2017. július 11., kedd

3/34 ⚽️ Végre meló ⚽️

Másnap az óra hangos csörgésére ébredtem, majd egy gyors reggeli után kézenfogva elindultunk a fotózás helyszínére. Zlatan nagy sporttáskával megrakodott ruhát pakolt be az autó hátsó ülésére, és a kezembe nyomott pár fotót.
- Mik ezek? - Értetlenkedtem miközben elindultunk a kocsival.
- Ezek a tavalyi képek, és csak azért mutatom, hogy most is ugyanoda megyünk, és hátha akarsz belőle inspirácót szerezni vagy ilyesmi.
- Elég időben adod oda őket. - Puffogtam miközben a képeket nézegettem. Mindegyik nagyon jó volt, és persze nem csak a ruhák, de a modellek is.  - Most nem lesznek gyerekek vagy más?
- Nem, most csak én leszek. Ezek az első kampány képek, ami előtt volt egy válogató, amit nem én csináltam, hanem a cégem. Ők válogatták össze a gyereket, meg a felnőtt modelleket. Úgy gondolom elég jól sikerült és az eladások is ezt mutatják.
- Miért nem azt kérted fel aki tavaly is fotózott?
- Mert úgy gondoltam te is jó vagy, és mert...
- A barátnőd vagyok? - Vágtam bele a szavába, de ő csak nemlegesen megrázta a fejét.
- Nem csak erről van szó. Mikor szakítottunk én nagyon kibuktam, és mindenképpen visszakartalak kapni. De láttam, hogy te már mással vagy, így az, hogy elhívlak randizni vagy a lakás előtt könyörgök nem volt járható út. Meg nem is vagyok ilyen. Sokat törtem a fejem, de az Unicefes rendezvény után eszembe jutott ez az ötlet. Felhívtam a főnöködet és mindent elmondtam neki. Kicsit bénának is tűnhettem, de nem érdekelt, csak az, hogy elengedjen el a melóra. Úgy gondoltam, ha majd látod milyen vagyok talán rájössz, hogy még mindig szeretsz, és visszajössz hozzám. A másik pedig amiért téged választottalak az az, hogy remek fotósnak tartalak, és mivel már a barátnőm vagy, tovább gondoltam a helyzetet. Arra jutottam, ez remek lehetőség, hogy Angliába is megismerjék a nevedet, hiszen ha otthagyod Paolot és az újságot kell egy másik munka. Ha tudják, hogy ezeket a képeket te készítetted hamarabb kaphatsz melót.
- Szóval azt gondolod, hogy én a te neveden akarok a csúcsra jutni? - Néztem rá mérgesen.
- Nem, én nem ezt mondtam, csak, hogy ez egy jó ajánlás neked. Ha otthagyod a munkádat nem biztos, hogy Paolo telefonálgatni fog az érdekedbe, és mivel tudom, hogy -bár felajánlom ezt is- nem fogsz otthon ülni és olyan lenni mint a többi focista feleség. Kell neked egy munka.
- Ezt jól látod, de ez akkor sem jó így Zlatan. Saját erőmből akarok csúcsra jutni, és nem azért, hogy a barátom feljuttat. Nem akarok olyan lenni mint Heléna. - Csúszott ki a számon.
- Ezt meg hogyérted?
- Ja sehogy. - Vágtam rá gyorsan. 
- Lili miért mondtad ezt? Talán valami baj van a húgommal?
- Nem, én csak... nézd az ő üzlete is nagyban a te ismertséged miatt futott be, amit a testvéred nem néz jó szemmel.Heléna mindig is a híres bátyja árnyékába volt, és mikor kitörne a fodrászatával, te rákötelezted, hogy nyisson egy olyan boltot ahol kizárólag a te márkáid vannak.
- De én... azt gondoltam örül neki.
- Örül neki? - Értetlenkedtem. - Zlatan a testvéred imád téged, de egész életében csak azt hallgatta, hogy te vagy a családba a jobb, és ha bemutatkozik egyből mindenki rád gondol. Én nem akarok az a lány lenni akinél az embereknek csak az ugrik be, hogy a barátnőd, vagy feleséged vagyok. Én Kovács Lilien akarok lenni a fotós.
- Attól még lehetsz jó, hogy velem vagy. Itt a legjobb alaklom a bizonyításra.
- De az emberek beszélni fognak, és én nem akarom, hogy bántó dolgokat mondjanak.
- Lili miért nem érted már meg, hogy mások véleményét magasról le kell ejteni.
 - Ez nem így van Zlatan. Az emberek véleménye igenis fontos dolog. Hiszen ezáltal feljődünk és ezáltal lesz híres a munkánk. A kritikák sokszor segítenek. 
- Ha én azt néztem volna, hogy mit gondolnak rólam az emberek akkor nem híres focista lennék hanem valami drogárus a Svéd gettoba. Hidd el én már csak tudom mit beszélek, hiszen sokan utálnak és olyan dolgokat mondanak amikről fogalmuk sincs. Sok idióta  firkász olyanokat írt rólam, hogy elgondolkoztam a perelés lehetőségén is. De aztán hideg fejjel átgondoltam és rájöttem nem éri meg, hogy felhúzzam magam ezen. Ha pedig bizonyítani akarsz akkor itt a nagy lehetőség. - Mondta majd egy puszi után megállt a fotózás helyszínén. Kikapta a táskát én pedig követtem. Tudtam, hogy ezt a beszélgetést még nem zártuk le és nem is fogom hagyni magam. Beléptünk az épületbe ahol már minden készen állt a fotózásra. Bemutatkoztam a két segítőmnek akik közül egyik sminkes másik fotós tanonc volt, majd elmagyaráztam nekik mit is terveztem. Zlatan addig átöltözött az első ruhába ami egy fehér szabadidő volt. Nagyon jól állt neki, de ez elmondható volt a sorban egymás után következő ruhadarabokról is. A kezdeti idegességem a képek készítése közben elmúlt és már nem koncentráltam semmi másra csak a munkára. Tízóra körül pedig egy kis szünetet tartottunk ahol midenki alaposan befalatozott az oda rendelt  ennivalókból, majd következtek a kültéri képek. Ez sokkal felszabadultabb hangulatú volt, hiszen itt nem kellettek a nagy lámpák egyszerűen csak én voltam és ő. Zlatan odahozta a labdákat, és tartott egy kis bemutatót.
- Kezdhetnénk? - Léptem közelebb hozzá sürgetésként.
- Persze. - Mosolygott rám édesen majd miután elrúgta a labdát, átfogta a derekam és szenvedélyesen megcsókolt. Mikor végre magamhoz tértem csodálkozva kapkodtam a levegőt, és próbáltam nem elpirulni.
- Ez meg mi volt?
- Már meg sem csókolhatom a leendő feleségem?
- De igen, de - néztem körbe - túl sok az ember. 
- Próbálj meg ellazulni és... ó egy pillanat, csak felveszem a telefonom. - Kapott a zsebéhez majd arrébb lépett és beszélni kezdett. Egy megadó sóhajjal az órámra néztem és reméltem azért koradélután befejezzük. 
- Bocsi. - Lépett oda hozzám az egyik fotósgyakornok, Regina aki már szép karriert futott be Svédországba és most Angliába próbál szerencsét.  - Mikor kezdünk? - Pillantott rám meleg barna szemekkel. 
- Zlatan mindjárt befejezi és akkor nekiugrunk a munkának. - Mosolyogtam rá. 
- Gratulálok nektek!
- Köszönöm. 
- Igazán aranyos páros vagytok, és a gyűrűd is csodálatos. Tudod nekem van egy kezdő rovatom egy Manchestei lapnál és arra gondoltam, hogy talán állhatnál te is a kamera másik oldalán és készítenék rólatok egy fotósorozatot. 
- Nézd én nem vagyok modell, és ne haragudj, de ezt nem fogadhatom el. 
- Nem kell azonnal válaszolnod. Nyilván megakarod beszélni Zlatannal is. Én ráérek bármikor és ha átgondolod...
- Nem! Ne haragudj, felőlem Zlatannal akkor dolgozhatsz amikor akarsz, de én nem vállalok ilyesmit. 
- Sajnálom, pedig igazán szép arcod van. Remek fotóalany lennél, főleg vele. - Bökött Zlatan felé aki végre befejezte a telefonálást és megkezdhettük a kinti munkálatokat. Úgy voltam vele, hogy nem említem meg Regina ajánlatát, hiszen nem akarok olyan lenni mint a legtöbb focista feleség.  Szerencsére az időjárás is kedvező volt így a kinti fotók is olyan jól sikerültek amilyenekre vártam. Közben végig magyaráztam Reginának és jól esett, hogy a tudásomat másnak is megmutathatom. Igazán élveztem, hogy figyel rá és megjegyzi amiket mutatok neki. Az utolsó ruha után pedig Zlatan ragadta magához a szót. 
- Mivel már csak egyetlen egy ruha van amit bemutatnék, szeretném megköszönni az együttműködést. Tudom, hogy elég gyorsan kellett alkalmazkodnotok hozzám, és, hogy ti is szívesebben töltenétek otthon a mai napot. Főleg, hogy téli szünet van, de mégis segítetteket a mennyasszonyomnak aki úgy gondolom remek képeket készített és igazán büszke vagyok rá. De nem akarok beszédet mondani, csak tényleg köszi srácok. - Villantotta mindenkire a legédesebb mosolyát. Nem tudtam milyen ruha lehet még hátra, hiszen amikről én tudtam arról mindegyikről volt már fotó, ám mikor Zlatan megjelent előttem majdem kieesett a kezemből a kamera. Ott állt előttem egy szál fekete alsóban. Szinte tátva maradt a szám a csodálkozástól, de mivel nem csak mi voltunk a terembe igyekeztem normális maradni. 
- Hogy tetszik? Ez is új termék, ami remélhetőleg ugyanúgy fogy majd mint a többi. 
- Szerintem nagyon jó. - Mondtam és próbáltam nem ránézni.
- Te zavarba vagy? 
- Nem én, csak... 
- De édes vagy, imádlak. - Mosolygott rám majd a fülembe suttogta. - Gondolod otthonra is felhúzhatom. 
- Inkább koncentráljunk a munkára, szóval menj állj oda a fal elé. - Mutattam neki mire nagynehezen megfogadta a tanácsomat. Számomra ezek a képek lettek a legjobbak és nem csak azért, mert alig volt rajta ruha, de imádtam ahogy próbálja oldani a feszültséget egy - egy beszólással. Végül kettő után egy kicsivel végeztünk a munkával, majd összepakoltuk az állványokat, és amíg Zlatan a két lánnyal beszélgetett  - már teljesen felöltözve-  a laptopomon átnéztem amit alkottam. Igazán büszke voltam magamra és úgy gondoltam egy kis utómunka után tökéletes lesz a végeredmény. 
- Lili idetudnál jönni egy kicsit? - Szólt oda nekem én pedig kikapcsoltam a gépem és feléjük indultam. 
- Képzeld Regina felajánlotta, hogy a egyik rovatába lefényképez minket. - Mesélte nekem csillogó szemekkel. 
- Igen, tudom már nekem is említette, de mondtam, hogy nem szeretnék ilyet elvállalni. 
- Miért nem? Jó buli lenne, és...
- Még fizetnék is.  - Vágott bele a szavába a lány.  - Ez nekem csak jó lenne, hiszen az emberek kíváncsiak rátok. Új páros vagytok és ez a jegyesség, meg minden. Biztos érdekes lenne. 
- Neharagudj, de nem, és ezt veheted ígéretnek is. - Váltottam erélyesebb hangra, majd othagytam őket, és magamba mérgelődtem amiért Zlatan azt mondja még átgondoljuk. Tökéletesen biztos voltam benne, hogy nem fogadom el az ajánlatot. Nem vagyok modell akinek ez a dolga. Beültem a kocsiba majd pár perc múlva Zlatan is csatlakozott hozzám. 
- Mikorra tudod elvégezni az utómunkálatokat? 
- Akár már este is megcsinálhatom és akkor oda küldöd ahova akarod, ez már a te dolgod. 
- Jó, köszön megint. 
- Semmiség, ez nekem megtiszteltetés. - Mosolyogtam rá. 
- Regina nagyon jó fotós, és igazán kedves is. Svédországban eléggé ismert, és szerintem elfogadhatnánk az ajánlatát. Ez csak sorozat...
- Mondtam, hogy nem. Miért nem érted meg? Amennyire csak tudok elzárkózok ettől a témától. 
- De nem tudsz elzárkózni, hiszen a fotósok bárhova követnek. Nincs magánélet, és sokkal tisztább lenne ha most elkészítenénk ezt, majd esetleg nyilatkoznánk valahol, és ennyi. Neharagujd, de ez velem jár. 
- Ez nem igaz, anno Stephannal soha nem volt ilyen. Jó nem mondom, hogy nem volt rólunk lesifotó vagy ilyesmi, de sosem kellett nyilatkozni, vagy ilyen baromságok. 
- Lili Angilában vagyunk. Itt máshogy működnek ezek a dolgok. 
- Coolen se csinál ilyet. - Böktem ki védekezés képpen, de rájöttem, hogy igen rossz példa volt. 
- Tévedsz édesem, ő pont a médiából él, és remekül csinálja. Nem függ Rooneytől, és mégis...
- Mégiscsak a felesége ként van megemlítve. 
- Sosem foglak meggyőzni ugye? - Nézett rám cuki szemekkel, aminek nem tudtam ellenálni. 
- Na jó, átgondolom, de most alig várom, hogy hazaérjünk és belekezdjek az utómunkálatokba. 
- Én pedig arra gondoltam, hogy este elmehetnénk Rooneyék előszilveszteri bulijára. 
- Komolyan? 
- Igen, a fotózáson hívtak és igent mondtam rá a te nevedbe is. Remélem nem baj. 
- Nem, dehogyis. Örülök, hogy újra láthatom Coolent és talán a többi lánnyal is megismerkedek. 
- Akkor már megnyugodtam. Szeretlek Lili, és soha nem kényszerítenélek bele olyanba, amit nem akarsz. Rendben? 
- Rendben. - Mosolyogtam rá és tudtam tényleg így gondolja. 


A két kedvenc képem a fotózásról, és a termék logója. 








2 megjegyzés:

Mumo írta...

Én szeretem a blogodat, de nekem néha sok volt a kavarás. Lolita a bich, Alexandra...Ha jól emlékszem, volt arról szó, hogy Paolo újságának londoni újságírója fel akar mondani. Lili megkaphatná a munkáját, s így a függetlensége is megmaradna. Stephan meg szerintem eleget szerepel Kittivel-kicsit még mindig "ha ló nincs szamár is jó "szaga van a dolgoknak...Én a Zlatan Lili párost szeretném befutónak a végére.😍😘

Andrea Filus írta...

Szia. Most láttam h írtál, és köszönöm. Jól esik, hogy írsz és jó, hogy te is így látod mint én. Hamarosan hozom a következő részt. Puszi Andrea. :).

Köszönöm, hogy vagytok! :).