Resta con me: V. Évad III. rész!

 

 – Szeretlek, de őszintén már attól féltem, hogy el akarsz válni. – Fordultam Zlatan felé, akivel az ágyban pihentünk, és valami idióta filmet néztünk a tévében. Az óra már bőven elütötte az éjfélt, de mi még cseppen sem voltunk álmosak. Beszélgettünk, filmeztünk, csókolóztunk és szeretkeztünk. Olyan volt, mintha nem lenne semmi, és az idő megállt volna ezen az estén. Csak ő és én, végre újra kettesben, és újra veszekedések és konfliktusok nélkül.
– Ez sosem fordult meg a fejemben, hiszen te vagy életem szerelme és a fiam anyja, aki remélem, már édesen alszik.

– Biztos jól elvannak. Szeret Helénánál lenni, mert Vincenttel tud játszani.
– Azért jól összehoztátok ezt a ma estét. – ismerte el.

 – Én csak a végrehajtó voltam, de az ötletet húgod adta.

– Nem is hiszed el, mennyit rágta a fülem, hogy beszéljük át a történteket. Remek testvér, aki imád téged, és néha úgy érzem, komolyabb, mint én. Pedig régebben annyira szeleburdi volt. Mióta egyedül álló anya lett, sokkal megfontoltabb döntéseket hoz.
- Az a szemét El Shaarawy! – mérgelődött, és be kellett látnom, hogy igaza van. – A barátoddal mi a helyzet?

– Azóta nem beszéltünk, mióta összejött Ludovica Paganival, és a húgommal szakítottak. Pedig jobban tenné, ha a focira koncentrálna, mert így sosem lesz válogatott. Nemsokára kihirdetik a keretet.

– Szerintem ő megelégszik ezzel a szinttel, és nem is akar több erőt belevinni a teljesítmény növelésébe.
–Igazad van, de fáj látni, hogy újra kikerült a válogatottból.
– Most a szerelem a legfontosabb számára. Mondjuk, ezt megértem, de az a jó, hogy engem ez mindig sokkal jobban doppingol, és nem hagyom el magam, sőt. Arra törekszek, hogy büszke legyél rám, ha játszani látsz.

– Én mindig büszke vagyok rád, Zlatan. – mosolyogtam. – Számomra már az is hihetetlen, hogy mindjárt negyven éves vagy, és még mindig ennyire magas szinten focizol klub szinten.
– Szeretnék a válogatottba is visszatérni. Te örülnél neki? – sandított felém, és tudtam, tudja, hogy mit gondolok erről.

– Tedd, amit jónak látsz, de miért nem elég neked az Ac Milan?
– Mert szeretnék részt venni a quatari világbajnokságon, és képviselni a hazámat.
– De akkor már negyvenegy éves leszel, és ki tudja, mi történik veled? Ráadásul olyan messze van Quatar és decemberben világbajnokság! Még viccnek is rossz. – osztottam meg vele a véleményem.
– A FIFA egyre több idióta döntést hoz, de ebbe sajnos mi nem szólhatunk bele, bár én nem is akarok. Sosem volt a politika az erősségem, és inkább azt teszem, amihez értek, termelem a csapatom számára a gólokat, és hozom a győzelmeket.
– Imádom ezt az elszántságot, és ha szeretnéd, legyél újra válogatott. – öleltem át, ő pedig szenvedélyesen megcsókolt, és újra maga alá gyűrt.

Reggel közös tusolás, és reggeli után kint ültem a kertben, míg Zlatan a dolgait pakolta vissza. Heléna visszahozta Alexandert, Alexandra pedig elhozta Maxit. Megkértem őket, hogy maradjanak ebédre, de sajnos siettek vissza Párizsba, hiszen férjének szülinapja van, amit szeretnének kettesben megünnepelni. A másik fiúk férje családjánál volt addig. Heléna kapott az ötleten, és újra előhozakodott Zlatan meglepetés bulijával, amit jó ötletnek tartottam, bár azért szerettem volna, ha ő is tud róla. Imádtam, hogy sógornőm ennyire kreatív. Összeírta a helyszínt, a vendégeket és a zenére is volt gondja. Nekem már csak az ételt és a dekorációt kellett megbeszélnem. Minden fantasztikusan alakult, a három fiú is jól elvolt az apjukkal, így Heléna hazament, hogy lerendezze a dolgait. Minden tökéletesen megfelelt egy vasárnapi naphoz. Míg a fiúk kint játszottak a kertben, én az infulencer és a fotós munkáimat néztem át. Boldog voltam, hogy a jövő hét teljesen telve van. Épp a húgommal beszéltem pár szót, amikor csöngettek. Mivel szerelmem még mindig a fiúkkal és a kutyával foglalkozott, én nyitottam ajtót, ám a meglepetés hidegzuhanyként ért. 

Resta con me: V. Évad II. rész!

Tehát most itt állok a tükör előtt, és valami nagyon szexit keresek. Lent már elkészült a vacsora, ami Zlatan kedvence, és még magam sem tudom, hogy sikerült ennyire tökéletesre.
– Szerintem, ha erre felkapsz egy inget nyert ügyed van. – lépett be Heléna, és végignézett piros csipkés fehérnemű szettemen.
– Mikor jön?
– Azt mondta, hétre, de már mindjárt negyed nyolc.
– Akkor mi lépünk! Ha úgy van, Alexander holnap is aludhat nálam. Vincenttel ellesznek. – Mosolygott biztatásul, és összefogta mézszőke haját.
– Annyira köszönöm. – öleltem át. – Annyira jól esik, hogy te mindig hittél nekem.
- Ne sírj, mert elkenődik a sminked, és nem tudom újra ilyen szépen megcsinálni. – simogatta meg arcom kedvesen.
– Szerinted sikerül?
– A tesóm egy makacs barom, de szeret, csak még tartja magát. Na meg az a szőke ribanc sem tesz neki jót, – tűnődött el. – de hidd, el már jobban húz feléd a szíve, mint előtte. Legyél ügyes és szexi.
– Köszönöm, elköszönök Alexandertől. – futottam le a lépcsőn, és amikor elmentek, újra izgatottá váltam. Zlatan eredetileg a fia miatt jött el hozzám, de Heléna kitalálta, hogy inkább csábítsam vissza. Így most csipke fehérneműben és a hófehér ingben vártam őt. Fél nyolc körül végre begördült az autója. A szívem a torkomban dobogott. A kulcs fordult, Zlatan pedig nagy hanggal belépett. Próbáltam természetesen viselkedni és lassan lépdeltem felé, hogy üdvözöljem.

Resta con me: V. Évad I. rész!

 A Milánóban töltött idő új lehetőségeket, munkákat és kapcsolatokat hozott. Zlatan kiválóan játszott a csapatban. Megbecsülték és számítottak rá, ő pedig sorra termelte a gólokat, szemeiben megint megjelent az a csillogás, amit annyira szerettem. A fotós munkám jól ment, emellett egy milánói tv- társaságnál is dolgozni kezdtem, mint sporthír szerkesztő. Ez lényegében olyan volt, mint az előző munkahelyemen, de itt a focin kívül sokkal szerteágazóbb volt a merítési paletta, és a csapatjátékosokon kívül egyéni sportolókkal is dolgozhattam. Ez azért is volt jó, mert többet kerestem, és míg Alexander óvodába járt, elfoglalhattam magam.  Nagyon élveztem, és az első perctől kezdve minden munkatársammal megtaláltam a közös hangot. Szakmailag nagyon sokat tanultam és olyan ismertségekre tettem szert, amiket további munkáim során kamatoztathattam. Házasságunk Zlatannal szárnyalt, újra összhangba kerültünk. Sok volt a közös program és mindketten örömmel fogadtunk el olyan felkéréseket, amikre régebben sosem, így sok közös cikk, interjú és fotósorozat készült a családunkról. 

⚽Q&A | A Vogue-féle 73 kérdés #5 from Nina ⚽

 Sziasztok! 

Pár napja olvastam Nina blogját, ahol ezt a szuper kérdéssort találtam, és mivel nagyon kedvelem az ilyesmiket nem is volt kérdés, hogy kitöltöm. 

1. Mi az ami most hiányzik az életedből? 
  Egy nagy dupla minden feltéttel ellátott pizza. 😃 De, hogy valami komolyat is mondjak talán a            gyerek. 

2. Ha választhatnál, melyik korban élnél? 
   Talán visszautaznék a régebbi korba mikor még mindennek sokkal nagyobb értéke volt, és a családok több minőségi időt tölthettek együtt.

3. Hópárduc vagy leopárd? 
    Mindkét állat gyönyörű, de talán a hópárducot írnám.

4.  Mi a szerencseszámod vagy csak szimplán a kedvenced? 
     Nincs annyira szerencseszámom, de talán a 2 és a 22.

5. Új zenék, vagy inkább régebbiek?
    Szinte minden kedvenc zenémhez egy-egy emlék fűződik, amikre szívesen emlékszek vissza, így            néhány mai mellett sokszor hallgatok régebbieket.

6. Mi az amit szeretsz magadon? 
    Az akaraterőmet írnám, külsőségekre pedig a melleimet.

7. Introvertált, extrovertált vagy a kettő közötti ambivertált személyiségű vagy? 
    Introvertált. 

8. Albérlet vagy családi ház? 
    Jelenleg egy új építésű lakásba lakunk, amit nagyon szeretek.

9. Mi a véleményed a koronavírusról? 
   Kicsit érdekesnek tartom, hogy nyáron nem támad a vírus, de már mondogatják, hogy ősszel lesz.           Inkább nagyobb a média hiszti körülötte, mint amit megérdemelne. 

10. Filmműfaj, amit utálsz? 
      Nem utálom, inkább félek a horrorfilmektől.

⚽Ötéves blog szülinap: Sose felejtelek I. ⚽

  Sziasztok! 

Szinte még nekem is hihetetlen, hogy már öt éve megy a blog. Ez alatt pedig elég sok minden történt velem. Volt jó és rossz egyaránt, és bár néha elhanyagoltam az oldalt, azért időről időre mindig visszatértem ide, hogy írjak. Itt úgy érzem mindig őszintén magamat tudom adni, és minden egyes bejegyzéssel közelebb kerülök Hozzátok, és persze Ti is jobban megismertek engem. Még mindig szeretek történeteket írni, vagy csak megosztani az életem egy-egy momentumát.
Az öt év alatt sokszor volt a menedékem ez az oldal, és sokszor éreztem sokkal jobban magam miután kiírtam magamból azt ami a szívemet nyomta. Az írás terápia mindig működött, és ha már nem ehetek annyit legalább ez megmaradt. 😁

Köszönöm, hogy itt vagytok velem, kommenteltek és ha nem is mindig, de figyelemmel kíséritek a munkásságomat. 💖

Pár hónapja már a fejembe van egy történet amit szerettem volna megírni és megosztani Veletek. Előljáróban annyit írnék csak, hogy pár fejezetnél nem tervezek ebből többet, de ha esetleg tetszik Nektek tovább írom. 
Nagyon szépen köszönöm a segítséget Eszternek. 

Most pedig lássuk a storyt: