⚽️ Egy kis pályázati munka ⚽️

Sziasztok!! 

Még nyáron jelentkeztem egy Fejős Éva pályázatra, amit - mint a mai nap folyamán kiderült - nem sikerült megnyernem. Nem mondhatom, hogy nem esett rosszul, de azért legbelül éreztem, hogy nem fognak kiválasztani. A lényeg az volt, hogy egy nyári képről kellett írni egy 5000 karakteres szösszenetet.

Viszont most úgy gondoltam megosztom veletek, hogy lássátok ilyet is tudok.

Remélem, tetszik majd nektek. Ha gondoljátok, írjátok meg! 

Puszi Andrea. 

Erről a képről kellett írni: 

A tengerparton ültem egy koktéllal a kezembe és a vizet bámultam. A kényelmes nyugágy és a vessző napernyők árnyéka megteremtették a tökéletes pillanatot. Tökéletes pillanat? Vajon tényleg ez lenne az, amibe nincsenek szabályok, és nincsenek korlátok. Egyedül csak a víz, napfény és a puha homok. Miután kihörpintettem a jeges italomat eltűnődtem a dolgokon. A szüleim mindig a tökéletességre törekedtek és engem is ebbe a „ketrecbe” kényszerítettek. Apám a menő ügyvéd, míg édesanyám elismert színésznő, akiknek fontos a külsőség, és a jó megjelenés. Én sosem játszhattam a gyerekekkel az udvaron, hiszen már kicsi korom óta szépségversenyekre hurcibáltak ami azzal járt, hogy minden napom bevolt táblázva. Magániskolába jártam, és rengeteg féle különórára. Később az edzőterem lett a második otthonom és arról, hogy egyedül megegyek egy hatalmas adag fagyit, vagy egy szelet tortát szó sem lehetett. Az egyetemet a fővárostól távol végeztem el. Ez volt életem legjobb időszaka, hiszen távol voltam a hatalmas elvárásoktól és korlátoktól, de tudtam, ha bármi baj van, csak egy telefon és ők azonnal ott teremnek. Itt ismerkedtem meg életem szerelmével, Balázzsal, akivel négy évig alkodtunk egy párt. Tetszett az szókimondósága, és ahogy imádta az életet. Bár ami mégis vonzott benne az a hihetetlenül magával ragadó mosolya és tekintete volt. Még tetoválást is csináltattam miatta, amit miután anyámnak megmutattam majd kitért a hitéből. Hozzáakartam menni és gyerekeket szülni neki, ám a családom hallani sem akart róla. Hiszen nem volt állandó munkája, és anyagilag sem állt annyira jól, mint mi. Az egyetemet ugyanis nem fejezte be, hiszen dolgoznia kellett, hogy eltartsa özvegyen maradt édesanyját. Egyedül csak egy gyógy masszőri papírt tudott felmutatni, ami anyáméknak nem volt elég. Minden ágálásom ellenére szakítanunk kellett és ő annyira összezuhant, hogy elköltözött még az országból is. Egészen ide Olaszoszországba, én pedig hozzámentem Mátéhoz, akinek csillaga fényesen ragyogott a hírességek egén. Anyám beprotezsált egy csomó műsorba, és filmbe, és végül azt vettem észre, hogy színésznőként tartanak számon. Pedig nem is vagyok tehetséges, és nem is szeretem igazán, de persze ha egyszer belekerülsz nagyon nehéz kimászni. A házasságom harmadik évébe jöttem rá, hogy terhes vagyok, és nem sokkal később megszületett Evelin, akinél szebb kislányt sosem láttam. Gyönyörű szőke haja, és hatalmas kék szemei vannak. Ennek már öt éve, és ahogy itt ülök, kicsit lelkifurdalásom van, hogy csapot-papot otthagytam és eljöttem ide a szívem után. Persze Time a legjobb barátnőm vigyáz rá, és tudom mellette biztonságba lesz. Legalább távol van a nagy veszekedéstől és a válási procedúrától, amit azután adtam be, miután rányitottam Mátéra, és az egyik újdonsült valóságshow sztárocskára. A látványtól lefagytam, és sosem hittem volna, hogy a tökéletesnek hitt férjem képes ilyet tenni. Balázst mindig is követtem az Instagrammon így az utazásom célja egyértelmű volt. Alig vártam már, hogy lássam azt a férfit, akivel több éve nem beszéltem már, de a szívemben még mindig élénken él. Hiába is tagadtam le, nagyon hiányzott és a nap minden pillanatába arra vágytam, hogy vele legyek. Szerettem a családomat, de érte felhagytam volna mindennel és Evelinnel együtt ideköltöztem volna. Akárcsak az első szavára is. Legalább távol lennék a sok idióta firkásztól, akik előbb utóbb úgyis rájönnek, hogy valami nem kerek köztünk, majd minden címlapon a mi képünk fog díszelegni. Már előre félek Evelin reakciójától. A parton egyre több ember mozgolódott és én egyre türelmetlenebb lettem. Tudtam, hogy Balázs minden reggel kijön ide futni. Már régóta él kint él, és fitnesz edző ként tevékenykedik. A sport mindig is fontos volt számára és ez a képei alapján csak előnyére vált. Volt, hogy elálmodoztam a monitor előtt és elméláztam milyen lenne megölelni izmos testét, vagy csak érezni újra az illatát. A koktélom is elfogyott, de nem kértem másikat, inkább jobbnak láttam, ha kicsit kinyújtóztatom elzsibbadt végtagjaimat. Fizettem és a víz felé indultam. A meleg szél sós levegőt hozott felém, ami jól esett. A lábamat a hullámok nyaldosták, és elfogott a béke. Egy különleges kagylót piszkálgattam a lábammal, de nem bírtam kiszedni így ruhám nem kímélve leguggoltam a földre majd eltakarítva róla a puha homokot kiszedtem. Még sosem láttam ehhez foghatót. Sima volt és azurkék. Amint a kagylót vizsgálgattam egy hatalmas hullám telibe kapta a ruhámat, és mivel a víz hideg volt ijedten ugrottam hátra, és beleütköztem egy férfiba. Megkapaszkodtam benne és felnéztem rá. Azonnal tudtam ki áll előttem, egy szál rövidnadrágba. Napbarnított bőre kiemelte sötétkék szemeit. Szőke haja pedig kicsit az arcába lógott. Légzése a futástól gyors volt. Végignéztem rajta és a látvány nagyon imponált. Szinte semmit sem változott. Mosolya még mindig olyan ellenállhatatlanul vonzó volt, mint pár éve, ám mikor felismert szemein átfutott az enyhe riadalom és nekem szegezte a kérdést:

- Te meg mit keresel itt?