Sziasztok! Egy dupla részt hoztam most nektek, mert Hétfőig biztos nem tudok újat hozni. Olvassátok, szeressétek. Üdv: Andrea :).
-
Bocsi drágám, hogy felébresztettünk, de valaki nem bír
a hangerővel.
-
Ó tényleg, bocsánat Lili, hogy nem hagytam, hogy
édesdeden aludjatok….
-
Nézzétek, nem tudom, miért vagytok ilyenek vele? –
Böktem Zlatan felé. – Talán az a baj, hogy szeretjük egymást?
-
Megáll az eszem….na jó én megyek. Amúgy is csak a
kocsim miatt jöttem vissza, mert ugye tegnap elhoztátok, na és… találkozóm van.
– Majd sarkon fordult és elindult az ajtó felé, és Manuel is követte őt. Heléna
mérgesen pillantott ránk én pedig csak mosolyogni bírtam a tegnapi fantasztikus
este miatt.
-
Mellesleg Maxi jól van, mert már beszéltem
Alexandrával. – Vetette oda Zlatan csak úgy mellékesen.
-
Örülök neki, de gyerekek ezt akkor is…. Szegény
Stephan.
-
Beszélek vele. – Szolt Zlatan és magunkra hagyott minket.
-
Köszönöm a bulit, tényleg fantasztikus volt.
-
Örülök neki…. te vagy a legjobb barátnőm és te tudod, a
legjobban mennyire szeretem a tesódat.
-
Igen, de ez akkor is…ajj olyan nehéz, mert én bírom
Alexandrát. Jó anya és tudom, hogy nem a legszimpatikusabb, de nézd meg sok
PSG-s feleség, amint összeházasodott élete szerelmével semmit nem csinál, csak
vásárolgat és otthon gubbaszt vagy a férje összefocizott pénzéből nyaralgat,
miközben párja élete legfontosabb meccseit vívja. Ő nem ilyen, mert megmaradt a
munkája és tényleg jó anya. Maxiért mindent megtenne és
tudom, hogy a tesómért is, hiszen ha ideje engedi, minden meccsén kint van.
-
De én… akkor is csak azt látom benne, hogy a gyerekkel
magához kötötte Zlatant…mert ha nem esett volna teherbe, akkor még mindig
együtt vagyunk.
-
Ne törd magad rajta, mert.... mindig minden úgy van,
ahogy lennie kell.
-
Figyelj nem akartam megbántani Stephant komolyan.
-
Hagyjuk. Inkább menjünk utánuk, hátha utolérjük még
őket. – Ajánlotta és együtt elindultunk, majd kint a kapu előtt megálltunk, hogy
kihallgassuk a két fiút.
-
Ezt nem tehetted volna, és most nem hiszem, hogy jó lenne,
ha továbbra is haverok maradnánk. - Mondta Stephan mérgesen.
-
Úgy gondoltam, hogy már nem szereted.
-
Nem szeretem? Basszus három évig volt a barátnőm és
mikor megkérdeztem TŐLED, hogy mennyire tartod jó ötletnek ezt az eljegyzést te
bátorítottál pedig már akkor is szeretted.
-
Stephan én mindig is szerettem. Sajnálom, de mikor
elmentem nem önszántamból döntöttem, így hanem a fiam miatt.
-
Mégis csak elvetted Alexandrát!!!?? –Csattant fel
Stephan mi pedig lélegzet visszafojtva hallgattuk a veszekedést. Kedvem lett
volna közéjük állni, de Heléna nem engedte.
-
A fiam miatt tettem értsd már meg, hogy nem volt más
választásom. Ha akkor nem így döntöttem volna, Maxi nem tudná, hogy én vagyok
az apja az egyszer biztos. Mégis bátorítottalak, mert láttam, hogy boldog vagy
és hidd el igazán örültem nektek. Ezért mondtam azt, hogy kérd meg a kezét. Úgy
gondoltam én félre állok, és…
-
Hát kurva jól félre álltál köszönöm szépen….
-
Nem én mondtam neki, hogy szakítson veled…
-
De MIATTAD SZAKÍTOTTUNK!!
-
Nézd, én erről nem tudok… soha nem mutattam, hogy
vonzódom hozzá mikor együtt jártál vele. Vagy ha úgy gondolod, igen akkor
mondj legalább csak egyet.
-
Nem tudok mondani….egyet sem…. – Szólt halkan. – Ne
haragudj, csak… tényleg rosszul esik és… a foci is…
-
Mi van vele? Hiszen jó vagy benne nem? Minden meccsen
gólt rúgsz…
-
Nem mindegyiken. Soha nem leszek olyan, mint te.
-
Ne is akarj…. Én más vagyok, és másfajta a játék
stílusom is… meg nekem jó ez a kép, amit kialakítottam magamról.
-
A bunkó arrogánst? – Kérdezte Stephan mire mindketten
nevettek.
-
Azt hiszem igen…. pedig ha tudnák, milyen normális is
tudok lenni… de kérlek, ne haragudj Spet.
-
Nem számít…. csak ne bántsd meg! – Váltott egy kicsit
kedvesebb hangra.
-
Köszi. Te vagy a legjobb barátom Stephan.
-
Ó de szép. – Léptünk oda mindketten. – Akkor minden
rendben?
-
Azt hiszem igen, de most megyek, mert találkozóm van. –
Nézett rá Stephan.
-
Mégis kivel? – Csodálkoztam.
-
Viktóriával. – Vetette oda és egy kicsit kiakadtam.
Mégis honnan a francból bukkant fel újra ez a nő? Nem úgy van, hogy Londonba
lakik? Jobb, ha nem is gondolok rá, mert csak felhúzom magam. Következő héten
barátnőm egy tökéletes tervvel állt elő miszerint utazzunk el Párizsba és
nézzük meg a PSG- Rennes meccset, amit otthon játszanak.
-
Pénteken elmennénk, Vasárnap hazajönnénk. Tök buli
lenne.
-
Jó… nekem is volna hozzá kedvem, de a hotelek elég
drágák és…
-
Majd alszunk a tesóménál. Úgyis beszéltek minden nap. –
Való igaz, azóta, hogy megbeszéltünk elvileg együtt vagyunk meglepő módon
minden nap dumálunk telefonon. Fantasztikus érzés és olyan megnyugtató, csak ez
a távolság eléggé kikészít, mert minden pillanatban annyira hiányzik.
-
De nem akarok Alexandra közelében aludni.
-
Akkor nem tudom, mit csinálj. Ez tűnik a legjobb
ötletnek nem?
-
De… csak nekem ez nehéz lenne.
-
Szerintem erre akkor kellett volna gondolnod mikor
lefeküdtél Zlatannal.
-
Most mért vagy ilyen? Azt hittem már nem haragszol.
-
Nem is, de nem fogok melléd állni, ha arról kell
dönteni, hogy te vagy Alexandra. Mindkettőtöket egyformán szeretlek, és
mindketten nagyon jó barátnőim vagytok.
-
Szerinted mikor kéne felvállalni? – Tudakoltam.
-
Ezt nem kell felvállalni…. Vagy ha igen akkor ne
Párizsba. Bár Zlatannak úgyis lejár a szerződése és bár nagyon marasztalják,
nem gondolnám, hogy maradni fog. Már így is túl sok időt töltött egy klubba,
ami nem szokása.
-
Akkor hova megy?
-
Fogalmam sincs, de nagyon ajánlom neki, hogy maradjon
Európába.
-
Annak én is örülnék. Akkor lefoglalom a repülőjegyeket
oké?
-
Persze rendben van…. Jaa amúgy Stephan is hívott.
-
Minek? – Érdeklődtem. Vele viszont nem beszéltem a buli
óta. A sajtóba megjelent egy olyan cikk, ami szerint a drága vöröskét állítják
be barátnőjének. Undorító.
-
Mert találkozni akar… és azt mondta beszélni szeretne
veled.
-
Értem. Akkor majd meglátom, mit tehetek, de nincs sok
kedvem felhívni.
-
Attól még nem kell vele rosszba lenned, hogy ő is továbblépet,
Viktóriát pedig már régóta ismerjük. Odáig van Stephanért, ami jó lenne neki
nem?
-
De igen, csak….
-
Féltékeny vagy? – Csodálkozott.
-
Nem dehogy is, csak pont vele?
-
Nem mindegy, hogy kivel, a lényeg, hogy boldog és
mindketten továbbléptetek. Csak a te kapcsolatodból nehogy baj legyen.
-
Remélem nem lesz. A tesód olyan édes… és sexi… és..
-
Elég már! Te nem ismerted mikor kicsik voltunk.
-
Biztos édes lehetett…
-
Na, jó hagyjuk, inkább felhívom és megbeszélem vele a
Pénteket, te pedig hívd Stephant.
-
Baj lenne, ha mindkettőjüket én hívnám fel? –
Érdeklődtem és bevonultam a szobába.
-
Szia Stephan Heléna mondta, hogy kerestél.
-
Igen és csak azért, mert van új barátnőm, és csak
ennyit szerettem volna neked elújságolni.
-
Már mindent tudok a sajtóból, és… nem kellett volna
ezért fáradoznod. Biztos nagyon jól elvagytok együtt. – Mondtam és a hangomba
enyhe gúny vegyült.
-
Lili nem értem most mi a bajod?
-
Az a lány nem hozzád való…. mert… ő…nem olyan…
-
Mint te?
-
Nem erről vagy szó.
-
Talán féltékeny vagy?
-
Stephan kérlek….
-
Féltékeny vagy, de miért? Hiszen ott van élete szerelme
Zlatan… nem elég az neked?
-
Te is tudod, hogy nem erről van szó és nem is értelek,
hogy ezt miért feltételezed rólam. Egyszerűen csak nem illik hozzád Viktória.
-
Nem a véleményedet kértem ki csak elakartam mondani, de
látom, te nem örülsz más boldogságának csak akkor ha téged ugrálnak körbe.
-
Na köszi, talán ilyen lennék?? – Kérdeztem és igazán
rosszul estek a szavai.
-
Nem, bocsánat. Viszont most megyek, mert dolgom van.
Vigyázz magadra Lili…és…
-
Igen? – Kérdeztem és valamiért arra vártam azt mondta
szeretlek, de nem tette így hát leraktuk a kagylót, majd feltárcsáztam Zlatan
számát. Sokáig beszélgettünk és minden percet élveztem és a végén feljött, hogy
elmennénk a meccsre.
-
Akkor nem bánod? – Érdeklődtem és reméltem nem fogja
zavarni ha én is ott leszek.
-
Már mért bánnám? Örülök neki és van számodra egy
meglepetésem is.
-
Igazán micsoda??
-
Ha elmondanám az már nem lenne meglepetés, de nagyon
remélem, hogy fogsz neki örülni és végre elhiszed azt, hogy komolyan tervezek
veled, és… alig várom, hogy újra lássalak Lili. – Hallottam és annyira jól
estek a szavai, mert tudom ő nem ilyen érzelgős, én annál jobban romantikus
vagyok.
-
Én is így vagyok vele Zlatan szinte már a munkámnál is
csak rád tudok gondolni. Amúgy meg mi lenne, ha készítenék veled egy interjút
vagy egy… fotósorozatot?
-
Velem? – Hallottam csodálkozó hangját.
-
Igen, hiszen egy legenda vagy…. És nagyon jó focista.
-
Legenda? Ez tetszik…. De én inkább azt szeretem
magamra, hogy a foci istene…
-
Te lökött vagy. – Nevettem el magam. – Na azért
gondolják az emberek azt, hogy túlságosan sokat képzelsz magadról.
-
Tudod, pont leszarom, mert akik közel állnak hozzám
azok tudják ennek az ellenkezőjét.
-
Ez igaz. Mikor megismerkedtünk annyira furcsa és
távolság tartó voltál velem és a lapokból annyira más jött le.
-
Apropó láttad mi van Stephannal?
-
Igen új barátnője van…Viktória. – Mondtam gúnyosan.
-
Én azt olvastam, hogy más el is jegyezte.
-
MI? Ezt egy szóval sem említette. – Lettem egyre
mérgesebb. – Az egy dolog, hogy egy hónapja sincs, hogy együtt vannak ELVILEG,
de még el is jegyezze. Komolyan szerinted NOMRÁLIS??
-
Lili nyugi már. Ezer éve ismerik egymást. – Nyugtatott.
– Vagy mért vagy ennyire kiakadva?
-
Nem vagyok, csak Stephan és az a nő…. Olyan… nem tudom
-
Édesem ne gondolj most erre… hanem a hétvége lebegjen a
szemed előtt.
-
Rendben, addigra megkérdezem Paolotól, hogy mehet e az
interjú és a fotó sorozat.
-
Oké benne vagyok, de most le kell tennem.
-
Te jössz ki elénk?
-
Nem ígérem meg. Szia… szeretlek.
-
Én is. – Raktam le. A hét csigalassúsággal telt és én
is annyira fáradt voltam. Paolo szerencsére belement de csak az interjúba. Úgy gondoltam, azért elviszem a gépemet legfeljebb lövök párat csak úgy privátba.
-
Csinálok Zlatannal egy interjút. – Újságoltam
Helénának.
-
Tényleg és mi lesz benne…. Kapcsolat…
-
Munka!!!
-
Oké, értem, de…. te is fényképezed őket?
-
Igen…. én, de csak Zlatant. Nem akarom Alexandrát és
Maxit is belevenni ebbe.
-
Ha Alexandra ezt megtudja, akkor biztos ő akar a
középpontba lenni.
-
De nem lesz…ennyi. Holnap hánykor indulunk?
-
Én szeretnék már félórával előtte kint lenni, ha nem
baj.
-
Oké benne vagyok. – Egyeztem bele. A gép délelőtt
9:40-kor indult. Kicsit féltem, de az út simán ment. Párizsban egy várni
kellett és bementünk egy kávézóba. Mindenféle magazinok voltak kirakva, köztük
a miénk is. Büszke voltam, hogy egy olyan lapnak vagyok a tagja, ami Európában
igen népszerű. Bár a francia részt nem én szerkesztem, de sok embert ismerek
onnan is. Ahogy nézelődtem megláttam egy cikket, amibe az volt, hogy Stephan
eljegyezte Viktóriát. Mikor a képeket néztem azonnal felment bennem a pumpa.
-
Ezt láttad? – Mutattam Helénának. – Ez mi??
-
Mi van vele? Boldogok ez neked mért fáj?
-
De ez az én gyűrűm…ez…azzal a gyűrűvel kérte meg a kezét,
ami az enyém…
-
Lett volna ha elfogadod…. Lili nyugodj már meg kérlek
jó? Elvileg halálosan szerelmes vagy Zlatanba akkor meg mért zavar az, hogy
Stephan kivel akar együtt lenni?
-
Nem zavar, csak… pont ez a nő. Tudod megbocsájtottam
neki, de sohasem felejtem el azt, amikor rajtakaptam őket abba a hülye
szállodába.
-
Tudom, hogy fáj, de ha már meghoztátok ezt az idióta döntést,
akkor csak Zlatanra koncentrálj jó? Mellesleg ott jön. – Mutatott Heléna a
kijárat felé. Valóban ott volt. Végre már két hete nem láttam, és annyira
jóképű volt, még így is, hogy napszemüvegével és fejébe húzott sapkával álcázta
magát. Kezét lazán csak zsebre vágva jött felém. Nem bírtam ki még odaér hozzánk,
hanem elé futottam és átöleltem. Fantasztikus illata volt.
-
Lili ne ilyen hevesen. – Nézett rám.
-
Valami baj van?
-
Nem csak…. Megláthatnak. – Nézett rám zavartan.
-
De… hát…
-
Nyugi majd hozzászoksz. Nyilvános helyen nincs ölelés. –
Magyarázta barátnőm.
-
Szia hugi. – Köszönt Helénának is. – Jól vagy?
-
Igen, segítesz pakolni? Nem sok cuccunk van, csak ez a
két bőrönd.
-
Ezek nem nehezek hozom mind kettőt. Na, menjünk.
Alexandra már otthon van.
-
Maxi jól van? – Kérdeztem.
-
Igen… kiderült, hogy valami gyomorrontása volt.
Szerencsére nem komoly és már eléggé eleven.
-
Biztos nagyon édes lehet.
-
Az. Na ki ül előre? – Nézett ránk mire Heléna szem
forgatva megadta magát és szó nélkül hátra ült. Reméltem, hogy jó lesz ez a pár
nap és nem esek neki Alexandrának, és amikor elindultunk már nagyon izgatott és
boldog voltam, hogy újra itt lehetek vele. Alexandra nagyon kedvesen fogadott ami eléggé
zavart. Főleg annak a tudatába amit a háta mögött teszünk Zlatannal. Maxi
egyszerűen tündéri kisfiú. Már szaladgált és mindenféle francia szavakat
kiabált.
-
Milyen jó neki, hogy majd ha felnő, ennyi féle nyelven
tud beszélni.
-
Az biztos. Zlatan sokat beszél hozzá svédül én angolul
és az oviba pedig megy a francia.– Mondta Alexandra miközben terített az
ebédnek.
-
Mi a programotok mára? Vagy a meccsig csak itthon
leszünk?
-
Igen, persze… holnap pedig akkor elkészítjük a cikket
jó? – Nézett rám Zlatan és majd kiugrott a szívem, hogy kettesbe leszek vele.
-
Milyen cikket? – Kapta fel a fejét Alexandra.
-
Mivel… egy olyan lapnál dolgozok akik a foci résszel is
foglalkoznak van egy rovatom ahol híres focistákat mutatok be más szemszögből
és kicsit belsőségesebb interjú keretében mint egy normál lap.
-
Úgy tudtam fotós vagy.
-
Igen, de az egyik kolléganőm, aki ezt a rovatot vezette
elment szülni és én kaptam meg a helyét.
-
De jó, ennek örülök. Szerintem akkor a holnapi fotózás
megfelelő. Van egy pár lakás amit tudok ajánlani helyszínnek. Meg majd Maxit is
eltudjuk vinni. Még jó, hogy vettem új ruhát.
-
Ő….ez csak…. Szóval ez nem családi lap, és először csak
a szöveget írom meg… a képek kicsit később fognak elkészülni, de még az sem biztos.– Próbáltam megfogalmazni
a dolgot, de Heléna szúrós szemmel nézett rám.
-
Hogy mi van?
-
Csak azt akartam mondani, hogy ebben csak Ő lesz benne
és nem kell, hogy ti is ott legyetek
A meccsen őrületes hangulat volt.
Még sosem voltam ebben a stadionba, de azonnal éreztem, hogy más mint a San
Siro vagy az Olimpico…. A Parc des Princes egyszerűen lenyűgöző volt.
-
Nézd csak kicsim ott a papa. – Mutatott a pályára
Alexandra. – Remélem ma is fog nekünk gólt rúgni. – Mosolygott a fiára. Kicsit
zavart, hogy itt van és az esett igen rosszul, hogy Heléna alig szólt hozzám.
Alexandra közelében szinte levegőnek nézett. Zlatan tényleg őrülten sexi volt
és nagyon büszke voltam rá, mert rúgott két gólt is. A végeredmény 4-0 lett a
PSG javára.
-
Lemegyünk az öltözőkhöz? – Nézett rám a mérkőzés után
Heléna.
-
Persze… gyere, drágám megnézzük a papát. Gyere te is
Lili. Zlatannak nagyon sok a helyes csapattársa. – Mosolygott rám majd mikor
leértünk ő csókkal üdvözölte Zlatant és Heléna is gratulált neki. Annyira
feleslegesnek éreztem magam. Mégis mit gondolok én? Heléna nyilván azért húz
Alexandra felé, mert ő is családtag. Az ember kiáll a családtagjaiért. Csak
néztem őket és hátat fordítottam nekik. Elindulta a kijárat felé, és nagyon
utáltam magam amiért újra belerángattam magam egy ilyen idióta helyzetbe, de
Zlatan utánam szólt.
8. Fejezet. :).
-
Lili hova mész? Pár perc és átöltözöm, utána elmegyünk
vacsorázni.
-
Én… nincs kedvem.
-
Valami baj van? Talán nem jó itt? Vagy nem tetszett a
meccs?
-
Dehogy nem, fantasztikus volt és gratulálok a két
gólodhoz is. Mindkettő nagyon gyönyörű volt.
-
Lili figyelj, megígérem, hogy leszünk kettesbe is, de kérlek,
most gyere vissza. – Suttogta nekem.
-
Rendben van, hiszen csak miattad jöttem ide, de rosszul
esik, hogy a tesód levegőnek néz és te is…
-
Lili ne mond, ezt kérlek.
-
Hazamegyünk és nem lesz semmi, csak… - De a hangom
elcsuklott és nem bírtam visszatartani a könnyeimet. Tudtam, hogy Zlatan utálja,
ha sírok. – Bocsánat én csak…
-
Menjünk vissza jó? Feltűnő lesz.
-
Rendben…. Zlatan?
-
Igen…
-
Átölelhetlek? – Kérdeztem mire ő tett így. Fantasztikus
volt érezni az illatát és legszívesebben bementem volna egy szobába, hogy az
enyém legyen. Rettentően kívántam, de sajnos ez a pillanat hamar véget ért,
mert eltolt magától.
-
Mehetünk? – Kérdezte és én igenlően bólintottam. Heléna
Maxival aludt egy szobába amiből lejött az, hogy Zlatannal nem alszanak együtt.
Nekem maradt a múltkori vendég szoba ami Zlatan mellettié volt. Sehogy sem
bírtam elaludni abban a tudatban, hogy egy ajtónyira fekszik az akit szeretek.
Legszívesebben bebújtam volna mellé az ágyba, hogy összebújjak vele, de nyilván
nem tettem. Másnap megbeszéltük, hogy egy olyan helyen készítek vele interjút,
amit Alexandra ajánlott, de Zlatan gyorsan elvetette az ötletet, mert azt mondta
ő már kitalálta a helyszínt, így nem ellenkeztem, és ebéd után azonnal elindítunk
majd megálltunk Párizs külvárosa környékén egy kedves kis ház előtt.
-
Miért itt állsz meg? Azt gondoltam, hogy valami kajáldába
megyünk, vagy egy eldugott bárba… vagy…
-
Lili fejezd be. Ezt vettem… nekünk.
-
Mit csináltál?? – Lepődtem meg és szinte alig hittem a
fülemnek ám mikor Zlatannal együtt beléptem a házba szinte az örömkönnyeimtől
alig láttam.
-
Tetszik? Még nincs sok bútor benne, de a konyha és egy
háló már teljesen készen van a többit meg majd együtt kitaláljuk, mert úgy
gondoltam nem akarok nélküled dönteni és… ez bármikor itt lesz és... amikor
csak akarsz, akkor én is áthozom a dolgaimat és összeköltözhetnénk. Felmondhatnál
a melóhelyeden és idejöhetnél. Együtt lennénk még itt fél évig… aztán meg majd
alakul minden a maga útján.
-
Én… köszönöm… - Habogtam. – Annyira csodaszép és olyan…
nem nagy. Hogyhogy nem egy nagy hodályt vettél??
-
Mert tudom, hogy neked elég csak egy ilyen is amibe max
van négy szoba. Még emelet sincs.
-
Tökéletes…. Imádom. – Öleltem át és megcsókoltam.
-
A hálószoba már be van rendezve.
-
Bolond... elfelejtetted, hogy dolgozni jöttünk ide.
-
Rendben van. – Sóhajtott beletörődve a helyzetébe majd
bementünk a konyhába. akkor mit akarsz tudni? – Kérdezte Zlatan.
-
Mindent. Mesélj nekem erről a négy évről jó? Meg arról,
hogy mi lesz a jövő, és…egy kicsit már az E.B.-ről is beszélhetnénk.
-
Csak akkor, ha kapok még egy csókot. – Mosolygott rám
én pedig nem ellenkeztem ezután pedig bementünk az új hálóba ahol felavattuk az
ágyat is. Pár óra és sok sex után végül egymás mellett feküdtünk.
-
Lehet kéne dolgozni is nem gondolod? – Ültem fel.
-
Írj olyat mit tudsz rólam.
-
De az nem jó… olyat akárki írhat, és akkor olyan lenne,
mintha kimásoltam volna a Wikipédiából. Meg egy pár képet is szeretnék
készíteni csak úgy magamnak, aztán meglátom lehet elfogadják azt is.
-
Mi lenne, ha holnap újra eljönnénk ide és tényleg
dolgoznánk. Most rendelhetnénk kaját, és akár az egész estét együtt lehetnénk.
-
Komolyan gondolod? – Könyököltem fel.
-
Igen. Majd azt mondom elmentem a haverokkal meg a
csapattársakkal.
-
Megtennéd értem?
-
Csak érted tenném meg. Jó hogy itt vagy Lili és nem
akarom, hogy ennek az egésznek vége legyen. Tudod azon tanakodtam, hogy ha
lejátszom az utolsó meccsemet és otthagyom a PSG-t akkor elmehetnék akár
Amerikába is.
-
Levezetni? – Érdeklődtem. – De oda nyugdíjas focisták
mennek.
-
Ez jó… de én nem csak azért akarok oda költözni hanem,
mert… velem tartanál?
-
Mi? Amerikába?
-
Igen. Nem akarom újra elszúrni a dolgot és mikor nem lesz,
ekkora a felhajtás benyújtom a papírokat Alexandrának.
-
Maxival mi lesz?
-
Nem tudom, de nem tilthatja el tőlem, hiszen én vagyok
az apja. Szeretem őt, és a fiam is kötődik hozzám. Csodálatos dolog ez az
apaság. Egyedül erre volt, jó, hogy anno Alexandrával randizni kezdtem. Majdnem hat év nagyon sok és kiismertem minden
dolgát. Nekem több kell és én ezt a többet tőled kapom meg. Anno baromira
szerelmes voltam Alexandrába, de… a sok ide-oda szakítunk, összejövünk nem tett
jót a kapcsoltunknak.
-
Igen, ezért is jöttünk össze akkor.
-
Boldog voltam veled mint ahogy most is.
-
Bárcsak nekünk lenne gyerekünk. – Méláztam el.
-
Ezen könnyen segíthetünk… - Mosolygott el és újra
megcsókolt.
-
Héé állj le kérlek! – Toltam el magamtól, majd
elkezdtem felöltözni.
-
Ne már Lili alig vártam, hogy újra együtt legyünk. Ne
rontsd ezt el…. A munka várhat…
-
Ezt mondd a főnökömnek. Na, kapd magad össze. –
Parancsoltam rá és kimentem a diktafonomért. Zlatan szerencsére észbe kapott és
alig két óra alatt megvolt az interjú. A nap már lemenőben volt így
megbeszéltük, hogy holnap edzésen készítek néhány fotót. A vasárnap egyszerűen
fantasztikus volt. Csodálatosan éreztem magam. Az öltözőbe ültünk én pedig csak
úgy fényképezgettem és hallgattam Zlatant ahogy az élményeiről mesélt.
-
Tudod furcsa lesz itt hagyni ezt az egészet. Nem nagyon
fűztem sok reményt a csapathoz, de azonnal befogadtak és most tisztelnek és
szeretnek.
-
De nem ajánlottak hosszabbítást?
-
Szerinted? Én vagyok a legjobb játékos…
-
Szóval igen.
-
Természetesen igen, de nem akarok maradni…. Mert…
lehet, hogy elmegyek a P.L.-be.
-
Anglia? Miért mennél te oda ennyi idősen?
-
Héééé én vagyok a foci istene.
-
Te hülye vagy. – Nevettem el magam. – Egy ilyen erős
bajnokságba már nem fér bele olyan, aki ennyi idős.
-
Szerinted öreg lennék?
-
Nem ezt mondtam, csak… az Angol bajnokság a legerősebb
és… teljesen mindegy melyik csapathoz mennél..
-
A Manchester Unitedhez gondoltam.
-
Ne vágj a
szavamba kérlek. – Morogtam rá. – Szóval teljesen mindegy melyik csapathoz
igazolnál akkor is erős, és ha a M.U.- hoz mész, akkor már ott van egy Rooney
vagy akárki más. Ott nem te leszel a valaki, és ha rosszul focizol a rajongók
és az újságírók szétszednek. Ne akard ezt magadnak. Mellesleg ott még Karácsony
és Újév sincs rendesen.
-
De ez nekem kihívás… és boldog vagyok, hogy ennyi
idősen is gondolnak rám.
-
Akkor is féltelek és semmi képen nem akarom, hogy oda
menj. Nézd itt rád épül a csapat és te vagy a befejező ember, de ott csak be
kéne állnod a sorba és a nagy játékosokat nem fogják miattad lecserélni.
-
Nem akarom, hogy lecseréljék….csak... Bajnokok Ligáját
akarok nyerni.
-
Egy Európa Ligás csapattal??
-
Ha nem első évbe akkor másodikba.
-
Akkor sem helyeslem ezt Zlatan és..ó Heléna hív. –
Láttam a telefonom kijelzőjén barátnőm nevét. Bőven benne voltunk a délutánba
így gondolom kezdett ideges lenni.
-
Mégis merre vagytok már? – Érdeklődött és a hangja
nagyon idegesen csengett.
-
A stadionba. Éppen dolgozunk…
-
Na ne ámíts már. Öltözzetek fel és gyertek haza.
-
De Heléna mi nem….csak beszélgetünk. – Magyaráztam
neki, de természetesen nem hitt nekem.
-
Gyertek haza azonnal! – Mondta parancsolóan.
-
Nézd, fogalmam sincs, mikor látom őt legközelebb és
szeretnék minél többet vele lenni. Ezt te is megértheted.
-
Én igen, de Alexandra nem.
-
Úgysem tud semmit és…. – De Zlatan kikapta a kezemből a
telefont és Svédül mondott valamit, majd kinyomta a telefonom.
-
Hú ez eléggé szigorúnak hangzott.
-
Csak leállítottam. Nem akarom, hogy zavarjon. Kikapcsoltam,
ha nem baj.
-
Nem…dehogyis. – Mosolyogtam rá. – Ne akarom, hogy
elhagyd Európát.
-
Lili, de itt már nem sok esélyem van. Látod nem lettem
most sem BL győztes, pedig komolyan mondom most tényleg odatettem magam.
-
Ha a Real Madridhoz igazolnál…
-
Nem. Ott már megvannak a sztárok. Olyan klub kell, ahol
én vagyok az egyedüli nagyágyú.
-
Akkor ennyi erővel itt is maradhatnál. Itt lesz az EB-
is.
-
Igen, jó lenne valami komoly dolgot művelnem ott is.
-
Ez az éved fantasztikus volt. – Bújtam hozzá.
-
A BL nélkül nem akarok visszavonulni érted? Tudom, hogy
a válogatott nem olyan erős, hogy olyan álmaim legyenek, mint a döntőbe jutás,
de ez reálisnak tűnt… és ez sem sikerült.
-
Ne szomorkodj jó?
-
Rendben. Eljössz a búcsú meccsemre?
-
Ez nem kérdés, de akkor ígért meg, hogy nem mész
Amerikába vagy valami nevesincs focicsapatba levezni?
-
Sajnos nem ígérhetek semmit. – Szolt és jobbnak láttuk,
ha tényleg indulunk. A kocsiba még gyorsan váltottunk egy búcsúcsókot. Az esti
géppel indultunk így volt időm mindent bepakolni. Mikor a lakáshoz értünk
Heléna majd meg tudott volna gyilkolni a szemeivel. Olyan rosszul esett, hogy
ennyire nem tiszteli az érzéseimet. Zlatan vitt ki a reptérre és sajnos nem
sokat búcsúzkodhattunk. A késői órák ellenére is hatalmas volt a tömeg.
-
Lili ne már. – Suttogta a fülembe. – Ne szomorkodj. Nemsokára
újra látjuk egymást.
-
De… addig vele leszel. – Néztem fel rá.
-
Nem, a közös lakásunkba leszek.
-
Még csak meg sem csókolhatlak.
-
Ezen könnyen segíthetünk. – Majd nagy meglepetésemre megcsókolt.
Éreztem a puha nyelvét és a szívem szinte kiugrott a helyéből. Tényleg szeret,
ha egy ilyen dolgot bevállal.
-
Hé, mennünk kell. – Hallottam távolról barátnőm hangját
és nagy nehezen elváltunk egymástól.
-
Akkor, ha hamarabb nem a búcsú meccsemen találkozunk.
Szeretlek Lili. Vigyázzatok magatokra.
-
Én is, és addigra tudd meg hova igazolsz. – Mondtam
neki, de ő csak a fejét ingatta. Nagyon nehéz volt az egész hónap. A búcsú
meccsét Május 14.- én rendezték és addig több mint két hét volt hátra. Paolo szerint
jó a cikk, de mivel a Juventus lett a bajnok az egyik játékossal kellett
interjúznom. A Zlatannal való majd bekerül a következőbe. Elfogadtam, de azért
rosszul esett. Bár eszembe jutott az is, hogy akkor talán még ki is bővíthetném
a búcsúmeccs eseményeivel. Szerencsére a Juventusos interjú nagyon jól sikerült
és örültem, hogy más csapatot is megismerhetek. A meccs előtti héten Paolo behívott az
irodába.
-
Valami gond van? Nem jó a cikk.
-
De, éppen erről van szó. Fantasztikus munkát végzel. A
cikkeid és a képeid egyaránt profizmust mutatnak és van egy ajánlatom. – Tolt
elém egy papírt. – Ez egy négy éves szerződés, ami természetesen béremeléssel
is jár, és arra az időtartamra szól, míg a kolléganőnk nem jön vissza a baba
után. De persze, ha jól teljesítesz, beszélhetünk hosszasításról is.
-
Ez most komoly? – Habogtam. Ez volt életem álma, és
most valóra válik.
-
Nem kell most azonnal döntened. Ráérsz a jövőhónap
elsejéig is.
-
Mindenképpen át gondolom, és köszönöm Paolo. – Ahogy
kiléptem az irodából kedvem lett volna kiabálni egy nagyot örömömbe. Hihetetlen
boldog voltam. Este Helénával tárgyaltuk át az ügyet.
-
Ha elfogadom – Kezdtem. – Akkor azt is jelenti, hogy
négy évig minimum itt kell maradnom, ami nem rossz, de… a jelen helyzetbe nem
megoldható. Főleg ha Zlatan olyan klubba igazol, ami a világ másik felén van.
-
Gondolod, hogy így tenne?
-
Annyira nem tudom, mi jár a fejébe. Hatalmas a csend
körülötte. Neked sem árulta el?
-
Nem, semmi… csak a pletyka. Én sem örülnék, ha elmenne,
mert még sosem éreztem magamhoz ilyen közel a testvéremet, mint most. Lehet,
hogy el kéne mondani neki….. és… ó várj csörög a telefonom. – Kapta ki zsebéből
a készüléket, majd a másik szobába sietett. Úgy gondoltam igaza van és
feltárcsáztam Zlatan számát. Pár csörgés után fel is vette.
-
Szia. – Köszöntem bele. – Fantasztikus hírem van.
-
Jó, hogy hívtál, mert beszélnünk kell. – Hangja meglepően
komolyan csengett. - De kezd te.
-
Oké, szóval a főnököm behívatott ma az irodába és azt
mondta, hogy legalább négy évre kötne velem szerződést és ez magasabb
fizetéssel járna. Nem fantasztikus?
-
Ez remek, gratulálok. – Szólt, de tudtam nem volt boldog.
-
Zlatan valami baj van?
-
Igen, vagyis… nem baj, csak… elmondtam Alexandrának,
hogy válni akarok.
UI: Kérlek hozzászólásba írjátok meg, hogy szerintetek jó irányba halad- e ez az egész, mert unalmas sem szeretnék lenni és elhúzni sem akarok egy- egy dolgot. Vagy szerintetek min kéne ha kéne változtatnom, mivel lehetne jobb a történet. Előre is köszönöm. :).
