lili Manuel és én nem vagyunk közös kasszán, és nem is gondoltam, hogy egy hamar azon leszünk, hiszen nekem első a függetlenségem.

- Te is ugyanolyan, vagy mint a testvéred!! Csak a magad érdekeid nézed és engem leszarsz. Elegem van belőletek, és soha többé nem akarok rólatok hallani!!  Hagyjatok békén! – Teremtettem le és kinyomtam a telefont majd a földhöz csaptam. Mostanában ha mérges vagyok, mindig ezt csinálom. Nagyon gyorsan ki kell találnom valamit, de eléggé sötét jövő elé nézek, hiszen se pasim se lakásom. Ráadásul mindez két olyan ember miatt, akik nagyon a szívemhez nőttek.

- Miért kiabáltál Helénával? – Hallottam Stephan kedves hangját a hátam mögött és elmeséltem neki a dolgokat.

- Lili ha szeretnéd én nagyon szívesen beszélek Manuellel és esetleg ő tud beszélni Heléna fejével.

- Nem kell, de köszönöm, csak rosszul esik.

- Megvegyem neked a lakást? – Nézett rám kérdőn és én nagyon meglepődtem a segítő készségén.

- Drága Stephan ugyan már.  – Néztem bele a szemébe, és jól esett, hogy ennyire a szívén viseli a sorsom.

- Lili én meg tudnám venni neked…

- Túl drága. – Állítottam le.

- Érted semmi sem drága, és ha azt látom, hogy mosolyogsz akkor már megérte. Hidd már el, hogy mindent megtennék érted.

- Annyira szeretlek. – Öleltem magamhoz és abban a pillanatban tényleg így gondoltam, ahogy beszívtam fantasztikus illatát, majd picit eltolt magától és a szemembe nézett. Lehet meglepődött a mondatomon, mert légzése felgyorsult majd láttam, hogy tekintete az ajkaimra tévedt. Tudtam, hogy mondanom kell valamit, mielőtt barátom olyat tenne, amit nem kéne.

- Stephan kérlek, ne gondolj a mondat mögé semmit.

- Rendben. – Állt fel és idegesen beletúrt a hajába.

- Ne haragudj, csak kicsúszott a számon. Vagyis nem csúszott ki, mert tényleg így gondolom, de csak barátság szintjén.

- Semmi baj Lili. – Majd magához húzott én pedig mellkasához szorítottam a fejem majd adott egy lágy puszit a fejemre.

-  Van még más ötletem is. – Kezdte.

- Micsoda? – Húzódtam el tőle és a szemeibe néztem.

- Költözz hozzám, Rómába. – Mondta izgatottan, majd mikor értetlen arcomat látta folytatta. – Te úgyis össze-vissza mászkálsz, az országba mikor interjúzol, és egy-egy eseményről fotózol. Ez a lap országos szintű és tudom, hogy Milánóba van, a központ viszont csak egy hónapban maximum kétszer kell találkoznod Paolóval. Az anyagokat e-mailbe is elküldhetnéd neki, és ha találkozni akarsz, akkor vonatra szállnál és pár óra alatt ott vagy. Velem lehetnél és én örülnék neki, mert magam mellett tudnálak így biztos lehetek benne, hogy nem csinálsz semmi hülyeséget mikor esetleg szomorú vagy.

- Stephan én még nem tudom. Ezen még nem is gondolkoztam. – Hajtottam le a fejem.

- De jó ötletnek tartod? – Nézett rám és csodaszép szemeiből sugárzott a reménykedés.

- Igen, jó lenne veled lakni megint, viszont akkor beszélnem kell Paolóval.

- Nem kell most döntened, elég az E. B. után és Heléna mondta, hogy nem rak ki azonnal. Lili én volnék a világ legboldogabb embere, ha újra együtt laknánk. Komolyan drágám annyira jó lenne és amúgy is semmit se kéne kitapasztalni, hiszen már laktunk együtt és ismerjük a másik napirendjét. Tudjuk miket szeret a másik, és a számlák fizetése sem okozott soha problémát. Veled mindent megtudok beszélni, és te sem lennél egyedül és én sem. Tiszta sor.

- Stephan, de akkor is csak…

 Barátság. – Vágott bele a szavamba, hiszen nagyon jól tudta mit akarok. -  Megértettem már ezerszer és elfogadtam, de tudom, hogy még érzel azért dolgokat irántam és bár félre álltam azért mindig itt leszek, ha kellek. Bármilyen formába. – Simogatta meg az arcom.

- Köszönöm, hogy vagy nekem. – Fogtam meg a kezét és már nem is láttam olyan borúsnak a jövőt, mint pár perccel ezelőtt.

2/23. Fejezet. ⚽️Olaszország- Spanyolország, és ami utána van! ⚽️

Miután Zlatan eljegyzett és én elküldtem a búsba órákig bőgtem és tomboltam a közös lakásunkba. Annyira utáltam magamat, és legszívesebben visszahívtam volna, de biztos voltam benne, hogy nagyon megbántottam és az önérzetét is sikerült megsértenem. Alig aludtam az éjjel és kisírt szemmel, felpuffadt arccal közlekedtem akárcsak egy hulla. Éppen a reggeli kávémat készítettem, amikor megcsörrent a telefonom.

- Szia. – Szóltam bele és próbáltam örömöt csempészni a hangomba.

- Szia Drágám! Ma melyik meccsre mész? – Kérdezte a kellemes férfi hang amit nagyon szeretek.

- Az olasz- spanyolra, hiszen az a mai rangadó és van egy pár emberke akikkel interjúzni is kell még a mérkőzés előtt. – Mondtam Zlatannak.

- Hova szól a jegyetek?

- A VIP páholyba természetesen. – Mondtam olyan mégis hova gondolsz hova máshova szólna hangsúllyal.

- Oké, csak kérdeztem, de most megyek. Vigyázz magadra Lili. – Köszönt el én pedig szerettem volna ha azt mondja szeretlek vagy ilyenek és akkor talán megbeszélhettük volna ezt a tegnapit, de nem tette és megint csak a levegőbe hagytuk ezt a beszélgetést. Mire végeztem a kávékészítéssel Kamilla is megérkezett.

- Ma korán keltél. – Mondta és kitöltötte magának az adagját.

- Sok munka vár ránk. – Vágtam rá és mikor rákérdezett miért vagyok ilyen szarul elmeséltem neki mindent. Barátnőm nem szólt közbe csak a végén vágott a döntésem miatt értetlen fejet. Tudtam, hogy nem érti meg és valószínű totál hülyének gondol, de nem érdekelt. Miután megnéztük kivel kell tárgyalni a délután további részét is szenvedéssel töltöttem és folyamatosan a telefonomat nézegettem és néha nem sokon múlt, hogy ne tárcsázzam fel azt az idiótát. A kocsi út után gyorsan lerendeztük a melót és elfoglaltuk a helyünket a V.I.P. páholyba. A csapatok kivonultak de Stephant sem a kezdőben sem a kispadon nem láttam.

- Hol van Stephan? – Suttogta nekem Kamilla míg a himnuszok mentek.

- Nem tudom, de ilyenkor még felhívni sem lehet, mert lehet, hogy valakivel beszél. – Méláztam el és egy kicsit aggódtam is, hogy merre lehet a barátom, hiszen az öltözői folyosón sem találkoztunk vele. Ekkor egy hang szólalt meg a hátunk mögül.

- Hölgyeim azt a választ kell adnom önöknek, hogy Stephan El Shaarawy itt ül önök mögött és végig hallgatta jelenetüket és igazán meghatott, hogy ennyire szívükön viselik a hol létemet. – Mondta röhögve az aggódásunkon.

- Ez nem volt vicces. – Mondtuk egyszerre Kamillával, és én megnyugodtam, hogy láthatom azt a piszkosul édes mosolyát.

- Mi újság Kamilla? – Nézett rá Stephan mire a lány arca normál színről teljes vörösre változott. Nem tudom, hogy megbeszélték e már ezt a múltkori dolgot, de örültem, hogy Stephan láthatóan már nem haragszik a lányra Kamilla pedig magától értetődően még mindig odáig van érte.

- Semmi érdekes, de Lilivel beszélned kéne. – Mondta gúnyosan és tudtam, hogy erre az idióta eljegyzésre gondol, amit egyelőre nem akartam neki elmondani, hiszen nem tudtam hogyan fogadja a dolgot.

- Majd a meccs után. – Mondta a focista, majd belemélyedt a meccsbe. Az biztos, hogy többet nem fogok Stephannal meccset nézni, mert valami borzasztó. Állandóan kiabált és rugdosta a széket, ha valami nem úgy alakult, ahogy kellett volna. Persze megértem, hogy saját nemzete és a barátai vannak a pályán, de akkor is idegesített. Mikor az olaszok megszerezték a vezetést ugrált és üvöltözött, és meglepődtem, mert mintha nem is az a Stephan ülne mellettem, akit az évek alatt megismertem. Mikor véget ért a meccs, amit az Olaszok 2-0-ra hoztak Stephan a boldogságtól sugárzó arccal ölelt magához, majd rám mered.

- Mit kell elmondanod? – Kérdezte.

- Figyelj nem ez a legmegfelelőbb hely erre. Nem lehetne máshol?

- Nincs már itt senki, nekem meg mindjárt csatlakoznom kell a csapathoz, úgyhogy most mondd. – Sürgetett.

- Oké akkor nem tudom, hogy mondjam el, de Zlatan eljegyzett és….

- MI? – Csodálkozott, de ekkor egy hang ami Contéhoz tartozott megszólalt, hogy jöjjön ő pedig engedelmes kisfiú módjára két puszi után ott hagyott. Nem tudtam elmondani neki a dolgokat és ezen méláztam egész úton miközben Kamilla hazafelé vezette az autót. Éppen lefekvéshez készülődtem mikor egy sms jött a mobilomra.

- Gyere le, itt vagyok a ház előtt. Puszi Stephan. – A jóleső meleg volt még így is, hogy a nap már bőven lement, de azért egy vékony köntöst kaptam magamra majd papucsba lecsoszogtam a ház elé.

- Szia – Köszöntem rá mikor megláttam az utcai lámpafénynél mosolygó barátomat, aki lazán zsebre vágott kézzel támasztotta a kocsiját.

-  Azt hittem valami nagy buliba vagy már.– Üdvözöltem őt egy öleléssel.

- Igen majd megyek nemsokára, csak ezt a dolgot akartam megbeszélni, amit a mérkőzés után mondtál. Mi ez az egész?

- Zlatan megkérte a kezem, de…

- Hol a gyűrűd? – Nézett rá automatikusan a kezemre.

- Megvárnád, míg elmondom! – Torkolltam le mire viccesen a szája elé kapta a kezét jelezvén, hogy befogta.

- Köszönöm, mellesleg nem jössz be?

- Lili ne húzd már az időt, mert mennem kell.

- Jó rendben. Szóval igen megkérte a kezem és eléggé fura volt az egész dolog, mert szeretném tényleg nagyon, nagyon, de nemet mondtam majd megkértem, hogy távozzon. Ezért nincs rajtam a gyűrű, ami mellesleg annyira gyönyörű.

- Nemet mondtál neki? – Csodálkozott viszont a szemeiből örömöt olvastam ki és láttam rajta, hogy alig bírja visszatartani feltörő nevetését.

- Azért ennyire nem kell szomorkodni.

- Ne haragudj Lili, csak el sem hiszem, hogy kikosaraztad Zlatant. De szerettem volna látni a fejét. – Nevetett fel.

- Hú de idióta vagy!! - Ütöttem meg gyengéden.

- Ne haragudj. – Sütötte le a szemét és próbált komoly képet vágni, de sehogy sem sikerült neki hiszen szemei még mindig vidámat csillogtak.

 - Te is tudod milyen vagyok és hogy állok hozzá ehhez az egész témához, csak most szegény Zlatan. – Tűnődtem el szomorúan.

- Persze, ismerlek már drágám, viszont akkor is hihetetlen, bár nem igazán érdekel Ibra lelki állapota. Nekem az a lényeg, hogy te jól legyél. – Simogatta meg kedvesen az arcomat, és még mielőtt bármit is mondott volna a zsebébe lévő telefon dallamosan megszólalt mire felkapta. Kicsit arrébb állt majd miután lebeszélte a dolgait így szólt.

- Ne haragudj Lili, de mennem kell, mert várnak a srácok. Vigyázz magadra és szólj ha bármi változás lesz. Csak, hogy időbe megvegyem a szép öltönyömet. – Nevetett fel majd beszállt az autóba és elhajtott én pedig jobbnak láttam nyugovóra térni. 

2/22. ⚽️ Ígéret ⚽️

Nem tudom mennyi ideig ültem az autóba, de elgondolkoztam, hogy nem tehetem magam tönkre. Csak nagyon fájt, mert azt éreztem újra magamra hagytak. Pont úgy mikor Olaszországba kerültem. Kitártam a szívemet és összetörték, pedig annyira féltem ettől az egyedülléttől és újra bekövetkezett. Nem tudtam mi lesz most és mit kéne tegyek, de tudtam, hogy el kell fogadnom azt is, hogy Stephan mást akar. Csak reméltem, hogy Zlatan bánatában tett olyat amire természetesen nincs bocsánat. Stephan is ott rontotta el, hogy megcsalt és ezért nem tudok rá már úgy tekinteni mint anno és ez Zlatannal sem lesz másként. Megtöröltem a könnyes szemem és indítani kezdtem, ám ekkor egy ismerős fekete Audi állt elém az úton. Stephan és Kamilla szállt ki belőle és jól láthatóan mindketten eléggé feldúltak voltak.

- Mondd meg neki, mert nekem nem fog hinni!!! – Kiabálta Stephan miközben karjánál fogva rángatta ki a lányt. Még sosem láttam ennyire magából kikelve a barátomat ezért kiszálltam majd feléjük léptem.

- Stephan ti meg mit kerestek itt?

- Kamilla csak mondani akar valamit és reméltem, hogy utolérünk. Szerencsére sikerült, tehát mondd meg neki Kamilla. – Rángatta meg a lány karját, aki próbálta kiszabadítani magát Stephan szorításából.

 - Nem értem mégis mi a baj? – Értetlenkedtem és furcsa volt, hogy előtte nem sokkal még hevesen csókolóztak most meg Stephan úgy néz a lányra, mint valami ellenségre.

- Csak az, hogy Kamilla mondani akar neked valamit ugye?

- Iiiigen. – Habogta szomorú szemekkel a lány. – Csak, hogy bocsánatot kérek tőled Lili. Mert én…vagyis, hogy mi. Stephannal nincs köztünk semmi és valószínűleg soha nem is lesz.

- De akkor mi volt az a csók? – Kérdeztem hűvösen.

- Azt én terveltem ki, mert azt szerettem volna ha neked is ugyanolyan rosszul esne ahogy nekem. – Nézett bele szomorúan a szemembe.

- Kamilla te jó ég! – Néztem rá és annyira rosszul esett, hogy ezt hallom tőle. – Én sosem hittem volna, hogy ez neked fáj. Hidd el én sosem akartam, hogy rosszban legyünk, basszus Kamilla ezt nem gondoltam volna rólad már ne is haragudj!

- Bocsáss meg nekem és te is Stephan! – Nézett mindkettőnkre és a kitörő sírását próbálta elfojtani. – Nem gondoltam volna, hogy ekkora balhé lesz belőle. Én csak azt szerettem volna hogy szeress engem. – Lépett közelebb Stephanhoz és próbálta megfogni a kezét, de ő eltolta magától és jeges pillantással nézett le rá.

- Lili kérlek mondj valamit, én tudom, hogy ezt nem lehet megbocsájtani, de legalább próbáljuk meg.

- Figyelj Kamilla egy több éves barátságot tettél majdnem tönkre. Szerinted mégis mit kéne mondjak? Nem gondoltam volna, hogy ennyire álszent vagy és gonosz. Lassan olyan vagy mint Alexandra. – Vágtam a fejéhez és újra eszembe jutott az a hülye fotó. – De most fáradt vagyok és még haza kell vezetnem szóval jobb lenne ha ezt megbeszélnénk holnap.

- Rendben én beszállok. Szia Stephan. – Törölte meg könnyes szemét majd beült az autóba.

- Sosem hazudnék neked Lili. – Húzott közelebb magához barátom mikor már csak ketten álltunk a sötétben.

- Elhiszem. – Küldtem felé egy mosolyt. Hatalmas kő esett le a szívemről, hogy megtudtam az igazságot kettőjükről. – Mellesleg nem kellett volna, hogy rosszul essen, hiszen ez bármikor bekövetkezhet.

- Mire gondolsz?

- Arra, hogy más fog tetszeni neked és akkor nem akadályozhatom meg, hogy azzal legyél akivel akarsz.

- Senki mással nem akarok lenni csak veled. – Simította végig az arcom. – Nem érted miért volt fontos, hogy ezt tisztázzuk? Nem bírtam volna elviselni ha egy szemét hazug disznónak gondolsz. Én nem vagyok olyan mint….

- Zlatan megcsal. – Böktem ki csak úgy minden kérdés nélkül mire Stephan elképedt arcát láttam magam előtt és a szememet újra elöntötték a könnyek. Stephan átölelt majd gyengéden simogatta a hátam.

- Lili biztos félre értesz valamit. Nem mintha nem örülnék neki ha tenne valami ilyesmit, de száz százalék, hogy nem csal meg.

- Akkor ezt hogyan értelmeznéd? – Mutattam neki a fotót majd Stephan mérges szemekkel meredt a kijelzőre.

- Nézd nem tudom, de mi lenne ha először vele beszélnéd ezt meg? A tesómtól tudom, hogy mennyire szeret. Figyelj Lili mi van ha itt is félre érted a dolgokat?

- Azt, hogy lehet félre érteni, hogy egy ágyban vannak? – Kérdeztem dühösen, majd egy kicsit nyugodtabb hangon így szóltam.  – Persze lehet neked van igazad, de most megyek, mert nagyon hosszú volt ez a nap és én borzalmasan fáradt vagyok. Vigyázz magadra Stephan és ha hamarabb nem is a következő mérkőzésen találkozunk. – Öleltem meg és beszívtam kellemes illatát. Annyira boldog voltam, hogy nem veszítettem el örökre, hiszen sosem tudnék Stephan nélkül élni.

- Lili mi lenne, ha velünk lennétek a szállodába? Ilyen lelki állapotban nem kéne vezetned, mert…

- Ne aggódj miattam drágám. – Túrtam bele hajába. – Jól leszek nyugi.

- Felhívsz, ha hazaértél?

- Akkor már alszol.

- Nem érdekel max. majd meglátom reggel, bár hidd el, addig nem fogok nyugodtan lenni és tudnom kell, hogy épségben vagy. Szóval megígéred? - Villantotta rám a legédesebb mosolyát, aminek nem tudtam ellenállni, majd egy igenlő bólintás után beültem az autóba Kamilla mellé. Egész úton egy szót sem szóltam hozzá, hiszen így is rengeteg dolog kavargott bennem. Mint vele mint pedig Alexandrával kapcsolatban. Stephan szavai is visszacsengtek a gondolataimba. Azzal tökéletesen tisztában voltam, hogy Alexandra lecsap, ha csak egy adandó alkalma is lesz. Lehet Zlatan szokásához eltérően egy kicsit többet ivott a vesztes mérkőzés után és Alexandránál kereste a megnyugvást. Az úton Kamilla próbált beszélgetést kezdeményezni, amire szinte csak egy szavas választ adtam. A rádiót is kikapcsoltam, mert minden hírblokkba előjött, hogy Svédország kikapott Belgiumtól és ezzel kiestek az Európa Bajnokságról. Zlatant is szidták, mint a bokrot és újra csak azzal bántották, hogy nem így kellett volna búcsúzni a válogatottól. Iszonyatosan zavaró volt és fájt az is, hogy nem lehettem mellette mikor ilyen fontos mérkőzést kellett lejátszani. Gyűlöltem Alexandrát és legszívesebben megráncigáltam volna az a hosszú fekete haját. Fáradtan és szomorúan léptem be a lakásba és a szemem önkéntelenül a falon lévő közös képeinkre tévedt. Utáltam, hogy az élet mindig közbe szól és soha nem lehet legalább egy boldog félévünk se, nem hogy boldog életünk. Úgy tűnik a boldogan élünk még meg nem szöveg nem ránk vonatkozik. Gyorsan lefürödtem majd a szobám felé vettem az irányt, de Kamilla jött ki pizsibe és elnyúzott fejjel.

- Lili kérlek ne haragudj, én tényleg nem akartam én….

- Kamilla felejtsük már el. Van nekem elég bajom nélküled is.

- Miért? – Nézett rám kérdően majd mivel úgyis megakartam beszélni valakivel egy nagy sóhajtás után ezt mondtam.

- Zlatan valószínű összefeküdt Alexandrával, bár nem tudom bizonyítani, hiszen csak egy fotót küldött, de akkor is egy ágyban feküdt vele ez a hülye nő. Nem tudom mit gondoljak, hiszen fel sem háborodhatok mert szakítottam vele mégis fáj….

- Gondolod, hogy Zlatan ilyet tenne? – Kérdezte félve.

- Azzal vigasztalom magam, hogy talán bánatos volt amiért kiestek és talán azért is mert nem voltam mellette.

- Figyelj Lili én… - Kezdte, de félbe szakítottam.

- Hagyjuk nem annyira érdekes. Nagyon fáradt vagyok, majd holnap felhívom vagy akármi. Jó éjt Kamilla.

- Jó éjt Lili. – Suttogta majd mindenki elment a szobájába én mielőtt elaludtam volna ígéretemhez híven dobtam Stephannak egy üzenetet, hogy megnyugodjon épségben hazavezettem. Mivel nem volt aznapra semmi dolgunk mikor felébredtem az óra bőven ütötte a delet. Kamillát kerestem, de csak egy üzenetet találtam tőle az asztalon. „ Elmentem futni és erre arra majd jövök. Puszi Kamilla” . Gondoltam nekem sem ártana valami testedzés, de hát semmi kedvem nem volt izzadtan futkosni a városba, persze ha a két fiú egyikével kéne ezt tennem akkor nem volna kifogásom ellene, viszont mindketten távol voltak szóval sajnos ez az opció sem játszik. Semmi dolgom nem lévén leültem a gépem elé és a tegnapi mérkőzés anyagát nézegettem, de még belese merült rendesen a munkába csöngettek az ajtón. Mérgesen keltem fel a székemből és csoszogtam az ajtóhoz.

- Te meg? – Lepődtem meg az előttem álló férfin, akinek a tekintete vörös volt mikor levette a napszemüvegét. Haja lazán omlott a vállára, ruházatában nem volt semmi különös. Szürke póló és egy vászonnadrág, mégis a szívem hevesen vert mikor belenéztem mogyoró barna szemeibe.

- Csak beszélnünk kell. Magán géppel jöttem és….

- Gyere be, mert én is úgy gondolom, hogy beszélnünk kéne. – Indultam el a nappali felé mire Zlatan követett.

- Tegnap kikaptunk és te még egy rohadt sms-t sem voltál képes küldeni! Azt már fel sem hozom, hogy hívhattál volna. – Kezdte mérgesen.

- Ugyan minek? Hiszen te nagyon jól elvoltál Alexandrával. Bár gondolom őt sem kellett sokáig ráncigálni, hogy ágyba vidd. – Vetettem oda neki dühösen.

- Tessék? – Értetlenkedett.

- Jaj ne játszd már az agyad. Nagyon is tudod, miről van szó, de hogy felfrissítsem a memóriádat talán nézd meg ezt. – Kerestem ki az sms-t majd megmutattam neki mire Zlatan továbbra is csak buta fejet vágott.

- Mi a lószar ez?

- Szerinted mi?? Ez egy kép….

- Bazmeg Lili azt én is látom de miért lényeges ez? Alexandra van rajta és én. – Mondta és láttam, hogy egyre dühösebb lesz.

- Egy ágyban!!!! – Kiabáltam rá és nem is értettem miért teszi itt előttem a hülye gyereket, majd mikor kezdett rájönni mire akarok kilyukadni így szólt.

- Nézd igen Alexandrával aludtam, mert nem fértünk el. A hotel másik szobájába Manuel és a húgom aludt Maxi pedig a kisebb ágyon, de SEMMI nem volt köztünk és nem is tudom miért csinált ilyet Alexandra.

- Megint csak a kifogás. – Mondtam mérgesen mire Zlatan megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézett.

- Drága Lili ez nem kifogás. Nem tudom mi ez a kép és nem is érdekel hiszen mint látod éppen alszok rajta. A meccs után nagyon fáradt voltam és igazából arra sem emlékszek Alexandra mikor feküdt mellém. Biztos azt akarta ezzel az üzenettel, hogy kombinálj és veszekedjünk.

- Akkor Kamillával ezt jól kitervelték. – Szóltam szomorúan majd elmeséltem Zlatannak ami Kamillával és Stephannal történt.

- Úgy gondolod ezt közösen hozták létre?

- Szerintem igen, csak nem értem, hogy miért. - Vontam meg a vállam. – Jó Alexandrát eléggé utálom, de Kamillát sosem bántottam és nem tehetek róla ha Stephan nem akar tőle semmit.

- Figyelj Lili ha nem gondolnám komolyan akkor miért vettem volna neked ezt? – Nézett rám és egy kis zacskót vett ki a zsebéből.

- Mi ez?- Értetlenkedtem, de mikor kinyitottam egy vékony ezüst karkötő csusszant az ölembe amin különféle medál volt. Többek között egy foci labda, egy kis toll, az Eiffel torony és egy autó sorakozott. A kapcsánál pedig egy apró szívecske aminek a közepébe egy kő foglalt helyet.

- Ez egy emlék karkötő, amin minden medál egy emlék, amit közösen éltünk át. Remélem neked is sokat számítanak. Sokat törtem a fejem rajta, hogy te miket raknál fel, és ha van ötleted akkor megmondod és felrakjuk. Nem sok minden van még rajta.

- Mit jelent az autó? – Néztem rá, miközben felraktam és a látványba gyönyörködtem.

- Emlékszel mikor összeverekedtünk Stephannal és te hazavittél?

- Igen, mert be voltál rúgva és nem akartalak otthagyni egyedül.

- Annyira kedves volt tőled és… akkor mikor kivettem a virágot a hajadból nem sokon múlt, hogy meg nem csókollak.

- Emlékszem rá. Akkor megállított a rendőr és annyira ideges voltam. – Mosolyodtam el ahogy eszembe jutott az akkori este. – De te megint bevetetted magad és szerencsére elengedtek. Nekem is van ám egy ajándékom. – Álltam fel és a hálóba szaladtam. Már nagyon régen oda akartam neki adni csak sosem volt rá alkalom. Reméltem tetszik neki, hiszen annyira sokat méláztam rajta. Tudtam, hogy ő bármit megvehet és ezért is volt nagyon nehéz a választásom. Semmi ékszert nem szokott hordani, de reméltem az enyémmel kivételt tesz. Egy limitált kiadású órát vettem, aminek a hátuljába az első együttlétünk időpontja volt belegravírozva. Majd a szíjára egy 10-es és egy King felirat volt ráírva.

- Remélem, tetszik én… nem tudok olyan nagy kreatív ajándékot adni mint te. – Sütöttem le a szemem, de örültem, hogy azonnal felrakja. – Úgy terveztem, hogy tegnap adom oda, de mivel nem voltunk a meccseden ezért elmaradt. Fogadd el ezt olyan válogatott búcsú ajándékként.

- Lili kérlek nem kellett volna.

- De igen, mert szinte sosem kaptál tőlem semmit.

- Megkaptalak téged! – Jött közelebb és egy lágy csókot adott, amitől a mennyekbe éreztem magam. – De van itt még valami. – Nézett rám és a másik zsebéből is elővett valamit ami egy kisebb dobozra hasonlított. Mikor megláttam a szívem nagyot dobbant és elfogott az ijedség.

- Ugye nem az amire gondolok mert akkor… - Néztem rá és a hangomba jól érződött a pánik.

- Lili ezt nem kell úgy gondolni. – Vágta rá gyorsan. – Persze veheted annak aminek csak akarod és én igazság szerint örülnék ha annak vennéd. – Nézett rám kedvesen majd próbálta kinyitni a dobozkát, de leállítottam.

- Ne nyisd ki!!! Inkább tedd el.

- Lili figyelj ha Manchesterbe igazolok akkor…

- Nem akarok erre gondolni!!!!

- De KELL erre gondolnod, mert jövő héten aláírok és..

- NEM ÉRDEKEL! – Csattantam fel és utáltam magam és a helyzetet is. Itt van életem szerelme én pedig nem tudok neki igent felelni egy fontos kérdésre, mert félek attól, hogy elhagy és félek a csalódástól és félek az egyedülléttől.

- Kicsim nem élhetsz tagadásba.

- Ez nem tagadás, csak nem tudom, mi lesz a jövő és bízok benne, hogy még megjön az eszed.

- Ez már elvan döntve. - Válaszolt kimérten, de nem is akartam meghallani amit mondd.

- Inkább hagyjuk. – Álltam fel és kimentem a konyhába.

- Miért nem jössz velem? – Fordított maga felé.

- Ezt te sem gondoltad komolyan… talán mert itt van a szerződésem és nem repülőzgethetek csak úgy minden héten.... nekem az kell, hogy ITT legyél velem mikor reggel felkelek és akkor is mikor elalszok. Az első és az utolsó ember egy nap akit látni akarok az TE vagy.

- Fogadd el a gyűrűt. – Erősködött, de én csak a fejemet ingattam.

- Nem hordok gyűrűt és nem akarok házasságot sem. Zlatan én nem vagyok olyan aki habos- babos esküvőről álmodik. Sosem szerepelt a terveim között ez a dolog, mert nem lennék jó benne, és az, hogy elmész csak újra előhozza azt a gondolatot bennem, hogy csak magamra számíthatok. Senkim nincs és...

- Én itt vagyok ha kellek!! Mindig itt leszek! – Fogta meg a kezem. – Még akkor is ha csak telefonon beszélünk és keveset találkozunk. Fogadd el a gyűrűt akkor úgy mint a kapcsolatunk ígéret ajándéka. Én is ezt teszem az órával. Semmi elkötelezettség és semmi kényszer.

- Megígéred? – Néztem fel rá.

- Igen, bár eléggé rosszul esik, hogy nemet mondtál. – Sóhajtott fel és hátat fordítva az ablakhoz ment.

- Nézd én nem merek kötődni, mert engem mindenki csak átvágott. A családom egy katasztrófa és…. nagyon sok rossz példa van előttem. A szüleim nem úgy éltek mint egy normális család. Igazából azt sem tudom milyen a normális család, hiszen alig voltam otthon. Folyamatosan csak menekültem és…

- Átérzem hiszen az én famíliám sem volt különb.

- Azt nem gondolnám. – Mosolyogtam. – Nem vagyok feleségnek való.

- Nézd megígérem, hogy nem hozom fel ezt a témát többször, viszont tényleg fogadd el ezt az ékszert jó? – Erősködött majd miután legyőztem a félelmemet kinyitotta a dobozt, amibe egy meseszép sok köves ezüst gyűrű tartózkodott. Sosem láttam még ilyen szép ékszert és mikor Zlatan felhúzta rám a szemem megtelt könnyel és minden átfutott rajtam. A megismerkedésünk és sajnos az is amikor nélküle kellett legyek.

- Remélem, ezek örömkönnyek. – Nézett rám.

- Kérlek, most menj el! – Böktem ki miközben még mindig az ujjamon lévő gyűrűt bámultam aminek érintése furcsa volt és szinte súlyos tehernek éreztem.

- De Lili. – Kezdte.

- Menj el! Egyedül akarok lenni. – Néztem rá bűnbánó tekintettel mire Zlatan adott egy puszit és kilépett az ajtón.

- A rohadt életbe! – Kiabáltam csak magamnak majd lekaptam a gyűrűt a kezemről és a földhöz vágtam. Iszonyatosan gyűlöltem magam!!  

2/21. Fejezet.⚽️ A bosszú édes csókja.... ⚽️

Szerda reggel a telefonom hangos csipogására ébredtem majd felvettem mikor láttam, hogy Kamilla keres.

- Szia, Lili hol vagy? – Hangja eléggé idegesen és fáradtan csengett. Biztos voltam benne, hogy nem mondhatom meg neki, hogy éppen Stephan szobájában, mert attól kibukna és úgy voltam vele, majd barátom elmondja neki a helyzet állását.

- Én csak egy ismerősömnél töltöttem az éjszakát.

- Zlatannal? – Érdeklődött és válaszolhattam volna igennel is, de hazudni végképp nem akartam.

- Nem, egy másiknál. – Szóltam gyorsan és reméltem, hogy nem fog többet kérdezősködni.

- Oké semmi baj. Én is olyan három körül értem haza a buliból és nagyon jól sikerült. Sok emberrel megismerkedtem. Mellesleg mikor jössz haza?

- Csak összepakolom a dolgaim és már indulok is. Itt vagyok nem messze a lakásunktól.

- Oké akkor várlak és átbeszélhetnénk az esti meccset.

- Rendben van, szia. – Tettem le a készüléket és öltözködni kezdtem. Örültem, hogy tegnap már tiszta lakásba jöttünk haza így semmit nem kellett pakolnunk. A reggeli rutinom után felkaptam a ruhám és már éppen indultam volna mikor újra megcsörrent a telefonom ám ezúttal Stephan hívott.

- Jó reggelt Liliomszál. – Szólt bele kedvesen és meglepett ez a becézés, de örültem is neki. – Remélem nem keltettelek fel.

- Dehogyis már éppen indulni készültem. Merre vagy?

- Edzésen, tudod, este meccs van.

- Persze, persze mi is ott leszünk. Benne leszel a kezdőbe?

- Nem tudom, jó lenne, mellesleg arra gondoltam, hogy jöhetnétek velünk, a busszal.

- Mi? – Csodálkoztam. – De van autónk is és lehet, hogy nem akkor indulnánk mikor ti.

- Igen, de összehozhatnánk és személy szerint én nagyon örülnék neki.

- Figyelj ezt inkább kihagyom jó? Jobb lesz ha külön megyünk. Vagy talán Kamillával akarsz tárgyalni?

- Ó basszus, tényleg ha te jössz, akkor ő is. Erre nem is gondoltam. – Mondta és hallottam a hangján, hogy eléggé elgondolkozott. – Akkor tényleg jobb lesz, ha kocsival jöttök.

- Na ugye. Figyelj, a kulcsot leadjam a recepción?

- Igen, köszi. Ne mondj semmit, csak add oda. Ezek már vér profik és mindent tudnak. Mellesleg amennyi csaj megfordult itt egy-egy csapattársam szobájába semmin nem fognak meglepődni hidd el. – Magyarázta és én úgy tettem, ahogy mondta. Próbáltam nem figyelembe venni a recepciós nő lesújtó pillantását, aki nyilván azt gondolta valami eszkort lány lehetek. Fogtam egy taxit majd a lakásunk felé vettem az irányt. Kamillával átbeszéltük a dolgokat és mivel hétkor kezdődött a meccs úgy terveztük a két órás út miatt időben fogunk indulni. Nem szóltam neki Stephan ötletéről, mert tudtam barátnőm azonnal kapna az alkalmon és addig kérlelne, még én is belemennék. Visszagondolva a tegnapi napra boldog voltam, hogy Stephannal ennyi időt töltöttem. Szerettem őt, de az ajánlatán még csak gondolkozni sem akartam. Mindig is féltem a házasságtól és tudtam soha senkibe sem lennék annyira szerelmes, hogy igent mondjak neki. Soha nem akartam férjhez menni, mert nekem tökéletes egy olyan kapcsolat, amibe együtt vagyunk és a papír sosem érdekelt. Nyilván a szüleim miatt is féltem az egésztől, de számomra ennek sosem volt jelentősége, hiszen csak az érzelmek és a tettek számítottak. Na és mi értelme a házasságnak, ha a felek egyáltalán nem szólnak egymáshoz és úgy élnek egymás mellett, mint két lakótárs. Nyilván semmi, és ha egy kapcsolat odáig fajul, akkor papír nélkül is könnyebb kilépni a dologból. Tudtam, hogy Zlatan is ma lép pályára, hogy élete egyik legfontosabb meccsét játssza, és talán szüksége lenne a támogatásomra, de mivel nagyon haragudtam rá egész nap nem hívtam és üzenetet sem küldtem neki. Fél négy körül bepakoltunk a kocsiba és elindultunk az Olasz- Írország mérkőzés helyszínére. Mivel én vezettem figyelnem kellett, de szerencsére akadálymentesen ment minden és időben odaértünk. Még a nyilvános edzésre is beengedtek minket, aminek nagyon örültem.

- Ott van Stephan. – Ujjongott Kamilla mikor a fiúk kiléptek a pályára. – Valamiért nem hív és nem ír vissza. Nem tudom mit tehettem, amiért megharagudott rám. Azt gondoltam, hogy az ismerkedős napunkon közelebb kerültünk egymáshoz. Neked nem mondott semmit?

- Nem, egy szót sem. – Vágtam rá miközben a képeket csináltam.

- Csak tudnám mit rontottam el. – Mélázott el szomorúan és egy kicsit megsajnáltam. Az edzés végeztével Stephan meglátott minket és odajött hozzánk. Barátnőm vágyakozó pillantást küldött felé, de Stephan úgy tett, mint aki nem venne tudomást róla.

- Sziasztok. – Köszönt kedvesen majd két puszit adott mindkettőnknek ezután egy nagyot húzott a vizes palackjából. – Azt hittem később jöttök.

- Nem, el akartunk jönni a nyilvános edzésre is. Kezdőbe leszel? – Érdeklődtem.

- Sajnos nagyon úgy tűnik, hogy nem, de ez már nem oszt nem szoroz. Majd a következőbe hátha. Mellesleg a mérkőzés után beülünk majd valahova, és örülnék, ha ti is ott lennétek. Mit szóltok hozzá?

- Én benne vagyok. – Vágta rá gyorsan Kamilla, majd enyhén jeleztem Stephannak, hogy ideje megtárgyalni vele a dolgokat, de mivel azonban még mindig nem tett semmit felálltam és kettesbe hagytam őket, bár tudom, hogy ezzel sarokba szorítom barátomat, de nem akartam, hogy tovább játsszon a lánnyal.

Kamilla: 

Végre lelépett ez a hülye Lili és újra csak Stephan és én voltam a lelátón. Kicsit izzadt volt, de ez egy cseppet sem zavart, mert mint minden ez is örült sexivé tette őt. Újra nagyot húzott a palackból majd rám vetette csodaszép szemeit.

- Figyelj Kamilla beszélnünk kéne. – Majd lehajtotta fejét és úgy folytatta: - Tudom, hogy voltak próbálkozásaink együtt, de szerintem nem kéne bolygatnunk ezt a dolgot. – Nézett fel rám és hangja eltökélten csengett. – Te egy csodaszép nő vagy és a sex is eget rengető volt veled, mégis én nem tudom ezt csinálni, mert nem vagyok beléd szerelmes. Sajnálom. Jobb lenne, ha csak…

- Lili miatt? – Érdeklődtem.

- Sajnálom, de nem tudok mit mondani többet. Bocsáss meg! – Ezután felállt és otthagyott egyedül a gondolataimmal. Úgy gondoltam nem fogom ennyiben hagyni és utána szaladtam. Szerencsére a folyosón utolértem, és örültem, hogy csak kettesbe vagyunk. Megfogtam a kezét majd mikor rám tekintett így szóltam:

- Lili sosem fog téged szeretni Stephan!! Próbáljuk, meg és akkor rájönnél, hogy más lányok is vannak a világon, akik még több szeretetet is adnak neked, mint ő.

- Kamilla kérlek, nem kell teperned. Elmondtam világosan a dolgokat, mert nem akartam, hogy azt gondold kihasználtalak vagy ilyesmi. Lefeküdtünk egyszer és én megpróbáltam veled, hiszen azért hívtalak el, hogy megismerjelek. Mégis be kell lássam, nem működne. Most pedig kérlek, hagyj!! – Ezután besietett az öltözőbe, én pedig annyira gyűlöltem Lilit abban a pillanatban. Elindultam a kijárat felé, de meglepetésemre Alexandra hívott.

- Szia mizu? – Szóltam bele a készülékbe.

- Nem jöttök a Svéd- Belga meccsre? – Érdeklődött és hangja izgatottan csengett.

- Nem, mert mi az Olasz- Írországon vagyunk. Tudod, meló van. – Sóhajtottam fel.

- Ó értem, csak azt gondoltam Lili miatt jöttök, vagy valami. Sajnálom, mert én kint leszek Maxival és Helénával.

- Jó, hát akkor jó szurkolást. – Válaszoltam.

- Valami baj van Kamilla? – Tudakolta miután ő is hallotta a szomorúságot kicsengeni a hangomból. Elmeséltem neki a történteket és azt is, hogy mennyire tanácstalan vagyok, mert tudom, hogy Stephan csak Lili miatt adott kosarat nekem.

- Ezt nem hiszem el. – Mérgelődött. – Komolyan az a nő mégis mi a fenét tudhat, amit te vagy én nem?

- Fogalmam sincs, de annyira mérges vagyok rá Alexandra. Komolyan mondom, legszívesebben felpofoznám. Folyamatosan csak picsog és soha nem jó semmi neki. Egyszer Stephannal van aztán Zlatannal és fordítva. Annyira elegem van belőle, de mégis jó képet kell vágnom és a hülyeségeihez asszisztálnom, mert a kolléganőm, és a fiúk mégis megőrölnek érte.

- Igen, tőlem is kijárna már neki egy alapos verés, főleg, hogy nekem sokkal több kár okozott, mint neked. Ugyanis tőlem elvette a férjemet, aki a gyerekem apja.

- Annyira unom, hogy mindenki körülötte ugrál, és ő mégis siránkozik.

- Na és nem tud dönteni. – Szolt Alexandra mire felnevettem. Számomra annyira nevetséges volt Lili nyűglődése a két fiúval. Biztos vagyok benne, hogy igenis élvezi a helyzetet.

- Szerintem ideje lenne móresre tanítani egy kicsit. – Hallottam Alexandra gonoszkodós hangját. – Már igazán kijárna neki, hogy ne csak ok nélkül picsogjon.

- Mire akarsz kilyukadni?

- Bosszút kéne, állnunk nem gondolod?

- De mégis hogyan? – Kíváncsiskodtam és igazán izgatott lettem az ötlettől. Alexandra elmondta a tervét, aminek az volt a lényege, hogy Lili azt gondolja Stephan nem szakított velem, hanem megpróbáljuk. Tudtam, hogy így majd azt hiszi Stephan gyáva volt, és ő sem fog semmit mondani előttem. Ha pedig úgy alakul előtte akár még meg is csókolhatnám. Alexandra pedig mivel úgyis kint van a Svéd meccsen Zlatan közelébe fog kerülni és majd próbál egy félreérthető képet küldeni Lilinek.

- Még csak le sem kell feküdnöm vele elég, ha bealszik, én pedig mellé bújok, és úgy teszek, mintha túl lennék vele egy meneten. – Magyarázta.  Nem voltam benne biztos, hogy jó- e a terv vagy sikerül, de mindenképpen azt akartam, hogy ő is átérezze amit mi érzünk Alexandrával. Persze lehet, hogy gyerekes volt ez a viselkedés, de akkor is vissza akartam neki vágni. Ha így akkor így. Ahogy ezen töprengtem Lili jött oda hozzám. Kedvesen mosolygott rám és tudtam, hogy semmi képen sem árulhatom el magam.

- Kész vagy? Megyünk interjúzni? Csak mert utána be kell ülni a helyünkre.

- Persze felőlem. – Vágtam rá gyorsan és elkaptunk egy pár embert egy- egy kérdésre. A mérkőzés este hétkor kezdődött és sajnos Stephan nem volt a kezdőbe. A fiúkon látszott, hogy eléggé félgőzzel nyomják az egészet és cseppet sem érdekelte őket ez az eredmény.

- Mondd mi volt Stephannal? – Nézett rám kíváncsian Lili a félidőbe, mikor az állás még 0-0- volt.

- Minden fantasztikusan alakult. – Hazudtam neki és cseppet sem esett nehezemre. Főleg, hogy láthatóan nem ezt a választ várta tőlem.

- Igazán? – Emelte fel a hangját. – Mert mit mondott neked?

- Csak azt, hogy próbáljuk meg. – Mosolyogtam rá gúnyosan mire nem szólt semmit csak maga elé meredt és a meccs java részébe alig beszéltünk. Csak akkor tárgyaltunk egy kicsit mikor Stephant végre a nyolcvan kettedik percben De Sciglio helyére becserélték. Sajnos a támadó játékon még ő sem tudott javítani és az Írek a nyolcvan ötödik percben vezetést szereztek Brady góljával. Úgy láttam azonban, hogy ez egyáltalán nem rázta meg az Olasz válogatottat és ez az utána következő italozáson is kiderült. Úgy voltam vele itt az ideje a tettek mezejére lépnem és lefizettem egy lányt, aki majd szól Lilinek, hogy Stephan beszélni akar vele és mikor benyit, a szobába meglát minket, ahogy csókolózunk. Nagyon reméltem, hogy a terv sikeres lesz, és ha beszélnek is egymással nem fog feljönni ez a téma. Megnyugtatott a tudat, hogy Lili eléggé fáradt volt és a telefonját bújta. Gondoltam eredményeket vár a kilenc órakor kezdődő Svéd- Belga meccsről is. Stephan egy párszor odament hozzá, de úgy láttam nem tárgyaltak túl sokat.

Lili:  

A meccs 1-0 lett az Íreknek, de szerencsére a fiúk még így is csoportelsősséggel jutottak tovább. Egy kicsit csalódtam barátomba, mert nem ezt beszéltük meg, de gyáva mód kihátrált a konfliktusok elől és továbbra is tette Kamillának a szépet. Nem is akartam vele sokat tárgyalni és igazából erre a meccs utáni dologra sem volt sok kedvem ellátogatni, de Kamilla hajthatatlan volt így én is belementem. Rosszul esett a tudat, hogy nem is ihatok rendesen, hiszen visszafelé is nekem kell levezetnem azt a két órás utat amin, hazajutunk. A telefonomat bámultam és vártam az eredményeket egy egyedüli bokszban. Körülöttem rengeteg játékos, barátnő és feleség volt, akik ettek, ittak vagy csak beszélgettek. Kellemes volt a hely hangulata, de most egyedül szerettem volna lenni és reméltem az est folyamán senki nem fog megzavarni. Beszéltem Helénával és kicsit szomorú volt, hogy nem ott vagyok, de megértette, hogy én itt dolgozok. Nagyon bíztam benne, hogy Kamilla maximum éjfélig akar maradni és utána húzhatunk is haza. Sok játékossal társalogtam, csak Stephannal nem. Mikor odajött akkor igyekeztem látványosan a mobilomat nyomkodni, hogy vegye az adást. Nem értettem tegnap miért mondta azt, amit, ha most meg fél kiállni az érzéseiért. Úgy gondoltam, ha boldog hát legyen, bár a szívem mélyén pont nem egy ilyen kaliberű lányt képzeltem el mellé, mint Kamilla.

- Lili mi a baj? – Jött oda már sokadszorra az este folyamán, de most sokkal erélyesebb volt a hangja mikor leült mellém. Kikapta a telefonomat a kezemből és szigorúan a szemembe nézett.

- Jaj Stephan hagyjuk már. – Nevettem fel gúnyosan. – Szerinted mi a baj?

- Fogalmam sincs, talán szopnak a Svédek? – Próbálta el vicceskedni a helyzetet, de mikor látta, hogy rosszat szólt bocsánatot kért és csendben maradt, de ez az állapot csak pár percig tartott majd újra rákezdte: - Mondd most haragszol rám?

- Szerinted?

- Igen? – Kérdezte félénken. – Miért?

- Mert egy idióta, vagy aki ráadásul még a döntése mellett sem mer kiállni ha arról van szó, hogy valamit valaki szemébe kell mondani. Én legalább nem áltattalak téged Stephan.

- Nem tudom, miről beszélsz. – Értetlenkedett.

- Akkor gondolkozz el – Álltam fel, de megfogta a kezem. – Lili legyél egyenes velem.

- Rendben. – Sóhajtottam és visszaültem a székre. – Mondd miért nem mondtad meg Kamillának az igazat?

- Tessék? – Csodálkozott. – Én megmondtam.

- Mit mondtál neki?

- Azt, hogy nem akarok tőle semmit.

- Komolyan? – Néztem rá és próbáltam felfedezni az arcán a hazugság nyomait.

- Igen, megmondtam neki, hogy jó csaj meg minden, de hagyjuk egymást békén.

- Akkor nem értem miért mondta azt, hogy megpróbáljátok.

- Nem tudom, de megbeszélem vele ezt a dolgot. – Szólt mérgesen és ott hagyott. Kimentem a meleg nyári estébe és Zlatanon járt az agyam. Borzalmasan hiányzott és szerettem volna a közelébe lenni. Annyira bíztam benne, és reméltem pozitív eredménnyel zárul a ma esti meccse. Ahogy ezen töprengtem egy kissé furcsa lány lépett oda hozzám és azt mondta Stephan látni akar az egyik szobába. Elindultam a szoba felé, és amikor benyitottam szinte földbe gyökerezett a lábam a látványtól. Stephan az ágyon feküdt Kamilla pedig rajta és hevesen csókolóztak.

- Ezt jól megbeszéltétek Stephan. – Vetettem oda nekik mérgesen majd hangosan becsaptam az ajtót és a kocsim felé iramodtam. Nem érdekelt, hogy Kamilla hogy fog hazajutni csak ezt a látványt akartam kitörölni a fejemből. Miért hazudott nekem a legjobb barátom?? Miért tette ezt velem? Legalább őszinte lett volna és akkor tényleg nem fájt volna ennyire. Gázt adtam és indítottam a kocsit. Útközben kaptam egy sms-t és mikor megláttam a képet szinte majdnem neki mentem egy fának. Le kellett állítanom az autómat, hogy jobban szemügyre vehessem a fotót, amit Alexandra küldött. Az üzenet így szólt: Sajnos kikaptak a Svédek és Zlatannak kellett valaki, aki megvigasztalja. Bánhatod, hogy szakítottál vele. Puszi Alexandra. A képen pedig egy ágyba voltak. Zlatan éppen aludt Alexandra pedig csak a takarót fogta maga elé. Nyilván nem volt rajta egyetlen ruhadarab sem és kielégült mosolyában pedig minden benne volt. Csak álltam az út szélén és nem tudtam most mi lesz velem. Egy nap alatt veszítettem el mindkettőjüket és estem két szék közül a pad alá.