2021. január 31., vasárnap

⚽ Megismerni és megszeretni 20.⚽

 

Sziasztok! 

 Pár napja ígértem Nektek a következő részt, amit végre elhoztam nektek. Fogadjátok sok szeretettel! 

- Mondd már mi lett! - kíváncsiskodott Emma és úgy láttam sokkal izgatottabb, mint jelen pillanatban én. 
- Negatív - mutattam meg a pálcikát. - nincs baba. - válaszoltam és furcsa mód rosszul esett ezt kimondani, de próbáltam jó képet vágni hozzá.
- Sajnálom. Én biztos voltam benne, hogy állapotos vagy. De még sok lehetőséged lesz rá, és...
- Hidd el Emma ez egy jel volt, hogy nekem és Stephannak nincs közös jövője. Mondjuk, otthon lehet, még elmegyek orvoshoz, mert továbbra is rémesen érzem magam. 
- Dőlj le egy kicsit, én hozok fel valami kaját. 
- Köszönöm Emma. - suttogtam, de ahogy a fejem a párnához ért azonnal álomba merültem. 
Másnap nagy kapkodásba indultunk el a reptérre és mivel Emma Hollandiáig utazott így közös gépen ültünk. Ennek örültem, hiszen legalább nem éreztem annyira elveszettnek magam, és a lány társasága is jó hatással volt rám. Sokat beszélgettünk az elmúlt napokról és reménykedtünk, hogy mindkettőnk karrierébe pozitív változást hoz ez a pár nap. Elég későn értem vissza Rómába, ezért úgy gondoltam leghamarabb holnap iskola előtt találkozok kislányommal. Telefonon értesítettem Giuliát a hazaérkezésemről, és megköszöntem a segítséget. A pár nap ellenére hálás voltam a sorsnak, hogy megadta nekem ezt az utazást, hiszen hatalmas élményekkel és kapcsolatokkal gazdagodtam. Egy jóleső fürdőt vettem, majd bekapcsoltam a gépemet, és megnéztem a felgyülemlett leveleimet. Úgy voltam vele, hogy holnap benézek a lányokra, de a hétre nagyobb érdemi munkákat nem vállaltam el. Másnap reggel korán pattantam ki az ágyból, de újra elfogott a rosszullét, ami már inkább nyugtalanított, mint dühített, de nem akartam elszalasztani, hogy lányomat én vigyem az iskolába. Felkaptam a ruháimat, és Giulia házához hajtottam. Mikor azonban megérkeztem forgott velem a világ, és csak nehezen bírtam kiszállni az autóból. Tudtam, nem mutathatom ki, mennyire szarul vagyok, így igyekeztem mosolyt erőltetni arcomra. 
- Anya!!! De jó, hogy itt vagy!! - szaladt felém Nella, én pedig boldogan öleltem át. - de jó, hogy itt vagy!!! 
- Édesem én is örülök neked. Csak nem, hogy nőttél?! - viccelődtem, és szívem teli lett boldogsággal, ahogy okos szemeibe néztem.
- Jól volt tartva. - hallottam szöszi barátnőm hangját a konyha felől. - gyertek ide, még van egy kis idő. 
- Hali te meg mit csinálsz? - kukkantottam be, míg Nella a cipőjét húzta.
- Csak reggelit csinálok a pár napja fogadott lányomnak. - nevetett fel, és mikor megéreztem a bacon, tojás illatát már nem tudtam tovább tartani magam. Azonnal a mosdóba siettem és kiadtam a gyomrom tartalmát. 
- Mondd jól vagy? - tudakolta Giulia az ajtón túlról. 
- Persze, csak összeszedhettem valami ételmérgezés félét Kínába. 
- Elég  szarul nézel ki! Nem kéne pihenned? 
- Nem, elviszem Nellat a suliba. Készen vagy kicsim? – fordultam felé és láttam, hogy már magára vette nagy télikabátját.
- Igen, persze már bepakoltam mindent. Köszönöm a sok mindent Giulia. Nagyon jól éreztem magam, és köszönöm Stephannak a hamburgerezést. 
- Mindenképpen megmondom neki, és én is köszönöm, hogy ennyire jól elvoltunk, és nem volt probléma. – adott egy puszit neki a szöszi lány, és ez a látvány jól esett szívemnek.
- Milyen hamburgerezésre vitt el Stephan? - kaptam a mondaton. 
- Elmentünk hamburgerezni és képzeld pár ember is ott volt a csapatból. Nagyon menő volt, és megettem egy olyat, amibe extrán volt a hús, meg...
- Bocsi, de megint ki kell mennem. - álltam fel. - de utána mehetünk azonnal. - néztem az órára. 
- Mi lenne, ha én vinném el Nellat, te pedig pihennél még egy kicsit? 
- Nem, én ....már jobban vagyok, - vettem egy mély levegőt.
- De elmehetek busszal is, és akkor nem maradnál egyedül anya. - lépett közelebb és láttam rajta, hogy aggódik.
- Kicsim jól vagyok, csak elcsaptam a hasam. Lehet a hosszú utazás sem tett jót, és az időeltolódás is még közre játszik. Nem tudtam annyira ott sem átszokni és mire sikerült volna, már itthon vagyok. 
- Én tényleg elmegyek busszal, és ha végeztem majd hívlak. Nagyon szeretlek és örülök, hogy végre itthon vagy. 
- Hidd el én is. - vágtam rá őszintén, és lelkiismeret furdalásom volt, amiért nem én vittem el reggel. Barátnőm készített egy teát és hozott egy puha takarót. Betelefonáltam a szalonba, és elintéztem pár telefont. A forró ital jót tett és miközben kedvenc sorozatunk random részét néztük mesélni kezdtem neki Kínáról. 
- Jobban érzed maga? – fordult felém csillogó kék szemekkel, miközben megigazította takarómat. Hirtelen úgy éreztem magam, mint egy kislány akinek Giulia az édesanyja.
- Egy kicsit jobban. Köszönöm, és bocsánat, hogy itt csövelek. Ennyi erővel haza is mehetnék, vagy dolgozni. 
- Vagy esetleg elmehetnél orvoshoz. - vetette fel az ötletet, de én csak nemlegesen megráztam fejem. 
- Majd elmúlik.  Szerintem az út miatt van. - dőltem hátra a kényelmes kanapén, de újra eszembe jutott egy kérdés, amire eléggé kíváncsi voltam. - Mellesleg hogy került a lányom a volt pasimmal össze? 
- Úgy, hogy eljött ide beszélgetni és találkozott Nellaval és nagyon jól eljátszottak az Xboxon. Közben Stephan Manuellel beszélgetett, hogy este megy majd pár fiúval hamburgerezni mire Nella megkérdezte, hogy Zaniolo is ott lesz? Mondta Stephan, hogy igen, és rákérdezett, hogy volna- e kedve vele tartani, és ...
- A lányom természetesen azt felelte, hogy ige. - sóhajtottam. - lehet nem kellett volna elengedni. 
- Ugyan már annyira jól érezte magát, és Stephan vigyázott rá, és időben hazahozta. 
- Nem azon volt a hangsúly, hogy elvitte, hanem, hogy vele volt! Összevesztünk mielőtt Kínába indultam, mert csak azért akart kibékülni velem, hogy reklámot csináljon magának. 
- Dehogy is! - kelt a fiú védelmére Giulia - Csupán csak a közeledbe akart kerülni, és idiótán fogalmazott. Melles a kedves testvére állt elő az ötlettel, amit itt beszéltek meg. 
- Te tudtál erről és nem szóltál nekem? 
- Igen, de azt hittem nem áll elő majd vele, mert Stephan sem tartotta jó ötletnek, de lehet bepánikolt, és ezzel állt elő, csakhogy ne haragudj rá. 
- Ezzel pont az ellenkezőjét érte el. - túrtam bele hajamba. - mellesleg mi van ha Nellat is azért vitte magával, hogy meglássa valami firkász és újra valami légből kapott történetet kreáljon kettőnkről? 
- Te komolyan ennyire számítónak ismered Stephant?  A lányod odáig van Zanioloért, Stephan pedig csak örömet akart neki okozni. Nyugodj meg nem akart kihasználni senkit. Most pedig ha megbocsátasz, az ebéd nem főzi meg magát, és még Nella dolgit is összekell készítenem. - állt fel és mérgesen felcsattogott a lépcsőn ahova én is követtem. 
- Majd én összeszedem, te csak menj le főzni. - léptem be a vendégszobába, amibe tudtam lányom remekül érezte magát ebben a pár napba. A tapéta megnyugtatót színe és a bútorok harmóniája remek hangulatot árasztott. - amúgy is én vagyok az anyja. 
- Már mindjárt kész vagyok, és már viheted is. - vágott vissza hűvösen, és ekkor újra az ágyra kellett, hogy üljek, mert úgy éreztem elszédülök. Giulia arca azonnal ijedtté változott. - Jól vagy? 
- Persze, én csak megszédültem. - ismertem be. 
- Már megint rosszul festesz.. Hozok egy pohár vizet és elmegyünk a dokihoz! 
- Köszi, de csak elcsaptam a hasam. - ismételtem meg neki, amit még lent mondtam Nellanak. 
- Lehet terhes vagy. - mosolygott. 
- Biztos nem. Csináltam tesztet, és negatív lett. 
- Ugye tudod, hogy az első teszt nem mindig hoz megbízható eredményt? Lehet az vagy, csak nem tudsz róla, hiszen az olcsó Kínai teszt lószart sem mutatott. 
- Jó minőségű volt.... legalábbis Emma azt mondta, hogy megvette a legdrágábbat. 
- Nem akarsz egy másikat csinálni? - hozott elő egyet a fiókból. 
- Felesleges hidd el. Biztos érezném, ha az vagyok. - álltam fel. 
- Azért jobb lenne, ha beraknád a táskádba. - tanácsolta, én pedig így tettem, és miután megköszöntem a pesztrálást hazamentem. 
A következő napokban szerencsére elmúltak a rosszulléteim, és visszatérhettem a munkába. Imádtam az új rajzokat, és boldog voltam, hogy a Kínában mutatott technikákat is beépíthetem műveimbe. Szerettem az újfajta irányt, és büszke voltam a lányokra is, hogy olyan jól elvoltam nélkülem. Március második hétvégéjén úgy gondoltuk, hogy nőnap alkalmából elmegyünk egy csajos vacsorára, ahol Mónica kolleganőm születésnapját is megtartjuk. A lányok egész héten készültek rá, ami engem is magával ragadott így úgy gondoltam, hogy pénteken mindjármunknak jár egy szabadnap, hogy estére teljes pompánkkal tudjunk hódítani. Ezzel Michelle és Mónica is egyetértett, és hálásak voltak a tervemért. Miután Nella iskolába ment leszerveztem estére anyámat, és belefogtam egy nagy csajos szépítkezésbe. Elmentem fodrászhoz, csináltattam egy új manikűrt, és még egy masszázsra is benéztem. Imádtam, hogy egész nap csak kényeztetnek, és nekem csak az estére kell koncentrálnom. Szinte mindenhova gyalog mentem, hiszen a márciusi napsütés fantasztikus hangulatot adott a napomnak, amit egy pár új ruhával is megkoronáztam. Beszereztem egy nagyobb méretű susi boxot is, amit otthon fogyasztottam el. Három óra körül Nella is befutott anyámmal. Igaz vele továbbra sem volt felhőtlen a viszonyunk, de úgy gondoltam neki is jár, hogy végre kettesbe legyen unokájával. Már a tus alatt készülődtem mikor újra elfogott a rosszul lét és a szédülés, amit sehova sem tudtam tenni. A jókedvem azonnal elmúlt, és bíztam benne, hogy a bevett gyógyszer hatására elmúlik a rosszullét. 
- Jól vagy? Olyan fehér az arcod. - lépett hozzám anyám a konyhába. Őszes haját most kontyba tűzte, ami kiemelte zöldes szemeit.
- Persze, minden rendben, csak fáj a fejem. - nyugtattam meg, de ő nem tágított. 
- Túlságosan sokat dolgozol, és túlhajtod magad. 
- Ma is szabadnapom volt, és egyáltalán nem dogozok sokat, csak amennyi ahhoz kell, hogy a szalon jól menjen és eltudjam tartani Nellat.
- Ugye tudod, hogy segítünk, és...
- Anya, ezt ne! - állítottam le azonnal. - ezzel úgy jó tíz évet elkéstél, és köszönöm, hogy itt vagy, de ez csak egy ritka alkalom. 
- Kislányom, légy szíves ne legyél velem ilyen ellenséges. Most is itt vagyok, és segítek, tudod, és már mondtam, hogy jóvá szeretném tenni a dolgokat.
- Az a vonat már elment. Most pedig ha nem haragszol - kerültem ki, és inkább a fürdőbe vonultam. A kedvenc csipkés mélyen dekoltált felsőmet vettem fel, és tőlem szokatlan módon egy neon zöld színű miniszoknyát. A sminkem is jóval erősebbre készítettem, hajamat pedig hullámokba rendeztem. Az orvosság hamar hatott, és mire a cipőmet húztam már újra elöntött az izgalommal vegyes jókedv. Nellanak meghagytam, hogy illik viselkedni anyámnak pedig elmagyaráztam pár dolgot. Kicsit megdöbbenve mérte végig öltözékem, de szerencsére nem szólta meg. A taxi pontosan hét órakor jött értem, és egyenesen Roma egyik legfelkapottabb mediterrán éttermébe mentünk. 
- Baromi jól nézel ki! - dicsért meg Mónica és én is ezen a véleményen voltam. Ő egy hajához illő vöröses ruhába, míg a fekete lány,  Michelle egy pezsgőszínű csillogó ruhába díszelegtek. 
- Még nem is voltam itt. -  tűnődött el Michelle. 
- Ha ez megnyugtat akkor én se, de itt az alkalom, hogy bemenjünk. Nyolcra foglaltam asztalt.
- Akkor pont időben érkeztünk. Alig várom, hogy igyak egy kis pezsgőt, és elfelejtsem mennyi idős lettem.
- Ó te szegény  őskövület. - nevettem fel, és kedvesen átkaroltam vörös hajú barátnőmet.. Mónica egy üveg pezsgőt rendelt, és helyet foglaltunk a számunkra kijelölt asztalhoz. Az étteremben lágy zene szólt, hangulatát pedig a vajszínű és barna bútorok tették egyedivé. A falon apró fényfüzérek sorakoztak, amiket néha egy- egy híres ember fotója váltott fel, akik között helyet kapott pár énekes, teniszcsillag, de természetesen az As. Roma csapatának pár tagja is. Magamba elrebegtem egy köszönömöt, hogy Stephan arca sehonnan nem mosolyog vissza rám. Hamarosan megérkezett a jégbe hűtött pezsgő én pedig tósztot mondtam a szülinaposra és megköszöntem nekik, hogy ennyire jól vitték a távollétembe a szalont. Amíg az étel megérkezett felhőtlenül beszélgettünk, ám apró görcsöket éreztem hasamba, amit betudtam annak, hogy hamarosan megjön a havi ciklusom. Ám amint ezen méláztam, eszembe jutott, hogy január eleje óta nem jött meg. Hirtelen szédülni kezdtem és úgy éreztem elsötétül a világ. Engedélyt kértem a csajoktól és kitámolyogtam a mosdóba. Hidegvízzel megmostam arcom, és a táskámba kotorászva a kezembe akadt a Giuliától kapott teszt. Egy darabig tétováztam, és remegő kézzel bontottam fel a csomagolást. A teszt végeztével egy örökké valóságnak tűnő idő után az eredmény is megjelent. 
- Istenem én terhes vagyok! – néztem a pálcikát, és kétségbeesett támolyogtam vissza az asztalhoz.


Nincsenek megjegyzések: