4/10 ⚽️ Betolakodó⚽️

Zlatan: Mikor Lili elment, először kicsit megijedtem, de úgy voltam vele, bármi is lesz, elbírok a fiammal. Míg aludt, én gyorsan előkészítettem az ennivalóját, a játékait és mindent, ami számára kellett. Úgy gondoltam, ha felébred én is kiviszem sétálni, ahogy azt szerelmem szokta. Ám a rossz idő miatt a tervem dugába dőlt, így mikor Alex felkelt, arra jutottam, hogy inkább lerakom a játékszőnyegre és játszani fogok vele. Sajnos rémesen hiányzott neki az anyukája, és be kellett látnom, a sok távol töltött nap meghozta a hatását. Az etetés is eléggé rémesen ment, hiszen még nem lehet teljesen ültetni, így figyelnem kellett a testtartására is. Lili szerencsére odakészítette már a pürésített gyümölcsöket, amiket kisfiam csak pár hete fogyaszt. Kicsit kétségbe voltam esve, hogy szabad-e már neki ilyet enni, de úgy voltam vele, biztos nem készítene olyat, ami nem való Alexandernek. Játszottam, sőt még énekeltem is neki, amit ő csak könnyes szemekkel fogadott, én pedig délre már teljesen kifáradtam, és átfutott agyamon, hogy szerelmem hogy tudja ezt minden egyes nap megtenni úgy, hogy közben mosolyog, és sosem tűnik fáradtnak. Nyilván Maya is besegített, de Alexanderral inkább Lili törődött. Ahogy pedig lefektettem a kiságyba, hátradőlve gondoltam a nap további részére. Valamit ki kell találnom, ha nem akarom, hogy Lili hangos sírásra érjen haza. Maya nem volt járható út, hiszen mostanában rengeteget kellett tanulnia és alig volt ideje ránk. Ahogy ezen morfondíroztam, elnyomott az álom, és mikor felkeltem, az óra délután hármat mutatott. Kétségbeesetten ültem fel, és egy hatalmas súly gördült le szívemről mikor láttam, hogy kisfiam nem sír, csak a felette lévő csilingelőt vizsgálgatja.

⚽️ #EZVAGYOKÉN kihívás⚽️

Sziasztok! Rigó Eszti a Coffee &Cakes blog írója kihívott engem is az #EZVAGYOKÉN kihívásra. Nagyon szépen köszönöm, hogy rám  gondolt. Igyekszem őszintén válaszolni mindenre. 😊

A kihívás az itt felsorolt szabályok alapján működik:

Szabályok:

Kihívtak? Fogadd el - vagy ne, rajtad áll - és szánj egy bejegyzést a következő kérdések megválaszolására:

1. Ki vagy Te?

2. Mi az álmod?

3. Mi a kedvenc emléked?

4. Mi jelenti számodra a boldogságot?

5. Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy szépség?

6. Szerinted hogyan írnának körül Téged a környezetedben élők? Mennyire egyezik ez az első kérdésre adott válaszoddal?

7. Mi a legnagyobb félelmed?

8. Hogyan látod magad 1 év múlva?

9. Mi volt a legnagyobb őrültség, amit valaha csináltál?

10. Ki vagy mi az első számú motivációd?

11. Mit csinálsz, ha valaki elkezdi igazságtalanul kritizálni egy barátodat, de nem tudja, hogy közel áll hozzád?

12. 5 év múlva emlékezni fogsz arra, mit csináltál tegnap?

+1. Fejezd be a mondatot: Arra vágyom, hogy...

Hívj ki Te is néhány további bloggert, akiknek kíváncsi vagy a válaszaikra. Annyi jelölted lehet, amennyit akarsz.

Másold be a szabályokat (a kérdésekkel együtt), hogy kihívottjaid tudják, mi a dolguk. Bejegyzésedben ne felejtsd el megemlíteni a bloggert, aki Téged hívott ki.

Válaszaim: 

1. Ki vagy Te?  

Egy 29 éves, vidám, álmodozó lány, aki imádja a férjét, a munkáját - ebből kifolyólag a gyerekeket - és él hal a fociért. 

2. Mi az álmod? 

Szeretnék eljutni egy olyan mérkőzésre, ahol legalább az egyik kedvenc játékosom pályára lép. A másik álmom pedig az, hogy van egy fiam. 

3. Mi a kedvenc emléked?

A 29 évembe szerencsére már nagyon sok kedvenc emléket feltudnék sorolni, de talán az a legjobb mikor megkérték a kezem. Úgy gondolom 10-es skálán 100x-orosan boldog voltam.

4. Mi jelenti számodra a boldogságot?

A boldogság relatív, hiszen örülök akkor, ha kettesbe lehetek a férjemmel itthon, vagy akkor, ha az általam segített kisgyerek ötös dolgozatot ír. De akkor is, ha a kedvenc csapatom nyer.

5. Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy szépség?

Ez is egy relatív dolog, hiszen mindenkinek más az ízlése és más dolgokat tart szépnek. Van aki elbír egy virágba is gyönyörködni, vagy egy szép cipőbe, én pedig egy mezbe, vagy egy helyes öltönyös pasiba. 😆😇

6. Szerinted hogyan írnának körül Téged a környezetedben élők? Mennyire egyezik ez az első kérdésre adott válaszoddal? 

A munkám során általában visszahúzódó, és csendes vagyok, ami otthon abszolút nem jellemző rám. A barátaim ismernek, és tudják, hogy néha nagyszájú, néha vicces, és bolondos is tudok lenni. Azt gondolom, ha a munkatársaim megismernék ezt az énemet másképpen állnának hozzám, de egyenlőre ezt az énemet meghagyom itthonra. 

7. Mi a legnagyobb félelmed? 

Az, hogy elveszítem a családomat, és a munkámat, vagy valamelyik szerettemmel borzalmas dolog történik.

8. Hogyan látod magad 1 év múlva?

Remélem akkor már lesz egy csodálatos kisfiam, és a férjemmel ugyanolyan boldogok leszünk mint most. Jaa és kapok újra egy elsős osztályt, akiket segíthetek, a tanáruk mellett.

9. Mi volt a legnagyobb őrültség, amit valaha csináltál?

Húúú... erről leginkább a legjobb barátnőm tudna mesélni, de rengeteg volt. Biztos ti is tudjátok milyen az ha nagyon szerelmesek vagytok, és ilyenkor nem az ész hanem a szív vezet. Egyszer tetszett egy fiú, és én tudtam, hogy egyedül van otthon. Nem igazán szomjas állapotban elmentem a barátnőmmel a házuk elé és teli torokból óbégattam. A vicc az egészben, hogy a mamám pont a szomszédba lakott, és mivel nyár volt a nyitott ablakon túl kivehető volt, hogy én kiabálok. A fiú persze nem jött ki (szerencsére) a barátnőm pedig jobbnak látta, ha elvonszol onnan mielőtt még a kerítésen is átmásztam volna.

10. Ki vagy mi az első számú motivációd?

Talán magam vagyok a saját motivátorom. De van egy Zlatanos videó amibe ha padlón vagyok belenézek, és ettől úgy érzem, igen mennem kell tovább. Néha nehéz, de sajnos az élet nem mindig csupa rózsaszín. 

11. Mit csinálsz, ha valaki elkezdi igazságtalanul kritizálni egy barátodat, de nem tudja, hogy közel áll hozzád? 

Magamat ismerve megpróbálnám normálisan megérteni miért is bántják őt, majd elmagyarázni, hogy szerintem nincs igaza. Nagyon barátközpontú ember vagyok, aki mindenhol és mindig kiáll azokért akik fontosak a számára.

12. 5 év múlva emlékezni fogsz arra, mit csináltál tegnap?

Attól függ, hogy történik - e olyan dolog amire emlékezni kell.

+1. Fejezd be a mondatot: Arra vágyom, hogy...

Jövőre legyen egy osztályom, vagy egy kisfiam.

Hívj ki Te is néhány további bloggert, akiknek kíváncsi vagy a válaszaikra. Annyi jelölted lehet, amennyit akarsz.

Másold be a szabályokat (a kérdésekkel együtt), hogy kihívottjaid tudják, mi a dolguk. Bejegyzésedben ne felejtsd el megemlíteni a bloggert, aki Téged hívott ki.

A kihívottjaim: 

Az én kihívottam olyan három blogger akinek nagyon szeretem, és követem is munkásságát. Remélem elfogadjátok a kihívást. Puszi nektek: Andrea. 

1. Eszter: Because I'm a dreamer

2. Tóth Lili- Csinszka:  Mellettem

3. Nina: from Nina

UI: Tegnap kijött az új rész. Ha még nem olvastátok el és szeretnétek kattintsatok ide: Megint veled

4/9 ⚽️Megint veled ⚽️

Stephan: Mikor végre magamhoz tértem rájöttem, hogy nem képzelgés, hogy szerelmem itt van mellettem. Hiszen tényleg itt ült, fogta a kezem, simogatta a hátam, és megpróbált felvidítani. Elbúcsúztunk Lilitől, és a fiúktól, majd miután megbeszéltem testvéremmel a további programot Kittivel együtt sétáltunk ki a stadionból. A gondolataim ezer felé kavarogtak, és fogalmam sem volt merre kéne menni, hogy egy kicsit csendben áttudjuk beszélni a dolgokat. Csak némán sétálgattunk egymás mellett a szűk utcákon, míg végül Kitti törte meg a csendet.

- Nem ülünk be valahova?

- Hova szeretnél? - Kérdeztem, de továbbra sem mertem ránézni, vagy megfogni kezét. Talán attól féltem, ha megteszem, azonnal elhúzza, és elszalad, hogy újra magamra hagyjon.

- Ahol nincsenek sokan, és nem azon kattogok, ki láthat meg. Talán felmehetnénk a hotelszobámba.

- Hogy hova? - Torpantam meg, majd szembefordultam vele, és ekkor végre teljesen rámertem nézni. Gyönyörű volt, ahogy a hideg miatt kipirult arccal, csillogó szemekkel nézett rám. Virágos sapkája alól kikandikált pár tincs. Fekete kabátját szorosabban húzta össze, és mielőtt szólt megigazította kötött sálját.

- A hotelba. Ahol megszálltam, még ma estére. Ott biztosan nem zavarna senki. Volna kedved?

- Gondolod, hogy jó ötlet lenne? - Néztem rá zavartan és megfogalmazódott bennem, hogy ha felmegyek abból vagy egy nagy szeretkezés vagy egy hatalmas veszekedés lenne. Előbbibe belementem volna, de az utóbbiba már kevésbé.

4/ 8. ⚽️ Borul a papírforma ⚽️

Sziasztok! Először is bocsánatot szeretnék kérni, amiért elnéztem a dátumokat. Nem tudom, hogy sikerült, de összekevertem az október és a november eseményeit. Most már mindegy, de úgy gondoltam, hogy a tervezett részeket így is megírom. Ne haragudjatok, remélem, így is követhető lesz az esemény.

Stephan: Az első mérkőzés csalódása után úgy éreztük, muszáj nagyobb ütemre kapcsolni, és mivel nem voltak bajnoki mérkőzések, a válogatott egész idő alatt együtt volt. Sokat edzettünk és próbáltunk sok felvételt nézni, ahol kielemezhettük a hibáinkat, amiket igyekeztünk javítani. Igaz, hogy csak két nap volt a két meccs között, viszont magabiztosan és erőtől telve vágtunk neki a fordulónak. Személy szerint nagyon szerettem volna már pályára lépni, hiszen tudtam, hasznára válhatok csapatomnak. Az összeütközésre a milánói San-Siro Stadionban került sor, és testvéremékkel úgy beszéltük meg, hogy ők is megnézik a meccset. Előtte felhívtam Lilit is, aki biztosított róla, hogy akár egyedül is eljön a találkozóra. Zlatannak úgyis valami bokszmérkőzésre kellett mennie, és az új ruhabiznisze mellett nem igazán jut ideje semmire. Úgy hallottam, összehaverkodott valami stand upossal, aki jelenleg az "ügynöke" és mindenféle videókkal próbálják eladni a termékeiket. Kicsit kihallottam a nemtetszést Lili hangjából, de úgy gondoltam, inkább nem foglalkozok vele. Ahogy a telefonomra pillantottam, újra eszembe jutott Kitti, aki még mindig nem válaszolt az üzeneteimre és továbbra sem hívott vissza. Sajnos akármennyire is áltattam magam, tudtam, el kell, hogy engedjem. Ahogy anno Lilit is, aki még mindig borzasztóan fontos számomra, de megmaradt barátságnak. Azt is átvészeltem, és ezt is túl fogom élni, és talán találok majd egy olyan lányt, aki megfelel az elvárásaimnak. Persze randizgatásról egyelőre szó sem lehetett, hiszen a Világbajnokság lebegett a szemeim előtt, és az, hogy letöröljem a svédek arcáról azt a gúnyos, lenéző mosolyt, amit Zlatantól is kaptam. Amikor pedig beléptem az edzőközpontba, egy nagy sóhaj után inkább átváltottam a közös háttérképünket egy focilabdára. 

⚽️ Extra rész: Maya szemszöge ⚽️

A szobámban ültem, és az előttem lévő papírkupacot bambultam. A következő beadandómra kellett készülnöm, így kaptam egy kis szabadidőt Lilitől. Ám mivel gondolataim ezer felé kalandoztak, azon kaptam magam, hogy a tanulmányaim helyett Zlatan rajongói adatlapját böngészem. Az elmúlt három hónap alatt egyre jobban megismertem, és bár eddig is rajongtam érte, minden nappal egyre jobban megkedvelem őt és persze a családot. Szeretem Lilit, hiszen nagyon kedves és figyelmes, akivel egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Ügyesen beletanult a feladatokba, de a nagyja munkát azért még én végeztem. Főleg ami a ház körüli teendőimre vonatkozott. Ha nincsenek óráim, már hét előtt kopogtattam az ajtón, majd egy gyors reggeli után átbeszéltem Lilivel a napi dolgokat. Örültem, hogy teendőim sorrendjénél szabad kezet kapok, és sosem szólt bele abba, hogy mikor mosom, vagy éppen mikor vasalom ki a ruhákat. A főzésnél is csak annyi volt a kikötés, hogy egészséges, vitamindús ételeket készítsek. Az időbeosztásom egyedül csak egy sokat alvó, sokat evő, néha kacagó, néha ordító csöppségtől függött, akit egyszerűen imádtam. Szinte még meg sem született, de engem máris elvarázsolt az édes mosolyával. Akárhányszor ránéztem, egyből Zlatan jutott eszembe, és az, hogy belőle is ugyanolyan vonzó férfi lesz, mint édesapjából. Sajnos mostanában egyre többször kaptam azon magam, hogy elmélázok a képein, vagy mikor a közelemben van. A napom akkor indul a legjobban, ha a reggeli megbeszélés alatt Zlatan kicsit fáradtan, de annál nagyobb mosollyal az arcán jön le a lépcsőn, és engem köszönt. Haja kócosan keretezi arcát, tökéletes testét pedig csak egy alsónadrág takarja. Ilyenkor a szívem szinte kiugrik a helyéből, és nagy erőt kell vennem magamon, hogy Lilire koncentráljak. Gyorsan megissza a reggeli gyümölcsturmixát és már indul is edzeni, amit Lili mérges tekintettel követ. Néha nem értem őt, hiszen mindig azt hangoztatja, mennyire támogatja párját, de mikor kettesben vagyunk, sokszor előfordul, hogy bántó megjegyzésekkel illeti. Zlatan szülinapján pedig igazán kiborult a bili, és onnantól kezdve rengeteget veszekedtek, én pedig csak tűrtem, és fogalmam sem volt, kinek is kéne igazat adnom. Szívem szerint Zlatan oldalán álltam, ami talán a túlzott rajongásból is eredhetett, de egyszerűen nem tudtam rá haragudni. Még akkor sem, mikor kiküldött a tortával együtt az edzőteremből. Nyilván rosszul esett, de megértettem magyarázatát. Néha azon kaptam magam, hogy bármennyire is kedvelem, féltékeny vagyok Lilire, hiszen ő van azzal a férfival, akivel én szeretnék együtt lenni. Szeretném, ha úgy mosolyogna, úgy szólítana, és úgy érintene, mint őt, de tudtam, hogy ez nem lehetséges, én pedig semmit nem tehetek, hogy ez megváltozzon. A szívem mélyén nem is akartam, mert tudtam, hogy a sok veszekedés ellenére is imádják egymást és Alexandert is. Lili sokat járt fotózni, ilyenkor pedig kettesben lehettem Zlatannal. Ilyenkor kicsit úgy éreztem, hogy teljes mértékben az enyém. Szerettem ilyenkor a nappaliban lenni, ahol Alexanderral játszhattam, és úgy álmodozhattam róla, hogy ő ebből semmit nem vett észre. Legalábbis nagyon reménykedtem benne. Volt egy titkom is, amiről nem szerettem volna, ha tudomást szereznek. Mégpedig, hogy a Zlatantól kapott mezre nagyon vigyázok, és minden este úgy alszok el, hogy a ruhadarab a kezemben van. Befújom a parfümjével, majd magamhoz szorítva mély álomba merülök De most a póló a párnám alatt pihen, hiszen újra Svédországba vagyunk, ahol Zlatan az FF. Malmö díjátadójára készül, Lili pedig egy fotósorozatra. Szerettem ezt az országot, hiszen ez az otthonom, és bár a távolság miatt nem találkozhattam szüleimmel, de jól esett, hogy nem kell feszengeni, ha megakarok szólalni valahol. Csak bámultam a képeit, és szívem újra hevesen kezdett verni. Olyan tökéletes volt mindene, és hihetetlennek tűnt számomra, hogy már közelebb van a negyvenhez, mint a harminchoz, én pedig már több mint tíz éve rajongok érte. Emlékszem, édesapám vitt el egy válogatott mérkőzésre, ahol azonnal megszerettem. Gyerekkorunkban is ismertem, de akkor még nem volt ilyen, és az évek alatt eléggé távol kerültünk egymástól, ami sajnos az én hibám. Heléna nagyon jó barátnőm volt egészen a gimnáziumig, ahol az akkori barátja ajánlatot tett nekem. Persze én azonnal hárítottam, mire a fiú elhíresztelte, hogy lefeküdtem vele. Heléna pedig elhitte, és én hiába is magyaráztam, hogy minden szó hazugság, nem hitt nekem. Az érettségi után pedig Milánóban talált munkát, a kapcsolatunk pedig megszakadt. Gondolataimat elterelve kicsit felálltam asztalomtól, majd egy pohár víz után igyekeztem visszatérni a dolgozatomra, ám a rajongói oldalt továbbra sem zártam be. Ebből a rózsaszín ködös állapotból a videóhívás hangja rángatott vissza, majd mikor megnyitottam, Klaudia barátnőm arcát láttam magam előtt.