2017. július 18., kedd

3/35 ⚽️ Soha nem kapsz meg⚽️

Fülhallgatóval a fülembe ültem a gép előtt és a képek utómunkálatain dolgoztam, de mivel már majd kinéztem a szemem hátra dőltem és csak álmodoztam. Közben fülembe Pink egyik zenéje szólt, ami mindig arra inspirál, hogy igenis jó vagyok. Egy picit becsuktam a szemem és agyamba egymás után tódultak be a Zlatannal eltöltött idők egyes emlékei. A találkozás, az első csók, az első együttlét és az első csalódás. Na meg persze az édes kibékülések, amik idáig jutatták a kapcsolatunkat ahol most járunk. Lenéztem a kezemre majd a gyűrűmet kezdtem vizsgálni. Csodálatos darab volt, és pont megfelelt az ízlésemnek. Ekkor egy olyan érzés fogott el ami még előtte soha. Izgatottságot éreztem és késztetést arra, hogy esküvői ruhákat nézegessek a neten. Még magamat is meglepett ez a hevesség, viszont ahogy az előttem lévő fotókra néztem alig vártam, hogy ennek a fantasztikus férfinak a felesége lehessek. Bepötyögtem a Pinterestbe, hogy esküvői ruhák és elcsodálkoztam mennyi csodálatos ruhát dob ki a kereső. A csipkecsodákon át a habos babosig mindent megtaláltam, majd az ízlésemnek megfelelően szűkíteni kezdtem a kört és rátaláltam egy nem túl csillogó, nem túl gyöngyös fehér ruhára. Semmi minta nem díszítette, csak egy vékony szatén öv tekeredett körbe a derekán. Nem akartam figyelemfelkeltő darabot, mert számomra ez is ugyanolyan nap lesz, mint a többi, és egyedül szerelemem miatt tartottam lényegesnek a lakodalmat. Lementettem a képet és jobbnak láttam, ha visszatérek a feladataimhoz. Mivel a zene hangosan szólt ijedten rezzentem össze, mikor Zlatan a nyakamba csókolt. Az előttem álló narancslé kiömlött az asztalon és egyenesen a ruhámra folyt. Azonnal felálltam, de eltüntetni már nem tudtam így a lötty sárga foltot hagyott a vajszínű nadrágomon. Kikaptam a fülesemet és mérgesen szembefordultam vele.
- Basszus.  Az egyik, kedvenc nadrágom. Miért nem tudsz szólni, mielőtt ilyet teszel?
- Ne haragudj, de szóltam, viszont semmit nem hallottál. Úgy gondoltam megleplek, mert olyan édesen belemerültél a munkába. Naaa ne legyél már morci! - Lépett közelebb majd bocsánatkérően rám emelte nagy barna szemeit.
- Jó, de most majdhogynem dobhatom a kukába. - Néztem ázott alsómra, majd egy nagy sóhajjal konstatáltam az eredmény. - De most inkább berakom egy kis vízbe. - Szóltam és ott előtte gombolni kezdem a nadrágom, majd mikor láttam, hogy ő is hasonlóan tesz megráztam a fejem. - Állj már le! Nem szexelni akarok, csak átöltözök.
- Ki mondta, hogy én azért vetkőzök? - Nézett rám és mikor értetlen fejemet látta folytatta. - Körülbelül egy óra és kezdőik Waynék bulija. Ezért is jöttem be, hogy szóljak, készülődj és hagy abba a melót. Egész délután ezzel bajlódtál. Talán ennyire rosszak lettek, hogy ilyen sokat kell retusálni?
- Nem, ugyan csak átküldtem a húgomnak és a tesódnak is. Egy kicsit büszkélkedtem, ha nem baj, és közben elálmodoztam. - Sütöttem le a szemem és mikor megláttam, hogy újra a fotózáson viselt fekete alsó van rajta az arcom azonnal vörösbe váltott. Fogalmam sincs miért hozott ennyire tűzbe, hiszen már számtalanszor láttam így, vagy meztelenül. Úgy gondoltam jobb, ha akkor én is öltözködni kezdek és egy gyors hidegzuhany sem árt majd. Elszakítottam tekintetemet tökéletes alakjáról és a fürdő felé indultam ám ő utánam kapott.
- Tényleg bocsi.
- Semmi baj, de mennem kell….fürödni.
- Mehetek én is?
- Nem én inkább egyedül tusolnék, hiszen sietnünk kell.
- Annyira azért nem, hogy ne legyen időnk egymásra.
- Kérlek, ne csináld ezt, mert.... én.. - Pillantott fel rá, miközben egyre idiótábbnak éreztem magam.
- Valami baj van? Annyira furcsa vagy, és...
- Én csak.. mondd, nem vennél valami másik alsót? - Böktem ki a hihetetlenül vicces kérdést.
- Talán nem tetszik? Vagy... te megint zavarba vagy tőlem? - Trafált bele majd hangosan felnevetett, és csak szorosabban ölelt magához. - Tudod mennyire édes vagy még mindig.
- Idiótának tűnök, de bekell, valljam, még mindig hihetetlenül szerelmes vagyok beléd és mindig új dolgokat mutatsz meg magadból. Ez pedig tetszik.
- Nekem pedig az, hogy ennyire tökéletessé teszed az életem. Korábban mikor pályára léptem semmi másra nem gondoltam, csak, hogy győzzek és főleg, hogy gólt rúgjak. Viszont amióta együtt vagyunk, már az is a szemem előtt lebeg, hogy büszke legyél rám és ne sérüljek le. Eljutottam addig a pontig, hogy miattad vigyázok magamra a pályán. Mikor a földön fekszek egy- egy ütközet után azonnal a te csodálatos riadt tekinteted ugrik be és szinte érzem, hogy mennyire aggódsz.
- Minden pillanatban mikor kilépsz attól tartok valami bajod lesz. - Ismertem be. - Tudom neked ez az életed, de jobban örülnék, ha már befejeznéd, és csak nyugodtan élhetnénk, mint egy normális család.
- Lili én még legalább két évig focizni akarok. - Emelte meg a fejem. - De ne félts, nem vagyok sérülékeny. - Mosolygott rám biztatásként majd gyengéden megcsókolt. Testemet beborította a vágy és alig vártam, hogy az a tökéletes alsó a földön landoljon. Az ágy felé húztam, de mikor már kezdtünk volna belemelegedni megcsörrent Zlatan telefonja.
- Ne vedd fel. - Suttogtam a fülébe. - Kérlek, ne vedd fel.
- Muszáj, sajnálom. - Nézett rá a készülékre én pedig lemondóan a tusoló felé vettem az irányt és beáztattam a nadrágomat. Ezután magamra engedtem a meleg vizet majd egy illatos tusfürdővel behaboztam magam. Élveztem, hogy mindet beborít a csokoládé és a narancs kettős illata. Imádtam ezt a két kombinációt majd bő öt perc múlva felfrissülve léptem ki a kabinból. Míg Zlatan az xbox-ával játszott én a szekrényem előtt tanakodtam mikor gondoltam egy merészet és kivettem egy nagyon mini fekete- fehér mintás szoknyát, amit egy egyszerű kivágott fekete felsővel kombináltam. Úgy gondoltam ha már a szoknyám hangsúlyos a felsőm ne legyen az. Előkaptam egy sötét harisnyát és megnéztem magam a tükörbe. Egy elégedett mosoly hagyta el a számat, és reméltem, hogy az én Svéd hercegem is meglepődik a tőlem szokatlan szetten. Felraktam egy sminket, ami füstös szemekből és vadító vörös rúzsból állt. Egy leheletnyi parfümöt fújtam a csuklómra, majd magamhoz kaptam a kistáskám és leindultam a lépcsőn. Zlatan éppen akkor kapcsolat el a játékot és rám nézett.
- Aszta mindenit. - Bukott ki belőle én pedig borzasztó elégedett voltam magammal. - Lili te meg... mi ez a szoknya és... - Habogta és tudtam megleptem a tőlem szokatlan viselettel.
- Egy kicsit dögösre vettem a figurát. Remélem nem baj. - Szóltam ártatlanul és nekem is bejött amit Zlatanból látok még akkor is, ha csak egy farmer és egy sötétebb ing volt rajta.
- Nem baj, sőt. Mi lenne, ha nem mennénk sehova?  - Húzott a konyha felé, majd gyengéden csókolgatni kezdte a nyakamat. Felültem az asztalra, de igyekeztem továbbra is nyugodt maradni.
- Sajnos nem tehetjük meg, mert biztos megharagudnának. Szóval kapd fel a cipőd, kabátod és indulás. - Sürgettem, de csak egyre erősebben szorított magához.
- Baromi izgató vagy. - Tolta fel a felsőmet én pedig tudtam, hogy ezt a csatát elvesztettem, ám ekkor bevillant még valami.
- Elkésünk.  - Fogtam az arcát a két tenyerembe, és próbáltam elvonatkoztatni a vágytól, amit mogyoró szemeibe láttam.
- Nem érdekel, majd azt mondjuk nagy volt a forgalom. - Tolta le a nadrágját majd a harisnya után a fehér neműmtől is megszabadított.
- Várj! Menjünk be a szobába.
- Nem tudok várni! - Csókolt meg vadul majd az asztalon tett magáévá, ami egyszerűen fantasztikus volt. Apró sikoly hagyta el a számat mikor végre a csúcsra jutatott ahova pár másodperc múlva ő is követett. Lihegve ültem fel és a ruhámat rendezgettem. Még mindig nem tértem magamhoz az imént történteken és csak kábán mosolyogtam magam elé miközben szerelmemet figyeltem, aki a tükör előtt nézegette magát.
- Mi az? - Sandított rám kajánul.
- Tudod mennyire hülye vagy? Már rég indulni kéne, te meg elcsábítasz a konyha asztalon.
- Nem az én hibám, ha ennyire szexi vagy. - Mentegetőzött mire elnevettem magam, de jobbnak láttam, ha én is megnézem magam a tükörbe. Megnyugodtam, hogy a ruhám gyűrődés nélkül megúszta a kalandot, majd egy apró smink igazítás után végre kabátba és bokacsizmába álltam az ajtó előtt, és az én drága focistámra vártam.
- Lili van egy meglepetésem. - Hallottam hangját az egyik lenti szobába ahonnan pár perc múlva izgatott fejjel lépett ki. - Kérlek, bonts ki. Ez a karkötő, amit még anno adtam neked. Kicsit kibővítettem egy pár új medállal. - Vette ki a vékony ékszert- Két motívumot raktam rá. Az egyik a kulcs a másik pedig egy kis gyűrű. Mindkettő a kapcsoltatunk komolyra fordulását jelenti.
- Nagyon szép lett, és ezzel a két pici mintával lett teljes. - Zlatan segítségével felraktam a csuklómra és ott gyönyörködtem benne - Már azt hittem elveszett. Pedig minden tőled kapott dolgot megőriztem. Van, ami persze Rómába maradt, és van ami még Milánóba, de az ilyen dolgokat magamnál tartom és csak azért nem hordtam, mert elszakadt a kapcsa.
- Tudom. A táskádba bukkantam rá, és azonnal eszembe jutott ez a két medál. Megcsináltam.
- Köszönöm édes, szeretem ezt a karkötőt.
- Jól áll rajtad - Nézett végig rajtam és én tudtam mi jár a fejébe.
- Indulnunk kell! - Húztam az ajtó felé, de ő csak nem mozdult. - Gyere már Zlatan!
- Nem hiszed el, amit mondtam, pedig tényleg minden jól áll rajtad. Főleg én.
- Mióta lettél te ilyen szex mániás? - Nevettem el magam rajta.
- Amióta megismertelek. Jó leszek így? - Fordult felém miután felvette hosszú kabátját és fekete sapkáját, ami irtó édesen állt rajta.
- Igen - Szóltam és végre kiléptünk az éjszakába. Coolenék háza több mint egy óra autóutat vett igénybe mivel bőven a város szélén helyezkedett el. Mikor Zlatan beállt a bejáróba már látni lehetett, hogy bőven elkezdődött a buli.
- Elkéstünk. - Néztem rá mérgesen. - Most mit fognak gondolni rólunk? 
- Kicsim, a buli akkor kezdődik, mikor én megjövök. - Kontrázott rá nagyon Zlatanosan, és én csak megráztam a fejem. Becsöngettük és örültem, hogy Coolen nyitott ajtót tűzpiros ruhába. 
- De jó, hogy megjöttetek. - Ölelt át kedvesen. - Nagyon jó a ruhád. 
- Köszönöm. - pirultam el. 
- A fiúk fent vannak a csajok pedig idelent. - Nézett fel Zlatanra. A medencénél, pedig aki odaér. 
- Medence, de hát kint mínuszok vannak. 
- Igen, de ez itt van bent. - Mondta olyan hangsúllyal mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. - Egy pár barátnőm már csobbant is. Kipróbáljátok. 
- Mindenképpen. 
- De Zlatan nem is hoztunk... - Kezdtem volna, de szerelem meglepett, mert egy kistáskát kapott elő a Waynéknek hozott ajándékok közül. 
- Én mindenre gondoltam, de most megnézem a fiúkat, te pedig legyél a lányokkal. - Hagyott ott én pedig egyszerre úgy éreztem magam, mint akit az apukája magára hagy az óvodába. 
- Gyere, bemutatlak a csajoknak. Szerencsére minden barátnőm eljött és igaz, hogy nem mindenkinek Unitedbe focizik a férje, de a válogatott is ugyanolyan összetartó. - Húzott egy hatalmas étkező felé, én pedig elámultam a fantasztikus luxuson. A ház, ami inkább palota volt minden négyzetméterében a tömérdek gazdagságról virított. - Ők a barátnőim. - Mutatott a majdnem tíz fős csapatra. - Lányok ő Kovács Lilien, Zlatan Ibrahimovic mennyasszonya. - Majd a többieknek is bemutatlak, akik most éppen fürdenek, de az este folyamán mindenki keverik majd.
- Jó, köszönöm. - A Manchesteri barátnőket azonnal felismertem, de közelebbről még semelyikükkel sem társalogtam. Jól esett, hogy Coolen után mindenki egyenként bemutatkozott és  úgy láttam befogadnak maguk közé. A könnyed vacsora után kisebb csoportokba verődtünk és mellém keveredett Matilde, aki Mourinho tizenkilenc éves lánya volt. Szegény jobban zavarba volt, mint én, és látszott rajta, hogy nem találja a helyét. 
- Jól vagy? - Érdeklődtem. 
- Igen, csak jobb szerettem volna otthon maradni. Az apám viszont elrángatott mondván kell a társaság. Viszont ezek a lányok mindegyik olyan... 
- Más? 
- Igen, túlságosan mű itt minden. - Bökte ki. 
- Megkeressük az édesapádat? - Ajánlottam fel, mert én is kíváncsi voltam mit csinálnak Zlatanék amíg mi itt beszélgetünk. - Megkérdezem Coolent merre vannak a fiúk. - Szóltam és kis idő múlva már a medencék felé vettük az irányt. Egy hatalmas víztömeg tárult a szemem elé, amibe egymás után ugráltak be a fiúk úgy, mint a kisgyerekek. A medence szélén további lányok szorongatták pezsgős, vagy koktélos poharukat. A zene szólt, én pedig a nagyfőnököt kerestem a tekintetemmel. 
- Lili, szia. - Lépett oda Wayne és szemei megint furcsán csillogtak felém. 
- Szia. Én csak Mourinhot keresem, mert Matilda beszélni akar vele.
- Nézd, kicsi lány arra van. - Mutatott egy nagyobb társaság felé mire Matilda szeme felcsillant és egy szó nélkül otthagyott minket, Rooney pedig újra rám emelte szemeit. - Örülök, hogy eljöttél. Zlatan már a vízbe van. 
- Látom, mint valami kisgyerek. 
- Nem akarsz te is csatlakozni? 
- Vízbe? Én... nem tudom én... - 
- Ááá itt vagy. - Hallottam Coolen örömittas hangját. - Akkor megtaláltátok a medencét. Csajszik irány öltözni, mert kezdődik a medencés buli. Ó Lili fogj egy pezsgőt nyugodtan. Annyit iszol, amennyit akarsz. 
- Inkább vigyázok. Tudod, én viszem haza Zlatant. - Mosolyogtam, de örömmel követtel a lányokat, az öltöző felé. Megtaláltam a kistáskánkat, és kivettem belőle az egyik odarakott fürdőruhámat. Tipikus Zlatan. Mérgelődtem mikor megláttam a csak Heléna miatt vásárolt ruhát. 
- Mi a baj? - Érdeklődött Martial barátnője. 
- Tudod Zlatan nem mondta, hogy ez lesz és csak random berakta a neki tetsző fürdőruhámat. Viszont ez eléggé más, mint amiket én hordok. 
- Azért csak próbáld fel. - Bíztatott Mata barátnője Evelina is így felvettem a nagyon figyelemfelkeltő darabot. Mikor a lányok meglátták mindenki hangos húúúgásba tört ki. - Ez nagyon dögös, és nagyon jól áll! Csajok Lili tényleg közénk való. - Kiabálta Coolen majd mindenki a medence felé vette az irányt, de én féltem kilépni.
- Nekem is furcsa egy kicsit még ez az egész. - Szólt Pogba barátnője. - Új környezet és új emberek, akikkel a pasid miatt kell jópofizni. 
- Igen, tudod én is így érzek, de Coolen nagyon kedves és a többiekkel sincs gond. 
- Jaja. A pasijaink jóba vannak. - Mosolygott rám és igazat, adtam neki. Zlatan tényleg Pogbával van nagy haverságba mióta ideigazolt.
- Persze van egy pár lány, akit úgy látom, csak a külsőségek érdekelnek. 
- Meg az érdek kapcsolatok. Vigyázz azért velük. Én Torinóba megtanultam, hogy kivel barátkozok az ilyenek közül. - Bökött fejével a csajokhoz, akik már a vízbe lubickoltak. - Te most Ibrával kavarsz, és lehet, ezért nyalnak feléd. De ha szétmentek a kutya se fog felhívni. - Vágta a képembe. 
- Mi nem megyünk szét, de inkább gyere. Menjünk úszni. - Fogtam kézen és végre mi is csobbantunk. Már bőven éjfél felé járt az idő mikor már csak jó húszan buliztunk, összekeveredve a párjainkkal. Mindenki jólétezte magát és én is kezdtem teljes szívemből megkedvelni a csajszikat és a fiúkkal is jól eltársalogtam. Jóérzés volt, hogy mindenki megdicsért minket és sok boldogságot kívánt. A mellékhelyiségből kijövet Waynel találtam szembe magam. Láttam rajta, hogy nem igazán van a helyzet magaslatán és mikor észrevett újra az a furcsa fény csillant a szemébe, amit nem tudtam hova tenni. 
- Szia, Lili. - Köszönt rám. - Jól érzed magad? 
- Igen, köszönöm, hogy eljöhettem. Minden igazán jó.
- Ennek örülök, de volna egy kérdésem. - Állt meg előttem és ezzel elzárta az utamat. - A feleségemnek vettem egy ajándékot, de nem tudom, hogy tetszik -e neki. Feljönnél megnézni? 
- Inkább nem, bocsi. - Tereltem és a szívem egyre jobban vert. Kicsit kezdtem félni tőle és semmi mást nem akartam, csak Zlatan mellett lenni. 
- Ha nem hát nem, de... úgy gondolom, megbeszélhetnénk egy pár dolgot. - Jött egyre közelebb, ami engem hátrálásra késztetett így úja a fürdőbe találtam magam. Wayne belépett az ajtón és kulcsra fordította a zárat. Ekkor már igazán pánikba estem. 
- Miért zártad be? 
- Mert így nyugodtabban tudunk beszélgetni. - Nyomott a falhoz. - Már egy jó ideje nézegetlek, és úgy gondolom, igazán eltudnánk ütni az időt egy kicsit kettesbe. Csak te meg én. Ibra nagyon jól választott. Túl jól is, mert egy ilyen nő nem való egy olyan tuskónak, mint amilyen. Hozzám jobban passzolnál Lili. - Suttogta a fülembe és éreztem az alkoholszagot, ami belőle árad. A gyomrom felfordult és tudtam cselekednem kell. 
- Hagyj békén! - Ellenkeztem, mire egy kéjes mosolyra húzta a száját és a fürdő bugyim felé nyúlt. 
- Szexi darab, ami jobban mutatna a padlón. 
- Ne merészelj hozzám érni, vagy sikítok! 
- Senki sem hallja meg a zenétől. - Nevetett fel majd a fenekemet simogatta. Egyszerűen undorodtam tőle, és nagyon féltem, de tudtam nem veszíthetem el a fejem.
- Miért csinálod ezt velem? Kint van Coolen! - Érveltem, de ez csak olaj volt a tűzre.
- Azt gondolod, hogy nem csaltam még meg a feleségem?
- Zlatan nagyon mérges lesz, ha ezt megtudja!
- FOGD BE A POFÁD! - Üvöltötte, amitől borzalmasan megrémültem. - Elegem van abból, hogy minden e körül a majom körül forog! Idejött és tönkretette az életemet. Lerombolta a tekintélyemet, és az egész karrierem.
- Nem Zlatan tehet arról, ha nem megy a foci! - Vágtam vissza.

- De igen ő! A fiatalok tőle kérnek tanácsokat. Az ő játékát csodálják! Neki minden olyan könnyen megy, pedig már harminc ötéves! Azt akarom, hogy neki is rossz legyen! - Mormogta maga elé, majd szinte gyilkos pillantást vetett rám. - Ezért most elveszem, ami a legfontosabb neki! Téged. - Állt fel, és megszorította a karom. Bár nagyon féltem, tudtam nem hagyhatom magam. Mivel még mindig ittas volt, a dolgom nem volt nehéz. Összeszedtem minden erőmet és ellöktem magamtól A férfi megtántorodott így kiléptem előle. Ám mielőtt a zárhoz léptem volna utánam kapott és megcsókolt, de ekkor már olyan erő volt bennem, mint még soha. Egy jól irányzott ütést mértem az arcára. Ettől pedig teljesen elvesztette az irányítását és a földre zuhant. Riadtan szaladtam ki és fogalmam sem volt mit tegyek. Benyitottam az első szobába, amit találtam, és lerogytam a földre. Testemet rázta a zokogás és egyszerűen féltem kimenni a többiekhez. 

Nincsenek megjegyzések:

Köszönöm, hogy vagytok! :).