⚽ Négy éves blogger szülinap! ⚽

Sziasztok!! 

A mai nap eléggé különleges a blogom szempontjából, hiszen pontosan ma négy éve, hogy megnyitottam. 

A négy év alatt, sok minden történt velem, és sok olyan embert ismerhettem meg, akikkel színesebbek lettek a mindennapok. 

Befejeztem a Resta Con me történetét, ami egészen négy évadig bírta, és még mindig nagyon hiányzik, hogy azt írjam. 

Azóta elkezdtem, egy újabb történetet aminek Stephan a főszereplője, de az utóbbi időben eléggé elhanyagoltam. Igazság szerint fogalmam sincs miért is nem írom tovább, de valahogy nincs meg bennem az a tűz, mint ami régebben volt. 

Nyilván nem fogom elhanyagolni, és ha mást nem is, de egy hónapban egy bejegyzést ígérhetek Nektek. 

Szeretem ezt a blogot, hiszen a négy év alatt nagyon sokszor átsegített a lelki válságaimon, és jól esett, hogy valahol "kitombolhattam magam"  

Persze az lenne a legjobb, ha azt írnám, hogy megígérem, hogy hamarosan a legújabb fejezettel fogok jönni, vagy valami ilyesmi, de igazság szerint nem is tudom, hogy mikor fogok következőleg írni. 

Hálás vagyok azért, ami most körül vesz, élvezem a napsütést, és próbálok pozitív lenni mindennel kapcsolatban. 

A helyzetjelentős posztokat viszont nem szeretném hanyagolni, de mivel csak Zlatan körül van változás, nem érzem jogosnak, ha csak róla írok, így várok kicsit, hogy Stephan körül is történjen valami nagyobb dolog. Vagy esetleg körülöttem, amit megírhatok Nektek.

Szeretném kicsit, ha Ti, mint követőim, olvasóim elmondanátok pár szóval, miért is olvastok engem, vagy mi az, amit változtatnátok.

De persze az is elég lenne, ha csak egy apró visszajelzést küldenétek, hogy velem vagytok, és figyelemmel kíséritek a blogom és az én életemet. 

Hamarosan jelentkezem, és köszönöm Nektek az eddigi négy évet! 

Az élet szép! Andrea. 

⚽ Megismerni és megszeretni 15.⚽

Sziasztok!  

Végre meghoztam a Stephanos történetem legújabb részét! Fogadjátok sok-sok szeretettel, és ha tetszett lent tudtok véleményt nyilvánítani. 😘💓

Ha pedig még nem tettétek meg csatlakozzatok bátran a blogzaholic facebook csoportba, ahol remek kis csapat kezd alakulni. De ha több információt szeretnétek tudni rólunk, vagy további érdekes cikket olvasni, kattintsatok a blogzaholic oldalára. Csoportunknak már Instagram oldala is van, ahol remek képeket, és az aktuális témákkal kapcsolatos fotókat találhatjátok. #bloggers  #team #szeretekblogolni  #blogzaholic

Chiara: - Ti meg mit csináltok itt? - Hallottam Stephan mérhetetlen dühös hangját, majd azzal a lendülettel megragadta Carlot és a kanapéra lökte. - Azt kérdeztem mi folyik itt??!!

⚽ Megismerni és megszeretni 14.⚽

Sziasztok!!

Eléggé nagy kihagyás után végre meghoztam a Stephanos történetem legújabb részét. Sajnálom, hogy ilyen sokat hagytam ki, de mindig úgy éreztem, hogy hiába van meg egy adott történet rész, még nincs meg annyira a fejembe, hogy ezt egy fejezetbe sűrítsem. Nagyon szeretném ezt a történetet végig vinni, mert látom benne a fantáziát, és már látom azt is, hogyan fogom lezárni. Egyelőre még csak az események sűrűjébe tartunk, és bőven lesznek bonyodalmak, de most érzem úgy, hogy már nem vagyok bizonytalan ezzel kapcsolatban. 

Ha pedig még nem tettétek meg csatlakozzatok bátran a blogzaholic facebook csoportba, ahol remek kis csapat kezd alakulni. De ha több információt szeretnétek tudni rólunk, vagy további érdekes cikket olvasni, kattintsatok a blogzaholic oldalára. Csoportunknak már Instagram oldala is van, ahol remek képeket, és az aktuális témákkal kapcsolatos fotókat találhatjátok. #bloggers  #team #szeretekblogolni  #blogzaholic

Stephan: Kicsit idegesen várakoztam a nappaliba, és szinte percenként az órát lestem. Telefonomon a Chiaranak küldött üzenet képe jelent meg, mikor Nella jött le hozzám. Szemei kicsit aggódva tekintettek rám, ahogy leült a velem szemben lévő fotelba.

- Anya nem jött még haza? - érdeklődött lágy hangon, és én csak megráztam a fejem. - De már mindjárt nyolc óra. Merre lehetnek ilyen sokáig?

- Lehet sok a megbeszélni valójuk. Tudod milyen régen nem találkoztak. - nyugtattam meg, és reméltem igazam lesz. - Ne aggódj Nella. Inkább nézzük meg, mi van a nasis dobozba. - ajánlottam, de a kislány nem mozdult, csak nézett maga elé. - Nella mi a baj? - guggoltam le elé.

- Mi van, ha nem sikerült jó a találkozó, anya pedig haragudni fog rám, és soha többé nem engedi meg, hogy a mamával találkozzak?

- Figyelj, én nem tudom mi volt köztük, hiszen Chiara csak pár dolgot említett a múltról, de nem gondolnám, hogy történhetne olyan, amiért haragudna rád. Te vagy neki a legfontosabb a világon. Az pedig, hogy mi lesz a jövő, még nagyon sok mindenen múlik.

- Én szeretném, ha többet találkozhatnék velük, mert nagyon kedves, és jó érzés volt azt mondani a többieknek, hogy ő a mamám. Szeretném a szülinapomra is elhívni őket, ahogy apát is. - magyarázta, és bármennyire is szerettem volna tiltakozni nem tehettem. Ez Nella szülinapja lesz így nekem is el kell fogadnom, hogy egy olyan embert engedek a házamba, akit utálok. Hogy eltereljem a kislány figyelmét igyekeztem a szülinapi buliról beszélgetni, és örültem mikor mosolyogva és csillogó szemekkel magyarázni kezdett a terveiről. Már bőven benne voltunk a dekorációs témába, mikor szerelmem lépett be az ajtón.

- Anya, de jó, hogy megjöttél!! - szaladt a kislány anyja elé. - Már azt hittem valami baj van.

- Nincs semmi. - mondta, de én láttam tekintetéből, hogy szomorú, és talán könnyes is. - Kicsit elbeszélgettük az időt. Ettetek már valamit?

- Igen már megvacsoráztunk. Marina készített vacsorát mielőtt elment. Neked is van még belőle. – Mondtam kedves hangon.

- Köszönöm. Nella szeretném, ha most elmennél fürödni, és mielőtt ágyba bújnál, szólj és betakargatlak.

⚽ Szülinapi interjú ⚽

Sziasztok!! Ígértem Nektek, hogy egy különleges dologgal jövök Zlatan szülinapja alkalmából, amit tegnap szerényebben ünnepeltem meg. De biztos ismertek már annyira, hogy nem tudnék csak úgy elmenni ez a nap mellett, ezért hoztam egy kis történetet, ami remélem, úgy tetszik Nektek amennyire én szerettem írni. Mielőtt belevágnánk, szeretném megköszönni Eszternek a hatalmas segítséget, aki remek újságírói munkát végzett, és bocsánat, hogy ennyit variáltam. 

Jó olvasást!

Catherine: A Sport7 aktuális heti cikkén töprengtünk a kollégákkal. Szeretünk mindig valami különlegeset is belecsempészni a magazin hasábjaira, most mégis egymásra nézve figyeltük az órát. Genna a telefonját böngészte, míg Thomas csak a tollával játszott. Aztán Genna hirtelen csillogó szemmel nézett rám és felém mutatott egy képet Zlatan Ibrahimovic, svéd focistáról, aki jövő héten ünnepli a 38. születésnapját. Azonnal eszembe jutott, hogy néhány hónappal ezelőtt egy rendezvényen összefutottam feleségével, Lilivel, akinek képeit lehetett megtekinteni. Rögtön lecsaptam a lehetőségre és jeleztem a többieknek, hogy egy közös interjút szeretnék, extra kérdésekkel a házaspárról. Lili telefonszámát kikeresve, azonnal felhívtam, hogy lebeszéljek velük egy időpontot a beszélgetésre.

- Halo – vette fel a telefont Lili.

 - Szia, Catherine Moore vagyok a Sport7 magazin riportere. Pár hónappal ezelőtt találkoztunk egy média eseményen.

- Oh, igen, igen, emlékszem.

- Remélem nem zavarlak, csak néhány mondatot szeretnék veled váltani – jeleztem, de Lili hallgatott, így bíztam benne, hogy nem csapja rám a telefont. – Nos, Zlatan születésnapja alkalmából egy különleges interjút szeretnénk készíteni, amelyben te is részt vennél, illetve 38 kérdésből állna. Mit gondolsz?

– Remek ötlet. Én természetesen benne vagyok, de Zlatan eléggé elfoglalt.

 - Úgy gondoltam, hogy az otthonotokban készülne az interjú, hogy kicsit bensőségesebb legyen, illetve a képeket készíthetnéd te a magazinnak – vázoltam fel az ötletet Lilinek.

- Nagyon jó. Természetesen szívesen vállalom – csengett a hangja, biztos voltam benne, hogy tetszik neki a tervem. – Ha tartod néhány pillanatig, megnézem Zlatan naptárát, mikor tudnánk ezt besűríteni a napba. A cikk a jövő hétre készülne ugye? – kérdezte.

- Igen, születésnapi kiadás – Lili néhány másodpercre félrerakta a telefont, én pedig vártam. Bíztam abban, hogy egy híres focista naptárában akad egy kis idő, amikor elkészíthetem vele az interjút. –

 Itt vagyok – kapta fel újra a telefont. – Zlatan holnapután öt órakor már itthon van, esetleg ha arra meg tudnánk beszélni, az jó lenne.

- Remek. Nagyon köszönöm Lili. Megtennéd, hogy elküldöd a pontos címet? –Persze – válaszolta. 
– Akkor az interjúban engem is megkérdeznétek? – kérdezte érdeklődve.

- Igen, szeretném, ha az adott kérdésre mindketten válaszolnátok. Szeretnénk megmutatni Zlatan más oldalát is.

- Nagyon jó lesz – nevetett fel Lili. – Akkor várlak.

- Rendben, ott leszünk. Köszönöm még egyszer, szép napot! – Lili is elbúcsúzott, én pedig izgatottan vetettem bele magam a munkába.

Már késésben voltam, de bíztam benne, hogy a csütörtöki interjúra odaérek. A dugó hatalmas volt Los Angeles azon szakaszán, ahol Zlatan és felesége lakott. Az interjúra elkísért a magazin fotósa, Leah is. Amint odaértünk, rögtön ámulatba estünk, hiszen a ház óriasi volt. A bejáratnál Lili várt bennünket, de mindketten izgalommal telve léptünk be az ajtón.

- Gyertek csak beljebb – invitált Lili, aki egy nagy nappaliba vezetett bennünket. – Készűltem harapnivalóval és töltsetek bátran az italokból is. Kávét tölthetek? – érdeklődött.

- Köszönjük, igen kérünk.

- Előkészítettem a fényképezőm, az interjú alatt tudok fotózni néhányat akkor, ezeket majd átküldöm emailben és tudtok válogatni – adta a kezünkbe a csészét.

- Nagyon hálásak vagyunk a segítségedért – jegyeztem meg, majd a lépcső tetején megjelent Zlatan, aki hirtelen előttünk is termett. Bemutatkoztunk, ő pedig a lehuppant a kanapéra, a fekete mintás pólójában és hasonló színű lezser nadrágjában.

- Köszönöm, hogy elvállaltátok az interjút és egyben szeretnénk köszönteni téged Zlatan, születésnapod alkalmából – mosolyra húzta a száját, szeme felcsillant, amint átadtuk a papírtáskát benne egy nagyon jó itallal. –

 Ó – kukkantott bele – ez nagyon jó minőségű ital. – Átkarolt bennünket, majd megköszönte a megemlékezést. Lili is aztán férje mellé ült és neki kezdtünk az interjúnak.

⚽ Boldog szülinapot Zlatan!! ⚽

Sziasztok!

Eljött újra ez a nap is az évben, mikor Zlatannak születésnapja van.
Egyszerűen fantasztikus, hogy még ennyi idősen is ennyire kiválóan játszik, és ennyire jól teljesít a pályán. Pedig már 38 éves!

Nagyon boldog vagyok, hogy ő egy olyan ember aki sosem adja fel, és mindig kitűzi a célokat, amiket persze el is ér.

Remélem még jövőre is aktív játékosként tekinthetek rá, ám ha mégsem az sem esne rosszul, csak kicsit furcsa lenne másmilyen körben látni. Örülök, hogy sok más focistával ellentétben továbbra sem rakja a kirakatba a magánéletét, és csak néha oszt meg a fiúkról fotókat. Helenáról pedig soha. Nagyon tisztelem benne, hogy ennyire példás házasságban él, és még mindig nagyon szeretem a nyilatkozatait, amik viccesek és néha nagyképűek.


Nagyon- nagyon bízok benne, hogy mindig minden sikerül neki, és mindig ilyen marad milyen most is!!

Szóval Boldog szülinapot Zlatan!! 

⚽ 30 éves lettem én..... ⚽

Sziasztok!!

Ma egy különleges poszttal érkeztem hozzátok, hiszen a héten, pontosabban vasárnap lesz a 30. születésnapom.

Furcsa ezt leírni, kimondani, de még furcsább átérezni, és belegondolni, hogy ezentúl már 3-as számmal kezdődik az éveim száma.

A héten nagyon sokat gondolkoztam az életemen, és azokon a dolgokon amik az eddigi éveim alatt történtek. Természetesen voltak nagyon szuper éveim és voltak olyanok amikre nem szívesen gondolok vissza, de mindig igyekeztem pozitív maradni, vagy mindig próbáltam erőt meríteni még apró dolgokból is. Voltak olyan hibák amiket talán nem kellett volna elkövetnem, vagy döntések amiket másként kellett volna meghoznom, de én tudom, hogy minden lépésem arra felé terelt ahol most vagyok, és azok a dolgok miatt lettem az aki most.

Úgy gondolom, hogy az, hogy valaki mennyi idős, csupán csak egy szám, és lélekben lehet továbbra is olyan bolondos és álmodozó mint egy tini, vagy egy kisgyerek. Azt, hogy ennyi idős lettem nem érzem rossznak, inkább örülök neki, hogy idáig is eljutottam. Hiszen anno nem sok esélyt adtak erre a születésem pillanatában. Mégis a családom szeretetének, küzdésének és kitartásának eredményeként még most is itt vagyok, és remélem ezt még sok évig eltudom mondani. Hála Istennek több pozitív emlékem van, mint rossz, és ez is örömmel tölt el.

Az életben semmi nincs mindig úgy, ahogy szeretnénk, de igyekszem mindenből kihozni a legtöbbet. Szerencsére eljutottam már odáig, hogy nem igazán érdekel az, hogy mások mit gondolnak rólam, hiszen azok az emberek akik fontosak tudják milyen vagyok. Ők ismernek, és elfogadnak így ahogy vagyok.

A jelenlegi helyzetemben sem minden 100%-os, hiszen a munkámban nem találom a helyem, de ezt mind ellensúlyozza az, hogy van egy fantasztikus férjem, van egy csodálatos családom, és vannak nagyon jó barátaim. Ezek pedig minden nap átsegítenek a nehézségeken, és mindig mellettem állnak mikor bajban vagyok.

Pár évvel ezelőtt még az is hihetetlennek tűnt számomra, hogy egy olyan férfi mellett találom meg a boldogságot, mint a Manó, és mégis összejött. Pedig volt pár olyan "kapcsolatom" amiből nagyon nehezen álltam fel, és úgy éreztem engem már sosem fognak szeretni, és sosem fogok kelleni senkinek.

Az évek alatt a barátim száma is megcsappant, viszont akik mellettem maradtak sokkal jobb emberré tettek, és sokkal jobban érzem magam velük, mint bárki mással, és többre tartom az olyan estéket, mikor készítek egy vacsorát és összeülünk beszélgetni, iszogatni.

Úgy vélem az élet mindig változik, és sosincs egyforma év, egyforma nap, de ha hiszel abban, hogy bármelyik nap akár az életed legjobbja lehet, akkor már érdemes felkelned. Szerintem most jutottam el arra a szinte, hogy szeretem az életemet, és megpróbálom szeretni azt a lányt aki vagyok. Egy harminc éves feleség, aki szereti a férjét és mindent megtenne érte.

Bár van ami nálam mindig örök lesz, és ez a foci, és az írás szeretete. Remélem a jövőben komolyabban is foglalkozhatok vele, és talán még többen megismerik az írásaimat.

A szülinapomra nem is kérek semmit csak, hogy ez az állapot megmaradjon, és továbbra is ennyi szerető ember vegyen körül, mint most. Persze, ha az Angyalkám megsegít akkor jövőre már azt tudnám írni, hogy édesanya is vagyok, ami már tényleg csak hab lenne azon a bizonyos tortán.

Szerintem sosem fogok megkomolyodni, és sosem leszek az a nagybetűs felnőtt akinek lennem kéne már ennyi idősen, de szerintem ez így van rendjén.

A blogot továbbra is folytatom, hiszen mindig vannak újabb és újabb terveim, amiket szeretnék elétek tárni.

  Köszönöm, hogy velem vagytok, olvastok, és szeretitek amiket csinálok.

                    Kellemes hétvégét Nektek, és sok puszi: Andrea. 😉

Új mottóm: “Azok a dolgok tesznek egyedivé, amiben különbözök másoktól.” 

⚽ Szülinapi különkiadás: Stephan ⚽

Sziasztok! Elérkezett Stephan szülinapja, én pedig - csakúgy, mint Zlatannal - ezt is egy különleges poszttal szeretném "megünnepelni" A részről pedig annyit, hogy az utóbbi időbe elég sok babás témájú fejezetet írtam, és ez is teli lesz örömmel és szomorúsággal, de a fő téma a gyerekáldás. Meg persze egy kicsit megláthatjuk mi történt Stephannal és Kittivel, Lili esküvője óta.  Legbelül nagyon bízom benne, hogy előbb- utóbb már a saját babaáldásomról is írhatok nektek, mert már nagyon szeretném, ha sikerülne.

Remélem, tetszik nektek ez a rész, az ötletet pedig nagyon szépen köszönöm. 😊

Stephan: A mellettem édesen szuszogó lány arcát figyeltem a piros lámpánál, miközben még mindig az előző napokon járt az eszem. Olyan tökéletes és harmonikus volt ez az öt nap, hogy még a saját problémánk is tova tűntek. Nem veszekedtünk és nem éreztük rosszul magunkat egymás társaságában. Egyszerűen jó volt minden, és örültünk, hogy újra Liliék közelében lehetünk. Persze éreztem mikor Kitti Alexanderral játszott, hogy az ő szívébe is belemar a fájdalom. Főleg mikor barátnőm a születésnapi vacsorámon jelentette be, hogy állapotos, és második babájukat várják Zlatannal. Azt gondolta örömet szerez nekem ezzel, és valamilyen szinten örültem is neki, de legbelül ott bujkált bennem, hogy akár mi is közölhettünk volna hasonló jó hírt, ha nyár elején nem üt be a baj. Kitti teljesen magába zuhant, és folyamatosan magát vagy engem hibáztatott a történtek miatt. Nyilván tudtam, hogy ez csak a mérhetetlen fájdalomnak szól, ám mégis rosszul esett, mikor a fejemhez vágta, hogy nem törődtem eleget vele, és egyedül érezte magát. Néha én is visszavágtam azzal, hogy neki sem kellett volna annyit dolgozni, hiszen a cukrászdájában ő a főnök, és akkor jár be, amikor csak akar. A viharok után azonban mindig beláttuk, erről egyikünk sem tehet, és pár óra múlva már nyugodtan és békésen beszélgettünk a történtekről. Azt, hogy Liliékhez mentünk, tőle kaptam ajándékba a szülinapomra, és nagyon boldoggá tett vele. Úgy éreztem ezt kapom cserébe azért, amiért titkokban összeházasodtunk.

⚽ Szülinapi különkiadás! Egy különleges fantázia ⚽

Sziasztok!

Biztos tudjátok, hogy minden évben igyekszem "megünnepelni" Zlatan szülinapját. Akár egy külön bejegyzéssel, videókkal, vagy képek formájában. A lényeg, hogy mindig megemlékezek rá.

Ebbe az évben pedig arra gondoltam, hogy megosztok veletek egy olyan történetet, ami már nagyon-nagyon rég a fejembe van. Úgy is mondhatnám erről a történetről, hogy az egyik legbelsőbb fantáziámat hozom el Nektek!

A történetben előfordulnak szexuális részek, és egyéb káromkodások.

Lia: Sietve ültem be a taxiba, ami azonnal az Aon traning komplexum felé vette az irányt. Apámhoz utaztam pár napra és reméltem a legutóbbi találkozásunk óta kicsit megenyhült felém. Sajnos nem érti meg, hogy szeretem élvezni az életet. Imádok bulizni, és szeretem a megnyerő férfiakat. Ezek talán az ismertségi köreimből adódóan híres focisták, és más sportolók közül kerülnek ki. Azonban utálom a kötöttségeket, így a legutolsó kapcsolatom sem tartott egy hónapnál tovább. A csábítás a véremben van, és számomra semmihez sem fogható az az érzés, mikor akcióm sikeres, jutalmam pedig egy forró éjszaka. A férfiak mind egyformák és hiába rendelkeznek feleséggel, gyerekekkel, ha meglátnak egy feszes feneket, vagy egy mély dekoltázst nyál csorgatva nézik minden óhajom. Ugyanúgy vannak bekötve, és ugyanarra vágynak. Egy nőre, aki legyezgeti az egójukat és csodája őket. Néha ellehet játszani az ártatlan kislányt is, mert akkor kijön belőlük a megértő, mindentől óvni akaró, hős szerelmes. Sajnos a sajtó előtt még én sem bírok elbújni, és volt pár kalandom, ami a pletykalapok és felkapottabb magazinok legelején landolt, és óriási botrány kísérte. De válás egyik helyen sem történt, és hiába érezték a feleségek átverve magukat, a gyerekek és persze a hatalmas vagyon miatt szemet hunytak a történtek előtt, és megbocsájtottak partnereiknek. Engem sosem érdekelt kinek okozok fájdalmat, és kinek borítom fel a családi életét, csak az élvezetet kerestem és mindig vigyáztam arra, hogy sosem mondjam senkinek: szeretlek. Az autó megállt, és miután leellenőrizték az igazolványaimat, sietve indultam be az üvegezett épületkolosszusba. Apám legújabb csapata a Manchester United, így már egy ideje itt él a városban, egyelőre anya nélkül, de amint sikerül eladni a régebbi házunkat újra együtt lesz az egész család. Halkan lépdeltem a  folyosókon miközben a falakon lévő képeket nézegettem. Sok mostani és régebbi focista arca nézett vissza rám, a távolból pedig hangfoszlányokat hallottam, és egy éles sípszó hasított bele a csendbe. Megigazítottam mélyen dekoltált kék ruhámat és a hang irányába siettem. A hangok egyre erősödtek, míg a nyitott üvegajtón át, egy csodálatos zöld focipályát pillantottam meg. A szélén apám állt és hangosan utasítgatta a fiúkat. Angolul beszélt, amit mindenki egyformán megértett. Ősz haja csillogott a napfényben, szürke melegítőt viselt, kezében füzettel, nyakában síppal tipikus edző kinézete volt. Arca széles mosolyba húzódott mikor meglátott, majd miután szorosan átölelt és adott két puszit így szólt. - Lia, te meg hogy kerülsz ide?

- Szia, apa! Úgy gondoltam megleplek. Egész nyáron alig találkoztunk, és kíváncsi voltam a csapatodra és természetesen rád is.

- Ők az új munkám - mutatott a srácokra, akik még mindig az akadálypályák között futkostak. - Remélem sikerül az, amit elterveztem velük.

- A fényes B.L. Győzelem! - nevettem fel, ő pedig helyeslően bólogatott, és mikor végigmérte alakomat lágy hangon így szólt.

- Nagyon szép vagy!

- Köszönöm. - mosolyogtam rá, és örültem, hogy elégedett velem.

- Hogy van a legújabb barátod? Nem lesz még esküvő?

- Apa kérlek - forgattam meg szemem. - már nem vagyunk együtt, de ha így is lenne, akkor sem mennék hozzá senkihez.

- De miért nem?

- Mert nekem fontos a függetlenségem és ezt egy férfiért sem adom fel.

- Már nem vagy kislány! Ideje megkomolyodnod.

- Azért, hogy utána unalmas életem legyen, visítozó gyerekekkel? Köszi, ebből nem kérek. Én így vagyok boldog.

- Jaj, Lia! - sóhajtott fel és inkább a fiúk felé vette az irányt, de még a válla felett hátra szólt nekem. - Nem jössz oda? Bemutatnálak a srácoknak.

- Dehogy nem! - csillant fel szemem és már magamban kezdtem megtervezni legújabb hódításomat. A ma estére még úgysem volt partnerem és szívesen benne lettem volna egy városnézésbe valamelyik cuki játékossal. A csapatról semmit nem tudtam, és nem is akartam utána nézni a játékosoknak, mert úgy voltam vele a meglepetés erejére hagyatkozom. Apám belefújt a sípjába mire a focisták azonnal körbe álltak nekem pedig volt időm felmérni a felhozatalt. Tekintetem egy fekete fiún állt meg, aki elég fiatalnak tűnt, de reméltem elmúlt már tizennyolc. Igyekeztem szuggerálni, és azonnal láttam neki is tetszik látványom, de apám közel húzott magához és a fülembe súgott.

- Meg ne próbált! Még túl fiatal! - Ezután újra arrébb lépett és a csapathoz intézte a következő kérdést. - Hol van Zlatan?

- Hogy ki? - Kaptam a néven és szívem azonnal hevesen kezdett verni. Lehet, hogy ő az? Az nem lehet... biztos másnak is van még ilyen keresztneve, és...

- Jövök már! - Hallottam a túl ismerős hangot a hátam mögül én pedig féltem arra nézni, de mégis kénytelen voltam. Mellkasomba beszorult a levegő, és úgy éreztem szédülök. Még mindig olyan vonzó volt, mint akkor, nekem pedig eszembe jutott 2009, és az az este, ami egy életre megváltoztatott bennem mindent.

2009: A tükör előtt álltam és szőke hajam igazgattam. Egy különleges csillogó csatot raktam bele, amit nemrég kaptam a legjobb barátnőmtől. A klubban hangos zene szólt, ami beszűrődött a w.c-be is. Szájfényt vettem elő, és rákentem ajkaimra, amik cseppet sem voltak teltek. Sajnos ez a melleimre is igaz volt, és biztos voltam benne, hogy egyszer mindkettőt megcsináltatom. Rövid, csavart pántos, zöld ruhám jól simult alakomra. Talán a lábaimat szerettem magamon a legjobban, és azt, hogy nem voltam hízékony. Persze magasságomból adódóan nem lehettem volna modell, hiszen csak 156 cm-rel rendelkezek. Egy fiatal, vidám lány voltam, aki szeretne már független, és önálló lenni. Kirepülni a szülei árnyékából, és végre a saját lábára állni. Olyan lány, aki nem akar mindig az édesapjára várni, míg ő az aktuális csapatértekezletekkel végez, és nem akar az anyjával újabb üzleti vacsorákon bájologni.

- Gyere már! Megjött apád kedvence, és mit ne mondja nagyon helyes! - siettetett Stella. - Bár fura, mert azt hittem szőke kék szemű. Már ha a Svéd vonalból indulok ki. De gyere már!!!

- Mindjárt csak még megigazítom a szemem. - néztem rá.

- Az edző lánya még egy zsákban is vonzza a pasikat.

- Mondja ezt az elnök lánya. - nevettem fel, és újra a tükör felé fordultam. - Tudod, hogy nem érdekelnek a férfiak. Első a tanulás, hiszen az iskola sokkal fontosabb. Kész vagyok, mehetünk!

- Éljen! - kiáltott Stella, akivel egyre jobban összebarátkoztam, hiszen szinte mindenben hasonlítunk egymásra. Az ő édesapja Massimo Moratti, aki az Internazionale elnöke. De persze egyikünket sem érdekelt a foci, és a mérkőzésre járás helyett is inkább vásárolgatni, kávézni, vagy bulizni jártunk. Kiléptünk a teremből és azonnal elvesztem.

- Ő az! Ő Zlatan! - mutatott barátnőm az általam kinézett pasira. Magas volt, és örülten jóképű. Vállig érő haját, egy vékony, fekete pánttal fogta hátra. Barna szemei csillogva pásztázták a termet. Izmos mellkasa kilátszott hanyagul gombolt ingéből, fekete nadrágja tökéletesen állt rajta.

- Lia itt vagy? - rángatott vissza Stella a fellegekből.

- Igen, de... tényleg Ő lenne Zlatan? - hitetlenkedtem, mert nem gondoltam volna, hogy apám kis kedvence ennyire vonzó. - Basszus ez a pasi...

- Igen, nagyon jóképű, és még tehetséges is. Csak kár, hogy...

- Innom kell valamit! - vágtam a lány szavába és a pulthoz rángattam. Két koktélt rendeltünk, és mialatt az italunkra vártunk egy magas fiú lépett oda hozzánk, és a szavam is elállt, ahogy ráeszméltem, hogy Ibra áll mellettem. Közelebbről sokkal helyesebb volt, férfias illata pedig azonnal bekúszott orromba.

- Sziasztok, lányok! Meghívhatlak titeket egy italra? - villantotta ránk hatalmas mosolyát, amitől a hasamban apró rezdüléseket érzékeltem. Természetesen elfogadtuk a meghívást. Az elsőt egyre több és több követte aztán már csak azon kaptam magam, hogy a bár egyik eldugott zugába hevesen csókolózunk és tépjük egymásról a ruhát. Nem igazán voltam biztos benne, hogy jutottunk ide, de nem is érdekelt. Kisugárzása mágnes ként hatott rám, heves csókja és követelőző mozdulatai pár perc alatt szinte meztelenre vetkőztettek. Bőre forró volt, én pedig élveztem, hogy végigsimíthatok kockáin. Szinte hullámoztam mozdulataitól és nagyon akartam, hogy erős férfiassága utat törjön belsőmbe. Nem szóltunk egymáshoz egy szót sem, csak sóhajaink törték meg a kis zug csendjét. Zlatan lerángatta magáról a nadrágot és felültetett egy pultra. Éreztem, hogy mindjárt szétfolyok, és már csak a gondolattól is, hogy mindjárt bennem lesz orgazmus közeli állapotba kerültem. Végigszántotta nyelvével melleimet, amik ágaskodva jelezték izgalmukat. Mikor csak pár perc választott volna el az egyesüléstől halk kopogást hallottunk, amit egy erősebb férfihang követett.

- Zlatan itt van Heléna! Mit csinálsz odabent? - tudakolta, és ekkor, mint valami varázsütésre focistám eltolt magától és gyorsan felrángatta ruháit. A vágytól még mindig forró testtel ültem és kérdőn néztem rá.

- Hova mész? Még nem végeztünk, és...

- Sajnálom, de mennem kell! - szólt komoran.

- Akkor ezt mikor fejezzük be?

- Soha! Elkezdeni is hiba volt. Viszlát! - vetette oda és kiviharzott. Csalódottan és kielégületlenül botorkáltam ki a szobából.

- Hol voltál? - lépett elém Stella.

- Dolgom volt. - válaszoltam, és ekkor megláttam csatáromat, amint hevesen csókolózik egy szőke nővel.

- Hiába nézel rá ilyen vágyakozva, már foglalt. Az a nő a felesége, és van két kisfia is.

-  Jó ég, és én majdnem szeretkeztem vele. - suttogtam, és egy másodpercet sem bírtam egy légtérben lenni vele. Elnézést kértem barátnőmtől, és kifutottam a levegőre. Szemeimet ellepték a sós könnyek, de engem nem érdekelt semmi, csak futottam és...

- Lia itt vagy! - rángatott vissza apám a jelenbe, és ekkor Zlatan lépett ki a sorból, széles mosollyal az arcán.

- Mennyit változtál. - hallottam csodálkozó hangját, amiben elismerés vegyült.  Francba, hogy elpirulok. Korholtam magam. Bezzeg ő semmit sem változott. Most is olyan piszkosul jóképű, mint akkor. Igaz haja hosszabb lett, teste pedig erősebb izomzatú. Melegítő felsője csak úgy feszült rajta.

- Már rég találkoztunk. - néztem fel rá és szinte kényszerítenem kellett magam, hogy ne nézzek barna szemeibe.  Apám sorra bemutatta a többieket, és míg az utolsó részleteket magyarázta Zlatant figyeltem messzebbről. Alig tudtam betelni látványával, és büszke voltam, hogy szerinte is változtam. Ő változtatott meg. Miatta lettem az a Lia, aki most vagyok. Ez a sajtó által férfifalónak, néha kurvának kikiáltott harmincas éveiben járó nő, aki már több mellműtéten, és ajakfeltöltésen van túl. A férfiak elcsábítása és ágyba húzása lett a hobbim.  Egyszerűen imádtam hódítani, és jól is csináltam. Ez a férfi tett engem ribanccá és ő volt az, akit még nem sikerült megkapnom.... eddig. Pedig az ő neve aranybetűkkel van írva a képzeletbeli listámon, ami mindig bővül, majd egy idő elteltével szerencsére csökken. A megbeszélés után bár szerettem volna Zlatan közelében lenni, nem tehettem. Apám meghívott ebédelni ahol sajnálatát fejezte ki, hogy  holnap Londonba utazik, hiszen meccs van.

- Mi lenne, ha én is veletek mennék? - kérdeztem.

- Te nem is szereted a focit. - csodálkozott.

- Viszont az én drága apukámat mindennél jobban. - hízelegtem, de ő azonnal gyanút fogott.

- Mondd, miért érzem azt, hogy hátsó szándékaid vannak és inkább az egyik játékosomra fáj a fogad?

- Jaj, apa, olyan előítéletes vagy. - háborodtam fel.

- Azért én is tudom, mik mennek a világba, és még mindig nem tetszik ez a fenenagy pasizás.

- Anyának semmi baja nincs vele. - védekeztem.

- Nem is értem miért.

- Talán, mert ő megért engem. Ma este repültök? - Próbáltam másra terelni a szót.

- Nem, majd holnap. Ma még csapatösszevonás lesz a Lowry hotelba, és holnap korán reggel együtt indulunk.

- Te is ott alszol a hotelba?

- Igen, természetesen. Este vacsora után még lesz egy megbeszélés, utána pedig mindenki készül a holnapra.

- Nem szokott buli lenni? - tudakoltam, és megjelent szemem előtt hogy talán ott lehetne esélyem arra, hogy becserkésszem Zlatant.

- Nem, mert ilyenkor mindenki próbál relaxálni. Mindenki korán megy aludni. Nincs semmi ivászat vagy tivornya. - nézett bele mélyen a szemembe, és éreztette velem, nem is akarja, hogy ez változzon.

- Jó, csak egy kérdés volt. De attól én még iszogathatok nem? Nekem nem kell holnap teljesítenem a pályán.

- Rendben. - sóhajtott fel. - Úgyse tudlak lebeszélni, de Rasfordot hagyd békén!

- Nem is tudom ki ő.

- Akit úgy bámultál.... a sötétbőrű fiatal fiú.

- Jaaa a kis cuki! - mosolyogtam mikor eszembe jutott, de apám mérges arcát látván azonnal korrigáltam. - Megígérem, hogy nem csinálok semmit.

- Kicsim, örülök, hogy itt vagy. Jó látni már téged, és tudod, mennyire szeretlek, de őszintén mondom, hogy vegyél vissza, és komolyodj meg. Nem akarom, hogy viszonyod legyen Marcussal, sőt egyik fiamat sem akarom, hogy az ágyadba húzd! Nem kéne máris egy balhéval kezdenem az idényt.

- Nem ígérek semmit, de most ezt felkell vennem. - válaszoltam gyorsan, és felvettem csörgő telefonom, amin anyukám hívott. Kicsit mérges volt, amiért elfelejtettem felhívni, és nem értesítettem arról, hogy leszálltam, de mikor elmeséltem neki, hogy éppen apával ebédelek megenyhült, és ez szerencsére rá is vonatkozott miután leraktam a telefont. Istenem, ha tudná, hogy sokkal nagyobb prédára vadászok, mint az a kisgyerek. Délután beújítottam pár szexi és kihívó ruhára, hiszen én is részt vettem az esti megbeszélésen. A szobám egy szinten volt a játékosokkal, és néhány a csapathoz tartozó dolgozóéval, aminek örültem. Az értekezletre este hét körül került sor, amit egy könnyebb vacsorával kombináltak. Mivel az idő továbbra is jó volt, egy pántos, oldalt combközépig felsliccelt fekete ruhát vettem fel. Szőke hajam laza hullámokba rendeztem, sminkemet pedig füstös szemekkel, és tűzpiros vörös rúzzsal tettem különlegessé. Egy keveset fújtam kedvenc parfümömből, és feltettem kedvenc nyakláncom, aminek medálja enyhén bekúszik melleim közé. Éppen megpördültem a tükör előtt mikor apám kopogtatott az ajtón, ugyanis ragaszkodott, hogy vele menjek le az étteremrészlegbe. Magamhoz kaptam az ezüst cipőmmel harmonizáló kis táskám és széles mosollyal ajtót nyitottam.

- Nem bálba megyünk. - Jegyezte meg azonnal, ahogy végigmért, de én megmagyaráztam azzal, hogy még hosszú az éjszaka és lehet, kiugrom még valamerre. Persze semmi kedvem nem volt ehhez, de mégsem mondhatom neki, hogy csak így érhetem el Zlatan figyelmét. A lift gyorsan leért mi pedig a játékosokkal és a csapat munkatársakkal megtelt helyiség felé vettük az irányt. Egy büszke mosoly hagyta el ajkam mikor észrevettem milyen hatást váltok ki a többiekből. Magabiztosan lépdeltem végig a termen, és egy koktélt kértem a pultnál, ezután helyet foglaltam az egyik asztalnál. Míg apám beszélt, én végig a termet pásztáztam. Őszintén még egy kicsit sem érdekelt a holnapi mérkőzés, a taktika, vagy az egyéb dolgok, hiszen csak Zlatanra koncentráltam. Sajnos azonban ő cseppet sem nézett felém, ami rosszul esett, és még az sem nyugtatott meg, hogy pár játékos sűrűn pillantott rám. Csodaszép barna szemei érdeklődve figyelték az utasításokat, miközben a mobilját nyomkodta. Vajon kivel beszélgethet ennyire? Talán a feleségével? Egyszerűen nem hittem el, hogy egy ilyen pasi egy ilyen öreg nővel van még mindig együtt, mint Heléna. Mégis mit eszik még annak a nőnek az aszott bőrén? Az én bőröm sokkal jobban néz ki, ez pedig nem csak a plasztikának köszönhetem, hanem a sok sportnak, és a helyes táplálkozásnak. Most is inkább halat rendeltem, némi salátával, mint azokat, amiket a fiúk fogyasztottak. A megbeszélés után mindenki a szobájába vonult, de én cseppet sem voltam fáradt, ám semmi ötletem nem volt, hogy kerüljek Ibra közelébe. Megakartam kapni, vagy ha nem is, akkor legalább beszélni vele. Szerencsémre néhányan még a pult felé indultak, és ő is így tett, én pedig helyet foglaltam a mellette lévő bár széken.

- Szia. - köszöntem rá, míg az italomra vártam. - Hogy vagy?

- Jól, köszi. - nézett végre rám, és tekintete azonnal a melleimre vetődtek.

- Nem is tudtam, hogy újra az apámmal dolgozol.

- Igen, ettől az évtől. - szólt és lezártnak tekintette a beszélgetést, miközben az én fejembe millió dolog kattogott.

- Mit iszol? - érdeklődtem egy szánalmas próbálkozással, és mikor felém mutatta a narancslevét, felnevettem. - Miért nem valami keményebbet?

- Mert holnap mérkőzésem van. Vagy talán nem figyeltél oda az apádra?

- Sokkal jobb dolgok kötötték le a figyelmemet. - kezdtem a flörtölést, és megsimogattam a pulton pihentetett kezét. Ám mintha parázs lett volna, azonnal elkapta, felhajtotta az italt, és odébb állt. Basszus ezt elszúrtam! Mérgelődtem. Ez sehogy sem fog összejönni. Mérgesen a szobámba ballagtam, és tudtam kell egy buli, hogy lenyugodjak, és kitaláljam a holnapi taktikát. Egy sokkal dögösebb, fekete miniszoknyát, és egy tűzpiros felsőt vettem fel a buliba. Mérgemben úgy éreztem kell valaki, akivel eltölthetem ezt az éjszakát. Az elutasítást egyszerűen nem ismertem, de úgy gondoltam előbb visszamegyek az étterem bár részlegébe, és ott egy koktél mellett kitalálom, mi legyen. A szinten nagy volt a csend, és biztos voltam benne, már minden játékos alszik. Hála az apám idióta szabályának. Agyamba rengeteg lehetőség villant be, Zlatannal kapcsolatban, de sajnos egyik sem volt kivitelezhető. Persze szívem szerint bekopogtam volna a szobájába, és csak úgy letepertem volna, de biztos voltam benne, hogy abból nagy balhé lenne. A szívem azonban hatalmasat dobbant mikor a pultnál csatárom ült, és mérges, vagy talán szomorú szemekkel markolászta sörös poharát. Megigazítottam hajam, és remegő lábakkal felé indultam. Újra felültem mellé, és kikértem egy Margaritát.

- Te nem alszol még? - fordultam felé, beszélgetést kezdeményezve.

- Nem, nem bírok.

- Miért? A holnapi meccs miatt?

- Nem hinném, hogy sok közöd van hozzá.

- Istenem miért vagy ilyen bunkó, mikor én csak beszélgetni szeretnék valakivel? Bár igazából bulizni indultam. Nem volna kedved velem tartani?

- Nem lehet.

- Azt hittem innod sem lehet, és te mégis azt teszed. - mutattam a sörre. - Szóval úgy látom, nem annyira érdekelnek a szabályok. Te is olyan vagy, mint én.

- Cseppet sem vagyok olyan, mint te. - nézett rám és újra végigmérte öltözetemet. - Én semmit nem változtam az évek alatt, ellenben te elég sokat.

- De úgy vélem csak jó irányba, és....

- Hallottam rólad egyet, s mást, és talán nem jó az irány, amit követsz.

- Nekem bejön, és másnak is tetszik, amit csinálok, és amiket művelek. Főleg a kezemmel, és a számmal. - haraptam bele ajkamba, és láttam, hogy kezd megtörni a jég, ugyanis Zlatan egy nagyot nyelt a mondat hallatán. - Talán te is kaphatnál belőle egy kis ízelítőt.

- Ne is álmodj róla.

- Ugyan már Zlatan. Mitől félsz? Itt senki nem láthat meg, és.... - de nem folytattam, mert Ibra telefonja csörögni kezdett a kijelzőn pedig Heléna neve volt leolvasható. Ám meglepetésemre nem vette fel, hanem miután kinyomta, ki is kapcsolta azt. - Csak nem fáraszt az asszony?

- Nem mintha rád tartozna, de kicsit összekaptunk, én pedig inkább lejöttem ide és úgy gondoltam iszok egy sört, hogy lenyugodjak.

- Ha szeretnéd, én szívesen lenyugtatlak. - Búgtam, és kezemmel végigsimítottam combján, majd haladtam egyre fentebb, legérzékenyebb pontja felé. - Egészen remek módszereim vannak erre.

- Lia hagyd abba! - tolta el kezem, és inkább még egy kört kért nekem és magának is. - Nem tudom, mit akarsz, de kérlek, fejezd be!

- Nem tudod? Akkor elég nagy bajok vannak veled.  - álltam fel, és mögé léptem, hogy masszírozni kezdjem vállát. - Eléggé feszültnek tűnsz. Mi lenne, ha komolyabban kezelésbe vennélek. - suttogtam egyre forróbb hangon. -   Csak jobban fogod érezni magad.

- Lia nézd, én nem akarom ezt. - rázta le kezem, és a székkel együtt megfordult. Magasságom miatt pont így kerültünk egy szintbe. - Talán, most nem valami rózsás a házasságom, de nem fogok olyat tenni, ami nem helyes. Főleg nem veled.

- Mert én milyen vagyok? - léptem közelebb, és ajkunk csak pár centire volt egymástól, ám ő megint hátrált.

- Mondtam, hogy olvasok újságot, és látom, milyen botrányokat keversz. Nálam pedig ez nem jön be.

- Hazudsz, ugyanis pont ellenkezője, amit érzel. Látom a szemedből, hogy legszívesebben letépnéd rólam a ruhám. Tudod, eléggé sokkal tartozol nekem. - Ültem vissza.

- Mire célzol? - Kérdezte, és nagyon tetszett, hogy végigmérte combjaim, ahogy a két lába közé raktam a szék lábtartóba.

- Arra az estére, amikor majdnem megdugtál. De sajnos, csak majdnem. Szóval tartozol nekem egy dugással.

- Álmodba. - Nevetett fel, és a kicsit arrébb lévő biliárdasztalhoz ment. Kaptam az alkalmon, és azonnal dákót ragadtam.

- Tudsz játszani? - érdeklődtem, bár az sem érdekelt volna, ha nemmel felel. Főleg, hogy én sem értek hozzá.

- Igen, mint mindenben ebben is profi vagyok.

- Mint mindenben? Mégis mikben?

- A fociban, az üzletben, és úgy általában mindenben.

- Az ágyban is? - kérdeztem és mellé lépve kitoltam tomporom, hogy gurítani tudjak. Szinte éreztem, hogy fenekemet nézi, ami – hála szoknyám hosszának- majdnem teljesen látszódott.

- Ezt inkább nem válaszolom meg.

- Én nagyon jó vagyok az ágyban. Ezért akar velem lenni minden pasi.

- Tévedsz drágám. A férfiak nem azért akarnak veled lenni, mert jó vagy, hanem mert te vagy Mourinho lánya. Vagy, mert könnyen kapható vagy.

- Lehet ez is benne van, de nem minden férfi kaphat meg. Sőt, eléggé komolyak az elvárások. Csak olyan férfival fekszek le, aki megüti a mércét. Jó azért voltak mellé lövések, de a legtöbbjük nagyon jóképű, és tehetséges volt.

- Meg persze mindegyik idióta. - vágta rá, ami cseppet sem tetszett.

- Mégis miért mondod ezt?

- Mert mindegyiknek családja van, és...

- és talán az a nő nem tudta megadni neki, amit akart. Esetleg nálatok is szexuális problémák vannak??

- Semmi közöd a problémáimhoz.

- Mióta is vagytok együtt? Több mint tíz éve. Hihetetlen, hogy még nem léptél félre, és nem kóstoltál bele az igazán jó szexbe.

- Honnan tudod, hogy Helénával nem jó a szex?- kérdezte egy gurítás után.

- Mert akkor nem bámulnál ennyire, és nem vetkőztetnél le a szemeiddel.

- Képzelődsz drágám.

- Igazán. - léptem felé, majd kivettem a dákót a kezéből, és felültem az asztalra, ahol keresztbe raktam lábam.

- Nem gurítasz?

- Nem annyira értek hozzá, szóval megtanítanál? – néztem fel rá ártatlanul és mérges voltam, hogy megint tereli a szót. - Segítenél nekem? – ugrottam le az asztalról.

- Legyen. - vette ki kezemből újra, és mögém lépett. Fenekemet kicsit kitoltam, így alsó felünk közelebb ért egymáshoz, testem pedig átjárta a forróság mikor férfiasságát éreztem nadrágja alatt. Legszívesebben megfordultam volna, hogy felültessen az asztalra, vagy elé térdelek, hogy olyan hangokat csaljak belőle ki, amiket imádok, egy férfinél. De várnom kellett, és figyelnem kellett rá. Zlatan csak magyarázta a hülye szabályokat, kezei pedig akaratlanul is a csípőmre tévedtek. Érintése alatt bőröm szinte felforrt. Fenekem egyre jobban hátra döntöttem, és ekkor újra hátrált.

- Mi a baj? Nem mondod tovább? - fordultam meg, ő pedig nemlegesen megrázta a fejét.

- Így nem. - Hangja kemény volt, és határozott, és újra bekapcsolta telefonját. Ekkor olyan mérhetetlen belső düh kapott el, mint még soha. Nem tűrhettem el, hogy ne akarjon engem, így kitéptem kezéből a készüléket.

- Add ide, mit csinálsz? - Kapott felé, de én azonnal ráültem.

- Ha megadod, magad nekem odaadom.

- NEM!

- Akkor enyém a mobil, és... talán készíthetek egy- két szelfit magamról a feleségednek. Talán rájönne, milyen nő való hozzád.

- Heléna hozzám való!

- Oké, te akartad. - vettem elő, és bekapcsoltam a kamerát, de túl figyelmetlen voltam, így focistám visszaszerezte, és azonnal a zsebére vágta.

- Most pedig jobb lesz, ha megyek! Jó éjt. - viharzott ki, de én követtem és sikerült elérnem azt a liftet, amivel ő ment. Szorosan elé léptem, és pólója alá csúsztattam kezem. Éreztem, hogy izmai megfeszülnek érintésemtől, és akárhogy is tiltakozik, tetszik neki, amit csinálok.

- Lia hagyd abba!

- Tessék? Folytassam lentebb? - Incselkedtem, és ágyéka körül kezdtem simogatni, ahol már eléggé kivehető volt merevedése szabadidő nadrágja alatt. Istenem, de imádnám, már ha bennem lenne. Zlatan egyre mélyebben vette a levegőt, de a lift túlságosan hamar nyílt ki, így esélyem sem volt többet kapni belőle, ugyanis azonnal eltolt.

- Most pedig jobb lesz, ha mindketten alszunk. - vetette rám tekintetét, ami tüzesen nézett rám. - Jó éjt Lia. - sietett ki a liftből, én pedig megint ott maradtam a vágyaimmal egyedül, dühösen és elutasítva. Kisírt szemekkel bújtam ágyba, és semmi kedvem nem volt az idióta meccsre menni holnap, ám mégis muszáj volt, így mikor a repülő elindult én is csatlakoztam a csapathoz, és inkább megbújtam a hátsó ülések egyikében. Még nem adtam fel teljesen a reményt, hogy Zlatan az enyém legyen, de sajnos erre egyre kevesebb esélyt láttam. Londonban aztán felültem a lelátóra és próbáltam élvezni a mérkőzést. De mivel ez sehogy sem ment, jobbnak láttam, ha az öltözők felé veszem az irányt. Az eső szakadt, ami még jobban rátett egy lapáttal kedvemre. A meccsből még volt fél óra, Zlatan találatával pedig a csapat megszerezte a vezetést az Arsenal ellen. Szerencsére senki nem tartózkodott ott, így leültem oda ahol Zlatan helye volt, és bár tudtam nem szép dolog mások dolgaiba turkálni, én kiemeltem pólóját utazó táskájából és magamhoz szorítottam. Az illata magával ragadó volt, nekem pedig csak peregtek könnyeim, és fájt, hogy megint megbántott. Pedig ez mindig fordítva szokott lenni, hiszen én használom ki a férfiakat, és én dobom őket, mikor már nincs rájuk szükségem. Én vagyok az a Lia, aki egy csábító dög, és...

- BASSZA MEG! - Csapódott ki az öltöző ajtaja, és Zlatan lépett be, feldúltan, káromkodva. Haja vizesen tapadt fejére, a cseppek pedig végigszántották mérges arcát. Meze félig szakadt állapotban lógott rajta, így jól láthatóvá vált izmos mellkasa, engem pedig azonnal elöntött a tűz, hiszen még sosem láttam ennyire vonzónak.

- Zlatan mi történt? - Pattantam fel azonnal, és igyekeztem betömködni a ruhadarabot táskájába.

- Ez a rohadt köcsög, paraszt kiállított! Pedig nem is én voltam a hibás, és nem adott meg egy büntetőt, és lekiabáltam ennek a nagy szemű Német idiótának a fejét, ő meg elszakította a mezem. Erre én is kiakadtam, de akkor már kiállítottak. Rohadjon meg! - rúgott bele mérgesen a szemetes kosárba, aminek tartalma szanaszét gurult a kövön. - Amúgy te mi a jó francot keresel itt?

- Csak nem érdekelt a meccs, és úgy gondoltam inkább itt várok addig.

- Remek, én elhúzok tusolni. - szólt, és becsapta a tusoló ajtót. Egyszerűen éreztem, hogy itt az idő, és ha most nem használom ki a lehetőséget, akkor soha. Egy kicsit tétováztam, mikor a kezem a kilincsre helyeztem, majd nagy levegőt vettem és benyitottam a párás fürdőbe. Zlatan már a tus alatt állt, háttal nekem. Haja kiengedve, testéről folyt a víz. Szinte ámulatba ejtett a sok tetoválás, amik a hátát  fedték. Lerúgtam cipőmet, de mikor ruhámtól kezdtem megszabadulni megfordult, és amint észrevett azonnal rám mordult.

- Mit keresel itt bent? Nem látod, hogy fürdök?

- De igen, és... nagyon szexi vagy. Annyira, hogy nem tudok betelni a látvánnyal, és úgy gondoltam csatlakozok.

- Biztos nem Lia! Menj ki! - Parancsolt rám mérgesen, de én csak álltam ott, míg ő újra rám mordult, én pedig megadtam magam.

- Jól van, na! - Egyeztem bele, és inkább felültem a pultra, hogy kint megvárjam. Zlatan pár percen belül vizesen lépett ki a fürdőből. Nyirkos testét, csak ez törölköző takarta el, bennem pedig még az ütő is megállt.

- Még mindig itt vagy? - nézett rám.

- Igen, és itt is leszek, ameddig csak lehet. - ütem fentebb, és szoknyám alól kilátszódott combfixem. Zlatan végignézett rajtam, és szemei vágyakozva néztek rám.

- Mit akarsz tőlem Lia?

- Téged! Semmi mást, csak  téged, és hogy fejezzük be, amit anno elkezdtünk. - néztem fel rá, és megnyaltam újra vörös ajkaimat. Zlatan légzése felgyorsult és óvatosan felém indult, én pedig, hogy fokozzam vágyát picit simogatni kezdtem magam.

- Csak egy dugás! Semmi több! Soha. – Bizonygattam és ekkor hozzám lépett és szemeim után dekoltázsomba nézett. Nem szólt egy szót sem, de lábamat terpeszbe nyitotta, és beállt közéjük.

- Ígérd meg, hogy nem lesz botrány?

- Megígérem! – simogattam végig meztelen hasán, majd először puhán később pedig vadul csókolt. Egyik keze a hajamba túrt, míg a másik a szoknyám alatt kutakodott, és legérzékenyebb pontomat ingerelte. Persze én sem voltam rest, és miután kihámoztam vizes törölközőjéből rávetettem magam férfiasságára, ami egyszerre volt hatalmas és kőkemény. Fejem hátradöntve élveztem ajkait amint egyre lentebb halad nyakamon, és melleimet kezdi kényeztetni. Végül pedig ráfeküdtem a pultra, és hagytam hagy húzza le az utolsó ruhadarabot is rólam.

- Gyönyörű vagy! - Suttogta, ahogy végigmért tüzes tekintete.

- Te is! - Válaszoltam elfúló hangon. - Minden vágyam, hogy jól megdugj!

- Tegnap óta én is ezt akarom. - Bökte ki, és ekkor végre belém hatolt. Erős, és határozott mozdulatokkal furakodott egyre beljebb belsőmbe, én pedig a csillagok között éreztem magam. Ha nem tapasztotta volna le csókkal szám, biztos hatalmas hörgésekbe csap át együttlétünk, ami minden mozdulatnál egyre erősebb és erősebb volt. Zlatan újra felhúzott magához, és a falhoz nyomott. A gyönyörtől már alig láttam, és éreztem már neki sincs sok a csúcsig. Mikor nem bírt tartani újra visszarakott a pultra, tenyerei megint melleimet cirógatta. Ez már sok volt vággyal teli testemnek így a bennem rejlő tűzijáték felrobbant, én pedig hatalmas kéjes sikollyal élveztem el, és focistám is így tett. Zihálva csókoltuk és simogattuk egymást a beteljesülés után, és legbelül mindketten tudtuk ez ennyi volt. Nem lesz több, de ezt egy csodálatos emlékként megőrizhetjük. A folyosóról hangok szűrődtek be, mi pedig gyorsan öltözni kezdtünk. Mire a többiek vizesen beléptek, már semmit sem lehetett észrevenni akciónkból, én pedig örömmámorban úszva léptem ki az öltöző ajtaján.