2/ 15 Fejezet. Indulhat az E.B. :).

Zlatannal közös lakásunkban négy szoba van. Már egész szépen berendeztük és jó lett volna vele csak kettesbe itt lakni, de úgy éreztem ez már sosem fog valóra válni. Sok dolgot áthozott már a másik lakásából és berakta őket a közös hálószobánkba és a többi helyiségbe. Szeretem ezt a helyet, mert tényleg nem egy hodály, hanem csak egy csendes kis zug, egy kicsit távolabb Párizs közepétől. Sokszor álmodoztam azon, hogy majd itt fogjuk felnevelni a gyerekeinket, de így, hogy Zlatan jövőre már máshova igazol, ez az álom kezd egyre távolibb lenni. Végignéztem a nappalin ahol krémszínű bútorok és világos színek uralkodtak mindenhol a falakon pedig pár közös kép rólunk, a barátinkról, és egy mez amelyiket Zlatan az első válogatott meccsén viselt és mivel magyar vonatkozású ezért a Puskás díját is áthozta amit 2013-ban nyert.Nem akartam, hogy a foci nagy szerepet kapjon, de ebbe a két dologba belementem. Kamilla az egyik én a másik vendégszobába alszok. Abba a szobába ahol együtt voltunk még nem mentem be mióta itt vagyok, viszont amikor Stephan elment nagyon rosszul éreztem magam és muszáj volt a dolgai közelébe lennem. Beléptem a szobába, kinyitottam a szekrényét és kivettem belőle egy inget, majd némi keresgélés után találtam egy parfümöt is, amit tudtam, hogy az övé és befújtam vele a ruhadarabot. Magamhoz szorítottam és mélyen beszívtam azt a kellemesen férfias illatot, ami rá emlékeztetett. Eszembe jutott mikor legelőször megláttam Stephan lakásának ajtajában. Nagyon furcsa volt, hiszen akkor is bejött, de sosem gondoltam volna, hogy ennyire mély érzelmeket táplálok majd iránta. Főleg amilyen távolságtartó volt az elején. Felvettem az inget, ami eléggé nagy volt rám, de jelen pillanatban cseppet sem érdekelt, majd befeküdtem az ágyba. Újra eszembe jutott amit Stephan mondott és be kellett látnom, hogy tényleg igaza lehet, hiszen nem tudtam vajon Zlatan most hol tölti az éjszakát, hiszen erről nem tárgyaltunk. Reméltem, hogy ha igaz is amit Stephan mondott csak Maxi miatt lakik újra Alexandrával. Próbáltam el hessegetni a képet a fejemből, hogy esetleg újra együtt vannak, és egymásba gabalyodva ölelkeznek az ágyban, de sehogy sem ment, majd furcsa kavargós álomvilágba merültem. Reggel hangokra lettem figyelmes. Mintha Heléna hangját hallottam volna távolról, de próbáltam az agyamat meggyőzni, hogy ez sehogy sem lehetséges. A hangok viszont egyre valóságosabbnak hatottak és már Zlatan hangját is hallani véltem.

-         Szerintem a hálóba alszik, de nem akarok benyitni. Nem lenne jó, ha tudná, hogy itt jártam, mert tegnap eléggé világosan elmondtam neki a helyzetünket. De ha ő ott alszik, akkor te aludhatnál a másik vendégszobába jó?

-         Nekem minden megfelel. Mellesleg ez a Kamilla jó fej?

-         Nem tudom, de nagyon csinos és szinte ugyanolyan zöld a szeme, mint neki. És ha Lili vele dolgozik úgy gondoltam így célszerű, hogy neki is felajánlom a lakást.

-         Rendes vagy. Akkor én lecuccolok és írok Lilinek egy cetlit és elmegyek a találkozóra. – Hallottam Heléna ideges hangját.

-         Biztos ne menjek veled? Délután lesz csak edzésem és legalább elfoglalom magam. Nincs kedvem edzőterembe menni.

-         Nem kell, ez az én ügyem és neked első a foci.

-         Alig bírok koncentrálni, rohadtul felhúzott tegnap Stephan. Egy idióta lett. – Mondta Zlatan mérgesen.

-         Csak szerelmes és ezt elnézheted neki, hiszen annyira..

-         Mi van ha Lili is szereti és azért feküdt le vele újra meg újra???

-         Azért feküdt le vele, mert magányosnak érezte magát, de ezen ne agyalj már viszont én most megyek.

-         Én is mennék, csak a szobába van a cipőm.

-         Akkor mindenképpen be kell nyitnod. – Hallottam újra Helénát és tudtam, hogy ez már nem álom, hanem ez a valóság. Felültem az ágyba majd gyorsan kimentem a szobából. A konyhába Helénát és Zlatant pillantottam meg.

-         Jó reggelt. Te jó ég hány óra és Heléna? – Lepődtem meg barátnőm láttán.

-         Szia Lili, jó a pizsid.

-         Ó… basszus én…. – Néztem magamra és eszembe jutott, hogy Zlatan egyik inge van rajtam.

-         Egész jól áll. – Szólt Zlatan és édesen elmosolyodott. – Jól aludtál?

-         Igen, de merre van Kamilla?

-         Azt mondta, hogy van egy kis dolga, de te aludj nyugodtan, mert csak este lesz program.

-         Heléna annyira jó, hogy itt vagy. – Öleltem meg barátnőmet.

-         Én is örülök. – Mosolygott rám.

-         Hogyhogy itt vagy és mért nem szóltál, hogy jössz?

-         Mert csak tegnap este derült ki. Egy megbeszélésre jöttem, meg ha már itt vagyok akkor összefutottam a tesókámmal.

-         Meddig maradsz?

-         Előre láthatóan kedden megyek vissza.

-         Akkor meg tudod nézni Zlatan meccsét is.

-         Igen arra készülök.

-         Lehet, hogy egy nagy égés lesz az egész. – Szólt Zlatan mikor visszajött a szobából kezébe egy cipős dobozzal.

-         Ugyan már miért mondasz ilyet? Mellesleg kértek kávét? Gyorsan átöltözök és akár reggelizhetnénk is valamerre. – Ajánlottam fel, de Zlatan csak a fejét ingatta.

-         Nekem mennem kell, de Heléna felőlem maradhat.

-         Nem nekem is mennem kell, mert tizenegyre beszéltem meg a találkozót.

-         Zlatan nem kell menned, hiszen ez a te lakásod és….

-         Lili ne. Tegnap megbeszéltünk mindent. – Nézett rám miközben egy Nike cipőt próbálgatott.

-         Legalább csak várjátok, meg míg átöltözöm. Kérlek Zlatan! – Néztem rá esdeklően.

-         Jó maradok. – Sóhajtott megadóan.

-         De nekem mennem kell, Lili ne haragudj, de nem késhetek el. Majd mindent elmondok, és beszélünk még. Sziasztok. – Köszönt el Heléna és kilépett az ajtón. Villám gyorsan bevonultam a fürdőbe, majd egy lenge mélyen kivágott piros nyári ruhát vettem fel. Nem ezt terveztem, de mivel életem szerelme itt volt tudtam, hogy nem léphetek ki csak egy szakadt farmerba és egy pólóba elé. Szerencsére a hatás nem maradt el mert mikor meglátott szinte a szava is elállt.

-         Szóval kérsz kávét? – Kérdeztem mintha nem vettem volna észre mit váltottam ki belőle, majd hosszú barna hajamat igazgattam.

-         Én persze.

-         Amúgy hol aludtál tegnap? – Vetettem fel csak úgy mellékesen a kérdést.

-         A csapattagokkal.

-         Értem és nem baj, hogy bementem a hálóba?

-         Nem dehogyis sőt akkor fekszel be az ágyba amikor csak akarsz.

-         Sajnos egyedül nem jó ott aludni. – Néztem rá ártatlanul. – Csak veled.

-         Ezt jólesik hallani. – Csókolt meg és éreztem, hogy egyre jobban megkíván. Úgy gondoltam húzom kicsit az agyát.

-         Mellesleg Stephan tegnap itt volt.

-         Igen és mit akart? – Nézett rám kérdően és én elmeséltem neki, hogy miután lepattintott mérgesen felhívtam és idejött bocsánatot kérni.

-         Megbocsájtottál neki? – Nézett rám.

-         Szerinted?

-         Nem tudom csak te. –Majd a nyakamat kezdte puszilgatni, amitől totál beindultam.

-         Nem, sőt elküldtem, mert mondtam neki, hogy csak te számítasz nekem, még ha te most éppen nem akarsz velem lenni.

-         Sosem mondtam ezt én csak… Gyönyörű vagy ma. 

-         Tényleg tetszek? – Néztem rá és mondata melegséggel töltötte el a szívem.

-         Igen, mert ez a ruha és én. Basszus tudtam, hogy hiba volt ide jönnöm. – Fordított hátat hirtelen.

-         Miért mondod ezt?

-         Mert így jelensz meg és én újra nem tudok az elveimnek megfelelni.

-         Milyen elveidnek? – Érdeklődtem.

-         Hogy tartom magam ahhoz, amit már egyszer elmondtam neked. Hagyjuk egymást egy kis időre, erre meg sexi vagy és én totál idiótának érzem magam melletted és legszívesebben behúználak az ágyba.

-         Akkor mire várunk? – Mentem közelebb hozzá és éreztem, hogy férfiassága majdnem kiszakítja a nadrágját. Felültetett az asztalra majd fentebb tolta a ruhám én pedig levettem róla a felsőjét. Sietve lerángatta rólam a bugyit, de mikor lehúzta volna a nadrágját megjött Kamilla.

-         Jó reggelt. Hoztam kaját Ez a város egyszerűen csodaszép és annyi az ember. Hello. – Lepődött meg mikor meglátott minket amint próbáljuk rendezni a ruházatunkat.

-         Szia. Jól aludtál? – Érdeklődött Zlatan.

-         Igen köszönöm szépen, hogy engem is befogadtál. Mellesleg mennyivel tartozok, vagy, hogy egyezzünk meg az árba?

-         Milyen árba? – Értetlenkedett Zlatan aki még az előbbiek hatása alatt állt.

-         Amiért itt alhatok?

-         Ne viccelj már Kamilla. Lili a barátnőm és mivel te a munkatársa vagy nem kérek pénzt tőled.

-         Főleg, hogy már így is teli van vele. – Viccelődtem, de Zlatan csak a fejét ingatta. Nem szerette ha az anyagi helyzetéről beszélünk.

-         Velünk reggelizel? Bár már majdnem ebédelhetünk is. – Érdeklődött Kamilla.

-         Sajnálom lányok, de mennem kell.

-         Zlatan ne már – Fogtam meg a kezét. -  Figyelj, befejezhetnénk, amit az előbb beszéltünk. – Néztem rá mosolyogva, miközben felvettem a földről a fehér neműmet.

-         Nem. – Mondta ellentmondást nem tűrő hangon és a szeméből már kialudt az a tűz, ami még az előbb annyira hajtotta. – Ne kísérj ki. – Majd otthagyott minket Kamillával, de a cipő, amiért elvileg jött itt maradt.

-         Most megzavartam valamit ugye? – Vette le a helyzetet Kamilla mikor látta, hogy újra szomorú vagyok.

-         Nem érdekes. – Töröltem le a könnyeimet és próbáltam nem arra gondolni, hogy ha ő nem jön már rég Zlatannal szeretkeznék. Nekiálltunk enni majd megnéztük, hogy mikor kéne kimenni a megnyitóra. Szinte sehogy sem tudtam odakoncentrálni a melóra és Kamilla többször is elmagyarázta az adatokat, míg végül felállt és így szólt.

-         Lili ne haragudj, de totálisan használhatatlan vagy. Tegnap itt volt El Shaarawy most meg Ibra és te olyan vagy mintha itt sem lennél. Valami baj van?

-         Semmi. - Néztem Kamillára. Még nem ismertem eléggé ahhoz, hogy tudjam mi az, amit elmondhatok neki és mi az, amit nem.  Lehet, beszivárogtatná az újságba némi plusz pénzért és az egyikünknek sem lenne jó. Nyilván megérezte bizonytalanságomat, mert így szólt.

-         Lilien bennem megbízhatsz, mert én nem mondom el senkinek sem a dolgokat.

-         Jó rendben. – Adtam meg magam. Ezután egy nagy bögre kávé mellett elmeséltem neki az egész történetet. Egészen attól a ponttól amikor Stephan elütött a biciklivel, vagy amikor először feküdtem le Zlatannal. A lakodalmat és azt, hogy ígéretet tettem Zlatannak, hogy vigyázok a barátjára és tulajdonképpen ezért jöttem újra össze Stephannal.

-         De mindig is őt szeretted ugye? – Utalt Zlatanra.

-         Igen. Tudod lehet nem így lett volna, ha akkor nem csal meg azzal a vörös csajjal, Talán így kellett lennie nem?

-         Fogalmam sincs viszont mindkét pasi nagyon jóképű. – Pirult el.

-         Igen ez az. Ezért nehéz ez az ügy. Szerinted hülye vagyok? Csak mert néha úgy érezem, mindkét pasit szeretem és egyikőjüknek sem tudok ellenállni.

-         Igaz, hogy mindketten helyesek, de én Stephant választanám. Fiatalabb és sokkal kedvesebb is nem? Na és azok a csodaszép szemei és a mosolya. – Áradozott Kamilla.

-         De igen, viszont valahogy vonzódok a rossz fiúkhoz. – Nevettem fel. ­- Mikor indulunk? – Tereltem a munkára a beszélgetést.

-         Nem tudom. Azt nézem, hogy a megnyitó helyszíne nem messze van innen.

-         Szuper akkor mit csináljunk délután? Menjünk egyből oda és fotózgassunk, vagy beszélgessünk, szurkolókkal. Mi legyen?

-         Ó ez jó ötlet. A szurkolókkal lehetne egy olyan montázst készíteni, amibe sok nemzet van együtt. Ami megmutatná, hogy ez egy olyan világesemény, ami összehozza az embereket és új barátságok kezdődhetnek akár még úgy is, hogy csak a foci nyelvén tudsz beszélni.

-         Igen szuper. – Örültem Kamilla ötletének, majd miután felpakoltam a dolgaimat elindultunk a városba. Fantasztikus volt a hangulat és annyira élveztem ezt a sok színes forgatagot. Az emberek kedvesek és előzékenyek voltak. Nyoma sem volt az ellentéteskedésnek. Persze nagyon sok rendőr rótta az utcákat, de nem volt annyira nyomasztó. Még Stephannal is sikerült összefutnom és bár haragudtam rá egy kicsit de jólesett a közelébe lenni. Kamilla pedig szinte elolvadt a jelenlétébe, ami kicsit zavart, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. A képek szuperül sikerültek és minden annyira tökéletes volt. Kamilla perfektül beszélt franciául így még a nyelvi nehézségek is megoldódtak. Kettő körül Heléna hívott és megbeszéltük vele egy találkozót. Bemutattam egymást a két lánynak és Heléna elmagyarázta, hogy miért van itt Párizsba.

-         Nem csak az E.B. miatt jöttem ide, hanem mert kaptam egy olyan lehetőséget, amit nem hagyhatok ki. Bár ezt Zlatannak köszönhetem, de már nem érdekes. Tudod, hogy nem akartam a nevét felhasználni, de ezt ő szervezte meg nekem. Terjeszkedhetnénk és mivel már Zlatannak van saját ruha márkája ezért az üzletbe is árulhatom, viszont ehhez az kell, hogy itt is nyissunk egy boltot. Francia országba csakis a mi üzleteinkbe árulhatják a márkáját és reményeim szerint eléggé sikeres lesz ahhoz, hogy ne csak Párizsba, hanem az ország nagyobb városaiba is nyithassunk üzleteket.

-         Ez fantasztikus Heléna. – Örvendeztem. – Annyira-, de annyira örülök neked.

-         Nem is tudtam, hogy Zlatannak van ruha és parfüm márkája. – Mondta Kamilla.

-         Jaja és még egy energia ital szerűséget is reklámoz, meg persze a Volvot. A Franciák imádják a tesómat.

-         Nem is csoda, hiszen őt csak szeretni lehet. – Gondolkoztam el. A megnyitó nagyon szép volt és hangulatos. David Guetta és Zara Larsson énekelték az E.B hivatalos dalát, ami eleinte nem tetszett, de most, hogy szinte mindenhol az szól, már kezdem megkedvelni. A meccs nem volt valami izgalmas, de végül a Franciák behozták a várható eredményt. A Románok nem kis bánatára. Úgy döntöttünk, hogy a mérkőzés után megiszunk valamit Párizsba. Mikor hazafelé autóztunk Heléna telefonja szólalt meg és reménykedtem, hogy Zlatan az, de aztán biztos voltam benne, hogy Alexandrával beszélget.

-         Mi van vele? – Tudakoltam mikor lerakta a készüléket.

-         Semmi, csak kérdezte, hogy mikor játszanak először Zlatanék, mert Maxi mindenképpen ki akar menni az apja meccsére.

-         Értem. Oda mi is megyünk és lehet, hogy beszélnem is kell vele.

-         Munka miatt vagy, mert te szeretnéd?

-         Nyilván munka miatt. – Tettettem a felháborodottat.

-         Na és mással nem tudsz beszélni a Svédek közül?

-         Basszus csak őt ismerem és ő a csapatkapitány is és…..

-         Jó oké értem, de utána se piszkáld és ne is hozz fel semmi személyeset.

-         Tessék?

-         Nem akarom, hogy felkavarodjon, és ne tudja a 100%-ot adni, mert ez nagyon fontos meccs. Kell az a kurva három pont.

-         Heléna én csak egy interjút készítek vele. Mellesleg nem is értem, hogy miért baj, ha megbeszélem vele a kapcsolatunkat.

-         Talán azért, mert nem kéne felzaklatni.

-         Úr isten ő nem egy baba, hanem egy felnőtt férfi és….

-         És mi? Hagyd őt békén! Ezerszer elmondta már, hogy szünetelni akar veled.

-         Heléna mi a bajod? – Kérdeztem és nagyon meglepett, hogy ennyire mérges rám.

-         Szerinted mi a bajom? Zlatan otthagyta érted a családját és éppen válni készül, te meg MEGCSALTAD!!! Hogy tehettél ilyet? Maxi nagyon hiányolja az apját, de neked semmit sem számít a tudat, hogy érted mindent feladott, hiszen mikor úgy érezted egyedül vagy jól elszórakozgattál mással is. Mellesleg most két legjobb barátot is sikerült egymásnak ugrasztani.

-         Nem akartam, hogy ez legyen belőle én tényleg szeretem Zlatant.

-         Akkor büszke lehetsz magadra, mert egy négyéves gyerek érzelmeivel is játszol.

-         Azt hittem nem haragszol rám. – Mondtam csendesen mikor megérkeztünk Zlatan lakására, ami előtt Alexandra és Zlatan kocsiját láttam. Maxi Zlatan kezébe volt és csak ölelte az apját. Elfogott a bűntudat és annyira idiótának éreztem magam, főleg, hogy Kamilla az egészet végighallgatta. Heléna és Kamilla kiszállt én pedig egyedül maradtam az autóba. Láttam, hogy Kamilla bemutatkozik Alexandrának és kedvesen elcseverésznek. Nem sokkal Zlatan lerakta Maxit és elindult felém. Úgy gondoltam, jobb, ha kiszállok és üdvözlöm őket. Alexandra rózsaszín nyári ruhájával nagyon szép volt Zlatan pedig mint mindig most is őrülten sexi.

-         Szia. – Köszöntem rá és láttam tekintetében azt a tüzet, ami reggel is ott volt.

-         Csak a cipőmért jöttem, mert reggel itt maradt.

-         Nem baj. Alexandrával jöttél?

-         Nem csak Maxi látni akart én meg mondtam, hogy itt vagyok így idejöttek.

-         Látom megvan a cipő. – Néztem a kezébe tartott dobozra.

-         Igen. – Mosolygott- jó volt a mai meccs?

-         Eléggé unalmas volt, de az ünnepség csodálatos.

-         Remek. Mi hétfőn játszunk. – Osztotta meg velem.

-         Tudom, amúgy kell is veled majd beszélnem, feltéve ha a tévéseket elérem. Interjút adsz majd?

-         Igen ez csak természetes.

-         Szia, Lili anya azt mondta, hogy te vagy apa barátnője.– Jött oda Maxi és mindketten zavarba lettünk, de Zlatan lekezelte a helyzetet.

-         Igen ő  – Lepődtem meg Zlatan válaszán. – Már ismered őt kicsim.

-         Igen ismerem. – Mosolygott rám a kisfiú. Göndör haja miatt olyan volt, mint egy kis angyalka szép barna szemeibe pedig megláttam Zlatant.

-         Maximilián Ibrahimovic most megyünk haza. – Hallottam Alexandra hangját, de a kisfiú még nyűgösködött, hogy had legyen Zlatannal.

-         Sajnálom fiam, de majd hétfőn látjuk egymást jó? – Guggolt le hozzá.

-         Megígéred? – Hüppögött a kisfiú és apró könnycseppek csillogtak a szemébe.

-         Igen. – Ölelte meg az apja. Alexandra is elköszönt Helénától, Kamillától majd elhajtottak. Azt hittem Zlatan is jön velünk, de ő a kocsija irányába indult.

-         Nem jössz be?- Kérdeztem tőle.

-         Megyek a csapathoz. – Nézett rám én pedig felé indultam.

-         Szerintem igazán bejöhetnél.

-         Lili ne csináljuk ezt…

-         Mit? – Ártatlankodtam és nekidőltem az autó motorháztetejének. Próbáltam annyira sexisre venni a figurát amennyire csak tudtam. – Csak beszélgetünk nem? Maxi nagyon édes.

-         Az. Imádom. Ő az életem értelme.

-         Ugyanolyan sexi és sármos férfi lesz belőle, mint apjából.

-         Gondold? – Jött közelebb majd láttam, hogy a melleimet pásztázza.

-         Biztos vagyok benne. – Néztem fel rá és végre megcsókolt. Újra éreztem az izgalmát és elhatároztam addig nem engedem haza, míg nem töltöttünk egy együtt egy szenvedélyes éjszakát.

-         Mi lenne, ha bemennénk a lakásba?- Suttogtam a fülébe mire csak mosolygott és helyeslően bólogatott. Ahogy beértünk a lakásba Helénával találtuk szembe magunkat.

-         Valamit itt felejtettél? – Kérdezte Zlatantól.

-         Nem csak bejöttem egy italra. – Habogta Zlatan mint valami kisfiú. Nem értettem miért ilyen Heléna velünk. Úgy bánik a testvérével, mintha ő nem tudná eldönteni mit akarna.

-         Remek még én sem vagyok álmos. – Mondta Heléna, amitől majd megőrültem. Zlatanra néztem, de ő csak a fejét ingatta és követte testvérét. Teljesen elkapott a düh és utánuk mentem.

-         Mondd, miért nem hagysz minket békén? – Kérdeztem Helénát. – Szeretnénk kettesbe lenni Zlatannal és jó lenne ha magunkra hagynál.

-         Igazán? Talán valami fontos mondandód van? Esetleg újra félre feküdtél valakivel?

-         Tessék? – Háborodtam fel a feltételezés miatt.

-         Nem éppen Zlatannal terveztem és…

-         Lányok álljatok már le! – Csattant fel Zlatan. – Nézd, Heléna nem értem miért ellenőrzöl minket egyfolytában??!!! Elvileg barátnők vagytok és nem kéne veszekedni baromság miatt.

-         Baromság miatt? Basszus Lili hol volt mikor kibuktál mikor megtudtad, hogy megcsalt?

-         Tessék? – Lepődtem meg.

-         Igen így volt, ha tudni akarod Zlatan nagyon szarul volt, de te persze le se fostad, mert te boldog vagy. Pedig elvileg nagyon szereted a tesóm, hát, akit én ennyire szeretek akkor nem így viselkedek vele.

-         Nem tudtam, hogy ilyen is történt. – Suttogtam megbántva.

-         Pedig igen és most meg itt tepersz ebbe a ribancos ruhába és azt hiszed, hogy ha összefeküdtök, akkor minden megváltozik.

-         Heléna én szeretnék Lilivel együtt lenni.

-         Jó akkor csináljatok, amit akartok. – Mondta mérgesen majd kiviharzott a konyhából. Egymásra néztünk és úgy gondoltam ma már nem lesz semmi.

-         Zlatan én tényleg nem akartam neked rosszat.

-         Nincs baj csak akkor az tényleg eléggé szíven ütött. – Nézett rám, de most inkább menjünk be a szobába. Mosolygott majd bevonultunk a hálóba.

2/14 Fejezet.

Sziasztok!! Új rész!! Jó olvasást és várom a véleményeket :).  Mellesleg fogalmam sincs mi lehetne a címe szóval azért nincs neki. Ha gondoljátok adjatok neki és akkor majd kirakom 

Puszi Andrea :). 

A tudat, hogy egyedül maradtam szinte mellbe vágott. Felhívtam Stephant és mérgembe leteremtettem. Szegény szinte meg sem tudott szólalni a dühtől, amit rázúdítottam.

-          Lili hallgass meg! – Szólalt meg végül. – Nem akartam, hogy szétmenjetek.

-          Ó dehogy nem! Mégis miért mondtad volna el akkor Zlatannak az egészet? Annyira kétszínű és….

-          Kétszínű? Én vagyok kétszínű mikor lefeküdtél velem éreztél valamit irántam nem?

-          Stephan én….

-          Éreztél nem? – Hallottam hangját és tudtam, hogy igaza van, mert én is akartam vele a sexet.

-          Igen, de most nem erről van szó.  – Magyarázkodtam, de ezzel nem hatottam meg őt.

-          Akkor miről? Nem csak én vagyok a hibás, hogy megtörtént, hiszen te is ugyanúgy akartad mint én.

-          Igen, de miért kellett azt hazudnod, hogy KÉTSZER Stephan?

-          Nem tudom, csak kicsúszott a számon Lili, és olyan jó volt végre azt látni, hogy neki is szarul esik valami.

-          De hát azt hittem a barátok örülnek annak ha a másik boldog.

-          Igen, de én azt szeretném, ha velem lennél boldog drágám. – Hallottam szomorú csendes hangját.

-          Stephan kérlek! Ezt már annyiszor megbeszéltük.

-          Tudom, de akkor is ez a paraszt nem való hozzád

-          Jó hagyjuk. Nem érek rá a hülyeségeidre. Remélem büszke vagy magadra. – Majd mérgesen lecsaptam a telefont. Felhívtam Kamillát, hogy mind a négyen megyünk holnap a megnyitóra. Este elmentünk haza és lepakoltuk Kamilla cuccait is. Henriett és Márk jobbnak látták, ha szállodába laknak én pedig nem erősködtem. Kaptunk egy autót is, amivel könnyebben el tudunk jutni majd a meccsekre. Este vacsora közben pedig végignéztük az összes menetrendet, útvonalat, és azt milyen meccsekre kell majd elmennünk. Eléggé nagyok voltak a távolságok és csak hálásak lehettünk az újságnak, hogy autót raknak a seggünk alá.

-          - Nagyon kemény lesz ez az egy hónap hallod. Minden nap három vagy kettő meccs. Főleg, hogy nem igazán szeretem a focit. – Aggodalmaskodott Kamilla mikor már a menetrendeket böngésztük.

-          Nyugi jó lesz. Én már nagyon várom Igazi kihívás. Szerencsére nem korán kezdődik, így mindig kialudhatjuk magunkat.

-          Ja főleg ha nem kétórás az út. – Nevette el magát. – Amúgy jól vagy? Ne haragudj, de annyira furcsa vagy mióta beszélgettél Zlatannal.

-          Ne, de bocsi, erről nem szeretnék beszélni. – Álltam fel az asztaltól. – Mi a holnapi program?Kell valakivel interjút készíteni vagy ilyesmi? – Tereltem el a szót.

-          Nem csak a megnyitó és a meccs. Csinálunk egy pár fotót és kész. Paolo nem mondta, hogy kell más. Inkább a képek a lényegesebbek.

-          Rendben van, kivel kell legelőször majd beszélni? Csak jó lenne belőle legalább alapszinten felkészülni.

-          Azt hiszem, csak szombaton kell az egyik játékossal Gareth Bale-lel interjúzni. Tudod ő a Real Madrid focistája.

-          Remek és hogy tudunk a közelébe kerülni?

-          Edzéses és majd még felhívok egy pár embert. – Nézett rám Kamilla. Ezért is örültem, hogy vele voltam együtt. Remek kapcsolatai voltak és hatalmas rábeszélő képessége. Még a lehetetlen interjút is nyélbe tudja ütni. Úgy gondoltam elmegyek aludni mikor kopogtattak az ajtón.

-          Várunk valakit? – Néztem rá Kamillára, de ő csak a vállát vonogatta. Odamentem az ajtóhoz és mikor kinyitottam Stephan állt előttem.

-          Te meg mit keresel itt? – Kérdeztem cseppet sem kedvesen.

-          Azért jöttem, mert nem akarom, hogy haragba legyünk Lili.

-          Erről már lekéstél. – Mondtam és be akartam csukni az ajtót, de ő nem engedte.

-          Kérlek, engedj be. – Nézett rám és nem tudtam neki ellenállni.

-          Gyere be. – Sóhajtottam és Stephan hatalmas vigyorral az arcán belépett mögöttem a lakásba. Körbe nézett majd mikor meglátta Kamillát jobbnak láttam ha bemutatom őket egymásnak.

-          Stephan ő a munkatársnőm Kamilla, Kamilla ő itt…

-          Stephan El Shaarawy. – Ujjongott Kamilla. – Élőbe még helyesebb vagy.

-          Köszi te is jól nézel ki. – Bókolt a lánynak, amitől Kamilla teljesen elvörösödött.

-          Miért jöttél? – Kérdeztem megbontva az ismerkedésüket.

-          Mert beszéltem Zlatannal és….

-          Ó ne haragudjatok, én elmegyek, lefekszek. Jó éjt. – Köszönt el Kamilla mi pedig leültünk az asztalhoz.

-          Miért ment el? – Csodálkozott.

-          Gondolom, nem akar a magánéletembe avatkozni.Nagyon nem volt fair amit tettél. – Néztem bele a szemeibe, és átfutott az agyamon, hogy annyira szeretem Stephant, és én örülnék ha találna már egy olyan lányt aki mellett leakadna rólam. Biztos vagyok benne, hogy én nem tennék keresztbe ha látnám rajta, hogy fülig szerelmes.

-          Lili én nem tehettem mást.

-          De mért? Miért fáj az neked, hogy boldog vagyok?

-          Vele? – Csodálkozott.

-          Igen vele, mert te is tudod, hogy nem olyan mint aminek mutatja magát. Stephan ő az életem szerelme. – Mondtam és kibontottam egy üveg bort. – Én nem tudok másra gondolni csak arra, hogy szakított velem pedig tudom, hogy szeret engem és most… elbasztam neki a dolgokat, mert mi van ha nem tud koncentrálni?

-          Értem nem is aggódsz?

-          Dehogy nem, mert te a legjobb barátom vagy, de ez nem ugyanaz. Amit irántad érzek az…

-          Az micsoda? – Jött közelebb és a pulthoz nyomott, majd végigsimította az arcomat. Furcsa érzés volt, mert akaratom ellenére is jólesett az érintése.

-          Stephan ne. Kérlek, ne tegyük tönkre a barátságunkat egyetlen mámoros pillanat miatt.

-          Csssss. – Hallgattatott el. – Ne beszélj csak csókolj meg! – De mikor ezt kimondta eltoltam magamtól és rákiabáltam:

-          Basszus állj már le!

-          Mi van? – Ment egy kicsit hátrébb. – Mi a baj?

-          Nem tehetem meg. Kérlek, menj el. – Kerültem ki. – Én nem beléd vagyok szerelmes….

-          Ugyan már Lili miért akarod magadat becsapni?

-          Ez nem becsapás Stephan. Én Zlatant szeretem és ez nem fog megváltozni pár csók miatt. Főleg így, hogy tudom, hogy ő is szeret és miket tett meg a kapcsolatunkét.

-          Igazán? Vicces, mert te azt hiszed ott hagyta Alexandrát….

-          Mert ez így is van.

-          Tényleg? Akkor szerinted most hol alszik? – Tette fel a kérdést és igazán gondolkodóba estem. – Na ugye. Nyilván, hogy Alexandrával a KÖZÖS otthonukba.

-          Ez nem igaz, mert ő az edző táborba alszik a többi csapattaggal vagy egy szállodába vagy akárhol, de….

-          Nem, ő ALEXANDRÁVAL alszik. – Emelte fel a hangját.

-          Nyilván csak Maxi miatt. – Mentettem Zlatant.

-          Gondolj, amit akarsz, de hidd el nagyon át lettél vágva Zlatan módra és én aki szeretlek csak megakarjak védeni.

-          Nem kell megvédeni semmitől, mert őt szeretem, és most tényleg hagyd el a lakást. – Néztem rá szigorúan majd az ajtó felé mutattattam.

-          Akkor..... én…. sajnálom, de nem fogom feladni Lili. Meglátod, hogy nekem lesz igazam, de akkor már hiába jössz hozzám sírva. – Nézett rám bánatosan majd kilépett az ajtón.

2/ 13. Fejezet A lebukás és irány Párizs!!

Sziasztok!!! Új rész.... ééééésss Boldog szülinapot ZLATAN!!!! Ebben a hónapban dupla szülinap lesz...először Zlatan aztán Stephan :).  Szinte hihetetlen, hogy ennyi idősen (35) is így néz ki... és húú.. EGYSZERŰEN TÖKÉLETES.. Bár az igaz, hogy a játék nem úgy megy neki mint szeretném, és ahogy ő tudna focizni... de hát... P.L. és... személyes véleményem szerint egy nagy baromság volt oda igazolnia...:(  De jöjjön az új rész jó olvasást, és ne felejtsétek. Várom a véleményeket. :). 

Másnap bementem a szerkesztőségbe, mert beszélni akartam Paolóval. Sokat tanakodtam, hogy mit kéne tegyek és végül arra jutottam, hogy nem kérem a hotelt, hiszen van saját lakásom és olyan keveset vagyok ott, miért ne használnám ki a lehetőséget. Remélhetőleg Zlatan is belemegy ebbe és nem fog patáliázni ez miatt. Beléptem a munkahelyemre és félénken bekopogtam főnököm irodájának üvegezett ajtaján. Mivel látta rajta, hogy sehogy sem tudom elkezdeni a mondandómat feltolta a szemüvegé és kedvesen megkérdezte:

-          Miről van szó? – Sötét szemeiből jóindulatot olvastam felé és reméltem nem fog megharagudni a választásom miatt.

-          Csak, hogy… nekem nem kell a szállodát fizetni, mert… én nekem lesz lakásom.

-          Szerveztél magadnak? – Lepődött meg.

-          Igen…vagyis remélem, még megvan. Csak szólni akartam róla. – Mondtam.

-          Rendben van… de ha nem vagyok túl indiszkrét, akkor ez Stephan El Shaarawyhoz köthető?

-          Tessék? – Kérdeztem.

-          Ó akkor még nem láttad a lapokat. Néz meg. – Mutatott az egyik konkurens magazin címlapjára. Amikor megláttam azt hittem, hogy ott helyben elájulok. A képen én és Stephan vagyunk amint a Nápolyi szálloda bárjában csevegünk majd azt, hogy átkarolva megyünk a lift felé. A szöveg pedig az: Újra együtt?

-          Ez meg… én… - Habogtam. Te jó ég ha ezt Heléna meglátja, vagy Zlatan. – Mi csak barátok vagyunk. Elkísértem a válogatott utolsó meccsére, amiről anyagot is gyűjtöttem. Itt van a gépemen. – Vettem elő a fényképező gépet. – Csak munka miatt mentem oda és… egy szállodába töltöttük az estét… mi nem…

-          Lili nem kell magyarázkodnod. Semmi közöm a magánéletedhez, csak a cikk azt írja, hogy Zlatannal voltál még nem régen.  – Magyarázta. Na basszus most mit hisz rólam, hogy egy kurva vagyok??

-          Most is vele járok, és… az ő egyik lakásába költözök, de… most mennem kell.

-          Rendben van akkor, szia és sok szerencsét. Várom majd az anyagokat.

-          Jó. Szia. – Köszöntem el majd kiléptem az épületből. Megvettem a lapot és vártam, hogy barátnőm hazaérjen. Annyira ideges voltam, hogy szinte semmit nem tudtam kezdeni és a munkára is olyan nehéz volt figyelni. Heléna csak este jött haza, és mikor minden élményről beszámolt tudtam, hogy én jövök.

-          Heléna beszélnünk kéne egy fontos dologról.

-          Jó, de valami baj van?  - Foglalt helyet mellettem a kanapén.

-          Szeretném, ha ezt elolvasnád, és majd utána megmagyarázom a helyzetet. – Adtam oda neki a lapot. Heléna nagy szemekkel meredt a címlapra és olvasni kezdte a magazint. Pár perc múlva kérdően nézett rám.

-          Szóval mi az igazság?

-          Az, hogy elmentem Nápolyba és tényleg egy szállodába voltunk. Sőt még ittunk is pár italt, de....  – Viszont nem tudtam befejezni, mert csöngettek és mikor megláttam Zlatant az ajtóban örömömbe a nyakába ugrottam, de ő eltolt magától.

-          Ez aztán a meglepetés. – Mosolyogtam rá, de az arca nagyon furcsa volt.

-          Ez én is mondhatnám. – Hallottam szigorúan a hangját. – Mondd, mi a fene van közted és Stephan között? – Szegezte nekem a kérdést és szemei szinte villámokat szórtak felém.

-          Csak barátok vagyunk….

-          Igazán? Akkor azért jelent meg ez a hülyeség??  –  Dobta nekem az újságot.

-          Éppen most próbáltam elmagyarázni a tesódnak…. Hogy…

-          Na nem… beszéltem Stephannal és úgy mosolygott mint a vadalma aminek te vagy az oka. Azt hittétek, hogy hülye vagyok? Eljövök ide, hogy meglepjelek, mert rohadtul hiányoztál már. Felhívtam Stephant, hogy segítsen, megszervezni a meglepetést erre meg össze-vissza habog, hogy nem akar látni, de közben meg olyan a feje mint valami… nem is tudom. Csak röhögött össze- vissza. – Zlatan szinte már kiabált velem én pedig egyre kisebbnek és kisebbnek éreztem magam.

-          Sajnálom, de nem tudtam, hogy ez lesz belőle. Nem akartam megtenni, de megtörtént igen. Lefeküdtem vele, de csak téged szeretlek és…

-          Lili mért? Én mindent megpróbáltam és…

-          Igazán? Akkor mért nézed még mindig hülyének az embereket? – Vágtam vissza és szerencsére egyből tudta miről van szó.

-          Ez most nem tartozik ide.

-          Ó dehogy nem. – Csattantam fel. – Igenis ide tartozik. Tegnap is ez a nagy bejelentés meg a körítés aztán nem volt LÓFASZ SE!!!! Tudod mennyire vártam a bejelentésedet??? Szinte majd felrobbantam a méregtől.

-          Én pedig most vagyok ilyen állapotban.

-          Tudod mit pont MIATTAD történt meg a dolog, mert pont LE SE SZARSZ!!! Mégis mi a fenét képzelsz magadról? Azt hiszed akkora király vagy, hogy mindenki hasra esik a nagyságodtól, közben pedig ezerszer jobb játékosok vannak nálad… és… Stephan ott volt, amikor te nem.

-          Megáll az eszem. Ide jövök, hogy örülj, mert amikor hívtalak nem jöttél el hanem Nápolyba mentél. Nem ő a pasid vagy talán tévedek?

-          SZÜNETELÜNK, NEM RÉMLIK!!!

-          De ez nem jogosít fel, hogy mindenkivel összefeküdj és…

-          Ó és téged talán jogosít, hogy mindenféle szőke csajjal bájologsz?

-          Csak egy rajongó és….

-          NEM ÉRDEKEL! Menj el! – Nyitottam ki az ajtót.

-          Nem, amíg meg nem beszéljük a dolgokat. – Vitázott velem tovább.

-          Nem tudtam, hogy Párizsba leszel. – Néztem rá és reméltem ezzel egy kicsit menthetem magam. – Végig abban a hitben voltam, hogy Svédországba lesz és senki nem szólt róla, hogy nem. – Mondtam de Zlatan nem válaszolt, hanem mérgesen kivonult a konyhába majd mérgében felrúgta az egyik széket.

-          Azt hiszem én most elmegyek sétálni. Jobb ha ezt ketten intézitek el. – Nézett rám barátnőm majd otthagyott minket a lakásba. Fogalmam sincs, mit tehetnék vagy mondhatnék, amivel jobbá tenném a helyzetünket.

-          Bocsáss meg, és tényleg sajnálom. – Nyögtem ki végül, majd megpróbáltam megfogni a kezét, de eltolt magától.

-          Alexandrával is így volt. – Kezdte, de mintha csak magának magyarázná. – Benne is megbíztam, és erre… megcsalt. Már sosem volt olyan a kapcsolatunk, mint azelőtt, mert féltem, hogy újra megteszi.

-          Én nem teszem meg még egyszer. – Bizonygattam majd a szemébe néztem és ezt mondtam. – Ahhoz túlságosan is szeretlek.

-          Lili ha szerettél volna…akkor nem itt tartanánk.

-          Jó igazad van, de véletlen volt. Mellesleg nehogy már engem vádolj mikor te is össze-vissza ölelgeted a lányokat!!! – Vetettem fel újra, mert egyszerűen tudni kell, hogy mennyire zavar.

-          Azok csak rajongók.

-          Na és ki tudja bizonyítani? – Tettem fel a kérdés.

-          Szerinted elváltam volna ha nem akarnék tőled semmi komolyat Lili? Mégis akkor mi a szarért csináltam volna végig ezt a procedúrát…aminek még nincs vége.

-          Tényleg sajnálom. – Ültem le a székre bánatosan. – Annyira, de annyira sajnálom… tudod borzalmasan örülök, hogy itt vagy és… nem gondoltam volna, hogy az EB előtt találkozunk. Mellesleg kérni szeretnék tőled valamit…vagyis kérdezni.

-          Mi lenne az?

-          Lakhanták abba a házba, ami a miénk? Elvileg, mert most, hogy szünetelünk… szóval… egyáltalán megvan még?

-          Igen… jelenleg ott lakok, mert?

-          Csak mert úgy néz ki, hogy Párizsba utazok az E.B.-re és onnan fogok dolgozni.

-          Komolyan? – Csodálkozott.

-          Igen, bár azt hittem Heléna már elmondta az egészet.

-          Semmit nem mondott erről. – Nézett rám majd leült mellém én pedig elmondtam mindent töviről hegyire és a végén a lakásnál kötöttünk ki.

-          Szóval ezért kérdeztem rá a lakásra.

-          Jó… persze szívesen jöhettek a munkatársaddal engem nem zavar, mert én úgyis a csapattal leszek és csak néha ugrok haza egy- egy cuccomért.

-          Szeretném, ha velem lennél. – Fogtam meg a kezét. – Én tényleg nem akartam ezt tenni.

-          Jó… akkor holnap visszajössz velem?

-          A kollégáimmal gondoltam, de akkor veled megyek ez nem kérdés. Köszönöm szerelmem.

-          Nem tudok rád haragudni. Amúgy milyen volt a bemutatót?

-          Jó… főleg az tetszett mikor megmutattad az alsódat…az nagyon sexi volt.

-          Ha gondolod, megmutathatom újra…de most csak neked. – Szólt, majd megcsókolt és bevitt a szobába és végre újra egymáséi lettünk.

-          Úgy gondolom, hogy befejeztük a szünetelést. – Mosolygott rám mikor már meztelen mellkasán feküdtem.

-          Igen, annyira jó lesz egy hónapot Párizsban dolgozni. Annyira hatalmas megtiszteltetés tudod?

-          Igazán büszke vagyok rád. Na és kinek fogsz szurkolni?

-          A Magyaroknak természetesen…de… kicsit neked és kicsit az olaszoknak is.

-          Értem. – Komolyodott el és tudtam, hogy rosszat szóltam. – De te leszel akkor is az első és köszönöm, hogy megbocsájtottál nekem. – Csókoltam meg puhán.

-          Ejtsük a témát jó? Nem akarok erről beszélni többet.

-          Rendben, de nekem most fel kell hívnom a kolléganőmet, hogy mikor indulunk meg ilyesmi. – Néztem rá majd egy puszi után kivonultam a szobából. Csütörtökön reggel utaztunk el Párizsba és mivel már korán elindultunk a délelőtti órákba már Francia országban kötöttünk ki. Zlatannal ketten mentünk a lakás felé, mert a kollégáim nem akartak velem tartani. Kicsit furcsálltam, de nem tulajdonítottam nekik nagy fontosságot. Beértünk majd gyorsan lepakoltunk, de mivel mindkettőnknek programja volt elbúcsúztunk egymástól.

-          Este együtt vacsorázunk? – Kérdezte Zlatan.

-          Igen persze… mikor végzel?

-          Nem tudom még eléggé sok a dolgom, tudod sajtótájékoztató meg ilyen fotózás meg áááá annyi baromság van a foci mellett. Meg még van egy A-Z-s fotózásom is. Neked mi a program?

-          Egy felkészítő tájékoztató lesz az újságíróknak és a téveseknek a terror miatt. Ilyen előadás féleség csak, hogy ha lesz valami robbantás vagy valami, akkor mi a teendő.

-          Nyugi nem lesz semmi baj. – Mondta majd adott egy csókot. – Akkor este.

-          Jó…. szeretlek. – Szóltam utána. – Várj még.

-          Igen?

-          Azért, ha lesz egy kis idős napközben nem futunk össze?

-          Deee… persze… majd meglátom… rád csörgök. Szia.

-          Szia. – Köszöntem el majd belevágtam a munkába. Megnéztem a csapat sorsolásokat és, hogy mikor melyikre van jegyünk. Mikor láttam, hogy Svédország meccse is közte van majd kiugrottam a bőrömből. De azt is láttam, hogy jövő Pénteken egymás ellen fognak pályára lépni Stephannal. Na hogy ott mi lesz.

-          Elmegyünk várost nézni? – Kérdezte Kamilla. Annyira jólesett, hogy Magyarul beszélhetek valakivel. Tudtam Olaszul és Angolul is, de azért az anyanyelv az más.

-          Persze menjünk. Már jártál Párizsba?

-          Még nem, de annyira csodaszép és tök jó, hogy szinte az egész Francia o-t bejárhatjuk.

-          Igen én is boldog vagyok. Hol kezdjük?

-          Nem tudom…. bárhol. – Nevette el magát és hosszú fekete haját lazán összekötötte. Kamilla nagyon széplány. Fekete dús haja csillogott a fénybe, és smaragd zöld szemei csak úgy világítottak. Karcsú és magas alakja minden férfit levett a lábáról. Mégsem volt elszállva magától és ennek az ártatlan kisugárzásnak is köszönhette, hogy a pasik olvadoztak érte. De nem akart komoly kapcsolatot. Kicsit olyan volt, külsőre, mint Alexandra, csak zöld szemekkel, és sokkal kedvesebb természettel. Szerencsére mellette azért nem éreztem azt, hogy egy nulla vagyok. Még csak két éve élt Olaszországba. Miután Budapesten elvégezte a kommunikációs főiskolát összejött egy olasz pasival, aki miatt Milánóba költözött és azonnal megkapta az újságnál az állást. Sajnos a fiúval az óta szétmentek, de a munkája megmaradt. Sokkal többet jár viszont haza, és mikor elmeséltem, hogy lassan már négy éve nem voltam Magyarországon csak úgy csodálkozott. Másik két kollegámat nem igazán ismerem. Henrietta már több mint tíz éve van a lapnál és mindig is a pletyka rovattal volt elfoglalva, Márk pedig a férfi vonalat erősíti csapatunkban. A tévésekkel nem igazán találkoztam, de majd idővel őket is megismerem majd. Mindig elcsodálkozok, hogy mennyi szép hely van a világon és ebbe Párizs is beletartozik. Megmutattam Kamillának a főbb nevezetességeket majd elhatároztuk, hogy vásárolgatunk egy jót és mikor egy helyi boltba tértünk be megcsörrent a telefonom.

-          Szia édes mizu?

-          Merre vagy? Jó lenne találkoznunk… mert beszélni szeretnék veled.

-          Valami gond van? – Aggodalmaskodtam, mert a hangja nagyon komolyan csengett.

-          Neeemmm…..csak… beszéljünk jó?

-          Rendben van. – Majd megmondtam mihez vagyunk közel majd megígérte, hogy tíz perc múlva ott találkozunk. Kamillával sétáltunk és úgy éreztem totál eltévedtünk mikor Kamilla megfogta a kezem és így szólt:

-          Lili nézd már te jó ég az Zlatan Ibrahimovic.

-          Ó na végre. – Sóhajtottam fel és elindultam felé.

-          Csak nem oda akarsz menni hozzá? – Tudakolta.

-          De igen….

-          Interjút akarsz vele, azt hallottam nem valami jó fej, bár te nem rég dolgoztál vele és…. te jó ég. – Mondta mikor látta, hogy megcsókoltam Zlatant.

-          Kamilla ő Zlatan. – Mutattam be őket egymásnak. – Kamilla a kolleganőm, akivel együtt dolgozok az elkövetkező egy hónapba.

-          Igazán örülök. – Nézett rá Zlatan és mintha több időt töltött volna mustrálásával.

-          Én…. hú…. Nem is tudtam, hogy te…. Azt hittem, hogy El Shaarawy-val vagy együtt. Mert azt írták legutóbb.

-          Nem. - Most én jöttem zavarba. – Csak barátok vagyunk.

-          Na igen…akkor tudunk beszélni? – Nézett rám Zlatan és egy étterembe ültünk be. Ezúttal kettesbe. Nem akartam Kamillát egyedül hagyni, de Zlatan hajthatatlan volt.

-          Mi a baj? – Érdeklődtem miközben dinnyés limonádémat kortyoltam.

-          Az a baj, hogy ez nekem nem megy. Átgondoltam az egészet és nem tudom ezt így csinálni. – Hangja nagyon kimért volt és láttam rajta, hogy kényelmetlenül érzi magát.

-          De hát mit?

-          Ezt az egészet, hogy Stephan meg te. Mondd hányszor feküdtél le vele?

-          Zlatan mért beszélünk erről? – Értetlenkedtem.

-          Mert felhívott és annyira idegesítő volt, hogy legszívesebben behúztam volna neki egyet. Felhozott téged és megint olyan beképzelt volt a hangja. Jövő héten úgy felrúgom, hogy hordágyon viszik le a pályáról.

-          Zlatan mégis hogy mondhatsz ilyet? – Emeltem fel a hangom. Még csak azt hiányozna ha Stephan lesérülne.

-          Ez az igazság Lili. Te vele csaltál meg!! – Csattant fel mérgesen mire egy pár ember felénk nézett.

-          Ne kiabálj már. – Csitítottam le. – Nem kell, hogy mindenki hallja. Mellesleg azt mondtad, hogy nem haragszol mielőtt szeretkeztünk volna.

-          De igenis mérges vagyok, csak hiányoztál és megkívántalak.

-          Kihasználtál?

-          Nem, hiszen te is be voltál zsongva. De miért nem voltam elég neked?

-          Ez nem erről van szó. Muszáj erről beszélni?  - Tettem fel a kérdést és annyira utáltam ezt az egész helyzetet. Legszívesebben elszaladtam volna valahova jó messze és kitöröltem volna ezt a beszélgetést.

-          Igen, mert tudnom kell. – Nézett rám és csodaszép barna szemeinek nem tudtam ellenállni.

-          Jó. Azért tettem, mert egyedül éreztem magam. Igen ez a jó válasz. Te folyamatosan bizonytalanságba tartottál, mellesleg ez most is így van, de már nem foglalkozok vele és ő ott volt. Olyanokat mondott, amiket hallani akartam és….

-          Értem. Szóval ő jobb mint én?  - Vágott bele a szavamba.

-          Basszus ezt egy szóval sem mondtam. – Néztem rá mérgesen. – Mért akarsz belemagyarázni olyat, ami nem volt?

-          Rendben akkor mennyiszer feküdtél le vele, mert tuti, hogy nem csak egyszer?

-          De igen csak egyszer és sajnálom. Nem akartam ezt. - Hajtottam le a fejem.

-          Már hazudsz is. – Nézett bele a szemembe. - Tudod az a durva, hogy ha egyszer megcsinálod, oké azt mondom tényleg véletlen volt, de te újra megtetted ami… ami már nem lehet, véletlen szóval én úgy gondolom, hogy mi most fejeztük ezt be és én visszamegyek Alexandrához. – Állt fel én pedig alig akartam felfogni, amit mondd.

-          Zlatan csak egyszer fordult elő. Kérlek én nem hazudok neked!! Fogalmam sincs honnan gondoltad ezt. Bevallottam, de csak egy alkalom volt. – Fogtam meg a kezét mikor a pult felé indult.

-          Lili hagyj békén. – Tolt el magától.

-          Nem szakíthatsz velem! – Tiltakoztam és a hangomból egyértelműen pánik hallatszott ki. – Nem teheted ezt, mert… nagyon szeretlek és te vagy életem szerelme.

-          Ne viccelj már. Ha én lennék, akkor nem hogy kétszer még egyszer sem dugtál volna félre.

-          De csak egyszer fordult elő!! – Hangom már szinte már pánik szerűen csengett.

-          Menj vissza Stephanhoz és hagyjuk egymást békén. – Szolt mikor már kint voltunk az utcán. Persze az emberek felismerték, de sem őt sem engem nem érdekelte. Elindult a kocsija felé én pedig kérés nélkül beszálltam a másik ülésre.

-          Beszéljük meg komolyan. Kérlek Zlatan… hidd el annyira, de annyira szeretlek én… bármit megtennék, érted hidd el. Amúgy meg honnan veszed ezt a két alkalmat? – Érdeklődtem.

-          Ugyan már Lili. Stephan azt mondta, hogy egy szállodába aludtatok egész este veled volt. Na meg ez az újság is eléggé egyértelmű az a mozdulat, amikor átölel.

-          Külön szobába aludtunk! HIDJ MÁR NEKEM!  – Sírtam el magam.

-          Na ezt most fejezd be vagy szállj ki! Nem viselek el egyetlen picsogó lányt sem.

-          Miért vagy ilyen bunkó? – Kérdeztem és abban a pillanatban nagyon haragudtam Stephanra és nem értettem miért jó neki, ha beállít egy hazudós idiótának.

-          Szerinted nekem milyen érzés ez Lili? Bazd meg, én, szeretlek, erre meg ezt teszed, csak mert nem jelentem be hogy hova igazolok? Ha tudni akarod szerződésem van, hogy 30.-áig nem jelenthetem be. Fogd már fel, hogy nem tehetek mást!!! De soha nem gondoltam, hogy ez így lesz. Hogy a legjobb barátommal. Most mondd meg nekem ez hogy esik? Kurva szarul!! Attól még, hogy nem sírok meg nem mutatom ki, attól még nagyon fáj, és… igenis szükségem lett volna a támogatásodra Lili. Nézd- Kereste a szavakat és most először láttam az arcán igazi érzelmeket. – Én sosem gondoltam volna, hogy lesz egy ilyen csaj mint te aki nem csak, hogy jólesik ha a közelembe van, de egyenesen várom, hogy velem legyen és sokszor még a focira sem tudok koncentrálni, mert csak az jár a fejembe, hogy mi van veled. Mikor bejelentetted, hogy megkaptad ezt a munkát nagyon büszke voltam rád, de féltelek is, mert egyedül vagy ebbe a nagyvárosba és jártok meccsről meccsre és amilyen világot élünk bármikor bajod eshet. Sokszor azon kapom magam egy-egy edzésen, hogy azon jár az eszem vajon jól vagy-e. Stephan a legjobb haverom, aki minden áron be karja bizonyítani, hogy sokkal jobb nálam. Én nem akarok versengeni, de nyilván nem fog leállni és most felhívott csak, hogy közölje, Pénteken jól elver majd minket Olaszország. Vicces, mert most a leggyengébb a válogatottjuk az elmúlt tíz évben, de nem foglalkoztam vele és feljöttél te is, hogy itt vagy. Mesélte, hogy vele voltál Nápolyba én meg mondta, hogy olvastam a lapokat erre meg, hogy nagyon jó este volt. A hangja tele volt arroganciával, mert tudta, hogy valahol csak legyőzött engem és pont ott rúgott belém ahol a legjobban fáj.

-          Zlatan kérlek, ne mondj ilyeneket! Én mindig a te barátnőd akarok lenni és…

-          Figyelj, Lili most jobb lenne, ha hagynánk egymást egy ideig. Legalább amíg tart az E.B. és utána leülnénk és megbeszélnénk merre tovább. Nyugodtan lakhattok a lakásba, hiszen az a tiéd is, de ne keressük egymást és kérlek, szállj ki a kocsimból.

-          Ne tedd ezt velem. – Suttogtam miközben peregtek le a könnyeim. – Sajnálom.

-          Én sajnálom a legjobban, mert szeretlek! – Nézett rám és barna szemeibe hatalmas fájdalmat láttam, de ami a nagyon rosszul esett, hogy tudtam csalódott bennem. Utáltam magam ezért.

-          Légy jó és vigyázz magadra. Mellesleg ha jöttök a meccseinkre és segítség kell, csak hívj, de másba ne. Legyen elég annyi, hogy én foglak keresni. Szia. Lili. – Majd miután kiszálltam indított és elhajtott.