3/55 ⚽️ Amire nincs bocsánat⚽️

Stephan: Már felöltözve vártam, hogy a nagy sportkocsi begördüljön a bejáraton. Az előszobában ültem Lilivel, aki dühös pillantásokat küldött felém.

- Mit fogsz neki mondani, ha belép? – Kérdezte, én pedig nem tudtam, mit kéne feleljek, így csak a vállamat vonogattam. - Tudod azt kéne mondani, hogy sajnálod és elveszed két hét múlva.

- Úgy gondolod, hozzám akar jönni ezek után? - Kérdeztem és hangomból kiszűrődött, hogy már a kérdést is hülyeségnek gondolom.

- Ha magamból indulok ki akkor biztos. - Magyarázott, miközben felállt és idegesen járkálni kezdett. - Nem gondolnám.

- Szeret téged, és én nagyon bízom benned...vagyis bennetek.

- Mi van, ha én nem akarom elvenni? - Tettem fel a kérdést mire megütközve állt újra velem szembe.

- Nem akarod?

- Nem, sőt átgondoltam mindent és arra jutottam, jobb, ha tartunk, egy kis szüntetet.

- De Stephan...

- Lili ez nekem nem megy. Szeretem, de akkor se. Szükségem van egy kis időre, és arra kérlek, ne haragudj rám. Ismerem magam, és tudom, ha ezt folytatom csak rosszabb lesz. Valószínű nem feküdtem volna le Kamillával, és nem inogok meg, ha bíztam volna abba, hogy ez most Kittivel jó.

- Jó, én innentől kezdve nem szólok bele a döntésedbe, de gondolj arra, hogy a húgomnak ez volt az álma, és erre készült már hónapok óta.

- Megbeszélem vele és majd úgy döntök. - Szóltam, és egy nagy sóhaj után így folytattam. - Nem akartam neki fájdalmat okozni.

- Már késő, de készülj! Úgy hallom megjöttek.

Lili: Stephannal való beszélgetésem már kicsit nyugodtabb hangulatban telt, és bár nem tudtam azonosulni az ő nézőpontjával, úgy gondoltam elengedem a dolgokat. Viszont legbelül féltem mi lesz, ha találkoznak. Mikor meghallottam az autó hangját idegesen rendezgetni kezdtem az asztalon lévő virágokat, és örültem mikor Zlatan belépett az ajtón, Kitti nagy bőröndjével együtt. Arcán furcsa mosoly jelent meg, amit sehova nem tudtam tenni. Mi a fenét mosolyog mikor ez a helyzet abszolút nem vicces, de nem volt időm ezen mélázni, hiszen az ajtóban Kitti jelent meg. Szemei vörösen tekintettek rám és mérhetetlen szomorúságot tükröztek.

- Kitti. - Szaladtam hozzá és szorosan átöleltem miközben kitört belőle a sírás. Próbáltam megnyugtatni, de a könnyei sehogy sem apadtak el, és nem is akart mozdulni az ajtóból, hiába kínáltam hellyel. A két fiú csak csendben figyelt, míg végül Zlatan unta meg a dolgot.

- Esetleg leülhetnétek és Stephan is elmondaná az álláspontját.

- Nem vagyok rá kíváncsi. - Mondta húgom és szúrós szemmel nézett az asztalnál ülő olasz fiúra.

- Kitti lehet tényleg jobb, ha meghallgatod, és átbeszélitek a dolgokat. Addig én csinálok egy limonádét, vagy valamit. Biztos szomjas vagy, de ha kérsz valamit enni, azt is mond meg. - Szóltam kedvesen miközben az asztalhoz vezettem a lányt, aki bár vonakodva, de leült Stephan mellé.

- Zlatan segítesz nekem? - Fordultam barátomhoz, aki szerencsére vette a lapot, és követett a konyhába, és reméltem, ha ketten lesznek, áttudják beszélni a dolgokat.

Stephan: Ahogy Kitti belépett az ajtón és én vörös szemeibe néztem a szívem belefacsarodott a látványba. Rossz volt hallani a sírását, és rossz volt, hogy nem tudom megnyugtatni. Lili nagy nehezen az asztalhoz kísérte, majd diszkréten egy mondvacsinált üggyel a konyhába vonultak. Csak néztem a szipogó lányt, aki olyan törékeny és édes volt. Kezei az asztalon pihentek, én pedig óvatosan megfogtam az egyiket és belekezdtem a mondani valómba.

- Sajnálom, és tudom, hogy hibáztam, de hidd el megbántam a dolgot. Nem akartalak soha megbántani, és azt sem akartam, hogy miattam légy szomorú.

- Ez nem jött be! - Vágta oda morcosan. - Megbántottál és olyan dolgokat tettél, amire nincs bocsánat! Mindezt még tetézte, hogy annyi emberség sincs benned, hogy a szemembe mond!! Milyen férfi az ilyen? - Kérdezte és az utolsó mondatot már kiabálva zúdította a nyakamba. 

- Csak hallgass meg! 

- Nem vagyok rád kíváncsi! 

- Nem voltál velem, a nagy eseményeimnél, és a nagy pillanataimnál...

- Mert az esküvőre koncentráltam! Arra, hogy életünk legjobb napja csodálatos legyen! Semmi más nem lebegett a szemem előtt már hónapok óta, csak, hogy minden stimmeljen. Erre te összefekszel egy ribanccal! Bazd meg tudod!!

- Kitti én...

- De igen! Tudom, hogy Kamillával voltál együtt, és kár tagadnod! Pont azzal a ribanccal, aki szinte mindenkivel összefekszik, csak, hogy hírnevet szerezzen magának, vagy behúzza a vonalakat.

- Honnan tudod? - Lepődtem meg.

- Zlatan monda el a kocsiba! 

- Ezt nem hiszem el! - Túrtam bele a hajamba és rosszul esett, hogy az árult el akiről azt hittem mellettem áll ebben a helyzetben. Mérgembe a konyha felé vettem az irányt és dühösen Zlatannak szegeztem a kérdést: 

- Mondd, milyen jogon pofázod el a dolgaimat? 

- Miről beszélsz? - Kérdezte zavartan. 

- Te mondtad el Kamillát? 

- Csak kicsúszott a számon. - Mentegetőzött.

- Te elmondtad Kittinek? - Fordult Lili is Ibra felé.

- Igen, de véletlen volt értsétek már meg! 

- Semmi jogod nem volt hozzá! 

- Jó tudjátok mit befejeztem! Elegem van ebből! Oldjátok meg! - majd ledobva a kezében lévő citromot becsörtetett a szobába Lili pedig utána.

- Szóval igaz, ugye? - Kérdezte Kitti a hátam mögül én pedig bólintottam, miközben Lili és Zlatan kiabálását hallottuk a fenti szobából.

Lili:

 - Mondd minek kellett ezt csinálni? - Mentem Zlatan után a lépcsőn. 

- Nem érted, hogy véletlen volt? 

- Persze...véletlen mi? - Horkantottam fel. - Nem volt hozzá jogod, és nem kellett volna ezt csinálni.

- Lili nem érdekelnek a húgod baromságai, és nem akarom, hogy ez miatt veszekedjünk, szóval nagyon kérlek, ezt fejezd be. Érted? - Nézett rám és mogyoró szemei pedig sajnálatot tükröztek, de én túlságosan mérges voltam rá. 

- Akkor talán be kellett volna fognod! A húgom most nagyon ingatag, és Stephan nagyon megbántotta.

- Azért Kitti sem olyan ártatlan, mint aminek ti látjátok.

- Mégis, hogy mondhatsz ilyet a húgomról? Mi az, hogy nem olyan ártatlan? 

- Végig manipulált téged és Stephant is! 

- Ez nem igaz! 

- De... tudod a drága kishúgocskád nem csak a bár vezetésével foglalatoskodott az elmúlt napokba, hanem más dolgok is közre játszottak abban, hogy olyan sok időt ott volt.

- Miről beszélt? - Húztam össze a szemöldökömet.

- A testvéred újra elkezdett táncolni.

- Ez nem igaz, Kitti már befejezte... és soha nem tenné újra.

- Kicsim, látod, hogy mennyire manipulál mindenkit. - Lépett közel hozzám, és megpróbált megölelni, de én eltoltam magamtól, és lesiettem a lépcsőn, hogy testvérem szemébe vágjam a kérdést.

- Kitti mi az, hogy újra táncolsz? 

- Mi? - Lepődött meg Stephan, Kitti arca pedig egyből vörösbe változott. - Halljam igaz amit Zlatan mondott? Tényleg táncolsz? 

- Én... elakartam mondani, de... - fordult Stephan felé. - Nem volt rá időm... és... 

- Újra táncolsz? De hát nem ezt beszéltük meg... és miért? Mióta?

- Már majdnem két hónapja! 

- Basszus Kitti, újra ezt csinálod? Mit képzelsz? Azt hittem már befejezted a kurválkodást? 

- Lili ez nem az... nem vetkőzök.. én csak.. - Kezdte és újra elsírta magát, de ezek a könnyek már nem tudtak meglágyítani. Legszívesebben egy hatalmas pofont kevertem volna le neki.

- Két hónapja megy ez és én nem tudok róla? - Ült le Stephan és láttam rajta, hogy mindenre számított, de erre nem. Közben Zlatan is újra lejött a lépcsőn és próbált nyugtatgatni, sikertelenül. Nagyon dühös és csalódott voltam testvéremre. Nem tudtam kinek kéne az oldalára állnom, hiszen már mindketten hibáztak. 

- Úgy alakult, hogy a bár eddigi koncepciója nem ment...vagyis nagyon akadozott. A vendégek nem úgy jöttek, mint eddig, és a beszállítók is nagyon megemelték az árakat. Szükségünk volt valamire, és ekkor Albin újra előállt azzal, hogy legyenek újra táncos lányok. Persze erről hallani sem akartam először, és a három másik lányból egy azt mondta, hogy ha táncolni kell, felmond. Így is történt, én pedig ott maradtam kettejükkel, és... nem volt más választásom. Így belementem, a bár pedig most újra megy... 

- Hihetetlen. - Nézett rá Stephan. - Neked is azonnal felkellett volna mondani!

- Már tudom, és belátom, hogy hibáztam, és valószínű nem történtek volna meg ezek a dolgok, ha otthagyom a munkát. Viszont mikor veszekedtünk, és megláttam a leveledet visszamentem a bárba és felmondtam. Azonnal felmondtam, és nem érdekel már a bár... akkor csak  te érdekeltél, és az esküvő. Viszont ami kiderült nagyon fáj! - Sírt Kitti. - Úgy gondolom mindketten hibáztunk, és... én elnézem neked, amit tettél, ha te is megbocsájtasz nekem! - Lépett közelebb barátomhoz, de ő inkább felállt és arrébb ment. Ahogy végigmért húgomon mintha undort láttam volna meg arcán. - Nagyon kérlek beszéljük át...

- Idegen férfiak fogdostak és legeltették rajtad a szemüket. Ezt nem tudom egyhamar feldolgozni Kitti. Hányingert kapok tőled!

- Szerinted én nem érzem magam rosszul? Ne akarj engem beállítani bűnbaknak Stephan!! Megcsaltál Kamillával!

- Tudod rájöttem, hogy szinte semmit nem tudunk egymásról, így pedig nincs értelme folytatni.

- NE! - Szaladt oda hozzá a lány.  - Nem akarom, hogy vége legyen. Tudom, hogy megtudjuk beszélni! 

- Kitti nagyot csalódtam benned. - Szólt Stephan csendesen és az ő szeméből is kigördültek a könnyek. Újra a konyha felé húztam Zlatant, aki bár vonakodva, de újra követett. Nem akartam, hogy előttünk ne bírjanak beszélni és mivel nyitott úgyis minden szót hallottunk. - Sosem hittem volna, hogy azok után, amiket meséltél a Svéd munkádról újra felállsz a rúdra és táncolsz. Ne haragudj, de akármennyire is szeretlek, érzem, hogy ez már nem megy. Legyen vége. Sajnálom! Vigyázz magadra és...

 - Persze menekülj csak el a problémák elől!! Az sokkal könnyebb, mint átbeszélni a dolgokat!!  - Kiabálta húgom, de Stephan hajthatatlan volt.

- Bocsánat, de nekem ez már nem megy! - Törölte meg könnyes szemeit, majd elköszönt tőlünk és szomorúan kilépett az ajtón, Kitti pedig zokogva berohant az egyik lenti szobába. 

3/54 ⚽️ Összeáll a kép ⚽️

Lili: Korán reggel már ébren voltam és a testvéremen törtem a fejem. Mellettem Zlatan még az igazak álmát aludta. Annyira édesen szuszogott, hogy hatalmas vágyat éreztem, hogy karjai közé bújjak, vagy addig puszilgassam, amíg fel nem ébred. Csak néztem és egyszerűen nem tudtam betelni a látvánnyal. Bár jobban szerettem, ha arca frissen borotvált, már az sem zavart, hogy mostanában újra bajuszt és szakállt viselt, mert szerinte így férfiasabb. Izmos, meztelen mellkasa egyenletesen emelkedett le- és fel, arca pedig hihetetlen békességet sugárzott. Számomra annyira jóképű volt, és olyan szerencsésnek éreztem magam, hogy mellette lehetek. Sosem voltam még ennyire boldog, mint amióta mellette élek, és ő újra visszatért az életembe. Akárki akármit mondd, tudtam, hogy ő életem férfija, akivel családot akarok alapítani, és nem érdekel, hogy mások arrogánsnak, vagy egy öntelt fickónak hiszik, én akkor is tudom, hogy kettőnk között egy kedves, szeretetteljes ember, akit megkeményítettek a gyerekkorában történt dolgok. Szemeim az alvó ember után a falakon lévő képeinkre siklott, majd enyhe mosolyra húztam el a szám, mikor az első képeink egyikére pillantottam. Magamba mindig megállapítom, hogy Zlatan sokkal jobban néz ki most, mint hat, vagy akár tíz évvel ezelőtt. A fal mellett volt a könyves polcom, amin kedvenc könyveim sorakoztak, és mivel aludni nem bírtam úgy döntöttem kimegyek egy kicsit a kertbe olvasgatni. A Májusi reggel meleg levegőt hozott, és jólesett lengébb ruhába sétálgatni a medence mellett. Kedvem lett volna beleugrani, de féltettem babámat nehogy elkapjon valami fertőzést. Lekuporodtam a kinti kényelmes fotelek egyikébe, majd próbáltam elveszni könyvembe, de gondolataim mindig visszatértek testvérem köré, így a végén már jobbnak láttam, ha feladom,  Nem tudtam meddig bámulhattam magam elé mikor Zlatan hangját hallottam a hátam mögött, aki csak egy alsónadrágot és egy fekete pólót vett fel. 

- Lili te meg miért vagy itt kint? - Kérdezte aggódó hangon, ahogy felém indult. - Már majdnem megijedtem, hogy nem vagy mellettem. 

- Ne haragudj, de nem bírtam aludni, és gondoltam kijövök kicsit olvasgatni. Olyan szép idő van, te pedig aludtál, és nem akartalak felébreszteni. Bár igazából nem nagyon tudok koncentrálni, mert Stephanékon jár az agyam.

- Nem kéne foglalkozni vele. - Ült le, és kisimított egy tincset az arcomból. - Ez az ő életük és nem a tiéd. 

- De a testvérem. 

- Én sem szólok bele Heléna dolgába, és..

- Az más.

- Nem, nem más. Ugyanúgy a húgom nekem is, akit mindig féltek. Még most is, de nem szólok bele, hiszen már úgysem hallgatja meg a tanácsaimat. 

- Ez nem igaz. - Mosolyogtam rá. 

- Na persze, látod mi lett abból, hogy nem figyeltem rá? Hozzáment egy El Shaarawyhoz. 

- Ugyan édes, Manuel nagyon rendes ember, csak sosem adsz neki esélyt. Helénát és a kisfiút is imádja. 

- Igazad lehet, majd meghívom a legénybúcsúmra, de most úszom egyet. - Állt fel, majd levette pólóját, én pedig azonnal elpirultam. "Istenem, de izmos" - Neked nincs kedved velem csobbanni? 

- Lenne, de félek, hogy valami fertőzést elkapok, és azt nem szeretném. De te ússz nyugodtan, én addig próbálok visszatérni a könyvemhez. 

- Amúgy mi ez? - Nézett rá a borítóra, amit nem értett, hiszen Magyarul volt.

- A címe: Mondd el a csillagoknak, és annyira imádom. Ez az egyik kedvenc könyvem, amibe olyan sok érzelem van. Mellesleg Olaszország is szerepet kap benne, és egy régi-új szerelem. 

- Nagyon hosszúnak, és nagyon nyálasnak tűnik. - Húzta el a száját, majd lazán hozzátette. - Inkább ajánlanám az én könyvemet. Rövidebb, érhetőbb, és képek is vannak benne, természetesen rólam.

- Már olvastam, de köszönöm. - Nevettem fel hangosan. 

- Gondolod, dedikálhatom is neked, egy privát üzenettel. - Bújt közelebb és érzékien a fülembe suttogott. 

- Megfontolandó ajánlat, de nem tudom, milyen nyelven olvasnám. 

- Van Magyarul is. - Mosolygott édesen, majd arca komolyra váltott. - Erről jut eszembe, szeretném, ha fiúnk tudna Svédül.

- Meg Magyarul is. - Vágtam rá. 

- Angolul is tudnia kell, elvégre világnyelv, és ha itt telepedünk le véglegesen, akkor meg főleg.

- De tudjon Olaszul is, hiszen az a legcsodálatosabb nyelv a világon. - Mondtam. - Igazi nemzetközi gyerekünk lesz. 

- Talán kettős állampolgár is lehetne. Svéd és Angol. 

- Magyar nem lehet, mert akkor ott kéne szülnöm. - Hajtottam le a fejem. 

- Nem hiányzik? 

- Igazából nem, mert itt van minden. - Néztem mélyen mogyoró szemeibe. - Minden, vagyis te. Senki nem kell már, mert nem az számít, hogy hol élek, hanem, hogy veled legyek. Felőlem lehetünk Amerikába vagy Afrikába, ha velem vagy nem érdekel. 

- Kicsim én...

- Hallgass meg! Komolyan mondom. Most, hogy ez van a húgomékkel, rájöttem, hogy követhetem én az álmaimat, és harcolhatok érte, de nem akarok egyedül állni a csúcson. Magányosan a siker sem esik annyira jól. 

- Ezt én is így látom, és most, hogy Stephan itt van, újra rádöbbenek, milyen hülye hibákon múlik egy kapcsolat. 

- Igen, de most menj úszni! 

- Rendben, de előbb adj egy csókot. - Jött közelebb, és egy érzéki csók után a vízbe csobbant, én pedig próbáltam visszatérni a könyvemhez, ám szinte még az első oldalon sem voltam túl, mikor Kitti neve jelent meg a telefonom kijelzőjén. Idegesen kaptam fel, és reméltem nem csinált butaságot magával. 

- Szia, mondd.

- Stephan TELEFONBA mondta el nekem, hogy megcsalt, érted?? Hogy lehet valaki ennyire gyáva? 

- Kitti sajnálom.

- Azt hittem mikor veled beszéltem még tegnap este, hogy csak egy sima veszekedés volt, aztán felhívott és benyögte ezt. - Hallottam sírós hangját. - Úgy fáj, Lili. Már a lakásba sem tudok megmaradni, így összepakoltam a ruháimat, és úgy gondoltam elmehetnék hozzátok egy kis időre. 

- Ide akarsz repülni? - Lepődtem meg, és kicsit megijedtem ettől, hiszen tudtam, ha ő idejön, meglátja Stephant. Legbelül azonban mást is éreztem, ami olasz barátom felé irányult. Dühös voltam rá, hogy így mondta meg testvéremnek a megcsalást. Ezt én is gyáva dolognak gondoltam.

- Az igazság az, hogy már a gépen ülök, és szerintem fél óra múlva leszállunk. Kijönnél elém? 

- Persze, de szólhattál volna, mert... igazából mondanom kell valamit. 

- Mégis mit? Talán zavarok? - Emelte fel hangját. - Bocsi, nem akarom megzavarni a tökéletes életeteket. 

- Nem erről van szó tesó. Örülök, hogy jössz, de.... Stephan is itt van. 

- HOGY MI? Mi az, hogy ott van? 

- Tegnap este jött, és elmondott mindent, de...

- Mikor beszéltünk akkor te tudtad már? 

- Igen, de nem akartam elmondani. Kitti ő a legjobb barátom, aki hibázott, de megbánta. 

- Szóval mellette állsz? 

- Nem, állok senki mellett, sőt ez a ti ügyetek. Nektek kell megoldani, bár ez a telefonos dolog tényleg nagyon rossz húzás. Ezt szemtől- szembe kellett volna elintézni. 

- Igen, én is úgy gondolom. - Mondta és tudtam még mindig sír, én pedig megsajnáltam. Mégis csak a testvérem, és én is pontosan tudom milyen ez az érzés. 

- Kitti gondold át, hogy mit akarsz mondani neki, és úgy szállj le a gépről, hogy már a fejedbe megvannak a mondatok. 

- Jó, megpróbálom, de akkor kijössz elém? 

- Igen. - Szóltam és leraktam a telefont. Igazán mérges voltam Stephanra aki még mindig az igazak álmát aludta a lenti szobába, és így bánt testvéremmel. Mérgemtől szinte észre sem vettem, hogy Zlatan kiszáll a vízből, és felém jön. Egyedül akkor eszméltem rá a jelenlétére mikor haját megrázva könyvem is vizes lett.

- Hé! - Kaptam fel, hogy megvédjem a további cseppektől. 

- Kivel beszéltél? - Huppant le mellém, miközben egy törölközővel próbálta szárazzá tenni magát. 

- Kitti. 

- Mi van vele? 

- Stephan telefonba mondta meg neki, hogy félrelépett. - Szóltam ideges hangon. 

- Az elég gáz.

- Milyen dolog ez? Hogy lehet egy férfi ennyire gyáva? 

- Kicsim ne idegeskedj. Legalább tudja. - Vonta meg vállát.

- De TELEFONBA!! - Emeltem meg hangomat - Tudod, mennyire fájhat ez? 

- Jobb mintha rajtakapta volna őket. 

- Persze, de...

- Királynőm, ne húzd fel magad! - Fogta meg kezem gyengéden.

- Csak eszembe jutott, mikor én láttalak meg Lolitával az ágyban, és azt nem kívánom senkinek.

- Lili már régen volt. - Szólt lágyan én pedig pár perc csönd után neki szegeztem a kérdést.

- Küldesz még pénzt neki? 

- Már két hónapja nem. 

- Akkor jó. - Fújtam ki megkönnyebbülve a levegőt, de aztán újra bevillant még egy gondolat. - Mikor beszéltél vele utoljára? 

- Akkor, de semmi lényegesről nem volt szó. Csakis a pénzről. 

- Rendben, viszont Kitti hamarosan leszáll Manchesterbe, szóval összekapom magam és kimegyek elé a repülőtérre. 

- Nem akarom, hogy vezess! Állapotos vagy, a kocsid pedig elég kicsi, és... 

- Zlatan tudok vezetni, de ha aggódsz, akkor elviszem a Volvót. Az nagyobb, és biztonságosabb. 

- Nem akarom, hogy vezess!! - Mondta ellentmondást nem tűrő hangon. - Majd kimegyek elé én, rendben? 

- Nem is vagytok jóba, sőt, alig beszéltél még vele. 

- Itt az ideje, hogy megismerjem közelebbről. Hiszen előbb- utóbb a rokonom lesz nem? Meg tud Svédül, így legalább tudok vele beszélgetni.

- Remélem. - Mosolyogtam rá. 

- Akkor én megyek átöltözni, te pedig csak olvasgass. 

- Nem, én azt hiszem felkeltem Stephant! Eleget aludt már. - Álltam fel, és Zlatan nyugtatásával mit sem törődve mérgesen benyitottam a fiú szobájába. 

Stephan: 

- Hogy tehetted ezt? - Rontott be Lili dühös arccal a szobámba. A nagy hangra azonnal felébredtem és álmos fejjel néztem a lányra. 

- Jó reggelt Lili, látom nem aludtál jól. - Próbáltam elviccelni a helyzetet, ami nem jött be.

- Ajánlom, hogy te se! 

- Mi a baj? - Értetlenkedtem, de belül éreztem, hogy Kittiről van szó. 

- Telefonban mondta el Kittinek a dolgokat? Mondd, van neked szíved? 

- Már nem tudtam tovább várni, és személyesen nem hallgatott meg. - Mentegetőztem.

- Nem így kellett volna. - Szólt kicsit kedvesebb hangon miközben leült az ágyam szélére.  - Nagyon rosszul van. 

- Miket mondott neked? - Érdeklődtem, ahogy próbáltam felöltözni. 

- Még tegnap este mesélte, hogy veszekedtetek, és ő nem hallgatott meg téged, aztán írtál neki egy levelet,  ő meg megijedt, hogy vége. Írt neked egy csomó üzenetet, amire nem válaszoltál. Ez volt este. Akkor még nem mondott mást, de most nemrég újra telefonált, és mesélte, hogy este felhívtad és bevallottad neki, hogy félreléptél, és, hogy annyi gerinc sincs benned, hogy felvállald a szemébe!

- Lili már nem bírtam tovább, és ti is sürgettetek. - Magyarázkodtam. - Kibukott belőlem. Lili én tudom, hogy Kitti mellett állsz, de egy kicsit az én szemszögemet is nézhetnéd. Legalább egy kicsit.

- Te vagy a legjobb barátom, akibe mégis csalódnom kellett. Nem tudok mit mondani. Szeretlek, és fontos vagy nekem, de most két tűz között vagyok. Próbálok pártatlan maradni, de Kitti mellé kell álljak, mert őt már magára hagytam akkor mikor az álmaim után futva Milánóba költöztem. Most nem fogom magára hagyni, és örülök, hogy nemsokára itt lesz nálam. 

- Mi? - Kaptam fel a fejem az utolsó szaván. - De hát én is itt vagyok. 

- Legalább tudtok beszélni, hiszen már nemsokára itt lesz.

- Lili ez nem fair. Szólnod kellett volna, hogy idejön!!

- Te mennyire voltál igazságos vele? - Szegezte nekem a kérdést, én pedig gyorsan előhalásztam telefonom, hogy repülőjegyeket nézzek. 

- Azt sem tudom, mikor megy gép Rómába. Nem találhat itt. 

- Sajnálom, de viseld a tetteid következményét, és légy férfi. - Állt fel majd kisétált az ajtón, én pedig teljes pánikba estem.

Zlatan: Már a repülőtéren álltam a kocsimmal és szerelmem húgát vártam. Őszintén megvallva cseppet sem örültem annak, hogy Kitti Manchesterbe repül, ám nem akartam veszekedni Lilivel így szó nélkül tudomásul vettem a helyzetet. Legbelül sajnáltam Stephant, de elítéltem a cselekedete miatt. Bár ő még fiatal,  és valószínű nem fogja fel a döntései súlyát. Láttam rajta, hogy szereti a lányt, és azt is, hogy szenved. Ismertem ezt az érzést, és tudom, hogy borzalmas. Mióta megjöttem Amerikából újra közel kerültünk Lilivel, és én átértékeltem a dolgaimat. Rájöttem nem csinálhatok még több hülyeséget, hiszen már nem egyedül vagyok, és mindig előttem lesz Lili arca mikor rajtakapott Lolitával. Örültem, hogy a Spanyol lány megértette, hogy nem küldök számára több pénzt, és azt is, hogy nem akarok tőle semmit. Bíztam benne, hogy így is marad, és soha többé nem fogok hallani róla. Ahogy ezen méláztam, Kittit pillantottam meg ahogy az ajtó előtt álldogál, fejét idegesen fordítja jobbra, ballra. Barna haja ugyanúgy állt, mint Lilinek, de ruházata sokkal extrémebb volt, mint amit barátnőm bármikor is viselt volna. Arcát nagy fekete keretes szemüveg takarta el, rövid köldökig érő pólóba és nagyon mini farmerba volt, lábára pedig fekete bakancsot húzott, amit a kora nyári meleg miatt nem tudtam hova tenni. Kiszálltam az autóból és felé indultam. 

- Szia. - Köszönt oda nekem én pedig egy apró puszi után elvettem tőle bőröndjét, ami meglepő mód eléggé nagynak tűnt. Együtt mentünk az autómhoz, én pedig próbáltam beszélgetést kezdeményezni. 

- Hogy vagy? - Érdeklődtem.

- Szerinted? - Nézett rám kérdőn és levette szemüvegét, hogy lássam vörös szemeit. - Baromira nem vagyok jól, és fáj, hogy Stephan ilyet tett velem. 

- Ne haragudj, hogy ezt mondom, de ehhez te is kellettél. 

- Én? Csodálkozott. - Mégis miért mondod ezt? 

- Talán Stephan nem kereste volna máshol a boldogságot, ha kicsivel többet foglalkoztál volna vele, vagy a kapcsolatotokkal.

- Te most engem hibáztatsz amiért Stephan félrelépett? - Hallottam szinte sipítozó hangját. 

- Nem, én csak őt is megértem, hiszen én is voltam ilyen helyzetben, és tudom, hogy milyen.

- Igenis foglalkoztam a kapcsolatunkkal, sőt, pont arra napra koncentráltam, amelyiken majd összekötjük az életünket. Én szerveztem meg mindent. Stephan még egy szalvétát sem rakott arrébb.

- Nyilván a játékra koncentrál, amiben most újra jó. De persze erről neked hiába is papolok.

 - Ez nem igaz, de rengeteg a dolgom. 

- Figyelj, Kitti mondok neked valamit. - Állítottam le a kocsit a kapunk előtt. - Bent van Stephan és nagyon kivan....

- Legyen is, én is sírtam tegnap eleget. - Vágott bele a szavamba, amit nem toleráltam, de próbáltam nem felkapni a vizet.

- Lehet, úgy gondolod, nem értelek meg téged, és való igaz Stephan hibázott, viszont a barátom, akinek sokkal jobban átérzem most a helyzetét. Magányos volt, és társaságra vágyott, meg arra, hogy csodálják, de te leszartad, és... ennyi.

- Te is akkor léptél félre mikor Lili távol volt? 

- Igen, de már megbántam és tudom, hogy Stephan is. Szeret téged Kitti.

- Lili megbocsájtott neked, de...

- Elég nehezen, de igen. Esetleg te is követhetnéd a példáját. - Ajánlottam, és reméltem rátudom beszélni a lányt, hogy barátom mellett döntsön.

- Én nem Lili vagyok! Ő más és szerelmes volt. 

- Te talán nem? 

- De, csak olyan sokat balhéztunk mostanában.

- Ez nem csak Stephan hibája, hanem a tiéd is, és azért ment el Kamillával, mert..

- Hogy kivel? - Kerekedett ki a szeme, és én éreztem, hogy rosszat szóltam. Basszus Lili nagyon mérges lesz, hogy elköptem. - Kamillával???
- Nem... én nem mondtam semmi Kamillát. - Vágtam rá gyorsan, de már késő volt.
- De igen mondtál! Kamillával lépett félre? - Kérdezte megint, és hangja egyre hisztérikusabb lett. Szinte tajtékzott, én pedig próbáltam kitalálni hogyan is menthetném a helyzetet, de semmi nem jutott eszembe, Kitti pedig zokogásba tört ki. - Azzal a hülye kurvával lépett féle?? Te jó Isten! Az a ribanc bárkivel összefekszik, csak, hogy hasznot húzzon belőle.
- Nyugodj meg jó?  Nem nekem kellett volna elmondani, és bocsánat, de próbálj megnyugodni.
- Jobb, hogy elmondtad, de pont azzal a nővel?? Komolyan hogy találkoztak össze egyáltalán? 

- Nem tudom, és nem is érdekel, de emberek vagyunk, akik hibáznak, de egy apró botlást még meglehet bocsájtani.

- En nem csak egy apró botlás volt. Lefeküdt mással. Soha nem tennék ilyet.

- Ne már! - Emeltem fel a hangom, és végre kiböktem, amire végig gondoltam. - Lehet, hogy Stephant meg a tesódat átvághatod, de engem nem.

- Azt akarod mondani, hogy félre léptem? - Kérdezte felháborodott hangon. - Csak dolgoztam.

- Ennyit? - Nevettem fel. - Oké, ezt te tudod, de olyan nincs, hogy elmegyek hatra és ott vagyok éjfélig. Aztán hazaugrok két órára és ennyi. 

- Üzletvezető vagyok, aki néha beáll a pultba... és néha... táncol. - Ismerte be, és az utolsó szót nagyon halkan ejtette ki. 

- Tudtam, hogy van valami titok! 

- Oké, de Stephan ezt nem tudja. Azt hiszi, már nem csinálom, és... nem is mondhatom meg neki, hiszen kiakadna. Kérlek, ne mondd el neki! - Kérlelt mikor leállítottam a kocsit, és kiszálláshoz készülődtem. 

- Nem én fogom elmondani, hanem te. - Néztem szigorúan a szemébe, majd kiszálltam a kocsiból. Az ajtó felé azonban  nem tudtam titkolni, hogy örülök, amiért végre felfedeztem Kitti titkát. 

Sziasztok!!! Remélem tetszik az új rész is, és örömmel olvastátok! Kíváncsian várom a véleményeiteket. Sok puszi nektek és kitartás még a hétre: Andrea! 

⚽️ Egy újabb kritika, és köszönöm Nektek 😉⚽️

Sziasztok!! 

Húú, hol is kezdjem. Először is egy hatamas KÖSZÖNÖM  jár Nektek, hogy itt, Facebookon, Twitteren és egyéb helyeken bátorítottatok, hogy folytassam, és van értelme amit csinálok. 💓
Nagyon jólesett, és sok erőt kaptam belőle, így úgy gondolom, nekiállok a  részeknek, és ha a jövőhéten még nem is, de utána biztos lesz új történetes rész, és nem lesz semmi panaszkodás. 

De először még szeretnék elbüszkélkedni Nektek egy kritikával, amit Nina készített a blogomról.
Nézzétek meg: Katt ide a kritikáért
Nagyon tetszik, és mindenben egyet értek vele. Hihetetlen, h ezt a ban/bent akármennyit is olvasok nem tudom megtanulni.. 😀 Viszont örülök, hogy jónak találta a kinézetet, és úgy összességében bejött neki az oldal. A kinézetre pedig annyit, hogy tervezek majd egy másikat, de azt majd a karácsonyi külön rész után akarom megcsinálni.

Mivel tagja vagyok a Blogger Queens nevű oldalközösségnek néha oda is írok cikkeket. Most egy F1-es búcsúztatóval készültünk, Eszterrel. Gondoljátok nézzetek be, hiszen az oldalon a sporton kívül még rengeteg más témáról is találhattok cikkeket szóval mindenkinek szívből ajánlom.
Nézzetek be: F1-es cikk

Sok puszi Neketek, és szépséges hetet kívánok!  Üdv: Andrea 😗

UI: Köszönöm az én drága férjecskémnek, hogy elviselt (elvisel) és mellettem van mindig!! Annyira szeretlek és boldog szülinapot Robi 💘💕

⚽️ Tanácstalanság ⚽️

Sziasztok!!

Egy kicsit megint úgy érzem, tanácstalan vagyok. Nem tudom merre is kéne, haladjak, hogy nektek jó legyen, és tetsszen a történet. Van ugye két párosunk. Lili- Zlatan, és Kitti- Stephan. Nem tudom, melyiket részesítenétek előnybe, és melyik lenne az, akikről többet szeretnétek, ha írnék. A statisztikák teljesen összezavarnak, és nem tudom, mi lenne az, ami igazán bejönne nektek.

Kicsit a múlt hetem, és az eddigi hetem is teljesen kikészít, és többségében a blogba keresem a vígaszt, és mindig jókedvre derít, ha írtok, és elismeritek a munkámat. Köszönöm, az eddigi hozzászólásaitokat, hiszen annyira jól esik. 💖

Szóval, most tényleg a ti tanácsotokat szeretném kérni. Változtassak vagy jó így? Mi legyen esetleg más??

Bocsi, hogy ennyire kivagyok, de remélem, megértitek.

A héten már raktam ki részt, amit itt olvashattok: Kattints ide a részért

Puszi Nektek!

Andrea.

3/53 ⚽️ Bűnbánás ⚽️

Stephan: A megcsalást követő éjszakát, még továbbiak követték, és mivel Kitti éjszakás volt ebből semmit nem vett észre. Kamilla munkája elhúzódott, így tovább maradt a városba. Örültem, hogy tudok olyannal beszélgetni, akit érdekel a munkám és segíteni is tudtam neki, hiszen mint kiderült Kamilla Totti miatt volt a városba. Megbízást kapott, hogy ott legyen az utolsó mérkőzésünkön és egész héten kísérje figyelemmel a férfi, utolsó hetét. Ami igazán aggasztott az a lelkiismeretem, ami minden együtt töltött pillanat után egyre erősebb lett. Fogalmam sem volt mit tegyek, de a lánnyal folyatott beszélgetések rádöbbentettek, hogy bármennyire is szeretem Kittit, nem akarom elvenni. Egyedül csak élvezni akarom az életet, és a fiatalságomat. Napokig gyötrődtem, hiszen akivel minden bajomat megbeszéltem annak épp a húgát csalom. Féltem Kittitől, de Lili haragjától sokkal jobban. Lorenzo és a fiúk is elláttak tanácsokkal, de igazán Lilire volt szükségem, és úgy éreztem, ha neki bevallom a dolgot, azzal megkönnyebbül a lelkem is. Ő volt az a személy, akinek soha nem akartam csalódást okozni, de Kamillával való heves kapcsolatomat is képtelen voltam beszüntetni. Nála nem voltak kötöttségek, egyszerűen csak szex. Mondhatni barátság extrákkal, aminek az előnyeit kihasználtuk a hotelba, az edzések előtt, és az edzések után is, hiszen a lány munkája miatt gyakran megfordult a stadionba. Az egyik túlfűtött éjszaka után pont erről beszélgettünk Kamillával, és én bevallottam mennyire tartok Lilitől.

- De ugye már nem érzel úgy iránta, mint régen? - Könyökölt fel a lány.

- Nem, már nem, de akkor is borzasztóan fontos számomra. A legjobb lány barátom, aki mindent tud rólam.

- Kivéve ezt. - Mutatott kettőnkre.

- Igen, de előbb utóbb, úgyis el kell, mondjam neki.

- Ha igazán szeret téged, megérti a döntésedet Stephan.

- Csak az a baj, hogy nem egy számára közömbös embert csaltam meg, hanem a húgát.

- Kitti szerelmes beléd?

- Nem tudom, mert az utóbbi napokban nem éreztem. Nem ér rá találkozni, és semmi nincs köztünk, már hetek óta.

- Éreztem mennyire kivagy éhezve. - Mosolygott kajánul.

- Főleg rád. - Simogattam meg az arcát, majd megcsókoltam.

- Én a mai napig figyelemmel kísérem a dolgaidat, és igazából azért is vállaltam el a munkát, mert tudtam, egy csapatba jászol Tottival. Reménykedtem, hogy összefutok veled.

- Ez bejött.

- De még mennyire. - Nevetett fel. - Mondjuk erre álmomba sem gondoltam volna.

- Én sem, mert még sosem csaltam meg Kitti.

- Én sem léptem félre elhiheted. - Ismerte be a lány. - De mi lesz most? Mi lesz, ha jövő héten visszarepülök Milánóba?

- Nem tudom, de hidd el, én még ugyanúgy szeretem Kittit, csak.... nagyon rossz volt ez a magány, és az önbizalmam is lecsökkent.

- Csak egy szép emlék leszek, ami azért ott lebeg a fejed felett, de így akarsz megházasodni?

- Dehogy. - Ingattam a fejem. - Elmondom Kittinek, és valószínű nem lesz esküvő, csak még nem tudom hogyan. - Sóhajtottam. Mivel másnap nem volt edzésem egész nap otthon voltam, és azon törtem a fejem miként mondhatnám el a botlásomat. Előkészítettem mindent, hogy mire a lány hazajön, csak elé kelljen állnom és bevalljak neki mindent. Ám a tervem nem úgy alakult, mert barátnőm csak későn ért haza, de már rohant is vissza. 

- Kitti beszélnünk kéne. - Álltam elé, de ő továbbra sem hallotta meg szavaimat. 

- Step, nem érek rá, csak hazakellett ugranom, mert leöntötték a nadrágomat, és a csere ruhám mosásba van. Átöltözni jöttem.

- De kérlek, ez nagyon fontos. 

- Majd ha megjöttem. - Sietett be a szobába, és lerángatta magáról a ruhákat. 

- DE EZ FONTOS! - Kiabáltam, de mikor Kitti rám nézett azonnal inamba szállt a bátorságom. 

- Ne kiabálj velem világos? - Emelte meg ő is a hangját. - Nincs jogod, oké. - Na, én megyek, és hagyj engem békén, mert elegem van.

- Nekem is elegem van már abból, hogy nem vagy itt. 

- Nem nyitok erről vitát, szóval megyek. - Vetette oda és miután felkapta kabátját nagy ajtó csapkodás után visszament a bárba, én pedig eldöntöttem, hogy még ma este Manchesterbe repülök.

Lili: A pofon után hatalmas csend állt be a szobába. A tenyerem szinte izzott az ütés után, és szemeim villámokat szórtak. Hosszú percekig csak ültem és meredtem magam elé. Mégis hogy tehette ezt a testvéremmel az, aki a legjobb barátom?

- Lili kérlek, mondj valamit! - Suttogta bűnbánóan. - Nagyon sajnálom, de Kitti alig foglalkozott a kapcsolatunkkal és teljesen elhanyagolt. Csak az esküvő és a munka. Még azt sem tudta, hányadikak vagyunk a bajnokságba. Az utóbbi három mérkőzésen betaláltam és neki fogalma sem volt róla.

- Erre pedig az a megoldás, hogy lefekszel mással?

- Bevoltam rúgva és egyedül éreztem magam. Ünnepelni akartam Kittivel, de ő megint a munkát választotta. Állandóan! Nézd, szeretem a húgodat, de Kamillával való dolgaim ráébresztettek arra, hogy még nem akarok megnősülni. Csak 24 éves vagyok!

- Akkor mi a jó francért kérted meg a kezét? - Üvöltöttem mire Zlatan leintett.

- Kicsim nem kéne felidegesítened magad.

- Te most maradj csöndben Zlatan! - Állítottam le, majd újra az olasz fiú felé fordultam. - Hogy tehetted ezt? Egy szemét, idióta vagy! A húgomnak ez volt az álma! Szegény most biztos maga alatt van.

- Még nincs, mert nem tudja.

- NEM TUDJA?

- Elakartam mondani neki, de meg sem hallgatott. – Mentegetőzött.

- Ezt nem hiszem  el Stephan. - Túrtam a hajamba.

- Sajnálom, és tényleg nem akartam ezt, de...

- A sajnálatoddal semmire nem megyünk, bár Kamillát sem értem. Elvileg Donnarummával kavar.

- Már nem, mert Gigio túlságosan komolyan vette a dolgokat. Házasságot és gyerekeket akart, de Kami ezt túl gyorsnak találta, és tudod a vele való beszélgetés engem is megvilágosított.

- Komolyan felhívom, és elküldöm a búsba!

- Nem kéne egy kicsit megnyugodnod? - Kérdezte újra Zlatan, de én megint csak rámordultam.

- Mondd, hogy nyugodjak meg mikor a tesómat megcsalta a legjobb barátom.

- Azért őt is meglehet érteni. - Állt Stephan védelmére Zlatan. - Elvégre tényleg szarul tud esni, ha leszarják a fejed, vagy a munkádat.

- Kösz Zlatan. - Hálálkodott az olasz fiú, én pedig Zlatannak szegeztem a kérdést.

- Mondd, te kinek az oldalán állsz?

- Egyiken se, csak reálisan gondolkozok.

- Mi lesz most? - Nézett tanácstalanul Stephan.

- Mi lesz most? - Ismételtem kiakadva szavain. - Most szépen hazarepülsz és elmondod a tesómnak, hogy mit tettél.

- Úgy gondoltam, ma este itt maradnék és...

- Na, még mit nem!

- Lili hagyd már! Látod, milyen rosszul van. - Állított le szerelmem, és a fiú felé fordult. - Van vendégszobánk, és addig maradsz, ameddig csak akarsz.

- Köszi Ibra.

- Megáll az eszem!! – Háborogtam újra.

- Úgy gondoltam nem mondom még el Kittinek, csak annyit, hogy szünetelni akarok, és hogy kicsit hanyagoljuk ezt az esküvői témát. Szeretem, de ez akkor is gyors! Még egy éve sem vagyunk együtt.

- De ő szeret téged! Basszus Stephan te vetted el a szüzességét! Veled akart családot és...

- Tudom. - Csattantam fel. - Tudom világos, de akkor sem akarom még elmondani neki, és jobb is, hogy akkor nem tudtam, mert magamba is le kell tisztázni a dolgokat. Lili én is szeretem, és pont ez az, hogy sok időt akarok vele tölteni, de ő nem. Folyton csak a hülye bárba dolgozik és...

- Mert kell a pénz.

- Annyit keresek, hogy bőven eltarthatjuk magunkat. Élhetné az életét és semmit sem kéne csinálnia.

- Vásárolgató focista maca legyen?

- Nem csak...

- Kitti szereti a munkáját és nagyon jó üzletvezető. Nem fogja feladni az álmait.

- Épp ez az, hogy neki a cukrászda az álma. Mindent finanszíroznék. A cukrász tanfolyamot, és mindent, ami csak kell.

- Nem fog a te pénzedből ingyen élni.

- De...

- Stephan add fel! - Hallottam Zlatan erős hangját. - ha Kittit nem is, Lilit már ismered. Tudod milyen önfejű. Szerinted én hányszor mondtam ezt Lilinek, mégis melózni akar.

- Nem vagyok önfejű, de nyilván nem akarok kitartott sem lenni. Szóval mikor mondod el? - fordultam újra Stephan felé.

- Nem tudom, de aludhatnék akkor itt?

- Tudja, hogy itt vagy?

- Nem! Egy nagyot veszekedtünk még Milánóba. Megakartam vele beszélni a dolgokat, de ő megint lelépett melózni én pedig egy cetlire írtam, hogy az egyik csapattársamnál vagyok. Nevet nem írtam, mert nem akartam, hogy felhívja és rájöjjön az igazságra.

- Ez nem volt szép, de csinálj, amit akarsz! - Vetettem oda mérgesen.

- Kérlek, ne legyél rám mérges. - Próbálta megfogni a kezem, de én elhúztam. - Te vagy a legjobb barátom.

- Még átgondolom, most viszont a szobába leszek. Jó éjt. - Köszöntem el, és otthagytam őket a nappaliba.

Zlatan: 

- Jó nagy szarba vagy! - Kezdtem mikor Lili hallótávolságon kívül került.

- Tudom.

- Kérsz egy sört?

- Köszi, az jól esne, és köszi, hogy te nem ítélsz el.

- Ezt nem mondtam, de tudom, mit érezhetsz. - Szóltam és elővettem a hűtőből két sört, amiket kibontottam és az egyiket barátom felé nyújtottam.

- Te is akkor léptél félre mikor Lili...

- Távol volt, és úgy éreztem leszarja a fejem. - Fejeztem be mondatát. - De már utólag megbántam, és soha nem tennék ilyet. Tudom, mit veszíthetek. - Ültem le mellé.

- Persze, de neked már gyereked is lesz, és harminc ötéves vagy. Ami még persze nem sok, de akkor sem huszonnégy. Élni akarok, és élvezni az életet. Azt akarom, hogy nyáron utazgassunk Kittivel és legyünk együtt, hogy jobban megismerjük egymást.

- Szereted őt?

- Igen szeretem, de ez, ha nem változtat ennek nem lesz semmi értelme. Miért vegyek el egy olyan nőt, aki nem akar velem lenni?

- Lili is pontosan ilyen hidd el. Bár most csodálkozok rajta, hisz lenyugodott. Nem jár fotózni és csak a baba meg én vagyunk neki a minden. Kezd komolyodni.

- Már nem ártott. - Ismerte el Stephan. - Jót tesz neki a terhesség. Sokkal másabb és nyugodtabb.

- De még mennyire Olyan gyönyörű, és nagyon izgató. - Magyaráztam, majd egy pillanatra megálltam és komolyan rá néztem. - Kérdezhetek valamit Stephan?

- Persze!

- A szíved mélyén mit érzek Kitti iránt, most úgy őszintén. Egy tízes skálán mennyire szereted még? 

- Azt hiszem Kitti iránti szerelmem százszázalékos. de ez a sok külön lét tönkre vágja a kapcsolatunkat, amit hidd el megakarok menteni.

- Mégis megcsaltad, basszus, ezt pedig minél hamarabb be kell vallanod neki.

- Holnap megteszem.

- Minél hamarabb haver.! De most menj aludni. Lenti fürdőbe találsz mindent. Reggel találkozunk.

- Oké, és köszönöm, holnap megteszem, megígérem. Bár rohadtul félek tőle, mert nem így terveztem és nem ezt akartam. - Temette kezei közé arcát. - Annyira félek a haragjától, de amitől még jobban az a könnyei. Tudom, hogy csalódni fog bennem, és nem akarom. 

- Erre előbb kellett volna gondolni. - Állapítottam meg mire egyetértően hümmögött. - Egy faszfejnek fog tartani, ami jogos lesz, de akkor sem titkolhatod el, hiszen előbb- utóbb minden kiderül.

- Igen, ez így van. 

- Viszont most próbálj meg aludni. A fürdőben mindent megtalálsz. Jó éjt Stephan. 

- Jó éjt és köszönöm. 

Lili: - Ébren vagy? - Lépett be az ajtón szerelmem mikor épp kinyomtam a telefont. - Kivel beszéltél? - Érdeklődött miközben alváshoz kezdett vetkőzni.

- Kittivel és elmesélte, hogy mi van Stephannal. Nagyon kivan bukva, és nagyon sírt, nekem pedig nagyon nehéz volt hazudnom neki. A saját húgomnak titkoltam el, hogy itt van a pasija, aki mellesleg félrelépett egy olyan lánnyal, akiről azt hittem, hogy a barátnőm. Az egészhez hozzátartozik, hogy akármennyire is akarom, nem tudok rá haragudni. Hiszen a legjobb barátom, és igaza van neki is. Kitti nagyon munkamániás.

- Nem gondolod, hogy hasonlít valakire? - Bújt mellém az ágyba.

- Kire? - Értetlenkedtem.

- Rád Lili. A testvéred teljesen olyan, mint te. Te is munkamániás vagy, és ez is meglepő, hogy most nem jársz fényképezgetni.

- Feladtam. - Mondtam szomorúan. - Paolo küldött egy sms-t, hogy nem választottak be a galériába, szóval ennyi. Elengedtem a fotós álmaimat.

- Lili ez még nem a vég, és legközelebb sikerül.

- Ugyan. - Legyintettem feladóan.

- Hé, ha én feladtam volna, az első kudarcnál most nem lennék az, akivé váltam.

- Te más vagy.

- Királynőm, ne szomorkodj! Te leszel a legjobb fotós a világon, főleg ha megcsinálod majd a következő évadra való promóképeimet.

- Akkor meghosszabbítod a szerződésed? - Csillant fel a szemem.

- Lehetséges. - Jött picit zavarba. - De még semmi sem biztos.

- Dehogy nem! - Nevettem el magam. - Lelepleztelek ugye?

- Oké lebuktam, igen. Úgy gondoltam maradok, és befejeztem, amit elkezdtem. Most pedig, hogy a csapat B.L- be jutott sokkal motiváltabb vagyok, mint bármikor.

- Gondolod, hogy sikerül?

- Nem tudom, de azon leszek, hogy minél hamarabb felépüljek és játsszak. Tudod, borzalmasan hiányzik a foci, és az, hogy tegnap csak a padról nézhettem végig az eseményeket szinte szenvedés volt. Imádom a munkám.

- Megértem, én is szeretem azt, amit csinálok.

- Segíteni fogok rendben? Mindent megteszek, hogy sikerüljön az, amit akarsz, és hogy valóra váljon az álmod. - Emelte meg a fejem.

-  Köszönöm édes, de most úgyis a baba az első. A fotózás még ráér, viszont most aludjunk, mert iszonyúan fáradt vagyok. Jó éjt szerelmem.

- Jó éjt Lili. - Csókolt meg, és egymást átölelve aludtunk el.

Stephan: Csak bámultam a falat és az eseményeken törtem a fejem, miközben a Kittitől jött sms-eket olvastam. Vagy tíz darabot írt, amiben könyörög, hogy menjek haza, és, hogy megváltozik. Szegény, ha tudná, mit tettem nem viselkedne így. Igaza van Ibrának és tudtam nem halogathatom a beismerést, így tárcsázni kezdtem a lány számát. Kitti már első csörgésre felvette és kétségbeesett hangon szólt bele. 

- Stephan végre! Már rengeteg üzenetet küldtem.

- Olvastam őket.

- Nézd, sajnálom, nem akartam, hogy ez legyen, és ígérem, megváltozom. Nem fogok olyan sokat melózni és...

- Kitti kérlek, fejezd be! Gondolkodtam a dolgokon és szerintem nem kéne erőltetni ezt a kapcsolatot.

- Mi? Szakítani akarsz velem pont az esküvő előtt két héttel? Talán nem szeretsz már? 

- Nem erről van szó, csak jobb lenne szünetelni, és olyan dolgot tettem, amire nincs bocsánat.

- Miről beszélsz? 

- Kitti... én.... - Habogtam és egyre jobban dobogott a szívem izgalmamban. - Kitti én... megcsaltalak téged. 

- Tessék? - Kérdezett vissza mikor felfogta szavaimat. - Hogy érted ez, hogy megcsaltál? 

- Ahogy csak érteni lehet. Lefeküdtem egy lánnyal nem is egyszer.... de... sajnálom, és... Kitti...  én.. - De a mondatot nem tudtam befejezni, hiszen a lány kinyomta a telefont és már fel sem vette nekem többet. 

Sziasztok! Úgy gondolom, megosztom veletek, hogy mostanában sok segítséget kapok Esztertől, akivel a blogolás kapcsán ismerkedtem meg. Köszönöm neki, hogy segít az ötletelésben, és abban, hogy életszerűbbé tegyem a blogom!!  Köszönöm! 💖